Népújság, 1973. december (24. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-16 / 294. szám
Lovasposta századokon át Az első nyomok A posta első nyomai az ókorból maradtak fenn. A perzsa Kyros birodalmában postahálózatot létesített, hogy továbbítsák parancsait és lovas postaküldöncök járták be a tartományokat. Egynapi . járóiölflenként állomásokat létesítettek, amelyekben a királyi postaküldön- cók szállást és ellátást kaptak és lovat is válthattak. Egy egykorú beszámolóban olvasható, !hogy különlegesen fontos útvonalakon, főként nagy kereskedelmi utakon, kisebb közönként helyezték el az ilyen útvonalakon, főként nagy kereskedelmi Utakon, kisebb közönként helyezték el az ilyen állomásokat. Azon az úton például, amely a susai rezidenciát az Égei-tengerrel kötötte össze, 111 állomás helyezkedett éL Hasonló 'létesítmények Kínában és Mongóliában is voltak már évezredekkel időszámításunk előtt. Görögország egyes államai a hírközlésre saját gyarsfutáro- kat, unk hemeroiromokat tartottak. v , Galliában, a mai PTamdaországban már a római invázió előtt, L e. 300-ban lovas küldöncök vitték a fontos híreket a birodalom legtávolabbi sarkaiba is. A posta a légi Rómában A római vílágbtwxJaSomban Augustus császár lemásolta a példás perzsa postaszervezetet; s egyúttal a lehető legmagasabb szintre fejlesztette. A postai járatok A JÓS gondozott, szinte fcrök életre szánt országutakon a rómaiak ugyancsak rendszeres közöpként állomásokat helyeztek «ä, aiiol mindig tartottak küldöncöket, kocsikat és lovakat készenlétben, hogy a hírek a római birodalom fővárosából a birodalom legtávolabbi pontjára vagy onnan a fővárosba a lehető leggyorsabban elérjenek. Augustus császár ßyen sági fcséggel a birodalom legtávolabbi, ázsiai határairól is húsz nap alatt tudott híreket kapni, s nem sokkal tovább tartott egy feormány- ti-rztviselő útja, ha a legtávolabbi- gyarmatokon kellett ellenőrzést tartania. Magánutasok és kereskedők számára az állami peels használata csak Nagy Konstantin alatt vált lehetségessé, s az, hogy Rómake- íiskedelme és bankjai abban az időben olyan óriási fellendülést tapasztaltak, nem utolsósorban a postának tudható be, amely az sókor ismert világ minden része között kapcsolatot létesített. Amikor Nagy Theodorfk, a keleti gótok hadának élén behatolt a római világbirodalomba, egyik legfőbb gondja az volt, hogy sértetlenül megmaradjon a Csodálatraméltó postahálózat, E gondosságnak köszönhetően Nagy Károly még évszázadokkal később is hasznát látta feltörekvő birodalmában a rendszeres posta értékes szolgálatainak. A Karolink-korszakban Aachen volt az akkori frank és későbbi német birodalom postájának fő központja. Aachenből sugarasan indultak a postaútvanalak a birodalom minden részébe. Ez a» létesítmény azonban, bármennyire elengedhetetlen és fontos volt is a birodalom rendezett igazgatásához, a kultúra és civilizáció fejlődéséhez, nagy támogatóját nem élte túl. Nagy Károly halálával és a birodalom megosztásával a római Augusztus császár öröksége, a posta is megbukott Lovas posta a középkorban Csupán akkor vált ismét elevenné a hírközlés állandó hálózata iránti igény, amikor az ököljog korszakának befejeződésével a városok szaporodtak, a kereskedelem és a kézműipar pedig felvirágzott; s a középkor kezdetén a nagy kereskedőváro- • sok kereskedői voltak az elsők, akik ismét éltek a postaszolgál tatásokkal Körülbelül abban *s időben, amikor Habsburg Rudolf grófot német császárrá választották, már lovas pociikul done ök rendszeres kapcsolatot létesítettek Nürnberg, Majna-Franikfurt és Köln között egyfelől, valamint Riga, Königsberí, Danzig, Stettin, Hamtoufg és Bréma között másfelől. 1290 körül már Velence és Nürnberg között is volt posta összeköttetés Salzburgon keresztül és nem sokkal később Köln és Bécs között Augsburgon keresztül. As eiső valódi magánposia ? Az első valód! megánpoetát a XV. sz, végei elé I. Roger voir Thum und Taxis létesítette Tirolban, amely; akkoriban a déli kereskedelem csomópontja és gazdag! bányavidékként nagy gazda- ! sági jelentőségű volt Miután L Maximilian Jutott a német római császári! koronához, Thum és Taxis < bárójára bízta, hogy Bécsi és Brüsszel között rendsze- J rés összeköttetést létesítsen, 5 ami 1516-ban kezdte meg! eredményes működését A németalföldi postán k£-< vül már 1543-ban rendszeres! postaösszeköttetés volt j Brüsszel és Speyer között! Kölnön át, majd tanén j Augsburgom át Innsbruck! felé, végül pedig «man a; Brenner-hágón keresztül! Olaszország legfontosabb ke-; reskedelmi és kéanűipari < városaiba. 1595-ben. Leonard von! Thum und Taxis birodalmi < főpolgármester lett Az első birodalmi posta Ha létre is hozták 1597- bén az első birodalmi pos-! talétesítményeket, s emel- < lett számos birodalmi rend- 5 nek meg volt a saját posta-! útvonala, ezek közül egyik < sem ért fel a Thum und Ta- ! xis posta megbízhatóságával,! nagyvonalúságával, gyorsa-.! ságáv*! és olcsóságával,! amely évszázadokon át! fennmaradt. 1850. április 6- < án megalapították a németosztrák postaegyesületet; ez < pedig a postaügy történeté- < ben új, alapvető változáso-; kát hozó fejezetet nyitott. Veszélytelen lámpaoszlop Az utcai lámpák feladata, hogy megvilágítsák az utat a városi közlekedés számára. A lámpaoszlopok azonban gyakran okozzák gépkocsivezetők pusztulását is. Amikor a gépkocsi az oszlophoz ütközik, általában az oszlop győz. Az egyik angol cég nemrég szabadalmaztatott egy veszélytelen lámpaoszlopot. Ez vékony spirális rugóvá ösz- szaesavart fémszalagokból készülne. A rugós oszlop belső részét műanyaggal töltik ki. Amikor a gépkocsi a rugalmas fához hasonló, új lámpaoszlophoz ütközik, az oszlop könnyedén előrejlik és a kocsi épségben marad. Miután a kocsi visszahátrált az oszloptól, az kiegyenesedik és felveszi eredeti helyzetét. Az oszlop elég szilárd ahhoz, hogy Stegtartsa a legnehezebb lámpákat is, . ... .....-r— A * előkés »•halálos” bűnei A közúti balesetek európai szakértői három éven át szakadatlanul tanulmányozták a rendőri és kórházi jelentéseket a baleseti és biztosítási statisztikákat. 4105, szabálytalan előzés miatt bekövetkezett balesetet rekonstruáltak. a szakértők munkálatainak összefoglalását a gépkocsivezetők magatartásáról a Zürichben megtartott első nemzetközi konferencia alkalmával adták közre. A szakértők összeállította kimutatásból azt láthatják, hogy a legtöbb balesetet az. okozza, ha a megelőzött jármű túlságosan balra húzott, vagy ba váratlanul „kilő” anélkül, hogy megfigyelné, vajon egy másik kocsi nem kezdett-e az ő előzésébe. A többi négy esetben az előzést végző kocsi vezetője a hibás; rosszul számítja ki a szembejövő kocsi sebességét, az, előzés után gyorsan a megelőzött kocsi elé vág, vagy elveszti uralmát a kormány felett. A zürichi kongresszuson elutasították azt a nagyon is elterjedt nézetet, amely szerint a nagy sebességgel előző vezető kevesebbet kockáztat,'mert lerövidíti a veszélyes időszakot. Kari Kumar, az TTppsalal Egyetem tanára számos teszt- vizsgálat segítségével ennék éppen az ellenkezőjét mutatta be. Ha növekszik a sebesség, növekszik az összeütközés veszélye is, mivel az emberi szem nehezen méri fel a szembejövő kocsi távolságát és sebességét. A kongresszuson megemlítették azt is, bogy igen gyakran maga a kocsi felépítése, vagy hiányos berendezése a baleset oka. A kocsik többségénél a visszapillantást zavarja a hátrafelé szélesedő kocsitető. vagy * coupé-típusok kiképzése, trsA/'-AAAAAAAAAAAAAA/SAAVVAA/VV,VVNAAAAA/VVNAA/VWVWWSAA/WWVVVVAA^V\AAAA/» VNAAAAAAAA/WSAAAAAAA/WW» Csak el ne késsek... (Toto: Stem) n es sz egyszeregy Kedvenc Irodalmi hetilapom egyik cikkében olvastam * következőt: „De... akik a nehéz utat választják (nem magolják be tudniillik az egyszeregyet), azok nem jognak, felnőtt korukban gépies számolásba mé- lyedni papírral és ceruzával, ha össze kell szorozntok a. 25- öt és a 996-ot, mert azonnal látják, hogy 25 ezerszereséből levonva 25 négyszeresét, megkapják az eredményt, 24 900- at” Elolvastam, * azóta nem tudok aludni. Számolok és szorzók és nem szorzók, inert azonnal látok és nem mást látok, mint a 24 90Ó- at, amelyet nem kellett volna úgy megkapnom, hogy összeszorozzák 25-öt 996- tal, hanem csak azt kellett vqlna csinálnom, hoáy a 25 ezerszereséből levonjam a 25 négyszeresét. — Mi bajod van fiam? — össze kell szoroznom! — riadok fel feleségem hangjára, aki álmából riadva riasztott düny- nyögő hörgésem, s megnyugszom, hogy őt nem úgy kell megkapnom, hogy azonnal lássam, a 25 ezerszeresét. Gyanakvó tekintet, aztán további csendes szuszogás, míg én azonban álmatlanul forgok az ágyon és azon töprengek, hogy egy szerény vita eldöntése kapcsán, miért kellett összetörni bennem emberi tar- tartó embert zavarni tásom morzsáit U. kell és illik. Soha nem hittem magam matematikusnak, s hogy engem sem tartottak annak már az iskolában sem, arról tanulmányi jegyeim tanúskodhatnak, De hülyének sem tartottak. Egyszerűen tudomásul vettük mi ketten, korrekt módon vettük tudomásul, hogy a matematika és én békés egymás mellett élésben éljük le hátralevő életemet. Én nem zavarom az ö, mármint a matematika köreit, bár nélkülözhetetlen voltát elismerem, s a ma- tematika sem zavar, engem, csak annyiban és olyan mértékben, amennyiben ez egy korszerűen gondolkodó és önmagát korszerűnek Ezért, ha nagy ritkán valamit ki akartam számolni, hát vettem a ceruzát és szoroztam, osztottam, általában sikerrel, abban a szent meggyőződésben. hogy bár a matematikában ottho- ' n vagyok, de önállóan gondolkodni azért tudgk. Ezt hittem kedvenc lapom megjelent cikkének elolvastáig. Már azt sem értettem. hogy miért kell és mikor kell nekem pont 25-öt összeszorozni 996-tal? És, ha én 567-et akarok megszorozni 11896tal? Vagy netán 14- et akarok megszorozni ezzel az ominózus 996-tal? Elolvastam többször is a cikket, de a szerző egyetlen szóval nem utalt rá, hogy miért pont ezt a két számot kell nekem egymással — nem megszoroznom, hiszen önállóan gondolkodik — nem úgy, mint én —, az ilyen esetben nem szoroz, hanem... Igen, próbáltam én azonnal látni, hogy a 25 ezerszerese, levonva belőle e szám négyszeresét, kiadja azt, amit nekem soha eszem ágában sem jutott volna kiszá- mblni, próbáltam látni: de teljesen reménytelenülL Már azzal is megelégedtem volna, hogy ne azonnal lássam. Lássam mondjuk egy óra múlva, lássam egy hét múlva, vagy lássam 1978. december 14-én... De nem, tudtam és éreztem, hogy ha örökéletű lettem volna, vagy lennék volna, akkor sem fogom látni, hogyan lehet gyorsan, könnyen megkapni ezt az eredményt: 24 900! Még ezer huszonötször szerencse, levonva belőle a 25-öt, hogy semmi szükségem erre az eredményre. Most már álmatlanságom oka is csak az lesz: mi lesz, ha egyszer mégis szükségem lesz erre az eredményre ? Kiszámolom papíron ceruzával. (egri) Piágium-e az ollózás ? A címül idézett kérdésre kér választ egy olvasónk Társaságukban vitatkoztak arról, iehet-e rokonértelmű szópárnak tekinteni a plá- gium és a? ollózás megnevezéseket. Az egyértelmű válasz érdekében kísérjük végig a két szó eredetének, illetőleg használati értékénél* fejlődését. A plágium szó latin eredetű, s a rabol, emberrablást követ el alap jelentésű plagio igének a származéka. A belőle képzett főnév (plagiari- us) eleinte a rablót, az emberrablót nevezte még. Később, már a romiak nyelv- használatában kialakultak el vontabb jelentésámyalatal, s vele nevezték meg a következő fogalmi értékeket, jelentéstartalmakat: csábító, szellemi értékek tolvaja, irodalmi alkotások eltulaj- donítója. stb. Ma a plágium szóval utalunk arra, hogy valaki írásaiban „másc k tollaival ékeskedik”, szellemi alkotásokat tulajdonít el, mások eredményeit saját nevével közli, tehát plagizál Milyen tanulságokat nyújt számunkra az ollózás szó fejlődéstörténete? A vágd, nyíró eszköz megnevezéséi» szolgáló olló szónak is több jelentésámyalatát ismerjek, Hogy az alapjelentés és az átvitt fogalmi érték közötti kapcsolatról pontos képünk Jegyen, érdemes idéznünk Gárdonyi Egy hírlapíró emlékirataiból című írásának következő mondatait: „A szerkesztő ollóját a sarokba vágta... Az olló megteremtette a tárcát, meg a vidéki híreket.” Világos, hogy itt az ollóval végzett olyan cselekvésre utal az idézett rész, amelyben a szerkesztő „összevágta’", „összeollózta” más lapokból, nyomtatványokból a híreket és a szórakoztatásra szánt írásokat. Az ollózás szóalakkal tehát megnevezték ezt a szerkesztői ténykedést, hogy a különböző lapokból, kőnyomatosokból vágtak ki részeket, s ezeket bizonyos szempontok szerint elrendezve, közleményekké rakták össze. Legtöbbször a forrás megnevezése nélkül jelentek meg ez ilyen közlemények- A rosszemlékű, múltbéli vidéki lapok válóban „összeollózott” cikkeket jelentettek meg a nem önálló írásokait. Van tehát alap arra, hogy •z idegen eredetű plágium szót a magyar ollózás megnevezéssel állítsák egy r®- konértelmű szósorba. A különbség azonban a két név között elsősorban abban van, hogy a plágium szóval azt a fogalmi tartalmat nevezzük meg, amely arra utal, hogy valakinek komoly értékű, tudományos jellegű saját alkotását vagy annak részeit veszik át anélkül, hogy a forrásra hivatkoznának. Különösen gyakori még ma is ez az elítélendő módszer egy-egy ismeretterjesztő közlemény szerzőjének gyakorlatában, de tudunk arról is, hogy néhány, először a külföldi magyarnyelvű kiadványokban napvilágot látott írást tulajdonítottak él, s durva plágiumként a plagizátor nevévé! jelentettek meg Újra tekintélyes magyar folyóiratok hasábjain, , . Dr. Bakos József \