Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-08 / 287. szám

A M mhztertanacs targvafte Magyarországon er legkorszerűbb M üiij^Mcsici ff^ilosflésüsik meggiforsiCäsäiiak alapja Átadás előtt a káli boFSÓhátito'ő «italom Eredmény, de egyben meg­oldandó feladat is: Magyar- ország népessége az iskolá­zottság színvonalában hat- nyolc évvel ezelőtt érte el az európai középmezőnyt, s ezen a helyezésen azóta sem sikerült számottevően javíta­ni. 1970. elején 5 millió ak­tív kereső közül csaknem két milliónak hiányzott az általá­nos iskolai végzettsége; kö­zülük 900 ezren a 16—39 év közötti korosztályba tartoz­tak. Az iparban dolgozó mun­kások több mint felének nincs szakképzettsége, s köztük ta­láljuk azoknak a munkások­nak a többségét, akik nem . fejezték be az általános, is­kolát. Mindennek veszélyeit fel­ismerve született meg a munkásak továbbképzéséről szóló kormányhatározat, amelynek — ma már köz­helyszerűen ismételgetve ■— célja: iskolázottabb és mű­veltebb munkások dolgozza­nak a népgazdaság különbö­ző ágazataiban, olyan embe­rek, akik lépést tarthatnak a felgyorsult technikai fejlő­déssel. Ez azonban csak a szép«! fogalmazott általános­ság, ami mögött viszont na­gyon is gyakorlati, egész gaz­dálkodásunk jövőjét alapve­tően befolyásoló tényezők hú­zódnak meg. Néhány ezek közül, csak példaként s csak jelzésszerűen: a jelenlegi munkaerő-gazdálkodási gya­korlat szerint a vállalatok sok esetben szakmunkások­kal helyettesítik a betanított munkásokat Ennek megvan­nak a — most nem részlete­zendő — okai, ám egyálta­lán nem biztos, hogy a jö­vőben ez tartható lesz. Az ésszerű és hatékony foglal­koztatás feltételezi, hogy egy adott feladat a legkisebb szellemi ráfordítással legyen elvégezhető. Ebből pedig an­nak kell következnie, hogy a betanított munkásokat a lehetőség határáig a szak­munkások helyettesítésére kell felhasználni és nem for­dítva. Persze nem arról van szó, hogy a szalagszerű mun­ka mozdulatokig történő szét­aprózásával a monotóniát tegyük uralkodóvá az üze­mekben, hanem arról, hogy megkeressük azt a határt, amelyen belül az iskolázott, tabb szakmunkás jól helyet­tesíthető a művelt és ugyah- csak iskolázott betanított munkással. Vagy nézzük a szakmunká­sok körét: az iskola, a telje­sítményképes tudásnak csak bizonyos alapjait nyújthatja. Nem taníthat meg minden­re és ez nem is lehet a cél­ja. A szakmunka minimu­ma: egy-egy szűkebb terület alaposabb ismerete, ugyan­akkor számos eljárás alkal­mazási, adaptálási készségé­nek kifejlesztése. A szakmun­kások tekintélyes részével szemben a jövőben is csak ez a minimum támasztható követelményként. A többi már a munkásoktatás, a to­vábbképzés feladata. Talán nem kell tovább pél­dálódzói a továbbképzés fon­tosságáról. Vizsgáljuk in­kább azt, hogy hol tart az említett kormányhatározat végrehajtása, mit tettek a Vándorkiállítás 40 bolyén Fain a 'szocializmus utján t December 13-é© 46 helyes J nyílik meg az, országban az MSZMP Központi Bizottsága I egitációs- és propaganda osz- I tályának új vándorkiállítása, amely ezúttal „A falu aszo- ciáiizjnus útján” címet vise­li. Ä kétezer községben és városban bemutatásra kerü­lő kiállítás képet ad . a. ma­gyar parasztság, a magyar fa­lu életében a felszabadulás óta, különösképpen pedig a mezőgazdaság szocialista át­szervezése óta végbement változásokról. Szorosan kap­csolódik a korábbi évek ki­állításaihoz: az „Életünk és utunk”-hoz, amely a X kongresszus tükrében mutat­ta be eredményeinket és a „Mi hoztuk a jövőt” című- höz, amelynek központjában a munkásosztály életének áb­rázolása állt. A kiállítás tablóin megele­venednek a magyar falu megváltozott életének doku­mentumai. A fényképek szemléltetően illusztrálják a gyökeresen megváltozott és most is szüntelenül változó gazdálkodási formákat. A fejlett agrotechnikai térhódí­tását, a termelési eredmé­nyek gyors növekedését, a korszerű gépek és berende­zések számának ugrásszerű gyarapodását, a kultúrált gazdásági- és lakóépületeket, egyszóval a falu történelmi elmaradásának fokozatos megszűnését. Mindezek fókuszában a mezőgazdaságban dolgozó embert állították a kiállítás szervezői. Azt az embert, aki napjainkban a nagyüzemi gazdaságok általánosabbá vá- 'lásávial, a sokszor milliós ér­téket- képviselő, bonyolult gé­peken dolgozik és aki a tu­domány legújabb eredmé­nyeinek alkalmazására is ké- > pes. A mai falu jellemző fi- 1 gurájaként a jól képzett me­zőgazdasági szakmunkás áll előttünk, aki egyre növekvő számban megtalálható ma már falvainkban. De ezeknek az embereknek megváltozott életkörülmé­nyeiről is vallanak a. tablók: az új és egészséges lakások­ról az orvosi rendelőkről, de más egészségügyi intézme gyekről, az új bölcsődék*-"; |i napköz otthonokról vé­gűi a művelődési házak és ■ könyvtárak nyújtotta kultú- rátódási lehetőségekről. Mindarról tehát, amelynek ál­talánossá válásával gyorsan csökken majd a falu és a város közötti különbség. A Magyár Szocialista Mun­káspárt !X. kongresszusa an­nak idején célul tűzte ki a parasztság életszínvonalának ellátottságának gyorsabb nö­velését, hogy az megközelít­se a munkásosztályét „A fa­lu szocializmus útján” című kiállítás e program megvaló­sulását mutatja be, aláhúzva azt, hogy az eredmények a két nagy szövetséges dolgozó osztály, a munkásság és a pa­rasztság szorgalmas, becsüle­tes, hozzáértő munkája ered­ményeként születhettek meg. A kiállítás szerves kiegészí­téseként mód nyílik arra is, hogy filmek és hangosripoyí segítségével a látogatók szá­mára még színesebbé váljon a program. (KS) vállalatok a több mint két évvel ezelőtt megjelent hatá­rozat megvalósítása érdeké­ben. A Kohó- és Gépipari, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium részletes jelentésben tájékoztatta a kormányt a munikásíovábbképzés eddigi fejleményeiről, eredményei­ről. A jelentésekből kiderül: ezek az eredmények bizony szerények, finoman fogal­mazva: még csak a kezdej/ kezdetén tartunk. A kohó- és gépiparban 12 nagyobb vállalatnál indult meg az új rendszerű tovább­képzés, huszonhat tanulócso­portban 708 szakmunkás részvételével. Lényegesen több helyen indítottak rövi­dített tanfolyamokat az ál­talános iskolai végbizonyít­vány megszerzéséért. A mi­nisztérium vizsgálódásai sze­rint a továbbképzés még ■mindenütt — úgymond — útkereső jellegű. Nincs össz­hang a vállalatok műszaki fejlesztési tervei és a tovább­képző tanfolyamok tematiká­ja között. Más szóval:'a vál­lalatok még sötétben tapoga­tózva végzik a továbbképzést, úgy tűnik, hogy egyenlőre csak azért, mert erre határo­zat van, mert ezt muszáj csi­nálni, s nem azért, mert fel­ismerték, hogy saját érde­keikről van szó. ' Mintha kedvezőbb lenne a foép az élelmiszeriparban és a fagazdaságban (erről a két ágazatról készített jelentést a MÉM).’Vállalataiknál, gazda, ságaikban háromféle tanfo- lyamot szerveztek: a meglé­vő ismereteket bővítő, a kü­lönleges munkakörökre sza­kosító és az új technikát, il­letve technológiát ismertető tanfolyamokat. Az üzemek — érthető módon — az utóbbi tanfolyamot részesítik előny­ben, de a fokozottabb baleset­veszélyes munkakörökben dolgozók, illetve technológiai változás esetén mindenki számára kötelező a tovább­képzés. A szűkös munkaerő-kínálat vállalaton belüli bővítésének nagy lehetősége: a munka melletti tanulás. Munkaügyi szakemberek szerint a mai nagymérvű és rendkívül ká­ros fluktuáció egyik oka a kevésbé művelt munkáscso­portok jelenléte. A művelt­ségi szakadék áthidalása na­pi vállalati érdek, mert ami. nimális kereseti színvonalat még az elemi hozzáértés hiá­nya esetén is biztosítani kell. De ha ebben a kérdésben vi­szonylag rövid idő alatt nem tudunk kellő eredményt el­érni, akkor a technikai fej­lődés múlhatatlanul szüksé­ges felgyorsítása népgazda­ságunkban •— különösen a jelenleg is hátrányos helyze­tű ágazatokban — csupán ir­reális célkitűzés, jelszó ma­rad. Vértes Csaba Felvételünk tette meg, &lí hántoló malom technológiai tornyát öröfei- (Foto: Puskás Anikói A korán jött tel, a nagy hideg, a havazás lelassította az építők és szerelők mun­káját a káli borsóhántoló malomban. A Vetőmag Vál­lalat Észak-magyarországx Központjának telepén léte­sített új beruházáson pedig már az utolsó simításokat végzik. Az épület tulajdon­képpen már készen van. A 30 millió forintos költséggel épülő vetőmag-feldolgozó kombinát gépi berendezéseit szerelik most Az. üzem mű­szaki felszereltsége pillanat­nyilag Magyarországon s legkorszerűbb. Az automa­tákat a nyugat-németországi Hamburgból szállították Kál- ba, valamennyi a világhírű Schule-cég gyártmánya. Az utóbbi időben megnőtt a kereslet a hevesi vető­magvak iránt. A borsó, bab, a különböző pillangós és zöldségmagvakat szívesen vásárolják kontinensünk más tájain is. A . nyugati orszá­gok közül különösen Svájc, Franciaország, Ausztria, to­vábbá a Szovjetunió és Csehszlovákia évről évre nagy mennyiségű vetőmagot exportál Heves megyéből. A hántolt borsó, valamint s nagy fehérjetartalmú port- tott borsóliszt iránt nagy az érdeklődés a nemzetközi piacokon. Mindezeket szem eiött tartva a vetőmag vállalat tu­datos gazdasági tervezőmun­kával Heves és Borsod-Aba- új-Zemplén negyei körzeté­ben növelte á vetőmagter­mő területet. Mintegy 25 gazdaság összefogásával egy­szerű társulást hoztak létre Ezek a gazdaságok 4 ezer hektáron termelnek borsó- és babvetőmagot. A gazdaságokban -termelt vetőmagvakot azután Kaiba szállítják, ahol valamennyit feldolgozzák. Az új hántoló malom gépeivel tulajdon­képpen az egész technoló giai lánc, szinte kéz érin­tése nélkül valósul meg. A gépek egyszerre többféle mű­veletet végeznek. A vezér­lőpultról gombok segítségé­vei egy technológus irányít­ja a műveleteket. Az auto­maták először tisztítják, vá­logatják, osztályozzák a bor­sómagvakat, amelyek azután felvonóserlegen. át a három- emeletnyi magas toronyba, kerülnek, ahol gőzölik és szárítják valamennyit. A szárított magvakat ugyan­csak gép segítségével hán­tolják, csiszolják, koptatják, fényesítik, egy részüket pe­dig porítják. Végül utóhű­tés után zsákokba pákoljáfc a kész termékeket. A hán­toló malom üzembe helye­zése után évente 500 vagon borsót dolgoznak fel és ké­szítenek elő exportra. Az új borsóhántoló üzem­ből januártól naponta folya­matosan indulnak majd vo­naton a zsákokba töltött hántolt és porított borsó- szállítmányok (mentetsz) "Üzem a kereskedelemért Tejipari hűtőszekrények Egy év alatt 83 hűtőszek­rényt és négy hűtőpultot adott az üzleteknek a gyön­gyösi tejüzem. Ezzel isköny- nyíteni akart a kisebb bol­tok tárolási gondjain. Ter­mészetes, hogy valamit várt is vissza a hűtőpultokért cse» rébe. — Mintegy tíz százalék­kal növekedett meg a for­gatom — mondta erre Ré­zsó János, az üzem admi­nisztratív vezetője. — Ez pe­dig jelentős arány. Hogyhogy? Ilyen jő szí­vű a tejüzem? Csak „úgy”, ajándékba ' osztogatja a te­kintélyes értéket képviselő hűtőszekrényeket? C iksforg^om a Nagyvásartelepen £ budapesti Nagyvá- sártelcpre naponta százával érkeznek és hajnalban százával távoznak az áruszállító tehergépkocsik.- _ • - ' " . (MTI-fote T- SS) —* Kétszeri törlesztésre le­hetett a • hűtőszekrények árát kiegyenlíteni. Addig is havonta tízforintos bérleti díjat fizettek nekünk. Ezt kértük mi. • Egészen más a helyzet így; De hát az üzleti érdeket nem kell szemérmesen ta­kargatni, különösen olyan esetben, mint amilyen ez a mostani. A fogyasztó járt jól,' mert több vajat, túrót, joghurtot, tejszínt, kakaót vehetett. Még falun is, ami külön figyelemre méltó vo­nás. — Mi a helyzet most? — kérdeztük Lórik Miklóst, s. gyöngyösi' tejüzem főműve­zetőjét. — Néhány ellentmondá­sosnak tűnő adatot hadd említsek — kaptuk a vá­laszt. — Jelenleg a felvásár­lási tervünk szerint 47 ezer liter tejet kellene behoz­nunk a termelőktől. Ennél azonban ötezer literrel ke­vesebbet kapunk. Ugyanak­kor eladunk ötvenezer li­tert. — Micsoda varázslat ez? — Csak annyi, hogy a vállalatunkhoz tartozó más üzemek segítenek ki ben­nünket. Hatvanból a hiány­zó 8 ezer liter tejet nem a fővárosba viszik, hanem ide, hozzánk. Még előnyösebb is így a vállalatnak.-m- Varhátó Valamiféle vál­tozás a jövőben? — Hogyne. Már megkö­töttük a szerződéseket, és azok a mostani mennyiség­nél 15—20 százalékkal több tej felvásárlását ígérik. Vagyis: a jövőre keli fi­gyelni a tejüzemben. Ha ma még nincs is annyi tej a hozzájuk tartozó területen, mint amennyit szeretnének, amennyi kellene, egy év múlva gyökeresen megválto­zik a helyzet. Az értékesítés tehát kérdője! lehet egy év múlva, ha nem figyelnek ___________________ — Ezért most már a ko­rábbi kétszeri . kiszállítás -helyett, háromszor viszünk árut hetenként, az .üzletek­be. Tejet persze naponta. A Kétdecis" iskölákakaó gyártá­sa .rpár nem kérdés. Egy hí­ján ötven iskolába adunk tejet a diákoknak, tavaly csak húsz iskola kapcsoló - dott be ebbe a mozgalom­ba. De technikailag is ké­szülünk. Már most anyagi­lag érdekeltté tettült a dol­gozóinkat abban, hogy & műanyagba töltött tej ne foly­jék. Magasabb ládákat vá­sároltunk, - ezért szállítás közben, a tejes zacskó nem sérül meg. Bármilyen meny- nyiséget kérjen tőlünk a kereskedelem, mindig kész­séggel állunk a rendelkezé­sére. A megmaradt áru visszavásárlása is . megoldott kérdés. «— Várható-e újabb hűtő­szekrény-akció is? — Erre egyelőre nem gon dőltünk. Persze, seunmi hasz­nos, célravezető dologtól nem zárkóznak el. Ügy érezzük, a propaganda a tej és a tej­termékek vásárlására na­gyobb is lehetne, mert a jövő azt a képet vetíti elénk, hogy az igények. ki­elégítése nem ütközik ne­hézségbe A korábbi szűk esztendők helyett a tejben bő esztendők következnek. Az elmondottakból tehát levonhatjuk összegezésül a következtetést: a tejüzem látja s valóságos helyzetet, felmérte a reális jövőt is, és ezeknek megfelelően cselek­szik. Ha nem is fürdünk majd tejben, vajban,» de remélhe­tőleg mindig lesz „mit ap­rítani a tejbe”. (g. molnár) Jpml/fffá égk iS SS3& decacebag % sasasba^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents