Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

cÄ iiGZd ö^y@ megköveteli: tartsunk lépést ii. „En először magyar va­gyok és csak azután inter­nacionalista” — ha ritkán is, de találkozunk ezzel a meg­nyilatkozással. Akik ezt tart­ják, nem tagadják ugyan az internacionalizmust, de á rangsorolással válaszfalat húznak a szocialista haza szeretete és a szocialista cé­lokért küzdő más népek be­csülése, segítése közé, a szo­cialista haza és a szocializ-' mus világméretű ügyének szolgálata közé. Hamis, ál­ellentét ez, távol áll az iga­zi hazafiságtól. Az interna­cionalizmus eszméje és gya­korlata ugyanis nemhogy el­lentétes lenne a hazaszere­tettel, hanem szerves, elvá­laszthatatlan része a szocia­lista liazafiságnak. Á szoros egybetartozás alapja az a történelmi tény, hogy a szocialista haza építé­sének eredményeit nem egyedül értük el, hanem szerepe volt ebben a testvé­ri szovjet nép felszabadító harcának, anyagi, erkölcsi, politikai támogatásának, és a szocialista országok együtt­működésének, összefogásá­nak. Az együttműködés, az összefogás alapja a közös eszme, a szocializmus esz­méje; a közös érdek, a szo­cializmus győzelemre juttatá-' sa az egyes országokban; az elnyomott népek felszabadítá- 1 sa, az egyetemes emberi ha­ladás és béke ügyének szol­gálata az egész világon. Hazánkban és a többi szo­cialista országban is a szo­cialista építés nemzeti kere­tek közzött folyik. "De a szo­cializmus sorsa hazánkban — a nemzeti sajátosságok ellenére is — elválaszthatat­lanul összefonódik a szocia­lizmus sorsával az egész vi­lágon, a szocializmusért küz­dő nemzeti erők összefogá­sával. A termelőerők roha­mos fejlődése, a tudományos­technikai forradalom vívmá- j nyai nemcsak lehetővé, ha- | nem szükségszerűvé is teszik | « szocialista országok gaz­dasági integrációját, mind szorosabb együttműködését A haza ügye ugyanis meg­követeli, hogy politikánkban lépést tartsunk a történelmi fejlődés, a haladás követel­ményeivel, új feltételeivel. Ezért dolgozni, ezt a célt szolgálni jelenti a hazafiság progresszív tartalmát, amely­ben elválaszthatatlan egy­ségben fonódik össze a ha­zafiság és internacionaliz­mus. i A nacionalizmus. törté­nelmi múltunk rossz emlé- • kü öröksége sajnos, nem múlt el nyom nélkül felsza­badulás utáni történelmünk­ben, mi több, igazodva a megváltozott feltételekhez, tovább fertőz, nehezíti előre­haladásunkat. A határaink között élő és a határainkon kívülről' sugailt nacionaliz­mus jelentkezési területe és formái sokfélék. A szocialista hazafiság és az internacionalizmus közé próbál éket verni az a na­cionalista felfogás is, amely túlbecsüli a nemzeti sajátos­ságok szereipét a szocialista építésben, tagadva a szocia­lista építés nemzetközi érvé­nyű tapasztalatait, ennek folytán a szocialista orszá­gok egymásra utaltságát együttműködésük szükséges­ségét. A nemzeti sajátossá­gok túlbecsülése — forrása a nemzeti önteltségnek, a nacionalista gőgnek, amely szükségszerűen együtt jár más népek és azok munká­jának lebecsülésével. De tapasztalni a nemzeti önteltség ellentétét, a nem­zeti nihilizmust is. Ennek képviselői nemzeti történel­münknek csak sötét lapjait látják. De mqg ennél is ve­szélyesebb, hogy nem hisz­nek a szocializmus nemzet­felemelő, -gazdagító eredmé­nyeiben. A nemzetet örök- köb elsiratók, a sorsa felett búsan kesergők nemzeti ni­hilizmusa is ugyanabból a forrásból, a nacionalizmus­ból táplálkozik és veszélye is ugyanaz: leszerel, tétlenség­re kárhoztat, fékezi a szocia­lista építőmunkát. A nacionalizmus megnyil­vánulása az is, ha szembe­állítják nemzeti múltunk megbecsülését és a szocialis­ta jelent. Pedig nem volt tör- ' ténelmünknek olyan kora, amikor annyit tettek volna a nemzeti múlt hagyomá­nyainak ápolásáért, oly nagyra becsülték volna azo­kat, mint ma. Erről tanús­Ecséden megalakult a szövetkezeti fiatalok KlSZ-csoportja r Warstt Ulászló tudósítónk- tói) Az ifjűság! törvény és az alapján közzétett SZÖVOSZ- irányelvek megvalósítására egyre erősödnek Heves me­gyében is az ifjúsági szer­vezet keretei. A 27 fogyasz­tási szövetkezet közül eddig hétben alakult önálló KISZ- szervezet és két helyen hoz­ták létre a községi szerveze­ten belül ÁFÉSZ—KlSZ-cso- portot, A szövetkezeti mozgalom ifjúsági munkájának legha­tásosabb eszköze a KISZ- szervezet, vagy KISZ-cso- port megalakítása. A napok­ban Ecséden alakult ilyen csoport. A szövetkezet fiatal­jainak mintegy nyolcvan szá­zaléka vállalkozott arra, hogy közösséget alakítanak és jobb szórakozási lehetősé- ‘ Bégeket teremtenek. Együtte­sen végeznek a jövőben eredményesebb gazdasági és mozgalmi munkát. Az ecsédi ÁFÉSZ—KISZ- csoport, — melynek vezető­jévé Berta Hedviget válasz­tották — programja sokat­mondó. hiszen abban mind a fiatalok szórakozása, ér­dekvédelme, mind a fogyasz­tási szövetkezet mozgalmi munkájának segítése szere­pet kapott. Szeptemberben például ifjúsági szocialista brigádot alakítottak. A fia­talok védnökséget vállalnak a lakossági igények kielégí­tésére készülő felméréshez, majd az ezt követő tanul­mány elkészítéséhez és ösz- szeállítá'Sához. Segítik a he­lyi népi együttes munkálat.. feó—-olvaáó találkozót ren- ■Swuiek, találkoznak a Hevesi Szemle szerzői gárdájával, majd Simonffy Andrással, a fiatal írók folyóiratának fő- szerkesztőjével . A novemberi KISZ szövet­kezeti napok alkalmából pe- dik felveszik nagy példaké­pük, Erdei Ferenc nevét. kodnak felújított műemlé­keink, az István király-, id. Dózsa György-, a Petőfi-, a Madách-évforduló alkalmá­ból rendezett, hatalmas tö­megeket megmozgató ün­nepségek. De a nemzeti múlt progresszív hagyományainak ápolásában ennél is többet tettünk: magunkra vállaltuk és megvalósítottuk azokat a célokat, amelyeket történel­münk nagyjai tűztek elénk: felszámoltuk a haza évszá­zados elmaradottságát, az el­nyomást, a nemzeti nyomort és hazánkat a fejlett orszá­gok sorába emeltük. A nacionalizmus megnyil­vánulása az az „aggodalom”, amely úgy jelentkezik a ha­tárainkon túl élő magyarság sorsa iránt, hogy ellenszen­vet szít a testvéri, baráti országokkal szemben. A párt mindedkor a lenini elvek alapján ítélte meg a nemze­ti kérdést. Ennek megfele­lően mindig arra törekszik, hogy a nemzetiségek léte ne elválasztó, hanem összekötő tényező legyen a szocialista országok között. Nacionalista nézetek, in­dulatok kapnak helyt abban a mesterségesen szított el­lentétben is, amely a népies­urbánus vita keretében je­lentkezik. Az egyik oldalon — va népies szárnyon — egyes, valóban égető társa­dalmai gondokat — mint pél­dául a népesedés stagnálása — úgy vetik fel, mintha azok a szocialista út szükségsze­rű következményei lennének. Nem értik meg a hazánk­ban végbement történelmi fordulat lényegét, nosztal­giával fordulnak a múlt felé, a megváltozott, a korszerű életkörülményektől féltik a közösségi életet, a közösségi tudatot, már-már a nemzet pusztulásától félve. Az urbánus szárnyon a másik végletet tapasztaljuk: a nemzeti közömbösséget, a o nemzeti értékek és sajá­tosságok egyfajta tagadását. Ez az irányzat szükségsze­rűen találkozik a nyugati fellazítás taktikai konver­gencia-elméletével, amely szerint a szocialista és a ka­pitalista társadalom mind­inkább közeledik egymáshoz, míg végül is féloldódnak egymásban. Ez az elmélet táptalaja a Nyugat-imádat­nak, a szocialista társadalom morális értékeit, mindenek­előtt a kollektivizmust sem­mibe vevő, lebecsülő indivi­dualist a magatartásnak. Nem állt módunkban fog­lalkozni a nacionalizmus va­lamennyi megnyilvánulásá­val. De ennyi is elég ahhoz, hogy bizonyítsuk: mily nagy szükség van a szocialista ha- zafiságra, az Internacionaliz­musra, a nacionalizmus kü­lönböző ' megnyilvánulásai ellen folytatott következetes harcban. F. J. Együtt könnyebb, mint külön-külön AZ EGRI Cseb.ukszári vá­rosrésznek — elsősorban a Heves megyei Beruházási Vállalat „jóvoltából” — még ma sem készült el a végle­ges beépítési programja. He­teken, hónapokon át folyt a vita a gyöngyösi Mérges úti építkezés fölött is. Aztán megszületett az egyezség: itt is új beépítési tervre van szükség. Egerben történt, hogy a la­kások már réges rég elké­szültek, átadni, beköltözni vi­szont mégsem lehetett, mert az üzemeltetéshez nélkülöz­hetetlen közművezetékek jó­val később készültek el az épületeknél. Elsősorban a közművesítés hiánya miatt torpant meg Hatvanban is a magánlakások építése. Gyöngyösön „menet köz­ben” derült ki, hogy egyelő­re nincs pénz a két tervezett épület megépítésére. Igen­csak gondot okozott volna az egri városi tanácsnak is, ha 1971-ben elkészül a 454 cél- csoportos lakás, mivel a szük­séges 118 millió forint helyett csak 91 millió forintja volt a tanácsnak.' „Szerencséje”, hogy csak 142 lakás épült fel, így nem okozott különösebb gondot a számlák kiegyenlí­tése. Számtalan határozat, utasí­tás, rendelet hívta fel már a tervezők figyelmét is a rea­litásokra. Munkájukat mégis igen sok, jogos kifogás éri. Tevékenységük fő jellemzői közé tartozik ma is, hogy ál­modozásaik során elfeledkez­nek a megrendelő pénztárcá­járól, sőt még arra is volt példa, hogy terveik készítése­kor még az időközben végre­hajtott, hatósági árváltozáso­kat sem vették figyelembe. NAGYON SOK kiskapu van a beruházó szervezetek érdekeltségi • viszonyában is. Az építtető fut a pénze után, a költségek csökkentését szor­galmazza, a tervezőnek,- a ki­vitelezőnek, beruházónak vi­szont az a „jó bolt”, há a költ­ségek emelkednek, hiszen így több jut az üzem, a vállalat kasszájába is. A közismerten jól dolgozó, Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat igazgatója mondta el: „nem, egyszer ta­pasztaljuk, hogy a tervek nem jók és olcsóbban is meg­építhetnénk. Mivel azonban az észrevételeinket hetekig, hónapokig tartó viták köve­tik, ezért inkább nem vitat­kozunk, hanem kivitelezzük a gyenge minőségű, drága tervet.” Megyénk párt-, állami szer­veinek vezetői javasolták: az építőipari szervezetek — ter­vezők, kivitelezők, lebonyo­lítók. — dolgozzanak ki, kös­Ez történt Dormándon: Taggyűlés meglepetéssel Minden úgy kezdődött, ahogy a formaságok megkí­vánták. Még a taggyűlés idő­pontja is betartotta a szokvá­nyos eltolódást, hiszen hat óra helyett csak fél hétkor lehetett megkezdeni Dor­mándon az alapszervezeti KISZ-vezetőségválasztási gyűlést. Miután a Pataki István alapszervezet KISZ-titkára, Kasza Mária felolvasta a nem túlságosan fordulatos és érdekes beszámolót, amely­ben ismét megfelelő helyet foglalt el a tagdfjfizetések rendszertelen fizetéséről szó­ló passzus, a levezető. elnök felhívta a figyelmet — több­ször is —, hogy csak bátran fiatalok, csak nagyon bátran tessék hozzászólni a beszá­molóhoz, mintha ehhez ma­napság valami rendkívüli forradalmi bátorságra lenne szükség. Ez volt az utolsó berögző-' dött. szokványos motiváció a vezetőségválasztó taggyűlé­sen, mert ezután a fiatalok — még ha a ,,s -újatok hoz­zá bátran” című felhívás kis­sé el is vette a bátorságukat eleinte — lelkesen, felelős­ségteljesen. néha indulatosan is elmondták gondjaikat, s azt is min és hogyan kíván­nak változtatni. Mészáros Mátyásáé azt hangoztatta, hogy alig van olyan KISZ-tag, aki úgy be­csüli a közös vagyont, a klub berendezéseit, a mag­netofont, mintha a sajátja lenne, Miklós János annak a véleményének adott hangot, hogy kissé unalmas már ál­landóan a tagdíjról, a bé­lyegbefizetésekről beszélni. Miért nem lehet azt megcsi­nálni, hogy ha valaki erre a minimális követelményre sem képes, azt zárják ki a KISZ-ből, hiszen hogy kö­vetelhetnének meg , komo­lyabb munkát valakitől, ha egyszerűen alapvető köteles­ségét nem teljesíti. Ángyai János a dormándi pártalapszervezet titkára megköszönte -a fiataloknál azt az aktivitást amelyet ; tanácsi választások során ta­núsítottak, amikor a KISZ- lagok piros fehér zöld zászló alatt vonultak végig a falun a szuvazóhelyisegig. Az új KISZ-vezetóség meg­választása után kiderült, hogy a szavazólapra felve­zetett új titkár. Kasza Mária mindössze hat Szavazatot ka­pott, kilencen viszont új ne­vet írtak helyére így titkár­ként Kovács Csabára adta a többség a voksát. A levezető elnök ezután módosítást javasolt a járási KISZ-küldött személyére, aki először Kasza Ilona volt s most Kovács Csabát terjesz­tette elő a tagságnak. A KISZ-tagok azonban a következőképpen döntöttek: „Mivel törvényes keretek kö­zött megválasztottuk Kasza Máriát járási küldöttnek, a módosítást nem fogadjuk el.” A taggyűlés ezzel véget ért. A jelenlevők pedig — többek között az újságíró is — azzal a jó érzéssel távoztak, hogy egy 18 főnyi alapszervezet, az ország egy- kis falujában, Dormándon, szépen, csendben magától értetődően tud bán­ni azzal a fogalommal, hogy szocialista demokrácia. (szigethy) senek egymásai együttműkö­dési szerződést, s a megálla­podások alapján rendezzék gyorsan vitáikat, segítsék, tá­mogassák egymást, elvégre valamennyien közös ügy ér­dekében dolgoznak. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat vezetői eddig hat változatát készítették el ja­vaslataiknak, a Heves megyei Beruházó Vállalat azonban mind a hat esetben aláírás nélkül visszaküldte az építők által felajánlott szerződése­ket. .. A FENTI PÉLDÁKAT a Magyar Szocialista Munkás­párt Heves megyei Bizottsága legutóbbi ülésén elfogadott — az anyagot .lapunk szeptem­ber 30-i számában ismertet­tük részletesen — jelentésé­ből és az ott elhangzott fel­szólalásokból gyűjtöttük cso­korba. Azt bizonyítva: a be­ruházáshoz, a lakásépítéshez nemcsak pénzre, nemcsak ter­vezőkre, nemcsak építők­re, nemcsak lebonyolí­tókra van szükség, hanem sok-sok értelmes, alkotó gon­dolatra, magabiztos vezetésre, a köz érdekeit mindig szem előtt tartó vezetőkre, korrekt kapcsolatokra, jóindulatra, egymás segítésére, kritikára és önkritikára is. Nem véletlenül hangsúlyoz­ta a végrehajtó bizottság je­lentése: „A lakásépítésben ér­dekelt szervezetek közötti kapcsolatban az utóbbi idő­ben javulás tapasztalható, de még ma is igen gyakori, jel­lemző a felelősség „passzolá- sa”, áthárítása, a másik fél okolása a hibákért, a lemara­dásért, a rossz minőségért.” Közben megy, rohan az idő, gyűlnek a'z akták, Szaporod­nak a magyarázatok, de eb­ből még nem lesz lakás, et­től még nem valósul meg a megye lakásépítési program­ja. A lakásépítés valóban bo­nyolult, összetett tevékeny­ség, nem kampány, hanem tervszerű, folyamatos munkát igényel. Azt sem vitatja sen­ki: a kivitelező, a tervező, a lebonyolító is tévedhet, hi­bázhat. mulaszthat. Sokkal kevesebb azonban a tévedés lehetősége, ha jó a kapcsolat az érintett szervek között, ha ismerik és megértik egymás gondját, baját, méginkább, ha közösen gondolkodnak, hu a jogászkodások, az értelmet­len, időt pazarló, utólagos vi­tatkozások helyett együtt ke­resik a gondok, a nehézségek, a feszültségek megoldásának gyors lehetőségeit. az ügy Érdekében kü­lönösen sokat tehetnek az érintett üzemek, vállalatok, intézmények kommunistái, rajtuk keresztül a pártszer- vek, a párt lapszervezetek. Nemcsak joguk, hanem kö­telességük is szólni, figyel­meztetni, ha hibát latnak a tervezésben, a. termelésben, mulasztást a kivitelezésben, ügyeskedést a számlázásban. Támogassák bátrabban a vál­lalatvezetés azon intézkedé­seit, amelyek a munkaszer­vezés színvonalának emelését, a korszerűbb technológiák gyors bevezetését, a határ­idők tartását, a munkafegye­lem szilárdítását, a .differen­ciáltabb anyagi, erkölcsi megbecsülést szorgalmazzák. Ugyancsak sok múlik ta­nácsainkon is. Az anyagi erő­források folyamatos biztosí­tása — természetesen a lehe­tőségek mértékében — meg­felelően előkészített terüle­tek. összefüggő közműhálózat nélkül, lehetetlen ugyanis tervszerűen, eredményesen, szervezetten, gazdaságosan építeni. Tévedés ne essék: szándé­kunk, okunk sincs bántani megyénk építőit, hiszen való­ban igaz, hogy évről évre jóbban dolgoznak, amit .mi sem bizonyít jobban, hogy 1971—73-ban — az öt évre tervezett 10 800 lakásból ez év végére, mintegy 8300 megépí­tése várható — rekord meny- nyiségű lakást építettek, il­letve építenek a megyében. A növekvő feladatoknak, az Irántuk támasztott követelmé­nyeknek azonban az elkövet­kező években csak akko- J nak eleget tenni, megf ha munkájukat, tevék-e- güket összehangolják, nemcsak külön-külön pt nak jobban, szervezetteö: - . eredményesebben dől / •• hanem együtt is. MERT EGYÜTT 1- r.y- nyebb, mint külön-kiilör KoÓS JÓZSi'f KISZ-élet A kívülállónak csupán egy kis hír az egész. Salamon Istvánnak, a TIGAZ egri üzemegysége fiatal számla­ellenőrének és KlSZ-titkárá- nak viszont a soha nem ál­modott megbecsülést jelenti: negyedszer kapott bizalmat az alapszervezet- tagjaitól . . . Hogy miért szavaztak is­mét rá, azt maguk a fiata­lok mondták el: Salamon Ist­ván rátermett, jó ifjúsági ve­zető, aki minden helyzet­ben megtalálja a legjobb megoldást, s összetartja a közösséget. Gyakorlott ifjú­sági mozgalmi ember, hiszen annak idején. 1968-ban ő ko­vácsolta össze a TIGAZ fia­taljait egyetlen baráti társa­sággá, közösséggé. Húszán kezdték akkor a munkát, m,a harmincötén tagjai az üzení- egységi alapszervezetnek. Si­keres politikai vitakört hoz­tak létre, többen a marxista 1973. október 7., vasárnap a titkárt poszton középiskolába is beiratkoz­tak, mások az üzemi párt­szervezet tagjai, lettek. Kom­munista szombatok, vietnami műszakok, társadalmi mun­kák jelzik a tevékenysége­ket. s annak az öreg néni­nek a köszöni szava, akinek ők vezették be a gázt az egri Marx Károly utcáján ... Mindez egy összeforrott gár­da önzetlen munkája nyo­mán valósult meg.' Ilyen munkáról, ifjúsági életről be­szélt mindig Salamon Ist­ván, s ma elmondhatja: ez szinte mindennapos esemény nálunk. És ebben benne van az ő munkája is. Most ifjúsági klubot akar­nak építeni, meg is lesz! KISZ-lakásépítési akcióba kezdtek, ’ nyolcán már ott­hont is kaptak, húszán jö­vőre veszik át a kulcsot, er­re is megvan minden re­mény. Mert a KTSZ-titkár. akit újra megválasztottak, szinte a „nagykövetük” ezekben az ügyekben. A kapcsolattartó az üzemegység vezetői, az épitkezőtársak, a városi KISZ-bizottság tagjai között és közöttük, az alap- szervezeti tagok között. (szilvás) Msmsif; 0

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents