Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

Hétfő esti külpolitikai kommentárunk:

••

Ötvenkét év és ötvenöt óra

A London rhelletti Sunningdale falucskában ötvenöt óra kemény alkudozásai nyomán — legalábbis papíron —, összehoztak egy olyan testületet, amelyre Ötvenkét esztendeje nem volt példa: mind az Ír Köztársaság, mint a Nagy-Britanniához tartozó Ulster, vagyis Eszak-lrország képviselve lesz benne.

Három fél, a londoni, a dublini kormány és az ulsteri politikai pártok megbízottai ültek össze, hogy — úgymond —, „Észak-írország jövőjéről” tanácskozzanak. Az eredmény a különös testület lett, amely a hangzatos írországi tanács nevet viselL

Első pillantásra kétségtelenül úgy tűnik, hogy Heath-éknek valamelyest sikerült elmozdítaniuk az ulsteri problémát a teljes holtpontróL A néhány hónappal ezelőtti állapottal szemben kevesebb erőszakos cselekményről, érzelmi, vagy politikai robbanásról érkezett hír az utóbbi időben. Tetszetős fejlemény volt a közelmúltban az ulsteri katolikusok és protestánsak hosszú idő óta példátlan közös önkormányzati szerve is.

A felszínen tehát vitathatatlanul történt egy és más a kibontakozás irányában. A felszínen, de nem a mélyben. Komoly esély van arra, hogy a jelenlegi megállapodás éppen azért születhetett meg, mert a résztvevők nagyonis lebegő kompromisszumokat fogadtak el, vagyis olyan kérdéseket hagytak „nyitva”, amelyek változatlanul hagyják az eddigi problémákat.

Ez már akkor is kiderült, ha egy pillantást vetünk magára az írországi tanácsra.. Elméletben kimondták ugyan, hogy a testületnek „kormányzati funkciója” is lesz, de hogy milyen, az a jövő titka. Magyarul: Sunningdale legfőbb eredménye a legjobb esetben is 5 e keret, amelyet később kell — illetve kellene —* tar- \ talommal megtölteni. Vaj oh sikerül-e?

LONDON;

Patak Károly, az MTI tudósítója jelenti:

Megalakult az össz-iror- szági tanács, ötvenkét év óta az első olyan kormányzó testület, amelynek hatáskörébe az ír Köztársaság és az Angliához tartozó Észak-lr- ország egyaránt beletartozik. Ezzel az eredménnyel zárultak a tárgyalások vasárnap este a London közelében fekvő Sunningdale faluban az angol kormány, az ír Köztársaság vezetői és a belfasti politikusok között A megállapodás lehetővé teszi, hogy Belfastban hivatalosan is működésbe lépjen a protestánsok és katolikusok félévszázad óta ugyancsak első közös kormányzata, amely önkormányzati jellegű.

A sunningdale-i közleményt 55 órán át tartó, szívós alkudozásokkal készítették elő.

Energiagondok nyugati világban

Saigon! „derűlátás"

SAIGON, PHNOM PENH: A saigani rezsim szárazföldi erői a tüzérség és a légierő támogatásával újabb hasztalan próbálkozásokat tettek a Saigontól 1800 kilométerre északra fekvő Kien Duc járási székhely bevéte25 éves az emberi jogot egyetemes deklarációja

Huszonöt éve, 1948. december 10-én fogadta el az ENSZ közgyűlése az emberi jogok egyetemes deklarációját. Hogyan született és mit tartalmaz ez a-nagy jelentőségű dokumentum, s a bents foglalt elvek,; célok a gyakorlatban miként valósuljak meg az elmúlt negyedszázadban? — erről nyilatkozott Bokorné dr. Szegő Hanttá,“áz Állam-; "és ÍQgtu- 'e mányi Intézet Nemzetközi .' ifi Osztályának • - vezetője ’ 'Uh Ferencnek, ax MTI munkatársának:

— Az „emberi jogok" fo~ ’ma elsőrendűen azt jelenhogy egy adott állam mi- ’ ;n,t szabályozza a területén

< í lakosság helyzetét, ez pe- ( ; az állam belső jogható- e ■ iának körébe tartozik. Az

1 íbbi évtizedekben az em- l ri jogók problematikája y 5gi$ a nemzetközi jogászok t rleklődésének középpontjába került. A két üilághábo- ; í borzalmai,- a fasizmus I sztításai, az emberi jogok- rr.k az emberiség történel- r ében példátlan és tömeges sirbatiprása közepette vilá- ' fossá vált, hogy az emberi j 'gok biztosítása és a nemzetközi béke és biztonság fenntartása között szoros

< 'szefüggés van: a jogok

1 Utasítása nélkül nem lehet i tósan békés állapotokat teremteni, sem az egyes álla- j >kon belül, sem nemzetközi ír ’;nten. Ismételten és szükségszerűen felmerül tehát az emberi jogok nemzetközi jo- {.<: szabályozásának igénye.

— „A béke és a nemzetek biztonsága nem garantálható, ha a béke és az emberek

I biztonsága nem nyernek biztosítást az államokon belül...” — ez á felfogás már '‘ejeződött a II. világháborút lezáró békeszerződések t gyes rendelkezéseiben és bangót kapott az ENSZ alap- <y mányának kidolgozására 1 v 15-ben összehívott San I' ancisco-i értekezleten Is. Ezután az ENSZ alapokmányába iktatták az emberi jo- P'kat, s így azok a nemzetközi jog intézményévé váltak.

— Az alapokmány a világ- szervezet fő célkitűzései között kimondta: az ENSZ e^yik célja, hogy előmozdítsa az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását mindenki részére, falra, nemre, nyelvre,

•rgv vallásra való ( tekintet nélkül. A* alapokmány

4 Msű&t

üflB. december 1UU SiM

azonban csak általánosságban szól az emberi jogokról, anélkül, hogy azokat pontosabban körülhatárolná.

Ezért az ENSZ lérejöttét követően különböző munkálatok indultak meg az emberi jogok részletes és pontos meghatározására.

— Az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsa ezért 1946- ban létrehozta az Emberi Jogok Bizottságát, egyebek között azzal a feladattal, hogy kidolgozza az emberi jogok nemzetközi biztosításával kapcsolatos okmányokat Így született meg az emberi jogok egészére vonatkozó első okmányként az emberi jogok egyetemes deklarációja, amelyet negyedszázaddal ezelőtt Párizsban egyhangúlag elfogadott az ENSZ közgyűlése.

Nagy pozitívuma a deklarációnak, hogy szerepelnek benne a gazdasági, szociális és kulturális jogok: Másik

nagy erénye, hogy az egyetemesség igényével lép fel: leszögezi, hogy az emberi jogok mindenkit megilletnek, „fajra, színre, nyelvre, vallásra, politikai állásfoglalásra” való tekintet nélküL

E fontos dokumentum — amint a „deklaráció” (nyilatkozat) elnevezésből is kitűnik — nem tartalmaz az ENSZ tagállamaira nézve konkrét nemzetközi jogi kötelezettséget, hanem csak „ajánlás”- nak tekinthető. Kétségtelen azonban, hogy a deklaráció nagy hatást gyakorolt az emberi jogok védelmére vonatkozó nemzetközi jogi nor mák létrehozására, az egyes államokon belül az állam' polgári jogokat szolgáló jogszabályok elfogadására, és komoly lépést jelentett az emberi jogok nemzetközi jogi védelmének útján.

— Továbblépés az emberi Jogok egyetemes biztosításának útján az a két nemzetközi egyezmény, amelyet az ENSZ közgyűlésének XXI ülésszakán fogadtak el. Az egyik „a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya”, a másik „s gazdasági, szociális és kulturá lis- jogok nemzetközi egyezségokmánya”. Ezek kifejezetten kötelezettségeket ruháznak a szerződő államokra az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében.

A Magyar Népköztársaság mindkét egyezségokmányt aláírta, s — hazánk általános politikájánál^ megfelelően — várható ratifikálásuk is. Mindkét egyezmény — azonos megfogalmazásban — már tartalmazza, hogy „minden népnek joga van az ön- rendelkezésre”. Ifty e rendelkezések igen fontos lépést jelentenek az ENSZ alapokmánya szellemének érvényesítésében.

— Magyarország az emberi jogok védelmével kapcsolatosan a szocialista államokkal kétoldalú egyezményeket is kötött. Így például a művelődéshez való jog érvényesítését szolgálják a kulturális együttműködés tárgyában létrejött egyezmények, a szociális ellátottsághoz való jogok, a szociálpolitikai együttműködésről kötött egyezmények, a törvény előtti egyenlőség biztosítását segítik elő a jogsegélyegyezmények.

lére. A Thieu-kormányzat már pénteken hírt adott Kién Dúc elfoglalásáról, de a közlés — mint az AP írja — akkor is, azóta is „túlságosan derűlátónak” bizonyult A Saigonban működő kétoldalú katonai vegyesbi- zottság DIFK-tagozata vasárnap közleményben jelentette be, hogy a területrablással kísérletező saigoniak „soha” nem foglalták vissza a járási székhelyt; előnyomulásukat a hazafiak megállították és kellőképp megtorolták.

Mindennek ellenére Hien alezredes, a rezsim katonai szóvivője szokásos napi tájékoztatóján azt mondta vasárnap, hogy a Thieu-ka- tonák „Kien Dúcban és Kien Duc körül” folytatnak hadműveleteket . Egyszersmind óvta a vietnámi nyelvű lapokat, hogy hírt közöljenek a járási központ elleni ostrom kudarcáról.

zuelai olajmezőről. (Venezuela kőolajtermelése 1972-ben

168,5 millió tonna). Az Egyesült Államok egyre növekvő kőolajtermék szükségletét ■ (803,6 millió tonna 1972-ben)

6,7 milliárd tonnára becsült készletéből korlátozott • ideig;, tudja kielégíteni. Az atr: energia széles alkalmazása,, mellett is ez a hatalmas ener-, giaigény az arab ■ homokéivá-; ■ tag alatt húzódó 48,6 milliárd, tonnára becsült „olaj óeeárr- ; ból” pótolható.

AZ olajban .gazdag térség területe 10,8 millió' négyzet- kilométer, lakossági 135j9 millió. 1972-ben a világ kőolajtermelésének 41 Százaié- ' ka származott innen. Az itt . felszínre hozott . olajmennyi- . ség 1075 millió tonnát tett ki. Szaúd-Arábiában 285,'6 (á vi- . lágtermelésben az Egyesült Államok és a Szovjetunió után ' harmadik), Iránban ' 244,9 (a világtermelésben negyedik), Kuvaitban 151,1 (a világtermelésben hatodik), Lídiában" IQ?, 'la,' yiláglemjcé 'lésben hetedvki.ilrakban 72, Abu Dhaiban 50,7 és Algériában' 51,5 millió tonna kő- ■

olajat termeltek.

(— TERRA —)

Gépkocsimentes vasárnapok, fűtés- és közvilágításkorlátozás, csökkenő légi-, közúti-, hajózási forgalom, valamint egyes iparágak termeLáskiesései jelzik az egész világon végiggyűrűző, de különösen a nyugati világban egyre súlyosbodó energiagondokat. Az 1973-as arab—izraeli háború új eleme, hogy szinte valamennyi arab állam részt vett abban Egyiptom és Szíria oldalán. A katonai és pénzügyi támogatáson kívül az iparilag fejlett országok alapvető nyersanyag- és energiaforrását — az olajat — is az arab ügy szolgálatába állították. A tíz arab ország havonkénti kőolajkivitelét öt-öt százalékkal csökkentő kuvaiti határozata elsősorban az Egyesült Államok, Portugália, Rho- désia és Dél-Afrika ellen irányult, de kihatásai súlyos megrázkódtatást okozták a nyugati országok gazdaságában. Az Egyesült Államok ol a j iiripör t j án ák csak 1T százaléka származik'(6 százaléka kőolaj formájában) Közel- és Közép-Kelet valamint Észak- Afrika országaibóL ' Ez a mennyiség pillanatnyilag könnyen pótolható a veneNemzetiségi politikánk a megvalósulás útján

AZ ÁLLAMOK TÖBBSÉGE nem tisztán nemzeti állam. A Magyar Népköztársaság nemzeti államnak tekintendő, bár területén a saját nemzetisége mellett nem magyar nemzetiségű, illetve anyanyelvű, egyébként magyar állampolgárok is élnek. Magyarország nem magyar anyanyelvet valló lakosainak száma az 1970-es népszámlálás szerint, eléri a 150 ezer főt, nemzetiségi kulturális igénnyel azonban mintegy háromszor ennyien jelentkeznek. Tény tehát, hogy élnek országunkban németek, románok, szerbek, horvátok, szlovének, szlovákok és még mások is, s ezt a tényt politikai munkánk során mindig nagy gondossággal kell figyelembe venni.

Magyarországon a nemzetiségi lakosok az ország területén általában szétszórtan a magyarokkal és egymással is keveredve élnek. Nemzetiségi politikánknak ez a körülmény sajátosságot kölcsönöz. E történelmileg kialakult helyzetben ésszerűtlen lenne akár a nemzeti önrendelkezésre, akár az autonómiára való igény. Arra sincs reális lehetőség és szükség, hogy a nemzetiség' Választópolgárok külön nemzetiségi képviselőket, illetőleg tanácstagokat válasszanak. Más kérdés az, hogy az országgyűlésben és a tanácsokban mindig volt és ma is van megfelelő számú nemzetiségi képviselő, illetve tanácstag. Az a körülmény, hogy a nemzetiségi dolgozók nem saját külön szerveikkel vesznek részt az államszervezetben, nem jelent* azt, he® szervezett

formában nincsenek jelen a társadalmi életben. Ennek az igénynek a kielégítésére jött , létre 1945-ben a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége, 1949-ben a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége, valamint a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetsége, majd 1955-ben a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége.

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG területén élő nemzetiségi lakosság száméra az egyenjogúságot, valamint a sajátos nemzetiségi jogokat az alkotmány és számtalan más jogszabály biztosítja. Módosított alkotmányunk kimondja: „A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.” A „biztosítja” megfogalmazás a korábbi „lehetővé teszi” formulához képest sokkal differenciáltabban tartalmazza a nemzetiségi lakosság sajátos jogait. E raó» dosítás az államéiet és a szocialista demokrácia szélesítését, a nemzetiségi politika továbbfejlesztését is jelenti. A nemzetiségi szövetségek alapszabályaik szerint feladataik megvalósítása érdekében a párt politikája alapján, a Hazafias Népfront keretében, de önái’.é szervként más társadalmi és az állami szervekkel együttműködve fejtik ki tevékeny ségüket

A párt és a kormány nemzetiségi politikájának alapelvei a félszabadulás óta lényegébe?) változatlan. A

nemzetiségi lakosság körében folyó politikai munka célja ma is az, hogy a különböző nemzetiségű lakosok a magyarokkal egyenlő jogok és kötelességek alapján vegyenek részt a szocialista társadalom építésében, éljenek alkotmányos jogaikkal.

A nemzetiségi problémák megoldásában a felszabadulás óta jelentős eredmények születtek. A valósághoz tartozik azonban az is, hogy a nemzetiségi fiatalok jelentős része — az iparosodás, a mezőgazdaság szocialista átalakítása, az urbanizáció, a vegyes házasságok növéke- dése eredményeként — nem használja anyanyelvét. Gyakran még azok sem beszélik anyanyelvűket, akik azt egyébként az utóbbi évek folyamán a különböző nemzetiségi iskolákban irodalmi szinten elsajátítottak. Jelentős továbbá azoknak a száma, akik a népszámlálás alkalmával — jóllehet nem magyar nemzetiségűek mégis annak vallják magukat. Ezek a jelenségek természetesen nem változtatnak azon az objektív té - nyen, hogy hazánkban az össz-lakosságnak mintegy 4 —5 százaléka — több mini félmillió ember — valamelyik nem magyar nemzeti séghez tartozik. Felhívják azonban a figyelmet arra. hogy nemzetiségi politikánkban erre a részben újszerű, részben felgyorsult társadalmi valóságra is tekintett^ kell lenni. A magyarországi nemzetiségieknél az asszimiláció olyan természetes fo lyamat, amelyet megakadályozni nem lehet és nem is kívánunk. Ugyanakkor a legjobb indulata siettetés is

mérhetetlen károkat okozhatna. Nemzetiségi poii tikárig egyértelműen és határozottan elveti a nemzetisé- . giek erőszakos asszimiláció-, ját, ugyanakkor viszont nem kívánja akadályozni azt a folyamatot sem, amely a szocialista építés termesze-. tes velejárója, és az ipari fejlődés, az urbanizáció kö-., vetkezté'oen a nemzetiségiek városba áramlását társadalmi szerkezetük átrétegező- dését vonja maga után.

NEMZETISÉGI politikánk összefüggésében az saru hagyható teljesen figyelmen kívül, hogy az európai szocialista és különösen á környező szomszédos országokban az utóbbi években fo->' kozódott a nemzetiségi kér-.', dés iránti figyelem,’ és érdeklődés. Nemcsak az el- ; méleti és szaksajtó írásai ta- . núskodnak- erről, hanem • még inkább az, hogy több baráti ország pártja foglalkozott vagy . foglalkozik á ■ nemzetiségi probléma gyakorlati vetületeivel.

Nemzetiségi politikánknak ma az ad különös aktuali- tűst, hogy az elmúlt hetekben zajlottak le a mmzeti-*- ségi kongresszusok, ameiyek hármas feladatot teljesítettek: értékelték, elemezték az elmúlt évek munkáját, s meghatározták a szövetségek. további feladatait; módosították és rrszerűsí tették alapszabályaikat; megválasztották a szövetségek testületéit, bizottságait és tisztségviselőit. A Magyar- országi Szlovákok Demok-. ratikus Szövetsége e7 év no.- vember 21—22-en tartottá kongresszusát, ah7'1 megyénket 4 küldöd ghívott

képviselte

ü^sz-írországi

o

tanács