Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-11 / 238. szám

A kollektíva részeseként A SZERVEZETI szabály­zatban is rögzített alapelv, hogy pártunk minden tagjá­nak azonosak a jogai és a kötelességei. így a lenini el­veknek megfelelően — min­den párttagnak kötelessége részt venni alapszervezeté­nek munkájában, beosztásá­tól, társadalmi rangjától függetlenül. Bár formailag azonosak a kötelezettségeik, az állami, gazdasági, társa­dalmi élet kommunista ve­zetőivel szemben mégis na­gyobbak a követelmények és az igények. Nem ellentétes ez a szer­vezeti szabályzattal, sőt, lo­gikusan következik abból, hogy ezek a vezetők — ép­pen beosztásuknál és tiszt­ségüknél fogva — bizonyos területeken több ismerettel nagyobb áttekintési lehető­séggel rendelkeznek, mint alapszervezetük tagsága ál­talában. S nagyon fontos kérdés, hogyan hasznosítják ezt a „többletet” az alap­szervezet munkájának fej­lesztése, politikai befolyásá­nak növelése, más szóval a part vezető szerepének fo­kozottabb helyi érvényesülő' se érdekében. Különösen fontos e kér­dés vizsgálata a párttaggyű­lések munkájával kapcsola­tosan, hiszen a taggyűlés az alapszervezet legmagasabb fóruma, s a párttagság in­tézményesen e fórum révén kapcsolódik a párt politiká­jának alakításához és meg­valósításához. A párttagok egyenlőségének elvéből kö­vetkezően a taggyűlés rész­vevőiként is egyenlőek a párttagok jogai. Az ismere­tekben, felkészültségben mu­tatkozó különbözőségek sem változtatnak ezen: a nagyobb tudás nesm jár több joggal, mint ahogy a sarzsi hiánya 'sem kárhoztathat senkit ar­ra, hogy puszta szemlélője és hallgatója legyen egy-egy téma vitájának. S hogy a helyi vezetők ezeket az el­veket helyesen vagy helyte­lenül értelmezik-e a gya­korlatban, az a legkevésbé sem mellékes: nagyon sokat segíthetnek — vagy árthat­nak — ezzel az alapszerve­zetük pártéletének. AZ ELSŐ fontos követel­mény e vonatkozásban a taggyűléseken és egyéb párt- rendezvényeken való rend­szeres, példamutató megjele­nésük és részvételük. Az a tapasztalat, hogy e tekintet­ben is sokat javult a párt­fegyelem, a kommunista ve­zetők döntő többsége alap­szervezetében is becsülettel és példamutatóan teljesíti párttagságából falcadó köte­lezettségeit. Éppen e kedve­ző fejlődés alapján lehetsé­ges és kívánatos, hogy a nem így cselekvőktől apárt- alapszervezetek — a minden párttagra nézve azonos mér­ce alapján — még követke­zetesebben igényeljék ezt, s az irányító pártszervek is adjanak ehhez megfelelő se­gítséget. Az előbbinél összetettebb kérdés, milyen legyen a pártcsoport-üléseken és a taggyűléseken, általában az alapszervezet életében való részvételük, hogyan nyilvá­nítsanak véleményt, milyen formában adják tovább is­mereteiket, gondolataikat. Azok járnak el helyesen, akik e vonatkozásban is tar­tózkodnak a szélsőségektől. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert — ha kis szám­ban is — vannak, akik le­becsülik pártcsoportjukat vagy alapszervezetüket, míg mások, éppen fordítva, szin­te „rátelepszenek” azokra. Velük szemben az olyan ve­zetők sokaságát állíthatjuk követendő példaként, akik­ben él és hat a szándék, készség és képesség a kom­munista kollektíva munká­jában való aktív részvétel­szervezet más tagjai, ugyan­több lenni, mint az alap- re. Az ilyen vezető nem akar több lenni, mint az alapszer­vezet más tagjai, ugyan­akkor készségesen és szeré­nyen adja tovább, teszi az egész közösség számára hasz- nosithatóvá azokat a többlet- ismereteket, azt a nagyobb tudást, amellyel rendelke­zik. AZ ISMERT tapasztalatok szerint célravezető, ha a ve­zetők mindig a tárgyalt na­pirendhez kapcsolódva hasz­nosítják ismereteiket, s nem külön napirendi pontként . tájékoztatják a pártalapszer- vezet tagságát. Azt a gyakorlatot lehet tehát ajánlani, hogy a napirenden szereplő téma kapcsán se­gítsék a helyi viszonyok­nak megfelelően megszabni a párthatározatokból adódó tennivalókat. Ezen túlmenő­en valóban csak a legszük­ségesebb esetben — a párt­vezetőséggel előzetesen egyeztetve, illetve a párttag­ság igényének. megfelelően — célszerű a napirendtől független külön tájékozta­tást adni. Sokszor aprónak látszó formai dolgok is lényege­sek. így például általában hasznosabb, ha egy-egy té­máról elsőiként nem a veze­tő beosztásban dolgozó párt­tag fejti ki a véleményét. Nem könnyű, de fontos megfelelően érzékelni, hogy mikor a legeredményesebb és a leghelyesebb a vitába való bekapcsolódása. For­mainak tűnő, ám nagyon is fontos kérdés hozzászólásá­nak időtartama és közérthe­tősége is. Ez többek közt azt is jelenti, hogy ném szükséges a vezetőnek min­den témához, vagy egy té­máihoz többször is hozzá­szólnia. Ez természetesen egyáltalán nem jelenthet igazolást vagy felmentést azok számára, akiknek tag­gyűlések sorozatán át nincs érdemi véleményük, monda­nivalójuk. A PART VEZETŐ SZE­REPÉNEK helyi érvényesü­lése, tekintélyének és politi­kai befolyásának növekedé­se nagyon sok tényezőtől függ. Ezek egyike a kom­munista vezetők magatartá­sa, alapszervezetükben vég­zett tevékenysége, példamu­tató pártszerűsége. Lakács Gyula az MSZMP KB munkatársa Az őszi munkákról jelentjük Hevesen a diákok is segítenek X hevesi Rákóczi Termelő^ szövetkezetben sokirányú te­vékenység folyik ezekben a napokban is. A megye hatá­rain túl is híres zöldségter­mesztő termelőszövetkezet már betakarította a zöldség­félék jelentős hányadát. Je­lenleg több száz • diák segít­ségével a paprika magozása folyik, vetőmagnyerés cél­jából, húsát pedig szeletek­re darabolva a konzervgyár részére készítik elő. A para­dicsomföldön is beérett az idei utolsó termés. Egyide­jűleg a kertészet másik ágá­ban, a szőlőben is javában folynak a szüreti munkák. A 130 hektárnyi szőlő felét már leszüretelték. A közös gazdaság idei őszi vetésterve, valamint vető­szántási terve 1037 hektár, amelyből 770 hektáron már elvégezték a talaj-előkészí­tést, s 200 hektáron az őszi árpát, 100 hektáron a triti- calet és 220 hektáron az őszi búzát is elvetették. Javában folyik a mintegy 400 hektár­nyi közös kukorica betaka­rítása is. A felével már vé­geztek, s az eddigi termésát­lag biztató: 65 mázsa hek­táronkénti májusi morzsolt- ban. Megkezdődött a paprika­feldolgozás Kalocsán A Kalocsai Fűszerpap­rika és Konzerváló Válla­lat naponta 25 vagon nyer.- paprikát dolgoz fel. Mai maiban naponta 25 mázsa paprikát őrölnek. Készít­ményeinek mintegy 60 szá­zalékát exportálják. A vi­lág majd minden országá­ban ismerik és szeretik ezt a sajátos kalocsai nemes fűszert, melyet a környé­kén mintegy 7200 holdon termelnek. Képünkön: Paprilca „díszben” a Ka- locsa-környéki házak. (MTI-foto — Sarkady János, felv. — KS) Megyénkben is: Megváltozik a §erté§telepek technológiája Szakmai körökben már elég régi keletű téma, hogy a néhány évvel ezelőtt gyors egymásutánban létesített sza­kosított sertéstelepeink álta­lában nem felelnek meg a velük szemben támasztott követelményeknek. Elsősor­ban belső technológiai prob­lémákról esett és esik szó a bíráló megjegyzésekben. Ugyanakkor az is tény, hogy különféle takarmányozási gondok- (mint például a fu- zárium-fertőzött keverékta­karmány) is nehezítették az elmúlt három évben a fiatal sertéstelepek tevékenységét. Országos vizsgálat Az érintett szakágazat ve­zetői — a termelők képvi­selői és a felügyeleti szervek —, ez év szeptemberében egy országos vizsgálat kere­tében felmérték valamennyi szakosított sertéstelepünk helyzetét. A tapasztalatok összegzésekor beigazolódtak a korábbi feltevések: a tele­pek sem szaporulatban, sem súlygyarapodásban nem hoz­zák a tervezett mutatókat. Farkasdi Gyula, az Eger— Gyöngyös vidéki Termelő- szövetkezetek Területi Szö­vetségének titkára elmondot­ta, hogy az Ipari Sertéstelep­építő Közös Vállalkozás ve­zetőivel, szakembereivel együtt olyan következteté­Az egyik Heves megyei gyárban járva, a legnagyobb üzemrész művezetőjétől hál- lottam a lakonikus megálla­pítást: — Elnőiesednek a vasas­szakmák. ..! — mondta. S hogy szavait bizonyítsa, végigvezetett a munkapadok között. Nem számoltam utá­na, de úgy emlékszem, hogy minden harmadik-negyedik esztergapadnál, köszörű- és fúrógépnél nő dolgozott, szakmunkásként. Később más üzemekben is érdeklődtem, mi is az igazság, jogos-e a megállapítás? A legtöbb helyen azt mondták: igen, egyre több nő találja meg a számítását az üzemek gépei (mellett. Ott, ahol eddig' jóformán csak a férfiak ke­resték a kenyerüket. Ma pedig megszokott lát­vány: nő az esztergapad mel­lett. ., Lányok az esztergapadnál — 1968-ban végeztem el az általános iskolát Gyöngyös- solymoson. Mindig szakmát akartam tanulni, ezért a fel­vételi lapon elsőként marós­nak, másodikként esztergá­lyosnak, harmadikként pedig üvegcsiszolónak kértem ma­gam. Aztán jött az értesítés: esztergályosnak vettek fel. -. — mondja Nyilas Katalin, az Izzó gyöngyösi gyárának fia­tal dolgozója. — Hol kezdte az ismerke­dési » szakmávái'l , _ . — Itt az Izzóban, a 3-as üzem egyik gépe mellett. — Hogy fogadták az idő­sebb szaktársak, a férfiak? — Biztosan furcsállották egy kicsit, hogy a vasasszak­mát tanuljuk, de megszokták, hiszen akkor több mint húsz lány került ide az üzembe. Aztán elsajátítottuk a szakma fortélyait, s ma már teljes értékű munkát végzünk va­lamennyien. .. — Soha nem gondolt arra, hogy mégis jobb lett volna egy nőiesebb foglalkozást ke­resnie, vagy hogy miként hangzik majd, ha egy fiú kérdésére azt kel! válaszbl- nia: esztergályos vagyok. . ?! — Nőiesebb szakmát, hi­szen még az sem jut be, aki annyira fodrász, vagy fény­képész, kozmetikus szeretne lenni? Egyébként máshol nem keresnék ennyit, ma már óránként 10 forint tíz fillé­rem van. A fiúk? Nemcsak a szakma teszi az embert, én sem azzal kezdem, hogy ő mivel foglalkozik... — Egyszóval nem bánta meg? — Nem. Bár ez nem jelen­ti azt, hogy mindig a gép mellett maradok. Emelt szín­tű szakmunkásképző oktatás­ban részesültem, leérettségi­mm és szeretném elvégezni a felsőfokú gépipari techni­kumot. De hát az is vasas- szakma, nem? Szanyi Katalin köszörűs a Mátravidéki Fémművek siro- ki gyárában. Két éve dolgo­zik önállóan, sokszor nem is kimondottan a tanult szak­májában, mert egy köszörűs más vasasmunkához is ért. — Ha újrakezdhetném? Is­mét vasas lennék. Az igazság az, hogy nem vagyok olyan típus, aki odaül az íróasztal mellé. Nekem már hiányzana az üzem és a gép... — Hogy kezdődött ez az üzemmel való szoros kapcso­lat? — Ügy, hogy egészségügyi szakközépiskolába akartam menni, de a szüleim, akik akkor már régen a gyárban dolgoztak, azt mondták: gye­re be, tanulj előbb egy szak­mát, aztán majd _ képezheted még magad, lesz rá időd. És én bementem a gyárba, ahol az első ténykedésem az volt, hogy összekevertem a külön­böző gépeket, mert az élet­ben nem láttam még eszter­gapadot, vagy egy modern köszörűgépet... — És a beilleszkedes? — A farban avm útikat tek meg az emberek azon, hogy néhámyan, lányok, szak­mát akarunk tanulni. Csak a rokonok rőkönyödtek meg egy kissé a döntésemen, pe­dig semmi rendkívüli nincs az egészben. Egyszer hallot­tam egy mondást: nem az a lényeg, hogy ki üti a vasat, hanem az, hogyan! Ez a ma­gyarázata az egésznek,. — Ügy hírlik, hogy elnőie­sedik a vasasszakma, vajon miért? — Mert jól ütjük a vasat... Mert jól ütik a vasát, va­lóban. Ezt a legtöbbjükről még a szakma „öreg rókái’’ is elismerik. Ezért kár, hogy sokan valamiféle vészjelzés­nek érzik a vasasszakma el­nőiesedését. Pedig az ellen­kezőjét kellene pengetniük: minél több általános iskolát végzett fiatal lánnyal kelle­ne megismertetni e szakmák szépségeit, a kemény anyag­gal való bánás fortélyait, az üzemi légkört, egyszóval ma­gát az igazi munkát. Hogy minél többen és ma­gasabb fokon üssék jól a va­sat, Szilvás István sekre jutottak, hogy a sza­porulat elmaradása és a mérsékelt súlygyarapodás egyaránt a telepek fiaztatói- nak és előnevelő istállóinak belső technológiai hiányossá­gaira vezethetők vissza. Ugyanis a jelenlegi telepe­ken mind a fiaztatók, mind az előnevelő istállók aljza­ta beton, amely részint hi­deg, másrészt pedig állandó­an nedves, nyirkos a trá­gyalétől. Ezzel a körül­ménnyel magyarázható, hogy a kismalacok zsenge koruk­ban felfáznak, fejlődési vo­naluk megtörik, s követke­zésképpen nagy az elhullás, lassúbb a súlygyarapodás és kisebb az a bizonyos forgá­si sebesség, amíg a kisma­lacból hízó válik. A balmazújvárosi példa Farkasdi Gyula az Ipari Sertéstelepépítő Közös Vállal­kozás vezérigazgatójával a közelmúltban meglátogatta a balmazújvárosi, már meg­változtatott belső technoló­giájú sertéstelepet, ahol mind a fiaztatók, mind az előnevelő istállókban kikü­szöbölték a korábbi hiányos­ságokat: valóságos kis ket­receket képeztek ki, ame­lyek alul dróthálóból álla­nak. E „ketrecek” nem köz­vetlenül a betonaljzaton nyugszanak, hanem attól ma­gasabban, kiemelten. Így a trágyalé mindig lefolyik, s elmarad a felfázás is. A balmazújvárosi tapasz­talatok szerint az új belső technológia alkalmazása óta a korábbi 15—20 százalékos malacelhullás az eredetileg tervezett 4—5 százalékra csökkent. Egyidejűleg növe­kedett a fejlődési erény, meggyorsult a forgási sebes­ség, s 30—40 százalékkal nőtt a hízókibocsátás. Meggondolt lépések Egerben, a közelmúlt na­pokban az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének kez­deményezésére, az érintett vezetők, agrár- és pénzügyi szakemberek megvitatták 8 megye 11 szakosított sertés­telepének helyzetét, elemez­ték a balmazújvárosi tapasz­talatokat. Megállapították, hogy megyénkben is szük­ség van a fiaztató és előne­velő istállók belső technoló­giájának kicserélésére. Az előzetes számítások szerint egy ötezer hízót kibocsátó telep említett átalakítása kö­zel egymillió forint költség­gel jár. A felújításnak mi­nősülő beruházáshoz 30 szá­zalékos állami támogatást, s 10—15 éves lejáratú bank­hitelt biztosítanak a telepek fenntartóinak, üzemeltetői­nek. A befektetés, amely a szükséges átalakítási munká­latok költségeiből tevődik össze, a már említett, vár­ható szaporulatnövekedés, valamint a gyorsabb súly- gyarapodással együtt járó, 30—40 százalékos hízókibo­csátás következtében 2—3 éven belül megtérül. Ezért az egri tanácskozáson olyan döntés született, hogy 1974- ben 3—4 szakosított sertés­telepet átalakítanak. A töb­bit egyelőre változatlanul, a régi technológiával üzemel­tetik, hogy legyen idő az új technológia gyakorlati meg­figyelésére. Ugyanis a nagy változtatást*: korát éljük az élelmiszer-gazdaság terüle­tén, s az is elképzelhető, hogy egy év múlva a bal­mazújvárosi technológiánál még korszerűbb megoldás kínálkozik. Ezért meggon­doltan, körültekintően, több lépcsőben váltják le me­gyénkben a régi sertéstelepi technológiát, Faíudi Sándor Technikai újdonságok a Műszaki Híradóban A Gépipari Tudományos Egyesület egri, gyöngyösi és siroki szervezetének idősza­kos kiadványa, a Műszaki Híradó, legújabb számában több, jórészt megyei válla­latnál bevezetett újdonságról számol be. Az érdeklődő szakemberek olvashatnak többek között a számítógé­peknél általánosan alkalma­zott perifériális készülékek­ről, a VILATI lyukszalag­előkészítő berendezéseiről. Nagyvállalatunk, a Mátravi­déki Fémművek két mérnö­ke a gyárban végrehajtóit technológiai változtatásokro! számol be: a csomagolást korszerűsítő zsugorfóliás cso­magológép alkalmazásáról, illetve a tubusgyártás egyik új eljárásáról. A kiadvány műszaki lapszemléje a szak­emberek számára szintén sok érdekességet tartalmazó írást ismertet. rNWÜSUQ <sfctob$r 11, -cjmtórtife

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents