Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-06 / 234. szám

Legméltáhbali mégis a tettek >. Az aradi vértanúk Az egykorú metszet a kivégzést ábrázol­ja. Színhelye az aradi vár külső sáncfala, amelynek tövében hátrakötözött kezű, ing- ujjas férfialak áll a kivégzőosztag előtt. A lőporfüst eltakarja a férfi arcát, így nem lehet tudni, hogy az ismeretlen szerző kit akart ábrázolni az 1849. október hatodikán ■ kivégzett magyar tábornokok közül. Felté­telezhető, hogy ez a személytelenség szán­dékos, a művész ebben az egy vértanúban mind a tizenhármat láttatni kívánta. Azo­kat is, akik nem a kivégzőosztag fegyverei elé, hanem a bitófa alá kényszerültek állni. A császári parancs, amelyet I. Ferenc József írt alá, tizenhárom magyar katonai vezető halálát rendelte el: Aulich Fajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lahner György, Leiningen-Westerburg Károly gróf. Nagy-Sándor József, Pöltenberg Ernő, Tö­rök Ignác, Vécsey Károly gróf, Dessewfíy Arisztid, Kiss Ernő. Schweidel József tá­bornokét és Lázár Vilmos ezredesét. A ki­végzés módját lőbelövésben illetőleg akasz­tásban határozta meg. Nem szerepelt epben a parancsban az első magyar felelős kor­mány miniszterelnökének,' Batthyány La­josnak a neve, őt ugyanezen a napon a pesti Neugebäude kaszárnya udvarán vé­geztette ki a szabadságharcot leverő Habs- burg-hatalom hóhéra, Haynau. Azóta Magyarországon minden évben gyásznap október hatodika, Csaknem egy és negyed évszázad múlt el, de elmúlhat még sokszor ennyi, az aradi vértanúkat mégsem felejti a nemzet emlékezete. Van beletö-r rődő gyász, amelyet az eltelt esztendők el-_ halványítanak, az aradi tizenhárom emlé­ke azonban ma is eleven és az marad az idők végezetéig. A később született és az ezután születendő nemzedékek egymásnak adják át a gyász szinte családias kötelessé­gét azzal a gondolattal, hogy a szabadság- harc vezetőinek mártíromsága nem volt hiábavaló. Haláluk jelképpé magasztosult a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a haladásért folytatott harcunkban. A vértanúk példája a>: önkény elleni kérlelhetetlen és bátor harcra ösztönöz. Örök tanulsága, hogy a szabadság, a füg­getlenség, a haladásért vívott harc adott történelmi pillanatokban azt, követelheti a nemzet fiaitól, hogy az életüket is legyenek készek feláldozni a nép ügyéért Az 1849- ben kivégzettek egy eltiport szábaösághar-. cot követő kegyetlen bosszúhadjáratnak es­tek áldozatul. De a hóhérok számítása nem vált be. nem is válhatott be. mert az igaz­ságtalanságban fogant erőszak sohasem ve­zethet tartós eredményre. Az 1849-es vérta­núk emléke csak megacélozza mindazok erejét és elszántságát, akik vállalták a har­cot a szabadságért és függetlenségért 1919- ben. majd a két világháború között nemze­tünk és népünk sorsának jobbátételéért. Igaz, a szocialista Magyarországon a ha­ladás és a nép jóléte valamennyiünk min­dennapos. cselekvésének célja, más szóval nemzeti, össznépi program. De a világ más részein még gyilkolhat — és gyilkol — az önkény, eltiporhatják a haladás erőit, vé­res megtorlást folytathatnak. A durva önkény bárhol a világon csak átmenetileg győzedelmeskedhet. Mert bár a haladás útját hősi halottak sírjai szegé­lyezik — az ügy azonban halhatatlan. Erre tanít az aradi vértanúk soha el nem hal­ványuló emléke is, amelyet akkor őrzünk a leghívebben, ha mindig és mindenütt kiál­lunk az egyetemes emberi haladás, a sza­badság és a függetlenség ügye mellett. Á. J. Koszorúzás a Batth/ány-emlékmécsesnél 1943. október 6-án R evés olyan, a nép szá­mára becses, sokat je­lentő fogalom van, amely- lyel annyira visszaéltek nemzeti történelmünk so­rán, mint a hazafiság. De kevés olyan nemes, fenn- kölf emberi érzés van, amelyhez oly sok áldozat, nagyszerű cselekedet kötő­dik, mint a hazafiság. S ép­pen azért, mert történel­münk során nemcsak éltek, hanem sokszor vissza is él­tek vele, ma is elsőrendű kötelességünk magyarázni, tanítani: mit is értünk az igazi hazafiság alatt. Nincs elvont, a történe-. lem felett álló, a haza tár­sadalmi valóságától elvonat­koztatott hazaszeretet. A ha­za szereiete — ezer év tör­ténete a tanúnk — mindig is egyet jelentett a nép bol­dogabb, gazdagabb jelené­ért és jövőjéért folytatott áldozatos rrvúnkával, harc­cal. A nép boldogsága, gaz­dagabb élete pedig minden­kor egyet jelentett a nép­nek az elnyomás alóli fel­szabadításával, a haza füg­getlenségével. S mert a ki­zsákmányolás, az - elnyomás elleni harc minden időben eggyéfonódott az általános emberi haladásért folytatott küzdelemmel, az igazi haza­fiak mindig a nemzeti és az egyetemes emberi haladás élharcosai voltak — együtt, egyszerre. így és azért tart­juk igazi hazafiaknak a feu­dális önkény, elnyomás el­len lázadó Dózsa Györgyöt és katonáit, a polgári hala-’ dásért, a nemzeti önállósá­gért küzdő 48-as márciusi ifjakat, korunk legprogresz- szivebb társadalmáért, a szo­cializmus megvalósításáért küzdő 1919-es forradalmáro­kat és ázokat, akik a fel- szabadulás után és ma is a szocialista társadalomért dolgoznak, küzdenek. A hazafiság és a szocia­lizmus vállalása, igenlése, egymástól elválaszthatatlan. Nem lehet jó hazafi az, aki nem vállalja. a szocialista társadalom céljait, aki csak fél szívvel, fél kézzel haj­landó dolgozni a szocialista haza/ felvirágoztatásáért. Nem lehet igazi hazafi, aki miközben nagyra tartja 1848 fiainak a haza, a nép szabadságáért folytatott küz­delmét, nem vállal részt a nép felemeléséért folytatott mai erőfeszítéseinkből. Nem lehet igazi hazafi az, aki bár büszkén tűzi mellére a nem­zeti színű kokárdát és büsz­kén vallja magát 48 örökö­sének, nem büszke arra, amit népünk a felszabadu­lás óta alkotott, s arra, hogy népünk elérte azt, amiért a 48-as ifjak küzdöttek: az emberi haladás élvonalába került, s ezzel tekintélyt, megbecsülést vívott ki ma­gának az egész világ előtt. A hazát mindig úgy lehe­tett szeretni igazán és úgy is szerették a nemzet leg­jobbjai, hogy küzdöttek azért, hogy ne maradjon le a történelmi haladás útján. És így lehet szeretni igazán ma is: együtt, egyszerre szolgálni a haza sorsát és az emberi haladás ügyét. A melldöngető, a fráziso­kat pufogtató, a külsőségek­nél megtorpanó hazafiság nem a mi hazafiságunk. Azokra emlékeztet, akiknek a múltban mindez csak ar­ra kellett, hogy megtévesz- szélc a népet, hogy haza- fiabbnak tüntessék fel ma­gukat azoknál, akik verejté­kük hullatásával küzdöttek a nemzet fennmaradásáért, s akik az üldöztetést vállalva, életük kockáztatásával har­coltak a nép, a haza felsza­badításáért. Hiába próbál­ták elhitetni a fasiszta rend­szer ideológusai, politikusai, hogy a szocializmus eszmé­je idegen a magyar néptől, a történelem ennek ellenke­zőjét bizonyította. Népünk számára nemhogy idegen lenne a szocialista eszme, a szocialista célok, ellenkező­leg: ezt tartja á jelen és a jövő létalapjának, természe­tes életformájának, mert eb­ben találta meg a maga személyes boldogulását és a lehetőséget a haza felemel­kedésére. Természetszerűen követ­kezik ebből, hogy büszkék vagyunk minden, a szocia­lista építésben elért eredmé­nyünkre. Nemzeti büszkesé­günk ma elsősorban ezek­nek az eredményeknek a vállalásából táplálkozik. Az igazi hazafiság azt is jelen­ti, hogy ismerjük, értjük nemzeti múltunkat, számon tartjuk, honnan indultunk, hová, meddig értünk el, reá­lisan értékeljük lehetősége­inket, egyszóval történelmi­en, országos kitekintéssel göndolkodunk a megtett út­ról és a jelenről. S ha ezt tesszük, az eredményeinket lekicsinylő, a csak hiánya­inkat látó kishitűség épp oly idegen lesz számunkra, mint a sikereinket, a lehető­ségeinket túlbecsülő ferrnhé- jázás, a nemzeti gőg. Legyünk büszkék arra, amit alkottunk, de büszke­ségünkben intsenek mérték- tartásra megoldatlan felada­taink. Nemzeti büszkeségün­ket át kell hatnia a felelős­ségtudatnak, amely mindig a jelen és a jövő feladatai fe­lé fordítja figyelmünket és szüntelen önvizsgálatra kész­tet: megtettünk-e mindent erőnkből, képességeinkből telhetőt a haza, a nép szol­gálatáért? Ami pedig a kishitűeket illeti: csak a hibákat, a hiányosságokat észrevenni, emlegetni és közben elfor­dítani a szemünket az ered­ményekről, hallgatni róluk — ez nem az igazi hazasze­retet. B hazafiúi érzéshez mél­tóak a szeretetről, az odaadásról valló szavak, éppúgy, mint az ezeket ki­fejező ünnepi külsőségek. De a legméltóbbak mégis a tettek. Az igazi hazaszere­tet minden időben a nép ja­váért végzett áldozatos munkában kereste, találta meg önmaga leghívebb kire-' jezését. Erre tanít bennün­ket nemzeti történelmünk legjobbjainak példája, a 48- as ifjaké, a 19-es proletár­forradalom harcosaié, az il­legalitásban dolgozó \ kom­munistáké éppúgy, mint a felszabadulás után és azóta is a szocialista haza felvirá­goztatásáért dolgozó millió­ké. 'Faragó Jenő Következik: A haza ügye megköveteli: tartsunk lépést! Hazánkban október hatodi­ka nemcsak gyásznap, hanem jelkép is: az 1848—49-es for­radalom és szabadságharc ti­zenhárom hős tábornokának kivégzésével ez a nap az önkényuralom brutalitását idéző emlékezés napja lett, s egyben a német imperializ­mus veszélyeire figyelmezte­tő jelkép. Ezért volt nagy jelentősé­gű a politikai demonstráció, az első magyar független fe­lelős kormány elnöke, a Batt­hyány Lajos kivégzése he­lyén emelt örökmécsesnél, amelynek a második világ­háború éveiben először 1941- ben, majd 1943. október fi­án szolgált színhelyéül a kis belvárosi tér. „Idegen és vesztett ügyért vérzik, pusztul a magyar” — állapította meg 1943 áprilisá­ban a KMP Központi Bi­zottságának programnyilat­kozata, amely félreérthetet­lenül kimondta: ha a haza­árulók tovább viszik a nem­zetet a hitlerista háború út­ján, akkor még nagyobb ál­dozat és veszteség vár az or­szágra. „Magyar katonák újabb százezreit fogják ha­lálba kergetni Hitlerért. Megszállás fenyegeti az or­szágot, átvonuló terep és hadszíntér lesz Magyaror­szág, amelyet a szövetsége­sek bombázni fognak, a ten­gelyseregek pedig kifoszta­nak”. A kommunisták ezért a független, szabad, demokra­tikus Magyarország zászlaja alá hívtak „minden ipari és szellemi munkást, minden dolgozó parasztot, minden haladó polgárt”. Ilyen politikai légkörben került sor öntudatos buda­pesti ifjúmunkások, diákok nagy figyelmet keltő de­monstrációjára 1943. október tí-án, a Batthyány-emlékmé- csesnél. Így vált a háború­val szembeforduló legöntuda- tosabb erők nagy visszhan­got keltett demonstrációjá­vá az 1848—49-es magyar forradalom és szabadságharc hagyományainak kegyelctes felelevenítése, a bátor fi­gyelmeztetés a német impe­rializmus fenyegető veszé­lyeire, még ha a koszorúzó lelkes fiatalok reménysége — az új Magyarország meg­születése — csak jó másfél esztendő múltán és annyi szenvedés árán válhatott is valósággá. ü. L Válaszol az illetékes: Még egyszer a fuzáriumos kukoricáról Lapunk 1973. július 29-i számában „Milliós károk jó szándékkal” címmel cikket közöltünk a kukorica fuzá- riumfertőzések következté­ben keletkezett károkról, amelyek szakosított sertéste­lepeinken immár három éve okoznak gondot a szakembe­reknek. Megírtuk, hogy fő­ként a Jugoszláviából be­hozott hibrid kukoricából ké­szült táptól betegedtek meg az állatok, mivel — az érin­tett sertéstelepek vezetőinek, valamint az illetékes állat­egészségügyi szervek képvi­selőinek idézett véleménye alapján — ez a kukorica­fajta különösen érzékeny a fuzáriumra. Cikkünkben rá­mutattunk afra, hogy jó lenne ezen a helyzeten vál­toztatni. hiszen hiába hoz magas termést ez a kukori­ca, ha az említett gombás fertőzés miatt az állatok számára fogyaszthatatlanna válik, sőt, súlyos betegsé­get okoz. Cikkünkre válaszolt a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium termelés­műszaki fejlesztési főosztá­lyának helyettes vezetője, dr. Kasza Béla: „A cikk általában a té­nyeknek megfelelően foglal­kozik az utóbbi években a takarmányok etetése során felmerült problémákkal” — írja bevezetőben. „A háziállatok fuzáriotoxi- kózisa az egész világon elő­fordul. Közelebbről Magyar- országon kívül komoly prob­lémát okoz Jugoszláviában és Romániában is... A fuzári- um — különösen csapadékos években — nemcsak a kuko­ricában, hanem a búza és egyéb gabonaneműek termé­sében is nagy kárt tud okoz­ni. Kártételük a betegségük iránt érzékenyebb, belte- nyésztéses hibrid kukorica ter­mesztésével rhuzarnosa n terjed„ Tapasztalait tény, hogy — o kukortcatertneszté- sen belül — a hibrid te- nyészidejének növekedésével a fuzáriumfertőzés veszélye is arányosan növekszik. A korai és középkorai kukorica hibridek — az eddigi ter­mesztési tapasztalatok azt mutatják —, átlagos időjárás es megfelelő agrotechnika niellett gyakorlatilag mente­sek, legalábbis a nagyobb mérvű fuzáriumfertőzés ve­szélyétől. Itt kapcsolódik azután a jugoszláv hibridek hazai ter­mesztése során kialakult té­ves hiedelem, hogy azért fu­záriumos, mert jugoszláv hib­rid. A jugoszláv hibridek , ugyanis zömével a hosszú te­nyészidejű (FAO 700-as) cso­portba tartoznak és már az átlagosnál több csapadék, vagy helytelen agrotechnika (túl sűrű növényállomány, túlzott nitrogénadag) alkal­mazása esetén a , ‘fuzárium­fertőzés következetesen fel­lép. Egyébként ez vonatkozik a hazai vagy más külföldi hosszú tenyészidejű kukori­ca hibridekre is ...” — ol­vasható a levélből. Befeje­zésül a főosztályvezető-he­lyettes cikkünknek azzal a megállapításával kapcsolat­ban, hogy az illetékesek mar gondolkoznak azon, hogy ezt a ^bizonyos hibrid kukoricát más fajtával leváltják, leír­ja, hogy a gondolkodásnál kissé előbbre van ez a prob­léma. Ugyanis közel három éve a tervkészítések és egyeb intézkedések folyamán az a törekvés, hogy központi készletből FAO 600-as cso­porton felüli hibrid lehetőleg ne kerüljön köztermesztés­be. Ugyanakkor a kutatóin­tézetekben az alapanyag-elő­állítás során fokozott gondot fordítanak a fuzáriumra re- zisztens hibridek előállításá­ra, valamint biztató kísérle­tek folynak egy fuzárium- detoxikációs eljárás nagy­üzemi alkalmazására úu... Lehet egy hibával kevesebb? A közelmúltban új hirde­tőtáblákat függesztettek ki a Mátravidéki Fémművek tu­busgyáregységének irodái előtt. Azóta nap mint nap sokan gyűlnek össze a táb­lák előtt, némelyek megelé­gedéssel, mások méltatlan­kodva, vitatkozva; érthetően, hiszen pénzről van szó. Még­pedig a „Dolgom hibátla­nul!” munkarendszerben elő­írt feladatok teljesítéséért járó prémiumokról. A gyáregységben elsőnek készítették el a munka- rendszer programtervét, tűz­ték ki, a feladatokat, s az idén erre spánt összegből itt osztottak ki az első jutal­makat is. Tulajdonképpen még mindig a kísérleteknél tartanak, naponta adódik újabb és újabb szempont az értékeléshez; érkeznek a ja­vaslatok, hogyan is lehetne még eredményesebben, ösz­tönzőbben felhasználni a prémiumra szánt forintokat. A tubust és aerosol-palacko- kat gyártó gépsorok munká­sai között nem kevesebb mint 140 ezer forintot oszta­nak ki ebben az évben a jobb minőségért, pontosabb teljesítésekért; nem közöm­bös, ki, mennyit kap majd ebből. — Többféle új ösztönzési módszerrel kísérleteztünk már eddig is, a DH rend­szerhez való csatlakozást éppen ezért kezdeményeztük — mondta Mohos Zoltán gyaregységvezető. — Elsőnek dolgoztuk ki a munkaprog*- ramokat és szabtuk meg a normákat. Azt már minden­esetre elértük, hogy az új rendszer felkeltette a dolgo­zók érdeklődését, hetek óta iften sokat beszeinek, vitat­koznak róla. Az egésznek ugyanis még csak az elején tartunk: több változtatásra, módosításra kerül még sor ezután is. A gyáregység vezetői me­gyénkben is elsők ezzel a kezdeményezéssel. A „Dol­gozz hibátlanul” munka- rendszer bevezetésére külön­böző szakcsoportokat alakí­tottak, amelyeknek tagjai mindennapi munkájuk mel­lett végzik 1 az ezzel járó pluszfeladatokat. A hibafel­táró csoportba főművezetők, művezetők kerültek, a minő­ségellenőrzést a meósok irányítják, ezenkívül mű­ködik még hibaelemző és ok­tató szakcsoport. Őket irá­nyítja a gyáregység vezetői­ből alakult bizottság. Mind­ezeket hallva önkéntelenül is adódott a kérdés: vajon a sok bába közt nem vész-e el a gyerek? A vezetők meg­nyugtattak. hogy egyáltalán nem szádékoznak az admi­nisztrációt bővíteni, az elem­ző tevékenység a mindenna­pi feladatokkal együtt elvé­gezhető. igaz, valamivel na­gyobb munkaintenzitást és jobb időbeosztást követel a vezetőktől. De ez szintén a DH céljaihoz tartozik. — Milyen szempontok sze­rint osztják el a prémiumot? — Kissé bonyolult a mód­szer, elég sok összetevője van — válaszolt Sebők Gyu­la, a gyáregység gazdaságve- (zetője. — Alapvető ameny- nyiségi teljesítés, de aki el­éri a száz százalékot, még nem biztos, hogy jutalmat is kap. Utána ugyanis számba vesszük a seiejtet: ahol nor­ma fölötti a selejtszázalék, az ott dolgozók szintén ki­esnek a tftvátóá .vétségéből. A harmadik dolog a minő­ségellenőrzés újabb fokoza­ta, a reklamációk jegyzése. Természetesen ez már csak utólag történik: akiknek a munkáját indokolt bírálatok érik, a következő hónapi el­számolásnál „fizetik vissza' a jutalmat. — Eddig két alkalommal osztottunk prémiumokat, elő­ször többen, másodszor már jóval kevesebben kaptak a „DH-pénzből”. A tubus­üzemben legutóbb például mindössze két gépsor dolgo­zói. Szigorúan vesszük a nor­mákat, voltak brigádok, amelyek egészen jelentékte­len lemaradás miatt nem kerültek fel a jutalmazan- dók listájára. Nekik persze ez nem tetszett, de a követ­kező alkalommal biztosan ráhajtanak. — Műszakonként más-más brigád dolgozik egy gépso­ron, az elbírálás viszont nem tesz különbséget. Nem okoz ez vitákat? — Az egész, rendszer még a kísérleteknél tart. ezt hangsúlyozni kell. Finomitá- sokat még végezhetünk, most például. kipróbáljuk, hogyan dolgozik egyetlen brigád, egy gépsoron a DH munkarendszer alapján. Fel­újított ■ gépet kapnak, újon­nan alakult ifjúsági gárda; várjuk, mennyivel produkál­nak majd többet. Véleményt kértünk az üzemben dolgozóktól is. Pál- fi Sándorné a 16-os számot viselő tubusgyártó gépsor munkásainak egyik szocia­lista brigádvezetője így vé­lekedett; — A másik két műszak­ban dolgozó brigáddal jól égyütt K3SK.y||jfc. meg ver­senyezünk is egymással, ki ér el többet. Nem érdemes persze úgy rivalizálni, hogy például nem készítjük elő egymásnak a gépeket, hiszen annak mi is kárát látjuk. A száz forint, amit havonta kapunk, az is sokat jelent... — Jól összeforrott gárda a miénk, ez is a szerencsénk — tette hozzá Oroszt Ernő­dé gépmunkás. — Most pél­dául érezzük, hogy hiányoz­nak néhányan. mert akik helyettesítik őket, azok még nem szokták meg ezt a gé­pet. Egyébként nem is any- nyira a teljesítés, inkább a minőség a fontos itt, azt pe­dig, ha jól összedolgozunk, figyelünk egymásra, köny- nyen teljesíthetjük. Nagy Bertalanná tubus­üzemi brigádja a legutóbbi versenyben nem került a ju- talmazandók közé: — Nem jött ki a lépés, igaz, a brigádunk sem régen alakult újjá, s a gép sem volt mindig rendben. Ezt a hónapot már jobb körülmé­nyek között kezdtük, talán most jobban sikerül... A „Dolgozz hibátlanul!” munkarendszemek az új ösztönzési forma csak része. Emellett következetesen foly­tatni kell a hibafeltárást és ha már ismert egy-egy hiá­nyosság minden oka, köny- nyebb azok megszüntetése is. Ezeket a javaslatokat értékük szerint szintén dí­jazzák. A munkát tehát minden­kinek érdemes komolyab­ban venni... Hekeli Sándor Nmim lätä. -Oktober k. K -1 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents