Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)
1973-11-04 / 259. szám
GATFUTOK * Milyen volt az élet a szibériai Mangazejában ? Olvastuk FÉRFIAK FIGYELMÉBE Három dolog van, amivel imponálhatunk a nőknek: 1. autó, 2. autó, 3. autó. (Le Rirei FELOSZTÁS Az emberiség két nagy csoportra oszlik: azokra, akik arcuk verítékével dolgoznak, és azokra, akik zsebkendőt, hűsítő italokat és legyezőket árusítanak az előző csoportnak. (Parade) A CIVILIZÁCIÓS VÍVMÁNYOKRÓL Eddig a különféle találmányok célja az volt, hogy időt takarítsanak meg az embernek. Aztán feltalálták a televíziót. (Reader’ s Digest) VIGYÁZAT« Anrtak, aki sokat késik egy fogadásról, nem köny- nvebb a dolga, mintha körhintára kívánna felülni menet közben. (Yves Montand) A szovjet kutatók által a nyugat-szibériai Taz-fol.yó partján végzett régészeti kutatások lehetővé .teszik azt, hogy helyes válasz* adjunk a Mar igazé j ára vonatkozó kérésekre — ez volt az első város az Északi-sarkkörön túl, 1601-ben alapították orosz utázók, és a XVII. század második felében bekövetkezett hanyatlása után tűnt el a térképről. „Feltárásunk gazdagítja Ismereteinket egész Szibéria és Oroszország történetéről” — közölte a TASZSZ tudósítójával Mihail Belov profesz- szor, aki a Föld sarki területének történetével foglalkozó munkáival szerzett hírnevet. Belov vezette azt az expedíciót, amely nemrég tért vissza Leningradba a szibériai erdős tundráról, ahol befejezte Mangazeja-ku tatásait.' Ezek a munkálatok több éven at tartottak. A kutatók feltárták a bozóttal benőtt, hajdani gyepet és alatta egy fából épült város nyomaira bukkantak. Az épületek és a deszkapallókkal kirakott utcák maradványai, a munkaeszközök, a különböző használati tárgyak, amelyeket az expedíció tagjai találtak, segítségükre voltak abban, hogy reprodukálják az egykori Mangazeja életének képeit. Belov professzor megállapítása szerint, ez a város Nyugat-Szibéria nagy kereskedelmi és kézműipari központja volt. A leletek alapján ítélve, itt Oroszország többi részénél korábban Indult nagyarányú fejlődésnek a rézolvasztás. Az itteni mesteremberek vadászeszközöket, háztartási felszerelést és különböző dísztárgyakat készítettek. A kézműipar nyújtott megélhetést a lakosság jelentős részének ebben a városban, amely a Fehér-tengertől a Jenyiszej partjáig vezető kereskedelmi út mentén feküdt. Az expedíciók eredményeit egy külön monográfia összegezi majd, amely Mangazejá- val foglalkozik — a gyorsan fejlődő szovjet Észak modern városainak e régvolt előfutárával. (V. Klárin felvétele) A drezdai varázsló Az NDK-ban a cirkusz mii vészeiének népszerű mesterei között a legkiválóbbak közé tartozik a „drezdai varázsló’*. Hosszú Időn át mint titokzatos „Mr. X.’* aratta sikereit, to* már köztudomású, hogy az álnév mögött Herbert Pfauler fizikus mérnök, több ötletes találmány szerzője rejtőzik. Pfauler üres" óráiban rendkívüli eredeti cirkuszi bűvészkedéseken töri a fejét, furfangos szerkezeteket állít elő, s ezeket szabadalmaztatja. F sajátos szabadalmak közül jönéhányat. külföldre » exportálnak« Ismerjünk meg néhányat „találmányai” közül. izotópokból készült varázspálcája felismeri a bronzdobozokba rejtett tárgyak körvonalait. Rádióval irányított fémkobrája kártyajátékot mutat be az ámuldozó közönségnek. Téthatatlan helikopterre szerelt bábúja táncol a levegőben. Félvezetőkből összeállított, manócs- kái vidám történeteket mesélnek. Holográfiái berendezése azt az illúziót kelti, hogy színes, térhatású dekorációk úsznak a levegőben pfauler legutóbb több elmélet? művet irt az illuzionisták művészetéről, s ezekben annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a jövő cirkuszában nagy szerep jut a telemechanikának és a kvantumgenerátoroknak. 60 éve született Albert Camus Az egzisztencializmus irodalmának és esztétikájának egyik legnevezetesebb francia képviselője, a Nobel-dí.jas Albert Camus, 60 éve született. 1913. november 3-án látta meg a napvilágot szegény szülők gyermekeként Algírban, s francia földön egy fatális véletlen aüf'' “lesét követkéz- lében halt meg 47 éves korában, a ú s az alkotási vágy tetőpontján. Nehéz ifjúságát Algírban tölti, 'szerény anyagi viszonyai és korán kezdődött, tüdőbaja ellenére lelkesen folytatja filozófiai tanulmányait, közéli barátaival színtársulatot. szervez, sőt Ő maga is fellép néhány darabban Irodalmi munkásságát ugyancsak Algírban kezdte. Cikksorozatot és esszéket írt a sajtó és rádió számára. A különleges adottságú fiatalember bátor ellenzéki magatartásával még a francia fővaros figyelmét is magára vonta. A 30-as évek elején Camus a Francia Kommunista Párt tagjai sorába lépett, de pár év múlva el távolod ótt a munkásmozgalomtól és a maga sajátosan zárt világába vonult vissza, hogy elvont egzisztencialista eszméinek élhessen. A világháború kitörése elölt érkezett Párizsba és komolyabb, máig ható szépirodalmi és filozófiai műveivel is ekkortájt jelentkezett. Az 1942-ben megjelent Közöny című kisregénye kedvező fogadtatásra talált, s az ugyanebben az évben kiadott Szisziiphosz mítosza című műve — mely az előbbinek mintegy filozófiai magyarázata —, már a legjobbak közé emelte az írót. Későbbi neves regényei közül kiemelkedik A pestis, amely többszörösen jelképes ábrázolásmódjával hősei teljes magányosságát és magárahagyatottságaí. dokumentálja. Tragikus halála előtt négy évvel jelent meg utolsó figyelemre méltó regénye, A bukás, amely heves vitákat váltott ki Albert Camus több remekbe sikerült elbeszélést is írt, mint A vendég, A hűtlen asszony, A száműzetés és az ország. A színházhoz való vonzalma egy egész életre szólt, s többször önálló szerzőként is bemutatkozott Párizsban. Ismertebb müvei a Félreértés és Az igazak. Máskor az ő fordításában, illetve átdolgozásában kerültek színre neves ■ külföldi írók darabjai. Az író, az esszéista, a filozófus Camus halála után is nagyon népszerű maradt, elsősorban Franciaországban, amit jól bizonyít írásainak nagy kelendősége. Erősen egyéni filozófiai nézetei, s rendkívül érzékeny természete néhány hasonló gondolkodású filozófus társával — köztük Sartre-ral is —, össze- különbözéshez vezetett. Sem rendszeres filozófiai munkál, sem külön esztétikát nem adott ki, nézetéit írói elmélkedések formájában rögzítette. Műveinek mélyén az ember helyét, az élet értelmét, az ember es a nagyvilág összefüggéseit és lehetséges kapcsolatait kutatta. Az el ide- genültség állapotának elemzése során jeizi. azt, hogy . bősei nem csupán közönyösek, érzéketlenek, hanem idégejnék is a világban. Véleménye szerint a művészet egyik f& célja lázadni a világ abszurditása ellen, de nem tömegben, hanem egyénileg. Albert Camus különös utat tett meg, az ellenállási mozgalom egykori tevékeny harcosa a magány, az elszigeteltség filozófiájának szószólójává lett. Az egzisztencialis- ta jegyek, a filozófiai mélységek, az elidegenedés meghökkentő jelképei azonban nem csökkentik írásainak irodalmi értékét. Művei olvasmányosak, lenyűgözően érdekesek. Ha nem is talált megfelelő megoldást kényes problémáira, alkotásainak mélyéből mindig felbukkan a kereső-kutató művész őszintén jót akaró törekvése. DR. HEKU JÓZSEF ZvVVVSAAAM/WWNMM^VVWNAAVVVWNAAiVVSAAAAAAAAMAAAAiVWVNA/WWVAAAAAAA/^AÍ Az erdő legszebb évszaka ez: aranyérmek hullanak a fákról. A száraz, sárga leveleket elejtik az ágak, egy-kót másodpercig libegnek, meg-megakadva a gallyak között, némelyik, parányi ejtőernyősként, tovább, s amikor földet érnek, alig hallhatóan megzendül az avar. Mit csinál az ember az őszi erdőben? Feltéve, hogy nem erdész, erdei munkás, vadász, hanem alkalmi látogató? Semmit. Bizonytalanul lépked aszfalthoz szokott lábaival, miközben eltűnődik ereje és a feladat közötti aránytalanságon: leírni az őszi erdőt. Sehogyse lehet. Még lefényképezni is bajosan. Színes film? Valamennyire talán megközelítené a valóságot, ha akkora méretben lehetne megoldani, mint! maga a Bakony. Dehát nem lehet; meg kell elégednünk azzal, hogy itt vagyunk, s hogy az őszi erdő semmilyen műfajnak és eszköznek nem adja magát a kezére. Kerteskő a Magas-Bakony szivében van. A falu felőli hegyoldalon csúnya sebhely, kegyetlen és szakszerűtlen irtás nyoma. Erre- atamban már láttam néhányszor, most végre megkérdezem, hogy mi az. S milyen jó az erdészismerős — habár fiatal, nemrég kezdte a szakmát, mégsem csak a növények és az állatok természetét ismeri, hanem az erdő történeteit és legendáit is. Itt az történt, hogy a hajdani tulajdonos, a harmincas évek elején lóversenyen vesztette el az erdőt. A következőképpen. Kerteskő egy elszegényedőfélben levő dunántúli grófi csalad birtoka volt A fiatal gróf Angliában, az Epsom! Derbyn vett részt, s igen megtetszett neki egy angol arisztokrata versenylova. Megkérdezte, hogy mennyibe kerül. A lord, elég tapintatlanul, azt üzente, hogy egy magyar grófocs- kának aligha lehet arra pénze. Mire grófunkban felágaskodott a történelmi virtus, odament az istállóhoz, elővette a revolverét, halántékon lőtte a paripát és hanyagul hajította oda névjegyét a dermedt lovászoknak: — Ide küldjék a számlát. Erre ment rá az erdő. A gróf még sokáig megmaradt ; Éplénynél kezelte az erdészet* vállalat belső útjának sorompóját a felszabadulás után; amint mond- «Iák,- kiváló szakértelemmel Néhány éve halt meg. Röpke látogatás a zirci arborétumban. A gondnok azt mondja, hogy két dolog van Magyarországon, ami sohasem változik: az egyik a harmincegy forintos napidíj, a másik, hogy a zirci arborétum megtekintése ingyenes. JMi- ni-Bakony”; cseppben a tenger, azaz erdőben az erdő. Évtizedek hozzáértő, szeretetteljes és türelmes munkája teremtette meg. A Bakony teljes flórája. Az erdő szépségét, az őszi avar színét, amint az imént elkeseregtem, nem lehet leírni — de lemásolni igen. Itt minden növényfajta mellett parányi tábla tájékoztat az elnevezésükről. Íme néhány, a különösen szép közül, legalább a nyelvünk gazdagsága feletti örvendezésre. Bokrétafa, olimposzi rózsa, bársonyos kakukkszegfű, illatos karcsú zsálya, kaukázusi zerge- virág, kisvirágú hunyor, boglárkacserje, harangos gyöngyvirág, égi szilva, ezerezép kékség... Nem agyonrendezett, parcellák közé szabályozott növénykert; természetes környezetükben láthatók a hegyvidék fái és virágai, A vöröstölgy óriási levelei olyan 6imák és vékonyak, hogy a gyenge októberi napfény átvilágítja valamennyit, így mintha egy hatalmas erdei karácsonyfát látnánk -r s ez Igazán a „mindenki karácsonyfája”, minden kirándulóé, er- rejáróé. Alkonyaikor a szemünk előtt oltogatják rajta a fényeket, s amikor elmegy a nap, a fa a legkisebb fuvallatra is megborzong és kíméletesen elejt egy- egy levelet. Azt mondja az erdész, előfordul, hogy a vöröstölgy estéről reggelre teljesen megkopaszodik. Fordítva éppen, mint az ember, aki estére kopaszodik meg, életének estéjére többnyire, ámbár újabban már ez sem gilt, mert mind több a fiatal kopasz. Tehát a kopaszság nem jelent semmit. Sőt, a kor sem. A B.-ben lakó öreg erdészről, aki már tizenöt éve nyugdíjas, azt mesélik, hogy évenként váltogatja az élettársajt, s hogy a sűrű csereberét a következőképpen indokolja: Megfigyelte, bogy a természet pazarló jókedvében az az asszony! szépségnek annyi fajtáját és formáját alkotta meg, hogy kifejezetten hálátlanság volna hosszú ideig az egyikhez vagy a másikhoz ragaszkodni ... Útban Bakonybé! felé, a Geren- ce völgyébert. A ritkuló erdőn áttűz a nap, opálos fényben derengenek a sima törzsű bükkök és a gyertyánfák. E pillanatban azon 6e csodálkoznék, ha efdeí manók vagy mesebeli tündérek, esetleg boszorkányok ugranának elő valahonnan. De hát a boszorkányok már nem az erdőben laknak. . Ahogy ereszkedik a nap, s mélyül a- délután, úgy vorö6ödik az erdő. Mintha izzana a belseje. A Magas-Bakony szívében talán a Gerence-vidék a legszebb. Űtitár- sam szerint ez „a Bakony fő mondani való j a”. Sikerül meg „puskavégre” kapni a vadászokat. Már szállingóznak a tanyájuk felé, mert sötétedik. Nagy a zsákmány: nyúl, kakas, disznó, őz. Vadászvacsora ma nem lesz, a legtöbben máris utaznak Budapestre, Győrbe, Veszprémbe, sőt Münchenbe, Bécsbe. Csak néhány falat szalonna, szalámi, hatalmas, piros paradicsompaprikákkal, s némi bor. Meglepő, milyen kevés ital. a vadászathoz nem értő ember azt gondolná, hogy a férfias diadalt hatalmas poharazással kell megünnepelni Azt mondják a komolyabbak, hogy szó sincs róla, a vadászat is szenvedély, mámor, minek másfajta, rosszabb minőségű mámorral tetézni? Aztán elmesélik a nap történetét, s belelendülve a meséiéibe egy múlt heti eredményes napot, majd egy még korábbi bámulatos vadászhistóriát, mígnem egyikük az órájára pillant és így szól: — Indulunk, vagy hazudunk meg egy kicsit? Mire eldöcög velük a fogat, hideg homály borul az erdőre. Már nedvesek a napközben lehullott levelek; ereszkedik az őszi köd is, eltakarja a szemközti hegyoldal magas fáinak sokáig világító törzseit, csak a koronájuk emelkedik ki- A könnyű szél kissé meg- mozdítja-meghajtja a ködöt, s ilyenkor úgy látszik, mintha úsznának fölötte a fák. . , . . .VvV.W.VW'/Vv- . ,vV. £ VAAAA/VWAA
