Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
I Á televízió és a közönség O Sándor György könyve Régen várt kötet Jelent meg az elmúlt napokban a könyvesboltokban. Szerzője a Magyar Iskolatelevízió egyik megalkotója, a népművelési adások előbbi fő- szerkesztője, a Magyar Rádió és Televízió jelenlegi műsorigazgatója. A tömegkommunikáció egész rendszerét, azok szakirodalmát is alaposan ismerő Sándor György ez esetben arra vállalkozott, hogy szót kérjen égy évek óta tartó vitában, hogy az alkotó, az alkotások születésénél 1 bábáskodó ember véleményét közölje az olvasókká!. A tfimegközlő eszközök gyors elterjedése hazánkban éppen úgy, mint világszerte, igen jelentős változást eredményezett az élet csaknem minden területén. E változások egy része pozitív, másik része negatív irányban hatott és hat ma is, éppen ezért nem véletlen, hogy a tömegközlő eszközök szerepét magasztalok tábora, mellett kialakult az ellentábor is. A szerző, jóllehet a Magyar Televízió egyik vezetője, igen jól ismeri a műsorok befogadóinak, a közönségnek véleményét is, ami arra vall, hogy a mindennapok valóságával, az élet, a tevékenység szülte problémákkal is állandó kapcsolatban van, s így mód nyílik arra, hogy észrevételeit, tapasztalatait felhasználva, alakítsa a televíziós műsorok struktúráját Az olvasmánynak i# kitűnő munka a számok törvényeit is igyekszik felhasználni a szerző mondanivalójának alátámasztására. Meggyőző erővel hatnak a statisztikák, melyek beszédesen szólnak a rádió, a nagyobb példányszámban megjelenő lapok és a televízió előfizetőinek számszerű alakulásáról hazai viszonylatban, majd nemzetközi összevetésben. A televízió előfizetőinek táborát vizsgálva világossá válik, hogy soha még nem terjedt el olyan gyorsan tömegkőzló eszköz hazánkban, mint a televízió. 1958-ban még csupán 16 038 tv-előfi- zető volt hazánkban, mely szám 1971-re már megközelíti a 2 milliót. A könyvben közölt 22 ország adataiból viszont azt a következtetést vonhatjuk le, hogy az 1000 lakosra jutó mozilátogatások számánál sorrendben a 6—7. helyen állunk, a napilapok előfizető táborát nézve 14., mind a rádió, mind a televízió előfizetőit tekintve a 16. helyen. Érdekes, / hogy mozilátogatás szempontjából 1. helyen áll a Szovjetunió, a rádió előfizetőinek viszonylagos száma az NSZK- ban a legmagasabb, míg a napilapok és a tv-elqfizetök számszerű alakulását tekintve Svédország áll az élen. A könyv szerzője általánosságban szól a tömegközlő eszközök hármas feladatáról — tájékoztatás, oktatás, szórakoztatás —, majd rendkívül érdekesen tárja fel az ún. hagyományos művelődési ágak és a tömegkommunikáció vélt és valós konfliktusát, annak forrásait. Az érvek erejével bizonyítja Sándor György, hogy sokak véleményével szemben nemhogy „kultúra-pusztítók”, de éppen hogy kulturális küldetést teljesítők a tömegközlő eszközok. A továbbiakban konkrétan a televízió kerül a vizsgálódás középpontjába. A szerző igen széles körű tapasztalatok birtokában elemzi a televízió hatását az életmód alakulására. Beszél, az ún. „papucskultúra” szerepéről, a személyiségre és a családi életre gyakorolt hatásról, a gyermek és a televízió kapcsolatából adódó probléma króL Sándor György könyve jelentős teret szán a sajátos audiovizuális formanyelv bemutatására. A hangosfilm és a televízió kifejet! j.nóc 'í- nak ismerteim^ cl Igen jó szolgálatot tesz a tudatos televíziónézővé nevelés ügyének, mely jelenünk egyik legizgalmasabb pedagógiai és közművelődési feladata. A kötet befejező fejezetei- a szocialista tömegkommunikáció tartalmát és tendenciáját mutatja be. majd a múltat szembesítve a jelennel, a jövő horizontját vázolja fel a szerző. Eszerint a hetvenes évek végére a televízióvá! rendelkező családok száma azonos lesz a rádió-előfi/.etőké- vel. Kiépül a televízió 2. műsora, az adások legnagyobb része színes technikával kerül a nézők elé, a tv nemzetközi kapcsolatai tovább szélesednek és a műholdak seg^.ségével elérhetővé válik a világ különböző országainak televíziós rendszere. A könyv írója, aki nagyon sok ankéton, hazai és nemzetközi konferencián hallatta szavát, áki hamar felismerte, hogy nemcsak a közoktatásban van rendkívül nagy szerepe az ún. visszacsatolásnak, de a műsorok alkotóinak — az Iskolatelevízió vezetőihez hasonlóan — állandó és rendszeres kapcsolatban kell lenniük a nézőkkel, elő kell segíteniük az egy nyelven beszólást, a befogadást... ezzel a kötettel igen jelentősen járult hozzá a televízió és közönsége kapcsolatának pozitív irányú alakításához. Sándor György kitűnő munkájának — kár, hogy mindössze 3000 példányos — megjelentetésével jelentős hiányt pótolt a Gondolat Kiadó. E szakzsargontól mentes, olvasmányosan megírt könyv, őszintén szól minden olyan kérdésről, mely a televízióval, 111. egyéb tömegközlő eszközzel kapcsolatban problémaként vető-# dött fel, így haszonnal forgathatja mindenki, mégis elsősorban a pedagógusoknak és a népművelőknek szeretném figyelmébe ajánlani. <> OR. NAGY ANDOR VWVAAAMA WVAAAA/WWVAAAAAAAAAA/V'/v” '-<V/W\AAAAAAAA^VAA/VWNAAA^VVV\-.- * WWVWVSA/W ' ‘AAAAAA WWv\ \ 'A\óAÓAAóAAAAAAAA/V‘-A' Gyímesi Ferenc: T akács megtorpant a parton, ® s kezében megzönentek az i evezők. Talán húsz lépésnyire egy | nő állt a vízben Szétvetett lábak- | kai kissé előre hajolt és a fogát • mosta. Barnára égett teste úgy fénylett. mint egy rézbőrű lányé | Majdnem hajnal volt még, a tó ; ezüstösen ragyogott a nemrég föl- ; kelt napban, s olyan üveges* tisz- ; ta csend feküdt a parton, hogy hallani lehetett a fogkefe sercegését. ; Az evezők zörrenésére a nő föl- ; egyenesedett és hátrafordult. Ta- ; kács rögtön megismerte: egyik volt ; a két egyetemista lány közül, aki- ; két tegnap délután a szobornál ; fölvett a kocsijára. A kis öbölből ; kihúzta a csónakot, s maga mellett ; vezetve elindult a lány felé és !; egészen 'közel megállt mellette. — Megismer? A lány szája tele volt vízzel, csak bólogatással válaszolt. !; — Ebben mos szájat? — kérdezte komolyan Takács. A lány egy pillanatra elfordult és kiköpte a habos vizet, azután 5 visszanézett a férfira. < — Ha szomjaznék, még innék < is belőle Nézze, olyan tiszta mint < az arany. < A fért'j végigbámulta a lányt. < Mentolszag áradt a viz fölött Jött s az úszkáló, fehér habból, lehelte < a lány szét-széthasadó szája. Ta< kacsot hirtelen egy kis érzelgés < ütötte meg Az ember emlékezeté- > be egyszerre visszajönnek valahon- i nan a fogpasztaillatú reggeli csóI kok... — Miért kelt föl Ilyen korán? — Imádok úszni ilyenkor. — Itt sátoroztak le valahol a közelben? — Ahol letett, mindjárt találtunk egy kertet. — A lány egy pillanatra lehajolt és kiöblítette a aoharát — Egyébként az este magát is emlegettük a sátorban. — Persze, az úton nem tartották illendőnek megkérdezni, hogy mi a foglalkozásom, ahogyan az a sok kis stoppos lány teszi az autósokkal. Nos, nem vagyok orvos, sem filmrendező, sem slágerszerző. Vezető beosztásban dolgozom egy vállalatnál. Van kocsim, de nincs sok pénzem. Egyébként elmúltam ötven éves, és akkora lányom van, mint maga. A lány egy pillanat alatt végigmérte a férfit, őszülő, sima haj, leselkedő arc, hosszú, szőrös lábszárak, semmi több. — Milyen a lánya? — Maguk szerint bizonyára konzervatív. Egyébként egy intelligens angyal. — Egy pillanatra kitekintett a partra, majd visszafordult a lányhoz» — Nincs kedve csónakázni ? — Legfeljebb bekísérem egv darabon, azután úszom egyet. Üljön be, majd tolom. — Csak nem gondolja? , — Miért’ Én azt úgy élvezem. A lány messziről kirepítette a homokra a poharát és a fogkefét, azután hosszú karját nekifeszítette a csónak farának és tolni kezdte befelé. Csak egy kis nadrág és egy kis felső rész volt rajta, melleiből minden előrehajlásnál kibuggyant egy keskeny fehér félhold, amely érintetlen maradt a napozásnál. Takács tapintatlanul nézegette a nyúlánk indiántestet, amelyre valahonnan a civtllzáci sból két ócska gyári melldíszt és egy kis ágyékkötőt hozott valaki, s néhány pillanatra olyan atavis/.tikus érzésbe merült, hogy ősi kenuban tolja őt a lány valamelyik hideg vizű északi tavon. De a fákon túl megszólalt egy autóduda, s a másik szülőföld szinte széjjelrobbant — Hol bámult meg ennyire? — Munkatáborban voltam. Barackot szedtünk Bogláron. — Mélyül a viz. Üljön be egy kicsit, majd evezek. A lány fölnézett, azután lenyomta a csónak farát, fenekét föltornászta a hátulsó padra, s' a férfinak háttal ülve, a vízbe lógatta a lábát Nedves combjain úgy csillogott a víz, mint valamelyes nagyon híg zománc. — Itt már lengedez egy Ids szél. — Kettes szél — mondta rá magyarázó hangon Takács. — Azt hogyan számítják? — fordult hátra egy pillanatra a lány. — Ez olyan tudományos meghatározás. Egyes szélben elhajlik a füst, kettes szélben megmozdulnak a falevelek... S az ötösnél, vagy a hatosnál kitör a vihar — nevetett közbe a lány. Majd egy kis hallgatás után megkérde v — Megfigyelte, hogy minden ni- kánnak női neve van? Clara, Inez, Elza... — Mert legtöbbjük valamilyen vihart hordoz magában. — Magában már romboltak a nők? — Arra vigyáztam. De most lazítanék egy kicsit az óvatosságomon. Lehetne találkozni magával Pesten? — Föl akar vinni a lakására? —■ Játszadozott a lábával .a vízben a lány. — Vagy el akar vinni valahová vacsorázni? *— Az túlságosan kockázatos tenne. Kikocsikáznánk valahová a városon kívülre, ahol nem érhet meglepetés. — Még mondani akart valamit, de észrevehetően elakadt a hangja, s csak néhány másodperc múlva folytatta: — Valaki lejött tölünk a partra... Ügy látom, a lányom. — Beugróm a vízbe — fordult hátra a lány. — Már késő. Jobb, ha kiviszem és megmagyarázom neki. Mindenesetre banális helyzet. Takács megfordította a csónakot és erős csapásokkal húzott a part felé. Az intelligens angyal ott várta őket a víz szélén. — Jó reggelt. Baba! — üdvözölte Takács a lányát, azután a másik lányra mutatott, aki néhány lépéssel előbb leállt a talajra és lassan ballagott kifelé. — Ö az egyik tegnapi utasom, megcsóna- káztattam egy kicsit. Én még visszaevezem, ti addig beszélgessetek. Légy kedves hozzá. A férfi elevezett, a lányok pedig ismerkedve méregették egymást Azután megszólalt az idegen: — A begyeidbe vagyok ajánlva. Baba végigszurkálta tekintetével a lányt, s utoljára az arcába döfött bele: — Mit akartál az apámmal? C sinos lány volt, de olyan bántóan hideg és fölényes, hogy a másiknak hirtelen kedve támadt megkínoznL — Nem tudom. — Tudtad, hogy lejön evezni? — Ügy emlékszem, hogy mondta — És te Itt vártál rá Ilyen meztelenül, hogy csábítóbb légy. — Lejöttem úszni. — Ha nem tudnád, az apám eszményien tisztességes férfi. — Látszik rajta — Hát akkor? A lány megrántotta a vállát. — Beleszerettél? — kérdezte Baba —* Lehet. — Jó alak lehetsz. — Te talán még ártatlan vagy? — Mit szólsz hozzál —* Éltettek olajba — Nem is romlottam meg. Mint ti a hosszúhajú fiúitokkal együtt — Zavar, hogy hosszú a bajuk? — Ütban visszafelé a fákra ... Az apám úgy rendszerezi őket, hogy ez egy új keletkezésű alfaj, amely az emberből vált ki. — Nagyon intelligens ember az apád. — Azt hiszem, nem tartana igényt az elismerésedre. A lány a homokot fúrta a sarkával. — Sokat képzelsz magatokról. Mondd, dolgoztál már valaha? Például voltál már munkatáborban? — Nem voltam. — Sátorozni? — És persze fiúkkal, mi? Az nektek való De különben is: mit kérdezgetsz annyit? — össze akarlak rakni. De nincs rajtad fogás Mintha csak kitaláltak volna a szüleid. Legalább harminc évet lemaradtál Alig látszol. Vagy ha úgy jobban tetszik, olyan harminc év után megismételt kísérlet vagy. Egyszerűen közénk hazudva. — Ennyi hülyeséget! — nevetett kényszeredetten Baba. — Magad sem érted, hogy miket beszélsz. TP udod, hogy mi az a kettes ■ szél? — fordult el a lány. mintha indulni akarna. — Ha nem tudod, majd kérdezd meg anádtól. És mondd meg neki, hogy ti mindig ilyen kettes széllel meijtek. Nem mertek kockáztatni. — Valóban elindult a pohara felé, de egy oillsnatra még hátrafordult — És még annyit mondj meg neki, hogy tévedett, csak nem akartam kinevetni. Tükröm, i tükröm, | mondd j meg nékem... : (Perl Márton felvétele»' KETTES SZEL
