Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-25 / 250. szám
Az autópályáktól a bekötő utakig Hogyan igazodik az úthálózat a fejlődő gazdasághoz? — Sorrend a forgalom szerint — Lélegzetvétel a hetedik ötéves tervig Hazánkban az országos közutak, az állami költség- vetésből épített, gondozott utak hossza 30 ezer kilométer. Ebből 6200 a főút, a többi ún. alsóbbrendű útvonal. A tanácsi utak, a vállalatok, a gazdaságok használatában álló utak hossza 90— 100 ezer kilométer, de ennek csak 10 százaléka kiépített. Ezen a 100 ezer kilométeren azonban a forgalomnak csak elenyésző töredéke zajlik,, oly csekély hányada, hogy szinte megfigyelni sem érdemes. Bosszúságot, kárt ugyan ezeknek az utaknak a kátyúi is okozhatnak, ám ez közvetlenül csak a helybéliek ügye. A társadalom érdeke azt kívánja, hogy mindenekelőtt azok az utak legyenek rendben, amelyeken a tömegközlekedés és a hazai, meg a nemzetközi áruszállítások döntő része bonyolódik. Védekezés a trombózis ellen Nemrégiben vált köztudottá: 7 év alatt, nemzetközi kooperációval, 500 kilométer hsszú, minden tekintetben korszerű autópálya épül majd hazánkban. íja csupán ennyi történne a következő 7—10 év alatt az országos útvonalak korszerűsítéséért, akkor bizony a gyorsan fejlődő népgazdaság áruszállításai és az életszínvonal gyors emelkedésével együtt járó automobilizmus elé óriási akadályok tornyosulnának közútjainkon már 3 —4 év múltájj. Az 500 kilométeres autópálya a korszerű úthálózat létrehozásának csupán egy értékes, .fontos és látványos része, hiszen a negyedik ötéves tervben ipar javában folyik a főutak rekonstrukciója. Ennek célja, hogy 1975 végére a fő közlekedési utak 95—98 százalékát a korszerűség jellemezze: a mai követelményeknek megfelelő szélesség, a tartósabb, jobb burkolat — 6 ezer kilométer hosszan, és hogy veszélyes, nagy ívű kanyar sehol ne lassítsa a forgalmat — ezek a legfontosabb normák. Ennyit mindenképp meg kell tenni azért, hogy a szállítást ne veszélyeztesse az utak trombózisa, a forgalmi dugó sehol ne okozzon, gondot..« Hiányzik I méter 25 centi Az utóbbi 10 évben a forgalom két és félszeresére nőtt az utakon, ami nemcsak azt jelenti, hogy több az autó, hanem azt is, hogy nagyobb terheket visznek es gyorsabbak lettek a közúti járművek. A KPM szakembereit nem érte váratlanul ez a növekedés: 1963-ban, az akkori helyzetből kiindulva az 1973-as forgalom nagyságának az előre jelzésekor mindössze 18 százaléknyit tévedtek. Csalt ennyivel lett nagyobb a forgalom a számítottnál. Most is tudják, mire számíthatunk 1983-ban. Most is látják, hogy például csupán a főutak korszerűsítése és az autópálya nem lesz elég ahhoz, hogy az ország normális közúti forgalmát fenntarthassák a következő években. Hiába teremtik meg ugyanis a nagy átbocsátó képességű főütőereket — ha a hajszálerekben megreked a forgalom. A szállítások 60 százaléka a 6 ezer kilométernyi fő utakon bonyolódik. A 24 ezer kilométer alsóbbrendű úthálózat a forgalom 40 százalékát hordja a hátán; — de ma már ez a 40 százalék is csaknem a háromszorosa súlyban, sűrűségben és sebességben a 10 évvel ezelőttinek. És eddig az alsóbbrendű utakra még nem fordítottak igazán figyelmet. A mai forgalom mellett például a szükséges útszélessség minimálisan 6 méter. A házai átlag ma — az alsóbbrendű utakon 4 méter 75— 80 centi, összesen 17 ezer kilométer az olyan útjaink hossza, amelyeken, átlagban, több mint egy méter hiányzik az elfogadható biztonsághoz. Életmentő program A szakemberek az ötödik ötéves terv egyik fő közlekedésfejlesztési programjaként várják az alsóbbrendű utak megfiatalítási feladatát, minthogy a folyó ötéves tervben, a főutak rekonstrukciója előreláthatóan befejeződik. Életmentő programként emlegetik a 24 ezer kilométer hosszú másodrendű hálózat ún. egyszerű korszerűsítési programját. Ez a program a legfontosabb normák teljesítését jelenti: ,a pegf elelő szélességet,' a rugalmas, tartós burkolatot, a vonalvezetés kiigazítását, hogy a legveszélyesebb- kanyarok eltűnjenek. Ez a minimális program sem lesz kis összeg — végül is 24 ezer kilométerről van szó, de a VI. ötéves terv derekáig — 1938-ig — mégis teljesíthetőnek látszik, s ily módon többé-kevésbé lépést tarthatnánk a forgalom fejlődésével. Sok helyen persze' mar most, a negyedik ötéves tervben meg kellett kezdeni a másodrendű utak rekonstrukcióját is. Békés megyében például nem lehetett tovább várni vele. De az országban sokfelé sürgető a helyzet — a többi közt éppen az ipartelepítés beérő programja miatt is. A helyi tanácsok persze az utak megfiatalításában sokat segíthetnek, s ebben közvetlenül is érdekeltek. A helyi útkorszerűsítési,. szanálási, közművesítési programokat össze kellene hangolni az országos közútfejlesztési menetrenddel. A települések kí- - és bejáró szakaszait, átkelő útjait, a csatlakozási pontokat elő kellene készíteni a szélesebb, jobb utak'fogadására: közműveket odébbhelyezni, bontásokat megkezdeni időbén stb. Ez az „életmentő program” a következő 19 évben 40—80 milliárdba kerül .majd: a „hajszálerek” fiatalítása, hozzáigazítása a „főütőerekhez”. Az utak korszerűsítési sorrendjét^ a forgalom nagysága szerint határozzák majd meg, de 1983- ig sorra kell kerülnie a hu- szonnógy ezredik kilométernek is. G. F. Naponta 4 000 liter tej A Hevein 4hiáim Gazda sugbun evek óta (ogialkoz- ’ nak a szarvasmarha-tenyésztéssel. A szakosított telepen angol módszerrel 160 borjúi is nevelnek. A 432 teltéin na- ponloánt 4000 liter tejet termel, amelynek egy részét a környező fogyasztási szövetkezetek boltjaiba, illetve a gyöngyösi tejüzembe szállit- ják. Kocsival viszik, a takarmányt az etetőkbe. Géppel fejik a teheneket, (Foto Perl Marton) 25 @z@r adag étel minősége Mi kerül a tányérra? Heves és Borsod . megye üzemeiben, gyáraiban és a különböző vállalati étkezdékben naponta 25 ezer adag ételt készítenek el és szolgálnak ki a Felső-magyarországi Vendéglátó Vállalat dolgozói. Ebből kitűnik, hogy egy- egy konyhán százak — van olyan hely is, ahol ezrek — részére főznek. Irodai dolgozóknak, bányászoknak, ipari tanulóknak; nehéz fizikai munkát Végzőknek, vagy éppen a könnyebb, ülőmunkát végző nőknek. * Nem könnyű tehát összeállítani hétről hétre az étrendet, eldönteni, hogy melyik nap mi kerüljön a dolgozók tányérjára... MEGSZÜNTETNI az egyhangúságot: Néni is olyan régen hallottuk, líogy sok helyen a heti étrend egyhangúságára panaszkodtak a dolgozók A legtöbb esetben jogos volt a reklamáció. Monotonná vált az ételek sora: minden héten ugyanaz on a napon például paradicsomlevest és tonhalat kaptak az előfizetők... S a legtöbbször már fejből tudták a másnapi rrienüt. Az élelmezési vállalat vehetői gyakran tartottak köz- véleménykutatást az ételek minőségéről, az étrend változatosságáról. A válaszok sürgős intézkedésekre késztették a vállalat vezetőit, akik kiadták a jelszót: megszüntetni az egyhangúságot. Mi kerüljön tehát a tányérokba? Erre a kérdésre az éieialapanyagok bemutatóival, szaktanácsokkal adtak, választ az étkezdék vezetőinek, az étrendet összeállító gondnokoknak. Ugyanabból az étkezési normakeretből is lehet választékosán főzni, hangsúlyozták, csak lépést kell tartani a korszerű táplálkozási követelményekkel. Ezért növelték a mirelitáruk felhasználását — ez ma már az összes alapanyag 6 százalékát teszi ki —, a fehér jedú- sabb ételek arányát, a friss zöldáruk, gyümölcsök választékát. Emellett gondosan ügyeltek arra, hogy sehol se változzon az ételek kalóriaértéke. A lényeg tehát a választék bővítése, a heti étrendek újabb és ízletesebb ételekkel való gazdagítása volt. Ennek köszönhető, hpgyx sok üzemi étkezdében ma már ..több egyenértékű fogás között választhatnak az előfizető dolgozók. nem egy üzemben az étkezés) normák felemelésével tették lehetővé. Egyebek között nagyobb összegű étkezési hozzájárulást ad a dolgozóinak az egri Finomszerclvénygyar, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára 3. számú, egri gyáregysege, a beLepatfalvi Cementgyár, a MÁV gyón-» gyösi Kitérögyartó Üzeme, az Ipari Szakmunkásképző Intézet, s bár nem üzemek: az egri Ho Si Mtnh Tanárképző Főiskola és a gimnáziumok. . „ Mint a vendéglátó vállalat vezetői elmondották, ez a támogatás lehetővé tette, hogy drágább ételalapanyagokat vásároljanak, korszerűbb, táplálóbb, de egészségesebb étrendet állíthassanak össze. Valamennyi helyen már harmadik fogasból — süteményt, gyümölcsöt, üdítő italt — is választltatnak a dolgozók. Most még egy feladat van hátra: az ételek minőségének jelentős mértékű javítása. Ez, mint a vállalat vezetőivel való beszélgetésből kitűnt, a jelenlegi és a várható normarencjezések nyomán megoldható, s nagyrészt a konyhák dolgozóin múlik. Ók viszont vállalták, hogy — mint egy üzemi munkaver- seny-feladatként — az elkövetkezendő időben ízletesebb, finomabb és változatosan elkészített ételekkel lepik meg az üzemek dolgozóit. (szilvás) A hatékonyság rejtett tartalékai A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI FORRADALOM a mezőgazdaságban is élő valóság. A gépek, vegyszerek forradalmáról beszélünk. A biológia, a kémia és a műszaki tudományok eredményei bevonultak a termelésbe. Az új technika azonban láncszerűen magáival hozza az üzem- és munkaszervezés forradalmát is. Az új eszközökkel már nem lehet a régi módon termelni. A szervezési módszereknek tehát követniük kell a termelés forradalmát. Ennek nagy jelentőségére hívta fel a figyelmet a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága két évvel ezelőtt közzétett határozatában. A szervezés ugyanis olyan, mint egy különleges motor, erőt, lendületet visz a munkába. Nagyon sok, még kiaknázatlan, rejtett tartalékot mozgósít, bekapcsolva azt a termelésbe. Hogy hogyan valósul meg a munkaszervezés egy-egy üzemben, az a jelen, de leginkább a jövő szempontjából . fontos. Befolyásolja a dolgozók munkakedvét és fegyelmét, hat a kezdeményezőképességükre és a mindezekkel együtt a munkatermelékenységre. Heves megye mezőgazdasági üzemeinek a negyedik ötéves terv éveiben legfőbb feladatuk a megfelelő termelésszerkezet kialakítása. Ezt szolgálják a középtávú fejlesztési tervek, amelyek elsősorban a szakosodást helyezik előtérbe. A szakosodás a tudományostechnikai forradalom terméke, amely korszerű üzem- és munkaszervezést követel meg. Az ötéves terv felén megállapíthatjuk, hogy megyénk mezőgazdasági üzemeiben vannak ugyan törekvések a szakosodásra, ennek megvalósítása azonban még nem HWégíitö, _u. Az okokat vizsgálva az Eger—Gyöngyöd vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének közgazdasági bizottsága felmérést készít. Nagyító alá veszik, hogy az eltérő természeti és közgazdasági viszonyok között gazdálkodó termelőszövetkezetekben mennyire élnek az új üzem- és munkaszervezési módszerekkel? Hogyan alkalmazzák a mezőgazdaság műszaki forradalmának vívmányait: a termelékenyebb gépeket és technológiai rendszereket? Vizsgálják azt is, hogy a ráfordítások és az eredmények arányban vannak-e egymással ^„Nyereséges-e a gazdálkodás? 'Csök- kentik-e a termelési költségeket? A szövetség területén gazdálkodó termelőszövetkezetek 44 százaléka kedvezőtlen termőhelyi adottságú. Ezekben a szövetkezetekben döntő a szakosodás, a körülményeknek megfelelő termelés- szerkezet kialakítása. Az állattenyésztésben főként a szarvasmarha-tenyésztés indokolt. Több helyen azonban hiába szakosodtak szarvasmarha-tenyésztésre, egyelőre nem tudják eldönteni, hogy hosszabb távon a tejtermelést, vagy a húshizlalast valósítsák meg. Mindez a szervezés, a körültekintő, megalapozott gazdálkodás hiányosságaira utal. A gazdaságos szarvasmarha-tenyésztés megvalósításának elengedhetetlen feltétele a szílastakarmány-termesz- tés, amelyhez korszerű művelő és betakarító gépek, továbbá nagyobb adagü műtrágyázás szükséges. A VIZSGALATOK szerint különösen az egri járás területén a gazdaságok a gabona- és pillangód, takarni ány-termisztésre hektáronként 92 kiló vegyes műtrágyát szórnak a földekre, holott az országos átlag az idén már 170 kiló. Elgondolkoztató ez a lemaradás. így nem is csoda, hogy alacsonyak a terméshozamok, amihez az is hozzájárul, hogy az üzemek nem használják elég hatékonyan a talajtérképeket sem. Pedig ezek a térképek táblánként, pontosan jelölik a szükséges műtrágyaadagokat. ' , Komoly problémát jelent az is, hogy a nagy pénzügyi befektetéssel épített szakosított állattenyésztő telepek nincsenek kihasználva. Ez szorosan összefügg az üzem- szervezéssel, nem mindegy tehát, hogyan élnek ezzel. Sok kívánnivalót hagy maga után a gépek kihasználása is. Többnyire elöregedett, elavult a géppark, amelyet nem követett megfelelően az újak beállítása. Ahol viszont; már bevezették az új technológiákat a búza, a kuka ríca-, vagy a cukorrépa-termesztésben, a bérezést nem helyezték új alapokra. Pedig az új technológiák nagyobb szakmai felkészültséget é.s nem utolsósorban korszerűbb vezetési színvonalat követelnek. Mint dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter legutóbbi sajtótájékoztatóján kiemelte; „Nem elég a technikát importálni, az a döntő, mi van a fejekben ...” Hogy egy gépsort, vagy egy új fajtát adott területen, hogyan sikerül elterjeszteni, a helyi körülmények között adaptálni, az megint csak a munkaszervezés próbaköve. Következtetni lehet, hogy menynyire rugalmasan csoportosítják át az erőforrásokat a hatékonyabb termelésért. Vannak ilyen irányú törekvések piár Viszneken, ahol kisebb földterületen a gabona, a kukorica és cukorrépa komplex gépesítésével a korábbinál nagyobb hozamokat érnek el. A felszabadult női munkaerő foglalkoztatására pedig fémcsiszoló és préselő üzemet létesítettek. Pétervá- sárán a kertészetben dolgozó asszonyoknak, akik uborkát, paprikát, paradicsomot termelnek, télen a szövetkezet tartósító üzemében ezekből savanyúságokat készítenek. Megfelelő szervezéssel tehát folyamatos munkalehetőséget biztosítanak a nőknek. VAN TEHAT jó példa, mégis sokat kell tenniük a szövetkezeteknek a jobb, eredményesebb termelés megvalósításáért Sok rejtett, tartaléka van. a gazdálkodásnak,- amelynek alapja az eddigieknél jobb szervezés. Ez nem jelent beruházást, csupán nagyobb körültekintést ríván a vezetőktől és az alkalmazottaktól. ötletek, elképzelések, tervek kellenek — az anyagok, eszközök, erőforrások átcsoportosítására, a hatékonyabb gazdálkodásra.,. JicnUnz Károly FELEMELT ÉTKEZÉSI NORMÁK... A választék bővítését. . az egyhangúság megszüntetését — Az állam továbbra. is hitelekkel támogatja a szocialista országokban gyártott gépek importját — mondták az MTI munkatársának a Magyar Nemzeti Bankban. 1969. óta ösztönzi az állam a vállalatokat hitelekkel arra, hogy a szocialista országokból vásárolt mind több géppel korszerűsítsék a termelést, újítsák fel elavult gépparkjukat. E hitelpolitika egyben a hazai termékstruktúra átalakítását, a KGST országok közötti szakosítást is elősegíti, mert a vállalatok számára hozzáférhetővé teszi olyan külföldi gépek, szállítóeszközök beszerzését, amelyeknek gyártása nálunk nem eléggé kifizetődő. E hitelek is közrejátszottak abban, hogy 1.970-ben és 1971-ben erőteljesen fellendült a szocialista. gépimport. E tendencia 1972-ben nem folyta- „ todott. A gépek behozatala stagnált. A vállalatainknál előnyösen alkalmazható korszerű gépek kínálata a szocialista országokban megnőtt, s az állam hitelekkel nyújt segítséget alihoz, hogy a vállalatok a vásárlások lehetőségeivel éljenek. Indokolt esetben a 30 százalékos saját alaptól is részben vagy egészben eltekintenek. Erre az évre eddig mintegy 600 millió forint hitelt engedélyeztek az említett célra. Hitel segítségévei vásárolt az NDK-ból a dohányipar cigarettagyártó gépeket, az Akadémia Nyomda nyomdagépeket, a tejipar Romániából hűtőkompresszoros tej tartályokat, más vállalatok á Szovjetunióból, az NDK- ból és Bulgáriából építőipari gépeket. Rövidesen olyan javaslat kerül a kormány elé, hogy 1974-re is tartsa fenn a kedvezményeket. Számos vállalat kérésére már az idén bizto- tosították 1974-re a hiteleket. Több textilüzemünk például szőnyegszövő és fonodái gépekre, ügyvitelszervszési berendezésekre kapott állami hitelt. A lehetőségek még nem merültek ki, a Magyar Nemzeti Bank továbbra is elfogad olyan hitelkérelmekéi, amelyeket a szocialista orszá gokban, gyártott gépek, vásárlására kívánnak igénybe venni a vállalatok. Ezen kívül természetesen más, a hitelpolitikai irányelvekben foglalt célokra is folyósítanak hiteleket. MbIMSjQ 1973, október 25., csütörtök Állami hitel a szocialista gépimport fokozására
