Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-04 / 283. szám

I Pártszervezés-pártlrány'tás Kél taggyűlés között A PARTSZERVEZETEK, a kommunisták aktivitása most, a beszámoló taggyű­lések időszakában különösen időszerű és sokakat foglal­koztató téma. Gyakorta fel­merül, hogy' egyáltalán mi­nek alapján mérjük az ak­tivitást Egyes' helyeken el­sősorban a taggyűlési hoz­zászólások gyakoriságát ve­szik alapul. Másutt — he­lyesen — nem elégszenek meg ennyivel. A taggyűlési hozzászólá­soknak, és még inkább azok tartalmának kétségtelenül megvan a maga jelentősé­ge. Nem lebecsülendő, hogy ezen a nagy jelentőségű fó­rumon a döntéseket, elhatá­rozásokat, állásfoglalásokat miként, milyen viták, véle­ménycserék alapján hozzák meg. A tapasztalatokat a maguk környezetében ész­lelt jelenségek közreadásával a kommunisták elősegíthetik megfontoltabb és megalapo­zottabb döntések születését. Ezért csak helyeselni lehet, ha bármelyik pártszervezet­ben a taggyűléseken való aktívabb részvételre ösztön­zik a párttagokat. Nem kevésbé szükséges, ez a kommunisták felelősség- érzetének növelése miatt is. A hozzászólások — megfe­lelő tartalom esetén — a párttagok felelősségtudatát is jelzik. Ezért az, hogy ki hányszor és hogyan szól hoz­zá a taggyűlések témáihoz, nem egyszerűen illendőség, szokás kérdése, nem statisz­tikai probléma, hanem poli­tikai ügy, a kommunista ne­velés fontos eszköze is.1 Ám bárménnyire fontos is a taggyűlési aktivitás a munka nehezebbjét a kom­munistáknak még ezután kell elvégezniük. Bármilyen jó határozatokat is hoz .a tag­gyűlés, azokból még csak azután lesz valóság, attól függően, hogyan hajtják azo­kat végre. Ez így megfogal­mazva roppant egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnik, a gyakorlatban mégis mennyi gond kapcsolódik hozzá! S milyen ritkán szoktuk meg­kérdezni az egyes párttago­kat > arról, hogy mit csináltak a két taggyűlés között, mit tettek a határozatok meg­valósításáért!. E munka eredményességé­hez mindenekelőtt azt kell elérni, hogy a szavakban való egyetértés a tettekben kifejeződő egyetértés rang­jára emelkedjék. Hányszor tapasztalni' a kettő között szakadást, aminek sokszor nagyon is egyszerű okai vannak. Például az, hogy a párttagok eltérő módon ér- ■ telmeznek azonos határoza­tokat, vagy bizonyos sajátos egyéni érdekek, körülmé­nyek akadályozzák, hogy mindannyian mély meggyő­ződéssel képviseljék a ködö­sen kialakított álláspontot. Ritkán fordul elő, hogy egy határozat azonosan érintsen minden egyes párttagot. Ve­gyük csak ' , a legegyszerűb­bet, a szocialista elosztási elv érvényesítését célzó he­lyi döntéseket. Nyilvánvaló, hogy nem egyformán érintik az igyekvőket és a kevésbé szorgalmasakat, a magasan képzetteket és az alacsony szaktudásúakat stb. De ha­sonló eltérések szinte min­den más döntésnél megfi­gyelhetők. Ezért a határo­zatok egységes értelmezése és következetes, tettekben kifejeződő meggyőződéses képviselete a kommunisták körében is — a pábtcsopor- tokban és azokon kívül — megfelelő propagandát, agi- 'íációt, elvszerű példamuta­tást és követelménytámasz­tást, harcos kiállást és hatá­rozott fellépést igényel. A pártmunka hatósugará­nak ki kell terjednie a pár- tonkívüliek körére is. Hi­szen a párttaggyűlés határo­zatai nyilvánvalóan csak a kommunistákra kötelezőek, akik mindenekelőtt politikai befolyásukkal szereznek ér­vényt azoknak. Elhatározá­saikat az egész munkahelyi kollektívával el keli fogad­tatniuk, hogy azokat a töb­biek is saját programjuk­nak tekintsék és szívvel-lé­lekkel dolgoznak a kommu­nistákkal vállvetve megva­lósításukért. Itt is milyen türelmes, fáradságot nem is­merő munkára, mennyi okos szóra van szükség! A tag­gyűlés ehhez csupán útmu­tatást adhat az egyes kom­munistáknak, de természet­szerűen nem végezheti el helyettük. Taggyűlés utáni feladata ez minden párttag­nak, amit szűkebb-tágabb környezeteben kell hogy vé­gezzen. Az egyes párttag munkája, aktivitása megíté­lésének éppen ez alapvető mércéje. S ha ez a legfon­tosabb, akkor jogos az az igény, hogy a pártvezetősé­gek gyakrabban kérjék szá­mon az alapszervezet tagjai­tól: kikkel beszéltek, vitáz­tak, hogyan és milyen ered­ménnyel érveltek. De nem elég számon kérni: megfele­lő érvekkel, információkkal segíteni is kell őket abban, hogy még eredményesebben harcolhassanak a párt poli­tikájának megvalósításáért. Rosszul értelmezi szerepét az a vezetőségi tag, vagy párttag, aki a két taggyűlés közötti feladatát csupán ab­ban látja, hogy összegyűjti a „problémákat”, ahelyett, hogy azokat igyekezne mind­járt megoldani. A pártmun­ka mozgalmi jellegének ép­pen az az egyik legfontosabb vonása, hogy folytonosan élő, eleven kapcsolat van a vezetőség és tagság között a gyakorlati feladatok eredmé­nyes végrehajtása céljából. Ez a munkában való folyto­nos és mindennapos együtt­gondolkodás és cselekvés a pártéletnek legalább olyan lényeges jellemzője, mint az időnkénti fórumok, összejö­vetelek. A kommunisták számára a taggyűlés utáni feladatok nemcsak propagandát ésagi- tációt jelentenek tehát, ha­nem jelentős szervezési teen­dőket is. Hiszen a párttag­ság jelentős része tömeg­szervezeti tisztségviselő, ak­tivista, vagy munkaköri beosztásánál fogva tölt be valamilyen irányító, vezető posztot. Megfelelő átgondolt­ság és körültekintés szüksé­ges ahhoz, hogy a taggyűlé­si határozatokból adódó kö­vetkeztetéseket a társadalmi tisztségükből vagy munka­köri beosztásukból eredő te­vékenységükben is levon­ják, alkalmazzák. Ha egy párttag vezető beosztásban dolgozik, felelősséggel tarto­zik azért is, hogy beosztot­tai a párthatározatok szelle­mében kapják meg és vé­gezzék el munkaköri felada­taikat SZERTEÁGAZÓ, bonyo­lult és sokirányú tevékeny­séget kell tehát a kommu­nistáknak két taggyűlés kö­zött végezniük. Ebben a mindennapos pártpolitikai munkában fejeződik ki első­sorban a kommunisták száz­ezreinek élenjáró szerepe. <R. L> Tűi a százmillión Az „Otthon ’74” országos kiállításon is sikeresen szerepeltek a képen látható ülő- garnitúrák. , (Foto: Puskás Anikó) A százasok klubjának tagja az egri AGRIA is. Mint lapunkban beszámoltunk ró­la: az AGRIA Bútorgyár termelése a napokban elérte az évj százmillió forintos terme­lési értéket. Az AGRIA ma egyetlen olyan bútorgyára hazánknak, ahol nagyüzemi szinten gyártják a különböző stílbútorokat, amelyek után az utóbbi időben hazánkban és a külföldi piacokon is egyre nagyobb a kereslet. Falusi bank Rózskszením irf ónban Két évvel ezelőtt a köz­ség lakosságának kérésére kirendeltséget létesített Ró- zsaszentmártonban a horti körzeti takarékszövetkezet. A lakosság rövid idő alatt megkedvelte a falusi bank szolgáltatásait, amelyet a közel ezer részvényes és az általuk betétbe elhelyezett több mint egymillió forint is bizonyít A régi üzlethelyiség a nagy forgalom miatt nem felel meg az előírásoknak, ezért a községi tanács segít­ségével a napokban új ki­rendeltség építését kezdték meg. A tanács a község köz­pontjában ingyenesen adott telket, amelyen mintegy 600 ezer forintos költséggel, má­jus végére felépül az új üz­letház. A KISZ-védnökséggel épü­lő második tiszai vízlépcső és öntözőrendszer sok érde~ kés elképzelést vet fel a kör­nyező táj mezőgazdaságának átalakítására. Az öntözővíz hasznosítására a KISZ köz­ponti bizottság különböző té­mák feldolgozását javasolta a hazai felsőoktatási intéz­ményekben tanuló hallgatók­nak. Ezek között válogattak a Kertészeti Egyetem gyöngyö­si főiskolai karának hallga­tói is, akik szakdolgozatok­kal veszik ki részüket a véd- nökségi munkákból. Nagy László, harmadéves növénytermesztés szakos. — Tavaly, tanulmányi ki­ránduláson jártunk Kiskörén. Nagyon megragadott a víz­lépcső, az ott látottak és hal­lottak. Utána könyveket ke­restem és több mindent ol­vastam az öntözővíz mező­gazdasági hasznosításáról. Akkor határoztam el, hogy ezzel kapcsolatos szakdolgo­zati témát választok. A nyári gyakorlatot Tiszafüreden, a Hámán Kató Termelőszövet­kezetben töltöttem. Közis­mert, hogy ez a nagy telepü­lés lész majd a vízlépcső mentén kialakuló tiszai üdü­lőtáj központja. De nemcsak az idegenforgalom, hanem a mezőgazdasági termelés javí­tása is fontos, ezen a vidé­ken. Sok a szikes föld, amely öntözéses takarmánytermesz­téssel hasznosítható. A három termelőszövetkezetből egye­sült nagy gazdaságban éppen az adottságoknak megfelelő szarvasmarha-tenyésztési igyekeznek jelkarblni. Ehhez viszont sok takarmányra van szükség. Szakdolgozatomban azt vizsgálom, hogy Tiszafü­reden, ahol nagyon kevés az évi csapadék, öntözéses fa* Gyöngyösi főiskolások — a Kiskörei Vízlépcsőért karmánytermesztéssel hogyan lehet növelni a szarvasmar­ha-állomány szükségletét Kádár János főiskolai tanár­segéd irányításával arra ke­resett választ, hogy öntözés-, gél, illetve a hagyományos agrotechnikával termesztett takarmányok között milyen, költségeltérések vannak? Ho­gyan függ össze a takar- piány elő állítás a szarvasmar­ha-tenyésztés költségeivel, to­vábbá, hogy az altalajöntözé­ses lucernatermesztéssel mennyivel nagyobb hozamok érhetők el? Eddigi vizsgáló­dásaim során észrevettem, hogy a tiszafüredi sziken esőztető öntzéssel máris ko­moly eredményeket érnek el a pillangós takarmánynövé­nyek terméshozamainak nö­velésében. Hornyok László, harmad­éves szőlész-borász. — Szakmai olvasmányaim­ban többször felfigyeltem ar­ra, hogy a gazdaságok álta­lában idegenkednek a szőlő öntözésétől. Ennek okaira és összefüggéseire szeretnék rá­mutatni dolgozatomban, melyben az öntözéses szőlő- termesztés gazdaságosságát vizsgálom. A terméshozamok növelése, fokozott tápanyag­visszapótlás nélkül elképzel­hetetlen. A tápanyagvissza­pótlás és az öntözővíz hasz­nosítása viszont biológiailag összefügg. A szőlőtermesztés meg az öntözővíz hasznosítá­sával eddig "nagyon kevés szakirodalmi munka foglal­kozott. így ennek jelentősége még nincs kellően megvilá? gítva a gazdaságok «lőtt. pét- Elégtelen, hogy az öntözéshez víztárolók, csatornák, továb­bá szivattyúk kellenek, ame­lyek nagy beruházást igé­nyelnek a gazdaságoktól. Ez tőkeigényes folyamat. Vizsgá­lódásaimat először a mátra- alji történelmi borvidéken kezdtem. A kis mátrai közsé­gek határában sok a víztá­roló, amely lehetőséget nyújt az öntözéshez. V erpeléten, Cyöngyöspatán például élnek is vele a bor- és csemege­szőlőkben. Abasáron ugyan­csak öntözik a szőlőoltvá­nyokat. Domoszlón viszont a nagy beruházás ellenére sem tudnak öntözni, mert a víztá­rolót a kiszáradás veszélye fenyegeti. A kiskörei víz­lépcső megépítésében Heves megyén kívül lehetőség nyí­lik az alföldi borvidéken és «5 T oka j-hegy áljai Állami Gazdasági Borkombinát sző­lőtábláin is az öntözésre. Dolgozatomban, amelyet Posztor Imre, főiskolai ad­junktus irányításával készí­tek, be akarom bizonyítani, hogy ugyan beruházásigé­nyes a szőlő öntözése, hosz- szú távon mégis csak megéri a közös gazdaságoknak, mert növeli a terméshozamokat, Kiss-Gergely Lajos, har­madéves növénytermesztés szakos. ■— Gazdaságpolitikánk fon­tos része a szarvasmarha­program meghirdetése, amely a takarmánynövények ter­mesztési színvonalának javí­tását is előirányozza hazár.X- Az öntözéses pillangó«! termesztés nagyon sokait se­gíthet a Tisza IX. térségében elhelyezkedő közös gazdasá­gok takarmánygondjain. En­nek jelentőségét átérezve, vá­lasztottam a dolgozati témát. Két megyében, Hevesben és Szolnokban vizsgálom meg három évre visszamenőleg azt, hogy öntözéssel mennyi­re emelték az állami gazda­ságokban és termelőszövetke­zetekben a takarmánynövé­nyek terméshozamát. Részle. tesen elemzem, hogy csök­kent-e vagy pedig növekedett a takarmányozási költség, il­letve ez hogyan jelentkezik a. hús- és tejtermelésben? A tapasztalatok szerint a szarvasmarhalétszám örven­detesen emelkedik a Tisza II. térségében, viszont takar­mány még mindig nincs ele­gendő. £ közös gazdaságok inkább vásárolnak takar­mányféléket, ahelyett, hogy inkább saját maguk foglal­koznának a termesztéssel. A dolgozathoz szükséges adato­kat a Heves és Szolnok me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályától ka­pom meg, és Joó Kálmán docens irányításával készí­tem eL A Kertészeti Egyetem gyön­gyösi főiskolai karának igaz­gatói tanácsa mind a három dolgozatot szakmai zárótéma­ként is elfogadta. így még az államvizsga előtt, a jövő ta­vasszal a gyöngyösiek által megrendezésre kerülő tudo­mányos diákköri konferen­cián is felolvassák. „ Mealuss Károíy i Képünkön az „ Atlasz”-gamitúrák egyik családtagja 9 „Benm”-komód látható. Tisztelet m helytállásért & Kissé szokatlanul korán, mínusz IS fokkal bekö­szöntött az igazi tél. Hó­takaróval, csikorgó hideg­gel kezdődött a december. Az ember ilyenkor már legszívesebben ki sem jön­ne a melegre fütött szo­bákból, az utcák siető em­berekkel vannak tele, min­denki igyekszik tető alá jutni. Igyekszik, aki csak teheti. Ám ebben az idő­szakban is vannak embe­rek szép számmal, akik nem húzódhatnak a hideg elöl be a melegre, hiszen mindennapi munkájukat a szabadban kell végezni. Nem csupán a , plusz 3S fokos kánikulában, ha­nem most is. Rendünk őre aki vigyáz a forgalomra, az emberek biztonságára, munkáját az utcán végezheti, mint ahogy akár milyen hideg van a postás sem húzód­hat be a zimankó elől, mert a leveleknek, távira­toknak, csomagoknak el kell jutniuk a címzettek­hez. Ha 20 fok felé süllyed & hőmérő, hordja * szél a havat, helyt kell áll­niuk az út karbantartói­nak, hogy a havas síkos utakon is viszonylag biz­tonságos legyen a közle­kedés. De tisztelettel kell gohdolnunlc a hétköznapi élet legegyszerűbb mun­kásaira, akik csak percek­re húzódhatnak be vala­mi alkalmi melegedőhely- re^ mert egész napjukat az utcán töltik hogy tiszták legyenek a járdák, lépcső­sorok. A meleg szobában dol­gozva, gondoljunk egy percre azoknqk, akik a legcsikorgóbb hidegben is a szabad ég alatt dolgoz­nak, ki-, vagy berakják az érkező ärukßt, tisztán tart­ják az utakat, vagy éppen őrködnek személyes biz­tonságuk feleit — tehát azon munkálkodnak, hogy minden rendben menjen hétköznapjainkon. — d. — íWSFZ*;SSÉjKdi száj, 1373. december 4,, kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents