Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-07 / 286. szám

Fizet vagy eitart... ?

( ^ígóto aktuális kérdés, s idővel méginkább azzá válüi, hiszen az emberi átlagéletkor egyre nő. Az is fény, hogy megyénk az elöregedés listáján országosan a harmadik helyen áll. Egyre több het- ven-nyolcvan, éves anya és apa várja u választ, remélve a legjobbat, s csalódva sajnos nem egyszer Így igaz. meri a féltő gonddal emberré nevelt gyermekek lehetőleg szabadulni igyekeznek itífs' szüleiktől. Azért írják a kérvényeket, azért kilincselnek.' keresnek olykor protektort is. hogy minél hamarabb szociális otthonban helyezzék el azokat,' akiknek a legtöbbel köszönhetik. Az >em ritka, hogy a szülők megelőzik őket, s maguk kérik az intézeti elhelyezést azért, mert nem bírják már elviselni azt, hogy nap mint nap érezzék o kisemmizettek keserűségét. Nem túlzás így fogalmazni, mert de sok apa, anya megtakarított tízezrei vándoroltak a fiatalok zsebébe. de sok szülő adta oda a legutolsót is, hogy fia vagy lánya új lakásba költözhessen, hogy meglegyen a hétvégi ház vagy a kocsi.

RÉGEBBEN KÜLÖNÖSKÉPP ostromolták a szociális otthonokat, hiszen a'gondozási díj meglehetősen alacsony volt. A rendelkezés 1955-ben született, s mindössze havi négyszázötven forintban szabta meg a tartásdíjat. Ezt legtöbb idős ember kis nyugdíjából is fizetni tudta. Ha erre sem futotta forintjaiból, akkor a külön- bözetet fizették a gyermekek. Szívesen, hiszen lényegében bagatell összegért megszabadultak erkölcsi kötelezettségüktől. Olyannyira, hogy úgyszólván teljesen megfeledkeztek azokról, akiknek nemcsak létüket, hanem nevelésüket is köszönhették. Menynyi megrendítő cikk, radioes tévériport próbálta bennük felébreszteni a lelkiismeretet! Hiába volt az érvelés, a figyelmeztetés arra, hogy egykor ők is elhagyott szüleik sorsára juthatnak. A magukra maradt öregek reménytelenül vergődtek az új környezetben, kiszakítva a megszokott, a folyvást vissza- sóvárgott családi körből. Ezt nem pótolhatta a legoda- adóbb gondoskodás, az állandó törődés, az egyre javuló ellátás sem.

MEGLEHETŐSEN VISZ- SZÁS HELYZET állt elő. A hálátlan gyermekek helyett mindinkább az állam nyitotta ki pénztárcáját, hiszen a gondozási díj összege nem változott, ugyanakkor az árak és jövedelmek fokozatosan emelkedtek. Változást csak az 1972-ben megjelent miniszteri rendelet és végrehajtási utasítás jelentett, amely megszüntette ezt az egyre inkább élesebbé váló ellentmondást. Ennek alapelve nemcsak a progresszív hozzájárulás volt. hanem o méltányos díjmegállapítás is. Akik a rendelet születésénél bábáskodtak arra törekedtek, hogy mind az idős emberek mind a hozzátartozók anyagi erejükhöz mérten vállaljanak részt a költségekből. A havi 1200 forintos gondozási díj kétségkívül magasnak tűnt a korábbi 450 forinthoz viszonyítva, de az is tény, hogy még így sem fedezi a kiadásokat. A különbözetet most is az állam fedezi, de — és ez nagyon lényeges, s ezt sürgették már sc'can korábban is — jókora részt vállalnak a hozzátartozók is.

A rendelet alapvető erénye az, hogy számol az realitással s messzemenőleg humánus megítéléssel oszt igazságot. Az is előfordul ugyanis, hogy a körülmények, s nem u gyermekek lelketlen- ságe juttatja az idős szülőket szociális otthonba. Ez történik. ha sok az Tin.oka, ha

nagy a család s kevés a jövedelem, kicsi a lakás, vagy nincs, aki gondoskodjon az

idős hozzátartozókról. Ez

még a ma realitása, változást

QiMmm

mh Basalte

csak a jövő építkezési metódusa vagy' a szerencsésebb, körültekintőbb családi munkamegosztása hozhat majd. Addig marad az intézeti elhelyezés, feltéve persze. ha akad szabad hely, - Ha a beteges szülő idővel csak bejut. s nyugdíja, járadéka iragy ingatlan vagyona nem fedezi a gondozási díjat, akkor o, különbözeiét a gyermekek anyagi helyzetéhez, szociális körülményeihez mérten osztják meg. Arról mindenképpen gondoskodnak. hogy a gondozottnak jövedelme húsz százaléka, de legalább - havi száz forint megmaradjon zsebpénznek.

EGY ÉVE HOGY életbelépett az új rendelkezés. Tizenkét hónap nem hosszú idő, a tapasztalatok azonban máris beszédesek. Alighogy megállapították — messzemenően ügyelve a méltányosságra — a gondozási díjak összegét, mindjárt befutottak a fellebbezések. Akik írták, feladták, berzenkedtek, érveltek, sokallva azt. hogy pár száz forinttal többet kell fizetniük, azért, hogy helyettük törődnek magukra hagyott szüleikkel. Ahány kérvény annyi megrendítő adalék a gyermeki hálátlanság riasztó krónikájához. Olykor arcpirító, felháborító dokumentumok! íme egy a legmegdöbbentőbbek közül. A fiú — egyébként dinnyetermesztő maszek — közel húszezer forintos havi jövedelemmel rendelkezik. s ingatlan vagyona is számottevő. Mégis sokallta azt a néhány száz forint többletet, amit jogosan fizetnie kellett. Érvelése szemforgató alakoskodással bizonygatta. hogy vele, nevelésével jegyáltalán nem törődtek 'szülei, s kérte a mél- tányosabb elbírálást. Mondani sem kell. hogy elutasították.

SZERENCSÉRE EZT AZ ÉRVELÉST, s az ehhez hasonló embertelen megnyilvánulásokat az eltaszított szülök nem ismerik, ők reménykednek az öregkor maradék optimizmusával várva azt a pillanatot, amikor a sok ál dozattal felnevelt gyermek csak eljön, legalábbis látogatóba. Ritkán történik így, mert sokan, még azt is túlzottnak tartják, hogy téríteniük kell a gondozási díj rá jak eső részét. Keserű tények ezek, de pillanatnyilag hivatalosan többet- nem lehet tenni a felelőtlen gyermekek ellen, az elhagyott szülök ér dekében. S de sokan még ezt sem kaphatják meg, mert térőhely hiányában nem juthatnak be a szociális otthonokba, hiszen a zsúfoltságot az új rendelkezés sem csökkentette lényegesen. Jelenleg közel kétszázan várják a beutalót a megye hét intézetének valamelyikébe. S ezek csak a számontartott igények. Jóval több idős ember vonakodik attól, hogy saját keserűségét, magára hagyottságát ország-világ elé tárja, s követelje azt gyermekeitől, amiről azok felelőtlenül megfeledkeztek Mit lehet tenni? Ma csak a társadalom segíthet azzal, hogy bővíti, fejleszti a szociális otthonokat. Erre megyénkben különös- * épp szükség van. mert e téren az országos lista utolsó- előtti helyén állunk; ugyanakkor nálunk igen nagy, s folyvást gyarapszik az idős emberek száma.

Törődni kell a fejlesztéssel, hiszen az új rendelkezés csak azok számára jelent segítséget. akik már belépőt kaptak. Helyettük fizetnek a felelőtlen gyermekek. Többen azonban magúk birkóznak gondjaikkal. mert ha családi törődést nem is kaphatnak. legalább kényelemben, ellátásban részesüljenek, s gyermekeik, ha az eltartást megtagadjak, fizessenek.

Pécsi István

Mai Ív-ajánlatunk t

21.00:

HANGVERSENY

— KÖZJÁTÉKOKKAL

\ Egy este Pécs muzsikusaival és közönségével. Közismert, hogy Budapest a zenei élet központja is. Ám jóval kevesebben tudják azt, hogy ezután Pécsett virágzik talán a legintenzívebben a zenei kultúra. A televízió munkatársai másfél éven át kísérték figyelemmel a pécsi zenei élet jellegzetes mozzanatai l< s most a műsor keretében megkísérlik összesa- rítve a nézők elé tárni mindazt, amit e hosszú idő alatt tapasztaltak Baranya megye fővárosában. A műsort egyenes adásként közvetítik a Pécsi Nemzeti Színházból és — kapcsolással egy klubhelyiségből. A hangverseny-közvetítés ideje alatt filmbejátszásokkal kaphatunk képet amatőregyüttesek próbájáról,

Könyvespolc

Tímár Mátyás:

Gazdaságpolitika Magyarországon

A gazdaságirányítás egyik vezető posztja betöltőjének, a Minisztertanács elnökhelyettesének vállalkozása e kötettel nem kevesebb, mini annak összegezése, hogy mi tette szükségessé a gazdasági reformot, s milyen eredménnyel, következménnyel ment; vagy megy végbe az. A könyv ilyen módon egyszerié elméleti és gyakorlati gazdaságiam munka, kritikai számbavétele tényeknek, irányzatoknak, már elért, s még előttünk álló céloknak. Témájánál fogva -nem lezárt könyv, mert mint maga újjá. „irányítási rendszerünket, nem . tekintjük befejezettnek; egyrészt a tapasztalatok birtokában újra és újra

1967 -1973

kiigazításokra szorul, másrészt együtt is fejlődik a gazdasággal".

Világos elrendezésben két fő részre tagolódik, az áttekintés és az elemzés: Az egyik: a gazdaságirányítási reform előzményei és a reform megvalósítása. A másik: társad ' mi-gazdasági fejlődésünk , íjai. Tímár1 Mátyás rendkívül bőséges forrásanyag felhasználásával - ad szinte leijcs körű magyarázatot es indoklást a reform szükségességére, nem kerüli el az előkészítés idején fölmerült kétségeket, vitás kérdéseket sem, s éppen ezzel válik meggyőzővé okfejtése. Így egyebek között kitér arra a kérdéscsoportra, amely

AtÉnyi szőttes Móniiénak

Egy lenyeges dologban azonban közös a helyzetünk. Mindketten katonák vagyunk. Mindketten felesküdtünk őfelségére. Persze, az en helyzetem könnyebb. Csak egy eskü kötelez.

Bevallom. Emst torzshadtem §& mmsér

a ma már világhírű Pécsi Balettről, a pécsi operatársulatról. Persze riportok is .elhangzanak a bemutatott társulatok tagjaival. Külön kell szólni egy érdekes zenei, sőt, zeneszociológiai kísérletről — felmérésről, amelyet a Mecsek fúvósötös hajtott végre ege7 állami gazdaságban. A zenészek különböző zene- « címok eljátszásával azt igyekeztek megállapítani, hogy alkalmi közönségükre melyik zéneszám hogyan hat, melyik tetszik nekik és melyik nem. A televízió célja ezzel az adással elsősorban az, hogy a pécsiek példáján mutassa meg: hogyan lehet és kell szeretni a zenét, s hogy mit lehet tenni a korszerű, tömegeket vonzó zenekultúra megteremtéséért.

latkozást már-már a tapintat magasiskolájának ismertem el. Óvatosabban aligha kísérthetett volna meg. Burkoltabban aligha . hozhatta volna tudomásomra, számárja mit sem jelent az brvosl tíSkü, annál inkább méltányol»! tudná, ha alaposan fontolóra venném ama másik esküidet.

Cseppet seitt. csodálkozom, hogy a kedélybetegség, tüneteit észlelem magamon. A várfalak közötti megszakítatlan tartózkodás is elegendő ok lenne a kedvetlenségre, márpedig az örökös b«-7- zártságnál sokkal nyomosabb, okok miatt rossz a hangulatom. Reméltem, hasznomra lesz egy szerény környezetváltozás. A városba kívánkoztam néhány órára a civilek közé. Ma végre megengedhettem magamnak ezt a fényűzést. Vacsorázni szándékoztam a Hajó vendéglőben, az egyetlen olyan helyen, amelyet egész Aradon ajánlatosnak minősített számunkra a várparancsnokság nem hivatalos véleménye.

A vár nagykiterjedésű, sík 1 réten fekszik, cikk-cakkos tf-slatetomíi rnklűéM bástyái

Atdny messze földön hires néprajzi örökségéről. A falu a népi művészet i valóságos kincsesbányája volt valamikor. Majd minden háznál ott volt a szövőszék. A téli esték varázsos hangulatában az átányi asszonyok keze, s fantáziája nyomán megteremtődött a cakkos, csillag, rózsa, s megannyi más, ma már csodált motívum. Mindez ma már kihalóban van. A faluban csupán 40 asszony foglalkozik szövéssel, fonással — a Hevesi Háziipari Szövetkezet keretében. Ügy két — másfél évtizeddel ezelőtt kezdődött. Barna Andrásné. Éva néni házról házra járt összegyűjteni, megmenteni az asszonyok művészetét. E megmentett motívumok lelhetők fel a háziipari szövetizezet abroszain’ díszpárnáin, faliszőnyegein, melyek igen keresettek a világ minden táján. Legutóbb Hollandia részére szőtték az átányi asszonyok különlegesen szép abroszaikat. Ezt megelőzően Lengyelország, Románia megrendelését elégítették ki.

(Foto: Puskás Anikó)

zárkózottan emelkednek ki a kopár mező közepéből. Ezt a tág rétet, közepén az erődtömeg hatágú csillagával a Maros háromnegyedes köríve öleli át. A körív külső oldalán, vagyis a Maros' jobb partján, a vartól nyugatra fekszik Arad városa. Gyalogosan tízpercnyi séta a folyó egyetlen hídján keresztül.

Amerre haladtam, amerre néztem, mindenütt őrség. Fosztolók ólálkodtak a rét bizonyos pontjain, a sáncok külső vonala mentén, a folyó gátján, az út szélén, és természetesen a híd feljárói- jláJ. Világos köpenyük, fekete sisákjuk, hosszú puskájuk az egyoltíStűség . impQZém benyomását keltette. Ügy illett, hogy örüljek a látványnak. Valamennyi strázsa az' én biztonságérzetemet, hatalmi fölénytudatomat is szolgálta. De nem voltam képes fenntartás nélkül örülni a rámnézve hízelgő állapotnak.

Ilyesmiken tűnődtem, amikor lóháton beért Josef Tichy őrnagy, a Wocher-gya- logság első zászlóaljának parancsnoka. Barátságos eraisaalabU haaaám, Kir

váltképp azóta, hogy megszabadítottam a tarkójára nőtt csúnya keléstől. A reá jellemző idegenes németséggel köszöntött, kérdezte, hova tartok, örvendezve hai- , lotta, hogy a Hajó vendéglőbe igyekszem korai vacsorára. Ö is oda lovagolt. Ajánlotta. vacsorázzunk együtt, s amikor hívását köszönettel elfogadtam, nyergeivé sietett a Hajóba asztalt foglalni.

Így hát magányosan értem át a városba, miután igazoltattak a Maros hídján. Arad utcáin olyan 6ok járőr cirkált, mintha ostromállapot lett volna. Civilek közé vágytam, s íme, itt is csupa I katonákkal találkoztam. És rengeteg falragasszal. Mindegyik utasított, követelt, fenyegetett. Soha nem láttam annyi felkiáltójelet, mint

kon.

Most értettem meg egészen pontosan, miért vagyok képtelen fenntartás nélkül örülni résenlétünk > tökélyének, hatalmunk feszes eré- lyének, fegyvereink éles őrködésének. Mind emögött felismertem LenKey János faetf-jfr.jget, s dtnnonpmKffliáfo

talán a legélesebben ütköztette a különböző véleményeket, . s ez a növekedési ütem és a gazdasági egyensúly viszonya. Md már, a gyakorlati tapasztalatok . ismeretében, egyszerűnek látszik a megállapítás: „Hosz- szabb távon nem is vethető fel úgy a kérdés, hogy a gazdasági növekedés ütemét vagy az *egyensúly követelményét helyezzük-e előtérbe. A növekedés ütemét végső soron a dinamikus egyensúly feltételei határozzák meg." A szerző — az álláspontok végső kialakulását érzékeltetve — nem hallgatja el sem e kérdésben, sem más egyebekben az ellenvetéseket, az aggályokat. Sőt, részletesen foglalkozik azokkal, mintegy beavatva az olvasót a döntéshozatalt megelőző időszak polémiáiba.

Remélhetően az eddig leírtakból érzékelhető, hogy a könyv távol áll a száraz, a tudományosságot az elvontságban fölfedezni vélő szerzők módszereitől, stílusától.

A kötet második részéneit, jövőbeni fejlődésünk fölraj- zolásának az a gondolati útmutatója, hogy — Timár Mátyás summázó szavaival — „a gazdaságpolitika legfőbb törekvése az emberek növekvő szükségleteinek mind magasabb színvonalú kielégítése. Ilyen összefüggésben a növekedési ütem, vagy . a gazdasági egyensúly elsőrendű célok ugyan, de a fő célnak mégis eszközei csupán-’. Ezeknek az eszközöknek a tökéletesítése. hatékonyabb alkalmazása természetesen nagyon alapos megfontolásokat követel, mert a rögtönzések, a kényszerű, áthidaló megoldások haszna erősen kétségei. A minisaterelök-he- lyettesi tisztség nem nehezíti el a szerzői tollat; oIveis- mit is hegyére vesz, amiről még viták folynak, amiben nincsenek — nem lehetnek — végleges álláspontok. Ezt elsősorban a gazdasági szabályozók továbbfejlesztésével foglalkozó fejezetben tapasztalhattuk — természetesen úgy, hogy Timár Mátyás jelzi, még formálódó elképzelésekről van szó —, de hasonló okok miatt érdekesek, továbbgondolásra ösztönzők a szelektív fejlesztésről, a jövedelempolitikáról, a fogyasztás várható alakulásáról elmondottak is.

Több tekintetben a könyvet az 1968-barf megjelent ..Gazdasági fejlődés és irányítási módszerek Magyarországon" című munka folytatásának tekinthetjük. A művet, amelyet Nyers Rezső lektorált, a Közgazdasági és Jogi Kiadó bocsátotta közre.

M. O.

Mi is félünk a láthatatlan szörnyektől, a hallhatatlan dörömböléstői.

Félünk? Rettegünk. Nem, nem azzal a borzalmas köl- tőiséggel, mint a megbomlott I^nkey János. Félünk józanul, földhözragadtan, kiábrándítóan. Az az érzésem, hogy ez a rengeteg őr szívesen íütyörészme a sötétben.

★

Tichy őrnagy úrnak protekciója van: az egyik pincér, Zlahal szintén csehországi, és a földi megbocsátható elfogultságával a legjobb sülteket tálalta fel Tichy őrnagynak, következésképp az én számomra is. Amikor már a sörnél tartottunk, Zlahal pincér épp oly halkan, mint amilyen óvatosan suttogott valamit a zászlóal j parahesnokn ak.

Tichy őrnagy szintén óvatosan, de majdnem parancsol ón utasította;

,— Tessék németül beszélni.

Figj olmessége természetesen nekem szólt. Zlahal tehát németül motyogta az orra alatt, miközben elfoglaltságot színlelt asztalunknáki „ . flFaiyti&juk4

\

I