Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-28 / 253. szám
».. hogy lovas nemzetből labdarugó, majd pediglen pletykás nemzet lettünk. Amíg az ős lekászálódott a lóról, hogy csizma helyett csukát húzzon és nyíl helyett csüddel lőjön szarvas helyett a kapu fölé, addig eltelt néhány évszázad. Ám míg a kapu fölé lövésről is leszokott és a focitól elszokott nép — nyilván! — unalmában áttért a pletykára, az rohanó korunk dinamikus tempójához méltó gyors cselekedet volt. Eme elvi és történeti bevezető után, engedje meg a kedves olvasó, hogy egy kis történetecskét mondjak eh A történet nem is lesz történet voltaképpen, csupán csak egy kis epizód inkább, ám a belőle levonható konzekvencia, a szereplők és a körülmények olyannyira jellemzőek pletykás voltunkra, hogy nem mulaszthatom el gyorsan el is mondani. Történt, hogy egy őszbe forduló reggel — sem az ősz. mint évszak, sem a reggel, mint napszak nem meghatározó erejű, de hát valaminek valamikor kell történnie mégis —, szóval, hogy egy reggel hősünk kilépett a ház kapuján munkahelyére indulván. Hősünk kellemesen aludt, jobb lábbal kelt fel, különben is kellemes- nap elé nézett, mert munkahelyén éppen most bíztak rá egy olyan feladatot, amelyet elvégezni számára nemcsak megtiszteltetést és előrelépést, de szórakoztató örömet is jelentett. Az utcán siető emberek, férfiak, nők, fiatalok, öregek: ügyeik után jöttek, mentek, ahogyan egy őszi reggel dolgos társadalmának tagjaihoz illik. Es ekkor történt! Hősünk felnézett az égre, hogy ellenőrizze a meteorológiai jelentés helyességét, miszerint átfutó felhőzet. több órás napsütés — amikor megbotlott. Hiába, aki fejét a magasba tartja és tekintetét a végtelenre veti, az rendszerint valami földhöz ragadt alantasságon bukik el. Mondjuk egy őszibarackmagon. Hősünk tehát hanyatt-homlok beesett az út közepére, egy pillanatra az ijedtségtől, meg az esés hevétől meg is szédült, de zavartan ugyan, ám fölényes gyorsasággal felpattant a máris gyankvóan és vigyorogva megtorpanó kíváncsi emberáradat közepén. Nehogy valaki, nem is tudja — én sem tudom —, mit gondoljon róla. Hajaj, Allah azonban nagy, ki ismeri az ő akaratát és azt, hogy mi van megírva a sors könyvében. Márpedig a sors könyvében az volt megírva, hogy hősünk még felpattanása közepe táján, bal lábával rálépve jobb cipője megoldott fűzőjére, hanyatt- homlok visszazuhanjon a porba, az őszibarackmag mellé. Az emberek ekkor már megtorpantak, sőt azonnaí csoportosulni kezdtek. Egy férfi már másodszor zuhan vissza a földre, gyanús dolog ez! — Részeg! Korán reggel. Hogy nem szégyellj magát... Dehogy részeg, csak le van gyengülve — vigyorgott egy bőrzakós férfi... Most jött ki a csajtól, mert közeledik a férj az éjszakai műszakról... — Ugyan már — méltatlankodott egy kendős néne —, miért kell rögtön ilyen becstelenségre gondolni. Tolvaj ez! Menekülni akart, de a nagy rohanásban megzavarodott... Rendőr! — Ne sipítozzon már, a mindenségit magának, hátha csak egyszerűen elbotlott — így egy éltes űr, aki odalépett közben, hogy leporolja hősünk ruháját ... — Mi történt? Jaj, látni sem bírom! Lajoska, ne nézz oda, már ott az orvos is! Hogy csak így összeesnek az emberek az utcán! Hát nem borzasztó! La- joska, te soha ne ess össze az utcán! — mondta el csupa felkiáltójelekkel egy szuszra és gigerlinek öltöztetett fiacskáját rángatva, egy hervadó szépségű mama. A tömeg gyűlt, hősünk majd elsüllyedt a kör közepén szégyenében. Volt, aki sajnálta, volt, aid a fülébe súgott, hogy „tűnés, hapsikám, jön a zser- nyák...” Volt, aki azon méltatlankodott, hogy lám, mennyire megromlottak az erkölcsök, mióta nem hisznek az istenben. Többen azon tanakodtak, hogy ki kell hívni az URH-t és egyúttal megtudni nekik a munkahelyét is, ha van egyáltalán ilyenje ennek a részeges alaknak. A nagy szószolás közepette, amikor már régen lényegtelenné vált, kivel, hol és mi történt, amikor már csalt az volt a lényéges, hogy ki, mit vélt látni, tudni és minderről milyen következtetést tart helyesnek levonni —, hősünk eltűnt a kör közepéről. A vi-, ta azonban ott, a ház előtt, még percekig folyt, mindenki tudott eseteket a szomszédjáról, annak feleségéről, a főnökéről, és annak a szeretőjéről, mindenki mindenről tudott egy-két rossz és gyors szót mondani. Hősünk eleste voltaképpen arra volt kiválóan alkalmas, hogy a felgyülemlett pletyka-készlet, feszítő energiáját elvezettetvén, úgy könnyebbüljenek meg az emberek, mint hólyag feszülésétől a mellék- helyiség látogatása után. Hősünk természetesen lelkiekben megtört, kedve még a.2 élettől is elment, nemhogy a még néhány perccel ezelőtt örömet jelentő munkától. Beteget jelentett, s aznap nem is ment dolgozni és a munkát, álmai munkáját emiatt más kapta meg. Hősünk él- szalasztotta a tehetsége igazolására alkalmas nagy pillanatot, s így mint alagsori főiktató megy majd hosszú évek múltán nyugdíjba. Mert elbotlott egy magon és egy cipőfűzőn és mert mindez az emberek előtt történt meg vele. <|fV\AAAAAAAA/V'V- <íWWWWSA/WNAAAAAA^ArfVNWf%A*AAA*ArtrtAAAAA*AAAA<¥ A Kartel-Korczán nemzefc. eég tagjai 904-besn Kurszán várától (Óbudától) elindulva az első foglalás jogán birtokba vették a mai Szentendre szigetet és a megyeri földeket. A Kartal-Korczán nemzetség tagjai Kurezán-Kün- dü főpap-fejedelem leszármazottai. A Kartal-Korczáft nemzetség a Megyer törzshöz tartozik. Káposztás-Megyer ma is őrzi a honfoglaló törzs nevét. Budapest legnagyobb lakótelepe épül Káposztásmegye- ren. A két ütemben megvalósuló beruházás során 28 ezer lakás kerül átadásra. Az eddigi legnagyobb létesítmény, az óbudai lakónegyed húszezer lakásos. Az. új lakótelep építése tulajdonképpen az ötödik ötéves tervben kezdődik el, s minden valószínűség szerint még ugyanebben az időszakban be is fejeződik. A közművesítés és az alapozási munka már megindult. Ennél az építkezésnél számtalan újdonsággal találkozhatnak az újpestiek. Már a tervezés módszerében is el» tér a hagyományos lakótelep építkezéstől. Káposztásme- gyeren ugyanis először az alapközművesítést valósítják meg. Ezután teljesen kiala- kitját az úthálózatot, s csak amikor már minden kész, akkor építik fel a lakóházakat. Az új városrész felépítéséhez már szociográfiai tanulmányokat is felhasználnak. A városnegyedeknél az emberek különleges hatás alá kerülnek; egyedülinek, elszigeteltnek, társtalannak érzik magukat. Ennék az érzetnek a kialakulásáért nagy - mértékben felelős az építkezési struktúra, amely az új lakónegyedeket természetes funkcionális központjuktól megfosztotta, lehetetlenné téve ezzel az emberek napközbeni természetes életének — beszélgetések, találkozások, szórakozás — spontán kialakulását. A káposztásmegyeri lakótelep két egységének centrumában úgynevezett „szabad idő központot” hoznak létre, megteremtve a sport, a szórakozás lehetőségét, olyan helyen amelyet a lakótelepi ember is központnak érez. — Milyenek az újpestiek? — Egy biztos — mondja Váczi Miklós, a IV. kerületi Miért Újpest? tanács elnökhelyettese — hogy az itteni embereket nem lehet összehasonlítani a belvárosi kerületek lakóival. Az itteni emberek valahogy másképp nemek a kerületükre. Az ő számukra ez nem a főváros egy része, nem Budapest egyik kerülete, ez Újpest. Az embereket nagyon is érdekli, hogy mi történik a városukkal. Igyekszünk is tájékoztatni őket rendszeresem mindenről. Az Újpest című újságban' például augusztusban megjelent azoknak a névsora, akik az idén lakást kapnak. Ez fontos dolog. Az emberek tudják, hogy mi történik. A városfejlesztésről és Újpest rekonstrukciójárói rajzokkal ellátott ismertetés jéLent meg kerületünk lapjában. Ez a kérdés, mármint a városrész rekonstrukciója nemcsak a lakosságot, az ipart is igen erősen befolyásolja. Újpesten ugyanis szinte egyedülálló, ahogy az ipar beékelődik a lakóterület közé. Álig van olyan újpesti ház, amelyben ne lenne valami műhely. Vagy az udvaron, vagy a pincében, vagy valami kis fészerben, de csaknem minden egyes házban működik valami ktsz vagy éppen maszek. A helyzet az, hogy a rekonstrukció során a lakóházak több mint 40 százalékát le kell bontani. A húszéves programban ló ezer Házat kell lebontani. Az újjáépítést úgy kell megszervezni, hogy ne jelentsen gondot az elavult házak lebontása, a lakók elhelyezése. Emellett pedig biztosítani keli a régi, ódon falak között meghúzódó kis vagy közepes nagyságú ipari munkahelyek áttelepítéséi ik '„A gyorsan épülő Újpest első lakosai között nagyon sok volt a tímár. A mesterek itt a Dunán mosták a bőröket, a munka zaját, vidám éneküket a budai hegyekig vitte a szel. A vízimalmok előtt sorakoztak a szekerek: messzi földről gabonát hoztak őrölni.” Az 1973-as adatok szerint Újpesten 60 ezer munkahely van. Tizenötezer újpesti munkás dolgozik a kerületen kívül. Tizenhat fontos és nagy ktsz működik a kerületben. Az üzemek közül, amelyek igen jelentősek az ország életében a következő fontosabb létesítmények találhatók a IV. kerületben: Chinoin Gy ogy szerár u gy ar, Egyesült Izzó, Vákuumtechnikai Gépgyár, Magyar Pamutipar, Hazai Pamutszövő, Újpesti Bőrgyár, Duna Cipőgyár, Újpesti Cérnagyár, Szerszámgépgyár, Bányagépgyár, Lakkfesték- gyár. — Az országban először mi kezdtük el, kísérleti jelleggel a munkástovábbképzés új modelljét. A munkástovábbképző központ olyan oktatási rendszert igyekszik majd megvalósítani hogy a munkásnak ne kelljen külön áldozatot hoznia a tanulásért. Újpesten az üzemekben 8 és 45 százalék között mozog azoknak a dolgozóknak az aránya, akik nem végezték el, a nyolc általánost. A mostani modell lényege az, hogy az oktatást ahol lehet igyekszünk kivinni a munkahelyre. A szakmai továbbképzést is új módszerrel szeretnénk, megvalósítani. Úgy, hogy aki átadja az ismeretanyagot, az ne mérnök vagy technikus, hanem szakképzett pedagógus legyen. Á muhkásmű- veltség kérdése itt nálunk, ahol hatvanezer munkahely van, az egyik legdöntőbb kérdés. Az üzemek sorra létesítenek kétoldalú kapcsolatokat az iskolákkal. Ez nem csak abból áll, hogy ogv-ogy gyár patronál egy iskolát, pénzt biztosit számára valamihez. Kölcsönös találkozások tarkítják ezt a kapcsolatot, amelyből én nagyon re- méiem, hogy az új, sokkal magasabban kvalifikált jövő munkássága születik majd meg. — Természetesen az anyagi segítség sem elhanyagolható. Most ötödikén adnak át egy óvodát, amely szintén kétoldalú segítséggel épül. A tanács és az Egyesült Izzó segítségévei De az oroszlánrészét az építési költségeknél nem mi, hanem az Izzó vállalta. Az arány 2,5 millió í millió az Izzó javára, 1853-ban a községi közgyűlés kimondta, hogy ha öt utas összegyűlik a bérkocsi köteles elindulni. A tanácselnök-helyettes kimutat az ablakon. •— Itt az előttünk levő térré fog befutni a metró. Az észak-déli vonalat már építik. Valószínűleg 75—76-ban már itt nálunk Újpesten is hozzáfognak a munkákhoz. Az első járat á tervek szerint 1982-ben fut majd ki Újpestre, hogy tízperces távolságba hozza a belvárost a IV. kerülethez. —- Látja itt már mindent előre tudunk. Tudjuk, hogy nem lesz nyugalom az elkövetkezendő húsz évben Újpesten. Újpest mozog. Egy városközpontot, amely 40 ezer embernek ad otthont, úgy kell átépíteni, hogy az önmagában is és a nggy metropolishoz, Budapesthez kapcsolódva is élni tudjon. Évenként 1200—1500 lakást keli átadni. Jelenleg 83 ezren laknak a kerületben, húsz-huszonöt év múlva 220 ezerre növekszik a lakosság. Ha itt kinéz az ablakon, ahol előbb a jövendőbeli metróállomást figyeltük, akkor huszonöt év múlva ezek közül az épületek közül egyetlen egyet sem lehet majd látni. Ezért Újpest Újpest Váczi Miklós a rengeteg adat után kissé fáradtan dől hátra o székben. —* Én most vagyok negyvenöt éves. Szeretném még látni a , vadonatúj Újpestet Tudja az cn történetem sablon történet. Tiszabecsen szüleiem. Parasztszülők, földmunka, vasút, pályamunka. Adószedő voltam, aztán jött a mozgalom, MADISZ, DISZ. Nem sorolom. Ezek ma már adatok, nekem emlékek. Bár nem igen szoktam az emlékeknek élni. Munkám van bőven. Itt lehet dolgozni. És ha az ember nem saját magát, hanem a másokért való munkát állítja életének a középpontjába, akkor nem keli félni attól, hogy az emlékekbe kell kapaszkodnia. ) Ezt Újpesten nagyon köny- B v ’ meg lehet tanulni, örülök, hogy megtanultam. Szigeíhy András Újpest! öuna-part
