Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-16 / 294. szám

Meghalló! a Törvényeknek Az Akadémiai Kiadó megjelentette a „Tanúiménvök • magyar szocialista irodalom történetéből”! című sorozat harmadik kötetét. József Attilától vett találó idézet adja * könyv címét: Meghallói a Törvényeknek. A reprezenta­tív tanulmánykötet szerzői jeles irodalomtörténészek, akik összegezik a legújabb kutatások fontos eredményeit, nyo­mon követik a szocialista eszmeiség ‘ térhódítását száza­dunk első négy évtizedében. A tanulmányok a magyar és más szocialista irodalom anyagában értékkereső célkitűzéssel elmélyülten vizsgál­ják, a szocialista irodalom fontos kérdéseit, kialakulásá­nak folyamatát, elemzik a kor irodalmában elfoglalt he­lyét, hatását, jelentőségét Tömör összefoglalást találunk a lengyel avantgarde líra eredményeiről, történeti vázlatot a szocialista irodalomtudomány fejlődéséről, amely száza­dunk első felében Angliában és az Amerikai Egyesült Ál­lamokban végbe ment Üj szerű összegezést kapunk a szov­jet és más európai szocialista irodalmak világirodalmi je­lentőségű teljesítményeinek hatásáról a szocialista ember­kép kialakításában. Hasznos tanulmányt olvashatunk Ber­tolt Brecht művészetének magyarországi fogadtatásáról, a magyar szocialista irodalomtudomány és kritika történe­téből Vajda Gy. Mihály, Miklós Pál és Kiss Ferenc tol­lából. Szerzők a szocialista gondolat erősödő vonulatát elemezve nem kerülik meg a felvetődő elméleti kérdése­ket A magyar forradalmi törekvések és Miroslav Krleza kapcsolatát vizsgálja Lőkös Istvánnak, a magyar—dél­szláv irodalmi kapcsolatok ismert kutatójának magvas tanulmánya, amely az író eszmei fejlődésének elemzését tekinti fő feladatának- Számba veszi Krleza pécsi és pesti éveinek tapasztalatait, eszmei nyereségét Külön tárgyalja világnézeti fejlődését, szerepét az első világháború és a forradalmak Idején. A Tanácsköztársaság leverése után, a békeszerződések nyomán önállósult Horvátországból a magyarországi események alapos megismerését, a szemé­lyes élmény- és tapasztalatcserét a meghúzott határvonal és a kialakult helyzet rendkívül megnehezítette. De Krleza a horvát szocialista sajtó publicistájaként élénken figyelt és reagált a fehérterror rémtetteiről érkező hírekre. Humanizmusa és szocialista osztálytudata segítette, hogy felülemelkedjék a nemzeti gondolkodás szűk keretein, hogy erélyesen tiltakozzék a fehérterror ellen és megfo­galmazza a haladó horvát emberek fájdalmát, akik nem segíthettek a „Dráván túli elvtársaknak.”. Krleza a magyar irodalmi progresszió számbavételét legátfogóbban a „Petőfi és Ady a magyar irodalom két lobogója” című esszéjében végzi eL Helyesen értékeli a magy*ar irbdalom és Ady költészetének forradalmi vonu­latát, jelentőségét. Magyar vonatkozású ismeretanyagának szerves részét jelentik a magyar forradalmi eszmék, ha­ladó mozgalmak, amelyek erősítették az európai hírű horvát író eszmei-művészi érlelődését A szerkesztők: Szabolcsi Miklós és ülés László mun­káját dicséri, a könyv értékét, használhatóságát fokozza a névmutatón kívül a zárórész, amelyben az 1961—1968. közötti magyar szocialista irodalom válogatott bibliográ­fiáját találjuk. i A színvonalas esszékötetet nemcsak a „szakemberek”: irodalomtanárok és kutatók figyelmébe ajánljuk, mint fontos alapművet, de mindenkinek, akinek szívügye a szocialista gondolkodás, ember- és tudatformálás kor- parancsa,-*u1 -iá&m*** VARGA ISTVÁN Kos Károly 90 éves Villanások A LEGJOBB SZAKÁCS i Az ausztráliai Brisbane városában nemrég versengi tartottak a legjobb szakáé* címért. A jő dijat és az első he­lyet John Kokoren nyerte eU Amikor a dijat átnyújtották neki, elmondta, hogy ő az egyik mezőgazdasági üzem­ben dolgozik, ahol ételeket készít — a malacoknak! A PÉNZNEK SZAGA VAN Párizsban „Odeur D’ Ar­gent” „pénzillat” névvel fér­fiparfüm . jött divatba. A prospektusban ez áll róla: „A férfiakról akik ezt a parfümöt használják, olyan illat árad, ami csak a nagy­kapitalistákra volt jellemző eddig.” VALAMI ÜJ, BIZONYOSAN E szak-Olaszországban egy autóparkoló falán olvastuk: „Ha a férj asszonyának ki­tárja az autóajtót, akkor üj vagy a felesége vagy. az autó.” HIRDETÉS Vasárnap egy nagy kop­penhágai villamossági cég hirdetést tett közzé: „AÍ éj­jeliőr megbetegedése miatt, sürgősen új portást kere- tünkr * Hétfőn reggel arra ébred­tek, hogy — tolvajok éltek az alkalommal — az önzet­len telepet teljesen kirámol­ták. [ FONTOS KÖNYV A világirodalom egyik legrövidebb kritikája jeleni meg az egyik amerikai kul­turális hetilapban. A kritika szövege egy „fontos" könyvről: a könyv 2 font — a szerző 160 font” „..■VAGY AMIT AKARTOK” Az angliai Stratford-on­Avon egyik szállodása, aki házának minden egyes szo­báját Shakespeare egyik-má­sik müvéről nevezte el, leg­utóbb egy nászutas párnak „A makrancos hölgy"-szobát jelölte ki Amikor ez ellen az. ifiasszony tiltakozott, a hoteltulajdcmos diplomati­kusan 'megoldotta a kérdést és megnyitotta azt a szobát, amely a „Sok hűhó semmi­irt” nevet viselte. A romániai magyar szel- lesni élet egyik igen jelentős, nagy életművet létrehozó al­kotóját köszöntjük születé­sének 90. évfordulója alkal­mából. A magyar olvasó — a színházlátogató is — is­meri a nevét, bemutatná nem kell az idős mestert, de hadd idézzük bevezetésikép­pen pályatársának, Balogh Edgárnak a szavait, add Óképpen ír róla: „Ha felállítanék a romá­niai magyar nemzetiség va­lamelyes képletét, melybe« meghatározóként kell szere­pelnie tájnak és hagyo­mánynak, együttélésnek és reál- meg humán szakmai­ságnak, minden társadalmi tényezőnek, nyelvi és műve­lődési összetűzésnek és elő­remutató korszerűségnek (hogy ügy mondjuk modern­ségnek), s az egészet egy személybe gyúrnék, és úgy villantanék fel életideálul, megkapnék bizonyára az időtlen alkotót, aki önmagát barkácsolva közösséget te­remt maga kömé, s elválaszt és vonz, mint a mágnes. Hát ez a bonyolultságában is egyszerű képlet, a valóság inkarnációja, mely egyben újjá is varázsolja magának a valóságot, ez a lényegünk­ké kitalált és megtalált em­ber: Kós Károly.” Nem írónak készült —• •mint szép emlékezésébe« az Én és az Írásban olvas­hatjuk —, hanem építésznek. Szakmájába? harmincéves kora után. már ismert és je­lentékeny volt; középületek terveit alkotta meg, sokai utazott Keleten és Nyugaton, műveiben a székely népmű­vészet legértékesebb hagyo­mányait érvényesítette kora tejfogásátha«, saját építészi nyelvén. írni később kez­dett — elsősorban Erdély­ről, Erdély népeinek múlt­járól és történelméről, ha­gyományok, szokások értel­mezéséről. Ekkori könyvei — Erdélyország népének mű­vészetéről, A régi Kalota­szeg, A lakóház művészete, Erdély köved — szépen író szakírót mutattak, aki az egyetemes emberi művelődés nagy alkotásait élményként élte ált, magáévá tette, s új épületekben kívánta kifejez­ni Kós Károly nyugtalan szellemének azonban kevés volt az építészi kifejezés; más megnyilatkozási formá­kat is keresett. Ezt elsősor­ban s-2 író-hivatásban talál­ta meg. \ Történelmi érdemei van­nak a két háború közötti erdélyi magyar szellemi élet megszervezésében; igazgató­ja volt az Erdélyi Saépmíves Céhnek, szerkesztője a He­likonnak, s mini főiskolád tanár azon munkálkodott, hogy minél több nagy fel­készültségű, müveit emberrel gazdagítsa a hazáját ­Igen elismerő kritikai visszhangot váltott ki — harminchat éves korában — első szépirodalmi műve, A Varjú nemzetség drámai szűkszavúsága. tömörsége, tiszta, veretes beszéde, s lírája. És sorra követték egymást szépirodalmi alko­tásai, novellák, lírád jegyze­tek, írók, költők arcai, ta­lálkozások emléked, • ax egyik legfontosabb munkája, az István királyról szóló nagy regény, amelyben azá igyekszik ábrázolni, mikén® nőtt fel István azokhoz a feladatokhoz, amelyeket meg kellett oldania, miként vált •JValraassá a rá mért törté­nelmi szerepre. S a Budai Nagy Antal históriája, 1932- ből, amelyben a parasztfel­kelés vezérének állít emlé­ket, s amelyet az elmúlt év- . tizedben a magyar nézők is láthattak — Szegeden példá­ul, a szabadtéri játékok al­kalmából — életre kelni. A szépíró politikus is volt: • második világháború után sőt, már a megpróbáltatások esztendeiben közös alapra helyezkedett a békepártiak­kal és a felszabaduláskor teljes odaadással kapcsoló­dott a demokratikus Romá­niáért küzdő arcvanalhoz. Kiterjedt, sokoldalú élet­mű, nagy pálya a kilencven éves Kós Károlyé. Alkotásai közűi, a mai magyar olvasó számára, elsősorban azok a fontosak, amelyeket mint tszépiró adott a korának. Becsüljük, tiszteljük sok munkájáért, nehéz küzdel­meiért T. t A méltóságos úr láthatólag abba aTT,íare A.—, T lelkiállapotba került, mikor szí- öt-líi... óií y J, vesen kívánkoznak ki valakiből bi­zalmas ügyek. Ha még biztattam is, nem csoda, hogy hamarosan birtokomba jutott tőle az' alábbi történet Szerepem és igyekvésem benne mindössze az, hogy hűen adjam itt közre. Jenő: Furcsa vetélytárs — Tudja, kedves, fiatal bará­tom — kezdte —, bár nehéz el­képzelni,* de a mai elefántbika formámmal mégis merem állíta­ni, hogy húszéves koromban olyan karcsú voltam, mint egy kisasz- szony sőt olyan szép arcú és sze­mérmes is. Akkoriban egy kultúrmérnök kisegítője voltam másodmagam- mal. Faluztunk, határt mértünk. Az idő november végére járt, kül­ső munkánkat befejeztük. Néhány napot még egy Csökönye nevű, színtiszta magyar nagyközségben töltöttünk el a hivatalos anyag feldolgozásával- Az elöljáróságtól kaptunk egy helyiséget a község­házán, és azt rendezték be egyút­tal • szerény szállásunknak is. Persze a községbe vonulásunk idején a derék csökönyeiek éppen a disznótorok kedves mulatozá­sainak gyürkőztek neki. Egyik este meghívott berniünket egy ilyen nagyszabású háziünnep­ségre a község legíeheősebb gaz- dája. Irtózatos lakomát kellett végig- zabálnunk és végignyakalnunk. A községben első ragyásbanda húzta a köszöntőkhöz a tust és aztán a recepicét a további vigadalomhoz. A társaságban több szemrevaló, falusi hölgy ült A bútorokat sa­rokba taszigálták és akinek ked­ve tartotta és ép keze-lába volt, nekivetkezett a hacacárénak. Én, mint fiatal, erő, persze ala­posan munkába álltam. Megforgat­tam még a vén háziasszonyt U nagy buzgóságomban. Eközben tűnt szembe, hogy az egyik fiatal menyecske, mind kö­zött a legszebb, nem vesz részt a táncban. A férfiak közül egyik sem kéri fel őt. A tánc alatt ki­megy és gibicel a vén totyakos bá­csik preferáncánál- Mi ez? Az egyik csökönye) gazda ezt a felvilágosítást adta erre nekem: — Fogadalma van a szép Évi­kének. Semmi szép szót nem hall­gat meg férfitól és nem táncol soha többé. Amerikás lett két éve- az urai, odavárta őt* is, de valami halálos szerencsétlenség érte. A szép Évi gyászt fogadott emiatt egész életére. Nézni sem tud egyik új kérőjére sem. Mert hogy akad neki? Hej-haj, több az elégnék ü'udomásul vettem a dolgot. De ami miatt tovább is érdekelt, az volt, hogy a szép Évike pillantá­sát többször határozott és kitünte­tő nyájassággal éreztem magamon. Egyszer elmosolyodott, mikor összepillantottunk. Erre fölkeltem és hozzámentem, hogy táncra kérjem, Szó nélkül belegyezett. A forduló után vettem észre, hogy a társaság általános, feszült érdeklődése szegeződik rám. Ezúttal a községbeB segédjegp­ző magyarázta meg nekem, hogy a társaság figyelmének más oka is van, mint az, hogy irigyelnek az Éviké kegyeiért­— Nézzed kedves barátom — adta a fölvilágosításait a segéd­jegyző —, nálunk, Csökönyén az az őszi divat, hogy férfiember sze­met ném vethet egy idevalósi hölgyre, amíg a vetélytársát 1« nem ütötte Évikének kérője a fa­lu legveszedelmesebb verekedője: Som Bálint. Hát nem tudom, hogy az Évikével való csárdás nem kerül-e a bőrödbe. — Én is ott leszek! — henceg­tem. \ ★ Másnap délután mér csomagol­tunk a hivatalban. Egy béres kopog ránk és engem keres. De csakis négyszemközt óhajtja velem közölni küldetését. Hát félrevonulok vele és akkor így kezdi: ■— Tiszteltet! az ifjú urat Évike ténsasszony és nagyon szívesen látná ma estére nálunk egy kis friss disznótorosra. — Köszönöm! Elmegyek! — bó­lintok és némi borravalóval útjá­ra bocsátanám a küldöncét De az áll és a kalapját forgatja zavartan, végre ezt böki ki: — Ne tessen.:- izé... haragud­ni rám az ifjú úr... De én nem javallom, hogy hozzánk tessen jönni. Som Bálint merthogy őt meg sem hívatta Évike hozzánk, alkalmasint meglesi az ifjú urat elmenet és akkor jaj magának!... Kicsikét megrezgett az inam. De épp azt lepleztem mérge* rendre­utasítással: tem, ha magamnál hordom mint­áéra a hivatal rozoga íróasztalá­nak fiókjában hagyjam. Hát mikor átugrotton a kertnek kerítésén, a nagy boríték, a hiva­talos pénzzel, kiesett a zsebemből. Nem vettem észre hazafelé va­ló vad iramod ásom közben, csak pont a ház előtt A rémület megdermesztett ★ Jóidéig tépelődtem: mit te­gyek?... Van-e remény rá, hogy­ha visszafordulok, a sötét éjsza­kában, megleljem Valahol a borí­tékot a pénzzel? Tegyem-e ki tét­jébe életemet Som Bálint bosz- «zújának? Tegyem-e ki Évikét a botránynak, adott szavamat meg­szegve? Viszont sikkasztásért el­veszítsem az állásomat becsüle­temet anélkül, hogy megkísérel­ném megkeresni az elveszett pénzt? Hirtelen közeledő alak rezzentett fel töprengésemből- Som Bálint volt, a vetélytár­— Tartsa meg, fiam, a tanácsa­it Isten áldja! A disznótoron semmi nevezetes nem esett Évikével néhány áratatlan sut­togást, egy-két kézszorítást epe- kedő pillantást leszámítva, nem jutottam többre a hódításban­Ellenben izgatott vita kerekedett közöttünk távozásomkor. Évike úgy hitte, hogy vetélytár- sam okvetlen utamat keresztezi hazamenet Hát a botrány kikerülése végett büszkeségem félretevésével, arra vett rá, hogy a kertjükön át szök­jem haza. ★ Mondom, hurcolkodtunk már a községből és nekem nagy összegű hivatalos pénz volt a belső zse­bemben. Biztonságosabbnak hit­Mindenre elszántan markoltam meg eléggé megbízható fegyvere­met, egy drótszövéses bikacsököt Ámde legnagyobb meglepeté­semre Som Bálint, rámszólt: 1 Ne mozdulj, te pernahajder, mert akkor baj lesz. Ha egyszer szöksz előlem, nem piszkolom be veled a kezemet Csak ezért jöt­tem utána. Ne! Elém lökte a borítékot a hiva­talos pénzzel. , > — De hát igazán!.,. Maga!..* — dadogtam. Som Bálint azonban megvetően legyintett és így szólt: — Tán meglopnálak, ron­gyos? .. • Elhord innét az ördög, tudom..- Nincs több szavunk egymással... Azzal már fordult, indult és el­tűnt a ház sarkánál. ★ Soha vísszásabb, megalázóbb lel­kiállapotban nem leiedzettem, mint ahogy ottmaradtam jótehe- tetlen, bámulva. (1939) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents