Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
Felkészültünkf ^•*>«N»4WÍSM KATA? GABOEr Várhatóan hogyan hő a tzületések száma a következő években? Lesz-e elegendő Jsely az óvodákban, bölcsődékben? Mikorra szűnik meg a zsúfoltság a szülészeti osztályon? Hol játszanak a lakótelepi gyerekek? Nem folytatjuk a kérdések sorát, mert ilyen kíváncsi, illetve nagyon is komoly kérdéseket még felteszünk a következő sorokban is, és mindenekelőtt a válasz izgat bennünket. Hisszük, hogy a most kirajzolódó gyöngyösi modell el nem hamarkodott általánosításokra is alkalmat nyújt ★ — Tessék tudomásul venni, hogy a mi városunkban nem is olyan rossz a születési arányszám — mondta dr. Fejes István. — Előbbre járunk, mint mások. A koraszülések száma viszont nő. Miután az orvostudomány is fejlődik, a fejlődésben valamilyen területen visszamaradt csecsemők közül is egyre többet tudunk megmenteni, életben tartani. Ne tessék ezeket a szavakat riasztó vagy túlságosan gy< 's ítéletnek felfogni. A hivatásáért aggódó gyermek- gyógyász gondolatai' ezek, amelyek élesztőként erjeszthetnek elhatározásokat, cselekvések rugói lehetnek. A városi tanács műszáki osztályának a vezetője, aki egyben a tanács elnökhelyettese is, Szabó Béla közölte: _ — A most kialakítandó Április 4-e utcai lakótelep terveiben nem szerepel az általános iskola, az óvoda és a bölcsőde. Ezeket az intézményeket .áttelepítjük” a szomszédos, Mérges utcai bázisra. Az ottani iskolát növeljük tantermekkel, és ugyanilyen megoldást választunk az óvoda esetében is, + AU István, á városi sport- felügyelőség vezetője így vélekedik: — Terveznek egy tornatermet . az új, iskolához,. .ami_ nek _ viszont _p!yan.pk, a jjiére- 'TéC'fiögy az ember elcsodáK kozfk. Megértem, hogy takarékoskodnunk kell. De a már most is kicsinek tekintendő tornaterem megépítése nem magyarázható ezzel a törekvéssel. Különben is, a városban alig van versenyzésre is alkalmas sportcsarnok, tornaterem. A fiatalok testi nevelésének a feltételeit meg kell teremtenünk, ez parancsoló szükség. ★ Figyelemre méltó megállapítást fogalmazott meg Bácslcai Cyörayné, vezető- óvónő, a tanács végrehajtó bizottságának a tagja: — Várhatóan csökkenni fog az érdeklődés a bölcsődék iránt, mivel a gyermeksegély módosítása inkább otthon tartja majd a kismamákat. De az óvodáknál nem ez történik. Már most a 130 százalék fölött van a kihasználtságuk. A nagy igénybevétel miatt egyre többet panaszkodnak az óvónők. Nem egy közülük kimerül, „kidől” a sorból. Az ő muukájuka* a megmaradtaknak kell ellátniuk. A kör ezzel bezárul Mi a megoldás? ★ Szelíd tűre’“ írnél hallgatja az ügyfelet Bozsik János né, lakásügyi előadó. — Értsék meg, ott a gyerek. Én is dolgozom, a férjem is. A lakásunk egy kis szoba, albérlet, amiért hétszáz forintót fizetünk havonta. Miután én is két műszakba járok, de még vasárnap is dolgoznom kell, arra is köl- tenem kell, hogy valaki legyen a gyerek mellett. Havonta az albérletre és a gyerekre több mint ezer íörin a kiadásunk. Miből spóroljak lakásra? A férjem sem keres sokat, én sem. Szeretnénk még egy gyereket legalább. De hol neveljem fel Lakás nélkül, egy szűk, kö vés szobában? A summázásért, a válaszokért Keresztesi Lajoshoz, a Gyöngyösi Városi Tanács elnökhelyetteséhez fordultunk. — Hogy a következő tervidőszakban mire, mennyi pénzünk lesz, ebből eredően: milyen feladatokat tudunk ellátni, pontosan és felelősséggel nem tudom megmondani. Ismert a kifejezés: szinten tartás. Ezt halljuk, ha az ötödik ötéves terv kerül szóba. Lényegében tehát a jelen tervidőszak számai maradnak meg. — Mindenki ismeri a közmondást: Addig nyújtózz...! Mintha a gyöngyösiek ezen már változtattak volna. Úgy, hogy igyekeztek a társadalmi összefogás segítségével a takarót megtoldani. — Mutatós és igazi adatokkal leltet illusztrálni, az utóbbi - években a társadalmi munka és a koordináció értéke hogyan emelkedett milliós tételekben. A város üzemeinek, vállalatainak vezetői jól látják, nem lehet a számukra közömbös, hogyan él a dolgozójuk a gyár kerítésén kívül. De hát nem is a jó indulatukon múlik minden, hanem az anyagi lehetőségeiken is. Igaz, a fejlődés, a termelés növekedése. ezt a lehetőséget is állandóan növeli. Kiapadhatatlan kincseskamrával azonban ők sem rendelkeznek. Mi azonban jói tudjuk, hogy a segíts magadon bölcsesség úgy módosul manapság, hogy akkor a segítséget is várhatod. Bizonyos jogos igények kielégítésében pedig feltétlenül kell támaszkodnunk a megyei és az országos szervek készségére. Inkább a leltári szűkszavúság modorában. Megépül a mostani tervidőszakban Gyöngyösön kétezer lakás. De 1975 végén még mindig 1300 jogos lakásigényt kell az „átvitel” rovatba beírni. Az akkori lakásra váróknak háromnegyede fiatal házas lesz, pedig a kiutalt lakásoknak a nagyobbik hányada a fiata- loknak-jutotí eddig“ is.'Gyöngyös — i lakóinak 'életkora . szerint — Sétál város." AZ évtized végére pedig várhatóan 40 ezer lelket számol, a mostaninál öt-hatezerrel többet. Addigra kellene még 32 általános iskolai tanterem, 400 óvodai hely, hogy ennek a korosztálynak a 80 százalékát fogadni tudják. A kórház szülészeti osztályának a leterheltsége pillanatnyilag 104,2 százalék. A városban a meglévő négy orvosi gyermekkörzethez még hármai szerveznek. Azokhoz a lakótelepekhez, , amelyeket az OTP és a lakásszövetkezet alakít ki, központi keretből semmiféle gyermekintézmény nem jár. A városnak kellene a forintokat előteremteni ehhez. Hogy ez mekkora gond...? Csak a közművesítéshez hiányzik mintegy százötven- millió. Márpedig a több gyerek több vizet, ennek folyamataként több csatornát, azonkívül több járdát, utat, villanyt követel meg. ★ A Szolgáltató Szövetkezet már takarítónőkkel segít, de pótmama szolgálatot is akar szervezni. Dán kisgépekkel szándékszik a város több helyen olyan „szalonokat” berendezni, amelyekben az egy-két kilányi fehérnemű* is néhány forintért ki lehet mosni. A háziasszonynak vagy a háziúrnak csak a forintot kell bedobnia az okos masinába. Aztán leülhet olvasni vagy csevegni. Tervezik a kismamák klubjának a kialakítását. A gyermeknevelési segélyt igénybe vevő fiatal asszonyoknak lenne hol összejönniük, sajátos gondjaikat megvitatniuk és a város vezetőivel is találkozni, beszélgetni, de ugyanitt különböző hasznos ismereteket és készségeket- is elsajátítani. Már megnyílt a Kossuth Lajos utcában az új kismama szolgálat. Itt gondozzák a terhes nőket Bedolgozó részleget kellene létrehoznia a háziipari szövetkezetnek, hogy munkaalkalmat és újabb kereseti lehetőséget adjon a gyermeküket otthon nevelő fiatal asszonyoknak. Az idén 330 lakást utal és utalt ki a tanács. Ebből 270-et kaptak meg fiatal családok. Adj, uram, de mindjárt! Ez nem megy. A népesedéspolitikai határozatok várható következménye a gyermekek számának a növekedése lesz. Optimális feltételeket azonban- nem - tudunk teremteni sem holnap,- sem holnapután a. neveléssel járó igények kielégítéséhez. Elhamarkodott volt tehát a határozat? Amikor 1945-ben végignéztünk a romok felett, tu iluk, mi a teendőnk. Minden szükséges dolog a rendelkezésünkre állt hozzá? Nincs más hátra: tennünk kell a kötelességünket, mindnyájunknak, mindenütt és mindig egy kicsit jobban, mint eddig. G. Molnár Ferenc' Az Egri Szimfonikusokkal Morvaországban QM&Mi Jjm december 2,, vasárnap Búzatábla, zöldre festve Mátraszentimre, Sírok, Eger, Szilvásvárad. Festői falvak, városok, filmre való tájak. Nem csoda, ha mindenütt akadt dolga Kása Lajosnak, a Magyar Filmgyártó V állalat berendez ő j ének. Hogy mi fán terem ez a szakma? — Iskolában semmiképpen sem lehet elsajátítani, annyira összetett, annyira sokrétű, annyira bele keH születni — mondja az ötven felé ballagó, derűt árasztó' férfi. — A belsőépítészetet legalább úgy kell ismernünk, mint a történelmet, különböző korok divatját. vagy pedig a természetet, növényzetével, állataival. Vagyis mi, berendezők, teremtjük meg egy-egy film környezetét, varázsoljuk elő a benne „játszó” tárgyakat. Ha múlt századi falusi konyhát kíván a felvételek irányítója, azt produkálunk, mégpedig tudományos hitelességgel. Ha különleges jószágra van szüksége, előteremtjük. Persze, mindez rengeteg olvasással, búvárkodással, nyomozással jár. S nem mindig élvezhetjük a jól végzett munka örömét. Én voltam a nagy sikerű Krúdy-ülm, a Szindbád berendezője. Huszá- rik Zoltán egy a zárát akart szerepeltetni alkotásában, s este kiad‘a az ordrét: Lajos, a reggeli forgatáson itt legyen a jószág! Szombathely közelében dolgoztunk, s az éisza- ka folyamán Pápától Vázaonyig, a kutya nyomában voltam. Hajnalban bukkantunk egy olyan példányra, amilyenről Huszárik álmodott. S á vége? Köszönöm, Lajos, ez az epizód ugrik... Más alkalommal üdezöld búzatáblát írt elő a rendező. Találtam. Kivonult a stáb. De folyton borús volt az idő, színes technikával nem dolgozhatott az operatőr. Vártunk, vártunk. Míg aztán sárgára érett a gabona. Mit tehettünk mást, néhány holdnyi búzát megvettünk lábon a termelőszövetkezettől, embereimet rászabadítottam a táblára, s szórófejes masináikkal reggelre zöldre festették a tájat. Más lapra tartozik, hogy itt ugyan elkészült a felvétel, de a film vágásánál áldozatul esett ez a részlet... Hát, ilyen a mi munkánk! i Hatvanba, néhány barátjához szívesen látogat „le” Budapestről Kósa Lajos. A művészeti klub tagjainak is tartott már előadást szakmájáról. Ilyen találkozó után beszélgetünk. Korábbi munkaélményekről frissre terelődik a szó. Mivel rukkol ki legközelebb, a Szindbád berendezője? — Ferenc öcsém legújabt filmjének forgatását a napokban fejeztük be. Hószakadás a címe, s Fukuzava, japán író öt!etéKől írta forgatókönyvét Csoóri Sándor. Fő^zereolője fiait mann Péter lesz. S hogy Kiyovi lányok a búcsúban. Még piros színnel szegélyezik a kapu alját... (Foto: Molnár István) lom-hegyet körülvevő fal zegzugos sétányain, láttuk a vár komor épületét, ahol valamikor Kazinczy is raboskodott, s láttunk közszemlére kitett, asztalt szerzeteseket is, ez utóbbiakban természetesen nem gyönyörködtünk sokáig. Gyomor kérdése. Ha már vásárváros, néhányan elintézték sürgős bevásárolni valójukat. Hogy ki mennyit, és mit vett, azt nem sorolom fel, s azt sem, hogy mennyiért, mert: — Napidíjuk volt? — kérdezték később a vámnáL — Igen. — Viszontlátásra. De még nem a határnál vagyunk, hanem Hodonin megnyerőén kedves múzeumában, ahol a további kapcsolatok szélesítését célzó beszélgetést folytat Jaroslav Pelikan igazgatóval Kocsis Sándor, az Egri Városi Tanács elnökhelyettese. Számtalan lehetőséget kínál a múzeum, kezdetnek foto- é§. képzőművészeti kiállítás cserét. Itt tudtuk meg, bejárva a kiállító helyiségeket, hogy milyen sikeres kísérlet zajlott le Hodoninban. Tíz esztendővel -ezelőtt próbaképpen bevezették az általános iskolában a művészeti tagozatos oktatást, ahol nemcsak zenével foglalkoznak intenzívebben, hanem a képző- művészeti oktatással is. A siker eredménye: számos, nagy tehetségű végzős fiatal hagyja el ebben a tanévben a képző- és iparművészeti főiskolát, akik itt kezdték tanulmányaikat. Az egyik helyiségben ' a mai kis iskolások műveiből — szobrok, festmények, grafikák, textilek — kiállítást rendeztek. Nehéz szavakkal kifejezni, milyen nagyszerűen dolgoznak ezek az apróságok. A kiállítás élő bizonyíték arra, hogy megfelelő, hozzáértő kezekben milyen eredményeket érhet el a művészeti oktatás, hogy nem hagyják elkallódni a tehetségeket. Arra gondoltunk, hogy milyen jó lenne nálunk is bevezetni ezt a módszert! Az Utolsó nap délelőttiének más érdekes programja is volt.A hajdani' nagy Morva birodalom székhelyére, Mi- kulcicébe látogattunk, ahol jelenleg Európa egyik legnagyobb szabású ásatása folyik. 1954-ben szántás közben bukkant a felszínre néhány olyan tárgy, amely elgondolkodtatta a csehszlovák régészeket, s rövidesen bizonyítást nyert a korábbi feltételezés: itt volt Szvatopluk székvárosa húszhuszonöt ezer lakosai. Nemcsak a szokásos sírokat sikerült feltárni a korra jellemző tárgyakkal, hanem a sok közül a hajdani templommaradványokat, használati eszközöket, egyetlen fából faragott hatalmas csónakot, s a fejedelmi rezidencia maradványait is. A hatalmas területen egyenetlenkedő halmok még további meglepetést tartogatnak. Egyébként az ásatások eddigi eredményeit már szépen és szemléletesen megrendezett kiállítás is mutatja az ide szép számmal érkező vendégeknek. A búcsúra délután került sor. Vendéglátóink elvitték a IV. Kiyov November 10—II. Néhány nap elég arra, hogy megtalálja az ember a módját, miképpen értetheti magát idegen földön. A zenészeknél nem okoz különösebb problémát, hiszen említettük már, hogy a kölcsönös megértésben a zenének milyen nagy szerepe van. Ha prózaibb, de lényeges kérdésekről van szó, a művészetek másik csoportját is segítségül lehet hívni, például a képző- művészetet. A zenekar egyik tagja két tojást kért pohárban reggelire. Amikor a magyar nyelvet törvé fejezte ki a kívánságát, a pincérlány tanácstalanul pislogott. Erre lerajzolt két tojást, és hozzá egy poharat, ugyanolyan eredménnyel, A fény akkor gyulladt ki, amikor útitársunk az eddigi ábra mellé lerajzolt egy tyúkot is .., ...A. fentiekből látható, hogy 'kissé'.feíóldódott már a hangulat, mivei a legnehezebbjén, a négy hangversenyen túl van az Egri Szimfonikus Zenekar. A program azonban még nem ért véget: házigazdáink gondoskodtak élményekről, . látnivalókról. Egynapos kirándulás Brnoba, a megyeszékhelyre, ebbe a hatalmas vásárvárosba, ahol már annyi magyar termák aratott osztatlan .nemzetközi sikert. Ellátogattunk a város fölé emelkedő, gyönyörű dómhoz, megcsodáltuk kívül és belül, eltévedtünk a tempezúttal sem volt könnyű dolga a berendezőnek, hadd mondjam el: most az időjárással kellett megbirkóznunk. Hónapokig Zakopáne hófedte tájain dolgoztunk, de a forgatókönyv fel-fel villant nyári, napsugara« faluképeket is. Mit csináltunk? Meleg vízzel, hősugárzóval leolvasztottuk a házakról, fenyőfákról, járdákról a havat, s pár óra múltán, igazi nyárias környezetben folyhatott a forgatás. Tucatnyi Olm, ezernyi élmény után, magától adódik a kérdés: miért nem vállalkozik arra Kósa Lajos, hogy filmes tapasztalatait rendszerezze, s tanulmányba foglalja, jövendő évtizedek berendezőinek. Íme, a válasz: — Hosszú esztendőkig lekötött az egyetem. Passzióból elvégeztem a népművelés— könyvtár szakot. A probléma, egy nagyobb lélegzetű tanulmány megírásának gondolata, már bennem is felmerült. Sőt! Vizsgadolgozatom közel járt a szakmához. Mondhatni, egyik részfeladatával foglalkozott. Él tehát bennem a szándék, s lehet, hogy éppen ez a hatvani beszélgetés lendít a megvalósítás útjára... Ennek örülnénk. Mint ahogyan a filmesek tábora szívesen venne egy ’'jabb munkát, amely a huszadik század művészetének szakirodalmát gazdagítja (moldvay) társaságot a nem messze te vő Kiyov városába, ahol aznap tartották a Szent Ml ton napi búcsút. Valóban en lékezetes volt valamennyibe számára, hiszen alapos íze tőt és bizonyítékot kaptu: arról, hogy ezen a területe a szép Morvaországban rr. lyen erősen él még most is népi hagyomány, hogy az í dekesebb szokások még mt sem mentek ki a divatból. A búcsú nem a vallási rx tosz komorságából lápiáik zik: Kiyovban, ebben a ti ezer lakosú volt királyi v. rosban öt egész napig ta- dallal, tánccal, mulatságg ahogy a régi századok forg tókönyvében meg volt írv Ott állunk az 156 ben épült városi ti nács épülete előtt, s elvi gyűlünk a várakozók népi táborában. Arra várunk, hog hivatalosan kezdetét vegye búcsú, ennek azonban meg van a módja. A széles utcá. hamarosan felcsendül a zene szó: fújja a rezesbanda, . c. mögöttük vonul a fiatal fiúk és lányok vidám serege. (Az a fiú, akinek kalap is van a fején, már „legény”, mely cím viseléséhez külön szertartás jogosít fel. Nem egy vidéken, például Vracovban, éppen olyan szertartás a „ka- lap-avató”, mint a személyazonossági igazolvány átadása. A városi tanács rendezi!) A fiatalok a tanácsháza elé vonulnak, dörömbölnek a nagy kapun, majd énekszóval hívják a bírót. Ki is lép rövidesen az erkélyre, kucs- más-bundás kísérettel. A fiatalok kérik, engedélyezze, hogy az idén is megrendezzék mulatságukat. A bíró nem megy bele, felsorolván, hogy tavaly miiyen huncutságokat követtek el. Tánccal- dallal azonban addig-addig kérlelik, amíg elővesz egy hatalmas pergamen tekercset, .és felsorolja, azokat a megszorításokat, . amelyekkel beleegyezését adja a mulatsághoz. Ilyen törvényerejű rendelet többek között: — Aki a búcsún nem beszél a borról, azt a legsötétebb börtönbe- vetik a legcsúnyább és legöregebb asszony társaságában... A fiatalok egyre nagyobb kedvvel ropják a táncot, bevonják a bírót és a város vezetőit, azt is, aki nem öltözött jelmezbe, mint a városi tanács „igazi” elnöke, őt rövidesen egy széken pillantjuk meg, ahogy erős kezek az ülő alkalmatossággal együtt a magasba ' emelik. Mellette másik széken csinos kislány imbolyog. Mindketten borosüveget tartanak á kezükben. Koccintás, egy korty, egy puszi, üdvrivalgás ... aztán mások is a , levegőbe emelkednek. Később a fiatalok delegációja zeneszóval végigjárja/ a várost, megállnak a bálkirálynők háza előtt, akik ugyancsak engedélyezik a mulatságot a lánytársadalom számára. Ezt az egyik helyen egy új kalappal, a másik helyen hatalmas, fonott koszorú átnyújtásáva! szentesítik meg. Aztán öt napié így megy ez: mulatnak, pihennek, újra mulatnak, a hagyományok által előírt legváltozatosabb módokon. Évszázadok óta így folyik náluk, s nem unják meg, így kár is ecsetelni, hogy a mk számunkra milyen élményt jelentett ez a röpke délután! * A másik búcsú Hodoníntól reggel zajlott le, már sokkal rövidebben, s kissé szomorúbban is, hiszen barátoktól váltunk el — igaz, nem örökre. Ha minden a terveknek megfelelően történik, nagyon sokszor találkozunk mág velük, azokkal a cseh emberekkel, akikkel a szó leghétköznapibb és egyben legnemesebb értelmében is igazi barátságot kötöttünk. (Vége)
