Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-09 / 236. szám

fl problémák nem átlagolhatók!

H

atékonyan élni any- nyit tesz, mint elegendő információval élni!” — Norbert Wienernek, a kibernetika atyjának ez a gondolata — amelyet oly sokan és oly gyakran idéznek — így voltaképpen csonkának látszik. Elegendő információról van itt szó, de mihez és milyen információkról? A mennyiségileg és minőségileg elegendő információ történelmi koronként, társadalmi osztályonként, rétegenként, sőt, aszerint, hogy ki hol és milyen munkát végez, különbözött és különbözik.

fontos információ például, hogy egy vállalatnak mennyi az exportterve és ez hogyan, milyen országok között oszlik meg1? Csak az a kérdés, hogy kinek fontos ez az információ? A szóban forgó vállalat vezető gárdájának ugyan szüksége van az ilyesfajta tájékozottságra, amely egy tmk-lakatost viszont aligha érdekel. S ez ilyenformán még rendjén is lenne... A bajok akkor kezdődnek, amikor az illetékesek nem tesznek különbséget információ és információ között, amikor a tények, adatok, számok — tájékoztatás címén — olyan helyen hangzanak el, ahol arra semmi" szükség, ahol ezzel a tájékoztatással semmit nem tudnak kezdeni az emberek. Mert — a példánál maradva — a tmk-lakatost inkább érdeklik szűkebb munkahelyének ügyes-bajos dolgai, mint a vállalat külkereskedelmi stratégiájának részletei. De minden további fejtegetés helyett nézzünk inkább konkrét példát.

Figyelemre méltó vizsgálatot végeztek egy élelmiszer- ipari nagyvállalatnál a termelési tanácskozásokról. A kutatók aprólékosan elemezték mindazt, ami ezeken a tanácskozásokon elhangzott. Például az előadói beszédet

—, mert enélkül, ügye, elképzelhetetlen egy valamirevaló tanácskozás —, amely objek- tívan értékelve'— rendszerint hosszú és rendkívül unalmas volt. Éppen azért, mert nem azzal foglalkozott, ami az embereket érdekelte! A vállalat általános gazdasági helyzetének analízise az elmúlt tervidőszak — öt év! — eredményeinek elemzése, s az ehhez hasonló, többnyire megjegyezhetetlen, sőt első hallásra felfoghatatlan adathalmazok ismertetésére éppen a termelési tanácskozás látszik a lehető legalkalmatlanabb helynek. Az efféle sokat markoló, s ezért keveset nyújtó előadói referátumok — tájékoztatók — szükségszerül következménye, hogy az adott munkahely igazi problémái felett elsikkadnak, s az emberek — annak ellenére, hogy alapos „tájékoztatást” kaptak — becsapva érzik magukat,

S

okszor nem is azzal van a baj, amit elmondanak, hanem azzal ahogyan elmondják. Az említett vizsgálat készítői megállapították, hogy a vállalati gazdálkodás valameny- nyi fontos területe, problémája szóba került a tanácskozásokon. De hogyan? Mit kezdjen a hallgatóság az ilyen „értékelésekkel”? „Ha a számok alapján vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a kollektíva megtette a magáét és a jövőben is lehet rá számítani.” Vagy: „... törekedni kell a minőség javítására, a gazdaságos munkára, a munka- fegyelem megszilárdítására és akkor a munka eredményes lesz”. Ezek a tipikusan semmitmondó, általánosításokba burkolódzó információk éppen a lényeget tévesztik szem elől, soha nem szabad megfeledkezni arról, hogy amit mondunk, hol, milyen alkalomból és kiknek mondjuk.

%

_iLu

...i... 'iiwwaaagg ■ mmmm

G

yakran előfordul, hogy a

tájékoztatók „más nyelven” beszélnek, mint azok, akiknek az információkat szánják. Inkább a mennyiséget és a minőséget hangsúlyozzák, míg azok, akik hallgatják ezeket az információkat, inkább a termelőmunka „hogyanjának” részleteire a munkakörülmények, a szervezési, a vezetési és a bérezési feltételek konkrét változásaira, kérdéseire kíváncsiak.

Mindez persze nemcsak a termelési tanácskozásokra érvényes, hanem általában az információra. Idejétmúlt beidegződések, a lényeges információ szerepének, közvéleményalakító erejének régen volt lebecsülése jellemzi az emberek ilyesfajta tájékoztatását, s egy bizonyos „előkelő” gondolkodásmód, amit talán „átlag-szemléletnek” nevezhetnénk. Átlagszámok, átlagtendenciák ... s nagyon kevés valós információ, őszinte válasz az egyenes kérdésekre. Talán sokszor azért is. mert akik tájékoztatnak, maguk sem tájékozottak... ' Mondhatni, afféle összekötök, közvetítők a kíváncsi közvélemény és a tájékozottabb vezetők között. S mire az információk megjárják az oda- vissza utat, már érdektelenné, lényegtelenné válnak, és bizony kevesen veszik tudomásul a tényt: aki kérdez, annak válaszolni kell! Nyíltan és egyenesen, arra, amit kérdezlek. Ellenkező esetben egyre kevesebb lesz a kérdés, és egyre nagyobb a -csalódottság.

n

z emberek nem érik be statisztikai átlagokkal, mert ők sem átlag munkahelyeken, átlag körülmények között dolgoznak, élnek — tehát gondjaik és problémáik ttem. .átlagolhatók”«.

Vértes' Csaba

!?. iunfií"i>'if:iiMi)ii . , .1

Magasban...

Miskolcon épül az ország legnagyobb cementgyára. Az épülő cementgyárban befejezték két 84 méteres siló építését és 67 méteres siló építését és két 67 méteres hőcserélő torony betonozását. Megkezdték a berendezések szerelését, helyére emelték az egyik 100 méteres' kemence elemeit és előkészítik a másodig kemence összeállítását. Képünkön: Szerelés a hőcserélő toronyban»

«MTI foto —

Érczi K.-Gyula tele. —, KS)

NEB-dosszié

Milyenek a munkahelyi körülmények — megfelelő-e a szociális ellátás?

Elfogyott fiatalok

Régi igazság, hogy a köz- szereplést is tanulni kell. Erre adott példát az a KISZ-vezetőségválasztó taggyűlés, amelyet a gyöngyösi Városgondozási Üzem fiataljai tartottak.

Ezen a gyűlésen minden úgy ment, mint a karikacsapás. Érződött, hogy az előkészítésre is sok energiát fordítottak nemcsak a KISZ- esek, hanem az üzem párt- s&gytg&te is, gazdasági vezetősége is. Elhangzottak a beszámolók, a hozzászólások, hallatta szavát az alapszervezet, de a városi KISZ-bi- zottság is.

Látszott mindenkin. aki szót kért, hogy izgalmát nehezen tudja palástolni. Nincs ebben semmi rendkívüli.

Saját bőrükön tapasztalhatták az üzem fiataljai, hogy a közéleti tevékenységet is meg kell tanulni. Nem any- nyiból áll az egész, hogy csak úgy felállók, aztán „beolvasok”, kiöntöm a lelkem. Mihelyt annyian figyelnek rám, mihelyt még az ingem gallérját is tüzetesen szemügyre veszik, felszökik a felelősség keltette izgalom, elszorul az ember torka, a hangja remegni kezd, a térde nem akar nyugalomban

KISZ-vezetőségválasztó taggyűlésről jelentjük:

MILYENEK a munkakörülmények vállalatainknál, ipari szövetkezeteinknél s vajon megfelelő-e a dolgozók szociális ellátása? — kérdezték a közelmúltban a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság tagjai. S vizsgálódásuk során figyelembe vették a legutóbbi éveket, a tavalyi, tavalyelőtti esztendőt is. hogy mielőtt tapasztalataikat összegeznék, némi ösz- szehasonlítást tehessenek. Van-e fejlődés, előbbre lépés, elégedettek lehetünk-e a változásokkal, a helyzettel, vagy sem?

Mondhatni, hogy igazán alapos volt a munka, hiszen az eltelt időszak tükrében nem. kevesebb, mint nyolc tárcairányítású s ugyaneny- nyi tanácsi vállalatot, 16

üzemegységet, 10 ktsz-t és azok 11 telepét vizsgálták illetve szót váltottak az érintett tanácsi szakigazgatási szervek képviselőivel. Aztán külön is véleményt kértek 429 dolgozótól, hogy a kép tisztább legyen. Végül pedig' figyelembe vették a Megyei Főügyészség, az SZMT munkavédelmi felügyeletének valamint a Heves megyei Közegészségügyi —Járványügyi Állorryís hasonló témakörű megállapításait.

Amint a NEB jelentéséből kitűnt: a megyei tanács elnökének utasítására határozottabb, koordináltabb lett a munkavédelmi tevékenység, javult a biztonsági és egészségügyi helyzet. A vállalatok, szövetkezetek a korábbinál nagyobb gondot, fordítottak a meglevő üzemi berendezések korszerűsítésére, fejlesztésére, elsősorban az anyagmozgatás gépesítésével igyekeztek könnyíteni a fizikai munkán Az ártalmas gőzök, gázok, illetve a

képződő por csökkentésére elszívóberendezéseket szereltek fel, vagy technológiai módosításokat hajtottak végre. Általában megpróbálták biztosítani a szükséges egyéni védőruházatot, védőeszközöket. A szociális és egészségügyi viszonyokon az előírások szerint javítottak. Jelentős összegeket fordítottak öltözők, fürdők, étkezdék kialakítására, létesítésére.

SAJNOS, mégsem lehetünk teljesen elégedettek az eredményekkel, hiszen ha a körülmények — az előbbiek szerint — változtak is, általánosításról egyelőre szó sem lehet. Néhol ugyanis a csökkenés helyett a balesetek emelkedéséről beszélhetünk, ami részben visszavezethető arra is, hogy a munkahelyek egyikén-másikán még mindig nagy a zsúfoltság, elavult a technológia, hiányos a felszerelés. Rendkívül szomorú, hogy a tanácsi vállalatok felénél találtak feltűnő munkavédelmi hiányosságot, s a szövetkezeti ipar 10 üzemének, 18 részlege közül mindössze hatnál volt elfogadható a helyzet. A szövetkezetek külön vétke, hogy amíg másutt egyre kisebb a foglalkozási ártalom veszélye, náluk éppenséggel növekedett.

Általában elkészültek

ugyan a biztonságtechnikai és egészségügyi intézkedési tervek — ám olykor, mint példákl a Hatvani Konzervgyár esetében, hiányzott a program reáiis alapja, s így aztán a főzeléküzem tmk- műhelye utóbb alkalmatlanná vált munkahelynek. Néhol — újabb példa erre a Fővárosi Műanyagipari Vállalat — a vezetők nem ellenőrizték az intézkedési tervek végrehajtását, az egyes üzemek nem is ismerik az elképzeléseket. Másutt — mint a gyöngyösi Kékes Ktsz példája mutatja — meglehetősen általános a program, s nem lényegre törő.

Amíg egyfelől igyekezetét lehet tapasztalni, másf elől az az észrevétel, hogy nem veszik eléggé komolyan a munkahelyi ártalmak elleni küzdelmet, a pétervásári vasasüzemben, vagy a gyöngyösi kitérőgyárban például a megengedettnél ma is magasabb a zajszint.

Meglehetősen vegyesek az üzemegészségügyi tapasztalatok. A legjobbak általában a tárcavállalatoknál — egyetlen kivétel a Cement- és Mészművek Bélapátfalvi Gyára. amelynek elavult technológiája közismert — a tanácsi vállalatoknál éppen fele részben igazán elfogadhatóak. míg a legrosz- szabb a szövetkezeti üzemek higiénés állapota.

BAR CSÖKKEN, még napjainkban is több mint ezer- kétszázan vannak kitéve a különböző foglalkozási ártalmaknak. Elég nagy ma is a porveszély, ami Bélapátfalván például, a munkahelyi kellemetlenségeken túl környezet védelmi szempon tból

is káros. Szerencsére rendszeres a dolgozok orvosi vizsgálata, s ha a helyzet úgy kívánja, munkahelyi áthelyezésekről is intézkednek.

Általában az előírások be nem tartása miatt nem ritka a bírságolás vagy éppenséggel a felelős vezetők premi- umelvonására tett hatósági javaslat sem. A szigorúság azonban — úgy látszik — nem sokat használ, hiszen a tapasztalatok szerint sajnos emelkedett a technológiai és biztonsági fegyelem megsértőinek száma.

Heves megyében napjainkban 12 főfoglalkozású és 15

részfoglalkozású üzemorvos dolgozik, emellett hét bányaüzemi és hat üzemi orvosi körzetben vigyáznak szervezetten a dolgozók egészségére. Két helyütt — a Mátraalji Szénbányáknál és a Matravidéki Fémműveknél — üzemi főorvos irányítja a munkát. Jelentős előrelépés, hogy a Megyei Kórház Rendelőintézetében módot teremtettek líjabban az audiológiai szakrendelésre is, amelynek során rendszeresen foglalkoznak a halláskárosodásnak kitett dolgozókkal. Gond azonban, hogy például a. részfoglalkozású orvosok rendelőinek hiányos a felszerelése, ^gyakran még a rendelőjük sincs meg. S hiba, hogy még a főfoglalkozású üzemorvosok is inkább a gyógyító munkát helyezik előtérbe — a megelőzés helyett. Általában pedig az a kifogás, hogy az üzemorvosi, üzemegészségügyi szolgálat még ma sem teljesen kielégítő, a hálózatot sokkal inkább szélesíteni kellene.

A TAPASZTALT hiányosságok felszámolására természetesen egész sor megszívlelendő javaslatot is előterjesztett a NEB. Többi között azt, hogy például a megyei tanácsnál az eddiginél fokozottabban vegyék figyelembe a vállalati és egyéb kitüntetések odaítélésénél a vezetők témával összefüggő tevékenységét. Azt, hogy voltaképpen mennyit tettek a dolgozok munkakörülményeinek, ' biztonságának, egészségügyi, szociális helyzetének javításáért. Mert így esetleg sokkal nagyobb lesz az igyekezetük. Olyan talán, ami kívánatos a rendkívül fontos feladathoz.

Gy. Gy.

A helyiség kifogástalan rendben. ízlésesen tel virágozva várta a fiatalokat és a vendégeket.

Azt is megtudtuk, hogy a KISZ-élet még csak néhány hónapja indult meg az üzemben. Erre a gyűlésre is példás fegyelmezettséggel jöttek el a KISZ-tagok. mint ahogy ez szokásuk volt a korábbi időkben is. A háromtagú vezelőség nevében Mi- kolai István titkár adott számot arról, hogy az alig fel év alatt mennyi mindent tervezték és valósítottak meg a legfiatalabb korosztály tagjai az üzemben.

Építettek egy kispályás labdarúgópályát, a röplabdajáték feltételeit pedig most teremtik meg. A minden igényt kielégítő, új és 6zép művelődési terem bővelkedik különböző felszerelésekben, amik közé nemrég sorolták be a varrógépet is. Hadd tanuljanak ruhát -készíteni maguknak a lányok.

Az üzem gazdasági vezetői semmi érdemleges dolgot nem sajnálnák a fiataloktól. Érthető ez a magatartásuk, hiszen a létszámnak közel a harmadát adják húsz-harminc évesek. Ha itt kezdetben megtalálják mindazt, amire vágynak, minek mennének odább később?

Szóval: sok jót el lehet mondani erről a taggyűlésről, erről a megalakulását tekintve is fiatal szervezetről, magáról az üzemről is. De valami nagyon feltűnő kísérő vonása is támadt az eseménynek. Az elfogódottság.

maradni, és segélykérőén néz a társaira: jaj, ne csúfoljatok ki. Értetek, mindannyiunkért szólok most, érezzétek együtt velem ti, akik lesütött szemmel ültök az asztalnál.

Ezek a fiatalok most estek át a tűzkeresztségen, mondhatjuk így is, katonai nyelven. Es csatát nyertek. Elfogódottságuk őszinteségével is, tiszta szándékaik megfogalmazásával, fiatalos tenni akarásuk kinyilvánításával. Senki sem mosolyogta meg őket.

A gyöngyösi Városgondozási Üzem párt- és gazdasági vezetői az újraválasztott KISZ - vezetőségnek, az új KISZ-titkámak, Marsó Jánosnak a további támogatást, segítségnyújtást megígérte.

Abban pedig bizonyosak vagyunk, hogy ezek a fiatalok, akik olyan magabiztosak a munkájukban, az első nyilvános szereplésük zavarát gyorsan elfelejtik, es a legközelebbi közszerepléskor már gyakorlottan, határozottan, elfogódottság nélkül, de a közért vállalt felelősség keltette belső feszültséggel teszik azt. amit tenniük kell — a fiatalokért.

(ffinf)

W73. e&tober 9.; kedd