Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-04 / 232. szám

f esíe évadnyitó premier a Gárdonyi Géza Színházban Tarluffe Egerben Mathé Éva és Dariday Róbert Thálta ismét kapukat nyit: rajongóit várja szentélyébe, a színházba, hogy részesei le­gyenek a tanulságos, a szó­rakoztató játék frissítő, pi­hentető, okító örömének, an­nak a mindig új és mindig régi varázslatnak, amelynek bűvöletéről nem mondott le áz ember, amióta tudatosan alakítja a históriát. Eger színháza szélesre tár­ja kapuit, ígérve ezt a közel háromezer éve folyvást bő­kezűen nyújtott élményt. Élettel telik a nyáron néma színpad, hogy valljon a va­lóságról, a játék elgondol­kodtató, csipkelődő, ironikus, kacagtatót eszközeivel. ★ Ma egy halhatatlan szerző örökzöld alkotása elevenedik meg a világot jelentő deszká­kon: Moliére kér szót, Tar- tuffe című darabjával. Az író több mint három­száz éve született, élt, alko­tott, XIV. Lajos, a Napki­rály országában. Sorsa az el­hivatottságot érző zseniké, azoké, a kivételes egyénisé­geké. akik nemcsak koruk rezdüléseit érzik, jellemző figuráit látják, hanem ezek­ben megérzik a mindenkori emberit. Küka adomány ez, s busás árat keli fizetni érte, olyan áldozatot. amely leg- töbhs*öf egy emberélet hosz- xzán túl kamatozik. Sejtette, tudta ez Maliere? Ezen leg­feljebb az irodalomtól-'.éné- sz.ek. müveinek avatott szak­értői meditálhatnak. egy azonban tény, hogy vallatta. Lemondott a feltörekvő pol­gár könnyű érvényesülési le­hetőségéről. szakított a csa­ládi regulával, nem lett pa­ragrafusokat böngésző, azok passzusaival mérkőző hideg­fejű jogász, hanem a szín­padhoz kötötte életet: társu­latot szervezett, játszott, ren­dezett, írt. korának s a hal­hatatlanságnak. Mesterré nőtt. a humor, az igazságért kardoskodó művészet magisz­terévé. Elnyerte a polgár­ságban szövetségest kereső, támogatásárá alapozó XIV. Lajos rokonszenvét, s kivív­ta udvaroncai s az egyház mindinkább erősödő ellen­szenvét. Tolla, gondolatai, bíráló bátorsága miatt acsa- rogtak rá, azért, mert lelep­lezte komédiázásukat, megvi­lágította álszent alakoskodá­suk mozgatórugóit. A legnagyobb megütközést Tartuffe című darabja váltot­ta ki. A címszereplő Tartuf­fe szenteskedő, szemérmet mímelő magatartásával to­lakodik be egy jómódú pol­gárcsalád fejének, Orgonnak bizalmába, olyannyira, hogy nemcsak a ház zsarnokává nő, hanem ravaszkodással el­orozza a vagyont is. Riasztó egyéniségében Moliére meg­mutatja a felszín mögött rej­lő igazi erőket: az élvezet­vágyat, az aljasságot, a gaz­dagodás. a könnyű pénzszer­zés indulatát. A rútul félre­vezetett Orgonnak, a király szolgáltat igazságot. A kény­szerű, a teátrális megoldás csak szükségszerű látszat: a szerző maga ítélkezik, maga készteti egyértelmű állásfog­lalásra a nézőket A Tartuf­fe három évszázad múltán is e gondolkodtató, a mának is szóló alkotás, s az is lesz mindaddig, míg alvadnak fi­gurák, akik képmutató ma­gatartussal szeretilének bol­dogulni a hiszékeny, a jóin­dulatú emberek kárára. Eh­hez csak ráadás Moliére máig is friss komédiázó te­hetsége, szituációformáiásá- nak eredetisége. ★ Az egri bemutató egyik ér­dekessége a főszereplőcsere. Az eredeti elképzelés sze­rint Csiszár András jelenig tette volna meg az álszent Tartuffe alakját. betegsége azonban megakadályozta eb­ben, és Miskolcon Somló Fe­renc állt helyére. A véletlen játéka folytán az egri közön­ség mégis Csiszér Andrást láthatja a főszerepben, mert Somlót kéztörése akadályoz­za a színpadra lépésben. A darab többi szerepét: Lenkey Edit (Pernelle asz- szony), Dariday Róbert (Or- gon). Mát hé Eta (Elmira), Koroknay Géza (Damis), Hő- czey Éva (Marianna), M. Szi­lágyi Lajos (Valér), Kulcsár Imre (Cléante) és Máthé Éva (Dorina) alakítják. A díszle­teket Suki Antal, a jelmeze­ket Gergely István tervezte. A vendégrendező Vass Ká­roly. (pécsi) Baráti kapcsolat a kassai és az egri TÜZÉP dolgozói között Négy évvel ezelőtt, 1969- ben találkoztak először a kassai és az Eger—salgótar­jáni TÜZÉP Vállalat párt­Jelentkezés a pedagógusképző intézményekbe Miniszteri utasítás a levelező oktatásról A művelődésügyi minisz­ter utasításban szabályozta a tanárképző főiskolákon, a ta­nítóképző és óvónőképző in­tézetekben folyó levelező ok­tatást. (Az utasítás hatálya nem terjed ki a gyógypeda­gógiai tanárképző főiskolára.) A rendelkezés szerint a ta­nárképző főiskolákon kétéves tanulmányi idő alatt kiegé­szítő szakc» (egyszakos), négyéves tanulmányi idő alatt pedig kétszakos általános is­kolai tanári képesítés szerez­hető. A tanítóképző intéze­tekben hároméves tanulmá­nyi idő alatt általános isko­lai tanítói képesítés, az óvó­nőképző intézetekben két­éves tanulmányi idő alatt óvónői képesítést kaphatnak a levelező tagozaton végzők. A tanárképző főiskola ki­egészítő szakos képzésére azok jelentkezhetnek, akik­nek általános iskolai vagy középiskolai tanári oklevelük van, akik tanítóképző inté­zetben (középfokú vagy fel­sőfokú tanítóképző intézet­ben), illetve felsőfokú óvó­nőképző intézetben szereztek pedagógus képesítést, továbbá akik egyéb felsőfokú végzett­séggel rend?lkeznek. A művelődésügyi osztályok felügvelete alá tartozó cn<t tási és nevelési intezmém c dolgozóinak a jelentkezési : pot a munkáltatójuknál kei! benyújtaniuk, amely azt szol­gálati úton továbbítja az illetékes megyei — fővárosi — művelődéásügyi osztály­hoz. illetve főosztályhoz. &MmfM »73. október 1.. csütörtök A képesítés nélküli műkö­dő pedagógusok jelentkezési lapjait január 20-ig, a kiegé­szítő szakra jelentkező peda­gógusok jelentkezési lapjait szeptember 15-ig kell a me­gyei, fővárosi művelődésügyi osztályoknak, a területileg il­letékes pedagógusképző in­tézményekhez megküldeniük. Más munkaterületen dolgo­zók — és középfokú végzett­séggel rendelkezők — a je­lentkezési lapot május 15-ig, egyéb felsőfokú végzettség­gel rendelkezők pedig szep­tember 15-ig személyesen közvetlenül küldik meg a körzetileg illetékes pedagó­gusképző intézményhez. A tanítóképzőbe és óvónőkép­zőbe jelentkezőknek a felvé leli vizsga előtt alkalmassági vizsgát kell tenniük. A taní­tóképző intézetekbe pályá­zók közül az alkalmassági vizsga alól mentesülnek a felsőfokú óvónőképző in­tézetben szerzett óvónői ok levéllel rendelkező jelentke­zők. A pedagógusképző intéz­mények levelező tagozatára elsősorban azokat kell fel­venni, akik munkakörének ellátásához a megszerezni kí­vánt pedagógus képesítés szükséges. A pedagóguskép­ző intézmények levelzö tago­zatán a nappali tagozat tan­tervé alapján folyik a kép­zés. Az utasítás hatályba lépett rendelkezései 1973—74. tan­évben az első évfolyam hall­gatóira terjednek ki, a to­vábbi tanévekben pedig az utasítás rendelkezéseit foko­zatosan a 1 következő maga­sabb évfolyamok hallgatóirá is alkalmazni kell. (MTI) és szakszervezeti vezetőt, akik • akkor elhatározták, hogy rendszeresen tartják majd a kapcsolatot. Az első találkozót a következő év­ben szakmai tapasztalatcse­rék követték, majd a kap­csolat szorosabbá válásával a dolgozók csereüdültetésére is sor került. A kassai TÜ* ZÉP-dolgozók az itteni vál­lalat miskolc-tapolcai üdülő­jében pihentek a szabadsá­guk alatt, az egri központ­hoz tartozó telepek szakem­berei pedig az Alacsony- Tátrában jártak egyebek kö­zött az idén i6. Mint Szöllősi Lajos, az eg­ri vállalat párttitkára el­mondotta, hogy szó van a baráti kapcsolatok további bővítéséről. B Csíkszeredái Hargitta népi együttes egri vendégszerepléséről A hazánkban vendégeske­dő Csíkszeredái Hargitta né­pi együttes az egri tanár­képzősök meghívására Eger­be is ellátogatott, és kedden este, az úttörőházban forró siker jegyében mutatta be a javarészt fiatalokból álló közönségnek műsorát. Mindjárt elöljáróban hang­súlyozzuk, hogy az egri ta­nárképző fiataljai, mint kö­zönség lelkesedéssel és ki­fogyni nem akaró érdeklő­déssel kísérték a műsort. És indokoltan. A Csíkszeredái népi együttes mindazt azizt, zamatot és bájt hozta dal­ban, táncban, jókedvű mó- kázásban, mint amit az er­délyi irodalomból Tamási Árontól, Sütő Andrástól is­merünk. Ritka ajándék egy ilyen kétórás műsor, amely a közönség lelkesedése foly­tán három órára dagadt, mert a táncosokáf, akár a:: Felcsiki székelyt,, akár a Homoród menti székely tán­cokat, vagy a Nyárád menti forgatóst táncolják, vagy a Csürdöngölő tánckettőst, nem akarták leengedni a pódium­ról. Ugyanez állt a mezősé­gi román tánc esetére, a Maros menti román népi táncfeldolgozásra és a lápo- si román táncra is. Az est legszebb száma mégis a szé­kely petki menyecsketánc volt, amelynek elevenségét és koreográfiái megoldását, lendületét és méltóságossá­gát nagy tapssal jutalmazta a közönség. Kétségtelenül a tánc a leglátványosabb és leghatá­sosabb eleme egy ilyen tar­ka népi műsornak. A nép­viselet miatt is! A zenekar legalább ilyen mértékben részese a sikernek. A népi dallamokat, az erdélyi ro­mán népköltést, a székely és csángó dalokat úgy idézte, úgy szólaltatta meg. mint egy táj, egy országrész, egy népi közösség üzenetét. A magyar és román évszáza­dos együttélés és kölcsönha­tás, a közös sors érződik a ritmusokban, s mégis min­den dalban nyilvánvaló a nemzeti jelleg, az a küiön íz és tartalom, amely sem­mi mással nem azonosítha­tó. Az ejmélázó, szomorkás dallamokban egyik is, má­sik is másként szabja a rit­must, a hangsúlyt, a hang­zók játékos sorát, az érzel­meket, mint ahogyan a jó­kedélyt. a hamiskássagot is másként fejezi ki. Csiszér Anna és Fazekas István egy csokorra valót énekeltek székely és csángó dalokból, Farcasu Elene és Man Fio- letta pedig a Maros mentén élő románok dalaiból adtak elő. A tánccsoportból csak a Csürdöngölő kettősét említ­jük meg, Bács Bélát és Kosz Szilvesztert, akik érett tu­dásukkal nyilván példaként járnak elöl az együttes fej­lődésében. A többiek fiata­lok, fáradhatatlanok, lelke­(Foto: Puskás Anikó) sek és szívet-szemet gyö­nyörködtetök. A kétnyelvű műsorban ugyan nem szerepelt külön számként Józsa László, aki csak a koreográfusok névso­rában szerénykedett, de olyan verses rigmusokat, mó­kákat, népi történeteket me­sélt el összekötő szövegként, hogy a közönség nyíltszíni tapssal jutalmazta magán­számait. A húsz éve fennálló kitű­nő együttes egri szereplésé­nek a kovácsai a koreográ­fiában Emil Toró, Nicolae Antal és Józsa László vol­tak. A zenekart László György vezette. Minél több ilyen rokon­szenves népi együttest sze­retnénk látni az egri szín­padokon. Buzdításul, hogy ez a műfaj él és eleven, csak hinni kell benne. , (farkas) Gabrovói történetek A bulgáriai Gabrovo a viccei révén vált világhírű­vé. Éppúgy, mint a skóciai Aberdenben, itt is valameny- nyi vice egyetlen témáról, a ,.takarékosságról” szól. — Mit ajánlott az orvos a feleségednek? — Tengeri levegőt — vá­laszolta a gabrovói. — Es elküldöd a tenger­hez? — Azt nem, de felkötöt­tem az ablakra egy sóshe- ringet, hogy olyan legyen a levegő, mint a tengernél. ★ — Mondja. Doszjo bácsi, mit csinált Szófiában? — Miután elintéztem a dolgaimat, le akartam ma­gam íényképeztetni. De egy hülye fényképészhez kerül­tem. Először elkért tőlem két lovát, aztán még azt akarta, hogy mosolyogjak“ ★ Paralszki könyvet kölcsön­zött a könyvtárból. De na­gyon bosszankodott, amikor olvasta, mert egyáltalán nem tetszett neki. — Ha nem tetszik, ne ol­vasd — mondta a felesége. — Hogy ne olvasnám, hi­szen kifizettem a beiratko­zási díjat? ★ — Mondd, Ivan, rn.it jár­kálsz és számolsz az utcán? — Tudod, tegnap iddo- gáltunk, aztán szórakozás­ból taxiztunk egy kicsit — magyarázta a gabrovói. — A sofőr egy csomó pénzt el­kért. Most ellenőrzőm a tá­volságot, hogy nem csa­pott-e be. ★-— Miért vagy olyan bosz- szú6? — kérdezik az egyik gabrovói t. — Orvosnál voltam, és ki­derült, hogy makkegészsé­ges vagyok. — Bravó, hisz ennek csak örülhetsz! — Hogy örülnék, mikor két íevába került a vizit! ★ Egy gabrovói megszállt egy hotelben, és megkérte a szo­balányt, hogy reggel ötkor keltse fel. A szolgálatért jó borravalót helyezett kilátás­ba. Amikor a szobalány haj­nalban bekopogott a szobá­jába, a gabrovói kikiáltott: — Köszönöm, már ébren vagyok. A borravaló nem ha­gyott nyugodni, ezért saját magam kelte*' >n fel magam. ★ — Mincso. jréld ki a villanykörtét — mondta egy gabrovói asszony a férjé­nek —, legyél be egy gyen­gébbet. 1 — Miért? — Estére vendégek jön­nek, és nem szeretnem, ha annyi villanyunkat elhasz­nálnák! ★ — Hriszto bácsi, van-e csákánya? — kérdezte az egyik gabrovóit a szom­szédja, mert szüksége lett volna a szerszámra. — Hogyne volna! — fe­lelte az öreg, aztán meg­mutatta a pincében a geren­dára akasztott szerszámot, és hozzátette: — Azt ajánlom, te is ilyet vegyél magadnak! ★ Egy gabrovói hosszas gon­dolkodás után esernyőt vá­sárolt magának. Egy nap, amikor sétára indult vele. megeredt az eső. — Először hozom ki. máris esni kezdett.. .' — bosszan­kodott a gabrovói. ★ Egy gabrovoi egész dél­után egy pohár víz mellett üldögélt a kávéházban. Egy idő múlva felállt és oda­szólt a pincérnek: —■ Kérem, tartsa fenn a j helyemet, amíg visszajövök. Hazamegyek, iszom egy ká­vét. Bolgárból fordította: Zahemszky László Mai tv-ajánlaíunk: 22 05: Bizet: Carmen Az opera negyedik felvo­násának közvetítése az Ál­lami Operaházból. Georges Bizet, a múlt szazad legki­válóbb francia operaszer­zője, a zenetörténet minden bizonnyal legtragikusabb sorsú alkotója volt: minden műve megbukott. Kora nem értette meg 6tílusreformjait. A Carmen, aminek 1200 ol­dalas partitúráját mindösz- sze két hónap alatt hangsze­relte, a kudarcok betetőzé­se volt: 1875. március 3-án mutatták be — megbukott —, s három hónappal ké­sőbb. június 3-án, Bizet meghalj:... Ez az utolsó bu­kás minden bizonnyal siet­tette a zeneszerző halálát. S most következik a sors go­noszsága: a Carmen, ez az előzmények nélküli remek­mű még ugyanabban az év­ben elindult világhódító út­jára. A zeneszerző halálá­nak évében, ősszel, Bécsben már nagy siker, 1876-ban Budapesten is és így tovább a világ valamennyi jelentős operaszínpadán. Pedig Bizet megérhette volna művei si­kerét, hiszen még 37 éves sem volt, amikor meghalt. A Carmen azóta is népsze­rű, az Opera Comique 1940- ig 2200-szor adta elő! A Carmenben kisemberek lép­nek elénk, zenéjét a fékte­len szenvedély jellemzi. A televízió ezzel a műsorral a nézőknek azt az igényét sze­retné kielégíteni, hogy a hazánkban fellépő neves külföldi vendégművészeket is hallhassa. A teljes mű közvetítésére nincsen mindig mód — miként ezúttal sem —, így hát egy felvonást sugároznak, Don Jósé szere­pében Gilbert Py-vel. a pá­rizsi Nagyopera első teno­ristájával. Escamiüo Sólyom —Nagy Sándor, Carmen Komlossy Erzsébet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents