Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-09 / 288. szám

Mindenki másra vár?

A téma elsősorban a diákokat foglalkoztatja, de érdekelt _ a pedagógus és a azülő is. Eddig teljes «íz egyetértés, az állásfoglalások azonban meglehetősen különbözőek. Állítsuk most szembe a végletes véleményeket.

A DIÁK: —• Ma az emberek nyíltabbak, mint régebben, nemzedékekkel előbb. Ez valahogy benne van a levegőben. Gátlás nélkül kér déznek, s természetesen, választ is várnak. így vagyunk mi a szexuális felvilágosítással is. Kérdeznénk, de legtöbbször nincs 'kitől, választ várnánk a problémákra — mert vannak! —, de nincs, aki vállalkozna rá.

A SZÜLŐ: — Ugyan kérem, az én időmben nem csináltak ebből ekkora dolgot, mégis minden a rendjén ment. Most ezt a kérdést feszegetik az újságok, erről hangzik el riportok sora a rádióban, a tévében. Igen sokan minket hibáztatnak, tőlünk várnak mindent, holott...

S most következzék, akinek címezték a folytatást:, a PEDAGÓGUS:

. — Az iskola nem .vállalkozhat mindenre. Különben is egy kissé túlexponálták ezt a kérdést, álproblémát csináltak abból, ami legfeljebb csak gond.

Eddig az álláspontok, most hallgassuk meg az érveket, átadva a szót először a leginkább érdekelteknek, a diákoknak.

Beszélgettem általános, középiskolás fiúkkal—lányokkal, érdeklődtem szakmunkástanulóktól. Közülük egy sem akadt, aki osztotta volna szülei, tanárai véleraé- , pyÁt. - tbártn ennyire pontosan * * is operáltam érveikkel. A fiatalok türelmesen meghallgatták, aztán tisztességgel réplikázva mondták a maguk gondját. Ebbő! idézek most néhány jellegzetes epizódot, három kérdés köré csoportosítva. Ezek: Elég-e a jelenlegi felvilágosítási Eta. kevés, ha nem .. megfelelő, akkor milyen, legyengül'aSjS? "Melyik az a módszer, amelyik a legjobb, leghatásosabb?

Másod-, harmadéves, tizenhat-tizenhét éves szakmunkástanulók a pétervásá- ri intézetből:

— Kevés az, amit kapunk. Az idősebb tanárok nevetve leintenek, s azt • mondják: „Csak nyugi, gyerekek vagytok ki még ehhez." Valójában nem így van,...nagyon sok kérdésre várnánk választ, de hiába. Azt mondják, hogy vannak felvilágosító kiadványok, vagy szakkönyvek,. Igaz, de nem a mi képzettségünkhöz méretezték ezeket, akárhogy is böngésszük, nem tudunk eligazodni bennük. Az Idősebb barátok? Nem, erről csak nagyfiúskodva lehet viccelni velük, de, hogy kérdezzünk, , hogy elmondjuk problémáinkat, 'arról szó sem lehet! Szüléink azt hiszik, hogy majd csak eligazodunk mi is, mint egekor ők. Arra persze nem gondolnak, hogy a mai élei más, mint az ő ifjúságuk. Jó lenne, ha a fiatal tanárok segítenének, s esetenként eljönne az orvos is, hozzá eljuttathatnánk írásban, névtelenül a kérdéseket. Mi ezt szeretnénk, ezt várnánk.

A kép csak akkor lesz teljes, ha elmondjuk azt is, hogy ezek a szakmunkástanulók egyrészt alapvető kérdések megvilágítására várnak, s tanácsot, . útbaigazító szót kérnek a megállapodott, a tapasztalt felnőttektől.

Harmadikos, negyedikes lányok Eger egyik ^ legnagyobb gimnáziumából. Ker- teíés nélkül beszélnek _ az úgynevezett kényes kérdésekről is, mintegy igazolva, hogy a ma embere, a ma ifjúsága valóban nyíltságra, őszinte véleménycserére törekszik.

— A szülőkre legtöbben

nem számíthatunk, a tanárok egy része is húzódozik. Nem is merünk kérdezni, mert ismerjük őket, s tudjuk, hogy jönne a letorkolás. A gond persze ettől gond marad. Némelyik pedagógus véleménye megdöbbentően maradi, erről olvashattunk néhány héttel ezelőtt a Népszabadságban, s hasonló témájú riportot közölt-a Magyar Ifjúság is. Ki cehet legtöbbet? Szerintünk a tanár, az osztályfőnök, persze csak akkor, ha megfelelő kapcsolat formálódott közte és a diákok között. Beszélni kell erről, méghozzá úgy, hogy megoldás is szülessen, mert amit ma kapunk, az kevés, s az érdeklődés szerintünk természetes igény.

Mi sajátos, egyéni problémáinkra keresünk választ. Ezzel maradnak adósak'szüléink, tanáraink, mert jelenleg mindenki másra hivatkozik, vár; gyűrűződik a véleménygyűjtés a vita, s a sok bába közt elvész a gyerek. Ezen kellene változtatni.

A gimnazisták továbbjutottak a szerintük precíz helyzet felmérésénél, s próbáltak ötleteket, módszereket is ajánlani. A vita során az is felvetődött, hogy más a szexuális felvilágosítás és más a nevelés. Az utóbbival szerintük nincs is gond, annál többet lehetne tépni az előbbi javítására. Mit ajánlottak? Többek közt azt, hogy esetenként szakorvos tartson előadást, s válaszoljon a névtelenül, írásban összegyűjtött kérdésekre, hogy a pedagógusok, főként az osztályfőnökök legyenek kitárulkozóbb&k, nyíltabbak az ifjúsághoz, s az sem ártana, ha a tantestület, a tanárok, az osztályfőnökök is felvilágosítanák a szülőket a kérdés fontosságéiról, mert ez az együttműködés, ez az összhang előrelépést jelentene, szavak helyett, tetteket. * S

ziumba kerülő, jobb tanuló, városi környezetben felnőtt társaik, ők fokozottabban igénylik az útbaigazítást,.felvilágosítást, többek között szexuális téren is. Erről meggyőződtem magam is, amikor két-három ..alkalommal meglátogattam őket, s e témáról beszélgettünk. Az igazság az, hogy még nem tettünk eleget.

Fodor János, aa egri Gárdonyi Géza Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola igazgatóhelyettesé így ösz- szegez;

— Senki sem vitatja, hogy a felvilágosítás igénye természetes kívánság, s azt sem, hogy ezt a felnőtteknek kell nyújtani. Mégis, úgy érzem, hogy túl sokát beszélünk erről a kérdésről, nagyon is központi problémává tettük, holott nem az. Biológia szakos vagyok, s állítom, hogy kollégáim, az iskola igen sokat tesz e téren. Kissé a diákok is felfújják a témát, megfeledkezve arról, hogy a szexuális felvilágosítás és nevelés a - személyiségformálásnak csak egy része. Az ő egyoldalúságuk érthető, nem úgy egyes felnőtteké! Állítom, hogy ha az osztályfőnök, a biológia tanár, az iskolaorvos együttműködik, egy kérdés sem marad megválaszolatlan. Ezt az összhangot kell megteremteni egymásra hivatkozás, felesleges csinnadratta . helyett

'Or. Kovács András egri körzeti orvos;

_— Én is helytelenítem a téma körül burjánzó'vitáit sorát, mert sok beszéd helyett tettekre van szükség, s a mindenáron való ébrentartás nem egyszer mellék- vágányra siklatja az alapkérdést. Valaha ebből nem született országos méretű meditáció, mindenki felvilágosította magát, úgy ahogy jött, ahogy adódott. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy az volt a helyes módszer, bár nem sok komplikációt szült.-- Vajéban- -szűk-.. ség van az idejekorán adagolt felvilágosításra. A szülő és az iskola tehet legtöbbet."

MI van a bo...?

Falusi éfeSmiszer-kereskedelem — 1973

Különböző véleményeket hallani manapság a falu önellátó, valamint kereskedelmi tevékenységéről. Vannak akik azt állítják, hogy az élelmiszerek közül főleg húst; és tejet, s néhány ezekből készült egyéb árut alig szükséges a falusi boltokban tartani, mert ezekhez az élelmi-, szerekhez a legtöbb család a háztájiból, a kertgazdaság^ ból úgyis hozzájut. Mások szerint a falusi boltok nem is tudnák megfelelően tárolni a hűtésre szoruló árucikkeket, mert nincs elegendő hűtőkapacitásuk.

Ezzel szemben a fogyasztási szövetkezetek vezetői, dolgozói azt bizonygatják,» hogy a korábbi évekhez viszonyítva jelentősen csökkent a falu önellátó tevékenysége, hiszen igen sokan nem a mezőgazdaságból élnek ma már falun sem. Másrészt pedig mind az igények, mind az azok kielégítését biztosító jövedelmek az egykorinak a többszörösére nőttek a falvakban is. Lényegében arról van szó, hogy ma már nem. lehet hátrányos helyzetben egyetlen falun, élő, dolgozó ember sem: igényének megfelelően — a pénzéért — hozzá kell, hogy jusson azokhoz az élelmiszerekhez, amihez a városi ember hozzájut.

kiesések pótlása, a központi

keretek biztonságos feltöltése miatt — központilag leállították.

0 "" [-3É

MTJ&, december 9.* vasárnap

S mit szólnék minderre azok, akikhez a legtöbb problémát címezték, a pedagógusok?

Tanárok a siroki általános

iskolából:

— Senki sem vitatja azt, hogy az iskola sokat tehet e téren is. Ez nemcsak, feladat. hanem kötelesség is, hiszen része' a nevelési komplexus egészének. Ez a folyamatos munka = már megkezdődik az általános iskola ötödik osztályában, természetesen az életkori sajátosságokhoz

mérten adagolva, elsősorban a biológiaórákon. A hetedik- nyolcadikos fiúkkal — lányokkal külön-külön beszélünk erről, az utóbbiak megkapják a Nagy lányok iskolája című kiadványt is. Igaz, olyanok is akadnak köztük, akik azt mondják, hogy „nincs ebben semmi, amit mi ne tudnánk”. Tény, hogy a kérdés egészségügyi oldalát többen igen. jól, ismerik, s mi már aligha nyújthatunk többet számukra. Sokat tehetünk viszont szexuális nevelés terén. Az a véleményünk, hogy az utóbbi időben kissé felfújták a felvilágosítás problémakörét. A gondok se akkorák, mint amilyennek kikiáltják,

S eredmények ..erén sem állunk olyan rosszul, mint ahogy hirdetik. Kétségtelen hogy nemegyszer egymásra vár a ^zülő és az iskola. Persze, ez is érthető, mert a felvilágosításra — a tanárok sem azonos alkati típusok — nem vállalkozik mindenki De segít, segíthet az orvos is, többek közt azzal, hogy felvilágosítja a szülőket a tájékoztatás fontosságáról, s arról, hogy mit, hogyan, mikor mondjanak.

Tegyük ehhez hozzá azt, hogy erre bizony szükség van, mert egy precíz felmérés adatai szerint — s ez nem egy áláíalános iskolában van így! — a szülők a gyermekek 45,5 százalékát magukra hagyják, 28,6 száza lékukat pedig helytelenül,nevelik.

S mi történik, ha ezek a gyerekek például szakmunkásképzőbe kerülnek? Erre válaszol Kiss Tibor, a pé- tervásári intézet pártossze- kötő tanára:

— Számolni kell azzal hogy hátrányosabb helyzet ben taÉ aaM a giamáValóban úgy tűnik, hogy kissé túl dramatizáltuk ezt a témát, annyira, hogy majd- hogy divattóma ma erről beszélni. S az marad el, amire leginkább szükség lenne: a cselekvés a jobb módszerek megválasztása, megvalósítására. Tény, hogy a diákság, a fiatalok zöme válaszra vár, s az is igaz, hogy igénye természetes kívánság. Az viszont már furcsa, hogy tőle, tőlük kérünk tipr pékét, , olyan ötleteket, amelyeket mértéktartó, kevésbé hangos helyzetfelmérés után a pedagógia szakembereinek kellene megtalálni, s a. tanárok közreműködésével, az orvosok és szülők segítségével megoldani.

Dramatizálós, csinnadratta nélkül,..

Pécs! Isíváö

ISII

A falu, a mezőgazdasági települések lakosságának kereskedelmi ellátásáról — az egyéb, sokirányú tevékenységük mellett — rha is a fogyasztási szövetkezetek gondoskodnak. Ehhez azonban hozzá kell tenni azt is, hogy ma, már számos szövetkezeti kereskedelmi egység — ÁBC, élelmiszerbolt és vendéglő — található városainkban és ipari településeinken is. Ugyanis az új gazdasági mechanizmus bevezetésekor feloldották a korábbi merev líőfőttségéket, miszerint a te-, rület szigorúan el. volt határolva a szövetkezeti és az állami, tanácsi kereskedelem között. Ez persze nem jelentette egyben azt is, hogy az állami kereskedelem azóta a falvakba is „betelepült”, mint a szövetkezeti a városokba.

Falun tudniillik még ma sem a legjobb „üzlet” kereskedni. .. Ami pedig az ellátást ületi, a szövetkezeti kereskedelem vezetői, képviselői Heves megyében is gyakran szóvá teszik, hogy az ' úgynevezett „keretes” áruk elosztásánál a tanácsi kereskedelmi szervek túlságosan is elfogultak az állami, tanácsi boltok, üzletek javára. A szövetkezetek éppen ezért hoztak létre több helyen — körzetük jobb ellátása érdekében — vágóhidakat, kisebb feldolgozókat. Csakhogy ezek üzemeltetését ez évben —■ a száj- és körömfájás okozta

— Nem kapunk elegendő töltelékárut — mondja Det- ken, a szövetkezeti élelmiszerbolt vezetője, s mutatja, hogy üres a mélyhűtő pultjuk s a másik két kisebb hűtőszekrényben is csak' néhány doboz sajt „lézeng”. A szomszédban termelőszövetkezeti húsbolt üzemel, hetenként mégis eladnak Detkeri 190 kilogramm mirelit csirkét is. Ez mind kevés. Vennének itt is különböző felvágottakat, kolbászt, szalámit, de nincs. Azaz, hogy mindössze tíz kilogramm 3,80-as kolbászt kapnak egy héten. Ennyi jut a „keretből”. Gyulai kolbászt és téli szalámit például másfél éve láttak a d-etki boltban utoljára a vevők.

— Miért? — kérdeztem a körzeti központban, Ludason az ÁFÉSZ elnökétől.

— Azért, mert a megyei elosztás után körzetünk három községe részére egy negyedévre kapunk 30 kilogramm gyulait, és ugyaneny- nyi téli szalámit.

Tej és tejtermékből általában jobb az ellátás falun is. Kálban például a tejboltban 13 féle sajt valamint tehéntúró, juhtúró, tasakos tej, tejföl, tejszín, iskolatej várja rendszeresen a vásárlókat, s megfelelően tudnak gondoskodni a hűtésről is: van egy 1500 literes és egy 120.literes hűtőszekrényük. Az egyik peremboltban, a Jókai utca sarkán már nem ilyen kedvező a helyzet. Tejet ugyan naponta hoznak, de hentesáru egyáltalán nincs, s mindössze egy kilogramm szalonna lógott a rúdon az üzletben.

A tej és tejtermék ellátásról a domoszlói körzeti fogyasztási szövetkezetben sem panaszkodtak, e: azt -is ■ el- - mondták, hogy körzetükben

— Visontán, Markazon, Do- moszlón, Abasáron, Kisnánán és Vécssn — mindenütt van egy húsboltjuk. Az ellátás az elmúlt hónapokban náluk is akadozott, de az utóbbi hetekben — mióta á‘ sertés- hizlaló szakcsoport működik

— enyhültek a gondjaik: tőkehúst maguk biztosítanak üzleteikbe, s a központi keretből juttatott tőkehús helyett töltelékárut kapnak. Ezáltal megduplázódott náluk a töltelékáru ellátás.

A síroki példa azonban szintén a kedvezőtlen tapasztalatokat bizonyítja A ta- náosház baloldalán működik égy kiskereskedelmi vállalati élelmiszerbolt, a jobboldalán pedig egy szövetkezeti. A két bolt közötti távolság legfeljebb kétszáz méter, s mindkettőnek a siroki lakosság ellátása a feladata. Mégis a szövetkezeti bolt mindTél az erdőn

össze IS—20 kilogramm töltelékárut kap egy hét alatt, a másik pedig 150—200 kilogrammot. És a vásárlók azt kérdezik: „Miért nem tudják a szövetkezet vezetői is elintézni, hogy az ő boltjukban is legalább ennyi töltelékáru legyen... ? ”

■SÍ*

A megyei tanács kereskedelmi osztályán elmondották, hogy a keretelosztást nem üzletenként, hanem vállalatonként, -illetve szövetkezetenként végzik. Elsősorban a városokat, az ipari« és az idegenforgalmi településeket igyekszenek nagyobb meny- nyiséggel ellátni. Ezután megmutatták az utóbbi hetek igényléseit, amelyből ■ kitűnt, hogy csekély eltérésekkel a körzeti fogyasztási szövetkezetek megkapták az igényelt árukat ..

— Ezek szerint az igénylésekkel, a megrendelésekkel van baj?

— , így is lehetne mondani — válaszol Domán Imre csoportvezető, s a húsipari vállalat képviselőjével együtt élmondja, hogy ezekben a hetekben, s a jövőben már bátrabban rendelhetnek a fogyasztási szövetkezetek is különböző húskészítményeket és tőkehúst. Sőt, bizonyos olcsóbb cikkekből (hurka és olcsó kolbász) és marv hahúsból elhelyezési- gondjaik vannak Jó lenne, ha a szövetkezetek, a szövetkezeti élelmiszer és húsboltok vezetői is bátrabban vállalkoznának ezeknek az áruknak az értékesítésére is, amelyek kereten kívül, közvetlenül s húsipari vállalattól megrendelhetők.

s a. ..■ .

Hogyan lehet a gondokon enyhíteni.?. Neon vitás, hc^gy a városok, ipari települések lakóitól, valamint az idegen- forgalmi' helyek boltjaitól elvonni nem lehet, sőt inkább ott is tovább kell növelni a választékot, a mennyiséget egyaránt. Viszont vitathatatlan, hogy az azonos területeken ahol különböző szektorhoz tartozó üzletek működnek, joggal elvárható, hogy az ellátási színvonal is azonos legyen. Ugyanakkor a szövetkezetek a jövőben is kiveszik a részüket a tőkehús ellátás biztosításából á helyi árualapokból, csak kapjanak újra több jogot és lehetőséget a háztáji gazdaságokból való felvásárláshoz, illetve a domoSzlói körzeti fogyasztási szövetkezethez hasonlóan a sertéshízlaló szakcsoportok szervezéséhez. A jó és követendő példák között kell megemlítenünk Detket és Karácsondot . is, ahol a termelőszövetkezet maga tart fenn zöldség-gyümölcs, hús- és tejboltokat, s a saját termeléséből dolgozza fel a szükséges alapvető áruféleségeket.

Ami pedig az úgynevezett hűtőkapacitás hiányosságait illeti: a MÉSZÖV hivatalos kimutatása szerint a megye 413 élelmiszer és élelmiszer- jellegű boltjában jelenleg 735 különböző nagyságú hűtőszekrény van, s közöttük nem kevés a legkorszerűbb hűtőpultok száma sem.

"Van tehát hűtőkapacitás, s egyre, több hús- és húskészítmény, tejtermék közül rendelhetnek a falusi boltok vezetői is. Élni kell a meglévő, bővülő lehetőségekkel a rendelések összeállításánál, s a tanács, és a körzeti szövetkezetek vezetőinek egyaránt nagyobb gondot szükséges fordítani a két szektor azonos ellátási színvonalának biztosítására.

fraiuái Sáafe