Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-11 / 264. szám

HBSZülj az új családjogi törvény. A tervezetben, örömmé1 ismertem fel a nőkoaig- resssus jogi szekciójának javaslatait, s azt csak további íjröttuiie! teliét üdvözölni, bogy .a megvitatásra kijelöli, b-éft? megye . között lieves is czbrepe! t. Aj tói, hogy a szakemberek mellett jaiku "»A is mondják el vélemény ükét, javaslataikat, a tervezetről és a tervezethez, hiszen már annak idején is bevonták a jogi szekció munkájába a nem jogászokat is, hogy véleményt mondjanak egész sor, minden nőt érintő kérdésben. De tulajdonképpen ez az a pont, amikor a uőkérdés egybevág, a család- es gyermekvédelemmel. És cjipon ez sugallt néliáuy észrevételt a tervezettel kapcsolatban.

Mindnyájan, akik teszi vettünk a vitában és később, már túl az értekezlet keretén ~ is beszélgettünk róla, egyformán csak örülni tudtunk ennek az új tervezetnék, amely a régi törvény még ma is érvényes, idő- és helytálló pontjaiból indul ki. Nevezetesen abból, hogy * házasság intézménye nem elavult, fokozott védelme változatlanul a gyermekek fokozott védelmét is jelenti. De számol a tervezet azzal a megváltozott helyzettel is, amely szükségessé teszi, hogy a nő helyzete rendeződjék a családon belül is.

Emlékszem, a nőkonferen- eia jogi szekciójának ülésén is az egyik legnagyobb vitát kiváltó pont a névviselés volt. Bégen köztudomású, hogy egyedül nálurik létezik az, hogy a feleség teljes egészében a férj nevét veszi fel, azzal a bizonyos „né” ra- gocskával, amely akár elismerjük, akár nem, ma és nálunk még rangot jelent, egymagában is. Akár Nyugatra, akár Keletre megyünk példáért, , ez a megoldás mindenütt isjneretlen. Hogy változtátni kellene, azt érzi

Gondolatok

viták egy törvénytervezetről

Mai

tva ja illatunk:

20.05

Medea

A kétrészes tragédia közvetítése a Katona József Színházból, felvételről. A most sugárzásra kerülő Ma- dea,-feldplgozás, a múlt századi osztrák drámairodalom kiválóságának, Franz Grill- párzernek munkája, akinek képzeletét megragadta Medea figurája; a klasszikus hősnő, e megcsalatott asz- szony rémes tette méltó téma. Medea mindent megtesz ; szerelméért, Jázonért, még apjával is szembekerül miatta, s együtt menekül vele. Kreon király befogadja őket, s Jázon szemet vet a király lányára, Kreuzára.

Medea, aki mindent feláldozott a férfiért, ráébred, hogy tette líiábhvaló volt, szerelmét méltatlanra pazarolta. Szörnyű tettre szánja magát: megöli Jázonnal közös gyermekeit. Grillpatzer számára a mitológiai történet csupán példa ahhoz, hogy Medea alakjában, tragikus sorsában saját kora őt nyomasztó kérdéseit vizsgálja meg. Babarczy László rendező kissé a modern lélektanba épített — ironikus felhangé előadást rendezett, s a hősök alakjai inkább a mai típusokra hasonlítanak.-A főszerepekben Kohut Magdát (Medea), Agárdi Gébért .(Kreon), Dániel Vilit (Kreüzá) és Binkó Lászlót (Jázon) láthatjuk.

QJéWÜSi£

IMS, Hevesüket 11, vasárnap

mindenki, de a hogyanjáról alapos a -vita. Es talán éppen azért, mert ez szemlélet kér- , detse.

A TÖRVÉNY TLKVÉZKT

többféle variációt jelez: pel dáui választhat a nő. fel veszi a férj nevét, megtart ja a lánynevét, (ennek fúr csa buktatójáról a gyakorlatban, sajnos van példa kéznél), a férjnek csak a vezetéknevét veszi fel, mint mindenütt a világon, vagy kettős nevet visel. A variációk egész Sorozata kínálkozik, még bonyolultabbá tenni a névviselést. Lehet, kicsit szélsőséges álláspontot foglalt el egyikünk a „maszek vita” keretében, do amit, mondott, nagyon meggondolandó. Az, hogy nálunk kinek a nevét viselje az asszony, szemlélet kérdése. És ezt a szemléletet kellene megváltoztatni. De mivel az emberek sóik száz éves véleményének megváltoztatása ugyancsak hosszú idő kérdése, miért nem vágjuk el azt a bizonyos „gordiuszi csomót”; legyen a névviselés a keleti és nyugati példák alapján azokhoz hasonló. Vegye fel a feleség a férj vezetéknevét és tartsa'meg a saját utónevét. Ezzel egyből megszűnne az a megkülönböztetési lehetőség, amely eddig, 3 nevek alapján, megvolt. Meri például ha valaki Kiss Mária, akkor senki sem fogja találgatni, vajon lány-e, vagy asszony. Bár a vitát lezárni ezzel senki sem akarta, elgondolkoztató volt

AMI SZINTÉN nagy vitát váltott ki, hivatalosan és fél- . hivatalosan is, az az elvárás, amellyel az elvált asszonyok tekintenek az új törvény elé. Tegyük hozzá a szabatosság kedvéért, a válás után védtelenül maradt asszonyok. Mert tagadhatatlanul jogos az az igény, hogy törvényes keretek között is nagyobb védelmet biztosítanak a gyermeküket egyedül nevelői anyáknak.. Egy. része ennek valóban megnyugtatóan meg is fogalmazódott abban, hogy a behajthatatlan tartásdíjakat az állam megelőlegezi, hiszen ez sokszor a létbiztonságot jelenti egyes családoknál. De legalább ilyen megnyugtató ren dezést várnak azok az asz- szonyok és gyermekelv sajnos, nem is nagyon elenyészi) számban —, akik mellett a válás után is olt marad az ..apuira ', aki. isza- kosságával, durvaságával feldúlta a közös életet, s aki ■i válás után továbbra is a közös lakásban marad, s viselkedésének egyenes következménye, hogy a feleség idegösszeroppanással kórházba kerül, gyermekei az ideggondozó látogatóivá válnak, mint nehezen nevelhetők, esetleg idővel a fiatalkorúak bírósága előtt találkozhatunk velük. Túl kell tenni már magunkat azon, hogy ez csupán lakaskerdés Nem, ez jóval tül a lakáskérdé- een. a gyermekvédelem ügye.

Szerepel a tervezetben az állami gondozásba vétel formáinak módosítása. Pontosabban más és más meghatározás szülőkre. Mert állami gondozásba nemcsak iszákos és felelőtlen szülők gyermekei kerülhetnek. Állami gondozásba kerülhet a gyermek — különösen ha kicsi, és nincs a nevelést vállaló nagymama — az anya tartós (például tbc-s) megbetegedése esetén. Vagy ha hirtelen meghal az egyik szülő és átmenetileg válóban ez az egyetlen megoldás. Olyan lehetőséget is teremt, illetve egy lépéssel továbbfejleszt az új tervezet, hogy az özvegy édesanyának adják meg az állami gondozásba vétel mellett a nagyobb segítséget. A kétfajta gondozásba vétel megkülönböztetése fontos a gyermek lelki fejlődése szempontjából is.

Nyitott kérdés maradt, jó-e az, ha az örökbefogadás után is támogatja a törvény a vérségi kapcsolatot? Mint ahogy jó néhány szempont vitatható még, és vitáznak is rajta, amíg kikristályosodik, az a megoldás, amely egyformán a legjobb a nemzet, a család és az egyén számára.

: A TÖRVÉNY mint törvény még csak ezután fogalmazódik, s a jövő nyáron válik valóban azzá. Jogi intézkedéssé, amely az emberséget szolgálja.

Deák Rozs!

Száz politikai piakát

Lenin-plakát

(Wormser Antal felv. — KSj

A vörös zászlót ragadó matróz „Fegyverbe, fegyverbe” kiáltása. A szuranyfcsze- gezó munkás lendületes lépese. A megláncolt, lesújtani készülő proletár hatalmas vasökle. A királyi trónt felborító vörössapkás ereje. Csupa hatalmas, szuggesztív indulat, feszülő erők, kirobbanó kiáltások.

Az immár klasszikussá vált tanácsköztársasági plakátokkal indul az a kiállítás, amely.századunk eorsforduló- irúl száz politikai plakáttal ad számot.

I sí nert, soksz< >r rep rod u - kait • pinkátok, a. kor neves művészéinél- alkotásai. Bereu: Hubert. Uitz Béla, Bi ■ ró Mihály, Vértes Marcell. Daukó Ödön, Pólya Tibor agitatív, meggyőződést sugalló, ellenállhatatlan erejű grafikán

Aztán a háború. 1948-ben Éli Sándor hite, hogy „saját barlangjában végzünk a fasiszta fenevaddal!” Az újjáépítés, az államosítás, a földosztás, a munka Hegység gondolatai szövik át közvetlenül felszabadulásunk után politikai plakátjainkat- Téglát fogó kezekkel teli Filo (Fischer Ilona) plakátja, romba döntött szerelvények felett fut Bortnyik Sándor újjáépített mozdonya. Izzó vasra Mj.

sújt Konecsni György kate> pacsa, hirdetve, hogy a tét* tek pártja a Magyar Kommunista Párt. Mintha hatalmas hídszerkezetből épülne Macskássy Gyula plakátján a hároméves terv egész teret betöltő hármasa,

JSékevágyunk, a háború elleni tiltakozásunk, az. ag- resszorok tetteinek elítélése plakátjainkon. Filo grafikáján a horogkeresztes cipőtalp lép felénk, alatta egy szó: Nem! Kemény Éva békeplakátja is rendkívül szemléletes, a fekete háttérből bomba sárgállik elő, s mellette e forma negatív jakén t felkiáltójel, ugyancsak egy szóval: Indokína.

A jelképeik, a tiltakozások fortisszixnója mellett a báj, a női szépség, gyengédség la helyet kap plakátjainkon, Hincz Gyula vietnami leányai bajosan törékeny, az 1970-eet nemzetközi nőnap lila sugárkévébe fogott asszonya Schmall Károly plakát jár» okos, bizaikodó. Reich Károly anyák napját köszöntő rajza kedvesen ünnepélyes.

Egy J919-es plakát

Politikai évfordulók, menyek, ünnepeink is plakátokat kívánnak. S születik is köztük néhány olyan — egyszerűségében hatásos, kifejező — mint Sós László és Kemény Éva piros-nemzeti- színű római tízese, amely a tizedik pártkongresszus szép szimbóluma. Vagy Zala Tibor raszterpontokból összeálló Lenin-portréja, a népviseletbe öltözött, szólót, kenyeret tartó, augusztus hu. szadikát köszöntő leány, Würtz Adám lapján.

Több mint öfcven év száz legsikerültebb politikai pia-* kát ja. Színesek, cselekvésre ösztönzők, tettre késztetők — s a plakátműfaj követelményei szerint jelképsaerűek, de könnyen érthetőek.

A Szépművészeti Múzeum politikai plakátkiallitását az MSZMP KB agitációs es pre- pagandaosztálya, valamint a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum .rendezte.

Kádár Márta

ÍVWW\A.»*\AAAAAAAIWVAAAAAAAAA/MUM*IW

Mindig Mildred bél fel elsőnek. Most is hallottam, amint mezítláb lelopódzotta lépcsőn, a következő pillanatban már az ágyam mellett állt. Remekül festett rózsaszínű hálóruhájában.

— Roger — suttogta. — Ügy Látszik, Wallace bácsi visszatért.

— Visszatért? — kérdeztem döbbenten. — Hogy érted azt, hogy. visszatért?

— Ne mondd meg Cecilnek!

Cecil az öccse volt. Mindig ő volt a család kedvence, biztosan puha szőke haja és kék szeme miatt. Költőként kezdte pályafutását, de rádöbbent, hogy abból nem lehet megélni, és elhelyezkedett a BBC-nél,

— Honnan gondolod, hogy Wallace visszatért? — kérdeztem megint Mildredtől.

— Több dolog is erre utal. Már napok 6ta tudom, _ de nem mertem megmondani. Napok óta ott találom kedvenc pipáját a szekrényen. A helyére teszem, másnap ismét a szekrényen van.

— Talán Cecil...

— Mikor pipázott Cecil? -« kérdezte fölháborodva Mild» red.

— Aztán, Emlékszet még rá, Wallace bácsinak az volt a szokása, hogy a 'fürdőszobában szanaszét kente a fogkrémet. Hát néhány napja a fürdőszoba úgy fest, mintha Wallace bácsi csak öt perccel előbb lett volna benne. És utána a bácsikának az volt a szokása, hogy az ebéd* lőbe ment, kinyitotta az újságot. elolvasta a futtatások

L. P, Davies;

Wallace bácsi

eredményeit. Reggel ott találtam az újságot az asztalon, a futtatások eredményeit közlő oldalon volt kinyitva,

Semmi kifogásom sem lett volna az ellen, ha Wallace bácsi visszatér, hiszen mindig kedveltük egymást. Sajnos, ez tisztára lehetetlen, már csali azért is, mert a bácsikám három hónappal ezelőtt meghalt.

— Biztosan van rá vaíami elfogadható magyarázat — vigasztaltam Mildredet.

— Gondolod? Hát akkor halljam — fonta össze karjait. —•’ Ügy hagytam az újságot az asztalon, ahogy reggel megtaláltam. Gyere, győződj meg saját szemeddel róla!

Engedelmesen követtem. Az újság valóban ott volt az asztalon, és még valami más is. Wallace bácsinak az volt a szokása, hogy mindennap letépett egy szál szegfűt az üvegházban. Nos, a virág is az asztalon volt. Elgondolkodva felemeltem.

—• A szegfűt észre sem vettem — kiáltott rémülten Mildred. — Remélem, most mér elhiszed.

— De nem értem, miért ...

— Én eltöprengtem már V’jta. Csak egy, dolog hajthatta vissza, és ez Cecil. Wallace bácsi soha nem szerette. Biztosan azért jött pissza, hogy elűzze innen,

Vílágeletébeu mindennek as ő akarata szerint kellett történnie, s úgy látszik, azóta sem változott meg a helyzet.

— Azt hiszem, közölnünk kell Cecillel — szóltam.

Jobb, ha tőlünk tudja meg, mintha maga döbben rá.

— Ne! —kapott szívéhez Mildred.

Cecil ebben a pillanatban lépett be, szokása szerint kopogtatás nélkül. Selyemköntös volt rajta. Ragyogott a tisztaságtól.

— Mildred

— szólalt, meg nyafogva —, nem hoztad n teámat és & gyornortablet ' iáimat. Tudod jól, hogy szűk ségem van rá?

— Rettenetesen sajnálom

— szólt Mildred. — Éppen most kelteni jel. Menj csak.

Nem fejezte be a mondatat A kezemre nézett, amelyben még mindig szórakozottan forgattam a szegfűt. Gyorsak a párnám alá dugtam. Cecil az újságra nézett, aztán a párnámra, majd rám és Mildredre. Le lehetett olvasni az arcáról, hogy min gondolkodik.

— Jobb, ha mindjárt meg* mondjuk neki... — szólaltam meg.

Mildred behúzta a nyakál, és elfordította a fejét.

— Cecil — suttogta —j készülj egy kellemetlen hírre. Wallace bácsi visszatért)

— Hogy kísértsen — tettem én hozzá, hogy eloszlassam a félreértéseket.

— Elájult! — zokogott fel Mildred. — Tudtam, hogy ez fog történni.

Amikor magához tért, megkért bennünket, hogy vezessük ki a kertbe. Ott üldögélt addig, amíg én összecsomagoltam a holmijait. Aztán kivittem az állomásra.

Távozása utas a házba« megváltozott az élet. Mild? red egy ideig sirdogalt, az* tán megnyugodott. És végre én is megpihenhettem. Ne» kelleti többé hajnalban keinem, újságot hajtogatnom, virágot szedni, pipázni, fogkrémet kenegetni..«

Köszönöm, Wallace bácsP Megszabadultam egy an almas élősködőtől, , ...

az ebédlőbe, mindjárt elkészítek luándiMit.

— Csak. ne csináld olyan

édesre a teát, mint a múltékor — szólt vissza és elballag*];«»

Amikor becsukódott mögötte az ajtó, fellélegeztem. De már vissza is jött, a szétnyílott újság volt a kezében.

— Ki hajtotta szét az újságot — fortyogott a dühtől. — Mintha csak.—