Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-25 / 250. szám

Közélet az iskolában

Helyzetkép a hatvani Bajza József Gimnáziumból

Ma esti premier:-A potyautas

Az új rendtartást, a ma divatos kifejezéssel kerettör- vénvneK is nevezhetjük. Lehetőségek sorának, amelyeket nemcsak a tanárnak és diáknak közösen kell megvalósítania, hanem együttműködésük során véglegessé, még jobbá, hatékonyabbá is formálniuk.

Törvény ez, méghozzá olyan, amit a gyakorlat, a

való élet tálal a majdani, a

jó értelemben vett iskolai paragrafusalkotók számára.

Feladatnak nem kevés. A siker sok mindentől függ. egy azonban tény. a fogadtatás már nem keveset jelez a megoldásból...

Különösképp ott, ahol már az előző években is alapoztak, mint a hatvani Bajza József Gimnáziumban.

A lehetőségeket a tantestület nevében dr. Röczei Ödönné igazgatóhelyettes ősz- szegá:

— Tetszik az új rendtartás, mert a korábbiaknál sokkal tágabb cselekvési teret, nagyobb önállóságot biztosít mind az igazgatóknak, mind a tanároknak, mind a diákoknak. Az igazgató pénzügyi téren kapott szabad kezet, ez természetesen felelősségét lm növeli. A pedagógusok megvalósíthatják jobbító oktatási és nevelési elképzeléseiket, n beleszólhatnak minden olyan igazgatói, iskolavezetési döntésbe, amely munkájuk lényegével kapcsolatos. Ez « tantestületi demokrácia az eredményes tevékenység alapvető feltétele. Köaéletibb emberré válhat a diák: szót kér és kap minden őt érintő kérdésben. Négy év alatt bemeg is szoktuk, hogy el is mondjuk meglátásainkat.

Erről beszél Horváth Éva III. b. osztályos tanuló is, aid a KISZ-vezetőségben a kollégiumi érdekeket képviseli. ö már konkrétumokat említ:

— Korábban is kérték véleményünket az iskolai tanulmányi ösztöndíjak* elosz' tásakor, s amikor a menzai térítések összegét határozták meg, ott volt a diákok képviselője is. Ugyanez történt a kollégiumi díjak meghatározásánál.

A másodikos Sípos Ágnes ennék jelentőségét méltatja;

— Az iskolavezetés ilyenkor elsősorban a tanulmányi eredményt, a szorgalmat, az anyagi helyzetet veszi figyelembe. Ez így is helyes, de egy ember megítélésében sokat jelent az is, hogy milyen közösségi munkát végez, hogyan segíti társait. Étről legtöbbet mi, diáktár tudunk mondatni.

Ilyen előképzés, gyakorlat után érthető, hogy könnyen ment az átállás, hiszen a hatvani diákok már belekóstoltak a közéletiségbe. Természetes hát, hogy örömmel fogadták az új rendtartás előnyeit

— Tetszik az, hogy a házirend összeállítására javaslatot készíthetünk Különösebb vita nem lesz, mert az iskolaköpeny nálunk már évek óta kötelező, s azt is helyesnek tartjuk, hogy kilenc óra után fiatal ne csámborogjon az utcán — érvéi Kati.

— Jó az is. hogy a KISZ képviselője részt vesz majd

azokon a tantestületi értekezleteken, ahol valamilyen formában a diákság problémáit vitatják meg. Látja, hallja, hogy mit kell megvalósítani, s szól, ha valamivel nem ért egyet. Ezzel is hozzájárul ahhoz, hogy a pedagógusok olyannak ítéljék meg a fiatalságot. amilyen, s megtalálják az egyéniségformálás diákokhoz méretezett módszereit — mondja szakértőén Ágnes.

Egy kényesnek tűnő kérdést vcsak megkockáztatok, annál is inkább, mert ennek az új rendtartásnak vannak azért kevésbé rokonszenves mozzanatai is, többek között az, hogy a dohányzást végérvényesen megtiltja minden iskolában és iskolai jellegű foglalkozáson.

— Eri azért aligha fogadT tak egyöntetű lelkesedéssel...

A válasz őszintének tűnik:

— Nálunk a lányok köri is Lgan sokan dohányoztak, hiába tiltották. Mégis ári mondom, így a helyes, hogy «egységesen határoztak, lezárták ezt a feleslegesen burjánzó vitát. Elvégre az iskolában nem az a legfontosabb kérdés, hogy dohányzik-e valaki, vagy nem. önfegyelem is van a világon, s a notórius bagós, otthon, szülei engedélyével, sajáit kárára fújhatja a füstöt, — összegez Éva.

Kétségtelen, a rajt Hatvanban sikerült. A továbblépés fedezete a tantestület és a diákság eddig is létező, fejlődő együttműködése. Ilyen alapállásból kiindulva tartalommal lehet megtölteni ezt a sokat ígérő kerettörvényt.

Pécsi István

Ma este kerül sor a színházi évad második premierjére; Jacques Dévai, vígjátékának bemutatójára. A sikeres francia vígjátékhoz Nádas Gábor szerzett zenét, míg a dalszövegeket Szenes Iván írta.

A főbb szerepekben Péva Ibolyát, Varga Tibort, Ko- máromy Évát és Fekete Alajost láthatja a közönség. Rendező: Szirtes Tamás. Koreográfus Somoss Zsuzsa.

Képünkön Péva Ibolya és Varya Tibor o vígjáték egyik jelenetében.

Az idei fogászati hónap november 10-én kezdődik. Tartama alatt a rádióban több mint tíz alkalommal hangzik majd el műsor a fogászát témaköréből, a televízióban és a mozikban peMai tvaianlatnnk:

21.05:

Színházi

Album

A havonta jelentkező adásra ezúttal a budapesti művészeti hetek keretében kerül sor. Elsőként keil megemlítenünk a közelmúltban hazánkban vendégszerepelt világhírű Vahtangov Színház előadását — Pa- gogvin Puskás emberét állították színpadra.

A Puskás embert már többször játszották hazánkban, sőt filmen is láthattuk. Vahtangovék egész más felfogásban adták elő a művet, mint ahogy megszoktuk. A moszkvai művészek előadásaiból láthatunk részleteket a műsorban. A (görög Nemzeti Színház előadásából is bemutatnak jeleneteket, műsorukon AiszkhUlosz

Oresrieiája szerepelt.

A műsor vendége, Gobbi Hilda és a közreműködők — Major Tamás és Szakonyi Károly — az új magyar bemutatókról is beszélgetnek: Szigligeti—Szigeti Liliomfi- járól, Hubay Miklós sokak által vitatott Színház a cet- hai hátán című művéről, végül Szakonyi Károly Hon- kongi parókájáról.

dig a helyes fogápolással foglalkozó rövidfilmeket mutatnak be.

Kiemelkedik a fogászati hónap programjából a nemzetközi gyermekfogászati tudományos tanácskozás.

November: fogászati hónap

lerögződik, hogy a „bólogató János” alapállás . nem az egyedüli járható út, úgy is fogalmazhatnék, hogy észrevétlenül mássá nő, olyan ifjúvá, aki felnőtt korában se rejti véka alá önálló véleményét.

— Ez a papírforma, de mi lesz ebből a valóságban?

— Már a lehetőség is sokat jelent: a megvalósítás sikere természetesen mindhárom partneren egyaránt múlik. Az sem lényegtelen, hogy egy- egy iskolában eddig miként teremtették meg az átállás feltételeit. Ahol erről elfeledkeztek, ahol az igazgató diktatórikusán vezet, ahol a tantestület nem formál véleményt, ahol a tanár-diák szocialista viszonya csak elméleti tétel, ott nem lesz könnyű valamicskét is előbbre jutni.

— Hogyan rajtolt a hatvani gimnázium?

— Mi elégedettek lehetünk. A tanári kar zöme fiatal, megérti a diákok jogo6 panaszát, az igazgató is igényli a pedagógusok véleményét. Azt is mondhatnám, hogy mi csak azt folytatjuk, amit már korábban megkezdtünk.

S miként vélekednek minderről a diákok?

A másodikos Kiss Katalin még csak ismerkedik az iskolai KISZ-titkár feladataival, az első évben azonban már megismerte a hatvani gimnázium légkörét,

— Elégedett vagyok, mert tanáraink mindig adtak véleményünkre, a KlSZ-vezető- fég javaslataira, így aztán

Oämm

■MM. október lm. csütörtök

— Azt mondják, a fürdőhelyek a világ legunalmasabb pontjai — kezdte elbeszélését Miss Marple. — Nekem azonban más a véleményem. Amikor például Kes- ton Spaba érkeztem, első pillanatban feltámadt bennem a gyanú, hogy a termetes, joviális modorú Mr. Sanders el akarja tenni láb alól a feleségét. Ez a gyanúm csak megerősödött egyik délután, amikor együtt utaztam velük az emeletes trolibuszon. Tömött volt a kocsi, mindhárman kénytelenek voltunk a felső emeleten elhelyezkedni. Azután, leszálláshoz készülődve, Mr. Sanders egyszer csak megtánto- rodott, vállánál nekidőlt a feleségének, aki fejjel lefelé zuhant le a lépcsőkön. Még szerencse, hogy a kalauz elég erős ember volt és elkapta. Az egész dolog balesetnek tűnt, de én tudtam, hogy Mr. Sanders a kereskedelmi flottánál dolgozott, és ha valaki nem veszíti el az egyensúlyát egy hánykolódó hajón, az a trolibuszon sem tántorodik meg olyan köny- nyen....

Holtbiztos voltam a dolgomban, mégsem tehettem semmit. Mrs Sanders, egyébként Gladys volt a keresztneve. szívesen mesélt maguk- róL Elmondta, hogy nemrég kötöttek házasságot és pillanatnyilag az ő kis életjáradékából élnek., A tőkéhez nem nyúlhatnak hozzá, ezt valamelyik bölcs örökhagyó így rendelte, de ő végrendelkezhet róla. Ezzel a jogával élt is, és házasságkötésükkor férjével kölcsönösen egymás javára vegrendelkeztek. Szegény kis hiszékeny asszony, úgy szerettein volna ,,figyelmeztetni, hogy mi készül ellene, de célozgatásokkal kellett beérnem. Megígértettem vele, hogy nem megy ki a szobájuk erkélyére. Hogy miért né menjen? Azt mondtam, baljós álmot láttam róla. Ez használt. A babona néha minden egyébnél nagyobb hatást tesz.

Azt hiszem, a férfi sejtette, hogy én belelátok a gondolataiba. Ezért nem is húzta sokáig az időt, cselekedett.

Aznap délután valami furcsa, nyomasztó hangulat telepedett mindnyájunkra. Először is ott volt George, a portás. Már évek óta dolgozott a fürdő-szállóban, mindenki jól ismerte. Hörghurutot és tüdőgyulladást kapott, s a negyedik napon meghalt. Szomorú dolog, csapás volt ez mindnyájunk számára. S méghozzá épp karácsony előtt négy nappal! Azután az egyik szobalány, egy aranyos kis teremtés megfertőzte valamivel az ujját, és huszonnégy óra leforgása alatt ő is elhunyt...

A szalonban üldögélt':"' Miss Trollope-pal meg az öreg Mrs. Carpen térrel, s az

utóbbi épp ezekről a dolgokról beszélt, amúgy csámcsogva, ismerik az effélét.

— Jegyezzék meg a szavaimat: ez még nem az utolso! Ahol kettő van, ott jön a harmadik is!

Amint ezt kiejtette a száján, s közben csattogott a kötőtűivel, Mr. Sanders tűnt fel az ajtónyilásban. Nem vette észre, hogy figyelem, s az arca mindent elárult. Bizonyos vagyok benne, hogy Mrs. Carpenter szavai ültették el az agyában az ötletet. Odajött hozzánk és a maga szokott joviális módján megkérdezte.

— Bemegyek Kestonba, elintézhetek valami kisebb- nagyobb• bevásárlást a kedves hölgyeknek? — Mivel egyikünknek sem X$olt számára megbízatása, még ott!

maradt egy-ket percig, tréfásan elcsevegett velünk, majd kiment a szálloda ajtaján. Én pedig — mint már említettem — eléggé nyugtalan voltam, s meg is kérdeztem :

— Hol van Mrs. Sanders? Nem tudják véletlenül?

Mrs. Trollop azt felelte, hogy az asszony elment Mor- timeréktee'i a barátaikhoz bridzsezni. Ettől kissé megkönnyebbültem: Fél órával később felmentem a szobámba, s a lépcsőn találkoztam dr. Coles-szal. Miután amúgy- is tanácsot akartam kérni tőle, a reumám ügyében, beinvitáltam a szobámba, s ő sok más egyéb között megemlítette, hogy Mr. Sanders épp most kérte meg, vizsgálja meg a feleségét, akinek súlyos emésztési zavarai vannak. Ha csak a legkisebb •kétségem left volna a saját gyanúm jogossága felől, most az is eloszlik, mert Gladys Sanders épp aznap mondta nekem, hogy hál’ istennek, pompás az emésztése, a für- dökúra nagyon jót tett neki.

Fél hat volt a szálloda halijának öreg falióráján, amikor Sanders elbúcsúzott tőlünk, öregasszonyoktól azzal, hogy bemegy a városba, és mi háromnegyed hétkor még mindig ott ücsörögtünk, amikor visszajött. Két férfi volt vele, s mindhármukon látszott, hogy ihattak egy-két pohárral. Mr. Sanders magára hagyta két barátját, s egyenesen odajött hozzám azzal, hogy kikérje tanácsunkat a feleségének vásárolt karácsonyi ajándék felől. Szép kis estélyi táskákat vett, illetve a kereskedő elküldött neki hármat, hogy abból válasszon. De hát ő csak egy egyszerű matróz, nem ért az ilyesmihez. Feljönnénk-e vele a szobába, hogy még gyorsan, a felesége hazaérkezése előtt kiválasszuk a legmegfelelőbbet?

Sosem fogom elfelejteni, ami azután történt. Felmentünk Mr. Sanders-szel, ő felgyújtotta a villanyt, s a padlón ott feküdt Mrs. Sanders, arccal a föld felé, holtan. Elsőnek én léptem oda hozzá. Letérdeltem, megfogtam a kezét, a pulzusát kerestem, de hasztalanul, mert az egész karja hideg volt. Mellette egy homokkal telitöltött 'harisnya — a fegyver, amely- lyel leütötték. Sanders sikolt- va rohant oda, de én nem engedtem, hogy megérints«.

Biztos voltam abban, hogy 6 a tettes, s könnyen lehet, hogy épp akkor akart valamit magához venni, vagy elrejteni.

— Semmihez sem szabód nyúlni — szóltam —, szedje össze magát Mr. Sanders. Miss Trollope, ön pedig legyen szíves, menjen le az igazgatóért.

Az igazgató pillanatok alatt ott termett, és telefonálni akart a rendőrségnek. Csak akart, mert hamarosan kiderült, hogy a vonalat elvágták. Ezért küldöncöt kellett meneszteni az őrezobára, s így beletelt kis időbe, míg a rendőrök megérkeztek. Ezt az időt persze a szoba előtt, a folyosón töltöttük, mert az igazgató bezárta az ajtót.

A rendőrfelügyelő hamar rájött, hogy Mrs. Carpenter és Miss Trollope beszámolójától nem lesz okosabb, ezért aztán hozzám fordult. Elsősorban azt kérdezte, hogy a holttest most, amikor vele együtt másodszor léptem be a szobába, pontosan olyan helyzetben feküdt-e a földön, mint amikor rátaláltunk.

— Pontosan úgy — feleltem —, kivéve a kalapot. Első alkalommal a kalap rajta volt szegény Gladys fején, most pedig ott hevert mellette. Azt hittem, önök vették le róla.

A rendőrfelügyelő határozottan cáfolta ezt, majd azt kérdezte, hogy az áldozat általában viselt-e fülbevalót? Azzal válaszoltam, hogy igen, emlékszem, hogy egy gyöngy, még a tragikus pillanatban is megvillant a kalapja karimája alatt.

— Akkor ez megmagyarázza a dolgot — közölte a rendőrfelügyelő. — A hölgy ékszeres dobozát feltörték, s az eltelt időközben a tolvaj, úgy látszik, visszajött az egyetlen ittfelejtett ékszerért, a fülbevalóért. Ez már a gyilkosság felfedezése után történt. Hidegvérű pasas! Az is lehet, hogy végig itt rejtőzködött valamelyik fali- szekrényben.

(folytatjuk;