Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
Barátságvonattal, Bulgáriában Nagyváros, a tengerparton Utolsó séta a tengerparti üdülőhelyen. Targovistéből késő este értünk vissza Albenára. Itt töltöttük az utolsó nap délelőttiét is. Szélcsendes tengert ígérőén már fehér zászló hívogatott. A végtelennek tűnő, békésen kék víztükör, a kánikulai meleg még nyarat ígért, de a várnai csata múzeumának parkjában már a nagy rendező, az ősz díszletei, a sárgászöld, a bronzvörös levelek fogadtak. Az évszázadok néha hirtelen visszaperegnek, az ember úgy érzi, mintha egy időutazás résztvevője lenne. A part csendjét még megtöri a nagyváros annyi megszokott zöreje, aztán egy villanás s már a középkor hangulata veszi körül. Érzi a rég felejtett indulatokat, a csípős, őszi szelek ízét az egykori csatamezőn. Boszporusz felől bosszúra éhes seregével vonul a világbírásra áhító szultán, megtorolni jött a fegyverén esett csorbát. S Várna körül a törökhöz képest maroknyi keresztes sereg, a magyar király, s a rettegett Hunyadi tábora gyülekezik. A Közlekedési Építő Vállalat a budapesti METRÓ építéséhez túlnyomással járó munkára 20-tól 38 éves korig felvesz segédmunkásokat 120 százalékos túlnyomásos pótlék, 44 órás munkahét! Napi egyszeri étkezési J (ehetőség, vidékieknek munkásszálló. Felvételre .jelentkezés: Budapest, V., Deák Ferenc u. 12. . I Felvételt hirdetünk tfOZállflltO! és gépkocsi vezetői munkakörre, zetőnél ,.D” vizsgával előnyben. Felveszünk salónőket. Gépkocsivekategóriájú rendelkezők továbbá va- Jelentkezés: Eger, Tinódi út 28. Heves megyei Patyolat Vállalat Miről is esett szó a csata előtti utolsó estén a magára- hagyott, a vélt szövetségeseitől megtagadott keresztesek körében? A hirtelen indulatú, a hangulatváltozásokra hajlamos királyba a legnehezebb helyzetben is helytálló török- verő oltotta a reményt, ö, aki húzódozott a Szegeden kötött, a tíz évre szóló béke felrúgásától ő, aki tudta, hogy másnap a Balkán sorsa dől el a csatamezőn. Ércfekes, hogy a bolgárok mennyire tisztelik I. Ulászló emlékét. Mi legfeljebb Hunyadi mellett emlegetjük a lengyelhonból jött királyt, s kimondva — kimondatlan egy kissé hibáztatjuk is, azzal érvelve, hogy lényegében hirtelenkedése miatt veszett el a várnai csata. A bolgárok másképp ítélnek. A szerencsétlen sorsú király emlékét a hősöknek járó tisztelet övezi, síremlékét mindig friss virágcsokrok borítják. Azt mondják, életét adta ebben a harcban, amely, ha győzelemmel végződik, a szabadságot hozta volna meg a Balkán-félsziget töröktől sanyargatott népeinek. Egyéniségében a vállalkozás, a szándék nemességét, az ön- feláldozás nagyságát méltatják. Azt hiszem, ők sem tévednek .« A múzeumban életre kel a múlt. Minden nemzet, amelynek katonái Ulászló és Hunyadi seregében harcoltak, elküldte ide a várnai csatát idéző relikviáit. A vitrinekben magyar, lengyel, cseh, Keressük a tanácselnököt. Nincs. Valahol vidéken jár. Pár perc múlva helyesbíte- nek: ne menjünk tovább, közben hazaérkezett Nagy Zoltán. Régi ismerősként, szívélyesen köszöntjük egymást. — Vácrátótról, a botanikus- kertből jövünk. Tanulmányoztuk az ottani dolgokat... Nem kívánunk mi arborétumot Hevesnek, de szeretnénk az alakuló ipari körzetet és a község egész képét úgy formálni már most, hogy megfeleljen később a városi követelményeknek, a lakosság pedig jól érezze magát... Legelső és legfontosabb fel- idatunk e téren a 31-es út melletti nádas, vizes terület felszámolása. Persze, nem megy máról holnapra. A Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság mérnökei azonban segítségünkre vannak. Heves tájrendezési programjának elkészítésén fáradoznak. Ahogyan eddigi munkájukat ismerem, szerepel benne lecsapolás, töltés, parkosítás, sétányok és játszóterek kialakítása. Szóval nagy munka lesz. De tartozunk vele a polgároknak, akik maguk is segítik majd terveink valóra váltását. o°x> Ahogyan melegszik alattunk a szék, úgy oldódik a hangulat, s úgy bomlatnak ki a különböző gondok, gondolatok, amelyek szabad perceiben sem hagyják nyugodni Nagy Zoltánt. bolgár, szerb, román zászlók és páncélingek, sarkantyúk, kardok maradványai, régészek gyűjtötték őket, ásatások során a szerencsétlen emlékű csatamezéről. Itt minden 14*4. november 10-re emlékeztet. Arra a népre, amikor az alig 12 ezres létszámú sereg, nélkülözve a megígért támogatást, elárulva a velencei kalmárok által, vállalkozott az úgyszólván lehetetlenre, szembeszállt II. Murad hatalmas táborával. A bátorságnak, a kitartásnak, s természetesen a törökverö Hunyadi hadvezéri zsenialitásának köszönhető, hogy ez majdnem sikerült: a maroknyi keresztes szétverte a török sereget, már csak a janicsárok állták a sarat. S László, Hunyadi kérését, utasítását semmibevéve, alig ötszáz főnyi kíséretével neki rontott a török főerejének. Megfordult a hadiszerencse, a győzelmet Murad ünnepel te, elveszett a Balkán népéinek szabadsága... A múltból akárcsak időutazásnál egy lépés a jelen, a 150 ezeres lakos tengerparti nagyváros XX. századi ritmusa. Várna nem uniformizált centrum, hanem a Fekete-tenger partjának egyik ékköve, s egyben Bulgária harmadik legnagyobb települése, a tenger kedvelőinek legismertebb zarándokhelye. A főszezonban repülőterére úgyszólván a világ minden tájáról érkeznek a turisták. S nemcsak a tenger vonzó, hanem a város is. Széles utcák, s virágok, parkok mindenütt. A korzót elegáns üzletsorok, modern lakóházak övezik, kapható itt minden ami szem szájnak ingere. A központban majdhogy met.ropolisi a hangulat, a mellékutcákon viszont háborítatlan a csend. Ideális környzet ez szórakozásra, pihenésre. Este a Kaszinó Étteremben vacsoráztunk, a tengertől alig kőhajításnyira. Albenát a parti fények idézték, Targovistét az emlékek, s az az érzés, amely csalhatatlanul ott bujkál minden őszinte mosolyban, kézszoritásban: az ezer kilométereket, az országhatárokat nem ismerő barátság. (Vége) Pécsi István ént elitedé» Lakásépítés — vállalati támogatással Megyénk egy sor vállalatnál mái évekkel ezelőtt rá- iőttek arra, hogy a legjobb szakemberek megtartásáért bizonyos áldozatokat kell vállalni. Egyebek között jó üzemi légkört kell kialakítani, megfelelő munkafeltételeket kell biztosítani a dolgozók számára, s — ez is éppen olyan fontos, mint az előbbi kettő — le kell telepíteni őket a vállalatok, a gyárak közelében. Köztudott dolog, hogy nagyon sokáig a munkások letelepítése tartozott a legnehezebben megoldható feladatok közé. A vállalatok ugyanis nem rendelkeztek olyan anyagi forrásokkal, amelyekből megfelelően finanszírozni tudták volna a saját lakótelepek építésének költségeit. Ez a lehetőség csupán egy-két nagyvállalatnak, kiemelt fontosságú gyárnak adatott meg. Személyenkénti támogatás A munkaerőhelyzet, a legjobb szakemberek hiártya azonban arra késztette az illetékeseket, hogy megoldást keressenek; egyben lehetőséget arra. hogy valamilyen módon támogatni tudják a munkásokat, a vállalati dolgozókat a lakásszerzésben, illetve -építésben Ekkor ajánlotta fel a segítségét az Országos Takarékpénztár, amelynek a Heves megyei Igazgatósága már 1971-ben felvette a kapcsolatot az érintett vállalatokkal. A tárgyalások jól haladtak, 6 megszületett az első járható út: a lakásépitkezőket a munkahelyi kollektíva kölcsönnel támogatta. Az eredmény nem maradt el, mert sok dolgozó telepedett le végleg az üzemi lakótelepen ezzel a segítséggel. Ekkoriban vizsgálta meg e támogatási lehetőségek első tapasztalatait az MSZMP Központi Bizottsága is. Az ülésen született állásfoglalás nyomán adta ki a Miniszter- tanács azt a rendeletet, amelynek a hatására ugrásszerűen megemelkedett a vállalati támogatások száma. Egyre több munkás, művezető és alkalmazott kapott kisebb-nagyobb összeget a fejlesztési, a részesedési, illetve napjainkban a lakásépítési alapból az otthonteremtéshez. Előnyben részesülnek a munkások A támogatásra szánt ösz- szeg felosztásával megbízott vállalati szakemberek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a dolgozók élnek a lehetőséggel: sorra igénylik a támogatást, s ennek fejében szívesen vállalják, hogy az üzemi törzsgárdatagok soraiba lépjenek... Néhány példa erre. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál 1971-ben 19 dolgozó kapott 5—15 ezer forint közötti összegű kölcsönt a részesedési alapból. 1972- ben 16-an, az idén eddig szintén 16-an • vették igénybe ezt a támogatási formát. A lakásépítési alapból összesen 205,5 ezer forintot osztottak fel 7 munkás között. Jelenleg még 46 kérelmezőt tartanak nyílván, közülük 10-nek még az idén kifizetik az építési hozzájárulást. Ezen túl még 8—10 dolgozó kap a vállalattól úgynevezett vevőkijelölési jogot, amelynek az élvezői a városi tanácstól kapnak majd lakást. A VOLÁN egri, 4. számú Vállalatánál 1969-től van lehetőség a dolgozók segítésére, s eddig 107-en részesültek anyagi támogatásban. Az idén 4-en kaptak az otthon- teremtéshez pénzt, összesen 140 ezer forintot. Az Egri Dohánygyár is gondoskodik a dolgozóiról: 1972-ben 13-an kaptak támogatást a fejlesztési és a részesedési alapból 5 és 40 ezer forint között, az idén eddig 19 dolgozó kérelmét fogadtak el, hatan pedig a lakásépítési alapból részesedtek. A TI- GAZ egri üzemegységénél az elmúlt évben 2 dolgozó kapott „vissza nem térítendő” segélyt, egy fiatalt 40 ezer forinttal, 10-et pedig kamatmentes vállalati kölcsönben részesítettek. Az idén 1 fiatalnak adtak olyan támogatást, amelyet nem kell visz- szafizetnie, 15-nek pedig összesen 560 ezer forint, körüli összeget adnak majd át a közeljövőben. Az Egri Finomszerelvény - gyár kollektívája 1972-beh 25 munkásnak nyújtott támogatást 149 ezer forint értékben, az idén 174,5 ezer forintot osztottak szét 27 igénylő között. A Hajtóművek és Festőberendezések Gyára 3. számú, egri gyáregységénél sem feledkeztek meg a lakásépítők támogatásáról. Az elmúlt év elejétől napjainkig 12-en kaptak segítséget, több mint 500 ezer forintot. A megye más üzemeiben is hasonlóan támogatják a munkáslakások építőit. A Gagarin Hőerőmű Vállalatnál eddig 16 munkás részere folyósítottál? jelentősebb összegű kölcsönt, s újabb 10 dolgozó részére tudnak támogatást fizetni az elkövetkezendő években. A MÁV gyöngyösi Kitérőgyártó Üzemének vezetői is elmondották, hogy napjainkig 9 munkás terveit támogatták, s részükre 439 ezer forintot utaltak át. Hasonló összeggel, 400 ezer forinttal járultak hozzá a lakásgondok enyhítéséhez a Mátravidéki Fémműveknél is. Jelentős támogatást nyújtott a dolgozóinak a Mátraalji Szénbányák Vállalat vezetősége — Pető- fibányán például ifjúsági lakóházat építettek —, s a MÁV hatvani csomópontjának munkásai közül többen is így jutottak kényelmes lakáshoz. S ami mindenhol egyértelműen megállapítható: a lakásépítkezést támogatást az esetek 90 százalékában fizikai dolgozók kapták. Azok a munkások, akik valóban megérdemelték, s akiknek ezzel lényegesen könnyithet- tek. az otthoni körülményein ... Adott a lehetőség Miután a Minisztertanács a 3/1973/MT. számú rendeletében módosította a magánlakásépítés pénzügyi és hitelfeltételeit, adott a lehetőség a megye szinte valamennyi vállalatánál. Csak ésszerűen kell felmérni ezt a lehetőséget, s ennek az anyagi erőnek az ismeretében kielégíteni a munkások lakásépítési igényét. Szilvás István Négyszemközt a tanácselnökkel.^. Heves, ma és holnap Ott van következőnek a közvilágítás! Borús estében amikor a hold sem világit, könnyen egymásnak mennek az emberek a hevesi utcákon. Jószerint csak a főtéren élvezni némi fényt. S a főútvonal elfogadható. — Meddig marad így? — Villanyhálózatunk valóban elavult, szinte teljes felújításra vár. Ez olyan tény, amit el kell Ismernünk. Az ÉMÁSZ szakembereivel, vezetőivel azonban már felvettük a kapcsolatot, s velük együttműködve. az áramszolgáltató vállalat anyagi segítségére is támaszkodva. szeretnénk a kérdést mielőbb rendezni.. . Mikorra tehető a megoldás? En óvatos vagyok. Ha sikerül érdekeinket egyeztetni, az ötödik ötéves terv időszakára a portalanított utakon és a forgalmasabb utcákban mái korszerű lesz a közvilágítás' o^o Jóval közelibb a hevesiek másik jogos igényének teljesülése. A község olajellátása nem volt kielégítő, s nem az ma sem! Pedig ez fontos szolgáltatás. A tanácsi vezetők előbb az ÁFOR-ral kísérleteztek, töltőállomás létesítése végett. De a cég nem rendelkezett megfelelő pénzügyi fedezettel. Ekkor merült fel az új változat. — Az erdőtelki Szabadság Termelőszövetkezet vállalkozott arra, hogy gondunkat elűzi, s a szükséges anyagiak birtokában, benzin-, gázolajkiszolgáló telepet épít községünkben. A töltőállomás a vasúti átjáróhoz, a TÜZEP szomszédságába kerül, s a termelőszövetkezet vezetői minden formalitást rendeztek a kérdéssel kapcsolatban — folytatja beszélgetésünket Nagy Zoltán. — Legjobb tudomásom szerint, a tervdokumentáció már el is készült, s beruházónk, a Rákóczi Termelőszövetkezet, amelynek csak hálásak lehetünk a vállalkozásért, azt ígéri, hogy a töltőállomás tartályai még ebben az esztendőben a földije kerülnek. Akkor pedig a jövő év tavasza az építkezés teljes befejezését hozhatja községünknek. / . K o°o Alig két esztendővel ezelőtti avatták fel Hevesen az Egri! Finamszetel vénygyár helyi! telepéi, A fürdő mellett levő* üzem azóta „kinőtte ruháját”. Bár háromszáznál többen jutnak kenyérhez falat között, s igen termelékenyen folyik itt az autó- és motorviÜo- gók, olajkályha fűtésszabályozók gyártása, az anyaüzem tovább kíván terjeszkedni Hevesen, s az elkövetkező néhány évben összesen száz millió forintot fordít az építkezésre, gépi berendezésekre. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat két lépcsőben végzi a munkálatokat. ötvenmillió forintos beruházással, már 1974-ben belép a termelésbe egy új üzemcsarnok, amivel ötszázra nő az itt foglalkoztatottak létszáma. ■ Egy évvel később pedig megépül a harmadik üzemépület, további 4—5 száz dolgozónak biztosítva megélhetést. Honnan kerül ki ennyi dolgos kéz? Jogos a kérdés. Ám kézenfekvő a megoldás: a környező községekből, elsősorban Tenkről, Erdőtelekről, I-Ievesvezekényből pótolják azt a munkaerőt, amit Heves nem tud biztosítani. S mi lesz az eredeti, az úgynevezett „előüzem” sorsa? A gyár igazgatóságának düx- tése értelmében a szakmunkásképzés céljait szolgálja majd. Később közművelődési témába csapunk át Nagy Zoltán tanácselnökkel folytatott beszélgetésünkben, tudván, hogy egykori tanáremberkénl közel állnak szívéhez az ilyesféle dolgok. — Rövidesen értékes műalkotással gyarapszik Heves, s ezt az állam bőkezűségének köszönhetjük. A szociális betegotthon parkjában felállítják a község szülötte, Kő Pál kétalakos, Ünnep című szoborkompozícióját, amely egy öreg és egy őt segítő fiatal asszonyt ábrázol. A művész az utolsó simításokat most végzi munkáján, s moszkvai kiállítását követően leplezzük le az alkotást... örülünk ennek az ajándéknak, s kérjük a megyei tanács művelődésügyi osztályát, hogy további hasonló akciók megvalósulásához is adjon segítséget. Mert minden festmény, szobor, amely mellett elmegy az ember, formálja ízlését, fejleszti kultúráját. S erre, sok egyéb mellett, szüksége van mindannyiunknak... Moldvay Győző NwUsmG) 1973. október 21., vasárnap
