Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-10 / 263. szám

Fedik vagy nem fedik ? Az ulnis» verofényes őszi napok egyikén még a szorgalmasan készülő úszókat ta­lálta kint a téiij kcpczőgép a gyöngyösi strandon. (Foto: Mátrai) A télié* kérdés így hang­zik. hetedik e télire a gyön­gyösi strand egyik meden­céjét? Ezl iktatnunk azért sem tűnhet - jrel'netlenség­nek, mert eppen egy éve an­nak. hogy előszó; merült fel a lehetőség. Ügy latszik, könnyebb el­határozni valamit, mint vég­rehajtani Vajon miíven okok késleltették eddig a terv megvalósítását ? ★ Anti ,ió. azt ne hallgassuk el. Ilyen jó az. hogy már el­készült a kétszintes öltöző­épület, amiről csak a leg­nagyobb elismeréssel beszélt Márton Béla, a vízmű gyön­gyösi vezető főmérnöke. G a téma kezelője, felelőse, mindenese, iegodaadóbb hí­ve. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói kiteltek magukért: jó mun­kát végeztek, minőségileg is kifogástalant, méghozzá ol­csón és időben. Az épület földszintjét már használják az úszók, az emeleti' részét pedig majd a nagyközönség veheti birtok­ba, ha már tető került a medence tőié, illetve .. . De ne vágjunk a dolgok elébe. ★ A kazánháziul kiderült, hogy nem tudja befogadni a szellőzőberendezést is. Erről azonban nem a tervező te­het. — Nem tudtuk mi. hogy mibe lógunk bele — büm- mög hozzá Márton Béla. — Lesz egy sátor és lesz egy öltöző. így gondoltuk. Aztán jutott csak az eszünkbe, hogy a kettőt össze is kellene köt­ni egymással. Ekkor kezdőd­tek a bonyodalmak. A sáto­ron belül mindig azönos páratartalomnak, hőmérsék­letnek és légnyomásnak kell lennie. Akár síit akár fúj, akár havazik, akár esik. Automatikus szabályozó be­rendezést kell tehát beépí­teni. De ha valami miatt nincs áram, -akkor a beren­dezésnek a tartalék aggregá­tort is be kell kapcsolnia. Van-e ilyen mindent tudó szerkezet egyáltalán? És ha van, akkor mibe kerül az? ★ A városi tanács szakigaz­gatási szerve összehívta a szóba jöhető vállalatok ve­zetőit. Ezen a megbeszélé­sen nemcsak a tanács ille­Hai l\-ajánlatunk: 22.00: fcgy férfi és egy nő Magyarul beszélő francia film. Lassan hat éve, hogy bemutatták nálunk is a fiatal francia rendező, Claude Le- louch cannes-i nagydíjas és kétszeres Oscar-díjas alkotá­sát, mégis szinte minden kockájára emlékezünk. Ez a jó filmek sajátja. A történet egyszerű: Írét ember, egy fér­fi és egy nő, akik azonos kö­rülmények között élnek — találkozik, majd megszereti egymást. Mindketten özvegy­emberek. s mindkettőjük gyereke Deuuville-ben nevel­kedik. Egy vasárnap a nő le­marad a vonatról, s a férfi felajánlja, hogy elviszi ko­csiján Párizsba. Éltkor kez­dődik el minden. A kialaku­ló kapcsolatnak súlyos teher­tétele az elhalt élettárs, mindkettőjük emlékeiben élénken él ez a kép. A talál­kozásból mégis szerelem lesz — ez az élet törvénye, az élet joga a halállal szemben. tékesei jelentek meg. hanem a meghívttaktól is a döntés­re jogosultak — Sürgős volt az ügy — említi Szalun Ivan, a terv­csoport vezetője. — Minden­kinek azonnal nyilatkoznia kellett, mert különben leállt volna a munka a strandon. Senki nem húzódozott, kész­séggé! vállalták a rájuk eső feladatokat, Méghozzá társa­dalmi munkában, minden térítés nélkül. Ez is lénye­ges. A Gagarin erőmű a gépi berendezések szerelését, az építőipari szövetkezet a föld­munkákat. az ÉMÁSZ a vil­lanyszerelést. a tanácsi épí­tők a létesítmény tető alá hozását, a honvédség a szük­séges fizikai munkákat, a vízmű vállalat a közművesí­tést, a műszaki tervek elké­szítését a szénbányák ter­vezőirodája csinálja meg. A Nemzeti Bank gyöngyösi fiókja a fűtőberendezések egyes szerelvényeit adja át jutányos áron, mivel neki ezekre nincs szüksége a most folyo rekonstrukció kö­vetkeztében. ★ Egy sor dolgot, meg kel­lett rendelni. Mindenhová személyesen elmenni és el­magyarázni, hogy „értsék meg. ha ezt a munkát el­kezdtük, nem hagyhatjuk abba és ehhez az kell, hogy.. * — Ha én tudom annak idején, mivel jár együtt ez a munka, el nem vállalom. — sóhajt fel most Márton Béla. — De ha már belevág­tunk, kutya kötelességünk végigcsinálni. — Mikorra lesz kész az egész? — Az év végéig minden felszerelésnek meg kellene érkeznie. Addigra az épít­kezést is be akarjuk fejez­ni. Egy majdnem akkora alapterületű épületet kell most a füld alá elhelyez­nünk. amekkora a kétszintes ültöző. Ez sem kis munka. Utána a szerelés, és ha min­den zökkenő nélkül megy, akkor a jövő tavasszal a próbaüzemelést is megcsinál­juk. ★ A határidők módosulnak. Ennek egyszerű oka van: minden tapasztalat nélkül fogtak neki a gyöngyösiek ennek a nagy munkának. Menet közben kellett meg­tanulniuk a mesterséget, ami szinte előzmény nélkül való az egész országban. Ezért úttörő jellegű, úttörő jelen­tőségű. Ha elkészül, büszkélked­hetnek vele. Megvalósították az egész komplex feladatot, úgy, hogy a sátor elhasználódása után csak oldalfalakat és tetőt kell a medence fölé húzni, és máris kész a végléges fe­dett medence. De ehhez se­honnan nem kaptak műszaki felvilágosítást, a ír- uik ke­servén kelleti megtanulniuk mindent. Máshonnan csak az elkerülendő műszaki hiá­nyosságokra hoztak példát. Mondják is, a más kárából tanulni sem szégyen. ★ Egy szó. mint száz: az idén télen sem lehet jói fű­tött sátor alatt lubickolni Gyöngyösön. Ez a különös öröm a következő őszig vá­rat még magára. Ez már bi­zonyos.. De addig még a tenniva­lók száma rengeteg. Akad még mit csinálniuk a város fejlődését szívügyüknek te­kintő vállalatok, üzemek szocialista címért küzdő bri­gádjainak. Csak úgy, mint eddig Egy kicsit még azon is túl. (G. Molnár F.) Mit ígér a U a jovo netre : November 13-án, kedden este az „Es ia operett, az is operett” műsorában Offen­bach- és Lehár-mel.ódiák. közismert operettek és egy új musical dallamai csendül­nek fel. A közreműködők között Dayka Margit. Kazal László, Szabó Gyula és a kül­földről hazalátogatott Bár­sony Rózsi, szerepel. Utána Drozdowsky .,Lengyel balla­da” című tévéjátékét láthat­ják Szönyi G. Sándor rende­zésében a szolnoki Szigligeti Színház művészetnek előadá­sában. November 14-én. szerdán délután a „Tízen Túliak Tár­saságaés a „Rólad van szó” jelentkezik, ez utóbbi a fiatalok önállósága felett nyit vitát. Este Maigret fel­ügyelő újabb nyomozása után a „Jogi esetek”-re ke­rül sor. majd a „Zenei Fi- gyelö”-1 sugározzák. November 15-én, csülökö­kön negyedszei- találkozha­tunk a korszerű táplálkozás kérdéseivel a „Megméret­tünk és nehéznek találtat­tunk” című műsorban. Este „Az árnyak délben tűnitek el” című filmsorozat máso­dik része után Kállai István „Hogyan képzeli 2073-ban” című műsora következik. November 16-án, pénteken este a kiváló amerikai drá­maíró. O’Neil — akit a ma­gyar közönség az Amerikai Elektra szerzőiéként már is­mer — három egyfelvonáso- sa kerül képernyőre Horváth Tibor rendezésében. A há­rom mű ,,Veszélyes övezet”, „Olaj" és „Reggeli előtt”. Ezután dokumentum filmet láthatnak „A Lánchíd histó­riája" címmel. November 17-én. szomba­ton a „Ki minek mestere?" a számítástechnika történeté­vel. gépeink működésével foglalkozik. Este a „Magya­rázom magunkat” után a „Televízió Kabarászíaháza” jelentkezik novemberi műso­rával. November Í8-án, vasárnap « „Korok, versek” című so­rozat Kölcsey Ferenc Him­nuszát elemzi az irodalom­történet és a zene szemszö­géből. Este Csokonai Vitéz Mihály ..Dorottya avagy a dámák diadalma a farsan­gon” című „furcsa vitézi ver - sezetét” mutatják be Gobbí Hildával a címszerepben. „Tévé-lottó” a címe annak a szórakoztató műsornak, amely a bűvös számok jegyé­ben készült. (MTI) Énekelni akarunk 1 A gépek korát éljük. Mos, takarít helyettünk a gép. az aratja a gabonát, szedi a cukorrépát, döntögeti az erdőben a faóriásokat. A technika csodáival, az emberi agy szülte masinákkal méltán elégedettünk lehetünk, óriási mértékben könnyítik életünket. Am nemcsak a munkagépek robbanó forradalmának vagyunk részesei, hanem messze földön híresek hírközlő, szórakoztató konstrukcióink is. A rádió, a tv, a magnó már megszokott, úgyszólván mindenki számára hozzáférhető. Szórakozóhelyeken két forintért, egesz utcát betöltő hang­erővel hallgatjuk a zenét. ; Bizony a gépek hovatovább már csaknem mindent meg­tesznek. elvégeznek helyettünk. Lábunk nem tárad, mert visz a busz. meg a vonat, az autó. Izmaink nem erőlködnek, mert úgyszólván valamennyi nehéz feladatot elvégeznek helyettünk az ügyes szerkezetek. Énekelnünk sem kell, mert ezt is elvégzi helyettünk a gép: Igenám. de ... — Tudja' Mi éneklő család vagyunk. Nálunk hagyo­mány a dal-, a muzsikaszeretet. — A gyerekek? — A kisebbik zenei általánosba jár. Olyan szépen he­gedül, hogy mások is megcsodálják A családfő — munkásember —, vesz: át a szót. — Én tizenhét év óta vagyok énekkari tag. Alig for­dul elő, hogy elmaradok, vág}7 elkésem az énekkari fog­lalkozásról. — Mi a véleménye a Páva-körökről? — Nagyszerű kezdeményezés volt. Talán a huszonne­gyedik órában mentettük meg drága népdalainkat, szedtük össze az énekelni vágyó és szerető embei'eket. — Az egyik munkáskórusban hetven esztendős embert láttam énekelni. Mosolyog. — Tudja, olyan dolog ez. hogy ha egyszer megkezdj az ember, nem tudja abbahagyni. Van abban valamilyen ős­erő. őstermészel. hogy az ember szereti hallani a saiat hangját. Különben miért fakasztana mindenkit dalra, nó­tára a bor? — Gondolja, hogy most meg minden rendben van? A kezével legyint. — Sajnos, nem! Itt volt például november hetediké. Üzemekben, iskolákban, pártszervezetekben tartottunk meg­emlékezéseket. A gyárban négyszázan lehettünk együtt. Az ünnepség végén bekonferálták: álljunk fel és énekeljük el az Internacionálét! És ekkor bekapcsolták a magnót. Négy­száz ember pedig magában „némán énekelt”. Pedig — higy- gye el —, szerették volna, ha harsogott volna a terem, sze­rették volna hallani a saját hangjukat. Egészen belehevül a mondanivalóba. — Miért nem énekeljük a Himnuszt, -a mozgalmi dala­inkat? Némaságra vagyunk kárhoztatva a magnó korában? Nagyon igaz! Nemzeti és nemzetközi dalainknál merjük száműzni a gépel. Merjünk, hangunkat nekieresztve éne­kelni. A daltpl íorrobb lesz a szív ,., Szalay István V V\^VVVVV*/VVVVVVVVv\'V\/V'WN/vV\a^vVVVVVVVVVVvV'/VVVVVNAAA/VVVVVV*-^/NAA/VVVV^ fVVVVVVkA-\-VVV'vk^V*vVN/VVVA»'VVNA*''VVV I WSElV MIHAiy: NEl MUUTTM. ME6, MARIAM < ' fh Mimim trot Mvcmbcr 10,, szombat Máriám. Máriám. figyelj rám, Máriám! Foglalkozz ki­csit velem, hallgass meg en­gem !... Lehet, hogy autó­busz volt. autó vagy más. ilyen nagy városban száz ha­lál kísérti az embert... El­múlt két esztendő, amikor egy este. tovább bent kellett maradnom. mert hivatalos vendégei voltak a főnöknek. Bort bontott nekik az öreg, ebből megértettem, hogy kedves vendégei, én megfőz­tem a kávét és bevittem... Ott ült egy magas, mosolygós szemű férfi, kicsit félrehú­zódva a többitől, neki külön oda kellett vinnem a kávét, és olyan hangon mondta, hogy köszönöm, hogy újból meg kellett néznem... Néz­tem, és már alig bírtam le­venni róla a szemem. Mele­gem lett, azt hiszem, kicsit tántorogtam, amikor ma­gukra hagytam őket... A tit­kári szobában csak leroskad - tam a székre, bámultam ma­gam elé, és még mindig nem értettem, mi bajom. Mári­ám, ugye, Má­riám, te elhi­szed, amit mondok? Te szép asszony voltál, sok gye­reket szültél, ismered hát jól a szerelmet is.;i öt perc sem telt el, kijött a fő­nöktől az a férfi, lassan húzta be maga után az ajtót, lassan közele­dett felém, és már nemcsak a szeme mosolygott, és lassan iölém hajolt, én meg csak néztem tehetetlenül, néztem föl rá. mintha nem is sejtet­tem volna, mi következik, és a számra tapasztotta a száját, puhán és erősen, egészen megolvasztott, és én lehuny­tam a szemem, és meghallot­tam azt a zengő, zsibbasztó muzsikát, amit még soha. Ép­pen olyan lassan fölegyenese­dett, és még mindig némán állt előttem. Gyönyörködtem benne és azt kérdeztem: ki vagy te és honnan jöttél? És ő is kérdezett: fontosak a ne­vek, a címek, számok? ... Már csodáltam is, mint Ka­rit és azt kérdeztem: hát mi a fontos? ... Ari felelte: él­ni kedvesem! Szépen,“ böl­csen és méltósággal megélni ezt az egy menetet, mert nincs ismétlés. kedvesem, nincs újrajátszás, , mint a színpadon... Okos volt. Kari, de ilyeneket nem mondott. Ö visszatért a társasághoz, de nemsokára befejezték, és An­di visszamaradt, megvárta, amíg elrakom a dolgaimat, az­tán azt mondta, menjünk el valahová, megiszunk egy po­hár Martinit. Martinit ittunk, és Andi szavait ittam, nem tudom, melyiktől részeged- tem meg jobban... És amikor kimentünk az utcára, azon törtük a fejünket, hová me­hetnénk Mert úgy kívántam vele lenni, ahogyan még soha, még Kari idejében sem. An- dihoz, a szállodába nem me­hettünk. én magamhoz nem vihettem, anyám és apám mellé se, a másik szobába, melyet csak egy folyton nyi­tott ajtó választott el. Végre eszembe jutott égj .aráUiőm, a közelben laktak. Megné­zem. hátha délutanos a fér­je. Mert gyerekük nincs. Sze­rencsénk volt, így bújhattunk meg nála egy kurta órácská­ra. De Andi az ország másik végében' lakott, útafta két­szer találkoztunk még. . . És aztán jött Zoltán.. Milyen érdekes, hogy Karihoz és Andihez hasonlít, hogy aki­ket én szeretni tudok, mind olyanok. mintha testvérek volnának.. . Milyen különös, hogy a hasonló tulajdonságok mennyire hasonlóvá formál­ják az embereket... Zoltán­ban megvan Kari ereje és Andi szellemessége, művelt­sége. .. Történelem és föld­rajzszakostanár, tanulmányo­kat ás kritikákat ír a helyű lapokba, és előadásokat tart a TIT rendezvényein, fiatal, magas, erős és szép... Van egy gyereke és beteg felesé­ge. Három éve bénán fekszik a felesége, már sok orvos meg­vizsgálta, de pontosan senki sem tudja, mi baja. Andi sem tehet erről, s arról sem, hogy annyira megkívánt és az­tán megszeretett... Jaj, Kis- jutkám, játsszál még egy ki­csit magadban, kis ideig még ne keresd anyut, hadd fejezze be a könyörgést... Mert kö- nyörgök hozzád, Máriám, Jé­zusom, Istenem, hallgassatok meg!... Mert kell egy hely, ahol Zoltánnal néha együtt lehetek... Anyáékhoz a húgom ék költöztek, engem, meghívott magához Aliz, amikor egyedül maradt, hogy úgysem él már sokáig ő sem. és ami itt van. ide neon hozhatom Zoltánt: Aliz el sem tudja képzelni, hogy7 az ő fia után én más férfit sze­ressek. .. Együtt jártunk lei a temetőbe, mindennap be­széltünk Kariról, de négy hó­napja, amióta Zoltánt isme­rem, egyre gyötreimesebbek ezek a halottidézések, min­den együttlét vele... Én nem kínozhatom meg Zoltánt sem még egyszer úgy, mint teg­nap est'... Sokáig ültünk az eszpresszóban, ürmöst it­tunk. beszélgettünk, aztán el­indultunk, hogy valahol ke­ressünk egy búvóhelyet. Ilyenkor legszebb a nyár, de hol bújhat meg két ember ilyen városban?.,. Egy7 fü­ves domboldalon kötöttünk ki. Istenien hűvös volt a fű és ezüstösen kék az ég, de szegény Zoltánt nagyon za­varta, hogy a közeli házban nyitogatták az ajtókat, és a fénysugarak kilobbantak. Ez lesz az én különszobám, Aliz is azért választotta magának, nemcsak azért, mert ennek erkélye van, de a legjobban szeparált. Ez lesz a szerelem fészke, ide nem léphet ide­gen, csak én és Zoltán .. Meg ha Zoltán nem lehet itt, Kis- judiit... Ezt a bútorzatot el­adom. mindent eladok, ami Alizé volt, veszek egy mo­dern kis garnitúrát, középre egy nagy perzsa szőnyeget... Háromnegyed, háromnegyed tizenegy. Máriám, ugye, meg­hallgattál? . Léptek, futva jön valaki, biztosan nála volt a személyi igazolványa, és most értesítenek a baleset­ről. .. „Rózsi, Rózsi, hol vagy hát?”... Jaj, Máriám, ez ő, Máriám, nem könyörültél meg rajtam, Máriám!... Már közeledik, az ajtón a keze, megismerem, a keze is olyan nehéz. Felállni, jaj, föl kelle­ne állni 1)... „Hát te mi a csu­dát térdepelsz ott, Rózsi? ,.. Saentscgos Űristen, mindjárt tizenegy! De így is készen le­szek az ebéddel hamar, olyan fiatal pipit kaptam!... Kép­zeld, kivel találkoztam; a doktor Varjasinéval! Észre sem vettem, hogy elbeszél­gettük az időt!...” Jaj, Má­riám. nem hallgattál tne_ Máriám! Egy ilyen asszonyt meg kellett volna szánnod, Máriám' (Vége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents