Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-09 / 236. szám

Sipos Tibor — nan Tamás: ő a harmadik szerző! —, a kitűnően kiképzett kém megérkezik Magyarországra, hogy egy kitűnően kiképzett kémhez illően nem is egy, de két fontos titkot szerezzen meg nyugati megbízói számára. Sipos Tibor, a kitűnően kiképzett kém, gyakorlatilag már abban a pillanatban a magyar elhárítás kezei közé kerül — és ez mint magyar állampolgárt, megnyugtat —, amint átlépi, helyesebben egy valami csodás szerkezettel átússza a magyar határt. Am ez utóbbi, mint kémfilmnéző, mégis meglehetősen lehangol.

Ugyanis abban a pillanatban, ha nemcsak én tudom, hogy ki a kém, hanem a filmbéli elhárítás is tudja, a keresés, kutatás, a rejtőzés és rátalá- lás izgalma már ki is esett a film izgató lehetőségei közül.

De sebaj! — mondtam magamnak. Valahol a legcsodálatosabb elhárítás is lépést veszthet, ha másnem azért, hogy engem, mint kémfilmnézőt. dülledtszemig torkot szárasszon, és akkor olyan izgalmas versenyfutásnak leszek a szemtanúja, amely csakis az utolsó pillanatban hozza meg a bukását a csúf ellennek. Ez sem így történt! A rendkívül szimpatikusra sikerült kémgyerek, aki — a filmből nem derűi ki, hogy csak megjátssza-e a szerelmest — mielőtt voltaképpen bál-mit is csinálhatna megbízói érdekében, mielőtt bármitől is valóban kém lenne a kém, — akarom mondani a képernyőn, a fő „G” áldozata lesz egy kacag- tatóan ostoba jelmezbálon. Ügy lesz áldozat szegénykém, hogy még sajnálom is. A kémet! Ezek után a hajsza a kémgyilkos kém után folyik. S ki tudja miért, — barlangban főhadiszállást tartó elhá- ritók és — .megint ki tudja miért — a barlangok mélyére tartó „fő G” letartóztatása ügyében, akiről, miután letartóztatják derül ki, hogy náci háborús bűnös, és jelenleg civilben erdész.

így aztán teljesen érdektelenné is válik ezek után a film alaptémája: a titkos vegyszer sorsa. Másodrangú, sőt -rendű figurává válik az egyik főszereplő, nem különösebben érdekes már, hogyan folyik a kiképzés a nyugati kémiskolákon, s az sem, hogy lesz-e Fecske II. akció, ezek után és végül kit érdekel, hogy mit érezhet a szerelemre gyulladt Ferenczi Éva, amikor a kamerát sem érdekelte, hiszen nem mutatva arcát sem a megölt Sipos teteme felett.

A regény, — Pintér Istvánnak és Szabó Lászlónak a könyve — jó tíz esztendeje, hogy megjelent. S bár műfajában sem emelkedett a nálunk amúgy is mostohán kezelt kémregények átlaga fölé, de mégis tisztes, helyenként izgalmas történetében, sőt még emberi kapcsolataiban is hihető szituációkat teremtő munka volt. Ebből lú- gozta ki — a hibákat nem megőrizve, de megtetézve, az erényeket nagyon kevéssé tisztelve Sipos Tamás a filmet, s rendezte meg a nagy és felesleges szereplőgárda ellenére is meglehetősen feszültségmentesen, helyenként unalmas bőbeszédűséggel (!) Kígyós Sándor, a „Különös vadászat”-ot, melyre legfeljebb csak annyit lehetne mondani: semmi különös.

Joggal és okkal lehetne feltenni a kérdést: szükséges-e ilyen nagy hűhót csapni egy gyengécske hazai kémfilm miatt? A film miatt semmiképpen sem! De a film ürügyén és okán, ha hűhót valóban nem érdemes és nem is szabad csapni, de néhány megjegyzést a továbbiakban is megkockáztatni, aligha lenne érdektelen.

...az új j magyar | hém'jlm j

Azt a tényt tudomásul kell venni és tudomásul is vette a magyar televízió, hogy a szórakoztató műfajokon belül is nagy keletjük van a krimiknek, kémfilmeknek. S ha ezt „jól vesszük” tudomásul, akkor az effajta igények szükségszerű kielégítése mellett mód nyílik arra is, hogy valóban népszerűsítsük a belügyi szervek munkáját, hogy a néző valóban „mi értünk” izguljon, hogy e sajátos és kétségkívül vará- zsos műfaj segítségével egyfajta hazafias nevelés valósuljon meg a képernyőn.

Ám, ha unalmasan, rosz- szul, naív módon tesszük ezt, ha a mi filmjeink még más országok e típusú filmtermései a gyengébbjeinek a színvonalát sem érik el, — nos, akkor legfeljebb bosszankodó időtöltés marad meg a televíziónézés elkötelezett izgalma helyett. A színpadon elmondják, hogy mi történik a színfalak mögött, — a képernyőn megmutatják a történést. A színpadon vizuális élmény és a szó varázsa együtt hat, a képernyőn a vizualitás az elsődleges. Ha nekem, mint nézőnek nem megmutatják, hanem elmondják, hogy mit lát a magyar elhárítás megfigyelője az éjszakai Duna-par- tan, akkor legfeljebb kajánul ideges leszek: mi az, nekünk már egy éjszakai Du- na-partra sem telik?

Pedig még jó kémfilmre is telne tőlünk — ha lenne

hozzá igazi kedv, türelem és hozzáértés. Pintér—Szabó könyve kis felfrissítéssel jó nyersanyag lehetett volna ehhez.

Sajnos, nem sikerült!

Gyurkó Géza

í ' ' ■ 25.

Szabó István új filmje

Verőfényes - napsütésben a lebontásra ítélt sötét bérházakat sorra robbantják, hogy helyet adjanak az új lakásoknak. A hatalmas bontógépek, daruk gyors ütemben közelednek a Tűzoltó utca 25. számú ház felé. A házban lakó emberek jelenébe, álmaik és álmodozásaik során pedig a rossz emlékekkel terhes múltba vezet el bennünket a film. Rövid- villámportrék következnek. Az ablakokon bepillantva sorra felvonulnak az itt élő családok, emberek. Ez a jelen, így élnek ma. A bontógépek háborúra emlékeztető moraja, a fullasztó levegőjű nyári éjszakai hőség azonban nyugtalanná teszi az itt élő emberek álmát.

Álmok és álmodozások világában, elhibázott életek, soha be nem teljesülő vágyak, a háború nyomasztó emlékei csapnak össze Szabó István új filmjében.

Mária, a zsidóasszony fiatalságáról, halott szüleiről álmodik, akik rossz tanácsokkal látták el lánykorában. Apja, a tanácsos beszél hozzá, aki az udvariasságról, a pontosságról papol és büszkén hirdeti, hogy az életet „mit den Hut in der Hand” — kalappal a kézben — kell leélni, és hogy a családot mindenáron össze kell tartani. Mária vágyik a boldogságra, bár passzív magatar- tású, ilyenné tette a háború, a drapériákkal, csipkékkel, jelszavakkal terhes családi élet. Történelem és magánélet együttes síkján futnak a képek. Mária elveszti férjét, aki nem bírta a háború borzalmait. Sorra kivándorolnak lánykorában visszautasított kérői Amerikába. Egyedül marad emlékeivel és azzal a tudattal, hogy minden csakis így történhetett.

Gaskóyné. a péküzem vezetője altatókkal próbálja álmát nyugodttá tenni, de semmi sem használ. Embereket bújtatott házában, veszélyeztetve ezzel saját és családja életét. Soha nem volt nyugalma. A szorongások, az állandó izgalmak felőrölték ideg- rendszerét.

Itt lakik lányaitól elhagyatottan — akik közül az egyik Amerikába vándorolt ki, a másik pedig öngyilkos lett — az öreg órásmester, Hackl bácsi, aki fehér hajával, öreg óráival a múló idő szimbólumaként vonul át a filmen. „Ha ez a kis rúgó egyszer el- romlil. használhatatlanná válik a szerkezet — mondja, — tanuljátok meg, lányaim, hogyan lehet ezt megreperál- ni.”

A fiatalok egymásról álmodnak. Nem múltról terhes emlékekről, hanem a jelenről: érett asszonyokról, lányokról, fiúkról, szerelemről. S talán nem is tudják, hogy egymásról álmodnak.

, A bontógépek robaja egyre erősebben közeledik a Tűzoltó utca 25. számú ház felé. Hatalmas vasgolyók rombolják az álló falakat, amelyek még őrzik a régi ezüstkeretű családi képek, bútorok nyomait. Záporozva hullanak az udvarra a régi kacatok, bútorok, ruhadarabok. Hiába jön el az ószeres és viszi el a múlt tárgyi emlékeit, az emberek akkor is kiirthatatlanul magukban hordozzák a háború, az átélt rossz emlékek lelki sérüléseit.

Az álmoktól terhes éjszaka után napsütéses reggelre ébrednek a ház lakói, akiket közös múltjuk, és jelenük egy közösségé kovácsolt. Rádöbbennek, hogy összetartozásuk már rövid életű, a ház lebontása után útjaik elválnak.

Szabó István, az Álmodozások korája az Apa, és a Szerelmesfilm alkotója, új filmjével is bizonyította tehetségét, érzékenységét, a társadalom és az egyén problémái iránt. Üj, színes filmje egy másik generációról szól, apáRitkán látott formanyelvi megoldás a filmben a múlt és a jelen tér- és időbeliségének érzékeltetése. Sára Sándor, a film operatőre mindvégig egyenragú társként dolgozott a rendezővel. Látványos kompozíciói, egységes képiszerkesztése fejlett formanyelvi kultúrára utal. Csak a dicséret hangján szólhatunk a kitűnő színészekről, akik hiteles, átélt játékukkal járultak hozzá a film sikeréhez. Többek között Békés Rita, a lengyel Lucyna Wi- nicka, Bálint András, Makkal Margit, Mészáros Ági, Szemes Mari, Margittay Ági, Kovács

Sz ÍUKÁCÍ ><v^e

— Kisfiam, játsszatok mással. Ebből soha többé nem lesz ló. Tönkretette a háború.

— Hiszen legel.

— Nem segít már az se.

Következő nap tűvé tettük

érte a falut Nem találtuk.

Este német tankok jöttek a Tisza felől. A temető mellett lőtték ki az acélszörnyeket. Egyik belefordult az árokba a kövesúü ól és megkopaszt- va, leszerelve, még évek múlva is ott pihent. Amikor odaengedtek már nem találtunk valami nagy zsákmányt. Alaposan végigkutattunk mindent, s a temetőárokban két rohamsisakot fedeztünk fel. Bermi'Ztunk a tankokba. Végül három rohamsisakkal győzelmi mámorban távoztunk, íVIicunak semmi se jutott. Végigbőgte az utat.

A Stukáék udvarán rendeztük a hadállásokat. Két bunkert ástunk. Összehordjunk jó csomó cserépdarabot, felraktuk a rohamsisakot és do'mit. október 9., kedd

háltuk egymást. Micunak nem volt sisakja, beszakadt a feje.

— A háborúban vesztes is van — röhögött Rézpiku és hazaszaladt.

Micu meglepett bennünket. Vigyorogva jött és elénk dobott egy gránátot. Megijedtünk.

— Nem jó. Kipróbáltam.

Alkudoztunk. , Nem adta.

Összejártuk kétszer a Kun- pálék nagy kertjét, hátha szerencsénk lesz.

— Bolond lennék cserélni. Sisak három van, gránát csak egy.

Dulakodtunk. Megcsúsztam ő hazaszaladt. Kis idő múlva robbanás hallatszott.

— A gránát.

Szaladtunk. A Micuék kapujában már emberek álltak. Nem engedtek bennünket az udvarra. Megjött az orvos is. Asszonyok hangosan sírtak.

— Szegény Ági, férje odamaradt a háborúban, most Micu.

Később hordágyon vitték, letakarva

— A kezel szakította le, nem bírja ki, elvérzik — nagyapám alaposan megpofozott. — Adok nektek háborúsdit, rohamsisakbt.

Hallgattam konokul. A temetésre nem engedtek. Negyednap mehettem az utcára.

— Micunak adom a sisakot — mondtam.

Kimentünk hozzá. Fejfájára tettük az egyik sisakot, a másik kettőt a sírdombra. Attól kezdve soha se játszottunk háborút.

Nagyapám meghúzta a fülemet.

— Megyünk a földre. Egyél valamit, későn jövünk haza.

— Nincs földünk.

— Mától kezdve lesz.

Két görhét dugtam a zsebembe, trappoltam nagyapám után. Tomajra mentünk, gróf Nemes János birtokára.

— Látod, az ott a Kápolna.

Bólintottam.

Megálltunk. Nagyapám kézfejével megtörölte bajuszát. Végignézett a táblán, nagy komolyan kijelentette.

— Itt lesz a földed, fiam.

Egykedvűen vettem tudomásul. Föld, |öld. Ha adják, legyen. Ö nem mozdult. Belerugdosott bakancsával a földbe, nézegette a színét,

’ morzsolgatta ujjai között.

— Tiéd lesz. Már nem sok hasznát veszem, neked bőven terem.

A Kápolnánál tolongott az egész falu. Rézpiku, Stuka is. Vártunk. Kis, asztalt hoztak, olvasták a neveket, kinek, hány hold föld jár. Később mérni kezdték. Ugyefogyot- tan álltak az emberek, fényesen csillogott a szemük. Amikor ránk került a sor, nagyapám levette kucsmáját. Fából csinált karókat vertek a földbe. Az emberek tovább haladtak. Nagyapám elővette bicskáját. Odalépett a karóhoz és ió darabot lefaragott oelűle. Töltőceruzát halászott zsebéből,, nagy, ákom-bákom betűkkel írta: Petrás Áron.

— Jegyezd meg, fiam, A mi földünk.

Megszámolta, hányat lép másik karóig. Fénylett az arca.

— Tegyél, zsebre egy ma-\ rékkel — parancsolt.

— Minek?

— Hazavisszük.

Rézpikuék is abban a táblában kapták a földet. Együtt^ indultunk a faluba.

— A földhöz ló is kell — súgta nekem — honnan vesztek?

— Nekünk még sohasem volt lovunk — mondtam.

Otthon az asztalra kelletté tennem a földet. Nagyanyám) odajött.

— Jó föld.

— Az. Lelke föld.

— Megélünk belőle.

Éhes voltam. Megránt

szoknyáját. z

— Éhes vagyok. <

— Hallgass, mihaszna —< förmedt rám nagyapám?

Később bögrét hozott. Be-< lesöpörte tenyerével s földet.*. A szekrény alja bői papírba-: csavart magokat vett elő. Né- 1 hányat beledugott a bögrébe, vizet öntött rá. Az ablakbr ette.

— Ebből meg lesz valami Az új földben megragadt ,

mag, virágot eresztett. Szép;, pirosat, mint Micu sírján . A (Vege.) <

ink, anyáink életéről, álmaikról, vélt és igaz sérelmeikről, vállalt, vagy nem vállalt elhibázott lépéseikről. Nekünk pedig a megélt pillanatok, a film szereplőinek élete, történelmi és társadalmi tapasztalatokkal szolgál.

Károly és egy egri színésznő Lenkey Edit.

A tartalom és a forma egységében elkészült fűm alkotói joggal számíthatnak a gondolatébresztő filmek kedvelőinek elismerésére.

Perl Márton

A magyar ifjúsági törvénnyel ismerkedtek az NDK fiataljai

(Baranyi Imre tudósítónktól) :

A Német Demokratikus Köztársaság is neretterjesz- tő társulatának, az Urániának a meghívásara több mint egyhetes előadói körútra utazott dr. Ripka Kálmán, a TIT gyöngyösi járási szervezetének elnöke. A téma mindenütt a magyar ifjúsági törvény volt. Az előadó a törvény életbe lépése óta eltelt időszak tapasztalatairól, a fiatalok és a különböző munkahelyek közötti új .kapcsolatról szólt, majd meghallgatta a német fiatalok véleményét. Köztudott ugyanis, hogy az NDK-ban már a mi törvényünk meghozatala előtt fontos tapasztalatokkal rendelkeztek az ifjúság jogainak és kötelességeinek törvényerőre való emeléséről.

Mai tv-ajánlatunk:

18.15; Mire jó a számítógép ‘í

A műszaki-tudományos fejlettség egyik mércéié, hogy az adott országban hány számítógép működik. A nemzetközi összehasonlító adatok között ez a kérdés igen előkelő helyre került az elmúlt évtizedekben. S ez nem csoda. A tudományos kutatás, a munka- és üzemszervezés korunkban nehezen képzelhető komputerek, pontosabban a gépek segítsége nélkül. Hazánk ezen a téren még csak a kezdetné’ tart, s bár a kutatóintézetekben, s néhány más helyen mar évek óta üzemeltetnek számítógépet, a vállalatok, üzemek közül csak kevés olyan akad, ahol van ilyen berendezés és használják is. S ez az utóbbi igen fontos. A gép — bármilyen nagy teljesítmenvű is — csak az ember tál vezérelve képes produktumokra. E gépek csak azt idják, amit beléjük táplálnak, s ehhez sokoldalúan kép- itt szakembergárda szükséges. Ez sem teremtődik meg gyik napról a másikra. S ha az előkészítés rossz — a gép gazdaságtalanná válik, A műsorban a szakértők éppen erről beszélgetnek: hogyan lehet a gépeket a leghasznosabban alkalmazni?

/