Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

\ Szakácsok - művészek T~ Nem tudom, illik-e mos­tanság étkekről beszélni? j Most, amikor „megméret­tünk” és országos mozgalom lett a táplálkozás megrefor­málása, étkezési szokásaink, étrendünk megreformálása? Illik-e most szakácsokról, kuktás mesterekről, avagy főzőművészekről beszélni, elvezetni az olvasót a ha­zai nagykonyhák párás, ne­héz levegőjű, de a sült hú­sok, levesek, mártások, sült tészták, fűszerek és már kész, megkomponált ételek illatá­val terhes-ékes világába? Oda, ahol minden levegő­szippantás megannyi kivéd­hetetlen csábítás ízlelésre, jóízű falatra? A kor ajándéka — vagy átka hogy manapság a nagy üvegfalú büfék, biszt­ró-konyhák jóvoltából pom­pás betekintése van az em­bernek a szakácsok birodal­mába, a különös műhelybe, ahol a szerszám: kondér, tep­si, serpenyő, nagy kés, nagy kanál és nagy villa, s a munkaruha: habfehér kö­peny főkötővel, vagy sza- kácsföveggeL Igen, a konyha! munkába már van betekintésünk. De van-e a magyar kony­ha titkaiba? A főzés művé­szetébe, tudományába? A művészet sző jogosultsá­ga alighanem még ma is vi­tatott. Van-e helye e foga­lomnak az ételkészítésről szólván? S a vita nem is mai keletű, talán még a nagy hírű Brillat-Savarin idejéből való, a francia konyha nemzetközi hírneve megalapítójának idejéből, aki egyszerű nagyszerűség­gel művészetnek nevezte a főzés tudományát —- már­mint a franciákét — lega­lábbis egy bizonyos szinten! De maradjunk még az iménti megállapításnál. Mű­vészetnek lehet-e nevezni a főzés tudományát — ma? Az avatott szakember — ez eset. ben Varga István, a Metro- pol Étterem főszakácsa mond­ja: — A főzés művészet ak­kor, ha a jól felkészült sza­kács előírások;' megkötöttsé­gek nélkül alkothat Alkothat... íme, ismét be­tolakodott a konyhával kap­csolatos kifejezésekbe egy szó, ami újabb vitalavinát indíthatna el, de ezt a vitát a magyar szakácsok már igen-igen felkészülten tud­nák fogadni. — Hogyan születik az étel, Séf uram? — Ugyanúgy, mint a nóta — mondja Varga István meghökkentő természetesség­gel. — Még abban is hason­latos a dolog, hogy nekem gyakran este, csöndben jut­nak eszembe ételötletek. Egy összeállítás, egy kompo­zíció, főleg hidegkonyha- témában. Akkor megkompo­nálom elméletben, s ha majd alkalmam van, akkor a gya­korlatban is. — Sikerült már maradan­dót alkotni? — Fut néhány ételem .1 1 — Szabadna közülük?..; — önreklánjozás lenne, különben is: más az alkotás és más az éttermi munka. Itt nagy tételben dolgozunk. Egy-egy ebédidőben hétszáz embert kell ellátni. Ide szé­riák kellenek. — Széria? Ez ellentmond a művészetnek. — Persze,, nem egyforma ételekről van szó. Egy mai magyar konyhán — mint ná­lunk például — hatszázféic kalkuláció van. Ez hatszáz­féle étel vagy ételrészlet. Csak bélszínből kétszáz ételt tudok. Levesekből százhúsz körül. A legtöbb étel a ke­zemben van. Kézből meg tu­dom főzni. De a még több; a fejemben. Csak emlékezet­ben. Ezek a ritkábban elő­forduló ételek. — A Metropolban főzni, azt is jelenti, hazaiaknak is főzni, külföldieknek is. Kik szeretik, kik becsülik job­ban a magyar konyhát? — Remélem, nem sértek meg senkit: a külföldiek, mert nekik ez különleges. A magyar konyha nem azért híres, mert zsíros, kalória­dús, fűszeres, Ellenkezőleg. Ahhoz, hogy ez a magyar konyha betörjön a nemzet­közi élvonalba, a magyar szakácsoknak, a néhai és mind a mai napig felülmúl­hatatlan Csáki Józsefnek meg kellett szelídítenie a ha­zai ízeket. Fűszertől, zsírtól, tejföltől könnyebbé tenni. Nem mellőzni ezeket az íze­sítőket, de árnyaltabban bánni velük. — Lehet-e mérni ezt a hírnevet? — Kérem — mondja a szakácsmester —, én még fiatal vagyok a szakmában, tizennegyedik éve főzök. Ötödik éve vagyok konyha­főnök. De már főztem Moszk­vában, Svájcban, Olaszor­szágban, Jugoszláviában, Ka­nadában, Montrealban, Köln­ben, versenyeken vettem részt. Olvassa el visszamenő­en a híreket, a magyar sza­kácsok nem jönnek haza egy versenyről sem díj nélkül. És még azt ne feledjük el, nemcsak úgy általában híres a magyar szakácsművészet, de sok olyan kimagasló sze­mélyisége is van a szakács­társadalomnak, mint Venesz József, Eiben Egon, aki Ősz- kár-díjas szakácsművész és nehogy kihagyjak egy külön­leges magyar szakácsot, aki­nek posztumusz művét is őr­zöm, Erdei Ferenc, a politi­kus író Erdei Ferenc olyan szakácskönyvet írt, hogy ma­gam is gyakran előveszem, mert egy új stílus, egy rend­kívül érdekes stílus, aho­gyan ő tanítja az ételeket, — Talán kérhetünk — a mestertől — egy ételreceptet olvasóinknak? — Természetesen, legyen az ünnepi, de könnyű étel is. Fóliában sült jércemell, vajban párolt almával, ha­sábburgonyával. A jércemellett lefejtjük a mellcsontról, megsózzuk, vajjal bekenjük, fóliába csa­varjuk. A fólián legyen kis lyukaeska, ahol egy kevés gőz elpárologhat. (A fóliában való „sütés” tulajdonképpen párolás, párolás úgy, hogy a teljes ízanyagot megőrizzük.) A fóliába csavart jércét sü­tőben húsz-huszonöt percig pároljuk, tűzálló tálba téve. Az almát meghámozzuk, a magházat eltávolítjuk, cik­kelyekre vágjuk, kevéske só­val hintjük, majd vajban puhára pároljuk. A hasáb- burgonyát diétázó igényeink­hez híven, olajban sütjük. A megsült jércemellet szeletel­jük, a sültburgonyával, al­mával körítjük. Jó étvágyat kívánunk min­den kedves olvasónknak! Ibrányi Tóth Béla Hiba csiszolt a szám lásba Egy berlini szabó, aki nagyon sok híres embernek i' dolgozott, rem~k mídszert talált ki arra, hogy fizetés, bírja ügyfeleit. Az ügyes Iparos a számla mellé egy ess ládi fényképet mellékelt, amelyen felesége és hat gyermc ke látható. A fénykép hátán a lakonikus megjegyzés: „E az oka annak, hogy kintlevőségeimet sürgősen be kel hajtanom” Egy alkalommal a neves zeneszerző és zongorista Eugen d'Albert is kapott a szabótól egy családi fényké pet. D’Albert postafordultával válaszolt. A borítékba be letette harmadik, csodaszép feleségének fényképét, a kép hátuljára pedig a következő sorokat írta: „Látja, uram. « az oka annak, hogy számláját elfelejtettem azonnal ki­egyenlíteni.” ..... ...............................- ■ -- ■ -------------— M ennyit ér egy bók? Lai» Almgrennek, Stock­holm egyik lakójának igén eredeti foglalkozása van. Egy iagy nőiruha-áruházban dol­gozik, s az a feladata, hogy a ■ hölgyeket az áruház kijára­táig kísérje. Amennyiben a hölgy azt a ruhát vagy kala­pot viseli, amelyet az áru­házban vásárolt, Almgren úrnak bókokkal és lelkes megjegyzésekkel kell di­csérnie a hölgy szépségét, ru­házatát. Természetesen a ta­pasztalt „bók-szakember” a helyzetnek megfelelően vál­toztatja lelkesedésének „hő­fokát”, amely gyakran a cso­dálat viharos robbanásában is megnyilvánuL Az áruház igazgatósága magasra értéke­li Almgren úr „munkáját”. Bevételeik ugyanis az ő egyé­ni képességeinek következté­ben 30 százalékkal növeked­tek. , _, Az óvatosság sohasem árt Montevídeóban, Uruguay fővárosában rendezték mega magándetektívek nemzetközi kongresszusát. A küldöttek álruhában, álszakállal, hamis bajusszal és műhajjal érkez­tek. Nyilvánvalóan nem kíván­ták megmutatni igazi külse­jüket a nagyközönségnek, különösen pedig a gyanús elemeknek. Ez alkalomból a kongresszus egyik szervezője kijelentette: „Nem véletlenül tettünk meg minden óvin­tézkedést; el akarjuk kerül­ni azt, ami legutóbbi nápolyi kongresszusunk idején tör­tént. Akkor ugyanis a talál­kozó több résztvevőjének el­lopták az óráját és más ér­téktárgyait” A gáláns tolvaj A tokiói rendőrség letar­tóztatta a 23 éves Juszaki Kosiját, aki az utóbbi' néhány évben összesen 80 lakást ra­bolt ki, és 21 000 dollárnyi értéket szedett össze. Volt azonban egy sajátos szokása: csókot lopott az al­vó háziasszonytól. A rendőr­ségen bevallotta, hogy ezt a gaztettét legalább hússzor elkövette, s ilyenkor gyakran egyéb zsákmány nélkül távo^ zott. TASNADI VARGA ÉVA: P VWVAAAAAMAA/ÍÍ AAAaaaAaaAAAAA^W , KAKÁCSONY-IS)?: Fenyőág®« gyertya lobban, visszatérő gyermekkorban kérdem, kutatom varázsát« megbűvölve nézve lángját. Kamasz-öröm, csomag zlzzen, angyalhaj fehérjét hittem, — átfonja az egész évet, apám, anyám meg csak nézett... Háború lett, akna vágott részekre egy volt világot, s gyertyafénynél arra vágytam: Élhessek a szabadságban! Aranydió apró gömbje előttem ragyog örökre, s két gyermekem tenyerébe költözik a fénylő béke. SASS ERVIN; Most, hogy felnőtt fejjel állok, csillagszórós tűzvirágok piros lángja, glóriája borul védőn éjszakámra. UTAZÓ mögöttem több ezer kilométer vonatomon az ágyam az íróasztalom ablakom is az elfutó világra utazom hogy megérkezzem valahová 'M/W/.’/«\\\nam/\aAiVNAA,\VvWvVv' ahonnan újabb utak újabb kilométerek újabb megérkezések reménye vezet hozzád reménytelenségbe kiáltott remény • -'WWW/WWW A kaSdt,$s Újsághír: Egyik ter­melőszövetkezetünk Budapesten 350 fo­rintért akarta „mér­ni” az ezüstfenyő méterét. Toprongyos férfi álldogált a Jó utca sarkán, arcáról az éhezés és a remény­telen Istörtség sírt le, reszkető kezei a tel­jes fizikai kimerült­ségről árukodtak... — Csak néhány forintot, jóemberek... Csak néhány forin­tot, hiszen karácsony jön... Jóemberek, néhány forintot, csak néhányat — suttogta inkább, mint mond­ta és szemmel látha­tó volt, nem szokta még meg a koldu­lást. Részvéttel lép­tem hozzá, elővettem az év végéig meg­maradt négy forin­tomat és testvériesen megosztottam vele. Nem vagyok híve az ágálásnak, hogy a szocializmusban nem lehet koldus, meg hogy szégyen, meg miegymás. Hogy le­het — arra itt ez a '•ckó is példának, és, rgy szégyen-e vagy • m, az az ő dolga s nem az enyém... — Nem ismer meg? — kérdezte piron­kodva és hálálkod­va is a koldus itt, a Jó utca sarkán. Meg­néztem közelről is borostás, elnyűtt ar­cát, valami rémlett Giordano Brúnóról készít filmet Giuliano Mondatldo, olasz filmrendező. Képünkön Gian Maria Volonte, mint Giordano Bruno, a film egyik „félelmetes” jelenetében: a máglyán. (Foto: Vie Nuove) mekeinek, szóval a í rendkívül kiterjedt $ család számára en- J gém bíztak meg a\ karácsonyfák vásár- < lásával... Ügy gon- f doltam, uram, hogy < itt, Magyarországon, 5 amely a görög ipar < és kereskedelem szá-\ mára... hm ... hogy ! úgy mondjam .. .< hm... érthető okok < miatt zárva van, én < megvásárolom azt a < néhány száz, usque; ezer méternyi kará­csonyfát ... Mi az < nekem? Nem igaz? És itt buktam meg.* Uram, elküldtem j megbízottamat, azok < megvették az önök * fővárosának Carai < nevezetű piacán egy, az önök által kollek- < tív gazdaságnak ne­vezett vállalkozástól < az ezüstfenyőt, mé- \ terét valami horribi­lis áron. És... Uram, ■ hagyja itt azt a má­sik két forintot is... Négy forinttal már í tudnék valamit kéz- < deni... Csillagszóvót < árulni például... — < könnyezte el magát < Onassis, hogy meg­hatódva hullattam! kopott kalapjába a: másik kettest is. Hadd kezdje újrai't Uram ég, lehet hogy újra szültem a< kapitalizmust? (egri) is m tekintetéből ugyan, de sehogyan sem tudtam rájönni, ki lehet ő... — Pedig többször is, talán ezerszer is írt rólam, uram... S meg kell monda­nom, hogy sohasem a hízelkedés hang­ján ... Még most sem jön rá, kinek adta oda maradék pénze felét? — Csak nem... jó ég... csak nem? — dadogtam a felisme­rés rárévedésétől... — Csak igen... Onassis vagyok. Én vagyok a híres és milliárdos görög Onassis. Voltam. Ott­hagyott Jacqueline is, mindenki elhagyott, azután hogy idejutót- tam... — nézte meg újfent a magyar két­forintost és boldog arccal dugta rojtos zsebébe... — De hát mi tör­tént? Uram, maga a világ leggazdagabb embere... — Voltam, uram, csak voltam! — De hát mi lett a hajókkal, az olaj­jal, a szállodákkal, a játékkaszinókkal, a részvényekkel, a ren­geteg bankbetéttel? — Oda, mind oda. A múlté. Egy itteni nyugdíjas szövetke­zeti tag hozzám ké­pest Onassis... Már­mint a régi Onassis — jegyezte meg bá­natosan az egykori görög milliárdos. — Hogy történt? Olajembargó, valuta- válság. . o miegymás... Igaz? — Egy fenét, uram. Az olajembargót még néhány évig fütyülve bírtam volna, a va­lutaválságot nekem találták ki, még gaz­dagodtam is rajta ... Csak egy dolgon csúsztam el, uram... Fiaim fiainak, lánya­im lányainak, felesé­gem rokonai gyer­Hivatal és nvelvliasználat Csak dicsérni tudjuk azt s kezdeményezést, hogy az élet különböző területein dolgo­zók számára a továbbképzés keretében ismereteket nyúj­tanak a nyelvhasználat kér­déseiről is. A hivatali, a munkahelyi keret, légkör is .befolyásolja a nyelvi és a beszédbeli formákat, módo­kat. Ismernünk kell tehát, pai a feltétele annak, hogy beszélő társaink, hallgatóink ne csak értsék, amit mon­dunk, hanem higgyék is, hogy igazak érveink, s meg­bízható információkat nyúj­tunk át nekik. Erre a szem­pontra különösen ügyelniük kell azoknak, akiknek „hiva­talból” kell szót érteni a leg­különbözőbb műveltségű err. berekkel. Nemcsak arra kell törekedniük, hogy beszédük­ben, írásukban megkülön­böztessék a lényegest a lé­nyegtelentől, és hogy helyes tájékoztatást nyújtsanak, ha­nem az is feladatuk, hogy beszédük, írásuk nyelvi for­málásának befolyásoló érté­ke és ereje..is legyen. Nem­csak érthető nyelven kell tehát fogalmazniuk, hanem hatásosan is. A kereskede­lemben, az üzleti életben, a hivatalokban olyan informá­ciócsere, kommunikáció, köz­lő tevékenység valósul meg, amelyben mind a két felet, a beszélőt és a hallgatót egyenrangú partnernek kell tekinteni. A gondolatok, az érzelmek és az akarati megnyilvánulások közlésé­ben tekintetbe kell vennünk azt is, hogy ne csak nyel­vileg értse meg a beszélőtárs a közlést, az információ- nyújtást, hanem értelmileg is! Az sem mindegy, hogy ho­mogén (egynemű) vagy he­terogén (másnemű) közösség­nek beszélünk. Az egy mun­kahelyen, irodában, kereske­delemben, laboratóriumban, az azonos szakmai művelt­séggel rendelkező emberek nyelvhasználatában nagyobb mértékben vállalhatnak sze­repet a szaknyelvi formák, az idegen szavak is. Az olyan alkalmi összejöveteleken, gyűléseken, értekezleten, ahol különböző műveltségű és szakmai érdeklődésű embe­rek vesznek részt, már ah­hoz is szabnunk kell a nyel­vi formálást, hogy azt min­denki megértse, ezért in­kább a köznyelvi formákat kell felhasználnunk, és visz- sza kell szorítanunk az ide­gen szavak használatát, a szakmai terminológia eről­tetését. A csoportos közlés­ben elhangzó nyelvi megnyi­latkozásokban jobban kapja­nak szerepet azok a nyelvi formák, amelyek élménysze- rűbben közlik a mondani­valót, és minden elszemély- telenített és feleslegesen el- hivaialosított. szakszsrűsködő kifejezést ki kell iktatnunk a közlésből. Dr. Bakos József iWVAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VVVWV/<AAA/WW\AAAÄii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents