Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-30 / 304. szám

KOSSUTH 8.20 LányoH, asszonyok. 8.40 Dalok és táncok. 8.00 Az elcserélt kalap. Rádiójáték gyermekeknek. I. rész. 8.40 Schumann: öt darab. 10.05 Cigánydalok. 10.30 A IWAV szimfonikus zenekar hangversenye. 11.35 Jegyzet. 11.45 Kórusmflvek. 12.20 Zenei anyanyelvűnk. 12.30 Magyarán szólva... 12.45 Melódiákoktól. 14.15 Jegyzet. 14.25 Üj Zenei Újság. 15.10 Csak fiataloknak! 16.00 Áriák. 16.30 Gazdasági mérleg. 17.05 Chopin, és Liszt-művek. 17.40 A személytelenségről. IL 18.00 Mozart vonós versenyművel. IV. 18.48 Szilveszter! 19.25 Népdalest. 20.05 Holt lelkek. (Végei 20.55 Sanzonok. 22.20 Beat. 23.05 A XX. század zenéjéből. 0.10—2.00 Melódiákoktól. PETŐFI *.05 Zenekari muzsika, 9.03 SybilL Részletek. 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 10.00 Szabad szombat. 12.00 Két trió. 12.50 Jelképek erdején 14.00 Mesterségünk címere. 14.55 Éneklő ifjúság. 15.00 Orvosi tanácsok. 15.05 Szervánszky: Vonósszerenád 15.27 Falurádió. 16.05 Poujenc-kórusók. 17.00 Mit üzen a rádiót 17.35 Népdalok. 18.10 Kalandozás . • . sok muzsikával. 19.20 Gershwin: F-dúr zongora- verseny. 10.13 Fidelio. (Klemperer operafclv.) EQL 83.15 Táncdalok. Szolnoki Rádió Sv végi kaleidoszkóp. Szerkeszti: Kutas Jánoc MAGYAR 8.55 Szünidei matiné. Kisfilmek. .................. 1 8-00 Tízen Túliak Trásasága; 18.50 Az árnyak délben tűnnek el. VH. (bei.) rész. 11.55 Nő — három szereDbera. 14.35 Hírek. 14.40 Álba Regia-nápok. “75, 15.10 Úttörők honismereti expedíciója. 15.50 Nyelvi figyelő. 16.25 Magyar remekírók. S. 17.15 10 000 lakás , m. 18.00 Olga Korbut szovjet olim­piai bajnoknőről, 18.45 Cicavízió. 19.00 A HÉT..: : -1 I 20.00 Hírek. 20.05 A sárkány. Magyarul beszé­lő NSZK tv-füm. 21.40 Hírek, 21.45 Bartók három színpadi műve. POZSONYI 17.10 Gróf Monte Christo. IL rész. 19.00 és 21.35 Híradó. 20.00 A gyilkos a házban van. Magyar film. 22.20 Tv-íilm. | mozi | EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon: 22-33) Fél 4, fél 6 és 8 órakor Csinom Palkó A népszerű daljáték színe*- magyar filmen. EGRI BRÓDY (Telefon: 14-07) Fél 4. fél 6 és fél 8 órakor Az Ezüst-tó kincse Színes, szinkronizált NSZK- jugoszláv film. GYÖNGYÖSI PUSKIN Fél 4 órakor Mese Szalíán cárról Háromnegyed 6 és este 8 órakor Kis nagy ember GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Feketeszakáll szelleme HA tV A NI VÖRÖS CSILLAG Nincs idő HATVANT KOSSUTH Pisztolypárbaj HEVES Chato földje FÜZE^AB-NY Álom luxuskivitelben PÉT ERVÁ SARA Tecumseh LŐRINCI Osceola \szính^ Egerben, este 7 órakor TESTVVrfk tSrxel-iaérlet) évszázados anekdoták KÉMÉNY PENITENCIA A firenzei Arlotto az 1400- as években keletkezett és Pauli Johannes 1522. évi adomái között olvashatjuk a következőt. A régi római katolikus anyaszentegyházban szokás­ban volt a nyilvános bűn- hődés, a kordázás. Hazánk­ban bűncséplésnek is emle­gették. Egy férjes asszonyt gyóntató papja arra a peni- tenciára ítélt, hogy kordá­val, azaz sodort kötéllel ro­vassák ki rá a büntetés. A férje, amikor értesült ar­ról, hogy minó súlyos pe- nitenciát rótt szeretett hit­vesére bűnei lakolására az egyház, mint hogy ez meg volt engedve, magára vállal­ta a keménynek ígérkező penitencia elviselését. — Megkezdődött a félmeztelen­re vetkőztetett férjemuram kordával való verése. Egyik csapás a másik után csat­tant a bőrén. Jelen volt sze­rető bűnös hitvese is és könnybe lábbadt szemekkel nézte férje lakolását, miköz­ben huncut bűneinek légi­ója járt az eszében, nem fe­ledkezett meg az uráéról sem. így hát így szakadt fel ajkairól a kiáltás: — Csak verje, verje ke­ményen főtisztelendő atyám! Bűnös, nagyon bűnös va­gyok, tengernyi az én vét­kem! AZ ÖRDÖGNEK IS KELI. GYERTYÁT GYÜJTANL*. Ezt a kedves anekdotát Rákóczy György fejedelem 1644. augusztus 13-án Kassán kelt levelében olvassuk, me- lyete feleségének írt. Az egyszeri öregasszony a templomban a Szent Mi­hály oltára előtt két gyer­tyát gyújtott Az egviket a szentnek ajánlotta fel, de a másodikat az oltárképen a lábainál heverő ördög képe alá ragasztotta. Amikor ész­revette e szörnyűséget a templom papja, így fordult a jámbor asszonysághoz, vil­logó szemekkel: — Mit csinál itt maga, J8 asszony? Mit eretnekeske- dik azzal az Őrdög elé tett viaszgyertyával ? — Nem úgy van az, «ram, ahogy maga gondolja, — fe­lelte a némber. — Az egyik gyertyát szeretetbói égetem Szent Mihálynak, hogy isten megsegítsen. De a másikat meg félelemből az ördögnek, hogy kárt ne tegyen bennem. Higgye el, fótisztelendő uram, hogy jó dolog min­denütt pártfogókat szerezni, mert nem lehet tudni, hogy hová jut az ember fia, a mennyországba-é, vagy a po­kolba... VESTJÖSIjÖ fenyegetödzes A 800-as évek elején élt Theodulophusnál olvashat­juk ezt az adomát. Az utcasarkon álló koldus így szólítja meg egy arra: haladó polgárt: — Az isten nevében na­gyon szépen kérem, hogy adjon nékem valami ala­mizsnát, mert ha nem ád, úgy olyasvalamire veteme­dem amit még életemben sem tettem. A megszólítottnak földbe gyökerezik a lába a vész­jósló szavak hallatára, s máris nyúl erszénye után. Miközben egy csillogó ér­mét ejt a koldus süvegébe, kíváncsian megkérdezte a kolduló férfit: — No de mond d meg, kér­lek, hogy ha most nem ad­tam volna, mit cselekedtél volna, amint ígérted. — Hát, uram... akkor kénytelen lettem volna el­menni dolgozni!... A CSODALATOS HASONLÓSÁG TITKA Az 1861-ből származó há romszéki gróf esetét így, em­líti egy anekdótás könyv. Egy háromszéki gróf be­utazván birtokát, az egyik kis faluban egy igen csinos és magához rendkívül ha­sonló legényt látott Magá­hoz intette, és így szólt hoz­zá: — Te, öcsém, látom, hogy derék, szép szál fickó vagy. De vajon nem szolgált-e va­laha az én szeretett édes­atyám házánál a te anyád? A székely legény menten készen volt a válasszal: — Nem, méltóságos uram, nem! De azt beszélik az em berek a faluban, hogy vi­szont az én édes jó apám- uram a méltóságos grófnő, a gróf úr édesanyja hu­szárja volt egy időben... ‘ HOL VAN A MACSKA? Naszreddln 1360 körűi ezt az arab adomát jegyezte fel, nem kis tanulsággal. A hodzsa vendéget várt és 3 font húst vásárolt s odaadván feleségének, azt mondotta: — Asszony, süsd meg a hús felét! A hitvese meg ts sütötte a húst, de az egészet aho­gyan volt a szeretőjével együt jóízűen elfogyasztot­ták. De hogy megmenekül­hessen a bajtól, így fordult a vendéggel hazatérő férjé­hez: — Jaj drága szeretett aranyos férjem és uram! Amíg a konyhában szorgal­matoskod tam, egy hirtelen pillanatban egy gonosz macska elvitte az egész húst és meg is ette: Naszreddin erre hidegvér­rel megfogta a macskát és a mérlegre tette. De meg­döbbenéssel látta, hogy a macska súlya éppen három fontot nyom. Irgalmatlan haraggal förmedt asszonyá­ra, imigyen:-— Ha ez a macska, hol van a hús? De ha meg ez a hús, akkor hol van a macska? Közreadta; Sugár István I. KVZNYECOV KATAS GABOS: Szállodaronattal szovjet földön :gerben: Vasárnap délután 2 Ltól szerda reggel 7 óráig, a icsy-Zsiiinszky utcai rendelő­re. (Telefon: 11-10.) lyermekorvosl ügyelet vasár- p 16 órától 17.30 óráig, hétíőn, idén délelőtt 9 órától 10.30 úg. Délután 16 órától 17.30 óra- a Kossuth Lajos u. 6. szám itti rendelőben. (Telefon: 24- ) Rendelési Időn kívül az ál- ános orvosi ügyeletén. (Baj- ^-Zslllnszky utca.) szerdán 10 itól csütörtök reggel 7 óráig. Bajcsy-Zsilinszky utcában, gorvosi ügyelet 9—13 óráig, a chnlka házában, gyöngyösön: vasárnap 14 órá- szerda reggel 7 óráig. Az őr­si ügyelet helye: Jókai utca szám. (Telefon: 117-27.) Syermekorvosl ügyelet: hát­ra, kedden délelőtt 9 órától 11 áig, a Puskin utcában. (Tele- n: 123-50.) Hatvanban: vasárnap 12 órától -•rda reggel 7 óráig, a rendelő- ‘.ézetben. (Telefon: 10-04.) Ren- lés gyermekek részére is. Tyermekorvosi ügyelet hétfőn, idden 10—12 óráig, a rendeló- iézet gyermekszakrendelésén, ■elefon: 10-04.) Fogorvosi ügvelet 8—10.30 órá- . a rendelőintézetben. A kolhoz gépésze bement az irodára. — Andrej Ivanovics, áü a munka. — Már megint nincs al­katrész? — Igen, — sóhajtott a gé­pész. — Ezek kellenének, itt a jegyzék. Az elnök felemelte a tele­font: — Holló, kislány, adja a Mezőgazdasági Gépellátót. Itt a Hajnal kolhoz elnöke, Sztyepanov beszél. — A központi raktár veze­tője, Jonov — válaszolta « drót másik oldalán egy lóg bariton. — Mit óhajt? — Hogy állnak traktorai katrésszel? — Mi7 Nem jól hallom ismételje. — Traktoralkatrész kelle­ne, sürgősen... m. Hadd kezdjem egy tegnap esti sztorival Bizonyára is­meri az olvasó az andomak- tályai János bácsi esetét, aki Tokióba utazott, de a pénz­tárnál csak Budapestig ka­pott jegyet, onnan Moszkváig, és így apródonként... Haza­készülődvén, a tokiói pálya­udvar pénztáránál megkér­dezi a komputer kezelője: — Andamaktálya-alsóra, vagy -felsőre kéri a jegyet? Valahogy így járt a tele­fonnal egri útitársam. Le- ningrádtól Egerig a három­perces telefonbeszélgetés két rubel egynéhány kopek. - S öröm volt nézni, ahogy szép simán, a kért időpontra meg­történt sokezer kilométeren át a kapcsolás! Viszont Egerben tizenöt percig tartott, amíg a hívott felet sikerült kapcsolni.. Sírjunk, vagy nevessünk? Ez volt tegnap, ma város­nézés a program. Még alapo­sabban körülgyalogoljuk az öklömnyi pelyhekben hulló hóban az Ermitázs és a Téli Palota környékét, megszem­léljük a hajóépítő Péter cár lovasszohrát, rálövünk a min- - dig kéznél levő fényképező­gépekkel az Izsák-székesegy­házra, aztán megszálljuk a Néván békésen horgonyzó Auróra cirkálót, hős! idők jelenleg jégbefagyott múzeu­mát A történelmi ágyút más lövegtársaival együtt most vízhatatlan ponyva védi, a legénységi termekben fény­képek, fegyverek, s más re­likviák mesélnek a történe­lem néhány, igen komoly esztendei énék „aurórai” ese­ményeiről. Aztán körbebu- szozzuk a Féter-Pál erődöt, s a csoport tagjainak unszolásá­ra kiszállítanak valameny- nyiünket a Finn-öböl partjá­ra, a kikötőbe is. Ritkás köd zárja le a látóhatárt, s maga az öböl szigorúan befagyott, mozdulatlanságra kárhoztat­va néhány parti bárkát Tűi­men látszólag dologtalanul álldogálnak a rakodódaruk, s csend mindenütt Téli álmái alussza a kikötő. Egyéb híjám két medvebocsra emlékezte­tő, orrhegyig bundába bur­kolt kis srácot veszünk kö­rül, akik anyjuk felügyeleté­vel hemperegnék a porha­nyóé hóban. Nem telik bele néhány perc, s a magunkkal hozott jelvényekkel jobban kidekoráljuk ókét mint egy javakorabeii admirálist Annyiban hasonlítanak a tengeri medvékre, hogy hő­siesen tűrik kedveskedő ro­hamunkat — Beszéljen tisztábban,í Semmit se értek. < _ Al-kat-rész! — ordítottál t ele tüdőből az elnök. — Be-< tűzöm: A, mint Anna, L,< mint Lenke, K, mint Kati.. .< — Mit akar? — vartyogtai dühösen a bariton. — Ha nő-\ re van szüksége, ne minketl hívjon! — és letette a kagy-i lót. 5 Az elnök is dühösen dobtál le a telefont. > — Megengedi? — kérdezte> a gépész és felemelte a te-i lefont. — Halló, kislányt kapcsolja nekem a Mezőgaz-l dasági Gépellátót. Halló!} Gépellátó? Te vagy, Petya?} Szia, Antonov vagyok, a! Hajnalból. Hallasz? — Persze. — Ide figyelj, Petya, se­gíts rajtunk, végünk. — Hívd a mentőt... — Ne hülyéskedj. Nincsí traktoralkatreészünk, áll dl munka... — Rosszul hallom, ismé-\ teld. — Azt mondom, hogy al-i katrészre lenne szükségünk...( — Semmit se értek, beszéljJ lassabban. — Al-kat-rész kell! — Nem értem ... Valahol< 'ossz lehet a vonal, vagyoni rúg. 5 — Figyelj ide, betűzöm :i 4, mint almavodka, L, mint} i.eányka, K, mint konyak.. i — Ezzel kezdted volna. Ne} folytasd. Értettem. Kisegít- lek, gyere Fordította: 2. Hering Margit Ctban az Ermitázs felé Erről jut eszembe a jó nács: 'aki ' a Szovjetunióba utazik okvetlen vigyen magá-r val néhány zsebbel jelvényt Nagy kultusza van, “ez az egyik legszívesebben foga* • dott ajándékféle. A bazárok­ban is úgy árulják, mint ná­lunk a bélyegeket a filatéliai boltokban. A JeningrádS történelmi múzeumba is elvezetett az­nap az útunk. Amit láttunk, megrázó élmény volt. A blo­kád történetét pergették visz- sza örök tanulságul a termek látnivalót A szenvedés és pusztulás, a véres és konok küzdelem, a helytállás és az új j ászületés... Kétmillió em­ber nyugszik a Piszkorovói temetőben, akiket az éhség, a fagy, vagy a gyilkos fegyve­rek vittek a sírba. Este érkez­tünk a temetőbe, a csend örökké számonkéről világába, hogy elhelyezzük a kegyelet koszorúját Ide nem hallat­szik él a város zaja, csupán halk zene játszik mindig, s hallatszik mindenütt; hege­dűszó vigyázza holt gyerme­kek, asszonyok, katonák örök álmát.. Hála a programnak, a fi- ssenegy nap alatt sikerült közvetlenül is találkozni a leningrádi emberekkel, akik­ről a moszkvaiak azt tartják, mint — az egriek a gyöngyö­siekről, a csipkelődő hangu­latukban. „Kissé bosszúsak, hogy nem Leningrad a Szov­jetunió fővárosa... ” Csoportunk a Munkavédel­mi Tudományos Kutató Inté­zetbe látogatott él. Az intéze­tet — a nevében foglalt tisz­teletre méltó céllal — negy­venhat esztendővel ezelőtt alapították. Minden iparág­gal, a munkavédelem szinte megszámlálhatatlan kérdésé­vel foglalkoznak a mai tudo­mány minden eszközét segít­ségül híva. Az igazgató, Vla­gyimir Ivanovics Filippov tá­jékoztatott bennünket az itt folyó munkáról. Jelen pilla­natban a munkahelyi zajár­talommal folytatják — egye­lőre a laboratóriumi — küz­delmet, de napirenden tart­ják a villamos áram veszé­lyeinek leküzdését is — sok­sok más feladat között. Az intézet fenntartására az ál­lam több, mint egymillió ru­belt fordít minden esztendő­ben. Sikerült elérniük, hogy az egyes beruházások tervei­nek elkészítésekor ők is he­lyet kapnak a tervezőasztal­nál, s szavuk döntő befolyás­sal bír. A tudomány és a gyakorlat között — a dolgo­zó emberék érdekében — a maguk módján ők is igyekez­nek megteremteni az össz­hangot Ha kell, bírság útján is, amennyiben valamelyik munkahely vezetői kevésbé látják fontosnak a munkavé­delmi előírásokat... (Még nem késtünk el vele! Ideha­za sem ártana legalább ilyen komolyan foglalkozni ezzel a témával, s nem a tanácskozá­sokon, hanem a gyakorlat­ban! ...) Hatósági jogkörük­nél fogva nemcsak, hogy bír­ságolnak, ha indokolt, leáUft- haiják az inkriminált mun­kahelyen a munkát is, amíg nem biztosítják megnyugta­tóan az -illetékes vezetők a dolgozók védelmét Évente több mint ötven­ezer különféle témában ke­resik meg az intézetet, s kér­nek javaslatot, segítséget. Az intézet fiatal munkatár­saival és munkatársnőivel es­te baráti találkozón is részt vettünk. Tánc, sör — az orosz földön elmaradhatatlan po- hárköszöntőfüzér —, s a re­kedtre fáradt tolmácsok he­lyett a gimnasztika legválto­zatosabb eszközei, felködlő, régen tanult szavak, papír és ceruza segít a barátkozásban. Bájos, szőke szomszédnőin invitált, hogy: — Paiigyom táncovaty —, de felálltunkban szomorúan tapasztaltuk, hogy legalább két fej a magasságkülönbség — az ő javára. (Ülve az em­ber nehezen számítja ki az ilyesmit). így aztán tovább rajzoltunk, s cserélgettük a jelvényeket, mint sokam má­sok, a magyar—Orosz bará­ti találkozók jól bevált ha­gyományai szerint Késő este búcsúztunk el vendéglátóinktól, s ezzel ma­gától a télen is csodálatosan szép Leningrádtól, hogy újabb éjszakai utazás követ­kezzék, vissza Moszkvába, vissza a Turiszt Hotelbe, Másfél napunk volt még a fő­városban, részint szabad prog­rammal, hogy mindenki elin­tézhesse bevásárolnivalóit, feladhassa maradék képes­lapjait. Látnivaló egyetlen maradt még hátra, a Lenin- emlékmúzeum, ahol az Ülj a- nov család, majd Vlagyimir Iljics életútját követhettük a megőrzött személyes és egyéb vonatkozású dokumentumok segítségével. Számomra kü­lönösen egy félórás film vetí­tése adott nagy élményt, * azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül. Eredeti filmet lát­tunk Leninről, amelyet Ei­senstein forgatott. Csak neki volt szabad Lenint filmeznie, aki egyébként nem szerette az ilyesmit. Azért sikerült er­re is rábeszélni, hogy elejét vegyék a merényletet követő szóbeszédnek, rémhíreknek. Ez a „jó, nem bánom” ka­mera elé állás annyira vidá­man emberi volt, hogy nincs az a rutinos filmsztár, aki utána csinálná! Találkozás volt ez, a javá­ból. Aztán csak elérkezett a bú­csú napja, még egy utolsó ebéd a Kristály étteremben, aztán néhány perces, dalok­kal kitöltött várakozás a be­szállásig a pályaudvaron, in­tegetés, s kigördül lassan a vonat, hogy aztán a nyílt pá­lyán amúgy Istenigazában nekiveselkedjék a távolság­nak — hazafelé! (VÉGE) NmäsüßG} 1913. december 30„ vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents