Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-21 / 247. szám
9» Viszontlátásra, Poriban 1" Heikki Koski polgármester nyilatkozata Helsinki és Turku mellett Pori a távoli Finnország harmadik legnagyobb városa, melynek lakói a csodálatos Botteni öböl partján örömmel fogadták a tényt: Eger lesz magyarországi testvérvárosuk. Heikki Koski polgár- mester elutazása előtt erről beszélt munkatársunknak adott nyilatkozatában. — Egyet-mást már odahaza is megtudtunk Egerről, mielőtt elindultunk erre az egyhetes útra — mondotta a polgármester. — Forgattunk prospektusokat, hallottunk a város történelméről, sőt feleségem, aki a Finn—Magyar Baráti Társaság területi titkára, már elolvasta az Egri csillagokat is! És természetesen ismerjük az egri bikavért is, mely egész Skandináviában közkedvelt bor ... Mindenképpen örömmel vetjük azt a lehetőséget, hogy szorosabb kapcsolat épüljön ki a két város között. — Kérjük, néhány szóval mutassa be olvasóinknak Porit is. — Régi finn város, melyet a középkorban, 1558-ban alapítottak. Ipari és kikötő város a tenger partján hangulatos, régi épületekkel, s egyre nagyobbodó modern lakónegyedekkel. Ma már nyolcvanezer körül van a lakóinak a száma. Pori három kikötővel, egy kereskedelmi, egy olaj- és egy halászati kikötővel nyílik a tengerre. A tengerpart meghatározza idegenforgalmát is, évről évre egyre több turista fordul meg nálunk. Egyébként a város arról a legismertebb, hogy minden esztendő júniusában itt rendezik meg a nemzetközi jazz-fesztivált. Ilyenkor a „hagyományos” vendégek mellett még több, a műfaj iránt érdeklődő fiatal keresi fel Porit. Reméljük, hogy a jövőben már egri barátainkat is köszönthetjük ezen a rendezvényen. Erről is, valamint a két város együttműködésének más gyakorlati kérdéseiről is tárgyaltunk dr. Varga János tanácselnökkel. Jövőre várjuk Poriba Eger delegációját, s szeretnénk kulturális és sportrendezvényekkel is mihamarabb bővíteni együttműködésünket. — Mint említettem, a feleségem a Finn—Magyar Baráti Társaság területi szervezetének a titkára — folytatta Heikki Koski polgármester —, így a kapcsolatok ápolása „családi feladat” is. A társaság két évvel ezelőtt alakult meg, s erre Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének finnországi látogatása adott ösztönzést, aki feleségével és kíséretével Poriban is járt. Magyar vendégek azóta is voltak nálunk, mint Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának a titkára és Keserű Jánosné miniszterasz- szony is. A társaság megalapításának célja, hogy tagjaival minél jobban megismertessék Magyarországot, a magyar nép életét. Ennek egyik fontos része az Eger—Pori közötti testvérkapcsolat is. Elmondhatom, hogy városunkban egyre többén érdeklődnek Eger iránt, mely érdeklődést az elkövetkezendő években bizonyára önök is tapasztalni fogják. — Egyhetes egri tartózkodása során milyen benyomásokat szerzett a városról? — Már beszeltem arról, hogy Egerről ideutazásunk előtt is sok szépet hallottunk és olvastunk. „Élőben” azonban minden más. A város vezetői szép és sokoldalú programot készítettek elő számunkra, melynek során módunk volt — az egy hét nyújtotta lehetőségeken belül — megismerni a történelmi nevezetességeket, az új létesítményeket, találkozni az emberekkel, kicserélni tapasztalatainkat. Valamennyiünknek igen jól esett az a szeretetteljes fogadtatás, amelyben a város vezetői részesítették a delegációt. Ez a hét valóban a két város barátságának a jegyében telt el. Imponáló volt az a mód, ahogy az egriek ápolják a történelem szép emlékeit, s ahogy épi- tik jövőjüket. Meggyőződésem, hogy városaink között valóban tartós és szoros lesz a barátság. Várjuk mi is az egriek látogatását: viszontlátásra Poriban. Kálai Gábor Sarokba tehetik a gumicsizmát. .. * * Uj gyár a régi mellett f Mátraderecske téglagyára i hosszú évtizedek óta biztosít ' munkalehetőséget a helyben I lakóknak és a környékbelieknek. A kiváló minőségű agyagot rejtő dombok mellett épült üzem mindig jól állta a sarat; az építőanyag-ellátás nehézségei közepette is nyereséggel gazdálkodott. Az idő azonban eljárt a hagyományos rendszerben dolgozó gépek, berendezések fölött: az itteni szakemberek öt eszten- ; deje készülnek már a fako- 1 zatos korszerűsítésre, az el- í avult technológiák megvál- '■ toztatására. Most már ott tartanak, hogy elkészültek a tervek és elkezdődhetett egy nagyszabású rekonstrukció. — Évente 52 millió a gyár termelési értéke — mondta beszélgetésünkkor Panyik Sándor gyárvezető. — Mind nagyobb gondot jelent az, hogy tulajdonképpen idényjellegű a termelés: nyáron 500 munkás kellene, télen a fele is elég. Ismerve a tégla- és cserépipar létszámgondjait, már csak emiatt is szükség van a rekonstrukcióra, az idényjelleg felszámolására. Az Észak-magyar országi Tégla- és Cserépipari Vállalat termelési osztályvezetőjét, Kákái Jánost is megkérdeztük a korszerűsítés céljáról: — A vállalat második legnagyobb gyára a mátradé- recskei, s Heves megyében itt található a legjobb minőségű alapanyag is. Ez mindenképpen fontossá teszi az üzemet a távlati tervekben. A közelmúltban az országban több, korszerű cserépgyár is épült, megszűnőben a hiány, sőt, az elképzelések szerint 1975-től már nem is lesz szükség a drága azbesztcement tetőfedő anyagok importjára. Ezért mi is megszüntettük a több kis, elavult módszerekkel termelő üzemet, s itt sem elsősorban azért van szükség a nagy beruházásra, hogy ugrásszerűen növekedjék a termelés. Kevesebb munkaerővel. jobb körülmények között és jobb minőséget — tulajdonképpen ez a cél, a nem egé- K£n 90 millió forinttal, amit «fc gépekre, új létesítményekül költünk. Néhány adat a korszerűsítésről; az úgynevezett első gyártósort több mint húsz éve cserélték ki, akkor még modern, de azóta elavult, elkopott berendezésekre. A második sort tíz évvel ezelőtt korszerűsítették, itt tehát egyelőre nincs szükség változtatásra. A rekonstrukció során most az agyagbányától szalagpályát építenek, ahonnan — szintén a tervben szereplő — tárolóba jut az alapanyag. A mostani munka egyik nehézségét jelenti, hogy nem dolgozhatják át elég jól az agyagot, a toronyban viszont majd legalább két napig pihenhet a kellően előkészített alapanyag. Vágó-, daraboló-, rakodógépek segítik majd az embert az új üzemben, szinte nem is kell kézzel hozzányúlni a termékhez. A régi, szabadtéri és a cserépgyártásnál ugyancsak elavult kamraszárítók helyett új, modern szárítót építenek, a gyár idényjellegét elsősorban ezzel szüntethetik meg. Felújítják a Villamos rendszert. targoncák szolgálják ki a körkemencét s az egész üzem udvara burkolatot kap; nem kell majd gumicsizmákban közlekedni, a sáros, pocsolyákkal teli utakon. Ezt jelenti tehát a 90 millió forint, amelynek fele állami támogatás, fele bankhitel. 52-ről 67 millió forintra nő a termelési érték, megszűnik a mostani létszám- hiány és javul a minőség is. Az energiát szén helyett olaj szolgáltatja maid, s bár a viszonylag elavult körkemence működik ezután is, ahogy hallottuk, a tervekben hagytak ki helyet egy új alagút- kemencének. Persze, a piaci igények változását is figyelembe véve, lehetőséget kell teremteni, hogy a tégla és cserép mr"eí Mátraderecskén nagyobb réti, üreges falazóelmek is készülhessenek. A jövőt mindenképpen ezek jelentik, s a gyárban már nem egy ilyen falazóblokk típus sikeres kísérleti gyártását végezték el. Kocsis Lajos műszaki vezető, a beruházás egyik irányítója elmondta, hogy a hitel biztosítása után megállapodtak a tanácsi építőipari vállalattal, s a kivitelezés rövidesen elkezdődik. Nincs viszont még biztos üzlet több külföldi — köztük nyugati — céggel, amelyek a gépeket szállítják. Ez pedig azért lenne sürgős különösen, mert sajnos az árak állandóan változnak, s abban biztosak lehetünk, hogy nem lefelé... (hekeli) LAPUNK HASÁBJAIN is több alkalommal hírt adtunk arról, hogy az egyik legkedveltebb zöldségféléből, a zöldpaprikából az idén gyakran volt hiány a piacon. S ahogy ilyenkor törvényszerű, bizony az ára is magasra szökött. A Heves megyei SZÖV- TERNjÉK Vállalat az idén 178 vagon zöldpaprikára szeretett volna szerződést kötni a szövetkezetekkel, de csupán 152 vagonra sikerült. Az összes forgalmazás azonban ennél a mennyiségnél nagyobb volt — azért, mert más megyékből is hoztak be árut megyénkbe. Valljuk be őszintén, meglepő dolog, hogy megyénk, amely az ország egyik legismertebb zöldségtermesztő területe, behozatalra szorul zöldpaprikából. Akkor, amikor a boldogi paprikáért szinte sorba állnak a különböző felvásárló vállalatok. Tehát elsősorban a termeléssel van baj. Sajnos, nem új téma ez, nem csupán a zöldpaprikánál merül fel gond, hanem más zöldségnövényeknél is. Nehéz a zöldségtermesztés, mert a szövetkezetekben egyre kevesebb a munkaerő, ugyanakkor a zöldségtermesztés nincs még eléggé gépesítve. Sokkal egyszerűbb és biztonságosabb mondjuk búzát termelni valahol, mint a sokkal munkaigényesebb, nehezen vagy egyáltalán nem gépesíthető zöldségféléket. AZ F.I.MÜI.T évben a SZÖVTERMÉ'K 204 vagon zöldpaprikát forgalmazott, az idén 193 vagonnal. Ebből a 193 vagonból mindössze 27 vagon került exportra. A kis mennyiségű termés tehát mind a belföldi ellátást, mind az exportot nehezíti. Annak ellenére, hogy a zöldségfélék exportja komoly valutabevételt jelent az országnak. a kormány mégis arra az álláspontra helyezkedett, hogy elsősorban a belföldi ellátást szükséges biztosítani. Az idén a helyzetet még más is nehezítette. Olyan aszályos volt az időjárás, hogy a felszabadulás óta csupán két év hasonlítható a mostanihoz, az 1947-es és az 1952-es, katasztrofálisan száraz év. A köztudottan rendkívül vízigényes paprika nagyon megsínylette a száraz időjárást, s különösen az aszályos augusztus „jóvoltából” alakult ki a piacokon jelentős hiány. Jónéhány termelőszövetkezeti vezető szerint baj van a fajtákkal is. Ugyanis az idén nem csupán kevés zöldpaprika termett, hanem a minőséggel is komoly bajok voltak. A paprikák jelentős része apró volt, nem hordozta magában a fajta olyan tulajdonságait, melyek éppen híressé tették a magyar paprikát. Az idén igazán szép paprika szinte alig volt, nemcsak Heves megyében, de máshol sem — általában ez a zöldségszakma vezetőinek a véleménye. A gyenge minőség tehát nem megyei jelenség, s éppen ezért elgondolkoztató. A zöldpaprikára az idei esztendő tehát különösen rossz volt. Az ellátás országosan akadozott ebből a fontos cikkből. A HIÁNY egyhítése és az árak szabályozása szempontjából megjelent a piaeofeon a bolgár és a román zöldpaprika is, azonban a magyar fogyasztó elsősorban a fehér húsú paprikát kedveli, nem a zöldet. Így tehát a külföldi paprika sem sokat enyhített a gondokon. Dr. Dlmény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter a közelmúltban tartott sajtótájékoztatóján beszámolt a zöldségprogram alakulásáról. Elmondotta, hogy a program a tervezett ütemben halad, az idén a korszerűen gépesített, speciális zöldségtermesztő gazdaságok már mintegy 10 ezer hektáron termeltek, illetve termelnek zöldséget — korszerűen. Ennek ellenére néhány zöldségfélénél — többek között a paprikánál is — a helyzet nem megnyugtató. Kifejtette a miniszter, hogy ahol a termelés feltételei biztosítottak voltak, ott nem is volt probléma, egyenletes ellátást lehetett biztosítani. A gondok megoldására vizsgálatok folynak, s az elemzések decemberben a kormány elé kerülnek. így tehát mind a termelés, mind az értékesítés és mind a forgalmazás tekintetében további hathatós intézkedések várhatók. REMÉLHETŐEN „sínre kerül” a zöldpaprika ügye is. Kaposi Levente Hevesi akció A Heves megyei Gabona- felvásárló és Feldolgozó Vállalat hevesi, körzeti üzemében is nagy feladat az árukészlet megóvása, az őszi terményátvétel és az export biztosítása. Teljesítése szinte lehetetlen a hivatalos munkaidőn belül. A párt- és gazdasági vezetők ezért a kommunisták segítségét kérték, s felhívásuk visszhangra is talált. Olyannyira, hogy a szeptemberi önkéirtes műszakban a kommunisták mellett számos pártonkívüli is szívesen részt vállalt a gondokból. Így az akció sikeres volt, sőt külön eredménye. hogy az esedékes munkabért, felajánlva — a Hevesi Nagyközségi Tanácson keresztül — valamelyik gyermekintézményt is támogathatják. Győr megyéből Boconádra As elnök elvtárs gondjai — Én meg voltam döbbenve, amikor visszakerültem ide Boconádra — emlékszik vissza Somogyi Gyula, a boconádi Béke Tsz elnöke a három évvel ezelőtti időre. A dunántúli csornai járásban voltam íőagronómus több mint tíz évig, megszoktam és természetesnek tartottam az ott kialakult színvonalat, a kiépített tanyákat, az oda vezető portaíanítot.t utakat, a modern épületeket, szakosított telepeket, a magas szintű gépi. ellátottságot. — És amikor hazajött? — Amikor hazajöttem, akkor építettek egy magtár- padlásos istállót. Olyat, amilyet valamikor az uradalmi majorságokban építettek. Már csak a Dunántúlon lehet ilyet látni. Ha nagyon szigorú összehasonlítást kellene tennem az itteni és a Győr megyei viszonyok között, azt mondhatnám, mi körülbelül most tartunk ott, ahol ők 1965-ben. — Milyen intézkedéseket tett, amikor haza került? — Népszerűtleneket. Azt nem én találtam ki, hogy a mezőgazdaságban is a legjobb befektetés a szellem- beruházás. Az térül meg' a leggyorsabban. A régi főág- ronómusnak nem volt meg a szakképzetiséga. Oj, egyetemet végzett szakembert kerestem. A pártvezetés élére is új ember került. De a legnagyobb a középvezetők kérdése volt. Még ma is sok esetben egyszerűen ki kellene mondani, hogy ez vagy az alkalmatlan erre a posztra, de nem tehetem, nemcsak azért, mert nem is tudnék helyettük sok esetben mást állítani, azért is, mert egyszerűen a brigádvezető és az emberek között kialakult kapcsolatot is figyelembe kell venni. Nem lehet személyes ellenségeskedések színterévé tenni egy munkahelyet. Azért ebben az évben is három középvezetőt mentettünk fel. Nagyon kellenének a szakemberek. Mind a három ágazatban — a növénytermesztésben, kertészetben. állattenyésztésben — új. legalább felsőfokú technikummal rendelkező szakember kellene. — Az iskolai végzettség tehát döntő fontosságú? — Nem lehet ezt még ma sem kerek perec kijelenteni. Különösen nem a középvezetőknél, termés'/.'»1 esen s mezőgazdaságra gondolok Nálunk n=u -Inul két idős parasztbácsi a ' »gjobb középvezető. Holló József és Novak Flórián. Mindketten nvugdí^ előtt állnrk, de úgy rtplgoznak, olyan akarattal és tempóban végzik a dolgukat, hogy ritkaság a fiataloknál is. Az iskolai végzettség nagyon fontos, de azt kell, hogy mondjam, nem ez a döntő még a jelen pillanatban brigádvezetői szinten. — A személyi feltételeken kívül, milyen javulás következett még be a termelőszövetkezet életében? — A gépesítésre fordítottunk nagyon nagy hangsúlyt. Minden esztendőben két- két és fél millió forintot költöttünk gépekre. Ez létfeltétel. Három éve bevezettük a kukoricatermelésben a vegyszeres gyomirtást és a gépi betakarítást. Az idén új műhelyt építünk, még ebben az évben be is fejezzük Ez kereken másfél millióba kerül, a gépekre 1 millió négyszázezrei költöttünk, ez ugye csaknem hárommillió forint. Az viszont igaz, hogy ezeket a beruházásokat már régés régen meg kellett volna csinálni. Lépéshátrányban vagyunk. Be kell hozni, úgy, hogy az ésszerűség határait betartva, minél többet költüsnk gépekre. "Persze, közben nagy mutatványokat kell végezni. Ha csupán annyit említek, hogy ebben az esztendőben eddig 850 ezer, forinttal emelkedtek az adók — jövedelemadó, földadó. SZTK, termelési adó — ez már jelzi a problémát. A tagok jövedelmi szintjét tartani, ha lehet emelni kell, ez elsődleges szempont. Ehhez viszont, meg kell teremteni a feltételeket, gondolok itt gépekre, vegyszerre, műtrágyára stb. Ez is elsődleges szempont. A term »■■■ Világokat emelni kell, mert különben nem kifizetődő a term '-Vs. Ez is elsőd1 "ges sz — tpoa:. Ennyi elsődleges sz npon1 között nem könnyű ront mr radni. Ha ehhez még h','rm- veszem, hogy a mi termelési értékünk ki van szóig ihatva az időjárásnak, egy rossz esztendő aztán nem arról számolhatok be, hogy hárommilliót fordítunk glp- raűhelyre és gépekre. f jva! nem könnyű. Nálunk a búzatermés nagyjából meghatározza a termelőszövetkezet helyzetét. Ügy tűnik, hogy a teljes gépesítettség, a megfelelő agrotechnika a kenyér- ga'oona-terme!?> s' »bilizálta. Az idén is üt a búza. Jó észtén? 'nk zárni. — Az elmúlt évben 114 forintot fizettünk egy dolgozónak tíz órás munkanap után. Erre az évre 105 forintot terveztünk a biztonság kedvéért, de úgy néz ki, hogy már megvan a 115 forint. Szigeth-- András 1973. október 21., vasárnap
