Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
Napjaink gondja, feladnia Regionális fejlesztés Észak-Magyarországon A KÖZELMÚLTBAN — Immár a második alkalommal — a három északi megye, Nógrád, Heves és Borsod képviselői közös munkaértekezleten tárgyaltak az országrész jövőjéről. Az eseményről . — mint ismeretes — annak idején közöltünk is már lapunkban egy szőkébb tájékoztatást. A rövid tudósítás azonban inkább . csak érintette az érdekes témát, amiről viszont, úgy érezzük, hogy többet is kell szólnunk. Annál is inkább, mert a regionális fejlesztés — újszerű munka, még nem sokan ismerik. Ugyanekkor százezrek sorsának, életének formálója, egész tájegységek alakítója. Napjaink nagy gondja, feladata. Olyan „akciósorozat”, amelyről feltétlenül tudnunk kell, hiszen valamennyiünk érdekében születik, ennél fogva mindannyiunknak illik is segítenie megvalósítását Miről van szó? Tulajdonképpen arról, hogy egy-cgy járás, vagy megye, sőt, ország — mert erről is beszélni kell — mesterséges határai nem lehetnek választóvonalak. Egy-egy azonos, vagy megközelítően azonos vidéket nem lehet, nem szabad külön kezelni, hiszen a határon innen és túl — éppen a hasonló adottságok, körülmények, lehetőségek miatt — egyformák az érdekek, közös vonások mutatkoznak. Szűkebb hazánkat tekintve sem nehéz felismerni, hogy például a hevesi térség problémái, lakóinak törekvései, aligha különböznek a szomszédos szolnoki részeken élők tapasztalataitól, tennivalóitól. Mint ahogyan hasonló összefüggéseket fedezhetünk fel Péteroására, Balaton és Özd vidéke, vagy éppenséggel Észak-Nógrád, illetve Dél-Szlovákia között. S mindezekre feltétlenül tekintettel kell lenni. Nem, sző sincs itt arról, hogy szüntelenül egy tágabb környezetben gondolkodjunk. Természetesen, továbbra is elsősorban a helyi, legfontosabb feladatoknak kell foglalkoztatniok községeink, városaink, megyénk „gazdáit”, felelős vezetőit. A jövő tervezésének azonban minden esetben olyannak kell lennie, hogy igazodjék a csatlakozó területek igényeihez, elképzeléseihez is, minden esetben. JÓLESETT FELISMERNI az említett munkaértekezleten, hogy voltaképpen így látják, így érzik már ezt a szomszédos megyék mindegyikében. Amikor például a Heves megyeiek — bepillantván a regionális fejlesztés jórész „központi” tervezetébe, — amiatt aggódtak, hogy az ÉVM-ben valahogy nem tulajdonítottak eddig olyan jelentőséget a mátrai, kiskörei üdülőterületek, az erőteljesen városiasodó Heves nagyközség, vagy éppenséggel a dinamikusan iparosodó Bélapátfalva jövőjének, mintsem azok megkövetelnék — szóltak természetesen a „szomszédok”, Szolnok és Borsod érdekében is. A várossá fejlődő Heves ugyanis, nyilvánvalóan kihat majd Szolnok megye egy részének jövőjére is, mint ahogyan kétségtelenül Bélapátfalva is befolyással lesz bizonyos borsodi területekre. Amikor Heves megyében Kiskörét emlegetjük egyben a Közép- Tisza vidéki tájról is beszélünk, érezhetően többre, sokkal többre vágyunk, jóval többet szeretnénk önös, provinciális érdekeinknél. Hasonló szándék érződött a nógrádiak szavaiból, amelyekkel a Zagyva-völgye vízkészlet-gazdálkodásának koordinációs elképzeléseit támogatták, a megyék és a főváros kölcsönhatásaira, érdekazonosságaira hívták fel ismételten a figyelmet, vagy éppenséggel a Salgótarján— ózdi, nagyrészt szlovák területen haladó vasútvonal közös hasznosításának lehetőségeit kutatták. S megragadó volt a borsodiak javaslata, amely komplexebb, és összehangoltabb környezetvédelmet sürget S sorolhatnók még a példákat, amelyek azt látszanak igazolni, hogy igenis „kiléptünk” már a megyei keretekből, túl látunk — mert túl is kell látnunk! — a helyi gondokon, egy nagyobb közösség ügyében is munkálkodunk. Az említett, regionális koncepció — egyes hiányosságaik ellenére is — nagy segítség az északi országrész, a hasonló területek, a megyék fejlesztéséhez. S még többet jelenthet a jövő érdekében, ha figyelembe vesszük a szomszédos megyék észrevételeit, javaslatait, korrigálásait Távlati — 1990-ig szóló — féltételezéseivel, programjával rendkívül hasznos támpontul szolgálhat Nógrád, Heves és Borsod középtávú terveihez is. HELTES A MEGMUTATKOZÓ EGYÜTTMŰKÖDÉS, s a jövőben elengedhtetlen a megyék közötti még szorosabb kooperáció. Ha rendszeressé válik a tervegyeztetés, a kölcsönös véleménycsere, tapasztalatátadás, minden bizonnyal határozottabban, eredményesebben léphetünk előbbre egész Észak-Magyar- országon. Gyóni Gyula Esedékes a gépjármű-biztosítás éyi díja — Életbe lép az új kártérítési rendszer A bőtelező gépjármű-biztosítás évi díjának befizetése januárban esedékes. Az Állami Biztosító minden gépjármű-tulajdonosnak megküldi az idén is a postai utalványt, amelynek feladóvevényévéi igazolható a díjbefizetése. A csekkel együtt új típusú kárbejelentő lapot, tájékoztatót és bérmentesített borítékot is kézbesít a posta. Január 1-én ugyanis életbe lép a gépjármű-biztosításban az új kárbejelentési rendszer. Ennek lényege, hogy a kárbejelentő lapot — részben előre kitöltve — a gépkocsi okmányai között kell tartani, s karambol, baleset esetén csak a szükséges adatokkal kell kiegészíteni. — A kárbejelentőn a karambol körülményei, 6 a felelősségre vonatkozó nyilatkozatok rögzítendők. A kitöltött kárbejelentő lapot a helyszínen adja át a károsultnak, vagy postán küldi el az AB- nak a kár okozója. Ilymódon egyszerűsödik, meggyorsul a kártérítési ügyek intézése. Szerdán lottó- jutalomsorsolás A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság az ünnepek miatt szerdán rendezi a lottó decemberi jutalomsorsolását. A húzáson a 49. játékhét szelvényei között összesen 1140 nyereményt sorsolnak ki. Főnyeremények: üdülőtelek faházzal Balatonszabadisástón, valamint két Zsiguli személygépkocsi. Az Igazgatóság összeállította az új esztendő első hónapjának sorsolási naptárát is. E szerint valamennyi sorsolást a fővárosban tartják; január 4-én Soroksáron, 11-én Újpesten, 18-án Csepelen, 25-én pedig a MOM Művelődési Házában húzzák a lottó heti nyerőszámait. A havi jutalomsorsolást 28-án rendezik. (MTI) Egy rokkantnyugdíjas panasza... A közelmúltban egy fel- debrői olvasónk kereste fel szerkesztőségünket. Panaszával fordult hozzánk, miszerint rokkant-nyugdíjas, üzemi balesetet szenvedett és emiatt orvosi javaslatra 49 éves korában leszázalékolták. A termelőszövetkezet viszont nem alcar keresetkiegészítést fizetni, amely szerinte jár! Gépelt papírokat, bírósági végzéseket, orvosi leleteket mutatott. De lássuk, mi is történt vele. Szabó Emil, a feldebrői Rákóczi Termelő- szövetkezet egyik alapító tagja, baleseetéig a szövetkezet fogatosa volt. Azon a nevezetes napon, 1968. október 8-án, este fél tíz tájban ért haza gumikerekes kocsijával Verpelétről. Az egyik szövetkezeti tagnak szállított bútort. Azonnal a közös gazdaság majorjába hajtott, hogy a lovakat az istállóba vigye. Akkor történt a baleset, amelyre így emlékezik: — A; kocsi bakján ültem, amikor a színbe 1 hajtottam. Az istálló, azonban sötét volt, nem volt kivilágítva. A kocsiszínbe viszont csak úgy lehetett behajtani, ha a bakon ültem, miután ott az elválasztó gerendák miatt nem lehetett gyalogosan haladni. Balesetvédelmi oktatásban meg. nem részesültem, nem mondta senki, hogy ha a kocsiszínbe hajtok, a kocsira nem ülhetek. Így a sötétben a fejemet bevágtam, a kocsiszín tartógerendájába, de úgy. hogy ömlött belőle a vér. Az ütés azonban olyan erős volt, hogy eltört az egyik nyakcsigolyám, meg ék alakban a mellcsontom. Még aicnor este a községi orv<^s bekötözte a sebemet, aztán másnap reggel autóbusszal mentem Egerbe, az SZTK- ba, ahol bebizonyosodott, hogy két törésem van. Tíz hétig feküdtem, utána pedig még hétheti pihenést szánt a főorvos. Reménykedtem, hogy majd csak felépülök, de sajnos nem így történt. Tizennégy hónapi kezelés után sem javultam, így orvosi javaslatra nyugdíjaztak. Részlet az: orvosi leletből: „Mivel állapotában lényeges további javulás nem várható, 1968. október 8-tól nyugdíjazását javasoljuk ...” — Rokkant lettem. Ma is nehezen tudok ülni, fáj a hátam, a mellkasom, az ujjaim zsibbadnak, aludni, is nehezen tudok. Helyenként, amikor tudok, gyógytornára és fürdőre járok Egerbe. Balesetemért felelősnek tartom a termelőszövetkezetet, mert nem biztosított olyan istállót, amely megfelelő magasságú. Nem volt este kivilágítva és nem volt figyelmeztető tábla sem elé téve, hogy a behajtás a bakon ülve életveszélyes! A szövetkezet ellen ezért bírósági úton pert indítottam. Kértem, hogy üzemi balesetem után nyújtson kártérítést és százszázalékos keresetkiegészítést. A bíróság a szövetkezetei hibásnak találta és elmarasztalta, ugyanakkor ötven százalékos kártérítést ítélt meg 1971. január 7-én, amelyet ki is fizettek. Szabó Emil ez év július 4-én újabb beadványban fordult a termelőszövetkezethez, hogy havi ötszáz forint további keresetkiegészítést kór a szövetkezeti törvény alapján. Erről a lehetőségről a televízió „Jogi esetek” adásából értesült. A beadványt hosszas huzavona után, csak 1973. december 21-én, délután tárgyalta a termelőszövetkezet döntő- bizottsága, Mindez az ügyintézés nem valami nagy pontosságra utal. Talán nem volt előbb rá idő...? Azt nem tudjuk ... Mindenesetre határozatot hoztak, amelyben elutasították Szabó Emil beadványát és panaszát a további keresetkiege- szítésre vonatkozóan. Idézzünk a döntőbizottság jegyzőkönyvéből: ,1a tagsági vitákra és a szövetkezetre vonatkozó törvény ... a kiegészítő jogszabályok értelmében, a tagsági viszonyból származó viták három év alatt évülnek el... Ugyanígy az elévülési idő, a három év érvényesül a munkaviszonyból származó kártérítési igénnyel kapcsolatban is. Az iratokból megállapíthatóan, figyelemmel a Bírósági Határozatok 1973. októberi számában megjelent 385. számú jogesetre, a panaszos követelése, illetve kereseti igénye 1972. december 1-én elévült. A határozat is kifejti: az ilyen jellegű kárigény elévülése akkor kezdődik, amikor a baleseti sérültet, Utetve üzemi balesetet szenvedő dolgozót rokkantsági nyugdíjba helyezik. Szabó Emil rokkantsági nyugdíjba helyezése a bírósági iratokból is megállapíthatóan 1969. december 1. előtt történt... Szabó Emil panaszos azon állítása, hogy a jogerős megyei bírósági ítélet, amely 1971. január 7-én kelt, kötelezte a Rákóczi Termelőszövetkezetet, havi ötszáz forint keresetkiegészítés megtérítésére, nem felel meg a valóságnak. Másrészt pedig az az ítélet a bíróság végrehajtó irodája útján végrehajtást nyert még annak idején...” Nos, mit tehet ehhez hozzá s.7. újságíró. A jogszabály szerint semmit, miután elévült a panaszos ügy. De felmerül a kérdés: vajon a jegyzőkönyvben bonyolultan megfogalmazott szöveg változtat-e a helyzeten? Vajon nem lehetett volna ezt megelőzni azzal, hogy a termelőszövetkezet illetékeséi felvilágosítják Szabó Emilt, hogy panasszal élhet és nem várják meg az elévülési időt. így maradt a rokkant ember a panaszával, aki a jegyzőkönyv záradéka szerint további fellebbezéssel élhet a bíróságnál... De vajon lesz-e elég ereje és türelme Szabó Emilnek ahhoz, hogy háromévi huzavona után újabb bírósági eljárást indítson ...? Mentusz Károly Természetfotók — különleges optikával Fentről lefelé: krump’ kukorica, nád, pitypang. 1973. december 31., hétfő
