Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

Orfutoy Gyula:

A népművészet új felfedezése

HÁNYSZOR felfedezték

már! Megszámlálhatatlanul. Ügy tűnik, most ismét új felfedezéséről _ szigorúbb szóval: divatjáról beszélhetünk. Nem különösebben magyar „felfedezés”, „divat” ez — európai, sőt világméretű jelenség. Érdemes néhány vonását ügyelőre vennünk: a jót is, a hamisat, a félrevezetőt is.

A tv úgynevezett Arany- páva műsorának a középdöntője előtt vagyunk, amikor ezt a cikket írom. S a zsűriben való üldögélés közben, figyelve az énekeseket, csoportokat, figyelve a közönségszavazatok eloszlását, a szavazók számának növekedését, sok felvetődő kérdésre megkapjuk a választ.

Egy időben szívesen vitáz- gattak azon, hogy szocialista társadalomban lehetséges-e a népművészet, illetőleg, milyen a szocialista népművészet? Nyilvánvaló, hogy a népművészetnek az a hagyományos, .klasszikus” jellege, amilyen az elnyomott paraszti osztályban, a feudalizmus idején kialakult, nem lehet szocialista, s nem fejlődhet a hagyományos módon tovább. HVTár a kapdtali- zálódás idején szétzilálódott sok archaikus vonása, de ott, ahol az írástudatlanság, el- nyomottság uralkodott, még sokáig élhetett. A szocialista társadalomban kettős helyzet alakult ki: az öregek körében, vagy az öregek tanítására (s ilyen „tanitó” Galgamácsán Vankóné, Dudás Juli, aki nevelgeti fiatal énekeseit, táncosait, s közben festegeti a maga úgynevezett naiv képeit, faldekorációit), tovább él a régi stílus, őriznek dalokat, meséket, táncokat Ez a fogyó múlt.

VISZONT épp Kodály

Zoltán kezdeményezésére általános iskoláinkban az éneklés, zenetudás alapja a népdal megtanítása, s a rádió, a televízió különböző műsorai az egész országot nevelik, tanítják a népdal tudáSzámos műalkotás elhagyja az Egyesült Államokat

New York szakértő köreiben arra számítanak, hogy

a következő hónapok folyamán az Egyesült Államok számos fontos műalkotást árverésre bocsát majd, amelyek európai és japán múzeumokba és magángyűjteményekbe kerülnek.

Ügy vélekednek, hogy a Gallery Sotheby—Parke Bernét, a New York-iak nagy előadócsamoka a most kezdődő szezonban rekord üzletekéit fog kötni, mert több nagy

gyűjteményt piacra dob.

Közöttük van Bernice Wintersteennek, a philadelphiai múzeum hajdani elnöknőjének gyűjteménye, akinek 17 Picasso-képe van, köztük a rózsaszín korszakból származó „Gyermek virággal”, amely szakértők szerint 675 000 dollárnál nagyobb összegért is elkelhet majd, valamint a New York-i taximágnás, Robert Schull gyűjteménye, amelynek eladása érdekes adatokat szolgáltathat korunk amerikai művészeinek piaci értékéről.

Más elsőrendű műveket is valószínűleg eladnak: az Edwin Vegeinek, a Columbia egyetem szépművészeti tanácsa hajdani elnökének tulajdonában levő Szalmakalapos leány c. Renoir-képét, Matisse „Fekvő akt” c. szobrát és Gustave Courbet Szarvas a hóban c. alkotását.

Szakértő körökben arra számítanak, hogy az árveréseken az európai és a japán gyűjtők versengenek majd. Ez visszafordulását jelentené annak a század eleje óta tartó tendenciának,, amelynek eredményeként az európai és a japán műalkotások amerikai gyűjteményekbe és múzeumokba. kerültekSára is, szeretetére is. (Hadd

ne szóljak most a „magyar nóta”, a • műnépdal kérdéseiről, nem a mi témánk — egy „magyaros” divatnak hajtása ez.) S a mostani Páva-versenyek azt bizonyítják, hogy a népdalénekesek versenyében az öreg paraszti előadók, énekesek mellett azok is föllépnek, akik zenei iskolákon, főiskolákon tanulták a népdalt — nem hagyományos módon, a falutól, a nagyszüléktől, hanem tanároktól, akik a legősibb, évezredes előadásmód sajátosságait is megtanították. S most már a versenyen a falu és a város is verseng együtt, egy rangon: a spontán, hagyományos falusi, és a szigorú fegyelemmel megtanított. Ez az utóbbi a növekvő, ez épül bele, lesz részévé a szocialista kultúrának. Minden értékét felmutatja a magyar népdal történeti rétegeinek, s továbbadja majd növendékeinek, az egész társadalomnak. S a magyar népdal ilyen módon része lesz az egyetemes dalkultúrának, együtt hangzik a különböző népek népdalaival, de a nagy zeneszerzők dalaival is.

A népdal ilyen felfedezése, ilyen beleópülése a magyar műveltségbe csak teljesebbé teszi a szocialista műveltséget, — nem lesz külön szocialista népművészet. Ezt a felfedezést, ha úgy tetszik, ezt a divatot mindnyájan helyeselhetjük, egészséges, gazdag áramlat. Ha a magyar népdal kultusza olyan kártékony divattá válna, ami kizárólagosságot parancsol, ami elzárkózik más népek dalkultúrájától, a neves szerzők műveitől, s valami hazug romantikával belemerülne a paraszti múltba — fel kellene lépnünk ellene. Ilyen jelenség nem mutatkozik sem elméletben, sem a gyakorlatban. Kodály tanítása is arról szólt, hogy a magyar népdal tudásával induljunk el az egyetemes kultúra minden szép értéke felé: a tiszta források felé.

MINDEN népművészeti

műfajon nem haladhatunk végig. A népi táncok, gyermekjátékok országos terjedése, újraelevenedése az iskolai oktatásban is, tánccso- portok műsoraiban is követi a népdal tanulásának tudatos módszereit, rokon módszerekkel építi tovább a hagyomány anyagát. Különösen a táncoknál a koreográfus egyéni tehetségének arra is van lehetősége, hogy a hagyományos minták követésével egyéni hangulatú, értékes alkotásokat, modem kompozíciókat teremtsenek. Ez sem lesz szocialista népművészet, hanem értékes hagyományokra épülő önálló, egyéni alkotás, része szocialista művészetünknek, és szervezetét részletesen Más, bonyolultabb kérdéseket vet fel a népi díszítő- művészet újabb felfedezése. Tudjuk, hogy az úgynevezett primitív, archaikus művészetek is hányszor megtermékenyítették a képzőművészet mestereit. Elég, ha a modern képzőművészet történetére emlékeztetünk: Picasso, Chagall, s annyi festő, szobrász, kerámikus stb. kapott indítást, motívumot, formai ötletet ezektől az alkotásoktól, a paraszti díszítőművészet elemeitől is. A mi társadalmunkban is a díszítő művészet indítására, ösztönző példájára eleinte egyes csoportok alakultak, majd most a HISZÖV irányításával egész országos hálózat született a népi díszítőművészet hagyományainak tanítására, továbbfejlesztésére és hazai, külföldi értékesítésére. Ez már nem a hagyományos népi művészkedés: paraszti, pásztori, gölöncsér módra, inkább népi iparművészetnek nevezhetnék, szervezeti formája, az oktatás, a továbbfejlesztés tudatossága megkülönbözteti a hagyományostól, bizonyos iparszerűsége is. Mégis a hagyományosból nőtt ki, értékét részben ez is adja, rangja van : hazai és nemzetközi kiállításon szewpeS, aTkotáL, mvsáhistá

vét ismerjük, munkájukról ss azt mondhatjuk, hogy rész* a szocialista kultúrának

Viszont van egy veszede#- mes divata a hagyományos népi díszítőművészet gyűjtésének. A magyar sajtóban több hasznos cikk figyelmeztet erre a veszedelmes divatra, legutóbb a parlament kulturális bizottságának ülésén is szóba került Ez pedig egyszerűen az, hogy íortélyos ügynökök, kereskedők vásárolják össze fal vauikban, padlásokon, szobákban — ahol találják — a régi paraszti művészkedés tárgyi emlékeit, bútorokat, faragásokat, szép cserepeket szőtteseket hímzéseket —- amit csak találnak. Hagy- ján, ha hazai igényt elégít ki, lakáskultúránknak ad egy-egy kedves színfoltot Mégis ezeknek a tárgyaknak inkább múzeumainkban, épülő szabadtéri múzeumainkban, tudományos gyűjteményeinkben van a helyük. Különösen akkor, ha az aggálytalan ügynökök külföldi vevőknek árulják ki e megvédendő kincseinket Egyszer már megírta Siklós- sy László három kötetben — műkincseink Bécsbe vándorlásának történetét. Azok főúri, nemesi kincsek, képzőművészeti alkotások, történeti ereklyék voltak. Lassan több kötetre (s nemcsak Bécsre) terjedne ki annak a leírása, hová is vándorolnak a falusi porták névtelen paraszti, de számunkra igen értékes kincsei. Ne engedjük elherdálni ezeket a szerényebb kincseket se! Ne áldozzuk fel semminő divat kedvéért: őrizzük és védjük minden törvényes eszközzeL

A KÜLFÖLDI érdeklődő vásárolja csak a HISZÖV szövetkezeteinek, népművészeti alkotásait — szépek, dekoratívek azok is. A magyar múlt paraszti alkotásai nemzeti hagyományunk, kultúránk részét teszik — itt ne engedjünk a kereskedelmi divatnak, nem csempészáru az, hanem maga a paraszti történelem, egy eltűnő, elmúló világ, de a miénk, nekünk kell őriznünk, s akkor nem lesz üres divat, hanem mindig megújuló — megújító fölfedezés.

A hetedik ház jégvirág«« ablaka

se könyörült rajtunk azon az estén, hiába kántálta oly szépen a rigmust Imice, az orra tövébe ragasztott csulabajúsz alól. Kattyogtunk hát tovább, hóban, fagyban, iszánkod- va néha egyet-egyet a jeges gya- logúton. Elöl a két angyal a betlehemmel, utánuk a juhász, a csikós, a lógónyelvű ördög, majd még egy pásztor, szőrére fordított rissz-rossz subában.

— Na, az hiányzik még, hogy Dani Miskáék elkapjanak a tetejébe! — sopánkodott Fuíák Csubi, megigazítva fején a drótból font glóriát.

— Ha félsz, akkor eriggy haza, te kis ökör. Majd több píz jut a többinek! — így erre Beller Karcsi a csikós jelmezből, és már kapta á betlehem hátsó fogantyúját, hogy Csubi helyett tovább cipeli.

— Kéne, mi? Ezt ni! — mutatott néki fügét a második angyal. — Vagy nem bánom, de viszem magammal a jászolt, meg a szenteket is — és pakolta le a hóra a tornyos kis épületet, hogy szedi ki belőle ami az övé.

A cívódást Imice, az öregpásztor -szakította ketté, élénken köpködve a csulabajuszból szájába mászott arábikumos szőrszálakat.

— Ne marh ülj átok! Itt kakaskodtok' a Jézus fejénél? Micsoda ez? Ha betlehemezünk, akkor csináljuk. Mit kell mindjárt berecs- csenteni! Nézzétek ezt a fütyköst — és hetykén meglóbálta nyárfabotját, amit a Tiszán vágott még a nyáron. — Akit én ezzel megsuhintok, nem eszik több csülköt!

A határozott, férfiasnak tetsző hang láthatóan megnyugtatta a kedélyeket. Amikor meg aztán Tóth kocsmárosáknál a kancsi csapos bé- engedte a truppot az ivóba, végképpen vidorrá változott a népség, künnfelejtve zimankót, aggodalmat. Ügy szólt az ének, mint egy templomi kórus, megtöltve áramával a kocsma füstös leveeöjét, ájtatos pózba merevítve a becsiccsentett Buzi Pétert, a biliárddákóra fügmsm

AOUDVAY GVőzö : •

geszkedő Meggyes! Lajost, aki úgy állt, mintha a rúd tartaná őtet.

Hát mondom: ezek úgy álltak most ott, mint Nepomukt Szent János szobra a Fő téri kútnál, mozdulatlanul, áhítatban, s Kopomyik. a szőrsapkás fiákkeres még tán az utolsó löketet is elfelejtette felrajzolni görbe nagy számjaival a fekete táblára.

Az ördög pedig ijesztgette őket, fennen fújva a maga pergő szózatát:

Én kicsike legény, lapos, mint a lepény, befittyennék hozzátok, ha egy garast adnátok.

Ha nem adtok, ördögséget tudók.

Közületek hármat, mindjárt elragadok.

Ilyesmit habrigyált, most már derültséget csiholva Kovács Dade, és libegtette piros papírnyelvét, s csörgette a kutyaláncot is, amit Lupi nyakáról emelt le, rászabadítván a dögöt a három szál vén tyúkra, amelyik ősz óta koptatja csőrét a hátsó udvaron.

Aztán Imice bukott be az aj+ón, majdnem kibillentve botjával az üveget, s hasalt az olajos, köpetes, korhadt padlón, cigarettacsutkák és bűzlő csizmák, likas, hólevet eresztő bakancsok között, amelyekből olyiknak biz’ kikéredzett a kannás lábúi la. Elmondta sorban versét a csikós, meg a juhász is, és csengett-bongott újfent az ének,

örömére a Kisdednek, bánatára Gabrics Jocónak, ki veszettül unta ezt a maszlagot, szívesebben lökte volna már a sárgára érett csontgolyókat.

Majd körbejárt az ivóban a pör- gekalap, hogy elnyelje a nikkel, meg bronz pénzeket, szintén csilingelve, de nekünk kedvesebben minden mennyei karoknál.

És máris a hideg, metsző utcalevegőt éreztem arcomban, s fent a hidegen szikrázó csillagos magasságot láttam, és még, igen, tenyeremben az aznapi első keresetet, harminc fillért, amit Imice szúrt le azon melegiben — egyenlőképpen mindnyájunknak —, a

sarki villany alatt.

S midőn süllyesztettük szépen zsebre a pénzeket, és csak az ördög maradt el, egyszerre kolomp- szó rezdült a setéiből, valami üvöltéssel vegyesen.

— Hinnye a kiákésit, itt vannak Dani Miskáék — ordított a juhász e pillanatban, felismerve a setéiből előtörtető egynémely árnyalakban a rettegett Királyszék utcai ellenlábasokat. S usgyi, vetette magát hanyatt-homlok a Zrínyi utcának.

Nohát, mondanom sem kell talán, a fütyköst markolászó Imice iramlott leghamarabb utána a hirtelen kerekedett viharban, otthagyván csapot-papot, s úgy szelve át a széles, hófutotta árkokat, mint valami élemedett alpesi kecske. Mi egy pillanatig csak álltunk a szikrázó havon, hálóingekből készüt angyalköntösünkben, hanem aztán, mikor egy rettentő botütés szinte kettészelte a betlehemi tornyos istállót, akkor már én is azt indítványoztam csöndesen Beller Karcsinak, hogy jó lesz elpályázni, mert

ezek nem bolhára vadásznak itten.

S nekiiramodtunk, fák körül cikázva, árkon bokron átaL Amerre legsűrűbb volt a setét, s amerről a legkevesebb nesz hallatszott. Karcsi futott úgy, ahogyan én még sose láttam. Tán nem is szaladt, hanem repült már. Igaz, egyszer valóságosan is, mert a sarok mögül elénk toppant „öreg” Dani kitette csak neki a fótos, gama csizmáját, aztán a csikós megemelkedett, csinált kezeivel néhány kaoirgáló mozdulatot, mint a kutya szokott, amikor pockot érez a ház tövében, s már el is tűnt egy mély hósivatagban. Annyit se szólt az, hogy beföllegzett. A pörge kalap, meg elhuppant kulacsa tudatta, hogy itt nemrég egy egész csikós lehetett.

Éppencsak kikerülhettem azt a gama csizmaorrt én is!

Most már a második angyal száguldott mellettem, félig leszakadt szárnyakkal, sűrűn kapkodva fel a szűk, rózsaszínű vászonkombinét, amit ezüst zsineggel kötött el derekán odahaza. Halántéka gyöngyözött, melle járt. mint a kovácsfújtató, és egyre zihálta:

— Hű, de elvernek, ha kiszakad! Hű, de elvernek, ha kiszakad!

A vészből ods^b menekülő pásztort már nem érdekelték ennyire a földi dolgok. Minden respektus nélkül kanyarította le a balhás subaroncsot hátáról, s megeresztette a szélben, mint egy sárkányt.

Hej, micsoda verseny volt az, sarkunkban a Dani Miskáék gúnyos káromkodásával, botjaiknak csattogásával! De ki mert volna szembefordulni velük. Akkorák, mint egy-egy atléta. Mind polgáriba jár, mi meg alattuk, az egy

Imicét kivéve. Szeleltünk hát, porzott a hó nyomunkban.

Valahol a Sarolta utcában verődött össze a betlehemi menet, nagy nehezen, persze, s úgy nyalogatván plezúrjait, akár a kanca, ha a tiltófán megsebzi lábát. Érdemes leit volna lefényképezni bennünket ott az árokparton, a lassan meginduló hóban, amit éppen- hogy átszűrt némi sárga lámpafény az újságosék ablakából, aranyló léghajócskákká bűvölve a pilinké- ző pelyheket. Imice külön bajusz- tanulmány volt. Fele a szőrcsomónak jobb képébe csúszott, a bálik meg úgy lógott, mint zászló, ha szélcsend van.

Sötéten, a rémület dermesztő jegével szívünkben álltunk ottan, és senkinek nem volt egyetlen szava se.

Kovács Dade a harminc fillér után kotorászott, hamar elkámpi- csorodva azonban, mert biz’ az ökle is kiszaladt a nadrágzseb likán, nemhogy az a két apró pénzdarab, amit ijedtében az imént odadugott- Karcsi a homlokán nőtt púpot tapogatta maréknyi olvadó hóval, Szálkái Pipiske a subából beléje került bolhát üldözte a gatyakorc- ban, meg nyakában, úgy tekergetve tagjait, mint a kígyóember a Czája-cirkuszban; én pedig, az első angyal, nyakamban a glóriával, csak lóbáltam a fél betlehemet kettéreccsent nyelénél fogyást, s harangoztam véle a bánatnak.

— Azt mondom, gyerünk haza — szólalt meg ekkor, mintha sírból beszélne, Futák Csubi.

Rejtett gondolata volt ez min- dőnknek, s kétszer se kellett kimondani, Pipiske megnyitotta a sort Majd utána a többi. Lassan szédelegve. A Kígyó utca sarkától Imice visszaszólt még:

— Oszt holnap mi lesz? Mingy árt karácsony!

De csupán nyikorgó léptek dobtak néki vissza valamiféle választ.

— Rosseb! Majd harminc fillérért összetöretem magam neki! — tette később így maga elé Csubi. S fájdalmas pofával halászta ki a fél betlehem mohacsörmelékéből a kettétörött Józsefet, lecsavart fejű hitvesét, Máriát, és a míves kis jászolt.

A Jézuskát már nem lelte meg...

AAAAíVVVVyAAAAAAAAAAAA^'^^^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAjAAAAAAAAA/VV^í^tíV^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAs^A^AAAAAAAAAAAAAAA^í^’