Népújság, 1973. november (24. évfolyam, 256-280. szám)

1973-11-23 / 274. szám

Nyomtalanul eltelt három évtized Helyünk és igényeink a családban ügy reprezeniutiv felmé­rés bő! nein lehel i á alános következtetéseket levonni. De következtetni lehet be­lőle az általános gyakorlat­ra. Legalábbis ezt bizonyí­totta a Hazafias Népfront megyei bizottságának az a felmérése, amelynek során t>36 asszonyt kérdeztek meg többek között arról, hogyan él es dolgozik otthon, a csa­ládjában. A felmérés rész­ben kedvező, részben na­gyon is meghökkentő vála­szokat hozott. Kedvezőt ar­ról. hogy a megkérdezett családok tíU százalékában a rádió, a televízió és az új­ságok naponta ..házhoz szál­lítják" a nagyvilág esemé­nyeit, a kultúra híreit. Meg­hökkentőt arról, hogy amis a munkahelyen és a köz­életben egyre több jogot kapnak a nők. addig ott­hon, a családokban, mintha nyomtalanul szállt volna el az emberek feje lelett, im­már három évtized. Nézzük a számokat. Tizenkét óra munka — naponta A megkérdezett nők 46 százaléka, a háztartások igen fejlett gépesítése ellenére, naponta négy, vagy ennél is több órát tölt el háztartási munkával. Nem kell sokat számolgatni ahhoz, hogy rá­jöjjünk. ez azt jelenti, a dolgozó asszony naponta Összesen legalább 12 őrit tölt el aktív munkával. Ha a megmaradó 12 órából egyet leszámítunk a munka­helyre való bejárásra és nyolcat az alvásra, elvileg mindössze három órája ma­rad pihenésre, gyermekne­velésre, tanulásra, szórako­zásra. Ám a gyakoilatban még ennyi sem. A megkér­dezettek 22 százaléka 10 ki­lométerre. vagy ennél is tá­volabbra jár dolgozni. 44 százalékának 2—5 kilomé­terre van a munkahelye a lakástól. Tehát a szabad időből újabb 1 óra lejön. Ha a hátralevő két órába még beleszámítjuk, hogy el kell hozni a gyermeket az óvo­dából, bölcsődéből, máris ott tartunk, jó, ha pihenés­re, szórakozásra és a gyer­mekekkel való foglalkozás­ra összesen 1—2 órája ma­rad. 5 De miért ilyen kevés a szabad idő? Ehhez szorosan hozzátartozik, hogy az asz- szony mennyire magára ma­rad otthon. A megkérdezet­tek 50 százaléka felelt igen­nel arra, segít-e a férj a házi munkában. Ezt a se­gítséget tovább részletezve kiderült, hogy azt az egy órát az állatok etetésevei, a kertben végzett munkával, esetleg bevásárlással töltik el. A gyermekeket a meg­kérdezett családoknak csak 30 százalékában vonják be a házi munkába, s ők is csak alkalomszerűen. Indoklás: sok a gyermeknek a tanul- ■nivalója, ő is dolgozik már... A mosást, takarítást, vasa­lást. egymaga végzi a meg- jj kérdezett asszonyok 70—80 százaléka. Még külön meg is jegyezték, ezt kizárólag női munkának tartják. Hogyan alakul -tovább s szabad idő felhasználása'' főtte ugyanakkor a vála adók közül 205 asszon}. > bizonyára uz a hetven is. akf erre egyáltalán nem vá­laszolt. Részben pihenéssel töltötte szabadsagát a meg kérdezettek 40 százalék". Hogyan alakulnak a kö­zös családi programúit7 A válaszokból kiderült, hogy a közös családi program a megkérdezettek 50 azázalé- kánál kimerül az eseten­kénti rokonlátogatásokban 30 százalékuk felelt úgy. hogy időnként kirándulnak együtt a gyermekekkel. Vi­szont mindössze 71 család jár színné zua tő még ennél is kevesebb múzeumba. 88 családtól az a válasz érke­zett, hogy soha sincsen kö­zös programjuk. Rendszere­sen, hetenként, csak a meg­kérdezettek 21 százaléka dolgoz ki közős programot az egész családnak Nem sokkal vigasztalóbb a válasz arra a kérdésre sem, egyénileg milyen pii»e- nést választanak. Mindössze 58 asszony — a megkérde­zettek alig több mint 9 szá­zaléka — talál szabad időt magának az olvasásra. Nem ■fokkal többen kézimunkáz­nak, saját szórakozásukra, és csak 11 asszony adott olyan választ, hogy sétára is jut ideje. Anya nevelte gyerekek A szabad kiőre marad — ha egyáltalán van ilyen —, a gyermekékikel való fog­lalkozás. A megkérdezettek több mint egyharmadánál a gyermek nevelését kizárólag az anya feladatának tartják. Csupán 91 családból érke­zett olyan válasz, hogy a? apa, s 66-tól olyan, hogy mindketten foglalkoznak a gyermekekkel. Sommázva a szabad idő alakulását^ a megkérdezet­teknek több mint a fele vá­laszolta azt, hogy egyálta­lán nincs szabad ideje, vagy csupán alig 1 óra naponta. Bizonyos, hogy a megkér­dezettek válaszai nem ad­nak pontos képet az általá­nosról. Ha több ezret kér­deznek meg, a válaszok sok­kal eltérőbbek lettek volna. De alapjaiban a gondok egy­formák. akár fizikai műn teásokról, akár szellemi dol­gozókról van szó. Az emlí­tett adatok, ha nem is a teljesség Igényével, azért tükrözik azt, hogy az asszo­nyok saját családjukban na­gyon messze állnak még az i deális munkamegosztástól. De, mini a gyermekek bevo násáról szóló számok bizo­nyítják, ezt az állapotút bi­zonyos főkig konzerválják is, nevelési módszereikkel. Mert lányaikat alig (mondván, majd az élet úgyis megta­nítja), fiaikat szinte egyálta­lán nem vonják be a házi teendők elveg/.ésébe. Szinte töretlenül tartja magát azaz elv a családok többségében, hogy a házi munka csak a nők feladata. De mindez, bi­zonyos igénytelenséget is je­lez. Az asszonyok többsége még ma sem követeli meg a család részvételét az ott­honi munkában, s így vá­lik a dolgozó asszony szá­mára a termelőmunkában való részvétel megsokszoro­zott megterheléssé. Pihenni tudni kell Vonhatók le a válaszok­ból más következtetések is. TSs ezek egyben már felada­tot is jelentenek. Meg kell tanítani a nőket’ a szabad •idejükkel való jobb gazdál­kodásra, a házi munkák egyszerűsítésére. Nagyobb átvállalásra van szükség a családon belül és a családon kívül egyaránt. Hogy csak néhány dolgot említsünk, a megkérdezettek elég nagy százaléka válaszolta: hiány­zik az iskolai napközi, az óvodai férőhely, az üzemi konyha, az olcsóbb félkész élelmiszer. Sokat keli tehát tenni, hogy az asszonyok otthoni helyzete könnyebb legyen. Mert egyelőre még jóval hátrányosabb, mint a munkahelyen. És ami a leg­nagyobb baj, erre igényük is jóval kiseebb a kelleténél. Deák Robb Mai tv-ajánlatunk: 20.00: Szophokíész: Oidipusz király A kétrészes tragédia köz­vetítése a Madách Színház előadásában, felvételről. Szo- phoklész, az ókori görög „tragikus triász" — Aisz- khülosz es Euripidész kor­társa es nőtársa — középső tagja volt, az Athéni de­mokrácia drámairodalmának eg} ik legtermékenyebb alak­ja. Több mint 130 tragédiái írt; amelyből az utókorra az újonnan feltalált Nyomszi- matoiókkul együtt 8 maiadt. Az Oidipusz király időszá­mításunk elöli 42»—425 kö­zött íródott, és a lét es tu­dat közötti szakadék végle­tes és végzetes ellentétének egyik első művészi kifejté­se. A szubjektíve vétlen em­ber objektív bűnösségének sorstragédiája bontakozik ki a néző előtt. Hazánkban a múlt szá­zadban tódult meg Szophok- lesz fordítása. A Madách Színház előadásában most vetítésre kerülő tragédia Ba­bits Mihály fordításában ke­rült színre, Ádám Ottó ren­dezésében. A címszerepben Gábor Miklósi láthatjuk. Baipszgyerckeli bölcsődéje Tatabányán átadták a város legújabb bölcsődéjét. A S.i millió forintos költséggel felépült ú* létesítmény S0 gyer­meknek ad inásodik otthont. Tatabányán .na mar mindé» iászorvló gyermeket elhelyezhetnek a város valamelyik böl­csődéjében. Délelőtti foglalkozás a nagycsoportosoknál. (MTI-foto: Uadas János — KS) Huszonkétmillió - még közelebbről Lapunk október 21-i szá­mában riportot közöltünk Eger Csebokszári városne­gyedének új, korszerű, ti­zenhat tantermes általános iskolájáról, megszólaltatva többek között az intézmény igazgatóját. Az öröm mellett szót ejtet­tünk a gondokról is. Cikkünkre válaszolt Király Gyuláné, az új iskola igazga­tója. Értesített arról, hogy a Heves megyei Tapácsi Építő­ipari Vállalat máris igen so­kat tett a hibák korrigálá­sáért. Örülünk ennek, hiszen — többek közöft.-—, ezért is született riportunk. Az igazgatónő felhívta fi­gyelmünket a riport néhány olyan mozzanatára, amelyek — a kétségtelen jó szándék ellenére — félreértésre ad­hatnak okot. A cikk írója összehasonlításként megemlí­ti Király Gyuláné korábbi munkahelyét, az egri V-ós számú Általános Iskolát, ki­emelve azt, hogy ‘ott a kor­szerű oktató-nevelő munka ágén sok tárgyi feltétele hiányzott. Az igazgatónő ezt nehezményezni, mert mint írja: „Korábbi iskolámhoz... sokkal több érzelmi kötelék fűz, mintsem, hogy ilyen nyers lekezeléssel szólnék ró­la.” Megértjük reagálását, egy­kori munkahelye iránti meg- oecsülését. Ezért hangsú­lyozzuk mégegyszer. hogy a riport szerzőiének nem állt szándékába kissebbíteni azt a rendkívül eredményes, sokoldalú tevékenységei, amelyet az V-os számú Álta­lános Iskola hivatásszeretet­től áthatott nevelőtestülete végez nap mint nap, a hiá­nyos tárgyi feltételek ellené­re is lépést tartva a modern pedagógia legújabb vívmá­nyaival. Erre utal a cikk is, s erről riportban számoltunk be az elmúlt év novemberé­ben, tájékoztatva egy alkotó • jellegű. rendkívül hasznos nevelési értekezletről. Az vi­szont tény, hogy a jó adott­ságok lényegesen megkönnyí­tik a tanári munkát. A riport ezért említette összehasonlí­tásként az V-ös számú iskolát Ezért sorolt fel mindent, ami korszerű az új intézményben, utalt arra, hogy itt milyen sokat, milyen színvonalasat produkálhat a nevelő, s egy­általán nem kérdőjelezte meg azt, hogy az új iskola neve­lőiben van annyi teremtő­kedv, ambíció, „amennyi a tisztességes nevelési sikerek eléréséhez kell.” Annál is In­kább, hiszen ez o tanári gár­da már évek során, más is­kolákban bizonyította képes­ségei javát. , Elmondtuk mindezt azért, hogy tisztázzuk a félreértést, s hangsúlyozzuk az elisme­rést, a segítő jó szándékot. ^AAA^A^AAAAAA^AA^AAAAAAArfNAAAA^A^#VVAAAAAA^AAAAAAAAAAAA^AAA^^^^^^AA/>AAAAAAAiAA/k*AAAAAAA/%AA/NA/VV*»/VVA/\A>/VVVV,vAA/V\A/S^^A/VVVVVSAAAA/V*V'>f AZVWWWWWVWXAAAAAAAAAAAAA# Öt év alatt egyszer sem Elgondolkoztatóak a vála­szok. Vegyük először i leg­nagyobb szabad időt, a két- három hetes évi szabadsá­got. A megkérdezettek jV százaléka nem volt üdülni az utolsó öt évben sem '.tt­ját, sem a férj jogán. A t>J6 asszony közül mindössze 87- en válaszolták azt, hogy szabadságukat ténylegesen pihenéssel töltötték. Egész szabadságát munkával töl­QjjwMi my november S3.» péntek Az utolsó napokban «- panderezett. Kevés sikerrel. Inkább csak elfáradt bele, látványos eredmény semmi. — Előbb kellett volna kezdeni! Ezt tette a kénye­lem! Olyan vagyok, akár egy béka! Azon töprengett, hogyan mondhatná le a meghívást Beteget jelent. Elutazik. Meghalt a nagyanyja. Eset­leg ő hal meg. Gyanús, na­gyon gyanús! Beke tud a dologról, első lenne, aki be­súgná az igazgatónak, hogy azért nem ment el, mert szégyellt levetkőzni. Szilveszter előtti napon, aztán elmondott mindent az asszonynak. — Nem! Ilyen ocsmány­ságokban nem veszek részt! — Az' asszony szemé «ik­rákat szórt — Hogy képze­led?! A mi családunkban erkölcsös emberek éltek! — De fiacskám, értsd meg... nemcsak mi leszünk meztelenek! És talán nem is kell egészen... Talán elég csak, ha pizsamában... — Akkor is!' Rám ne- szá- ■itiiisí Térden felitli szoknyát sem viseltem soha! — jó, akkor te nem jössz — sóhajtott Tóbiás —, majd azt mondom, hogy elvál­tunk. De nekem muszáj el­menni. hiszen, ugye, beszél­tem neked a rucatervemről... Most majd odaállok az igaz­gató elé és mint férfi a fér­finak: ize ndőzst lenül.. Sokáig beszélgettek, vé- ! gül az asszony nagy nehe- ; zen beleegyezett. TOTH-MATHÉ MIKLÓS: B szégyenlős beosztott — De akkor vennem kell egy új kombinét. Nem aka­rom, hogy megszóljanak... És neked is szükséges egy új alsónadrág, olyan modern fazonú, fiús... Nem járat­hatod le magad jégeralsó- ban! — Csak már túl legyünk rajta — csóválta a fejét Tó­biás. — Azt hiszed, én uj­jongok a boldogságtól? El­múltam ötvenéves, még ha fiatalabb lennék! Az igazgató hűvöevölgy i Júliájában, minden úgy tó­dult, mint egy közönséges szilveszteri összejövetelen. Ital, szendvics, magnó. Az­tán egyre/ jobb hangulat lett. Előkerültek a papír- trombiták, a fejekre fölke­rültek a különböző papíríi- tyulák. Beke egy cowboyka- lapban feszített, az igazgató bohócsüvegben. A fiatalok táncoltak, de még mindig semmi!... — Mi ■ less már? — hajolt közei Tóbiáshoz az asszony. — Hiába vettem fel az új kombinét? Babarózsaszínt vettem, az fiatalít!' Tóbiás nem figyelt az asszonyra. Az igazgatót les­te. hogy az mikor ad jelt a vetkőzésre. Közeledett az éjfél. Tóbiás letette a za­kóját, kioldotta a nyakken­dőjét és meglazította a cipő­fűzőit Ügy tervezte, ha már vetkőzni muszáj, akkor megelőz mindenkit és első­nek köszönti meztelenül az igazgatót. De éjfélkor is csak a szo­bi rt a tovább. Egv alkalmas pillanatban, amikor senki sem volt az igazgató körül, odasompoly gott: , — Bocsánatot kérek ,.. mikor kezdjük? — Mit, Tóbiás kartárs? — Hát azt... hiszen tet­szik tud ni... — Azt? Fogalmam sincs miről beszél. kasra pezsgőd trrrogáts — és még senki sem volt ruhát­lan. Ráadásul Beke Gerzsoi: köszöntötte elsőnek az iga'/, gatót. Tóbiás Vince csak ötödiknek. Végül Tóbiás mát- úem — Én nem,' igazgató lm­— A vei közősről, igazon tó kartárs... fia nem tet- szJi na-‘iriti,lai én i-.ar ki fűztem u apón’-:.. — Maga lí aJoar óéikor ni? társ.,. illetve, ha minden­ki, akkor ugye, én sem von­hatom ki magam...' de, hogy úgy mondjam, nem i» akarom kivonni... vagyis, ha az igazgató kartárs úgy látja jónak, én, meg a ne­jem talán el is kezdenénk... Az igazgató akkor már úgy nevetett, hogy a bohóc­süveg rázkódott a fején. — Tóbiás kartárs, magát slaposan beugratták! Ki volt az a pihent agyú, aki kifundálta ezt a... ezt a ... Tóbiás Vince olyan gyű­lölettel nézett Beke felé, hogy az igazgató ettől rög­tön kitalálta. — Szóval, Beke volt? — Igen, kérem, Beke kar­társ engedte meg... ezt t minősíthetetlen viccet velem szemben... És ezt ,kikérem ■magamnak... Én, igazgató kártárs, mindig a hivatai érdekeit tartom szem előtt... Mert, kérem, a rucákkal kapcsolatban is lenne... — Ne negye úgy a szívé­re! — veregette vállon az igazgató. — Elvégre szil­veszter van! , De igére n . hogy ezt a nervahajder Bekét ás-zesziiom! Tó bias Vine:- v üss.- : •>> boly - goit a felesége melle .ás dü­hében Íegszív ckebbey. azon­nal levetkőzött volna. Kü­lönösen, hogy „iátta, mint kacag. együtt Beke az igaz­gatóval. Aztán htrtei«i ráüt d féléié::; Ürisi . őszei; Bekének is van »rvja­vaslata a rucákkal mpcso- iatbani iVége.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents