Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-30 / 304. szám

Mindenütt akad valaki, akinek szívügye a segítés... Munkaeszközük a beton, a »as, a habarcs. Munkahelyük a_ Heves megyei Tanácsi Épí­tőipari Vállalat. De most nem a kezük munkája nyo­mán magasodó falakról, épü­lő lakásokról, iskolákról, I milliós értékrendű terveikről lesz szó. Többről. — Az em­berségükről. ir Cseng a telefon, az egri Kertész utcai átmeneti gyer­mekotthonban: Indul a bri­gád kirándulásra, melyik gyerek érdemli meg, hogy ’ velünk tartson? Nyílik az ajtó. Csomagok­kal megrakodva érkeznek a szocialista brigádok tagjai. A gyermekek szemében só­vár kíváncsiság, ki mit kap, ami csak az övé lesz majd. Télapóvá változik az igazga­tó, s kedves, meleg szavak­kal nyújtja át mindenkinek az ajándékot. A pedagógusok azt mondják, mérhetetlen hatása van a gyermekekre ennek a gondoskodásnak. A természeténél fogva is csen­desebb gyermek hajlik arra, hogy szófógadóbb legyen, mert jutalmul jönnek a párt­fogók. A szertelenebb meg­szelídül, mert van már, áld azért jön, hogy őt lássa, be­szélgessen vele, némi kár­pótlást nyújtson a nem törő­döm szülő helyett Ma már csak hatjegyű számokkal lehetne kifejezni azt amit a gyermekotthon lakói a „tanácsépítőktől” kaptak, — mondja az egyik pedagógus. Mert túl az em­beri kapcsolaton, ami a leg­többet .jelenti itt nagyon 6ok apróbb-nagyobb jelét él­vezik a gondoskodásnak. A korszerűsített otthonban a szeretet még valamivel töb­bet adott. Játékudvart a si­vár területre, egy kicsit több kényelmet a szobákba. Egerben mindenki Ismeri a süketnéma gyermekek in­tézetét. Ez a szokatlanul csendes iskola, a beszéd­hanggal gyötrődve ismerke­dő lakóival, szintén a vál­lalat „szárnyai alá” került Mintegy százezer forint ér­tékű anyaggal és munkával sportudvart építettek nekik, ahol vidáman kergetik a lab­dát, játszanak, erősödnek, tornásznak a gyerekek. 540 négyzetméternyi helyet az egészségesebb nevelésre szántak ★ A novaji községi tanácsnál egy szocialista szerződést te­hetnek az érdeklődő elé. A tanácsi építővel kötötte a község. A vállalat a maga részéről támogatja, segíti az óvodát, az öregek napközi otthonát. Cserébe a községi tanács biztosítja a helyet a vállalati dolgozók gyerme­keinek, s törődik azokkal, akik innen mennek nyugdíj­ba. De még ennél is eleve­nebb a kapcsolat, hiszen fi­gyelemmel kísérik itt is, ott is az emberek életét, jelzik egymásnak, ha valahol, va­lakivel hiba van. Milliós társadalmi munka „fekszik” a Köztársaság téri óvodában. A tervezők társa­dalmi munkában készítették el az óvoda tervét, százezre­ket spórolva ezzel a város­nak, Egernek. A Nagyváradi úti óvodában i6 jelentős a társadalmi munka. És ezek csak a nagy szá­mok. Sok ezer forintos mun­kával segítenek egyes isko­lákban, az egri „ötösben”, a „tízesben”, a gyöngyösi „hár­mas” számú iskolánál. De ott vannak a vállalat társadalmi munkavállalói a gyöngyösi uszodaépítésinél, a hevesi Vaüóban esak mfCiós szám­rend del lehet lassan kifejezni mindazt, amivel a termelő­munkán túl segítenek. Mi a titka ennek a valóban nagyméretű társadalmi vál­lalkozásnak? Hogyan tud egy nem is olyan nagy létszámú vállalat, száz és százezer fo­rintnyi munkát adni még pluszban? A „titok”, ha egyáltalán ti­tokról lehet beszélni, na­gyon egyszerű. Minden mun­kahelyen, minden építésveze­tőségnél, üzemnél van valaki, aki szívügyének tartja a se­gítséget Az egyik helyen a gazdasági vezető, a másik he­lyen a párttitkár, míg megint másutt a műhelytitkár. S ter­mészetesen az egész üzemi négyszög. Egyetértésben és egyet akarással keresi meg a segítségnyújtás formáik Itt az emberek munkavál­lalása sem formális, hogy; egy gyűlésen vagy tanácsko­záson javasolnak és vállal­nak. Itt minden ember alá­írásával erősíti meg, hogy vállalja a kommunista szom­batot, a társadalmi munkát. És az aláírásával „szentesí­tett” ígéretet nem szokás megszegni. Egy csoport kom­munista szombatot tart Ke­resetét felajánlja, mondjuk a süketnéma intézet sportpályá­jához. A pénzt a társadalmi- munka-számlán elkönyvelik. A másik csoport az így tarta­A kelet-ázsiai múzeumban lékolt pénzen vásárolt anya­got beépíti a következő kom munista szombaton. És így to­vább. így válik kamatozóvá az egyszer adott segítség. Tulajdonképpen eszten­dők nevelőmunkája érett be. Az embereket igyekeztek ar­ra tanítani, nevelni, hogy észrevegyék a környezetük­ben levő problémákat/ minden csoport ott igyekszik Begíteni, ahol él, ahol dolgo­zik. Maguk keresik a lehető­séget, hol adhatnak még va­lamit a mindennapok ered­ményeihez. Erre kötelezi őket szocialista brigádtag voltuk is. A vállalat igazgatója leve­leket mutat: Köszönjük ... ezzel kezdődik valamennyi, írásban is nyugtázva a segít­séget De a legtöbb talán mégis, cserébe az önkéntes munkákért, hogy nevető gyermékszemek kísérik lép­teiket, s akad közöttük már olyan, aki felnőttnek olyan akar lenni, mint az „építő bá- flBtic”. Ennél nines is talán nagyobb elismerés és köszö­Beák Mai Ha valaki kimondja ezt a különös fezót: TÜSZSZI, sok mindenre gondolhat, csak ar­ra a legkevésbé, ami a lénye­ge. Ez a furcsa nevű intéz­mény egyebet sem tesz, mint ünnepségeket szervez. Név­adókat és házasságkötéseket, szocialista brigádok összejö­vetelét, és az élüzem kitünte­tés méltó keretét szolgáló vál­lalati rendezvényt Társadalmi ünnepségeket és szertartásokat szervező iro­da. Ha a szavak első betűit összeolvassuk, megkapjuk a „megfejtést”: TÜSZSZI. En­nek az irodának a vezetője Gyöngyösön Gácsi László. — Igyekszünk minél szeb­bé, minél emlékezetesebbé, minél hangulatosabbá tenni a családi ünnepségeket. Hat ál­talános iskola, egy óvoda és egy felnőtt színpad egy-egy csoportja áll készen arra, hogy különböző válogatással, dallal, tánccal és játékkal köszontse a kisbabát vagy az ifjú párt. A választék szinte kimeríthetetlen. A magyaros esküvőtől a klasszikusan ün­nepélyes szertartásig mindent kínálunk. Emlékbe a város címerével és rövid szöveggel díszített poharat vihetnek magukkal a család tagjai. Azokat, akikkel akár koccin­tottak is egymás egészségére 21.45: Bartók három színpadi műre A huszadik század és a magyar zenekultúra korsza­kos alakja az 1910-es évek­ben alkotta meg a Fából fa­ragott királyfit, a Kéksza­kállú herceg várát és a Cso­dálatos mandarint. A Balázs Béla szövegére komponált Kékszakállú 1911-ben — egy pályázaton — még sikertelen volt, de 1917-ben, az Opera- házban, már átütő siker, csakúgy mint a Fából fara­gott királyfi. Ekkor még csak dolgozott a Csodálatos mandarinon, de ezt már nem engedték színpadra állítani, még 1931-ben sem. (A pre­mier 1936-ban, Kölnben volt: voltaképpen mindhárom egy- felvomásos — a két táncjáték és az opera — a férfi-nő probléma drámai feldolgozá­sa ; a mandarin volt az amiben Bartók harmadszor — és utoljára fogalmazta meg ez­zel kapcsolatos gondolatait, a három mű a bartóki élet­mű egyik korszaka betetőzé­sének számít, s egyben sok tekintetben kulcsot is jelent a nagy művész későbbi alko­tásai megértéséhen Ma már legtöbbször együtt adják elő a dalszínházak a három egy- f elvonásost. Ezúttal . tévéi el­vételeken Iá thatjuk-hallhat­juk őket. A Fából faragott királyfi főszerepeit Orosz Adél, Ró­na Viktor, Kékesi Mária és Forgách József, a Csodálatos mandarinét Eck Imre, Bre- tus Mária, Páger Antal, Bá­lint András, Csifó Ferenc, Hetényi János és Tóth Sán­dor alakítják, a Kékszakállú herceg várában pedig Kasza Katalin és Melis György énekeL A műveket Ferencsik János vezényli. a szertartás után. De adha­tunk korongozott tálat és emlékérmét fémből, ahogy a meghívókat is művészi gra­fikával díszíttetjük. A fiatal házasok egy batyut kapnak; a kendőt a Hevesi Háziipari Szövetkezet hímzi, a kis ci­pót a batyuba a sütőipari vál­lalat gyöngyösi üzeme készíti el, ahogy az állami ' pincegaz­daság is a kis palack bort ki­mondottan erre a célra állít­ja elő. — Mindenki leap mindent? — érdeklődtünk a bőséges fel­sorolás után. — Az alapszolgáltatás díj­talan. Ez szintén műsort is rejt magába, de gépzenével. Érthető, hogy a különleges kí­vánságok teljesítését nem tudjuk térítés nélkül nyújta­ni. A kamarazenekart, az énekkart, a tánckart vagy a felnőtt szónokot honorálnunk kell. De elvállaljuk a dísz­ebéd megrendezését, az érte­sítések kiküldését, egyszóval: mindent, ha ezt kérik tő­lünk. — Mennyire sugárzik ki ez a tevékenység a város hatá­rain túlra is? — Néhány példát erre. Jöt­tek már bolgár népművelők is hozzánk tapasztalatcserére. De Borsodból és Bács-Kis- kunból is, ahogy a budapesti Eötvös Loránd Tudómány- egyetem a végzős népnevelőit is ide küldte hozzánk, ha szakdolgozatuk témájául a társadalmi ünnepségeket vá­lasztották. Tőlünk viszi a pa- rádi üveggyár díszpoharait és a karcagi ktsz dísztálait Nyíregyháza és Hatvan, Kis­kőrös és Eger is. Az adatokat már Holló Er­zsébet, az iroda szervezője sorolja: két évvel ezelőtt még csak 17 házasságkötést ren­deztek meg, egy évre rá már 66-ot és az idén is közel jár­nak ehhez a. számhoz. A gyászszertartások, temetések száma pedig így alakult: 25, majd 23, az idén pedig 42. A legrohamosabb mértékben a névadók fejlődtek. Két éve is 96 volt az iroda rendezé­sében, tavaly már 123, az idén pedig eddig 130. Tizenöt felnőtt szónok ajánlotta fel szolgálatait az ünnepségekhez. Ez is olyan szám, amit máshol aligha pro­dukálhatnának. Egyre többen hívják őket a járásból és a szomszédos járásokból is. A megyében szintén a szervező, a bázisin­tézmény szerepét töltik be. — Igaz, hogy a városi ta­nács — minden reális kéré­sünket teljesíti. A kezdéskor egymilliót kaptunk, azóta is évente 350 ezer forintot, de a járási, területi feladatokat már a m""vp anyagi támoga­tásával látjuk el jövőre, A megye eddig is támogatott bennünket. Amikor kiadtuk* névadó ünnepségek kéziköny­vét, a felettes tanácsi szerv ehhez is nagyobb összeget biztosított. Ekkor került szóba az hogy a Művelődésügyi Mi­nisztérium és a Népművelési Intézet legutóbbi pályázatát szinte csak a gyöngyösiek nyerték meg. Névadó és há­zasságkötési műsorokat kel­lett összeállítani. Az első dí­jat Dimitrov Pencsóné kapta meg, a másodikat Jónás Zol­tán és Mocsári Lászlóné, s harmadik díjat pedig Major Endréné, rajta kívül Zem~ niczky Irén és a Holló Erzsé­bet—Schubert Henrik szerző­pár kapta meg. Különdijjat jutalmazták Püspöki Győző, Holló Erzsébet és a Holló— Schubert forgatókönyvet, Valamennyien gyöngyöd pedagógusok. A pályázat eredményhirde­tésekor mindenki csak ámul­dozott Gyöngyösről kis mik­robusz vitte a nyerteseket a díjkiosztásra. Mert ők ilyenek: mindig tö­rik a fejüket, mit lehetne még jobbat, még szebbet csi­nálni. A városi és a megyei tanács illetékesei biztatják is őket Semmiképpen sem vala­mi presztízsokok mozgatják ezeket a törekvéseket, ha­nem sokkal inkább a fokozó­dó társadalmi igény. Minden­ki azt szeretné, ha életének legfontosabb állomásai soha él nem múló emléket hagy­nának benne, környezetében, családjában. Ha már ünnep, legyein ünnep ... Ehhez pedig megfelelő keret, környezet, szertartás kelL Ügy látszik, a gyöngyösiek rátaláltak a helyes megoldás­ra. G. Molnár Ferenc (ÄAAÄ/SAAA/SA^^AAAAAAAAAA^^AAAAAAA/V\AAAAAAAAAAAAAAAAAA/^>V^/VVAAA^VV<tAAAAAA/VVi4AyVkAAAA^ ^AAA/WSAAAA# iu^AAAAAAyxAAAAAA=AAAA>VtAAAAAAAAAP aE/?£NCS?R m A Kelet ázsiai Művészeti zeum restaurátora megkezd- Múzeum restairátorműhe- te a jövő évi kiállítási anya- lyé’oen Szabó Gábor, a mú- gok előkészítését. A képen: japán fudo láng nyelvszobor a XV U. század­ból. (MTI foto: Ruzsonyi Gá MäiMfäß ma, december 30., vasárnap bor—KSl 22. Erre a meggyőződésére az adott okot, hogy Görgey már Losoncnál tárgyalni kezdett az oroszokkal. Ti­tokban bár, de a beosztot­tak számára láthatóan szívé­lyesen. Nagysándor József mindebből okot merített a felháborodásra. A jelekből csupán az alkudozás szerinte katonához méltatlan tényét kárhoztatta, de nem volt ké­pes belátni, hogy ügyük ha- d ásza ti lag reménytelenné vált, épp emiatt felettese a minél előnyösebb kapituláció érdekében fáradozott. Nagysándor József keserű­sége — túl a lázadók szá­mára tragikussá vart aeiy­aeten — mégsem volt egé­szen alaptalan. Mivel ismer­te harcias természetét Gör­gey, hadtestével mindig a legkockázatosabb helyekre küldte a nagy visszavonulás­ban. Hol elővédként, hol utóvédként kellett megküz­denie a döntő ütközet elől mindig kitérni igyekvő ma­gyarokat szorongató oroszok­kal. A visszavonulás sima menetelés esetén is óriási teljesítménynek számított volna, hiszen huszonnyolc nap alatt több mint hatszáz kilométert hátrált Görgey serege Komáromtól Világo- jsig­A fővezér & kölcsönös bi­zalmatlanság ellenére azért merte hadtestparancsnokára bízni az elő- és utóvédfel­adatokat, mert nem kételke­dett Nagysándor József kor­rekt bajtársiasságában. Ezt a véleményét a heroikus visz- szavonulás minden mozza­nata igazolta egészen Debre­cenig. Ott aztán elvesztette türelmét a folytonos hátrá­lást sehogy nem szívlelő Nagysándor. Mindössze nyolcezer fős hadtestével üt­közetbe bocsátkozott az orosz fő sereggel. Kétségbe­esett kísérlete katasztrófával végződött. Ez a parancs ellenére ki­erőszakolt csata végképp el- mérgesitette a két tábornok viszonyát. Olyannyira, hogy Görgey meg sem hívta Nagysándort a fegyverleté­telt elhatározó haditanácsba. Csak délután rendelte ma­gához a világosi Bohus kas­télyba, és cíi Rotov orosz tábornok jelenlétében kö­zölte vele a lázadó vezérek döntését. Nagysándor József állítólag fájdalmas gúnnyal jegyezte meg: — Ezt a győzelmet már Komáromnál is megkaphat­tuk volna, kár volt ilyen hosszú utat megtenni érte. Tudván, hogy Irgalmat nem remélhet, Kossuthék után akart emigrálni. Előbb azonban búcsút kívánt ven­ni a világosi mezőn meg­adásra felsorakozó katonái­tól. Mire visszaért övéi kö­zé, a kozák lovasság már közrefogta a fegyverletétel négyszögét. Némi bonyodalom támadt tavaly augusztus elején a bécsi negyedik huszárezred körül. Amikor az új törvé­nyek értelmében haza kel­lett volna térnie Magyaror­szágra, gróf Apponyi ezred­parancsnok nem volt haj­landó új állomáshelyére ve­zetni az alakulatot. Pedig az ezred — legénysége színma­gyar — jönni akart. Felsora­kozott legtekintélyesebb őr­nagya, Schweidel József mö­gé és augusztus tizenharma­dikán elhagyta Bécset. Minden látszat szerint jog­gal hihette Schweidel, hogy vállalkozását a legfelsőbb parancsoló is szívesen lát­ja, míg Apponyi gróf ma­gatartását a katonai eskü­vel összeegyeztethetetlennek minősíti. A fordítottja tör­tént. Apponyi gróf roegdi- csőült, a tenyerünkön hor­dozzuk. Schweidel Józsefre pedig kimondtuk a halálos ítéletet felség, és hazaáru­lásért ötvenhárom éves. Zom- borban született, öt gyer­mek atyja. Legidősebb fia honvédszázados volt Már említettem, hogy szintén itt raboskodik Aradon és ma délután meglátogathatta vég­ső búcsúra édesapját Schweidel Józsefre kötél ál­tali halált mondott ki a hadbíróság, de felesége két­ségbeesett könyörgésére Hay- nau kegyelemből agyonlöve- tésre változtatta az ítéletet *. Miért kell meghalnia min­denáron Schweidel József­nek? A magyar király és a ma­gyar kormány közös rendel­kezésére, az osztrák hadügy­minisztérium hivatalos bele­egyezésével Verbászt jelöl­ték ki a volt bécsi negye­dik huszárezred új körleté­ül. Mivel azonban aggasztó jelekkel hívta fel magára a figyelmet Jellasich, menet közben érkezett az ellenpa- ranos, hogy Verbász helyett a Drávához vonuljanak a négyes huszárok és foglalja­nak kordont a folyó bal partján. Schweidel Józsefet megerősítették ezredparancs­noki posztján, előléptették alezredessé. Övatos volt. nem akart harcba bocsátkozni Épp elég furcsa tünettel ta­lálkozott ahhoz, hogy kerül­jön mindenféle elhamarko­dottságot. ÍFolytatjuhej UiifiejsSppr? S"Sg^® Az alapszolgáltatás díjta'an - Nekik dolgoznak a hutások és a gölöncsérek — Minden díjat elhoztak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents