Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
Néha nemet kell mondani Ä népi bölcsesség így fogalmazta meg az ésszerű gyermekáldást: „egyet q pávának, egyet a mamának, egyet a hazának”. Ma, demográfiai gondjaink közepette ezt így határozzuk meg: az ideális gyérmeklétszám, családonként három gyermek. Ezzel nemcsak reprodukáljuk a jelenlegi népességet, hahem túljutunk a népszaporodás mélyponján is. Ezekről a dolgokról beszélni a mi megyénkben talán kétszer is indokoltabb, mint másutt Hadd szolgáljon erre a statisztika néhány adata bizonyságul: Heves megyében a népszaporulat az országos 14,7 ezrelékkel szemben — mely szintén jóval alacsonyabb a kívánatosnál — csapán 13,9 ezrelék. Amíg az országban 60 óven felüli a lakosság 16,9 százaléka, nálunk 19 százaiéira. Míg a nyugdíjasok száma országosan a lakosok 20 százaléka, nálunk 23 százalék. És, hogy teljes legyen a kép, hozzá kell tenni azt is, hogy egy reprezentatív felmérés alapján, megyénk azok közé az országrészek közé tartozik, ahol az életszínvonal a legmagasabb. Nagyon elgondolkoztató adatók ezek a népesedéspolitikai határozat megvitatásához. A Minisztertanács határozata számos, új anyagi segítséget biztosít a gyermekeket nevelő családoknak, hiszen köztudott, hogy minden állami támogatás mellett is. a gyermeknevelés sok pénzbe i .érül. Ám, a népesedés kérdése nemcsak anyagiakon múlik. Hogy mennyire nemcsak azon, azt talán eléggé ékesszólóan bizonyítják a fentebb említett megyei adatok. A gyermekszaporulat szemlélet kérdése is. Ezen kell változtatni, és ehhez nemcsak az anyagi segítség útja vezet. Szükséges a fokozott anyagi támogatás mellett az emberek nevelése, ha úgy tetszik; át- nevelése, a családtervezés helyes értelmezése, s mindezek érdekében, időnként bizony nemet is kell majd mondani. Gondolunk itt az ,,AB-tör- vény” új tervezetére, mely ésszerű Köretek között' megszigorítja ezt a lehetőséget. Sokat hangoztatott álláspont és tegyük hozzá, igaz is, hogy az anya joga eldönteni, akar-e akkor, abban az Időben anya lenni. Ezt eldönteni, változatlanul valljuk, valóban egyike az alapvető magánjogoknak. De a terhesség sorozatos művi megszakítása sajnos, nemcsak az akkor útra készülő gyermek sorsáról jelent döntést. A gyermek nem akarásának ez a formája már nemcsak az anya ügye. A nem várt és nem kívánt következmények beláthatatlanok, a koraszülésektől a meddőségig. Tehát, néha nemet mondani ezekre az elhatározásokra, nem az anya jogainak semmibe vevese, hanem az anya és gyermek védelmének nagyon is megfontolt formája. ' y Könnyű dolog arról beszélni, hogy emeljük a szüléskor nyújtott segélyt, hogy növekszik a gyermekgondozási segély öászege a születendő gyermekek számával együtt, s emeljük ,a családi pótlékot. Ennek elfogadtatása természetesen, a dolgok könnyebbik fele, hiszen a többet elfogadtatni könnyű. Jóval nehezebb lesz megértetni, hogy élni kell és okosabban élni a családtervezés lehetőségével. Azt is lei kell mondani, hogy az „AB-törvény” adta lehetőségek csökkentése egymagában nem elég, és nem is célja, hogy valóban nem kívánt gyermekek világra jöjjenek. Hiszen az a gyermek szempontjából sem jó. De célja az, hogy ráirányítsa a figyelmet az egészséges család- tervezésre. Minden Ívj egyetérthet azzal, hogy a fiatal házasok albérletbe, és az élet kezdeti nehézségeivel küszködve, félnek még a gyermek- áldástól. De a megszigorított törvény — melynek ma még csak tervezetét ismerjük nagy vonalakban — éppen azon alapszik, hogy az eddiginél sokkal magasabb szintre emeljük az egészségvédelmi felvilágosító munkát. Számos hivatalos megoldás is szolgálja ezt. A tervek szerint az anyakönywezetó csak abban az esetben vállalja a házasság megkötését, ha a fiatalok a házasságkötés előtt meghallgatják a nővédelmi tanácsadó nagyon is hasznos, egészségügyi útmutatásait Nemcsak a feleségnek való, hanem mind a két félnek. Hiszen a jövendő gyermek ügye is kettőjük ügye. Feltételezi a törvény, hogy a jövőben mégiscsak félretesszük végre a prűd, álszemérmes tartózkodást és nagyon is nyíltan beszélünk az emberekkel, elsősorban a fiatalokkal, hogy mekkora felelősség a család- tervezés és mekkora felelőtlenség ezt, csalt az „AB” adta lehetőséggel szabályozni. A koraszülöttek növekvő száma ehhez, sajnos elrettentő adatokkal szolgál — tanulságként. A gyermek vállalása és nevelése, talán szólamszerűen is hangzik, nálunk már régen nemcsak a család ügye. Jóval több ennél. Amit ma teszünk anyagi és felvilágosító munkával, az évtized múltán érlel igazán gyümölcsöt, de elkezdeni sziinte már most is késő. Hosszú ideig tartó és folyamatos nevelésre van szükség az embereknek, sezt a nevelést a fiataloknál kell elkezdeni. Fiatal korban kell már elültetni, hogy a szexuális életben is van, kell, hogy legyen felelősség és előrelátás. Ez a feladat az egészségügy hivatott szakemberein kívül, a szülőkre és a pedagógusokra egyaránt vár. Deák Rózsi Mai ív-ajánlatunk: 17.35: Delta Tudományos híradó Napjainkban új kifejezés honosodott meg a tudósok és a gazdasági szakemberek szótárában: az energiaválság. A Föld energiakészletei kimerülőben vannak, már ami a hagyományos energia- hordozókat illeti: a szén, az olaj kitermelése nem képes lépést tartani az igényekkel. Ezért jelentős az a francia kísérlet, ami a Nap energiájának felhasználását célozza. A kísérleti ház egyik fala fényelnyelő anyagokból áll, s ily módon biztosítják a fűtést, a világítást. Ez az energiaforrás teljesen ingyenes, bár ma még sokba kerül a felépítése. Az adás foglalkozik a vasúti közlekedés biztonsági berendezéseivel is. Ezek az automata — elektronikus vagy mágneses elven működő — szerkezetek még arra is képesek, hogy korrigálják a mozdonyvezető esetleges tévedéseit. A film érzékletesen mutatja be a működési elveket is. Ma már Magyar- országon is sok ilyen berendezés üzemel, erről is szó lesz. Végül egy magyar újdonságra hívnánk fel a figyelmet, az adás témái közül: a fűthető útra. Hídfeljáróknál, veszélyes útszakaszoknál igen jelentős szerepe van ennék, s olyan módon működik, hogy az útburkolatba villamos ellenállású vezetékeket építenek, s ezeket elektromos árammal táplálják a téli időszakokban. HiiszonMtmiliió, közelről A honfoglalók, a háromszáznegyvenhét szerencsés gyerek már otthonosan mozog a tizenhat tantermes iskolában: a csupa fény tantermekben, a világos, tágas zsibongókon, a három jókora udvaron, a csarnoknak is beillő, Egerben párja nincs tornateremben. A beszélgetés során hamar kiderül, hogy ez csak látszat. Emlékeznek ők még a korábbi évekre, a régi alma máterre. A hetedikes Lajter Kati a III. számú általános iskolából került ide, elsősorban azért, mert kiváló sportoló. Már kisdobosként első lett a városi háromtusa versenyben. Később jól szerepelt négytusában is: megszerezte a váö se csak arról beszél, hogy modern az iskola, hanem arról is, hogy otthon érzi magát Elégedett Király Gyulánc igazgató is. Hogyne lenne az, amikor az V. számú általános iskolában hosszú éveken át megtanulta azt, hogy milyen nehéz lehetőségek, adottságok híján is lépést tartani az egyre gyorsabban fejlődő pedagógia eredményeivel. — Ott majd minden hiányzott, itt viszont úgyszólván semmi. Van könyvtár, úttörőszoba, fizikai, kémiai előadó, méghozzá az előkészítőkkel egybekötve, a folyosókon szekrénysor, ahová fogasra rakhatják a kabátokat, szaktermeinkből, szertárainkból rosi második, a megyei harmadik helyezést. Ö bizony ma sem tud betelni az újdonság varázsával. — Nem gondoltam, hogy létezik ilyen otthonos, ilyen modem iskola. A 111-as számú közelebb volt, ide bizony elég sokat kell gyalogoláom, mégsem bánom-. Kéretlenül is mondja, mi tetszik: — Ilyen tornatermet még nem láttam, itt aztán lehet edzeni, gyakorolni. Zokob Mária sokoldalú sportoló. Nemcsak városi első, megyei második helyezést ért el négytusában, hanem városi szinten megnyerte a mezei futóversenyt, a megyei serdülő B sportiskolái bajnokságban száz méteren első lett. Tanára joggal remél tőle még ezeknél is nagyobb sikereket. — Ebben az iskolában van hol sportolni, megvan minden, ami kell. Nekem nagyon tetszenek a tantermek is, az, hogy televízió, rádió van majd minden osztályban. nem hiányzik majd a korszerű oktatás úgyszólván egyetlen kelléke sem. A tornatermet mindenki megcsodálja, három udvarunkat is sokan irigylik tőlünk. így már lehet dolgozni. A gyerek kísérletezhet, nézheti az Iskolatelevízió adásait, hallgathatja az Iskolarádiót, megtanulhatja azt, hogy miként kell forgatni a szakirodalmat, a lexikonokat, s természetesen sportolhat kedvére dél-* előtt, délután egyaránt. Valóban párja sincs iskola Gsebokszári városnegyed új intézménye. Fény, fény mindenütt: a folyosókon, a tantermekben, az előadókban. A katedra olyan ahogy, amilyennek a legigényesebbek megálmodtak. Zöld színű táblák, nem hiányzik a legmodernebb televíziókészülék, van lemezjátszó, magnó, asz- pektomat. A tanár katedrája valóságos vezérlőasztal. Ide már csak az alkotókedv, a becsvágy hiányzik. S mit mond a testnevelő Farkas Tibor? — A 111-as iskola sporttagozatával jöttem ide. Régi helyünkön még az alapvető feltételek is hiányoztak, mégis szép eredményeket produkáltunk. Atlétikában, tornában, labdarúgásban mindig helytálltak gyerekeink. Nem volt olyan városi, megyei verseny, ahonnan ne hoztak volna első, másod: le, harmadik díjat. Itt sokkal többet nyújthatnak majd, hiszen ez az iskola valóságos sporiparadicsom. A siker majd csak a tanár igyekezeten, kitartásán, szorgalmán múlik. Ennyi elégedettség hallatán is érdemes gondok, bosszantó apróságok után bogarászni? Úgy látszik igen. mert ezekből is akad néhány ebben a huszonkétrnillió forintból épített, berendezett intézményben. ’ — Sajnos lebítumenezték a sportudvaron a futópályát is, így aztán hiába van, gyakorlatikig nem jelent úgyszólván semmit. Nem tudni mi lesz, mindenesetre mi értesítettük mind a beruházót, mind a kivitelezőt — inlormál Király Gyuláné. Hogy fel. ne ocsúdjak a meglepetésből, mindjárt folytatja Farkas Tibor: — Megvan a kosár- és a röplabdapálya helye, csak éppen szakszerűtlenül készítették hozzá a terepet. Nem használhatjuk sem a magas- sem a távolugrópályát, mert itt is alapvető feltételek biztosításáról feledkeztek meg. A tornateremben is akad hiányosság, hiba. Itt a kosárlabdapalánk miatt, megközelíthetetlen a mászórüdak zöme. Jó, hogy a különböző szerek, számára tároló szekrénysorokat építettek, a baj csak az, hogy ezeket nagyon • körülményes megközelíteni, mert nincs tolható létra, hanem kézzel kell állandóan cipelni. Nincsenek lefestve a pályaméretek, állítólag ez nem volt benne a szerződésben, s megfelelő festék sem kapható. 1 Ez bizony meglepő, bárr igaz. hogy nincs építkezés hiba nélkül. Ezt már megszoktuk. s azt is, hogy idővel kijavítják ezeket. Az azonban mégis meghökkentő, hogy alapvető dolgokról feledkeztek meg a tervezők és kivitelezők egyaránt. Most, hogy a fiaskó tény, már csak egy a teendő: minél gyosabban kijavítani a gondatlanságból származó szarvashibákat. Ennyit megérdemel egg huszonkétmilliós beruházás, s főként a háromszáznegyvenhét sportolni vágyó honfoglaló (P. r >-vV/NA/WVVN/WVVVVVVVVVWW^VWVWVl/v»V^íVV/WVWVAAA/W\A(VVVVVVVWVVWW WWVW* Francis Bartlett elkísérte a gyerekeket az iskolába, aztán hazament, bekapcsolta a tévékészüléket, és lerogyott a díványra. Rettenetesen agmm, október 31., vasárnap gódott a férjéért. Paullal történt valami. Éjjel két óra tájban kellett volna hazaérkeznie. Ösztönösen felébredt valamivel három előtt. Tágra nyitott szemmel, aggódva várakozott, aztán felhívta a repülőteret Azt mondták neki, a chicagói gép menetrend szerint megérkezett, de dél- előttig nem közölhetik vele, hogy a férje az utasok között volt-e? . Elfogta a pánik, felhívta a chicagói szállodát, amelyben férje megszállt. Ott azt mondták neki, Paul előző este lemondta a szobát és elköltözött. Nem hagyott semmiféle üzenetet. Hallgatta a híreket, és azzal vigasztalta magút, hogy nem érkezett egyetlen súlyosabb közlekedési szerencsétlenségről sem jelentés. De akkor hol van Paul? Az órájára nézett. Még egy kicsit vár, és ismét felhívhatja a repülőteret. Ha semmit sem sikerül megtudnia, felhívja a rendőrséget, és értesíti Paul főnökét is. A kellemetlen kérdezősködést kí- v.áncsis kodást úgysem sikerül elkerülnie. Kiment a konyhába, töltött egy csésze kávét magának. Szórakozottan rakta bele a cukrott. A kanál kiesett a kezéből, amikor felcsengett a telefon. — Bartlettné? Paul Bartlett felesége? — Igen, én vagyok. Kivel beszélek? — A férpe a kezünkben van, Bartlettné! — Mit mond? — A férje a kezünkben van — ismételte meg a íér- fihang. — Hogy érti *ezt? — Válságdíjat kérünk, érti? — Istenem... Hol Van Paul, mi történt vele? — Ne aggódjon, íerje jól érzi magát. Természetesen, ha nem tartja magát ahhoz, amit mondok... — Engedjék meg, hogy beszéljek vele. Könyörgöm... — Nem! Ide figyeljen! Tíz ezer dollárt kérünk jelöletlen bankjegyekben, húszas címletekben. Eddig világos? — Igen, de nekem nincs annyi pénzem! — Tegye zálogba az ékszereit, találja fel magát, ha viszont akarja látni a férjét. A pénzt tegye egy ételhordóba, és menjen el a parkba. Az- északi sétányon. McKinley szobra közelében, a harmadik pad mellé tegye le az ételhordót. Világos? — Attól félek, nem tudom, hol van az északi sétány... —- Az áruházhoz vezet. Tehát leteszi az ételhordót a pénzzel a harmadik pad mellé, és gyorsan elmegy, anélkül, hogy egyszer is hátratekintene. — Mikorra kell ott lennem? — Pontosan négyed egyre. — És mikor láthatom viszont Pault? — Holnap este. — Cr-ik7 Miért nem előbb? — Azt mondtam, holnap este! És nehogy eszébe jusson a rendőrséghez fordulni! Ha bármit is megkísérel, nem lesz többé alkalma jóvá tenni hibáját. — Legalább aa| megengedhetnék . 11 A férfi letette a kagylók ★ Visszatérve a parkból Francis sehogy sem tudott megnyugodni. A gyerekek hazajöttek az iskolából, kinn lármáztak a kerben. Ö meg céltallanul vándorolt szobáról szabóra, ki-kitekintett az ablakon, könyvet vett a kezébe, de mindjárt letette, és hosszú percekig bámult a néma telefonra. Tudta, hogy amíg él, nem felejti el ezt a napot. Az ismeretlen férfi utasításai szerint járt el: összeszedte a pénzt, az ételhordóba tette, elvitte a parkba, az északi sétányon a harmadik pad mellé. Magában egyre azon töprengett, miért éppen Pault rabolták el. Hiszen nem volt sem híres, sem túlságosán gazdag. A telefon ismét felcsengett. — Francis, drágám.: — Paul! — könnyek peregtek a szeméből. — Ó, Paul, jól vagy? — Egy kicsit fáradt vagyok, egyébként kutya bajom. — Hol vagy? — Philadelphiában. — Philadelphiában?! — Igen. A tanácskozás az előbb ért véget. Tovább tartott, mint gondoltam. Tanácskozás? Paul, semmit, sem éltek. Milyen tanácskozás? ______ — Én sem tudtam róla egészen tegnapig. El kellett utaznom. Megkíséreltem telefonálni, de foglalt volt a vonal. Nem kaptad meg a táviratot? — Ném. Hát nem rabolták el? — Elraboltak ? — Paul nevetni kezdett. — Hogy neked mi nem jut eszedbe! Francis hirtelen a tízezer dollárra gondolt, a telefonhívásra és a váltságdíjra. Minden összezavarodott a fejében, ájultan zuhant a padlóra. Lew elégedetten hintázott székén, s körvér ujjaival dobolt az asztalon. Azon csodálkozott, milyen könnyen ment minden. Még egy kicsi, és végre nyugodtan lophatja a napot, valamelyik tengerparti üdülőben. A sarokban álló géptávirő hirtelen kopogni kezdett. Lew föléje hajolt, és elnso- solyocioít: „Carola Wilson, 424 utca, Baltimore. Egy-két napra Springlelribe Kell utaznom. S*' p. v.maian arieí, stop. Szaré* Peter.” Lew még egyszer gondosán áttanulmányozta a táviratot, aztán meg a telefon- könyvet. Tárcsázott: — Wilsonné? Peter Wilson felesége? A férje a kezünkben van,^.
