Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

I Sok a nullás, vagy erkölcsileg elkopott NEB-dosszié Ha gép van, pénz nincs, ha pénz van... Ä kereskedelem és a kockázat ! Ha valaki egyszer összead­ná, hogy megyénk termelő­szövetkezeti vezetői hány ki- ométert „szaladgáltak” az ' írszágban egy-egy erőgép r!,gy kombájn beszerzése niatt, bizonyára elképesztő 'ennyiség jönne ki. Ugyan- 1 or arra is számtalanszor olt példa, hogy a gépek tö- r’.egei vártak vásárlóra — osszú hónapokon át — az 1.GROKER udvarán vagy • aktáTaiban. Ezért mondják a • '.övetkezeti vezetők enyhe umorral a címben is szerep­ei megállapítást: ha gép van, ánz nincs, ha pénz van gép . incs. Aki egy kicsit éleseb- en szeret,' fogalmazni, még zt is hozzáteszi, hogy meg- - zoktuk ezt már, kérem, Tö- őd.jünk hát bele a megszo- .ásba? gyorsabb tempóban Megyénk mezőgazdasági nagyüzemei az elmúlt terv­időszakban „csupán” 450 mil­lió forintot költöttek a gépe­sítésre. Korábban elsősorban a szőlő- és gyümölcstelepí­tést, a különböző gazdasági létesítmények építését he­lyezték előtérbe. Természete­sen erre is igen nagy szük­ség volt, ugyanakkor a gép­állomány fokozatosan elöre­gedett, elavult s inkább csak szintentartásról, mintsem fej­lesztésről lehetett beszélni. Ezekben az években „panasz­kodtak” gyakorta a mezőgaz­dasági gépkereskedelemmel foglalkozó vállalatok, hogy sok az eladatlan traktor vagy egyéb más gép. A mostani tervidőszakban, egy minőségileg új fejlődési szakaszban azonban „meg­tört a jég”, előtérbe kerültek a gépvásárlások. Nem vélet­lenül. Egyrészt azért, mert az elöregedett állományt szük­ségszerűen frissíteni kellett, másrészt azért is, mert új, bővebben termő növényfaj­ták jelentek meg a földeken s ezek művelése, betakarítása nagyobbteljesítményű gépe­ket igényelt és igényéi, mint korábban. Csupán egyetlen példát hadd említsünk, a szakemberek szerint a 30 má­zsán felüli hektáronkénti bú­zatermést a korábbi SZK 3- as, SZK 4-es kombájnok már nem tudják gazdaságosan be­takarítani, viszonylag kis tel­jesítményük miatt. A gépek iránti igény, ke­reslet tehát alaposan meg­nőtt. A jelenlegi tervidőszak­ban megyénk üzemei , mint­egy 700 millió forintot ter­veztek gépvásárlásra, a fel­mérések szerint azonban mintegy 15 százalékos túltel­jesítés várható. Mást, mint légen Megyénk termelőszövetke­zeti gépparkjának jelenlegi helyzete nem valami biztató. A gépeknek mintegy 80 szá­zaléka vagy nullára futott, vagy erkölcsileg elkopott gé­pekből tevődik össze. A cse­rére, a korszerűsítésre tehát mindenképpen szükség van i — a rendelkezésre álló anya­gi eszközök mértéke szerint. A gond azonban nem csupán ennyi. Az utóbbi időben lé­nyegesen más az igény, mint a korábbiakban volt. Minden szövetkezet arra törekszik, hogy egy-egy ágazaton belül a komplex gépesítést valósít­sa meg, tehát az alkalmazott gépek szorosan kapcsolódja­Melyiket válasszam? A recski ABC-áruházban üveg, porcelán és lakásdíszítő kerámiákból rendeztek kiállítást a közelgő ünnepek előtt. Az önkiszolgáló bolt polcain mintegy százezer forint értékű használati és dísztárgyakat mutatnak be, melyet kiválasztás után megvásárolhatnak. Először mutattak be a községben lakásdíszítő, modern kerámiákat, fali és asztali dísztárgya­kat, amelyeket a lakosság a közelgő ünnepekre ajándéknak vásárol meg. Már az első napokban a kiállított tárgyak trttoi) része elfogyott. (Szabó Lajos felvJ nak egymáshoz. Ez azonban ma még igen sok nehézséget okoz. Az üzem nem mindig azt kap, amit szeretne, ha­nem azt, ami van. Az idén is igen nagy hiány volt például az NDK-gyártmányú1 kom­bájnokból, vagy a szálasta- karmány-betakarító gépek­ből. Ha viszont a munka na­gyon sürget, akkor mégis ar­ra kényszerül a szövetkezeti vezető, hogy valamit megve­gyen, mégha ez a gép „ki is lóg a sorból”. Azt is'el kell mondanunk, hogy a különböző termeszté­si rendszerek elterjedésével átalakult a vezetők szemléle­te. A kukoricatermesztési rendszerek sikere alapján ma már egyre világosabban ki­rajzolódik a jövő képe: a je­lenleginél nagyobb kapacitá­sú gépek vezetnek sikerre. Éppen ezért nőtt meg áz ér­deklődés a 150 vagy még en­nél is nagyobb teljesítményű erőgépek iránt. Ezekből azon­ban döntően azok a gazdasá­gok kapnak, akik tagjai va­lamelyik termes i társu­lásnak. Lassú tervek A mezőgazdaság — s ebben megyénk mezőgazdaságának is — fejlődése az utóbbi idő­ben erőteljesen felgyorsult. A termelés növekedésének üteme általában gyorsabb a tervezettnél. Ez a feltétlenül pozitív folyamat azonban na­gyobb igényeket is szül, külö­nösen a gépellátás terén. Ért­hető ez, hiszen a rekordter­mést bizony nem könnyű a kisteljesítményű gépekkel be­takarítani. Másrészt egy-egy munkának az időbeni elnyú- lása komoly veszteségeket Is eredményezhet. S ha mindeh­hez még azt is hozzátesszük, hogy megyénkben is egyré terjednek a zárt termesztési rendszerek s újabbak is be­lépnek idővel — mint pél­dául a szőlőtermesztési rend­szer —' akkor feltétlenül el­mondhatjuk, hogy a mező- gazdasági gépkereskedelem­nek időben fel kell készülnie az igények, — helyesebben — a megváltozott igények jobb kielégítésére. Kaposi Levente Kockázat nélkül nincs üz,- let — tartja egy régi mondás, amely tulajdonképpen alap­igazság a legkülönbözőbb vál­lalkozásokban, így a kereske­delemben is. Merészség, biza­lom, s nem kevés áldozat kell a „manőverezéshez”, amely végül is vagy sikerül, (vagy nem. Hallatlanul'érdekes, iz­galmas téma, különösen ott, ahol lényegében közösek az érdekek: a legügyesebb stra­tégia sem lehet ellentétes a fogyasztók céljaival. Korántsem véletlen tehát, hogy a közelmúltban a He­ves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság munkatársai éppep ezt a kérdést választották vizs­gálódásaik középpontjául. Féltucatnyi nagykereske­delmi vállalatot, illetve lera­katok két kiskereskedelmi vállalatot, nyolc általános fo­gyasztási és értékesítő szövet­kezetét vettek szemügyre en­nek során, ezzel páijhuzatno- san pedig 200 kiskereskedel­mi egységnél kérdőívek segít­ségével tájékozódtak. Azt tu­dakolták, hogy qnálló alap­ként kezelt, kockázati pénz­eszközeikkel hogyan gazdál­kodnak, anyagi lehetőségei­ket mire használják. Nos, tnint tapasztalták: az árkockázati alap általában a különböző leértékelések, ki­árusítások, szezon végi ak­ciók fedezetéül szolgál. A nagykereskedelemben a vál­lalatok központjai „határoz­zák meg” a szükséges össze- • geket, amelyeket aztán „le­bontva” az egyes telepek ren­delkezésére bocsátanak, asze­rint, hogy a fiókók,, leraka­tok — gyakran rutin jellegű táj ókozódásaik 'alapján — mit terveznek. Nem szerencsés e módszer, feltétlenül hiba, hogy mellőzi a partnerek, a »vevők valódi véleményét, s Így az árcsökkentés nem min-" dig azokra a cikkekre ypriafr, kozik; amelyeket egyébként szeretnének a kiskereskedők, végső soron pedig a bolti vá­sárlók. Emellett igen minimá­lis az eladók kedvezménye, kevés az említett alap terhé­re biztosított pénzátadás (a FÜSZÉRt például az Idei el­ső félévben, árkockázati alap­jának mindössze 2,5 százalék- kát engedte át üzletfeleinek). Különösen gyakran rendez alkalmi vásárt a kiskereske- , . delem. Főleg a Heves megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat. Érdekes azonban, hogy ezek során a cég ugyan többnyire a különféle, divat­ja mült — egyébként azonban kifogástalan — árukon igyek­szik túladni, a vizsgálat idő­szakában mégis éppen itt volt a legnagyobb elfekvő készlet e termékekből. A furcsa hely­zet egyrészt — valószínűleg — abból adódik, hogy (mint a Heves megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál vagy a 'szövetkezeteknél is) a bolt­vezetők nagy része nincs kel­lően érdekeltté téve a leérté­kelésbe bevont cikkek forgal­mának növelésében, gyakran a régi ár után kap jutalékot, másrészt pedig, a kockázati alap még annyi más rendel­tetésnek a következménye. A meglehetősen sűrű hatósági árváltozások terheit például, ugyanúgy az említett alapból próbálják elviselhetővé tenni, mint történetesen a termelői árak emelkedését — a köz­vetlen Ipari beszerzéseknél. Szomorú észrevétel, hogy ez utóbbiak sajnos, nemcsak ha­tással vannak a kockázati alapra, hanem egyenesen el­viszik annak nagy részét, a rendelkezésre álló összeg gyakran 25—40 százalékát is. Kiváltképpen a szövetkeze­tek többsége, a rendelkezésre álló — főleg a verpelétihez hasonló, gyakran tévesen kép­zett — kockázati alap birto­kában egyszerűen képtelen annak .eredeti rendeltetése szerint, igazán befolyásolni a fogyasztói keresletet, kiala­kítani a kellő árukínálatot, az idejét múlt, korszerűtlen termékek kiszorításával utat nyitni egyes, újabb cikkek­nek. A kívánatos üzletpoliti­kai célok megvalósítására legfeljebb a nagyobb szövet­kezetekben adódik több lehe­tőség. V' . ­' Mint a népi ellenőrök meg­győződték róla; a jobb adott­ságú helyeken, a kockázati alapból az áruk értékesítését különböző, ■ kapcsolódó szol­gáltatásokkal is növelik — apróbb javítás, átalakítás, va­salás, festés V• vagy éppen­séggel ajándékozással segítik. Ez utóbbi azonban — sajnos — nem mindig szabályos. Az észrevételek — ahogyan kitűnik — meglehetősen ve­gyesek, különösen a nagyke­reskedelemben, ahol az ár­kockázati alap bevezetéséinek mindössze néhány hónapját tanulmányozhatták a népi el­lenőrök, messzemenő követ­keztetések levonására nem adnak módot. Annyi azonban tény, hogy a vállalatok több- kevesebb sikerrel, de megpró­báltak élni Lehetőségeikkel. S az effajta igyekezet azon­ban még többet hozhat, ha például a fiókok, lerakatok a jövőben nagyobb önállóságot kapnak, jobban tekintettel lesznek partnereik üzletpoli­tikájára, kockázati alapjaik számottevőbb támogatást nyújtanak vevőiknek, hatéko­nyabban együttműködnek ve­lük a különféle akciókban. Ugyanekkor, a kiskereskede­lemben is feltétlenül nagyobb gondot kell fordítani az alapok felhasználására. Célszerű azok egy részét központilag elha­tárolt akciókra fenntartani, s általában gondosabban ügyel­ni a gazdálkodás rendjére. Nem utolsósorban pedig, az irányitó és felügyeleti szer­vek feladata kell, hogy le­gyen a nagy- es kiskereske­delmi vállalatok — szövetke­zetek — számára szükséges friss, üzleti információk pon­tos és gyors továbbítására, másrészt az árkockázati alap­képzés kulcsainak felülvizs­gálata. A jelenlegi rendszer­ben ugyanis az alap — mint kiderült — nem nyújt elégsé­ges fedezetet a kockázat vi­selésére — a már említett ha­tósági árváltozások vagy az ipar termelői árainak eme­lése ma még számos kelle­metlenséget okoz. Egyidejű­leg további vizsgálat tárgyát képezheti, hogy például a vendéglátóiparban is biztosít­ható-e a hasonló árkockázati alap képzése, miután e szak­ma köztudottan bővül, kiske­reskedelmi tevékenységgel szélesedik. F/gyszóval: bár a vizsgált vállalatok árkockázati alap­pal való gazdálkodása többé- kevésbe megfelelő, a munkát sokkal hatékonyabbá lehetne tenni. A különböző vállalko­zások előnyösebbekké, ered­ményesebbekké válhatnának, ha a jelenlegi tapasztalatok­ból mindenütt, mielőbb le­vonnák a tanulságot. Gy. Gy. Traktoros de... Erre az időre mondják, hogy még a rossz kutyát is kár kiverni. A dülőút mel­letti fák megkoppasztott ágait rázza a szél, az eső hol nekiered, elcsendesedik, majd új erőre kap. Hát nem, igazán nem irigylésre mél­tó azoknak a häyzete akik ilyenkor is kint dolgoznak a földeken. Mélyen bent já­runk a Füzesabonyi Petőfi Termelőszövetkezet határá­ban az egyre növekvő szán­tás végében ott fordul a sár­ga traktor, készíti a jövő évi kukoricavetés ágyát. Közelebb érve először a traktor fülkéjének nagy pa­norámaablakai tűnnek szem­be, majd tisztán olvasható az ekéket összekötő vonórú- don: Bábolna. A gép az IHC traktor az úgynevezett CPS kukoricatermesztési rendszer egyik nagyon fontos egysége, vezetője Pásztor András — aki gyorsan hozzáteszi, hogy teljes nevén Pásztor András l., merthogy két. egyforma nevű dolgozója van a ter­melőszövetkezetnek. A riport a vezetőfülkében készül, ahol kellemes meleg fogad, s csak a panoráma ablakon kívül szitáló esi, szálllngó hóval jelzi, hogy csúnya november végi időjá­rás van. — Uram az én életem kész történelem. — Hogy, hogy? — Benne van az egész magyar mezőgazdaság. — Mondja el. — Na szóval, szőrös BMW-n kezdtem, zabhenge- resen. Egyéni gazda voltam, lovakkal dolgoztam a szülők földjén. Amikor beléptem a termelőszövetkezetbe trakto­ros lettem. Kaptam egy UTOS 45-öt. — Mit meséljek? Egy ru­gózás nélküli ülés, ennyi volt a vezető kényelmének biztosítva. Hét évig mentem rajta éjjel nappal, esőben, szélben. Negyvenhét éves vagyok, de olyan reumás, hogy egy kilencvenéves meg­irigyelhetné. Na utána kap­tam egv MTZ-t. Azon már volt fülke. Védett az esőtől, széltől, az már" nagy haladás volt. — Ezen mióta dolgozik? i — Megjegyeztem én azt a dátumot. Szeptember 29-én ültem rá először. Hát ez a fülke többet ér a v;ilág ösz- szes traktoránál. Képzelje most mái arra kell vigyáz­ni, nehogy kiszálljak úgy a traktorból, hogy nem veszek magamra valamit, mert ak­kor megfázom. Nézze ez itt. azt szabályozza, hogy milyen meleg legyen a fülkében, ez a műszerfal viágításának kapcsolója, zöld fény vilá­Pásztor András az új géppel. gítja meg az órákat, mert az nem bántja a szemet. — Hogy lehet keresni az új géppel? — Jól. Októberben négy­ezer kilencszázkilencvennégy forintot kerestem. Ennek a traktornak a teljesítménye 1 hektár egy óra alatt. Lehet vele dolgozni. Tudja én olyan traktoros vagyok, aki szereti is a földet. Egyéni gazda voltam, nem az ipar­ból jötténk Ügy tudok örül­ni amikor hátranézek és lá­tom, hogy milyen gyönyörű szántás van mögöttem. — Milyen érzés ezen n traktoron dolgozni? — Hát aít el nem lehet mondani. Reggel ahogy fel­(Foto: Perl.) kelék, már jó kedvem van Szinte. örülöiv. hogy megyek riogo/.ni. Nem leszek koszos könnyű munkaruhában ülök bent, jó idő van a fülkében ne/n kell leállni, mert a géppel nem történik általá­ban semmi baj. Ez már olyan igazi munka. Tudja hogy gondolom, nem kel küszködni a munkával. Szépen megy, csak szeretn kell SZ. A Mimig $ 1873, december vásárnál \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents