Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-23 / 248. szám

Heves megyei napolt a ^fem/eti Galériában A fo ytatások hete A fővárosunk 100. évfor­dulója alkaiméból rendezett népművészeti kiállitássorozat keretében október 21-én, va­sárnap, Heves megyei nap kízdődött el a Nemzeti Ga- ] áriában. A Hervfes megyei napokat có Ferenc, az egri Dobó István Vármúzeum '{Igazgat ója nyitotta meg a Galéria aulájában. Üdvözölte a sikeresen indult kiállítás- sorozatot, a megjelent nép­művészeket, a látogatókat, majd íi .megye népművésze­tének jelenéről és jövőjéről tartott beszámolót. Ezután a felsőtárkányi. a bükkszéki, a fedéme.'i, a mgy visnyói és az istenmízeji énekesek mutat­ták be népdalaikat majd Bakó Ferenc megyénk kiállí­tott anyagainak megtekinté­sére invitálta a látogatókat. A Mátra, a Bükk. Dél-Heves •vidékének népviselete, lako­dalmi jelenetek, egy beren­dezett lakószoba, szőttespár­nák, dunnahuzatok, piros, márvár - ozott alapú egri fes­tett búorok, gyöngyösi és pásztói fazekasok tartózkodó színes hatású cserépedényei és a pBL-ádi üveghutában ké­szült knncsók kerültek kiállí­tásra. A délutáni programban Tompa Béláné, a Hevesi Há­ziipari Szövetkezet elnöke Népművészet és háziipar címmel tartott előadást, majd r háziipari szövetkezet népi . ívumokkal díszített tér­ikéit mutatta be diavetí­téssel egybekötve. Ezt köve- tőleg Borsai Ilona, a Magyar Tudományos Akadémia nép- zenekutató csoportjának munkatársa a palócok nép­dalkincséről tartott előadást a megyében működő népdal­csoportok és szólóénekesek közreműködésével. — A népművészeti kiállí­tások rendezése időszerű és fontos feladat — mondta be­szélgetésünk során Gábor Alice néprajzos. A népművé­szet reneszánszát nem szabad divatként kezelni, hiszen a népművészet a múlt paraszt­ságának kifejező eszköze volt, amely ím a szocialista társadalom kultúrájában is helyet kapott. Fontosak tehát az ilyen jellegű kiállítások és szükséges a háziipari szö­vetkezetek összefogó közre­működése a népművészet ha­gyományainak ápolásában. Népi iparművészeire és nem iparra van szükség, amely népművészet címén divatter­mékeket állít elő. Ezért is dicsérendő a Hevesi Házi­ipari Szövetkezet munkája, amely tiszteletben tartja és ápolja a népi (díszítőművészet hagyományait, amit a Heves megyei kiállítási terem anya­ga reprezentatív módon bizo­nyít — hangoztatta beszél­getőpartnerünk. Várakozáson felüli érdek­lődéssel fogadta a Galériába látogató közönség az eddig kiállításokat, közöttük a Hé- ves megyei napok rendezvé­nyeit is, amely utóbbinak si­kerét a vhsárnap mintegy 6000 főnyi látogatója is — közöttük szovjet, bolgár és a megye különböző részeiből ide sereglett csoportok — méltán igazolták. (peri) Műi tv-uj tini utunk : 21.00: Iszlám, olasz filmsorozat A Folco Quillici és Alberto Pinelli készítette film har­madik részében az iszlám lóé- letkezósének körülményeiből és a vallás lényeges elemei­ről hallhatunk. „Allah nagy. és Mohamed az ő prófétája” — viseli a harmadik rész a címet, nem véletlenül, hi­szen a szerzők arról számol­nak be a filmsorozatuk mos­tani részében, hogy mikép­pen olvasztotta be Moha­med a kereszténység és a judaizmus bizonyos elemeit az iszlámba, el is különítve ugyanakkor a mohamedániz­must ezektől. Rubin Sz lárd: . .. így is lehelne jellemez­ni a teievízió elmúlt néhány napi műsorának ,,blokkját”. Az Egy hölgy arcképe mel­lett az Iszlám, olasz filmso­rozat is ott fut a képernyőn immáron a Németh László Irgalom cimú regényéből ké­szült televíziós filmmel és a Történelmi társbérlet-tel együtt, miközben a Dóriak eirkuszkalandjai is rendület­lenül .ugorják a „salto morta- let”-t az e műfajt kedvelő és kitartó nézők előtt. A sorozatok méltatására meg visszatérünk, külön is hangsúlyozottabban az Isz­lám című olasz sorozatra és természetesen az Irgalom al­kotóinak munkája is mélta­tást kap e rovat keretein be­lül. Most inkább arról sze­retne e sorok írója néhány szót ejteni, hogy mi különös szerepe van a televízióban a folytatásos műsoroknak és egyáltalán, ha van ilyen — szükséges-e egyszerre több sorozatot is vetíteni. Kétség­kívül a magyar televízió a második program e viszony­lag még szűk kereteivel is mind több műsort képes megemészteni Moloch- gyomrával. A folytatásoknak — szerkesztői szempontból is —• megvan az a hallatlan nagy előnyük, hogy egy-egy időszakra tehermentesítik a műsorok készítőit a közvet­len, a napi szerkesztői mun­kától. Módjuk, lehetőségük nyílik újabb programokat előkészíteni, elemezni egy- egy műsor hatását, avagy ép­pen azok kudarcának qkait. Az is feltétlenül a folyta­tások mellett szól, hogy így „rafinált”(?) módon a televí­zió hétről hétre, a megadott nap megadott órájában maga elé ülteti az országot, mint­egy feltételes reflexei kiala­kítva nézői körében. Az adás, a sorozat egy-egy része be­szédtémává válik, értékelik, vitatják a sorozat lepergett darabját, a nézők várják, ta­lálgatják a következő részt. — ha játékfilmről van szó és a felfedezők izgalmát érzik, ha tudománVos ismeretter­jesztő sorozatról van szó. Egyszóval a televízió a köz­műveltség, a jó értelembe vett köznapiság témája lesz, á sorozatok némi túlzással ugyan, de folyondárként fon­ják körül a hétköznapokat. Akad olyan ember — higy- gyék el, nem is kevés! —, aki nem csütörtökkel, vagy péntekkel jelzi a naptári na­pokat, hanem egy-egy soro­zat adásnapjával. De hát a túlzások mindig jellemzőek voltak az emberre. Azt a vadat sem lehet tel­jes mértékben elfogadni a sorozatok ellen szólva. bár néminemű igazságuk vitatha­tatlannak tűnik, hogy azok egyes részeinek kihagyása értelmetlenné és érthetet enné teszi a többit. így tehát, aki egy reszt nem látott, annak már felesleges is megnéznie a többit. Emiatt aztán a soro­zatok odakényszerítik az em­bert a képernyő elé. elvonják a társadalmi élettől, el a könyvtől, a színháztól, vagy a mozitól. Ügy véljük, a dol­gok és megállapítások mé­lyén rejlő igazság mellett ma már korántsem olyan „veszé­lyes” a televíziózás hazánk­ban — valamiféle jól értel­mezett és helyes arányú telí­tettség kezd kialakulni. Az emberek differenciálnak már, a mozinak, színháznak. a könyvnek sem ellensége a Tévémozaik Színházi rendező vendég- szereplése az egyik készülő produkció érdekessége. Len­gyel György irányítja Gyár­ás Miklós A legnagyobb szemtelenség című komédiá­jának felvételeit. Az emlí­tett megbotránkoztató ma­gatartás lényege: a család nagypapája vonakodik meg­halni. sőt: egyre fiatalabb lesz. A malcacs öregember megtestesítője: Feleki Ka­mill. ★ Gyárfás Miklós különben műsorvezető szerepet is vál­lalt a Kalandozás kétezer év színpadán című sorozat újabb részében. Ez alkalom­mal az abszurd dráma a té­ma. A készülő műsor illuszt­rációja: Beckett A jásztma vége c. színdarabjának rész­lete. ★ Megtörtént bűnügyek sze­repelnek Fóti Andor - Maár Gyula: A négylevelű lóhere és A sírköves tragédiája cí­mű filmjeiben. Bácskai Lau­tó István rendező nem sza­bályos krimit tervez, inkább az események emberi hátte­rét keresi s a rendőrség mun­kamódszereit igyekszik áb­rázolni. ★ Kassák Lajos novellából készül az .. ói ober és a többiek”. A tev,produkció a 1973. október 33., kedd húszas években játszódik, s egy éjjeliőr sorsát, életkor ! ményeit, súlyqs döntéseit kí­vánja bemutatni. ★ Kamera elé kerül egy „di- ! vatos” műfajú film is. írója: Kuczka Péter. A tudomá­nyos-fantasztikus alkotás hőse a címadó ..Rejtélyes égitest", vagyis egy koráb­ban még sosem észlelt titok­zatos kozmikus jelenség. Nemkevésbé homályos halál­eset. különös kísérletek, iz­galmas nyomozás — íme a l-észülő sei fi néhány jellem- ; zó „személyi adata”. Rende- ' zó: Nemere László. ★ Az amerikai Paddy Cha- yefsky Írása alapján forgat­ták A nagy üzlet című tévé­játékot egy idős férfiről, aki ■ mindig sikertelenül” élt s ; most mégis újra szeretne mindent kezdeni. Az ügynök halála című Arthur Miller drámával rokon tragédia fő szereplői Páger Antal . és Bulla EIma. Rendező: Hor­váth Tibor. (Chayejsky írta egyébként a hazánkban is nagy sikerrel vetített Mar- ty-t.) 4­Egy gyem; ’'ír: 30. adá­sához érkezik rövidesen a Zsebtccé. Az új műsorban Bálint les>- • . ól. hogy mások ■. öjón; a berge ily ii. vásáron új árucikk jelenik meg: egy kü­lönleges szemüveg: a Zené­lődoboz bohóctánccal kedves­kedik; Hakapeszi pedig tö­rött tárgyakat ragaszt majd több s főként kevesebb sí­kénél... Kisvárosi legenda Miután az utolsó fogpisz- kuiót is összetörték, darab­jait katonás rendbe állítot­ták. sóval meghintették, majd szórakozottan lesöpör­ték, néhányan azzal az el­határozással álltak fel a Pannónia söröző asztala mel­lől, hogy a közeledő szovjet csapatok elé mennek. A hír, hogy az oroszok legkésőbb /estig bevonulnak, abban a kritikus percben terjedt el a patinás söröző­ben, amikor a zóna felszol­gálásának ideje lejárt, a menüé pedig megkezdődött. De a Pannóniában már csak haladó gondolkozású férfiak tartózkodtak, infarktust sen­ki sem kapott; a hír a leves és a főzelék között csak mel­lesleg került ‘ terítékre, a küldöttségmenesztés nagy té­máját pedig már a pótkávé mellett vitatták meg, dönté­süket az időjárás alakulásá­tól is függővé téve. Erről a két piccolófiú ismételten je­lentést tett a bokszokban ülő vendégeknek. Az ötlet egyébként több asztaltársaságban is felve­tődött. jobb köztisztviselők közt is. A városban hatszáz új polgármesterjelölt volt. De a végsőkig csak a Pan­nóniában tartottak ki. Fél. négykor a tulajdonos már át is adta a fölkerekedő urak­nak a nagy fehér kenyeret, melyet jelképnek szántak. Ám a kihalt utcára lépve a delegátusok sorra elbátoi talánodtak. s a szeles or­szágút hek 1 mégis a me­leg otthom ..iiták. An­nál is ink ■ ju mart közben esni kezdett. A fő térre érve csak egy Zápolya nevű ügyvéd csat­lakozott a színházi másod- hegedűshöz. akit Bocskai- ruhába öltözött diák várt a Hattyú Szálló előtt. Baksay Ali itt adott, találkát a ba­rátjának. de Türk, szokása szerint, késett. Mialatt várta, Bauer Ti­bor, Türkiz és Baksay osz­tálytársa egy ablakból több­ször lefényképezte a társa­ságot, de képei, Ali szünte-, len forgolódása és a Máso­dik Ukrán Front hadmozdu­latai miatt, nem kerülhet­tek a város történetének al­bumába ... A másodhegedűs hamar megelégelte az ácsorgást. — Uram — mondta —, az én cipőtalpam már átázott! Hangjában súlyos vád volt, melyre Zápolya, a cipőgyár jogtanácsosa lévén, csak só­hajjal tudott válaszolni. A lyukra már rá se nézett. A művésznyomor azonban így is döntött, s végül Türk nélkül indultak útnak a kongó utcákon, szemközt a metsző széllel. Épp jókor, hogy csatlakozzanak a mun­kások csoportjához. A küldöttség már a határ­ban jár Megy az ország­úton. a tar fák és csupasz mezők közt. Az ég kavernás, a szél baljós dübörgést so­dor a csatasíkról. De a misz- szió bátran vonul. Megy tar­ka, protokollcáfoló öltözet­ben, ám ünnepi komolyság­gal. Az overallok közt Bocs- kai-ruha. a bányászsapkák mellett lobogó művészhaj, címeres dlnkcsákó. Az élen vörös, (lletve fe­hér zászlóval egy vájár meg egy lakatos halad, lobogói­kat időnként elcserélve. Mö­göttük Ali, a köpcös gimna­zista lépdel, karján bár­sonydobozzal. Vajon mi rej­lik abban a ladikéban? Hát­rább, a művészhajű a hege­dűtokját hozza. Vajon mi célja vele? Ideje, hogy rövid káder- jellemzést adjunk hőseink-* ről. Baksay Ali, az önképző­kör neves novellistája nyil­ván dicsőségvágyból csatla­kozott a küldöttséghez. A másodhegedűs • talán első he­gedűs szeretne lenni. Az ügyvéd képében a módos, de haladó polgárság vonul ki tisztelegni. Vonul, ámbár csak sereghajtóként. Min­denesetre zsakettet és ke­ménykalapot hozott. A kalap Zápolya remény­sége. Egy szélroham, és a csákókkal, sapkákkal, a má­sodhegedűs széles karimájú művészsapkájával is ellen­tétben. hirtelen elszáll, az útra iwppan, és sebesen gu­rul a város felé. Az ügyvéd látszólag buzgón űzi, de ahogy beéri, hátrasandít. Azzal megrúgja, hogy csak úgy süvít. — Ejnye, ügyvéd úr! — rikolt egy gúnyos hang. Az ügyvéd szabadkozva integet, hajlong. Megy ő, csak a kalapja legyen meg. Vagy agyhártyagyulladást kapjon?! A kalap végül egy tócsá­ba pottyan, s Zápolya búsan utánanyúl. — Megyek! — kiáltja, de ujjai bezárulnak. A szél süvít, a kalap mooo­televízfb, — sőt. Mind« bl« zonnyal keresni fogják — kapni aligha letet megfelelő példányszámb&ji! — Németh László regényéf, esetleg ke­resni az olyan útleírásokat például. amelyeknek világa azonos. vagy közeli az Isz­lám-Sorozat világával, kör­nyezetével. Es végezetül a sorozatok mellett, szó! az a tény is, hogy az emberi figyelem nehezen bír el érdemben és értelem­ben hosszabb id ő a képer­nyő előtt — Oituju. a lakás kör ;yeze! lóén. A s :latokat elvileg le lehetne esetleg két részbe;; is pero i. hi­szen a lekeresek d jbozban állnak. s csak befűzni kel! őket. Ám három—négy rrás program még a legényékor ífjb alkotást is fáradttá, unalmassá teszi a még oly lelkes televíziónéző számára is. Az persze elgondolkodtató, hogy a világszerte népszerű és mindinkább terjedő tele­víziós forma, a sorozatok ará­nya kedvező-e, vagy sem? Ügy tűnik, hogy ez az elmúlt hét mintha kissé t&bbet mar­kolt volna a sorozatok bő­ségkosarából és szerkesztői szempontból emiatt kevésbe válogatóan is. Egyetlen pél­dát ennek indoklására: a Történelmi társbérlet Rajnai professzora délután ugyanaz a Mensáros László, aki este három órával később ugyan­azon a képernyőn, mint az. Apa jelenik meg az Irgalom­ban. Nem könnyű dolog a he­lyes arányok kialakítása. s nem könnyű még a kész programok egyeztetése sem. Mégis nagy körültekintésre van ebben szükség, mert mint az iménti példa is iga­zolja, olyan átfedések is le­hetnek, amelyek rontják egy-' egy produkció és annak mű­vészi alkotó munkájának hi­telét. A Rajnai professzor alakjában felfedezni vélem Németh László főhősének alakját és viszont — bár-% mennyire kitűnő színész ie Mensáros László, Gyurkó Géza rog, billeg, ám elszállni nem hajlandó. Az ügyvéd undor­ral nézi, majd fölkapja, és dülivel lerázza róla a sarat. Csatlakoznia kell! Pedig a hátrány, amit a szélnek meg a rúgásnak köszönhet, még előny is lehet: mentség a törvényes kormány előtt. Mert tegyük fel, hogy a szél az ellenkező irányból fújt; nem a határ, hanem a város felől. Ez esetben ő ki­zárólag a kalapja miatt ke­rült ide a főtérről. Idáig kel­lett üldöznie. Ám ha felzár­kózik a küldöttséghez? Ki hiszi el, hogy 'mind a kala­pot kergették? Alinak máris gyanús. A zsakett, véli, biztosan Zápo- lyáé, a kalap viszont mint­ha kölcsönzött volna: több számmal nagyobb, mint Zá­polya feje. Ez a látszat, amit jelenleg nincs idő leleplez­ni, de a felszabadulás után okvetlenül tisztázni fogja. — Jöjjön, jöjjön, ügyvéd itr! Elvégre jogásznemzet va­gyunk! ... De Zápolya legszívesebbem magánemberként tartózkod­na az országúton. Függet­len magánemberként, aki napi sétáját végzi. Legfel­jebb tüzet kéme vagy az időt kérdezné meg az ille­tőktől, akikkel össze akadt. Mert azt, hogy milyen já­ratban vannak, néki nem muszáj tudni. Olykor mintha a művész­hajú is ingadozna. Ki tudja, hányadszor áll meg az út menti füzek mellett, hogy szükségét végezze? Az ő hátsó gondolatai azonban minden politikai tartalmat nélkülöznek. A város felől közben egy kerékpáros suhog a csoport után. Nyomja a pedált, hogy szinte szállni látszik. De a hegedűst ez nem hatja meg. líolt/tatitüeg Bakó Ferenc Ünnepi megnyitóját tartja.

Next

/
Thumbnails
Contents