Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-07 / 235. szám
... hogy a sok ezer új protekcióssal már nemcsak elkezdődött, de javában folyik is az oktatás a hazai egyetemeken és főiskolákon. Azok a szülők, akik még néhány héttel ezelőtt protekcióért rohangáltak, most pironkodva tagadják, hogy valaha egyetlen lépést is _ kellett volna tenniük ily ügyben, hisz lányuk, fiuk, ’mint zseni került az egyetemre; azok a szülők, akik még néhány héttel ezelőtt, mint későbbre kiderült, hiába futkostak protekcióért, most el-elvörösödve állítják, hogy az volt a baj, miszerint bezzeg ők nem tettek protekciót kereső lépéseket gyermekük ügyében. Mindez lényegében erre az esztendőre a múlté, új ezrek előtt nyíltak meg a felsőoktatási intézmények kapui, újabb ezrek lettek gólyák, s újabb százak buknak majd meg a nagy mellény miatt az első kollokviumokon. Az élet tehát rendes mederben folyik tovább a magyar felsőoktatás berkeiben, amely oktatás és berek arról híres, hogy oda csak protekciósok kerülhetnek be. Tudni illik és illik tudni, hogy a ma egyetemen tanító fiatal professzorok, az üzemekben dolgozó mérnökök fiatalabbjai, az orvosok a műtőasztal felett, az agronómusok a szövetkezetekben, a pedagógusok az iskolákban, azok mind-mind éppenúgy protekcióval kerültek a főiskolákra és az egyetemekre, mint ahogyan most is majd százezer protekciós tanul ebben az' esztendőben szerte kis hazám egyetemein és főiskoláin. Mert Magyarországon; amióta kezd itt szocializmus lenni a szocializmus, protekció nélkül be nem jut az ember fia, vagy lánya ilyen helyre! így kell ennek lennie, hiszen a felvételik előtt, alatt és után oly sokan állítják azt ebben az országban, hogy ezek után teljesen oktalan dolog lenne kétségbe vonni, hogy úgy ahogy van, az egész magyar értelmiség és az egész magyar értelmiség-utánpótlás a protekciónak köszönheti, hogy az, ami. Tovább víve a dolgot és figyelembe véve az értelmiség nem lebecsülendő szerepét a társadalom építésében, ki lehet jelenteni, hogy minden bizonnyal a magyar munkásosztály tudtával és helybenhagyásával is a szocializmus nem tudományos, hanem protekciós alapon épül Magyarországon. ^ íme, ez a magyarországi szocializmus sajátossága, nemzeti jellege: a protekció! Így kell ennek lennie, hiszen a felvételik előtt és alatt, de ntég utána is olyan sokan állították és állítják a protekció meghatározó szerepét. De vajon hányán kerültek be bukott érettségi bizonyítvánnyal az egyetemre? ‘Nos, azok, akik a projekcióra esküsznek,- azok se állítják, hogy ilyen eset előfordult Volttá. "Nefti, Mágyáror'sZágon manapság bukott, sőt kifejezetten csak gyenge bizonyítvánnyal sem lehet bejutni az egyetemre. Azelőtt, úgy harminc évvel ezelőtt ugyebár, azért volt eset, hogy ...szóval... De ezt hagyjuk! Miért mindig ’a múltat hány- torgatni, nem igaz? Hát akkor milyen bizonyítvánnyal lehet manapság bejutni Magyarországon az egyetemekre? Magyarországon az egyetemekre, főiskolákra legalábbis jó bizonyítvánnyal lehet bejutni. Ezt azok , állítják, pontosabban azok is állítják, akik a protekciózás ördögét festik szakértő módon az egyetemek és főiskolák falaira. Más szóval: ahhoz kell a protekció, hogy két jó bizonyítványos mellett bejusson egy harmadik jó bizonyítványos is. Igaz, ez is protekció, s a protekció semmilyen formában nem gusztusos, de így legalább azt mondhatjuk, hogy „gusztustalan igazság” így bejutni egy szocialista intézmény falai közé. De hát mennyien lehetnek a sok ezer felvételiző és felvételezettek közül azok, akik ilyen gusztustalan módon jutottak be az egyetemre? Azok mondják, akiknek nem sikerült a protekció, szóval, azok is mondják, hogy sok ilyen eset van, de azért nem számos, illetőleg számos ilyen esetről .tudnak, de nem sokról. Tehát akkor van protekció Magyarországon, de kevés. Nem tökkelütött hülyéknek van, hanem olyanoknak, akiknek megfelelő, vagy majd nem megfelelő a bizonyítványuk, a tehetségük és a rátermettségük ehhez. Igaz, így sem gusztusos dolog a protekció, de mégiscsak más egy tehetségtelen fajankóért szót emelni, mint egy tehetséges fiúért, vagy lányért. Nem helyes dolog, de paradox módon csak pironkodni, de nem szégyenieni való dolog ez. . Tehát akkor a dolgok úgy állnak, hogy az egyetemeken, főiskolákon tanuló, tanult és tanulni „fogó” nemzedékek lényegében protekció alapján kerültek oda, ahová kerültek. Ezek a nemzedékek ebben az országban az ebben az országban kialakított tanítási és tanulmányi rend keretei között, képességeik miatt kerülte^ oda, ahová kerültek. Tessék: vissza lehet fordítani a címert Hegyeshalomnál. Nem kell szégyellnünk: nem protekcióból épül Magyarországon a szocializmus. Meg vagyok nyugodva! ÄMAMWWWWW^W/aV. v '»Vv. yv. ■’AVíVv' .-*>/VVVVyVVVVVV>/VVVVVlVV\Ay j «a/WVWVVVWVWWVAA/WWVv\ CHILEI PILLANATKÉP A PUCCS NAPJAIBÓL... .... (Foto: V Humanité Dimanche) vVVWWW\M\V^NA\\Wv/WWWVWWW\AAAAA/WWWWWv\\*vAA/WWWWVWWVVVVV\' <WWVWW Monika és a többiek Tessék jól megnézni ezt # gyermek arcot! Ugye, milyen nehéz betelni vele? S egyáltalán: van-e olyan gyermekarc, amelybe ne nézne meleg szívvel az ember? Figyeljék meg a kezét... Bármelyik pillanatban készein áll arra, hogy marokra fogja ezt a nagyszerű, titokzatos világot. A kórházi ágyon rúgkapál, és hálásai} mosolyog mindenkire, aki ’ / — ha egy pillanatra is —megáll mellette. Egyelőre csak , azt tudja, hogy van, s hogy a dolgok rendben haladnak, mert tele a hasika, s biztonságot nyújt a pelenka az esetleges, és teljesen intim jelenségekkel szemben. Azt nem tudja, hogy ő „a” Monika, Csóka Monika, négy hónapos erdőtelki állampolgár, aki— nem kell senkinek.« Van kivétel is Komoly betegséggel szállították be a csecsemőt az Egri Megyei Kórház gyermekosztályára. Meggyógyították, aztán várták Csóka Józsefnét, az anyát, hogy vigye haza a csöppséget. Hiába várták. Ekkor táviratot küldtek, de az anya nem volt otthon, a nagyszülők pedig hallani sem akarnak a gyerekről. Ezt az erdőtelki községi tanácson mondták. — Ne is keresse a szülőket — legyintett Vavrik Sándor vb-titkár. — Az asszony állítólag Pestre ment dolgozni, de senki nem tudja, melyik vállalathoz. A férj pedig jelenleg börtönben ül... A beszélgetésnél ott volt Batki Istvánná községi védőnő is, aki kénytelen igen gyakran szélmalomharcot vívni a hasonló családokkal. — Az anya már régebben említette, hogy szeretné, ha a kicsit állami gondozásba vennék. Ez ákkor volt, amikor Sarudról ide költöztek. Be is jelentkezett... elsősorban a kelengye miatt. Megjegyzem, az otthoni körülmények leírhatatlanok. Amikor a gye- rek bekerült a kórházija, néhány napra rá az asszony is eltűnt. — Most mi a teendő? — Állami gondozásba kell venni Mónikát. Egyelőre csak ideiglenesen lehet. A végleges állami gondozásba vétejszükséges a környezette uuimany, s ez az anya nélkül lehetetlen. Hogy ő hol van... ? Lám, Mónikától, még azt is megtagadták a körülmények, hogy törvényerőre emelt akta legyen belőle, kiég a bürokrácia is mostohán bánik vele! — Ügy tudom, hogy a cigányok igen gyermekszerető emberek. — Ez igaz is. Van kivétel. Elmondok erre egy érdekes erdőtelki példát. Burai Menyhért — megérdemli, hogy leírja a nevét — rokkant ember, a felesége tüdőbeteg. Indokolt volt, hogy három gyermeküket állami gondozásba vegyék. (Az más kérdés, hogy az ország különböző intézeteiben vannak, elszakítva egymástól.) Azonban, bármelyik ünnep közeledvén, a férfi már gyűjtöget, be-beugrik a tanácsra, hogy megkapja a látogatási engedélyhez szükséges javaslatot, s már utazik is értük. Nehéz azt a szeretetet és gyöngédséget leírni. És azt a büszkeséget is! Hiszen jól tanul mindhárom fiú, kettő közülük szakmunkás lesz, a harmadik pedig talán elvégzi a gimnáziumot. Persze, hogy jó volt ezt hallani! Csak... Lesz-e büszke egykor valaki Csóka Mónikára is? Ki örül majd neki, s kinek fog örülni ő? Az, aki az életet adta neki, megtagadta tőle csókját, tejét — önmagát... Erő és élet E kétséges helyzetben Monika nincs egyeiiil. A csecsemőosztályon több ilyen szomorúan kedves kis „vendég” akad. — Ä csecsemőnek — mondotta dr. Gyarmati Mihály kórházi főorvos — létföltétele az anyatej. Több mint három évtizedes gyermekszakorvosi pályámon meggyőződtem arról, hov" az anyatej a csecsemő életének első hat-nyolc hónapjában nélkülözhetetlen. Bárminemű mesterséges táplálás ebben a korban kisebb-nagyobb károsodáshoz vezethet. Ahogy meglátszik a gyermeken az anyatej hatása, meglátszik a mesterséges táplálás hatása is. Egy fiatal anya arra hivatkozott, hogy nincs teje, csak cucliból tudja a gyereket etetni. Ez az apróság is a kórház gondjaira maradt, s kiderült: nem is ismeri a cuclit. Nem volt hajlandó így táplálkozni! Okkal, óik nélkül, néha még kozmetikai meggondolásból is(!) némelyik anya egy szerűen megtagadja kicsinyétől a tejet, amely pedig erőt, életet jelent minden apró-, sagnak. Aztán ezt tessék megfigyelni: akadnak olyan anyáik is, akik „korszerűtlennek” tartják a szoptatást, és példaként Amerika modernizmusára hivatkoznak. — Hogy ez milyen tévedés — mondta dr. Gyarmati Mihály —, azt a nemrégi ta- nulmányutamon személyesen is tapasztalhattam. Találkoztam például egy montreali tanítónővel, aki három gyermeket szült már, a minden szülés után hormonkészítményeket kapott, hogy szoptathasson. A picinyeiket táplálni kell, s így más, valóban rászoruló csecsemőktől kénytelenek elvonni az életet jelentő tejből. Enyhén szólva embertelen dolog, amire egyes anya képes. Vagy — emberi? Hiszen az állatvilágban soha nem tapasztalhatunk ilyet... Nincs rá paragrafus Ezekben a napokban Mónikával együtt három apróság várja — hiába — a kórházban a szüleit, bár vau úgy, hogy egyszerre hatnyolc csecsemőt „felejtenek” itt, miytán,...yalarnily^en, betegséggel beszállítottak “őket. Dr. Gyarmati Mihály. : átiratban hívta fel erre a.tényre a rendőrség figyelmét, de — megfelelő paragrafus híján csupán az állami gondozásba vétel az egyetlen kiút. (Kiút... ! !) Az állam akkor veszi gondozásába a gyereket, ha veszélyeztetve látja egészségi, szellemi fejlődését. Aztán a gondozási dijat majd bevasalják — ha tudják — a szülőktől. Ha nein megy, koszt-kvártély ellenében a börtönben ledolgozzák a megfelelő összeget. (Ugye, milyen egyszerű? ...) A témáról több jogásszal beszélgettem, a táplálás megtagadásától a „cserbenhagyá- sig”. Különbözőképpen reagáltak, rá. Volt, aki az ifjúság elleni bűntett tényeit fedezte fel az esetekben, s hogy őszinte legyek — bár nem ismerem a paragrafusokat — nekem is ez volt a „szimpatikusabban” hangzó állásfoglalás. Hallottam mérsékletre intő megjegyzést is, hivatkozva arra, hogy zömmel cigány szülőkről van szó, a társadalom viszonylag elmaradott néprétegéről, akikkel ehhez mérten kell bánni, elsősorban a humanizmus erejével, a felvilágosítás eszközeivel. Néha azonban felvetődik az emberben a gondolat (vessünk újra egy pillantást erre a fényképre), hogy valahol a humanizmusnak is van határa. Hogy is van ez? A figyelmes, és gondoskodó, humanista társadalom elnézően mosolyog, amikor hálából — rúgnak rajta egyet? Talán butaság ideig-óráig lehet mentség, de a dörzsöltség... ! Mert igenis: nagy-nagy adag ravaszság húzódik meg ■ az ilyen esetek mögött. Talán egy kissé erősen fogott a toliam, de bizonyára azért, mert Monika rám mosolygott. Feltételezem, hogy ő is, mint minden más gyermek, hasznos tagja lesz egykoron a társadalomnak, nemzetiségre való tekintet nélkül. Azért gondozzuk, azért ápoljuk, azért neveljük őket. De — csak a társadalomnak vannak kötelességei? .-*+**.*.. | Kátai Gábor
