Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-04 / 232. szám

\ Napirendre került: Ä megye hosszú távú településfejlesztése Üzemszervezés a csőszerelőknél r HEVES MEGYE települé­seinek fejlesztésében új fe­jezet kezdődött az idén. Amíg 'eddig, még varosaink is csak ötéves tervek alap­ján léptek előre, ezután már az egyes helységek jövőjét hosszabb távra határozzák meg. Az immár napirendre ke­rült feladatról dr. Hortobá­gyi Istvánnal, a megyei ta­nács osztályvezetőjével be­szélgettünk a; közelmúltban. Rendkívül időszerűnek, fő­ként pedig egészségesnek nevezte a változást az osz­tályvezető, s hadd fűzzük szavaihoz mindjárt, hogy ha­sonló a mi véleményünk is. A tervezés korábbi gyakor­latában ugyanis meglehető­sen gyakran érvényesültek téves, hibás nézetek is. Hi­ányzott a munkából a kellő liörültekintés, a mérlegelés, a józan megítélés. Sokszor uram bocsa’, egy-egy pilla­natnyi fellángolás alapján próbálták megfogalmazni, megrajzolni a következő ten-/ -rUvalókat, valójában figyel­men kívül hagyva a reális lehetőségeket, a körülmé­nyeket, a tényleges szükség­leteket. Nem egy esetben, amikor például az illető község, vá­ros általános rendezési ter­ve készült, szabadon csapon­góit a fantázia, s olykor a „legmeredekebb” elképzelé­seket is könnyűszerrel sike­rült rokonszenvessé tennie a az alkotónak. A megrendelő ellenvetés nélkül hajlott a csábító szóra: szinte szem­rebbenés nélkül beleegye­zett abba, hogy a kis fa­lucska főterére hivalkodó művelődési otthont, utcáira több emeletes, hipermodern palotákat, cifra áruházat, ét­termet sőt lokált álmodja­nak. Vagy történetesen — talán nem is nagy túlzá6 ez — egy aluljáró építéséről tárgyaljanak. Mert, hogy úgymond: ma már aluljáró nélkül nem is település egy. valamirevaló település. k Még szomorúbb, hogy — ha az aluljáró gondolatát utóbb el is vetették, az ér­telmetlenül hivalkodó, cif­ra és felesleges többi léte­sítmény megvalósítását előbb vagy utóbb keresztül is vit­ték. Nos, most — ha remélni lehet — végre vége szakad ennek a kóros folyamatnak, szigorú határozattal terelik helyes mederbe a település- fejlesztés komoly és felelős­ségteljes munkáját. .4. párt. a kormány irányelvei alap­ján következetesen arra tö­rekszik a megyei tanács, hogy városaink, nagyközsé­geink, de még kisebb hely­ségeink is csakis szerepkö­rüknek megfelelően, lakos­ságuk várható számának tényleges szükségletének figyelembevételével tervez­zék 15 éves jövőjüket. S ezt nemcsak javasolják, kérik — hanem összehangolt munkával maximálisan se­gítik is a megyei tanács szakigazgatási szervei, leg­különfélébb szakágazatai. NAGY-NAGY ALAPOS­SÁGGAL, mélyreható elem­zésekkel, megbízható követ­keztetésekkel készülnek már­is az egész megyére vonat­kozó megállapítások, „prog­nózisok”, amelyeket aztán az egyes területek, városok, nagyközségek, községek ki­tünően hasznosíthatnak. Kü­lönös hangsúlyt kap a mun­kában Eger, Gyöngyös, Hat­van, Heves és Füzesabony. ' Kisköre térsége. Recsk, az úgynevezett „gyenge termő­helyi adottságú” terület — Pétervására környéke — va­lamint a Zagyva völgye. Harmadik városunk. Hatvan fejlődését, erőteljesebb gya­rapodását több helyes elkép­zeléssel is szeretnék befolyá­solni, bizonyára teljes si­kerrel. Rendkívül meglepőek —< tennélíogva nagyon érdeke­sek — a nópességprognózr- sok, amelyek merőben mást jeleznek, mint amire sok helyütt felületesen számítot­tak a korábbi tervezések so­rán. A világjelenségnek szá­mító urbanizáció hatásával — sajnos, vagy szerencsére? — határozottan számolni kell Heves megyében is: ha az eredetileg elképzeltnél jóval mérsékeltebben is, de a köz­ségek „rovására” tovább gyarapodik a városok lakos­sága. A kisebb települések közül ugyanekkor mindösz- sze néhánynál várható je­lentősebb lél ekszám -növeke­dés. 1986-ra például Egert 56, Gyöngyöst 40. Hatvant 26 ezresre „jósolják” _ s e nnélfogva nyilván csak olyan fejlesztés indokolt egyelőre, amelyet az emlí­tett nagyságú lakosság meg­követelhet. Figyelmet érdemlő az a program, amely például az egyes települések oktalan el- nyújtását. kiszélesítését el­lenzi. a helységek belterii teteinek jobb kihasználásá­ra, esetleges beépítésére int — infrastrukturális gondja ink ismeretében. Különösen városainkban helytelen föld szintes házakból egész utca kát építeni akkor, amikor a szükséges úttest, járda, ivó- és szennyvíz- vagy éppen­séggel a csapadékvezeték megépítéséhez, a villany­vagy gázhálózat megterem­téséhez nincs elegendő pénz. Az efféle közművesí­tés ugyanis a több szintes épületeknél sokkal egysze­rűbb, könnyebben megvaló­sulható. S sorolhatnék szinte vég nélkül mindazokat a szem­pontokat, amely alapján a jövőben tervezni érdemes, tervezni kell. Bízunk benne, hogy ame- gyei tanács törekvéseit, aján­lásait, segítségét mindenütt rokonszenvvel fogadják. Sér­tődés helyett itt is, ott is a józan megfontolást választ­ják. s közös akarattal, a legjobb tudással korrigálják vagy éppen készítik el az általános rendezési terveket, _gyarapítják a településeket mindannyiunk megelégedésé- •%e, örömére, VAROSAINK GAZDA* a Jövőben már nem oktalan és üres virtuskodásban akarják felülmúlni egymást, hanem minden esetben a valóság talaján maradnak, s a leg­elfogadhatóbb érvekkel alá­támasztott. a „legtesthezál- lóbb” javaslatok alapján lát­nak hozzá a gazdasági fej­lesztés programjának kidol­gozásához. Gyóni Gyula Nem lesznek alárendeltek Bonyolult munka a csőhajlítás; az üzemegység tervei­ben egyébként ennek az eljárásnak a korszerűsítése is sze­xepei. A Csöszerelöipuri Vállalat tevékenységével átszövi az egész országot. Ehhez alkal­mazkodik szervezeti felépíté­se is: egyre több új üzem. üzemegység alakul a köz­ponttól távol eső ,vidéki vá­rosokban, vagy azok környé­kén. A vörösmajori üzemegy­ség, több hasonlóval együtt, a ranglétra utolsó fokán he­lyezkedik el a szervezetbeli, hiszen csak részét képezi, ki­szolgálója a vállalat egyik üzemének. Fejlődési lehető­ségei viszont nagyok és las­san a környék egyik ipari centruma lesz: másfél-két év múlva 250 dolgozóval körül­belül 70 milliót termelnek majd. Szükség van tehát a kezdeti szervezeti forma mó­dosítására, a központi ipari üzemmel való kapcsolat meg­változtatására. Az eddigi módszerek — adminisztratív irányítás, „fent” kiadott in­tézkedések az anyagbeszerzé­sekre, a lekötöttség figyelem- bevétele nélkül kiadott meg­rendelések — a- nagyra nőtt üzemegységnél hovatovább már a gazdaságosságot ront­ják. A vörösmajori ipartelepí­téssel a vállalat célja rjz volt, hogy gyors, soron kívüli meg­rendeléseket teljesítsenek az itt dolgozók. Nagyobb beru­házásokhoz szellőző berende­zéseket gyártanak, az utóbbi időben pedig nagy méretű csövek hajlitására rendez­kedtek be. Mint ahogy Tóth Mátyás, az üzemegység vezetője el­mondotta a profil is módo­gépek. A szerepüj? egyébként változatián marad, rövid ha- láridőkkel azonnali megren­deléseket teljesítenek: olyan szerelvényeket készítenek, amelyek a vállalat egy-eny nagyobb munkájához szüksé­gesek. Viszont a jövőben a.: üzemegység tesz ajánlatokat kapacitású na le liatékón yabb kihasználására, a munka te­hát sokkal kevésbé lesz kap­kodó. nagyobb hangsúlyt kaphat a gazdaságosság. Ed- dig gyakran előfordult, hogy egy-egy 'gyártmányhoz az anyagok fele is hiányzott: az üzemegységlő] messze eső központokban dolgozók nem mindig ismerték az itteni műhelyek helyzetét. Az. uj rendszer, amelyet egyébként a vállalat szerve­zésfejlesztési szervében rész­letesen kidolgoztak, nagyobb felelősséget kíván az összes üzemtől, feladataikat össze- hangoltabban kell a jövőben megoldani. Ügy mondják, az elmúlt néhány év alatt „felnőtt üzem” lett a vörösmajori csőszerelők telepe. Önállóan valósítják meg a vállalat lég­technikái programját, s olyan nagy jelentőségű export­feladatoknak is elegei tesz­nek, mint például az NDK- ban épülő Boxberg Hőerőmű szellőző rendszerének elké­szítése. Jól képzett szakem­bergárda kovácsolódott össze az üzemegységben, s ami ugyancsak nem közömbös az itt dolgozóknak: a járásban az egyik olyan munkahely az övék, ahol a legnagyobbak az átlagkeresetek. A vidéki ipartelepítés elő­nyeinek felsorakoztatása mel­lett az utóbbi időben gyak­ran lehetett hallaná más vé­leményeket: hogy- túlzott az alárendeltség, kevés lehető­ség nyílik a munkakörülmé­nyek javítására, szervezetle­Tulajdonképpem istenme­zeje két községet jelent egy­szerre: az úgynevezett „anya­községet”, Istenmezejét s a közigazgatásilag hozzátarto­zó Szederkénypusztát. Két „egyutcás” falu a megye északi tájegységén, meredek hegyoldalak, dombok közé ékelődve. A mezőgazdasági­lag -fnűvelhető határ igen kicsi, s kedvezőtlen termő­helyi adottságú: részint sok a nagyüzemileg nehezen mű­velhető meredek lejtő, más­részt mostohák az éghajlati viszonyok is. A két község szántóterülete alig haladja meg a 400 hektárt, s ez is meglehetősen szétszórtan he­lyezkedik el. Legnagyobb összefüggő területe is kes­keny csíkban, a Tama men­tén húzódik. A terméshoza­mok, bár az utóbbi évtized alatt megduplázódtak, de mégsem érik el a közepes átlagot, s minden később érik be itt két-három hét­tel, mint a legtöbb helyen. A mostoha adottságok el­lenére a Szederkénypusztán székelő istenmezeji Béke Termelőszövetkezetben 3000 5000 forintos havi kereset­tel dicsekedhetnek a közös gazdaság tagjai és vezetői, s az országban is nehéz len­ne hasonló fiatal termelö- szö'yetkezeti gazdákat talál­ni. mint itt. Az átlagos élet­kor ugyanis 33 év! Felismert sajátosságok A mai falusi élet tudós is­merői. szociológusok és ag­rárközgazdászok már jó né­hány évvel ezelőtt alapos vizsgálat tárgyává tették a kedvezőtlen adottságú, gyen­ge termőhelyek fejlesztése­tek lehetőségeit. Megyénk­ben a megyei tanács terv- zdasági bizottsága ez év rfitaú.?- gjgg £ Istenmezején értik az idő szavát... területek településeinek komplex fejlesztéséről ké­szült tanulmányt. (Mind az országos, mind a megyei tanulmányok végső következtetése az, hogy a kedvezőtlen adottságú ag­rárterületek mezőgazdasá­gát az adottságoknak, a he­lyi sajátosságoknak legjob­ban megfelelő földhasznosí­tási irányokban érdemes fejleszteni. Ez. azt jelenti, hogy leegyszerűsített terme­lési szerkezet kialakításával csak azokat a haszonnövé­nyeket termesszék, amelyek az adott körülmények mel­lett a legjobb hozamokat biztosítják. Ennek a követelménynek a legtöbb kedvezőtlen adott­ságú termőhelyen a szálas takarmányok, s néhány gyü­mölcsfajta termesztése felel meg. valamint — a helyben megtermelt, illetve biztosí­tott takarmánybázisra ala­pozva — a juhtenyésztés és szarvasmarha-tenyésztés ki­alakítása és fejlesztése lehet a cél. Istenmezején mindezt még a teoretikusok elemzéseinek, tanulmányainak megjelené­se előtt felismerték: az egész szántóföldi művelés, valamint a rét- és legelő- gazdálkodás a rohamos lép­tekkel fejlődő juhászat és szarvasmarha-tenyésztés céljainak alárendelt. így a szorosan vett mezőgazdasági tevékenységből származó ár­bevétel 90 százaléka már je­lenleg is az állattenyésztés­ben realizálódik. Melléküzemágak 2 A már említett leegysze­rűsített termelési szerkezet kialakítása csak egyik útja a _ kaóviaötica tafflsoUcjyi adottságú agrárterületek fej­lesztéséhek. A másik: a ter­melőszövetkezet irányításá­val és szervezetével fokozni a községek ellátásában be­töltött szerepét, valamint a lehetőségek és a célszerűség határain belül kiterjeszteni a nem mezőgazdasági jelle­gű egyéb tevékenységek kö­rét. Ebbe a tételbe illeszthe­tők az úgynevezett mellék­üzemágak és az alaptevé­kenységekre épülő feldolgo­zó tevékenységek. És a harmadik út: a me­zőgazdaság szervezeti kere­tén kívül, más népgazdasági ágakban gondoskodni a me­zőgazdaságból felszabadítha­tó munkaerők foglalkoztatá­sáról. Istenmezején járják az utóbbi két utat is: a terme­lőszövetkezet évi 35 millió forint körüli bruttó árbevé­teléből mintegy 15 milliót az immár több mint egy évti­zede működő, 80—100 főt foglalkoztató építőipari rész­leg „hoz”, tízmilliót a szál­lítási üzemág. s 10—12 mil­liót pedig, körülbelül fele­fele arányban az erdeszet és az arra épülő faüzemi te­vékenység, valamint a „ha­gyományos” — már körvo­nalazott — istenmezeji mezőgazdasági termelés. Ugyanakkor működik egy bentonitbánya is a község­ben, ameíy már nem tarto­zik a mezőgazdaság szerve­zeti kereteibe, de jó ösztön­zője a termelőszövetkezeti jövedelmeknek: a munka­erő versenyképes megtartá­sa érdekében azonos, vagy jobb kereseti, szociális és ■munkaviszonyokat kellett és kell teremteni, megtartani. Érdemes azt a kérdést is boncolgatni, hogy mindeb­ből a sokirányú 'xunkuoy» ségből valóban mi nevezhe­tő melléküzemágnak. Az nem vitas, hogy a faüzem és a szénégetés (utóbbi komoly valutaforrás a népgazdaság számára!) aligha, hiszen az egyik mezőgazdasági alapte­vékenységre, az erdészetre épül, vagyis a saját erdőgaz­dálkodási tevékenység verti­kumának bővítéséről van szó. A szállítási üzemág pedig elsősorban a szövetkezet sa­ját tevékenységét szolgálja ki, s amennyiben külső meg­rendeléseknek is eleget lúd tenni, az többnyire a jó ér­telemben vett munkaszerve­zés eredménye és következ­ménye. Ugyanis a tehergép­kocsik és egyéb szállítóesz­közök használatánál szinte teljesen kiküszöbölték az üresjáratokat. Még a téli időszak szállítási kapacitá­sának kihasználását is meg­szervezték: Salgótarjánban vásároltak egy salakhegyet, s amikor más munkájuk nincs a gépjárműveknek, tá­voli városokba, még a fő­városba is. salakot szállíta­nak sportpályákra.-k Az istenmezeji termelő- szövetkezet nem részesül ki­emelt állami támogatásban, mint a többi kedvezőtlen adottságú szövetkezet. Ehe­lyett — sokirányú tevékeny­ségének, eredményes gazdál­kodásának alapján — évente 4—5 millió forint különböző adót fizet az államnak. Há rom éve üzemviteli hitelt sem vesz igénybe, s mind­össze 300 ezer forintra tehe­tő a jelenlegi egyéb hiteltar­tozása is. Így is lehet élni és gaz­dálkodni a mostoha viszo nyok között... „ - f aludj Saudoi Szilágyi Dénes brigádja egy új feladat megoldásán dolgozik: a kőbányai sörgyár számára készítenek speciális hűtőberendezést. (Foto: Puskás Anikó) sül az elkövetkező hónapok­ban. A bonyolult műszaki fel­adatokat jelentő csőhajlítást teljes egészében itt végzik majd, a budapesti üzemükből már meg is érkeztek az első nebb a részlegekben, üzem­egységekben, telepeken folyó munka. A csőszerelőknél — úgy tűnik — olyan változás kezloSik, amely példa lehet más üzemekben is. (hekeli) Milliós jégkárok felmérése megyénkben Nagy munkában vannak ezekben a napokban az Ál­lami Biztosító Heves megyei Igazgatóságának kárszakér­tői: Az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben most állapítják meg azokat a károkat, amelyeket az év eleji jég okozott a szőlőkben és a gyümölcsösökben. Természetesen már koráb­ban is térített a biztosító jégkárt olyan esetekben, ami­kor annak nagysága végle­gesen megállapítható volt. Így Mezőszemerén, a Dózsa Termelőszövetkezetben, a májusi jég a zöldborsó, az őszi búza, a paradicsom- és a paprikaültetvéúyekben pusztított. Ezekre egymillió 569 465 forint kártérítést fi- k. A kiskorét Varos üa> nal Termelőszövetkezet a biztosítótól egymillió 52 ezer forint kártérítést kapott. A tarnaszentmiklósi (Béke Ter­melőszövetkezet őszi búza, őszi árpa és tavaszi arpa ve­tését sújtotta jég. A Kártérí­tés összege egymillió 186 ezer forint volt. A Csányi Állami Gazdasag almáskertjében a jégkár megállapítása még nem fe­jeződött be. Az eddigi fel­mérések szerint a károsodás nagysága meghaladja a tíz­millió forintot. Mémsi&Gk Aktato--t, csü tóitok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents