Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-31 / 305. szám

Befejeződtek az 1973. évi kiképzések a Hatvani Cukor- és Konzervgyár­ban A polgári védelem felada­tainak sikeres teljesítéséhez elengedhetetlen az erők és eszközeik időben történő fel­készítése. A szakszolgálati alakulatok és az önvédelmi egységek mindenkor kötele­sek készenlétben állni men- tő-mentesítő és halaszthatat­lan helyreállító munkára a katasztrófa körzetében. A helyreállítási munkák nagy­sága a nagy teljesítményű és különböző technika igény- bevételét feltételezi. Fontos és jelentős szerep jut e te­vékenységben az embernek. Lenin ezzel kapcsolatiban a következőket mondta: „Az emberiség első termelő ereje maga a munkás, a dolgozó. Ha ő életben marad, min­dent megmenthetünk, újjá­építhetünk .... de elpusztu­lunk, ha nem vagyunk ké­pesek őt megmenteni ...” Ezen útmutatásból egyértel­műen kitűnik feladatunk: a polgári védelem az alapvető erőfeszítéseit az emberek megmentésére kell összpon­tosítani, mind háborús, mind természeti katasztrófa esetén. Az összes feladatok fele­lősségteljes megoldásához az adott technika és technoló­giák mellett komoly gondot kell fordítani az állomány minden tagjának szakszerű felkészítésére és gyakorlott­ságára. Tudni kell mind a vezetőknek, mind a beosz­tottaknak helyüket és a fel­adatukat rendkívüli körül­mények között. Tisztában kell lenni azzal, hogy ezek a körülmények nem „meg­tervezetten” következnek be és a gyors és biztonságos in­tézkedések csak akkor csök­kentik, illetve hárítják el a veszteségeket és a károkat, ha ismerik, tudják minden módozatát. Ezért kell mind nagyobb és nagyobb gondot fordítani a kiképzések ala­posságára, módszereire és adott területen az ismeretek gyors és naprakész alkal­mazhatóságára. A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár törzse ezen szel­lemben igyekezett végrehaj­tani az 1973. évi kiképzési tervet. Mindkét üzem, mint élelmiszergyártó egység rendkívüli körülmények kö - zött is jelentős feladattal bír, és az élelmiszer feldol­gozását sokkal bonyolultabb körülmények között kell el­végeznie. Ebből következik, hogy a feladat sokrétűsége miatt — az oktatást diffe­renciáltan hajtottuk végre. A differenciáit felkészítés az ismeretekre épül, feltételezi az alapok megfelelő szintű ismeretét. A felkészítés so­rán meg kellett tanítani a dolgozókat arra, hogyan dol­gozzanak egy esetleges há­borúban, hogyan termelje­nek, illetve hogyan védjék meg a termelőeszközöket, a nyersanyagot és a készter­méket. A félreértések elke­rülése végett a tanfolyamo­kon nem termelni kell meg­tanítani a dolgozókat — ezt a szaktanfolyamokon kell elsajátítaniuk —, hanem ar­ra, hogy a jól ismert mun­kát különleges és bonyolult körülmények között hogyan kell végrehajtani. Így meg kellett tanítani arra az em­bereket, hogy munkafolya­matonként mit jelent a kü­lönleges viszonyok közötti Képünkön az élelmiszer-nyersanyag feldolgozása su­gárszennyezett körülmények között. termelés, hol, mikor, miért szükséges az adott techno­lógiai folyamatban pl. a gáz­álarc viselése stb. Ebben az évten magasabb szintű szakkiképzésben a törzs és a detektáló állomás állományába tartozó dolgo­zókat részesítettük. A tanfo­lyam során az élelmiszervé­delem alapvető radiológiai, vegyi és biológiai kérdéseit dolgozták fel, azokat a kér­déseket, amelyek arra adtak választ, hogy mi lehet a je­lenlegi technológiai folya­matban akkor, „a különle­ges”. Ugyancsak itt eleve­nítették fel ismereteiket és ismerkedtek meg az új mód­szerekkel és eszközökkel. A szakasz- és rajparancsnokok általános feladataikról külön foglalkozásukon ismerkedtek meg. A beosztott állomány, több száz fő, nyolc cso­portban 18 órában kapott kiképzést. A MÉM által megadott irányelv szerint megismerkedtek a nukleáris háború időszerű kérdéseivel, a riasztás, az RBV-védelem jelentőségével, a kapcsolatos egészségügyi feladatokkal, műszerekkel és eszközökkel. Ebben az évben e terüle­ten általános ismereteket kí­vántunk nyújtani, a szakki­képzésre a jövő évben ke­rül sor. • Az előadásokhoz elegendő szemléltető eszköz állt ren­delkezésre. A csoportoknak 13 filmet mutattunk be, az nagymértékben megkönnyí­tette az oktatást. A vállalat vezetői a legmesszebbmenő­kig segítették a kiképzés zavartalan végrehajtását, en­nek volt köszönhető, hogy a látogatottság 86 százalékos volt. A következő kiképzési év nagyobb feladatokat tár a pv-törzs elé. A szakkikép­zéshez alapos előkészítés, szervezés szükséges. Ehhez csatlakozik még a be nem osztott állomány kiképzése is. Az elgondolások már megvannak, az előkészületek megtörténtek. Reméljük, a feladatokat sikerül jól meg­oldani. Ködmön Ferenc mmsam TUDOMÁNY - TECHNIKA A fegyverek fejlődése KISLEXIKON Ionok: egy vagy több pozitív vagy negatív töltésű ato­mok vagy atomcsoportok. Az elnevezés a görög ion = vándorló szóból ered, mert az ionok oldatban — ha azon egyenáram halad át, az (ellentétes töltésű) elektródok felé vándorolnak. Radioaktivitás: vegyi elemek azon tulajdonsága, hogy spontán, külső hatás nélkül nagy energiájú sugárzást bo­csátanak ki magukból. Ilyen elemeket nevezünk radioaktív elemeknek, pl. rádium, urán stb. Háromféle sugárzást bo­csátanak ki: alfa-, béta- és gammasugárzást. Alfasugárzás: erősen ionizáló és rövid (levegőben 2,6— 8,6 cm) hatótávolságú sugárzás, amelyben pozitív töltésű héliumatommagok (alfarészecskék) haladnak 10’ cm/sec nagyságrendű kezdősebességgel. Bétasugárzás: ionizálóképessége jóval kisebb, hatótávol­ságuk pedig sokkal nagyobb, mint az alfasugárzásé. Nagy sebességű negatív elektronok alkotják a bátasugárzást, kez­dősebességük megközelíti a fénysebességet. Gammasugárzás: nagy energiájú, igen rövid hullám- hosszú elektromágneses sugárzás, a benne haladó részecs­kéknek nyugalmi tömege nulla. A radioaktív bomlással kapcsolatban a gammasugárzás önmagában nem lép fel. Felezési idő: azt az időt, amely alatt egy radioaktív anyag atomjai fele elbomlik és ezzel párhuzamosan a ra­dioaktív elemekből származó sugárzás is felére csökken. Pl.: a rádium felezési ideje 1650 év. Izotóp: (Gör. „egyenlő hely” szóból) az azonos rend­számú, de különböző tömegszámú, ennek folytán eltérő magtulajdonságú atomok elnevezése. Az elnevezés onnan ered, hogy az izotópok eltérő magtulajdonságuk ellenére kémiailag csaknem azonosak, ezért a periódusrendszerben ugyanarra a helyre kerültek. Zárógyakorlat Az emberek — társadalmi endszer típusától fü£géüe- il — a háborúk során ver- ngve készítették támadó és sdő fegyvereiket. Minden madó eszköz maga után ~onta a védelmi eszköz lét- íhozását. Felmerül a kér- lés: létezhet-e „abszolút i^gyver”, olyan, amely ellen sincs védekezés, amely gaz­dájának „abszolút hatalmat” biztosít? A felelet csak „nem” lelhet. Ilyen fegyver lines, és nem is lehet. Ép­en a technika fejlődése zár- i ki, hogy valamely talál- ány magasan a kor tudo- ányós-technikai szintje fö- : emelkedve az abszolút ha- alom eszköze legyen. Egy új ígyver megjelenése átmene- ieg meglepő hatású lehet, „ megszületik egy ellenható »gyver, amit a szemben ál- j fél hasonlóképpen alkal- iaz. Ebben a kölcsönhatás­án fejlődtek ki a támadó- •ís védőfegyverek a parittyá- ól az interkontinentális bal- .sztikus rakétáig — évezre- ftk során. Természetesen a ;gyverek fejlődése — a chnikai szint mellett — (gvénye volt a társadalom .íettségi fokának is. A fegyverek célja nem volt :onos minden társadalmi endszerben. Volt időszak, .'mikor a fegyvert mint a lét- -nntartás eszközét ismerték, i őskor első „fegyverei” az es kőszilánk, kicsiszolt kő- írab, parittya, kőbalta, ajd később a dárda csupán : élelemszerzés eszközei vol- :K. Ázsiában és Amerikában lt először ismertté a nyíl, nely tulajdonképpen már r, első fegyvernemet képvi- ,rte; vadászaton kívül már s ellenség leküzdésére is nlgált. .t háborúk az osztályok ki- iikiulásával — a magántu- don megjelenésével, az közösségi társadalom fel- tmlásával — jöttek létre. A nlődésnek ettől a szakaszá- ' kezdve a társadalom bi- íyos rétegei rendelkeztek ;yverrel. A fegyver ettől idve eszköze lett az elnyo­másnak, kegyetlenségnek, embertelenségnek. Megjele­nésével csaknem párhuzamo­san alakultak ki az ellene va­ló védekezés eszközei és módszerei. Az első fegyver a nyíl. Ké­szítése már mesterséggé, iparrá fejlődött. Sírleletek alapján megállapíthatóvá vált, hogy honfoglaló ma­gyarjaink legfőbb harci esz­köze volt, mivel a kor harc­modorának — a vágtában való harcnak — a legjobban megfelelt. De felfedezhetők a trópusi őserdők népeinél is a mérgezett nyilak. A nyíllal majdnem egyidő- ben alakult ki a kard, lánd­zsa és más hidegfegyverek. Ezek a fegyverek főként az egyiptomi harcosok fegyver­zetét képezték, de fáraóik már rendelkeztek hajókkal, tengeri-, és harci sze­kerekkel, ami a szárazföldi csaták eszközei lettek. A védelmet nyújtó eszkö­zök a nyíl ellen a kemény bőrből, vagy bambuszrostok­ból készült mellény volt. A kard és lándzsa ellen már vaspáncéllal védekeztek, sőt a lovak védelmére is hasz­nálták. A vaspáncél hosszú időn keresztül a legbiztosabb védelmet nyújtotta mind a közelharc, mind a távolharc esetén. A tűzzel való pusztítás a tengeri csatákhoz fűződik. Az első „tűzfegyvert” egy görög mérnök, Kallinikosz tervezte, ami az utánakövet­kező fegyverhez képest na­gyon primitív volt, mégis ha­tásos: „rézcsövekből füstöt fejlesztő lángoló folyadékot fecskendeztek az ellenséges hajóra. A folyadék összetéte­le: gyanta, bitumen, viasz, kénpor és sűrített kőolaj.” Ez a készítmény inkább ijesztő­nek, mint veszélyesnek bizo­nyult, mindenesetre a IX. század krónikásai sokat fog­lalkoztak vele. Az ezt követő találmány „forradalmasította az egész hadviselést” állapította meg a lőporról Engels. A lőpor feltalálója nem bizonyított, sőt feltalálásának ideje sem. Pusztító tulajdonságának megismerése alapja lett az új fegyverek tervezésének és létrehozásának. Egykorú arab leírás sze­rint: „Készíts kovácsolt vas­ból csövet... Tegyél bele 10 rész salétromot, két rész hársfa-szénport, másfél rész kénvirágot, keverd jól össze, tegyél rá egy 15 fontos vas­golyót. Ha felére megdöntőd a csövet és meggyújtod, a go­lyó 300 lépésre repül.” Ez a fegyver még valóban kezdetleges volt, de az eltelt idők és háborúk lehetővé — sőt szükségszerűvé — tették tökéletesítését. A lőpor valóban forradal­mi találmánnyá vált: „1370- ben IV. Károly német csá­szárnak veit egy olyan ágyú­ja, amely óránként három­szor dördült el.” „A komáro­mi ostromnál (1527.) egy né­met tüzér már képes volt 5 óra alatt 30 lövést leadni.” A technika fejlődése egyre előbbre vitte az ágyuk, lö­vegtalpák korszerűsítését és főleg a gyors és nagy meny- nyiségben való gyártását. A harangöntők ügydöntőkké, a kovácslegények tüzérekké váltak. Ágyúkkal ostromolták a lovagvárak falait, de a vár­védők védőeszköze szintén az ágyú volt. A fegyvertechnika jelentős újítása volt a tűzifegyver, az első ilyen Európában abom- barda volt, viszont fejlődést csak az utána megjelent kis méretű tűzifegyverek, a mus­kéták jelentettek. A hadművészet újabb len­dületet vett a földrajzi felfe­dezések, gyarmatosítások, a piac kibővítése után. A feu­dalizmus vége a harcieszikö- zök és harcmodorok egyik legnagyobb szakaszának vé­gét is jelentette. A kapitalis­ta rendszer nemcsak a társa­dalmi, hanem a technikai forradalmat is magával hoz­ta. A tőke centralizáltsága — és főleg a találmányok — le­hetővé tették a fegyverek to­vábbi tökéletesítését. A ko­vácsszerkezetű puska mel­lett a szurony is megjelent, mely a hadviselésben jelen­tős változást hozott; egye­sült a távolról ható lőfegy­ver a közelharc eszközével. A XVII. század technikai fejlődésében nagy előrelépés volt a Gusztáv Adolf svéd király által bevezetett papír­töltény (papírhüvelyes lő­szer). Kiküszöbölték a lőpor méricskélését, ez nagyobb tűzgyorsaságot eredménye­zett; már percenként képe­sek voltak lövést leadni. Az ilyen módszerrel 75 méter­ről a 65 négyzetméteres célt a leadott lövések 75 százalé­ka találta el. Nagy szórása miatt azonban nem válhatott tartós harceszközzé. A muskéta — az elöltöltő, kanócos lőfegyver sokat je­lentett a háborúk kimenete­lében, nagy fordulatot hozott a hadművészetben és hadi- technikában. A századforduló a fegyve­rek sokaságát idézte elő — ismétlő puskák, füst nélküli lőpor, géppuska stb. A nitro- glicerin feltalálása mellett a robbanóanyagok és töltetek is továbbfejlődtek. Megjelen­tek a gyorstüzelő fegyverek és harckocsik, az I. világhá­ború végén már ezrével áll­tak Franciaországban és Né­metországban. Lenin az I. világháborúval kapcsolatban megállapította: „A történelem folyamán első ízben alkalmazzák a techni­ka hatalmas vívmányait ilyen mértékben, ilyen tisztán és ilyen energiával emberéletek millióinak tömeges kiirtásá­ra. .. ” A két világháború között fejlődött ki a légi harc esz­köze. Tökéletesedtek a hadi- technika egyes eszközei és pusztító hatásai megsokszo­rozódtak a II. világháború­ban. A II. világháború ide­jén több, valóban váratlan hatású fegyver, lőszer, stb. bukkant fel, közöttük néhány tüzérségi is. Akadt egy-két olyan, amely valóban bevált és hatással volt a hadművé­szet fejlődésére. Villamos energia nélkül az élet ma mór szinte elképzel­hetetlen. A villamos energi­át szolgáltató rendszerben keletkezett sérülések, rombo­lásuk miatt városok, telepü­lések maradhatnak az életet jelentő energia nélkül. Az áramszolgáltató vállalatok hálózathelyreállító egységei elméleti és gyakorlati ki­képzéseken készülnek fel a háborús vagy természeti csa­pások miatt bekövetkezett sérülések, rombolódások hely­reállítására, az energiaszol­gáltatás biztosítására. Képünk az 1973-as kikép­zési év zárógyakorlatán, az ÉMÁSZ Gyöngyösi Üzem- igazgatóság hálózathelyreállí­tó egységeinél készült.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents