Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-07 / 235. szám

Miért késik az ebéd? Déli őrjárat Eger általános iskoláiban Szülők és pedagógusok egyformán panaszolják: ké­sőn érkezik az ebéd. A gond­nokság vezetője hetek óta gyötrődik, telefonál, taxiért szaladgál,- mgrt a Volán nem ad rendszeresen és pontosan gépkocsit. A mindennapi ebéd ugyanis tehertaxin uta­zik az iskolákba... 0 0 © © Szerda, délelőtt 10 óra. A IV-es számú általános iskola modem konyháján kö­zei 1500 adag ebéd készül. A leves már megfőtt, bab, füs­tölt csülökkel, a tésztát még vágják, mákos lesz belőle. A harmadik fogás: szőlő. Míg a kocsira várunk, az élelmezési vezető panaszko­dik: — Azt hiszem, ma is ké­sünk egy keveset. A szerző­dés szerint reggel hat órá­tól, délután kettőig áll ren­delkezésünkre egy kis teher- taxi. Ma háromnegyed tízre érkezett a kocsi, mégpedig két és fél tonnás tehertaxi. Most kenyeret, szőlőt és Icar- fiolt hoz a konyhára. Háromnegyed tizenegy, mi­re visszaérkezik a kéjt és fél tonnás. Míg fölrákják a kan­nákat, a gépkocsivezetőt kér­dezem : —- Reggel mit szállított? — Építőanyagot, meszel. Megérzi, hogy miért kérde­zem és gyorsan hozzáteszi: — De tiszta a ltocsi, lesö­pörtem. Ez igaz. De az is igaz, hogy tgy és ilyen nyitott kocsin utazik az egri iskolások ebédje. Lezárt kannákban a leves, a tészta, rekeszekben a szőlő és egy kosárban a kenyér. 0 O 0 0 Pontosan tizenegy órára ér­kezik az ebéd az északi lakó­telep új iskolájába. Nem té­vedés, valóban Eger legújabb és egyben legmodernebb is­kolájáról van szó. Konyhája tágas és jól felszerelt. Csak éppen főzni nem lehet ben­ne. Hiányzik a működési en­gedély. Egy papír miatt — így mondják. Percek alatt lepakolják a kannákat, a tehertaxi azután az I-es számú iskola felé ve­szi az irányt, utána pedig az ötös következik. Semmi baj, még nincs ti­zenkét óra... 0 o o 0 A Ilí-as számú iskola ki­csi, de elég jól felszerelt konyhával dicsekedhet. Itt 080 adagot főznek. Az étlap: húsgombócleves, tejbegríz és alma. Ma jó napjuk van. Negyed tizenkettőkor már ott áll egy kis tehertaxi. Most az ebédre kell várni néhány percet. Nem úgy, mint máskor, pél­dául szombaton. A gondnok így beszéli élt — Szombaton hosszas sza­ladgálás és telefonálás után, fél keltő előtt néhány perc­cel kaptunk egy teherautót. Tessék elképzelni azt az ebé­det. Tizenegy órától állt itt a konyha előtt... Most a taxi vár néhány percet. Amíg a kannákba ön- tik az ebédet, a gépkocsive­zetővel beszélgetek. Őszinte ember. — Megmondom én, nekünk nem üzlet ez az ebédszállítás. Tudom én, hogy a gyerekek­nek el kell vinni az ebédet, de az is igaz, hogy így bizony kettétörik a napom. Mi gebin- ben dolgozunk! Tudja mit ke­resnék én, ha most nem itt állnék... ? — Azt hiszem, tudom. És azt is tudom, mi mindent szállítanak ezen a gépkocsin. — Hat bizony, sokfélét. Ma például vittem boroshordó­kat hulladékfát, de szállítot­tam én már ezen a kocsin ma­lacokat is. Szóval: mindent. Tehertaxi ez kérem! QlHÉMMí tfJS, Oktober vasarnats Megfőtt az ebéd, percek alatt felpakolják, s irány a VIII-as számú iskola. 0 0 0 © Ebben az .iskolában, a pe­dagógusokon kívül 63 gyerek várja az ebédet. Az ma há­romnegyed tizenkettőre meg­érkezik. A pakolás itt gyorsan megy, nem kell átöntögetni az ételt, van csereedény. Ez is jelent néhány percet, nem beszélve arról, hogy így me­legen marad az ebéd. A kocsi továbbmegy, a Ser- tekapu utcai iskolába, aztán Felnémet a végállomás. Még él sem fordult a kocsi az iskola elől, jönnek a gye­rekek, s leülnek a tiszta egy­szerűséggel terített asztalok­hoz. Mo pontos az ebéd. De a pedagógusok elmond­ják: — Nem ritká eset, hogy egy órára érkezik az ebéd. Sőt, még később is. Szombaton például háromnegyed kettő­re hozták! Az az igazság, hogy a késői ebéd zavarja a taní­tást. Az alsósoknak egy órá­ig meg kellene ebédelniük, mert fél kettőkor már kez­dődik az óra. Volt rá eset — nem is egyszer —■, hogy nem tudtuk idejében kezdeni a ta­nítást, mert késett az ebéd,*» © 0 © 0 XI. számú iskolát Feme­met. A mai napon itt sem panaszkodhatnék, hiszen 12 óra után tíz perccel megér­kezett az ebéd. De a koi'ábbi napókbemü Itt jegyzik az érkezés idő­pontját. Szeptember 18-án, például fél kettőkor, október 1-én, háromnegyed egykor ér­kezett az ebéd. Pedig 85 gye­rek várja. És még az óvodá­sok is! Azt mondják; előfor­dult, hogy a kis óvodások már délutáni álmukat aludtak, amikor az ebéd megérkezett... 0 0 0 o Most térjünk vissza a két és fél tonnás tehertaxihoz, amelyik 12 óráig a IV-es is­kola konyhájából szállította az ebédet. Alig harangozták el a delet, ez a gépkocsi már a lajosvárosi iskola konyhá­ja előtt áll. Űj konyha, új berendezés, s gépek is segítik az asszo­nyok munkáját. Ma 550 ebé­det főznek: zöldborsóié vest és paprikás burgonyát, kol­básszal. Ehhez jön a kré- mes. Az ebéd szinte kínálja magát, mégis arra gondolok, vajon hogyan néz lei ez a \ paprikás burgonya később felmelegítve. Egyelőre nincs szükség a; melegítésre, hiszen néhány j perc a ,X-es és a VI-os is- : kola. 0 0 0 0 A VI-osba fél egykor ér­kezik az ebéd. Az igazgatónői — Ez bizony, már későn van. Tizenkét órára itt kel­lene lenni. Nekünk ez a fél óra is sokat jelent. Nálunk háromnegyed egykor már kezdődik az óra. Hogyan ebé­delnek most ezek a gyerekek? Figyeltem. Bizony, kapkod­va... © 0 0 © Már úgy nézett ki, hogy befejeztem a körutat. Fel is jegyeztem: az előbbi napok­hoz képest ezen a napon idő­ben vagy legalábbis kevés ké­séssel érkezett az ebéd Eger általános iskoláiba. Igaz, ma két gépkocsit kaptak a kony­hák. De gyakran csak egy jut... Feljegyeztem azt is, hogy a pedagógusok — és főleg a) gyerekek! — elégedettek az\ ebéddel, amely; mint mond­ják, változatos és bőséges, Sokan így fogalmaztak: ma- radhatós. A riportot mégsem lehetett befejezni. A X-es iskolából fél háromkor kaptuk a hírt: még mindig ebédelnek a gye­rekek. Csakugyan. Pedig fél egy előtt néhány perccel már megérkezett az ebéd. Most fél három. A szűkös, napkö- . zis helyiségben az utolsó negyven gyerek kanalazza a levest. Aztán következik a paprikás burgonya, amelyet többször is felmelegítettek, így bizony már nem úgy néz ki, mint ahogyan tizenhét órákor láttam a VII-es iskola konyháján. Húrom óráig tart az ebéd. Aztán mindjárt itt az uzson­na. .. © © 0 © Egerben közel kétezer ál­talános iskolás étkezik a nap­közikben. A városi tanács évente jelentős összeget, mintegy 3 millió forintot költ erre, de hozzájárulnak a költ­ségekhez a szülők Is. Gyere­kekről van szó! Éppen ezért, suinmázatként csak azt írha­tom: sürgősen meg kell ol­dani az ebéd megbízható, pontos és higiénikus szállítá­sát A tehertaxi nem alkal­mas erre a célra. A tanács évente több mint 200 000 fo­rintot fizet a szállításért. Ér­demes lenne a Volánnak be­szerezni néhány, ételszállítás­ra is alkalmas, zárt gépko­csit. Vagy a tanács vásárol­hatna ilyet. A gyerekelv ebéd­je ugyanis nem függhet attól, hogy van-e taxi az állomá­son. © © © © Még írtam e sorokat, ami­kor a Volán igazgatója tele­fonált, s ígérte, rövid' idő alatt megoldja az ebéd szál­lítását, A szülőkkel, a pedagógu­sokkal és a gyerekekkel együtt reméljük... Márkusz László Adott a tehetőség Szakmát tanulni — idős fejjel Manapság egyáltalán nem meglepő, hogy az iskolák padjai délutánonként és es­ténként idősebbekkel telnek meg. Egyre többen és töb­ben jönnek rá arra, hogy a technikai fejlődés, a modem termelési technológia maga­sabb képzettséget, elmélyül­tebb tudást igényel. Az üze­mek, gyárak korszerűsítése azonban egy másik követ­kezménnyel is járt: felsza­badult az addig segéd-, illet­ve betanított munkát végzők jelentős része. S mivel egy­re nehezebb kielégíteni a jelentkező szakemberhiányt, támadt az ötlet, átképzés­sel, szakmai tanfolyamokra való beiskolázással remekül hasznosíthatók lennének > ezek a dolgozók a kvalifi­káltabb termelési folyama­tokban is... 'Annál is inkább szükség. van ezekre az emberekre, mert mint ismeretes, a de­mográfiai hullámvölgy mi­att egyre kevesebb fiatal is­kolázható be az ipari szak­munkásképző intézetekbe. — a különböző tanintézetekből nem. képesek biztosítani a vállalatok a szakembereket Az egyetlen járható út te­hát, felmérni a segéd- és be­tanított munkásé állományt, valamint azt a réteget — itt főleg a nőkről van szó —, amelyik még bizonyos okok miatt nem kapcsolódott be a termelőmunkába. AZ ELSŐ LÉPÉST"' A 7. ÉS A 8. OSZTÁLY^ Ä napokban tanácskoztak ezekről a kérdésekről a He­ves megyei vállalatok,- üze­mek vezetői, munkaügyi szakemberei, akik úgy fogal­maztak: jó és elfogadható az ötlet, de a legtöbb helyen nincsenek meg az adottsá­gok és a feltételek az érin­tett rétegek átképzésére. Ne­héz megtenni az első lé­pést. .. Mi is az első lépés? Köz­ismert, hogy megyénkben a lakosság 8 százalékának nincs meg az általános is­kolai végzettsége, sokan csu­pán egy-két osztályt végez­tek. Ez a tény kényszerít bennünket az első lépések megtételére — sok helyen ezen már túl is vannak, mint például az apci Qualitálban —, azaz az általános iskolai kihelyezett osztályok meg­szervezésére. Ehhez az Ille­tékes művelődésügyi osztá­lyok, könyvtárak, művelődési házak megfelelő segítséget tudnak biztosítani. Ezután pedig a megfelelő intézkedések, illetve az ösz­tönző feltételek ismerteté­sével elérhető, hogy a dolgo­zók vállalják, még idősebb fejjel is, a szakmai tovább­képzésen való részvételt. S itt nyert a vállalat, mert a' régi, jól ismert dolgozóját, mint képzett és használható szakembert leap ja vissza! ISMERIK-E A KÉPZÉSI FORMÁKAT? A fölnőtt dolgozók szakmai. képzése nem újkeletű, nem ma indult folyamat. Sok vállalatnál évek óta képez­nek ki már targoncavezető­ket, hegesztőket, lakatoso­kat. és még sorolhatnánk a , különféle szakmákat. Ennek a képzési formának, mint egyszerű tanfolyamnak, is­mert az útja, a tematikája. Ám csupán ez az egyetlen forma az elfogadott, holott még egy sor lehetőség adott a dolgozók és a vállalatok előtt. Melyek ezek? Érdemes fel­sorolni valamennyit, hiszen mindnek megvan a maga előnye és értéke. Az első ezek között a csökkentett idejű esti tagozaton való képzés: azok részére szer­vezhető, akik 'a leendő szak­májukat az iskolarendszerű képzési formában akarják elsajátítani. A tanfolyam költségét a vállalatnak; kell fedeznie. A következő forma, az intenzív szakmunkáskép­ző tanfolyam, amelyet a munkaviszonyban álló fel­nőtt dolgozók részére szer­vezhetnek az üzemeknél. A gyakorlati és az elméleti ok­tatást a vállalat végzi, de szívesen segítenek a szak­munkásképző intézetek neve­lői is. A költségek itt is a vállalatot terhelik. Van olyan forma is, ami­kor a vállalat tanulóviszonyt létesít a leendő dolgozóival. (Főleg a nők képzése oldható meg így például a szülést követő időben.) Elsősorban azoknak a szakmáknak az oktatása jöhet itt számba; amelyeknek az utánpótlása gondot ofvoz. Lehetőség van arra is, hogy a dolgozó szak­munkásvizsgát tegyen bizo­nyos gyakorlat után: ha már legalább másfél éve dolgozik a szakmában és el­sajátítja a megfelelő elmé­leti és gyakorlati anyagot, jelentkezhet önálló vizsgára. Bizonyos szakmáknál ez az idő 2,5 évnél kevesebb nem lehet. Mindezeknek a tanfolya­moknak a beindításához azonban az illetékes szervek engedélye szükséges. További feltételként szabták meg azt, hogy a jelentkezők rendel­kezzenek az általános isko­la 6., bizonyos esetekben a 8. osztályos bizonyítvánnyal és az életkoruk 20 évnél ma­gasabb. .. ÉLJENEK VELE Soha ennyi lehetőség nem állt a vállalatok és a szak­mát tanulni akaró dolgozók előtt, mint most. Alapos elő­készítő és tervezőmunkával megoldható az említett ré­tegek beiskolázása már a jö­vő tanévre is. Szilvás István Mai tv-ajánlatunk 18.05: La Fontaine meséi Francia—magyar kopro- dukciós rajzfilmsorozat. A róka és a macska. La Fon­taine a XVII. század francia irodalom legkiválóbb költői közé tartozott, ám híre és világszerte nagy hatása nem verseiből, hanem verses me­séiből ered. Ezek a mesék a francia szellem ragyogó al­kotásai, s Franciaországban a mai napig az egyik leg­fontosabb iskolai olvasmány­nak számítanak. Mégcsak nem is túlzás az a megálla­pítás, hogy nem igazi francia az, aki nem ismeri La Fon­taine meséit. Ezekben a ha­zánkban is közismert mesék­ben — legtöbbször állaimé» sék — az élet legáltaláno­sabb tapasztalati igazságai öltenek testet, mint például a farkas és a bárány törté­netében, amiből kiderül, hogy a farkas mindig talál arra ürügyet, hogy a bárányt széttéphesse. Valamennyien ismerjük a róka és a hiú holló meséjét, ahol a róka megkaparintja a sajtot, vagy a tálán leghíresebbet: a ta­karékos, szorgalmas hangyá­ról és. a léha, bohém tücsök­ről. aki nem gyűjt semmit télire, csak muzsikál, muzsi­kál. A sorozat magyar szö­vegét Romhányi József írta, és húsz epizódból áll. NAAAA/SAAAAi>AAAAAAAAAAAAAAAAlVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/>AAAAAAA^^VSAAAíVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^^VNAAAAAAAAA/\A,AAAA>^AAsA^)r * Sóért, cukorért álltak sor­ban az asszonyok. A piacté­ren a bolt nyitva tartott. Dél- 1 előtt csapódott be az első lö­vedék és a templom mellett kicsavart egy fát. Aztán kis ideig csend lett. Pillanatok alatt elnéptelenedett a piac­tér. Az emberek kulcsra zár­ták a kapukat. — Gyorsan jötték —mond­ta nagyapám —■, miközben parnakat és dunyhát vittünk a Zsigmondék pincéjébe. Odahúzódott az utca. A közelben lövedék találta Gönczi Bálint házát. Azt hit­tük, ennyi volt az egész, vége a háborúnak. Hajnalban apró szekerek zörögtek, lovasok vonultak a Tisza felé. — Kozákok — mutatott feléjük nagyapám. Mentünk a piactérre. Réz- piku, Stuka, s én, Majdhogy egyidősek voltunk, iskolások és nagyon rosszak. Akkor már feltörtek néhány üzletet, hordták az árut, kinek mi ju­tott. A szomszédi Gecse Jóska hatalmas órát hozott. Nem maradhattunk ki az esemény­ből. Rézpiku három boxert, zsebceruzát, sapka cukrot, Stuka láda lekvárt, két szíj- ostort szerzett. Jómagam gyertyákat, gyertyatartókat és boxereket. Dicsőségesen elvonultunk a kiserdőbe, al­kudoztunk egymással, csere­beréltünk, majd szokás sze­rint összeverekedtünk. Másnap odamerészkedtünk a kozákokhoz. A vásártéren rengeteg ló, kocsi várakozott. Kényelmesen sétálgattunk a katonák között, hosszabb ideig vizsgálgattunk egy-egy szebb lovat. — Az a kis fekete megfe­lelne — jelentette ki határo­zottan Stuka. — Nekem sárga kék. Az ni — mutatta Rézpiku. Magas katona állt meg mellettünk. Nézett, nézett, magyarázott/ de nem értet­tük. Aztán kezembe nyomott egy csomagot és elment. Két­szersült volt. Eszegettük. Amikor elfogyott, zsebre dugtuk kezünket, bámészkod­tunk tovább. — Mit csavarogtok itt? — kiáltott ránk egyik egyenru­hás magyarul. — Mit akar­tok? — Lovagolni. — Meghogy lovagolni? — nevetett jóízűen. Nem mozdultunk. Talán mérgesek, haragosak is lehet­tünk. — A lovakat viszik itatni, menjetek. De létrát nem szerzek ... — nevetett újra. ^ Szerencsére alacsony, szelíd lovacsk&k, fáradt lovacskák voltak. Végülis hátukra ke­rültünk. Sarkantyú helyett kopott bakancsomat használ­tam, eredménytelenül. Három napig tartott a gyöngyélet. Aztán tovább vonult a tábor. Amikor az utolsó kocsi is megindult, a tolmács odajött hozzánk. — Menjetek haza — du­gott mindegyikünk markába csokoládét. — Ha visszajö­vök, hozok nektek igazi lovat. — S elmentek. Később Stuka felkiáltott. — Nem mondtuk meg, hogy a Porcsiny utcában lakunk! Elszomorodtunk. Aznap mégcsak össze se vereked­tünk ... De hiába, a szerencse ak­mosolyctg as emberre» amikor nem is várja. Ültünk Stukáéknál az eperfa alatt. Szóváltás se támadt közöt­tünk. Egyszercsak odaszaladt Erdei Micu. — Fogtam igazi lovat. — Hol? — Zsigmondék előtt. Én voltam a leggyorsabb. Mire Micu odaért, a keríté­sen csüngtünk és figyeltük a legelő állatot.­— Ne nyúljatok hozzá, az enyém! Apró, agyonranyűtt pára roskadozott előttünk. Legel- getett a gyér füvön. Fejét fel­emelte néha, ránkcsodálko- zott, ennyire futotta még ere­jéből. Biztatgattuk, hajtottuk volna, de nem ment. — Akkor is az enyém — sírt Micu. Nagyapám erősen csóválta a fejét, amikor megnézte a lovacskát. _ lk'Qbutatjuk,l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents