Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-09 / 288. szám
...hogy venni, vagy nem venni? E decemberi hamleti kérdést önmagunknak tesszük fel mind gyakrabban, s vagy a kérdést megelőzően, vagy feltevése után elmerülünk pénztárcánk belsejének szemlélésében. E szemlélődés, amely formájában nem a sztoikus bölcsek öröksége, hanem a távolodó és a nehezen közeledő bérfizetés velejárója, meglehetősen változatos eredményi hoz: hol megvesszük azt, amire egyébként azt mondtuk, hogy nem vesszük meg, hol nem vesz- szük meg azt a valamit, amire elszántuk magunkat, hogy megvesszük. Apák, és anyák, nagyapák és nagyanyák, gyermekek és unokák lopnak, csalnak, hazudnak a szeretet és megértés hónapja ideje alatt, hogy végül is szeretteiknek legalább mindannak a felét megvehes- sék, amit egészében szerettek volna, de amely végtére így is kétszerese annak, amit a józan ész diktált volna. Mindegy: december az már olyan hónap, amikor csak a becstelenségnek van becsülete, azaz, ha letagadok egy-két százast a fizetésből, a csalásnak van értéke, azaz, ha eldugdosom azt, amire már tegnap is fájt a gyerek, az asszony, a férjuram foga és a csalfa hazugságnak van igazsága: megesküszünk ismét arra egymásnak, hogy semmiféle ajándékot nem veszünk egymásnak! Egyszóval kedves és szép hónapja a. családnak és a kereskedelemnek ez a havasnak induló december, utolsó hónapja az évnek és utolsó napjával kapunyitója az új esztendőnek. Nos, tehát: venni, vagy nem venni? ;v"sVenni! Természetesen venni, amíg a megtakarított forintok bírják. Mert távol álljon tőlem, hogy Kánaánt kiáltsak egy olyan országban, ahol azért .még nem kell órákig keresgélni, hogy gondot találjon az ember, egy olyan országban, ahol ugyan sikk is, divat is panaszkodni, de lehet joggal & okkal is tenni azt sok minden nehézségünk miatt. De hát a tények makacs dolgok. A hibákat tekintve is azok, nem lehet eltagadni őket, de életünk jobbulását illetően is tények és .makacsok a dolgok, mert azt sem lehet letagadni, hogy az 1973-as esztendő nem a- visszalépés éve volt a szocializmus építésében. Más szóval, a, tfeli üzletek és a gazdag kirakatok — tudom, hogy még így is van áruhiány, bizony tudom, de a kirakatok ákkoc.ús gazdagok! -rr, nem holmi dekorációt -jelentenek, nem- valamiféle Patyomkin- falut,' ahol minden-csak díszlet, a valóság a kézzelfogható semmi. Szovjet rádiók és szőrmék, olasz pulóverek, bolgár kölnik, csehszlovák üvegáruk, spanyol, olasz cipők, indiai kendők'hirdetik egyrészt az áruválaszték bővülését, de az igények növekedését is. Nem is tudja-az ember felsorolni hogy a hazai, a szocialista országok termékein túl és azok mellett, hány ország termékét lehet megvásárolni —, néha bizony nem éppen filléres áron. Ez is igaz! Mégis a legtöbb, amit veszünk a magyar ipar terméke, mégis a legtöbb áru, elsősorban, amit a baráti országokból hozunk be, a magyar ipar elismert jó termékeinek ellenértéke, tehát még a külföldi holmikban is a mi hazai munkánk jobbulása testesül meg. A munka! Amiről úgy hírlik, hogy nem mindig és nem mindenki számára kellemes téma, mondván, hogy a melót csinálja az ember, ha nagyon muszáj, de nem beszél róla. Ugyanis, ha a munkát a muszáj mellett becsületből, sőt szakma iránti szeretőiből is csinálja az ember, akkor kellemes a beszéd róla, szalonképes a téma minden norpnális társaságban. Nos szóval, a nem „muszáj munka” eredménye, hogy egyáltalán feltehető a kérdés: venni, vagy nem venni? Mért van mit venni, s mert azért van miből is. Igaz, differenciáltan. A balatoni keszegsütő kisiparosnak — kevesen vannak ám azért ők az országban! —, is iehet gondja a vásárlás ténye, de nem a tartalma, mintahogyan nem gond a kiskeresetű ember számára sem a vásárlás ténye, csak az, hogy olcsón vásárolhasson a nem túl gazdag bugyellárísból. Ám a december hónap bebizonyítja, hogy bár igazán gazdag ember is akad a szocializmus jelenlegi időszakában, de igazára szegény ember, magára hagyott ember már 'iligha. Hogy a töprengő decemberi kérdés, a „venni, vagy nem venni” az ország minden rétegét és gondolom, majd minden állampolgárát foglalkoztatja — ez életszínvonal-politikánk egyik és általában nem is lebecsülendő fokmérője. És. ha a hőmérőt kitehetjük a falra, hogy mindig lássuk, hogyan állunk az idővel, gondolom ezt a „fokmérőt” kitehetjük a kirakatba, hogy ország és a világ is lássa: így állunk. Illetőleg így élünk! Sem jobban, sem rosszabbul . ^/VVWWWWWWWVWWWWWWVtA/VWWSAA/WWVWVVWWVVVWW eningrádi utca 37. Ä csuvas pedagógiai főiskola kollégiuma, 322-es szoba. — Da, mozsno! — hallatszik bentről, ahogy bekopogok. A szobában kékes cigarettafüst, a lezemjátszón angol beatlemez. A falon Csuvasia térképe, a sarokban egy garmada csuvas és orosz könyvön nagy orosz baba ül. — Zdrasztutye, lányok! — mondom csebokszári magyar nyelvjárásban. Agyagási Klárival és Tóth jutával, az egri tanárképző főiskola hallgatóival természetesen már megérkezésem napján találkoztam, de hosz- 6zabb beszélgetésre csak most nyílt alkalom. Mindketten orosz-történelem szakosok, Eta harmad-, Klári negyedéves. A két főiskola közti egyezmény alapján egy évet töltenek Csebokszáriban. Hogy érzik magukat, mi volt eddigi legnagyobb élményük — erről érdeklődöm. — A hangulatunk kitűnő! — összegezi egy szóval a kordnadrágös, mindig mosolygós, vékony Eta. — Rengeteg barátunk, ismerősünk var.. Mintha csak otthon lennénk... De ha a tanár úr igazán izgalmasat akar halKlári Kopognak. Andrej Aleksze- jev, a kutatóintézet nyelvészeti részlegének munkatársa érkezik. Ő Klári „házitanítója”. Csuvas nyelvórákat ad, Klári cserében magyarra tanítja. Andrej Örül a lehetőségnek, hiszen már több esztendeje a csuvas—magyar kapcsolatokkal foglalkozik. Kezdődik az óra, nem akarunk zavarni. Kivonulunk Etával a folyosó végén levő konyhába. Ma Eta a soros — rántott szelet lesz ebédre. —t Én is utaztam, nemcsak Klári — mondja, miközben szeletelnl kezdi a húst. — Sós, Csuvásia határain kívül, a Tatár Köztársaságon is túl! Uljanovszkban voltam, kirándulni, és oda Tatárföld egy darabján át visz az út. Végigjártuk a Lenin-emlékhe- lyeket. Láttam a házat, ahol most már hozzászoktam. Sokat segítenek a csoporttársaim, ismerőseim. Gyakran járnak ide azok az egyetemisták, akiket nyáron Egerben, a Csebokszári lakótelep építkezésén ismertem meg. Hozzák magukkal a, barátaikat, a barátaik barátait. Türelmesen magyaráznak, ha valamit nem értek. Esténként nagyon sokat beszélgetünk. Minden érdekli őket, ami Magyarországgal kapcsolatos, — A sok beszélgetés nem Veszi el az idejét a tanulástól? — Éppen ellenkezőleg. Ez a legjobb nyelvgyakorlat Ugyanakkor kikapcsolódás is. ami bizony szükséges, .mert a főiskolán komoly munka folyik. Heti huszonöt óra elő. adás, szeminárium orosz irodalomból, nyelvészetből, tuj Magyar lányok j Csebokszáriban > ------- ■.«.—■„-..ni.... ii r - m*» lani, Klárit kérdezze! Már hallottam róla, hogy Klári a napokban érkezett vissza vidékről. Eta nyilván erre céloz. — Én speciálsa programmal érkeztem Csebokszáriba — kezdi Klári. — Orosz nyelvtudásom tökéletesítésén túl az is feladatom, hogy — amennyire ez egy esztendő alatt lehetséges — elsajátítsam a csuvas nyelvet. Rendkívül érdekel a magyar őstörténet, s mivel történelmi tanulmányaimból tudom, hogy az időszámításunk előtti első évezredben őseink a mai Dál-Csuvásia területén laktak, szomszédságban a mai csuvasok elődeivel, ezért döntöttem úgy, hogy foglalkozni kezdek a ■ csuvassal. Nagyon örülök, hogy a főiskola megadta erre a lehetőséget. — Meséljen vidéki utazásáról. Merre járt, mit tapasztalt? — Csak pár napja voltunk még itt, amikor Csebokszáriba érkezett dr. Róna-Tas András, a szegedi egyetem professzora. Magyarországon Ő foglalkozik egyedül csuvas filológiával. Persze, hogy megörültem, amikor felajánlotta, hogy magával visz vidéki kőrútjára. Róna-Tas professzor a csuvas nyelv első írásos emlékeit kereste. A Csuvas Tudományos Kutató- intézet archívumában található egy 1925-ből , származó orosz nyelvű feljegyzés arról, hogy a Csuvas Köztársaság területén a helyi lakosság számára ismeretlen írású,' régi kövek vannak. A'feljegyzésből az is kiderült, hogy szentnek tartották őket, az öregek oda jártak imádkozni. Ezen a nyomon indultunk el. A köztársaság délkeleti járásaiban, 16—17. századi elhanyagolt régi temetőkben öt teljesen ép és néhány töredékesen megmaradt sírkö- ,vet találtunk. Egy-egy ilyen kő kb. ötven cm széles, 120 cm magas téglatest. Rajtuk arab betűs, vésett feliratok vannak. Az írásmód’ arra totál, hogy a kövek a kereszténység felvétele előtti időkből, a 17. századnál régebbről, valók. A feliratokat arabul gyengén, vagy egyáltalán hem‘ tudó 'mvAlShok- ;(hjoha- rnédáh. papbkVvésték. XKo--‘ ránbói vett idézetek -mellett a sírkőre felkerült az elhunyt neve, mikor és hol született, .mikor halt meg. A nevek és a dátumok csuvasul vannak, de arab betűkkel. Ezek a csuvas nyelv első írásos emlékei. — Térjünk vissza a magyar őstörténethez: Ütjük során találtak-e valami újabb bizonyítékot arra, hogy őseink ezen a vidéken éltek? — Igen. A keleti jantiko- vói járásban van egy Mo- zsarki nevű falu. Odébb, már a Tatár ASZSZK területén pedig egy Madzsari nevű. Nem nehéz kitalálni, hogy ezek a magyar népnév változatai. Ma mindkét faluban tatárok laknak, akik önmagukat mozsarkinak nevezik, így hívják őket a csuvasok is. A település megőrizte az egykori lakosok nevét, és a ma ott élő nép is — amely egyébként nem finnugor eredetű! — a hajdani lovasok nevét használja. — A tudományos élményeken kívül, mi ragadta meg legjobban a figyelmét? — A magas fokú gépesítés. A déli járásokban búzát, krumplit, paradicsomot termesztenek és persze komlót, hiszen Csuvásia a Szovjetunió legnagyobb komlótermelő köztársasága. A mező- gazdasági munkák zömét mindenütt gépek végzik. És a másik, ami nagyon megkapott: mii ven gondosan őrzik a csuvasok nemzeti múltjuk értékeit. Erről tanúskodnak a helytörténeti múzeumiak: amelyek a leskisebb te- len'"úésen is megtalálhatók. Lelkes pedagógusok hozták létre őkei Különösen gazdag mindegvikben a régi népi <?v"i*“ménye. Orsók, rokkák, faekék.,, Eta gyermekkorában élt, voltam az iskolában, ahol tanult. A mai Uljanovszk igazi modern nagyváros. A Jbenin-cente- nárium tiszteletére nagyarányú városrendezést hajtottak végre. Akkor készült el a Lenin-emlékközpont impozáns építészeti együttese is. Fentrői, a húszemeletes 'Vényéé szálló ablakából monumentális háromszögnek látszik az egész, melynek csúcsait a' Lenin szülőházát is magába foglaló múzeum márvány tömbje, a szálló és az uljanovszki főiskola új épülete alkotja. A háttérben a Volga, amely itt több kilométer széles ... Éjfélig néztem a tizedik emeletről, nem tudtam aludni a boldogságtól, hogy itt lehetek...Megáll a beszédben, arra koncentrál, amit csinál. Véletlenül tudom, hogy odahaza nem nagyon gyakorolta a konyhaművészetét — főzni is Csebokszáriban kezdett tanulni. — És hogy telnek a hétköznapok? — Először szokatlan volt egy kicsit az idegen környezet. Sokszor nem értettem tisztán, amikor a boltban vagy a trolin szóltak hozzám. Hiába tudtam a szavakat, valahnov nem aka ta.k értelmes egésszé összeállni. De dományoe szocializmustxSi és pedagógiából. S mivel én is történész vagyok és érdekei! a csuvas történelem, az egye. temre is átjárok a Csuvas "ASZSZK történetét: hallgatni; Ez'az-előadás-is oroszul -megy, . ; V — Milyennek látja a szovjet fiatalokat? — Olyanok, mint mi. Vidámak, szeretik a táncot, s társaságot, szeretnek moziba, színházba járni. Kint voltam egy iskolában, ahol majd s tanítási gyakorlatot fogom végezni. Tizenöt éves fiúknak, lányoknak meséltem Magyarországról, Egerről, a főiskolánkról. És a sok komoly kérdés után arról is érdeklődtek, nálunk most mi a divat — a maxi vagy a mini? Viselnek-e nálunk farmert? Melyik a legnépszerűbb együttes? Viszont polí- tikusabbak, mint nálunk odahaza. Komolyabban, több érdeklődéssel figyelik a világ eseményeit. Jobban , szem előtt tartják a közösség érdekeit. A társadalmi munkában tömegesen vesznek részt. Igaz, nálunk is vannak építőtáborok, de itt a részvétel szinte százszázalékos. Szeptemberben az egész főiskola szervezetten segít a krumpli betakarításában. Amikor visszajöttek, boldogan mesélték, hogy évek óta nem volt ilyen bőséges ten> més, rpint az idén... Erről jut eszébe, hogy a krumplit elfelejtette odatenni ... — ... Lassan elkészül az ebéd, bevisszük a szobába- Odabent forog a magnószalag — Klári olvas rá csuvasul. Andrej javítja a kiejtését. Hanem a hús ínycsiklandó illatára mégis abbahagy-: ják. Klári megterít: — Jó étvágyat! — Finomat főztél, Eta! —, mondja, ahogy megkóstolja. — Avan, pit avan! — tesz; hozzá csuvasul. — Jó, nagyon jó! — ismétli meg magvarul Andrej. ZAHEMSZhv LÁSZLÓ
