Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-07 / 261. szám

További kapcsolat > szovjet Iparral fi Finomszerelvénygyár a világpiacon Beszélgetés Kócza Imrével, az egri Finomszerelvénygyár vezérigazgatói óval —• IH73. október 10-ével sut eg­ri Finomszerelvénygyár 10 éves együttműködési szerződést kö­tött az Európaszert:* híres nyu­gatnémet Leibfried-céggel. Mi * szerződés lényege és jelentő­sége? — Közismert, hogy a mo­dem iparban egynp tő', b te­rületen alkalmazzák a külön­böző pneumatikus elemeket. Ezen elemek gyártásának ha­zai bázisa az egri Finomsze­relvénygyár. A Leibfried- céggel kötött szerződés alap­ján jelentősen növeljük majd az említett termékek gyártá­sát, illetve egészen pontosan hét új típusú pneumatikus elem gyártását kezdjük eL — Mekkora mennyiségben, ém milyen értékesítési lehetőségek mellett? — A szerződés 1974-re há­rommillió márkás termelést Irányoz elő, ezt követően pe­dig évente 10 százalékkal emelkedik majd az új ter­mékek gyártásának volume­ne. A gyártmányok telét a nyugatnémet cég vesri meg tőlünk, s ami talán még en­nél is fontosabb: a szerződéi lehetőséget biztosít, hogy • szóban forgó termékeket m szocialista országoknak m el­adhatjuk. A KGST -országok­kal együtt nem kevesebb, mint 19 országba kerülnek majd el gyártmányaink. — Ha Jöl tudjak, a pneam®» kán klvdl különbőz# öntött ter­mékek gyártása ia aaarapol a szerződésben. — Amikor a cég képvise­lői megtudták, hogy gyá­runkban, van szabad öntödei kapacitás, felajánlották, bogy használjuk ki ezt is közösen. Mi annál is Inkább «tünk a lehetőséggel, hiszen az ál­talunk készült termékek gyártásához korszerű gépe­ket is kapunk a cégtől i —- Wmfftettn, nogy sgymim® tárgyalásokat folytatnak a frnn- cia Legris-eégget In. — így van. Azt Is mond­hatom, hogy már közös ne­vezőire is jutottunk. Űjabb, Illetve új típusú pneumati­kái elemek gyártására kerül sor a szerződés értelmében. t i. i i ■ i ............ . i — Mostanában finn és svéd siakrmberek is gyakran felke­resik a* egri gyárat. Mi után érdeklődnek? — Köztudott, hogy • KGST-tagországok közötti szakosodás értelmében a kis kompresszor gyártása egyik üzemének az egri Finomsze- relvénygyárat jelölték ki. Kompresszoraink valóban magas műszaki igények, kö­vetelmények alapján készül­nek, állják a versenyt a vi­lágpiacon is. Mindezt jól tudják a svéd és a finn szakemberek ás, akikkel most arról tárgyaltunk: mi­lyen feltételek mellett vásá­rolnának kompresszorokat tőlünk. Jelentős szállítások­ról van szó, kisebb módosí­tásokkal kompresszoraink maximálisan elnyerték egy finn és két svéd cég szak­embereinek a tetszését fis ha már az új piacainkról esik azó elmondhatom, hogy sz Országos Gumiipari Vál­lalattal is kapcsolatot terem­tettünk. A vállalatnak a Szovjetuniónak gyártott kü­lönböző gumitömlőkhöz vál­lalatunk készíti majd a kü­lönböző fémcsatlakozók ré­szét Ebből a termékből az Idén 60 ezret jövőre mintegy 500 ezret szállítunk majd.- Amt lm hallottuk, hogy r*- vldmen „robotgépet" la gyár­tana* a Buráin* ' «— Az igazság a következő: a különböző szerelési műve­letek gépesítése elválasztha­tatlanul hozzátartozik a mo­dern iparhoz, a gazdaságos termeléshez, egyik alapja a termelékenység, a hatékony­ság javításának. Mi most az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság ösztönzésére és anyagi támogatásával kezd­tük ed kutatásainkat, ame­lyek célja egy ipari manipu­látor kifejlesztése. Reméljük, sikerül. — lator a MméRt Mm •orv olsti hónapjaiban a vál­lalati középtávú eélkltOaéaakrdl boaaélsottűuk, tat day >nm- máaéa a tervek ni, hofy tokit vállaltak, nagyon íré pék a fel­adatút. lelke*, jot nerve new munkára Ion aallkaég a tervek teljesítésében, A most elmon­dott új feladatok hogyan Jti" nett még bele" a korábbi cél­kitűzésekbe, a gyár fizikai, technikai, szellemi kapacitásá­ba? — őszintén el kell mon­dani, hogy időközben módo­sítottuk a vállalat középtá­vú fejlesztési tervét. S mi­ért volt erre szükség? Első­sorban rajtunk kívülálló okok miatt. Például az olaj­szabályozók kínálata iránt világszerte szűkült a keres­let. Központi döntés értel­mében csúszik az úgyneve­zett országos klímaprogram, ez pedig azt jelentette, ke­vesebb nagy kapacitású kompresszorra lesz szükség. Várható, hogy hazánkban megszűnik a kerékpárok gyártása, kormányhatározat tiltja a tehergépkocsik töbty- szőri felújítását, mi pedig közismerten több alkatrészt gyártunk a kerékpárokhoz és a teherautókhoz ia • — A fejlöd#, a váltóié élet ii köibeixOlt tehát... — Pontosan így van. Nyug­talanságra. türelmetlenségre azonban nincs okunk. Az említett szerződésekkel le­kötöttük felszabaduló kapa­citásunkat, és a mi dolgo­zóink soha sem féltek az új­tól, a magasabb Ismereteket követelő technikától. Felelős­ségteljesen mondhatom azt is: élet- és munkakörülmé­nyeinkkel, a vállalat szoci­ális fejlesztésével kapcsola­tos terveink változatlanok, sőt, az említett új lehetősé­gekkel még a tervezettnél is dinamikusabb fejlődésre nyí­lik lehetőség. Vállalatunk, a népgazdaság hasznára, ja­vára egyaránt Es ez a lényeg. Ebbe« Mi­nnie a gyár dolgozói is. akik az idő, a kor szavát mindig megértve, évről évre ered­ményesebben végezték, illet­ve végzik munkájukat. S te­hetik ezt annál is nagyobb optimizmussal, hiszen a Ko­hó- ét Gépipari Minisztéri­um, « felsőbb párt- és álla­tni szervek részéről maximá­lis a bizalom a gyár vezetői, a vállalat kollektívája, alko­tó közössége iránt Koós József J Fáradt voít és Meet*. Ä ! széket hátratolta, lábát fél­tette az íróasztalra. Az irodá- , ban vágni lehetett a füstöt, de lusta volt arra, hogy ki­nyissa az ablakot. Elővette zsebéből a gyűrött Kossutb- os dobozt kivett egy cigaret­tát, komótosan megtapogatta és rágyújtott Hátravetette magát a széken s fújta a füs­töt a mennyezet felé. Üldö­gélt néhány percet, igyeke­zett semmire se gondolni. Aztán felállt, odament a szekrényhez, kivette a pálin­kát, s töltött magának. Meg­borzongott, ahogy a kisüsti szilva végigégette a torkát de aztán jobb lett. Az öreg Kovácsné lépett be az ajtón, seprővel, lapáttal a kezében. — Maga még itt van, Ko­vács néni? Azt hittem, már rég hazament. — Kém hagyhatom így az irodát, mit mondanának más­nap az emberek. De most már maga is hazamehetne, elnök elvtárs. Lassan már a to­rnasornak is vége lesz. Az elnök elgondolkozott. M Íven könnyű is azt monda­ni, hogy hazamehetne. De ho­vá? A felesége néhány éve elvált tőle, meg is értette az asszonyt. Hiszen alig nevez­hető az családi életnek, ha a férj hajnalban elmegy, éjjel jár haza, s még éjszakánként is felverik, hogy. menjen ki az istállóhoz, mert nem akar megelleni a tehén, vagy tűz ü! itt ki a juhhodályban. Nem is vitatkozott az asszonnyal, nem is ígért semmit, tudta, hogy úgyis hiába. rie most úgy érezte, hogy belefáradt Idegeiben, izmai­ban felgyülemlett a sokéve« fáradtság, valahogy hiábava­lónak érezte a rengeteg roha­nást, gyötrődést idegeske­dést Hogy miért csinálta? KI tudná ezt megmagyarázni? A nagy szavak, hogy az embe­rekért, a közösségért, vala­hogy hatásvadászónak tűn­nek a nem is fedik pontosan a lényeget. Mert a napi roha­nás, munka során kinek is jutnak a szép szavak eszébe. Igaz, hogy a vállalt felelős­ség valahol a tudat alatt ál­landóan meghúzódik, de a megfogalmazásra legfeljebb a különböző ünnepélyes alkal­makkor kerül sor. Töltött magának még egy pohárral. — Nem iszik egyet, Kovács néni? — jutott eszébe. — A, hogy gondolja az el­nök elvtárs! — mondta a ta­karítónő. —• Még csak az hiá­nyozna, hogy az asszonyok is igyanak. Akkor aztán meg­nézhetnénk, hogy halad a munka. Elmosolyodott az öregasz- szony okfejtésén, s lehúzta az italt. Krákogott tőle. — Jobb lenne, ha maga is kevesebbet inna. kfeg nem szívná állandóan azt a büdös bagót. A felesége jutott eszébe. Az is állandóan ezt hajtogatta. De hát ki tudja megunni, hogy le ne horpintsen egy­két kortyot, amikor a feje már majdnem széjjelhasad. Ismét rosszkedvű lett. A fene essen az egészbe. Itt volt ez a mai vezetőségi ülés is. Hiába bizonyította szá­mokkal, adatokkal, hogy mit jelent az új termesztési rend­szer. Hogy kétszer-háromszor «nnyi kukoricájuk terem, mint most. Érvelt, vitázott és nem és nem. Mindig azt haj­togatták, hogy az új gépek hatalmas összegbe kerülnek, meg aztán több műtrágya is kell, és vajon meglesz-e az eredménye. A leginkább az öreg Szabóra dühödött be. Azt mondta rá, hogy nagyzási hóbortja van, azért akarja ezt a zárt vagy milyen rendszert' bevezetni. De az ő zsebük is zárt, nem lehet csak úgy ki­rángatni a pénzt. Meg, hogy elmúlt már az az idő, amikor mindenki hajbókolt az elnök szavára Ma már demokrácia van s be kell tartani a rend­szabályokat. Még ha az el­nökről is legyen szó. Amikor az öreg befejezte a mondókáját, azon gondolko­zott, hogy szépen feláll, ve­szi a kabátját s beteszi maga után az ajtók örökre. Kín­lódjon más is. De amikor a traktoros Nagy Pista felállt, s azt mondta az öreg Szabó­nak szép nyugodtan, higgad­Csatanyerés után Iparosodik Eger A vidék iparosítása nép­gazdaságunk hosszú időre szó­ló feladata, fontos célkitűzé­se. Ezen a téren 1973 első fe­lében is jelentős eredmények születtek, számos ipari léte­sítményt avattak fel. Június­ban adták át például rendel­tetésének a VILAT1 egri gyáregységének US milliós költséggel felépült új üzeme­it, ahol ipari elektronikus vezérlőgépeket és számítógé­peket gyártanak. (MTI Foto: — Erezi K. Gyula) Mottó: n éve kezdődött »* Aramsiol(t*ltatAs Észak-Ma­gyarországon. Csak egy apró mozdulat és már világosság árad szét a sötét szobában, megszólal a rádió, zümögni kezd a porszí­vó, meglódul a hatalmas gép, őrli a kávét a daráló, ontja a vizet a szivattyú. Ki gon­dol ilyenkor a villamosságra, az áramra, amely nélkül mindezt tenni, mozgatni, sok­kal nehezebb lenne, ha egyál­talán lehetne? Napjaink természetes vele­járója kísérője, kissé titokza­tos ereje a villamosság, az áraim. És. hogy azzá lett. emö- gött 75 év sok-sok erőfeszíté­se rejlik. <★> A diósgyőri Vas- és Acél­gyárban már 1882. január 5- én, üzembe helyeztek egy di­namót. amely 110 voltos ára­mot adott. Egerben tizenkét évvel később kezdődött meg az áramszolgáltatás, majd alig valamivel ezután. Salgótar­ján és Sátoraljaújhely követ­te a példát Miskolcon három évvel a századforduló előtt indult útjára az első villa­mos. a Tiszai pályaudvar és a Városház tér között. Gyön­gyösön 1909-ben csavarták meg a villanykapcsolót. Ezek voltak a kezdet állo­másai. A következő időszakban, a mai Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat te­rületén. amelyhez tartozik a megyénkén kívül Borsod, Nógrád, de még SzoLnok me­gye egy része is, egymás után bújtak elő a földből h kisebb- nagyobb áramszolgáltató ü'e- mecskék, olykor csak úri passzióból, mint ahogy tette azt a sátoraljaújhelyi bank- igazgató, aki 1895-ben az első 120 lóerős dinamót a saját tan, hogy mikor járt utoljára Bábolnán, s az öreg csak he- begett-liabogoU. hogy ő nem­hogy utoljára, de még koráb­ban sem járt ott, akkor vala­hogy lehiggadt. Akkor meg nyissa ki az öreg a tv-t — folytatta a fiatal traktoros, — s onnan nézze meg, hogy milyen a mai mezőgazdaság. S amikor már azt hitte, hogy végre békésen elrendeződik minden, akkor tört ki a nagy veszekedés. Neki támadjak a Nagy Pistának, hogy azért, mert vezetőségi tag, még ne­hogy azt higgye, hogy ő talál­ta fel a spanyolviaszt, ö még csak nézelődjön, szerezzen tapasztalatokat s utána szól­jon a dolgokhoz — felnőtthöz való módon. Alig bírta megfékezni a vi­hart S amikor szavazásra tette fel a kérdést, hogy kell- e az új rendszer vagy sem, biztos volt benne, hogy nem­mel válaszolnak. Majdnem leült a székre a meglepetés­től, amikor nyolcán a rend­szerre szavaztak s csak hár­man ellene. De úgy érezte, hogy mind­egy. Nem tudott örülni a győzelemnek. — Hát én mennék, elnök elvtárs — zavarta meg gon­dolataiban az öreg Kovácsné. Ha elmegy, majd zárja- be az ajtót! — Jól van, Kovács néni, menjen csak. Elszívott még egy cigaret­tái, a pálinkát elzárta a szek­rénybe, s már éppen indult volna hazafelé, amikor csö­rögni kezdett a telefon. céljára szereltette fel. Néhány utcai lámpát is ezzel táplál­ta tott, hogy lakása környéke „fényárban ússzék”. <★> A felszabadulás szétrom­bolt erőműveket talált ebben az országrészben is. tiagy ün­nep volt, amikor a gtbárti' erőmű 1945. április 1-én, min­den fogyasztójához eljuttatta az áramot ismét. A romokból lassan újra élet sarjadt, majd az államo­sítás is elkövetkezett. Ezz~l olyan óriási lendületet kapott a villamosítás, amelvet. csak néhány adattal tudunk igazán érzékeltetni. A felszabadult községeknek csak mintegy harmada ka­pott villamos energiát koráb­ban. Az ötvenes évektől kezd­ve, alig tfz év alatt viszont, minden községet villamosítot­tak. Ehhez több mint kétezer kilométer hosszúságú. újaKb vezeték kellett és több száz transzformátorállomás. Alighogy ez a munka be­fejeződött, rgáris újabb fel-, adat várt a vállalat 4ul ti»-, zöira, itfpzzá kellett látniuk' a nagyüzemmé egyesült, mező­gazdasági szövetkezesek elektromos árain mai való el­látásához. Ide csupán, egyel- len számot említünk met: 1200 tsz és állami gazdaság majorjába vitték el a villa­mosságot a sorjázó vezeték- oszlopok, a monot,-n hangon zúgó, sodrott huzalok. < ★ á* Minden szám mögött ott áz ember. Aki produkálja ezeket a meghökkentő, tiszteletet pa­— Jöjjön ki a telepre, azonnal, elnök elvtárs — hal­lotta —1 a Kálmán Pista bá­csival valami van. összeesett az öreg. — Az istenit neki, mi va­gyok én? Mért nem szóltatok az orvosnak? — Próbáltunk, de a szom­széd faluba ment. O ' -v Lecsapta a kagylót, ! -"’t r kocsiba s indult á télén relé Útközben jutott eszébe, hogy most nem is vezethetne, mert ivott. De csak legyintett eg.yét. A telepien berakták az öre­get az aptóba. berohant vele a városba, a kórházba Nem volt súlyos ügy, kaoott vala­mi iniekciót, mondta az or­vos, hogy két-három napot pihenjen. Éjszaka volt, mire hazaér­tek. — Ne haragudjon, elnök elvtárs, hogy feltartottam — mondta az öreg Kálmán. — Ugyan már, Pista bácsi, hogy mondhat ilyet. Teljesen kiment az álom a szeméből, nem volt kedve ha­zamenni. Újra kiszaladt a sertéstelepre. — Na, milyenek ezek a „csodalények" — kérdezte a gondozótól. V — Nem rosszak, elnök elv­társ — mosolyodott el ha­miskásan a fiatalember —, jó pörköltet lehetne főzni be­lőlük. — Majd a zárszámadáson — nevette el magát, s érezte, hogy felenged benne a fe­szültség. Kaposi Levente rancsoló és elgondolkodtató adatokat. A villanyszerelő. Alig néhány évvel ezelőtt, még zajos motorkerékpárral közlekedtek a legdermesztőbb hidegben.is, ha el akartak jutni gyorsan az egyik helyről a másikra. A legtöbb feladat a körzeti szerelőkre várt. Ok több köz­ségért is feleltok olykor, ahogy a városban élők vilá­gos, jól fűtött és gépekkel felszerelt otthonai kórt is. Mit tudtunk, mit tudunk róluk ma is? Jóformán semmit. Kiment a biztosíték, nincs áram? Egy telefon ,ós várjuk, hogy kijöjjön a s :arelő Neki elmondjuk, mi a panaszunk, aztán természetesnek tartjuk, hogy néhány pere 'el k esőbb, már ismét ég a yi.1’ >oy. sz-.l a tv, működik a mo-óg^;; Ki g idol arra, hogy ők mász­nak fel a dermesztő hidegben a villanyoszlopok t tejére, ha ott kel a hibát elhárítani? Ki gondol arra, hogy a vihar által megrongált vagy- a zúz­mara, a hó súlya alatt lesza­kadt vezetéket ők azonnal si­etnek kijavítani, még ha az a Máira legeldugottabb völgyé­ben • található is, ahová csak Úttalan Utakon, nehéz, terep­járó kocsikon lehet eljutni? Ki gondol aiTa. hogy ők sem karácsonykor. s'”n. szilveszter: kor. sem kámku'aban nem inoodVritják azt, hogy nem niegyek, ha egyszer megsza­kadt a villamos energia lát­hatatlan folyama? <★> A fényvivők. Családapák, gondos édesanyák, vidám'fi­atal fiúk és'borzos lányok ta­lálhatók köztük. Brigádokba tömörültek ők is, mint a gyöngyösi üzemigazgatóság területén annyian, tgy a hat­vani mérőhitelesítő állomás 45 tagú Béke bricádia, Nagy Andrásáé vezetésével. Már kilencszer érték el a kitüntető, sv-ttalista címet. Többségük nő. akik mégis mindig, mindenben összetar­tanak. De törődnek azzal is, hogy ismereteiket, műveltsé­güket állandóan növeljék. A több mint negyven brigádtag nagyobbik r's-e nő. egy olyan közösség, a. • ni v>lg szá­mítani lehet Sokan ism- i '•*> becsülik a gyöngyösi Juhász Ferencet Is, aki önálló szerelő. Ez a hi­vatalos elnevezés már minő­sítésnek is számít a munka oldaláról, ö viseli gond tát a gyöngyösi városi világításnak és a kábelhálózatnak. Hogy milyen lelkiismeretesseggel, azt a kitüntetése is bizonylt­ja: a Nehézipari Minisztérium kiváló dolgozója. <★> Emlékezzünk csak! Milyen összefüggést látott a villamo­sítás és a társadalmi, gazda­sági fejlődés között Lenin? Ezen az úton járunk mi is. Ezt az utat építik területünk villamcismunkásai, techniku­sai, mérnökei, akiknek mosta­ni jubileumán megálltunk egy pillanatra — emlékezni a múltra és felidézni a még nagyszerűbb jövő képét. G. Molnár Ferenc * 1973. november 7, szerda Fényvivjh

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents