Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
Jordánia: A jeges ember Koreai ND.. Élni és gazdagodni A jelen; Phenjan látképe / (MTI-foto) mondják, nem tudják elfeEllái repülőterére fél fordulattal repülőgép érkezik. Ez az egyetlen zaj a valószínűtlen kék ég alatt, a va- lószínűtlenül tiszta Vöröstenger felett, itt az Akabai- öbölben a valószínűtlennek tűnő homokkőhegyek között Itt és akkor még a csend is valószínűtlen volt Eilat ide három kilométer, vagy kettő? De az már Izrael. Itt és most, ahol az üvegfenekű csónak forog, hogy szájtátva bámulhassa a most igen ritka turista a mélyben a koraitok szépséges szép világát itt még Jordániában vagyunk. Ammantól 300 valahány, Damaszkusziéi 700, Bejruttól 800, Magyarországtól vagy 3000 kilométer messzire. A kék ég alatt, a hegyek között és vizek felett béke van. Béke: hiszen a vitorlás bárka amit azonnal lefényképezek, csendben rakodik a banánültetvényektől takart mólón. Mégpedig jeget! Árnyékban 45 fok, a napon 55 és az inas, vékony, szikkadt- barna rakodómunkások a pallón ingva, vállukon cipelve a jeget, rakodnak a vitorlás bárka, méhébe. Mi ez, ha nem fotótéma? Szovjetunió: Magyar nófa a Volgán Derűs, napfényes reggel volt. A második nap, amelyet ' Csebokszáriban töltött ifjúsági barátságvonatunk küldötteinek egy csoportja. A hajó már várt ránk a kikötőben, mi pedig jó magyar szokás szerint rögtön nótázni kezdtünk, ahogy beszálltunk. Itthonról vitt dalokat kapott ölbe a volgai 6zél és sietett velük a partmenti sétányokra, a járókelők közé. Egyszer csak — honnan, honnan nem — megjelent közöttünk egy har. monikás. A feszes ünneplőbe öltözött csuvas legény, nyakában könnyedén tartva hatalmas harmonikáját, először csak idegenvezetőink orosz dalait kísérte, ám ahogy összemelegedtünk, tolmács közvetítésével megkérdezte: „Mi a kedvenc nótánk?” „Ügysem ismeri — válaszoltuk —, inkább tanítson meg szép orosz dalokra!" „Nem biztos az" — mosolygott hamiskásan és elkezdte: „Vékony héja, de vékony héja van a piros almának ...” Nem kérdeztük meg, mikor, hol tanulta, nem először találkozott magyarokkal. Jól esett hallgatni: egy lépéssel megint közelebb kerültünk egymáshoz.. . (hekeli) ^,mmm I»t3. december 24., hétfő A jég, mint kincs. A jég, mint jég, s mint irigyelni való áru a vállakon, a félszáz fok melegben. A jég vakít a ráeső napfényben: a lehető legszűkebb blende, a lehető legszűkebb idő — morfondírozom és boldog vagyok, hogy egy igazán érdekes és emlékezetes fotóm lesz az Akabai-öbölről, ahol a koraitokat fényképezni, a korallhalakat megörökíteni a sikk. fia ím jeget fényképezek! j , Katt! i i > A jordán katona,' őrmester lehet, úgy tűnik elő a zöld bozótból, piros sapkájában, mint valami zöld ruhás délibáb. Előtűnik és int és a motoros már pöfög is a part felé: a filmem elko- boztatik, hadi célpontot fényképeztem. Mondom, hogy a jeget meg a jegest fényképeztem. Mondja, hogy őt nem érdekli, ez hadseregszállítmány, a jég a hadseregé, a jeges is és különben is itt ez katonai objektum és megelégedetten szemléli, hogy az immáron fehérre vált celluloidszalag hogyan lebeg mozdulatlanul a koraitok felett, a kék ég alatt, a zöld tükrű víz szánén. Sohasem gondoltam volna, hogy egy jeges ember katonai objektum lehet Négy nap múlva kitört az újabb közel-keleti háború, De ott, ahol a jeget és a jegest nem volt szabad fényképeznem, az Akabai-öböl mellett, Eliattól három kilométerre, mindvégig a csend volt az úr. Dermedt jégvilág az ötven fok közepette? (gyurkő) A városkát Codyndk hívják, mivel Buffalo Bilinek William Cody volt a tisztességes neve, mielőtt felcsapott volna vadnyugati re- vűsztárnak. Cody nagy pályát futott be a múlt század második felében, a Vadnyugat meghódításakor. Előbb bölényvadász volt — egy vasútépítő társaság munkásait élelmezte, majd a 70-es években áttért az indiánokra. Főként Wyoming államban irtotta őket. 1876-ban megölte Sárga Kezet, a cheyenne indiánok főnökét és rögtön meg is skalpolta. Ekkor Cody már az amerikai hadsereg ezredesi rangját viselte. Ezt a „haditettét" fő helyen örökíti meg az általa alapított városka róla elnevezett múzeuma. Codyba tulajdonképpen véletlenül kerültünk. A gejzírjeiről és medvéiről híres Yellowstone parkból Codyn keresztül vezet az út az USA keleti partvidéke felé. Cody tulajdonképpen ennek köszönheti felvirágzását. A Yellow stone-ba tartó vagy onnan távozó turistáknak nyújt igazi vadnyugati szórakozást: a cowboymester- ség legkitűnőbb hagyományait tárja a látogató elé. Magában a városban — hasonlóan az USA nyugati felének más vidékeihez — a ló még mindig olyan természetes közlekedési eszköz, mint amilyenné az autó lett. Vannak családok, amelyekben már a gyerek megkapja a maga póni lovát, hogy idejében a nyereghez szokjon Budapesten +12, Moszkvában —6, Omszkban —16, Irkutszkban —24, Phenjan- ban 0 fok és csendesen havazik. Tizennégy óra alatt átrepüljük a fél világot Déli tizenkettőkor már az asztalnál ülünk. Az étkezdében csak kerek asztatok vannak, A bokáig érő selyemszoknya és a nyakig felgombolt fehér blúz jól illik az oroszul, franciául,, kínaiul jól beszélő felszolgáló lányoknak. Szemérmesen mosolyognak, amikor lerakják az asztalra a legalább tizennégy fogást Az aperitív: gyökér- vagy rizspálinka. — Tessék, Inszám! így éld Ez fiatalít és meggyógyítja a betegségeket. Tudom, hogy az Inszám- gyökér Korea drága kincse. A Gyémánt-hegység a hazája. Dél van, tehát ebédelünk. Nálunk, Magyarországon a legtöbben az igazak álmát alusszák. Hajnali négy óra, Majd leragad a szemem, hiszen a szervezet még tiltakozik a gyors változás ellen. Hanem az ételek felébresztenek. Tengeri sün. Édes kis állatok, de legjobban szeretném őket a tengerben és nem a tányérban látni. Azután a húsok. Apró kockákNDK: Hogy mennyire az, azt Qudlinburgban tapasztalhattam, e bájos, több mint másfél ezer éves dél-német kisvárosban. Az ősi vár tövében álló bisztróféle előtt ácsorogtunk lányommal, türelmesen várva sorunkra, míg megkapjuk a sört és a „most”-ot. Aznap ugyanis szokatlanul nagy volt a forgalom, mint utóbb kiderült, a haliéi nyelvi szeminárium hallgatói akkor látogatttak el oda. Míg mi várakoztunk, a család két férfi tagja szóba elé- gyedett egy vékony kis asz- szonykávaL Az asszony kissé furcsa hangsúlyozással, de meglepően jól beszélt magyarul. Mi sem természetesebb, hogy közben odaérkezve, érdeklődni kezdtem jómagam is, ki tanította. U^A: Buffalo Bill hazájában Cody látványosságára is az hívta fel a figyelmet, hogy este népes lovascsoport vonult a város arénája felé, ahol egész nyáron át esténként rodeót rendeznek. Rodeót láttunk már a televízióban is, de ott csak afféle különcségnek tűnt A Codyban látottak alapján azonban más képet alkothattunk róla. A rodeo ugyanis a cowboy — azaz a tehénpásztor — mesterség olyan fogásait mutatja be, amelyeket manapság már csak az ittenihez hasonló rendezvények őriznek. A rodeo tulajdonképpen cowboy-verseny, stopperórával, bíróval. A rodeóként ismert számban nyereg nélkül vagy nyeregben kell megülni a lovat —■ de hogyan? A ló vékonyát bőrszíjjal húzzák szorosrat, Szegény pára ettől igyekszik megszabadulni és közben előre-hátrg rúg, pörög, ugrál. A rajta ülő cowboynak az a feladata, hogy csupán egy kézzel tartva a kötőféket, minél tovább a ló hátán egyensúlyozzon. A rodeo-ló mindenkit előbb-utóbb ledob a hátáról. Az a győztes, aki a legtovább bírja. Aztán jöttek az igazi combodra vagdalták, senki sem tudja, mit eszik. Valaki halkan megjegyzi, hogy Észak-Ko- rea legészakibb részén még most is kedvenc csemege a kutya. Szerencsére mindenhez rizs. Csodálatosan fehér, szép, nagy szemű rizs. Itt a hazája és én mégis otthon érzem magam... Nem is igaz, hogy milyen gyorsan repülnék a napok. Csodálatosan szép a Sárga- tenger partja, Vonszan város, ahol a magyar orvosok és egészségügyiek tiszteletére is állítottak emléktáblát. Jó hírük van orvosainknak. Azt — ö, nálunk az egész esa- Iád beszél többé-kevésbé magyarul — felelte. — A férjem tanított bennünket. Ö maga fordít, kapcsolatban áll a haliéi szerkesztőséggel is. Most a nyár elején tolmácsolt is két magyar vendégnek. S miután már elmondtuk neki, hogy Egerből érkeztünk, meg is kérdezte kíváncsian, nincs-e véletlenül ismerősünk az egri szerkesztőségben, mert onnan jöttek azok a vendégek— Véletlenül ismerőiek — válaszoltam. — Én voltam a kora nyári haliéi vendégek egyike. Meglepetés? Véletlen? Egy bizonyos, tényleg kicsi a világ. . -n- d. — fogásók. Az ftrána egyik végén borjút engednek szabadon. Lovas cowboy iramodik utána, hasszót vet a borjú nyakára. Kitűnően idomított lova azonnal megáll: a kőtél vége a nyeregkápához van kötve, így a ló tartja a borjai, amíg a cowboy leugrik, a borjúhoz fut, megemeli, cűdalára fekteti a mázsás állatot és a négy lábát kötéldarabbal összeköti. A bíró stopperórával a kezében figyeli a produkciót. Az a győztes, aki a leggyorsabb. Apró termetű fekete mexikói bika vág ki a karámból. Ketten erednek a nyomába. Egyikük lovával tartja a bikát, hogy oldalt ne tudjon kitörni, a másikuk a vágtató ló hátáról a bikára veti magát, szarvánál fogva megállítja és „két vállra" fekteti. Üjabb páros szám. ezúttal más feladattal. A bikát lasszóval kell megállásra kényszeríteni. Az egyik cowboy a szarvára dobja a kötelet, a másiknak jut a nehezebb feladat: a rohanó, menekülő állat két hátsó lábát kell elkapnia. Ebben a pillanatban a bika úgy megáll, mintha lecövt- kelték volna. Egyébként sokfelé megfordultunk az USA-ban, tízezerszám láttuk a békésen legelésző teheneket, de min- denütt csak a kerítés vigyázott rájuk. Mindössze a Sziklás hegvség egyik legelőjén láttunk két igazi lovas cowboyt. Az eoinkük igazi karikás ostorral terelgette a teheneket. Schél Gyula lejteni, mit tettek értük a koreai háború idején. És Panmindzson. A félelmetes határvonal Észak és Dél között A barakkokban a széles asztal. A zöld posztó közepén húzódik a harmincnyolcadik szélességi fok. Az asztal túlsó végén az „amik” fényképeznek, hanyagul cigarettáznak. Itt még a madár sem repül át! — magyaráz a szimpatikus őrnagy. A terasz tetejéről átlátni Dél-Koreába. A hátán menti rész csupa ingovány, sás, nád. Nem engedik művelni az amerikaiak. Nekik ez nem országuk, nem hazájuk, hanem hadszínterük. Északon még az árokparton is termelnek. A főváros csodálatos. Talán öt ház maradt épen a háború után. Most a Thedon- Gang folyó két partján milliós új főváros épül. Tízezer diák tanul az egyetemen. A gyárak, az üzemek a munka lázában égnek. Észak-Koreá- nak élnie és gazdagodnia kell, hogy a célt elérjék: egyesíteni kell Északot és Déit, a hazát! Korea. Milyen messze van és mégis milyen közel. És jó tudni, hogy Ázsia legtávolabbi félszigetén egy nép a legemberibb társadalmat építi. A gép felemelkedik. Valaki a magyarok közül megszólal: — Csak vihar ne legyen a Bajkál felett... [. i Szaíay István Dánia: A Játék politikája — A Tivolit nem szabad kihagynia a programból intett koppenhágai szállásadónőm, a végtelenül bájos Mikkelsen néni. Férje utazó- ügynök egy kereskedelmi vállalatnál, fia — hosszúra nőtt szőke dán legény — egyetemista. A - Tivolit, a vidám parkok ősét természetesen senki sem hagyja ki a programból. IV. Keresztély király alapította közel másfél évszázada, mondván: „Ha a népemnek játékot adok, megfeledkezik a politikáról." Tivoliban valóban úgy tűnt, hogy igaza lett a királynak. Amilyen vidámak, derűsek az utcán és egyebütt a dánok, olyan komolyan merülnek bele a vidám park játékorgiáiba. Komor ábrázattal dobnak célba, de nagyot kacagnak, ha lekésik a vonatot... A legtöbb időt egy hatalmas teremben töltöttem, ahol százféle játék- automata-költemény foglalkoztatja az embereket. Feltűnt, hogy a legtöbbje idős, koros asszony, karjukon bevásárlószatyorral, ajkuk között rövid kis szivarral. (A dán nők közismert szivarozók.) Bedobálják az érmét, rángatják a hajtókart, gondterhelten figyelik a pörgő számokat, aztán — mint aki a havi járandóságát zsebeli be — kiszedik a perselyből a nyeremény kisebb-nagyobb összegét. Legnagyobb meglepetésemre az egyik automatánál Mikkelsen nénit fedeztem fél! — Megjátszottam a kosztpénzt duplára — magyarázta kedvesen. — Ebből magának is lesz vacsora! Este megpendítettem Keresztély mondását a játékról és a politikáról. A Mikkelsen fiú kézen fogott, és kivitt a Kstrup sugárútira Egy kőkerítésnél megállt *— Ezt nézze... A falon Nixon neve látszott egy horogkereszt társaságában, mellette: »Vietnam”. — A. királyaink viszont már nem politizálnak... — jegyezte meg a hosszúra nőtt egyetemista fiú. ^ —hátai— A kuty Akkor már magam mögött hagytam az út java részét. Luxuskocsikban, teherautók platóján vágtam át Bécs, f7ramkfurt, Párizs, Lyon, Marseille vonalán Spanyolország A több ezer kilométeres, gyáloglőbetétekkel tarkított autóstop, az élmények nyomasztóan fergeteges sodrása után esős, szeles idő köszöntött rám Barcelonában, Hajójegyet váltottam egy Genovába induló tengerjáróra, az indulásig hátralevő napokat hosszú sétálásokkai töltöttem, a változatlanul hűvös spanyol nyárban. Egyik nap a kizárólag éttermekből és bárokból álló szűk utcasoron bandukoltam le a tengerpartra. Már tudtam, hogy a kiakasztott sonkák, füstölthúsok utáni sarkon pillantom meg a tenger hatalmas hátát. Megálltam a sarkon■ A sikátorban senki nem járt, csak a vízről beáramló szél zörgette a kitámasztott ajtókat. Ereztem, hogy valaki, valahonnan figyel. Kiléptem a sarok mögül és a tengerpart fövenyén állva megláttam a kutyát. Nagy volt. Mozdulatlanul feltartott fejjel állt a homokon. Előre mentem, és néhány lépésnyire tőle megálltam. A kutya egy cselt csinált a fejével, oldalt ugrott. Pár másodperc múlva már eszeveszetten kergetőztünk a kihalt parton, hatalmasakat esve a homokon, amikor a legnagyobb lendületben elébem vágott nyúlánk, izmos testével. Amikor fújtatva, lihegve leporoltam magamról a homokot, késő este volt. Visszafelé indultam a városba, mellettem pedig ott kocogott félárbócra eresztett fülekkel a kutya. Nem is ment el mellőlem többet. Együtt jártuk végig a Plaza Catalunát, a Posec Natinalo csapszékeit és esténként, amikor belebújtam egyszemélyes szállodámba, rer mek hálózsákomba, maga alá kapta a lábait és elnyúlt mellettem a földön. Amikor a hajó indulása előtt a vámházban lepecsételték az útlevelem, ott állt mellettem a kígyózóan hosszú sorban és nem tágított. A hatemeletnyi magasságban levő fedélzetre vivő lépcső előtt két vakítóan fehér egyenruhás tiszt állt. Elkérték az útlevelem, udvariasan mosolyogtak. Mi megindultunk felfelé, a tiszt utánam szólt. És a kutya? Az enyém — mondtam. Nyolc dollár Nem volt nyolc dollárom, nem engedtek fel. A kutya leült és várt. A tengerjáró lassan, nehézkesen manőverezett ki a nyílt viere. A hajócsavarok aztán egyenletes dübörgéssel dolgozni kezdtek, s lassan az egész kikötő ponttá zsugorodott a Földközi-tenger peremén, _ (szigethy) Kicsi a világ...
