Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-20 / 246. szám
Alomvilág lovagja Gulácsyról, a hatvani tárlat ürügyén I Talán első pillanatban túl sásnak tűnik, rendkívülinek nevezni több mint félszáz, jórészt tényérrfyi rajzocská- _ ból álló tárlatot, amely nem ígér rögtön birtokba vehető és káprázatos látványbeli szenzációt Mégis, aligha érdemelt meg mostanában hazai kiállítás szeretet teljesebb és elragad la íottabb üdvözlést. mint ez a hatvani, mégpedig egyszerre két okból is. Ennek a tárlatnak ugyanis / nagyobb a szerepe, mint az, hogy egy festő életművének egyik érdekes töredékét bemutatja. Valójúbah niissziot tolt be: segít megfejteni Gúla city látomasos művészetének a titkát, amelyhez már eleiében oly kevesen tudtak közelférközni, s amely az évtizedek óta tartó rejtegetés, titkolódzás és legenda- szövögetés folyamán egyre megközelíthetetlenebbé, egyre rejtélyesebbé vált. Fájdalmas paradoxon, hogy a Gulácsy művészetével való azonosulás és az .iránta érzett féltékeny szeretet volt az egyik legfőbb gátja a Gulácsy-rejtély megoldásának. És hogy éppen műveinek oly kimeríthetetlen ismerete okozta*azt a tapoga- tódzást, bizonytalanságot és az ismeretek helyett legendákra hagyatkozó misztériumot, amelynek megmételyező varázsát a Gulácsy-kér- - dés tisztázására irányuló kísérletek máig sem tudták megtörni. A festő barátja, Keleti Artúr ugyanis oly mániákus' rajongással őrizte Gulácsynak nemcsak az em- , lékét, hanem műveinek, elsősorban rajzainak egész seregét, hogy egyszerűen lehetetlenné vált a nála levő hatalmas anyag megismerése. Bár többször jártam nála, hogy segítségét kérjem a kutatáshoz és faggassam Gulácsyról, nem mutatta még a rajzokat. Csupán egyetlen egyszer tett kivételt, valami megmagyarázhatatlan hirtelen rátörő gyengeségnek engedve, amikor végül mégis előhúzott egy színes ceruzarajzot — a csodálatos Na- konxlpáni jegyespár voLt az —, és ezzel felvillantotta előttem azt a mérhetetlen gazdagságot, amelynek' ő volt 'az egyedüli birtokosa. Keleti Artúr, a hű biymt, aki féltő ragaszkodásában valóságos Harpagonja lett Gulácsy művészi kincseinek, ma már nincsen az élők sorában. Hagyatéka többfelé szóródott. de lényegében még mindig nem került napvilágra. Vörösváry Ákos, a hagyaték egy részének új gazdám az első, aki azt a nyíltszívű gesztust megtette, hogy a nyilvánosság számára átengedte ezeket a korábban sehol be nem mutatott, sehol nem is publikált Gulá- csy-rajzokat. Ebben a gesztusban. azaz a bemutatás tényében rejlik a hatvani tárlat egyik rendkívüli vonása, hiszen ezáltal vége szakadt annak a „konspirációs” láncolatnak, amely a legendák kétes értékű világába száműzte Gulácsy nagyszerű életművét. S hogy még miért rendkívüli ez a kiállítás? Arra maguk a rajzok adják meg a választ. Ezek a témát és a megformálás módját illetően oly sokszínű rajzok, melyeket mégis tökéletes egységbe gyúr a látásmód azonossága, egyszerűen az tehát, hogy egyetlen lélek rezdülései.' Igaz, ez a lélek végletek között szárnyal: lírai átszeli emültség és ördögi hóbortosság, halk áhítat és kaján karikírozó kedv, szemérmes, szinte angyali érzelmesség és ny^rs, erotikus szenvedély ölt formát az érzékeny vonalak hálózatából kialakított lapoMit ígér a televízió? tktuber 23-án. kedden a ;■ tiapesti művészeti hetek állmából rendezett II. kisplasztikái btermáléról sugá- •ozpak kisfilmet. Bemutatják a különböző országok legjobb kiállított kis méretű szobrászati alkotásait, képet adva különféle műfaji és sti- ustörekvésekről. A második műsorban a Filharmóniai Társaság zenekarának hang- , versenye szerepel, amelyet! az Erkel Színházból képfelvételről közvetítenek. Műsoron: Dvorzsák gordonka versenye as Vili. szimfóniája. Október 24-én. szerdán kerül képernyőre Dosztojev- •zkij regényének „A hason- más”-nak tévéváltozata. A : mü alapgondolata: az ember- ! en két én lakozik,, a jó és a rossz szüntelen összeütközésbe kerül egymással. Október 25-én. csütörtökön a budapesti művészeti hetek keretében jelentkezik a ..Színházi album”. Ebben részleteket mutatnak be többek között a hazánkban ven- I riégszerepeit görög nemzeti színház és; a moszkvai Vahtangov Színház előadásából. Október 26-án, pénteken . Az első kottafejtől a bemutatóig” címmel Szokolay Sándor ,,Sámson” című ope- r fiával ismerkedhetünk meg. Az összeállításban, a szerző k 1 auzol ja a nézőket a mű szü- 1 ’lésének pillanatától kezdve, n próbákon keresztül egész a bemutatóig. Rövid időre kapcsolják az Operaházat is, így a nézők tanúi lehetnek az ■ ónéra premierjének. A második műsorban felvételről köz- v itítik- a Thália Színház elő- ■ 'ásában: Pablo Neruda . maquin Murieta tündöklése l é bukása” című zenés-táncos k'Hői játékát. Október 27-én. szombatim 1 dalután közvetítik az U. Dózsa—Ferencváros bajnoki I labdarúgó-mérkőzést. Este 1 a zenés tévészínház Vincze ! Ottó „A szüzek városa" című zenés játékát mutatja be. A október 20., szooibat kon. Még Gulácsy fantázia lianak a természete is ellen létekből van összegyúrva Képzelete olykor bámulat©' san naiv. játékos világot teremt. melynek kecses kosztümös. lakói égig érő virágok között sétálgatnak, fodrok és parókák cifra párájába burkolódznak, csörgösipkás bohócok közé vegyülnek, mi közben ruhájuk karcsú sziluettje, valamint a ruhákat beborító pöttyök és csíkok díszítményei szecessziós szellemű dekoratív szépséget sugallnak. A rajzok másik csoportjában azonban hiába keresnénk a, fantáziának ezt a gyermeki, üde, gyönyörködtető vonását. A téboly örvényléseibe alámerült tudat démonikus. vad víziókat dob a felszínre, furcsa kis szörnyeket, vergődő meztelen telteket, lobogd hajú és . a kíntól deformált kezű, elgyötört alakokat, akiket ap ró. táncoló manók vesznek körül. Míg a hóbortos, bájos és kissé együgyű emberkék lényegében a Nakonxipán- nak nevezett álombirodalmat jelentik, addig elszabadult képzeletének pokla már annak a végzetes betegségnek a következménye, amely húsz esztendőre az örültek házába zárta. Ebből a művészileg már kontrollálhatatlan korszakból csupán néhány lapot láttat a kiállítás, míg a rajzok zöme egy valósággal virtuóz rajzművészt mutat, aki egy-két vonallal, olykor pedig a vonalak plaszticitást teremtő fényárnyék játékával tündökletes szépségű nőket, elégikus itáliai tájadat, csókolódzó szerelmeseket, elhízott szerzeteseket tud a fehér papírlapra odavarázsolni, végül pedig, mint festményein is annyiszor egyik fő témáját, az önarcképét, melyet egyik alkalommal leonardói átszel- lemültséggel és lágy, költői- módon jelenít meg, máskor pedig kemény tömbökből, puritán szűkszavúsággal formál meg. Meggyőződésem, hogy ezek a rajzok, bár a grafika egyszerűbb, korlátozottabb kifejezési módján szólnak, mint a festmények, képesek arra. hogy a kiállítás látogatójával megsejtessék Gulácsy alkotói invenciójának egész mélységét és gazdagságát, Szabadi Judit Mai ÍT-ajániatunk: 18.05: Képes Krónika A képzőművészeti osztály magazinja. Az októberi adás első kiemelkedő témája: beszámoló a múzeumi hónap eseménysorozatáról. Gönyei Antal, a Művelődésügyi Mi nisztérium múzeumi főosztályának vezetője arra is utal, hogy sok hasonló rendezvény. sokszor rövid idő múlva kifullad, s örvendetes, hogy a -tizenkettedik éve megtartásra kerülő múzeumi hónap nem jutott erre a sorsra, sőt az érdeklődés évről évre nő. Az adás beszámol az új emlékkiállítások megnyi fásáról, így a kisplasztikái biennáléról és a Badacsonyban nemrégiben megnyílt Eg- ry József-emlékházről. A következő riportot Vilt Tibor szobrászművésszel készítették. abból az alkalomból, hogy a tíz díjazott közül ő volt az egyetlen magyar művész. Filmriport mutatja be a háború után kialakult ún. európai iskola képviselőinek Székesfehérvárott megnyílt kiállítását, s az idén huszadszor megrendezésre került hódmezővásárhelyi őszi tárlatot. Jelentős képzőművészeti esemény, hogy Pécsett állandó otthont kapott Csont- váry Kosztka Tivadar festményeinek gyűjteménye. Végezetül Budapest centenáriuma alkalmából, a Képcsarnok Vállalat és a Fővárosi Tanács által meghirdetett pályázat eredményét ismerteti az adás, s bemutatja a díjazott alkotásokat. Csuvas főiskolások Egerben A napokban a csuvas Jakovlev Tanárképző Főiskola két negyedéves hallgatója — Zó ja Ivanovna Ivanova és Raisza Vasziljevna Belisem — érkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolára. A csuvas főiskolások azzal a céllal jöttek Egerbe, hogy tanulmányozzák a magyar nyelvet és itt készítsék el nyelvészeti témájú szakdolgozatukat. Egyéves itt-tartózkodásuk során a szovjet irodalmi előadásokat és gyakorlati foglalkozásokat látogatjuk majd. s e tárgyakból vizsgát tesznek. t WWWWWV* f Csontos Gábor: Néha röpdös az ember ii. — Lehet, hogy mégsem ismerem? — Az a valószínűbb, hogy nem emlékszik rám. A bemutatkozást a legszívesebben elhalasztanám. Maradjon meg az illúziója, hogy csak egy hang vagyok... egyelőre. Remélem, nem ellenszenves hang. — Nem. Csöppet sem. Ennek örülök. Így, látja, megismerhet anélkül, hogy tudná, milyen is vagyok külső mivoltomban. — Gondolja, így könnyebben magába szerethetek? — gúnyolódik a nő. de nem bántón, inkább kacéran. A férfi is könnyedén hazardí- rozik: — Ha már kimondta, bevallom: ebben reménykedem. — Maga szerint telefonon meg lehet ismerni valakit? — Természetesen csak az első benyomásokra gondolok. Tudja, milyen fontos az? Ha az első benyomást, teszem fel, a bicegésemről nyeri, talán sose hallja meg, mi van bennem, akármilyen szépen mondom is el. Látszatra önző vagyok. hogy meg akarom fordítani a sorrendet, de higgye el, magának is jobb így. — Talán igaza van — gondolkodik el a nő. Aztán felnevet. — Viszont, ha maga ismer engem , és mégis felhívott, ez jelent valamit. Tetszem talán magának? Tudomást szerzett a hirdetésről, ki tudja honnan, ráadásul kiszimatolta a telefonszámot, s most udvarol. A végén még szereimet vall itt. nekem. — Istenemre, provokál! — nevet a férfi. — De örülök, ja, hogy nekem kell őket megválaszolnom. Hogy miket kell írnom magamról! Persze, diktálás után. „Zenekedvelő, művelt, szőke, gödrös állú”, képzelheti! Az- \ hogy így beszél. És hát igazság szerint eltalálta. Ré- gesrég imádom magát. így, ahogy mondom, ezzel a divatjamúlt kifejezéssel. — És miért nem mondta eddig? — . évődik felszabadultan a nő. — A nagyné- ném megspórolhatta volna a hirdetést. — Maga gúnyolódik, velem. — Baj? Vagyishogy nincs rá okom? Ha maga látná azokat a leveleket! Mert a nagy nénémnek az a mániatán: ..elmellőzhető testi hibával”. „ok nélkül, kérem, ne zavarjon”, „legyen megértő és tapintatos!” Mint valami ügynök, de legalábbis lelki klinika. Apropó! — emeli fel a hangját —. maga milyennek talál, tényleg mellőzhető a testi hibám? — Engedje meg, hogy nevessek! Egyszerűen nevet- hetnékem van. Mi feltűnőt találhat egyik tojás a másikon? — Tényleg? Maga is? — Naná! ez* Elfelejtett örömök Vannak dolgok, amelyektől valahogyan elszokik az ember. örülni is csak annak lehet, amit már tapasztaltunk, gyakoroltunk, átéltünk. Hiába kérdezzük az olyan embert, hogy jó-e hajókázni, aki még életében sem ült hajón. A világ,járás örömeit, sem ismerhetik azok, akik otlhonülók. Lehet* hogy túl merész dolog ettől a gondolattól eljutni népesedési helyzetünkig, a családtervezésig, de... Műszerész, hárdm gyermeke van. Az asszony gyermeknevelési szabadságon. — Mit szólnak az új rendelkezésekhez? — örülünk neki. A feleségem már számításokat is veg- • zett. mennyivel lesz könnyebb. A három gyerek a kis szobában játszik. — Mi, kérem, már a rendelet előtt példát mutattunk... — Nem nehéz? Nem túl sok a lemondás a három gyermek miatt? , , | Az asszony válaszol. * — Tudja, mi hozzászoktunk a sok gyermekhez. A fér- jemék négyen, mi ötért voltunk x testvérek. Ismerjük a családi örömöket és nem is tudnánk meglenni nélkülük. Lehet, hogy kicsit értetlenül nézek, mert folytatja. ~ Nagyon örülünk-az új rendelkezéseknek, de nehogy azt higgye, hogy emiatt nepes a csaladunk. A mi boldogsá- . gunk gyermekeinkben van. A pici most gügyök, Éviké első osztályos, hozza a piros pontokat, Jóska erdésznek készül... — Anyu! Nézd, házal, rajzoltam. Kéménye is van, tűstől is. Az asszony csókjaival halmozza el a csöppséget. A férj veszi át a szót. — Azt hiszem, hogy az emberek többsége elszokott a több gyermektől, ahogyan a feleségem említette, a családi örömöktől. Egyszerűen nincscenek élményeik. Nem ismerik a népes családok légkörét, elfelejtették millió kedves báját, örömét. Az én anyám . egyszerű parasztasszony, de a négy gyermekét a világgal nem cserélné fel. Ráadásul még összetartó família is vagyunk. Ha az öcsémnek akad baja, én ugyanúgy rohanok, mintha a magam gondjáról lenne szó. Ez természetesen így van fordítva is. Az asszony újra bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A mai fiatalok egy részének egyszerűen nincs türelmük a gyermekekhez. Pedig, ahogy mondani szokás; egy gyermek, nem gyermek. Azt a bizonyos családi örömöt, a család forró légkörét csak két-három gyermek mellett érezheti az ember. ' A csöpp mászik be a szobába és gügyög valamit. __ Igen, igen, de a gondok, a bajok, a lemondások.,. A z asszony nevet. _ Látszik, maga sem ismeri igazán a családi örömöket. N ézze! Mi sohasem tettük fel így a kérdést: autó, vagy gyerek. A kettőt nem lehel hasonlítani.- És -mi az, hogy lemondások? Tudja miről mondanak le a család örömeit nem ismerők? Persze, hogy jól jön az állani segítsége, hiszen így könnyebb lesz. Ám ha nehezebb is három gyermekkel, mégsem cserélném el az életemet az egy se, vagy az egygyermekes asszonnyal. Akkor sem. ha mellé ezer autót toldana. Mert szerintem az sem mindegy ám, hogy minek örül az ember ... Szaiay István Apró szünet, aztán a nő óvatosan újra megkérdezi: — Tényleg? — S vár. De mivel a férfi csak igenei, meg is mondja, hogy mit szeretne. — Megismételné azt, hogy „naná”? _ Hogyan? — csodálkozik a férfi, majd mentegetődzik. — Buta szokás, hogy mindenre ezt mondom. Amolyan hülye beszédfordulat. — Most már tudom — kottyantja el a nő. És mindjárt fecsegni kezd, mert nem akarja még elárulni sejtését. — Olyan szépnek és tökéletesnek képzelem magam. .mióta lánykérő levelekre válaszolok, mint egy színésznő. S hogy miket álmodok! Világhírű zongoraművésznő vagyok, meg úszóbajnoknő, és ... Ne nevessen ki, gyakran azt álmodom, hogy tudok repülni. Ha kedvem tartja, röpdösők egy kicsit. Mit szól hozzá? Maga nem. tud röpdösni’ A férfi mintha csuklana hirtelen. Fátyolos hangon válaszol: — Imádom! — ’Tessék? — képed el a nő. — Elnézést kérek. Mond- . tam Valamit, amit túl korainak tarthat. De azért, amit az előbb mondott, meg tudnám csókolni. — Hogy érti ezt? — Már nem annyira csodálkozó, mint inkább sürgetően kiváncsi a nő hangja. — Amikor azt említette, hogy röpdösni szokott, én abban a pillanatban leborultam maga előtt. En ébren is úgy érzem, hogy^ tudok \ repülni. Néha 'már őrültnek bélyegzem magam, ha azt veszem észre, hogy a semmibe bámulok és közben röpdósök. Siklok, jobban mondva. A lépcsőn például úgy siklóm le, mintha sítalpon kanyarognék az Alpokban. A talpamat bizonyos szögben tartom és egy pillanat alatt lesiklok az ötödikről. Mint egy gyorsított felvétel. Nem kell fel- kunyerálni a liftet. A nő felszabadultan kacag. — Mit nevet? — hökken meg a férfi. — Elárulta magát. Most már tudom, amit csak sejtettem .. . Mondja, miért telefonon hívott? Nem lett volna egyszerűbb, ha lejön egy emeíetet és becsönget? Kis szünet után nagyot sóhajt a férfi, hogy megúszta a bemutatkozást. Hevesen magyarázni kezd: — Látja, itt élünk 1 pár méterre egymástól, évekig... Mint két tojás ,a szatyorban — bocsánat a triviális hasonlatért ! — és ez kell noz- zá, ez a hülye hirdetés, hogy szóljunk egymáshoz... — Naná! — A nő még most is ezt a szót ízlelgeti. — Hányszor hallom ezt a nanát! A lichthófon át hallom, amikor az anyjával vitatkozik a konyhában. Onnan ismerem a hangját is. Persze, egy kicsit torzít a lichthóf. — Mondja — vág közbe a férfi —, megmutatná azokat a leveleket. A nő cinkos hangon azonnal válaszol: — Jöjjön! — Röpülök. — Mint egy gyorsított felvétel. — S amikor leteszi a kagylót, felpattan vidáman. — Néha röpdös az ember...! (Vege) l játékot Mark Twain Levétett város” című novellája nyomán Vidor Miklós írta. Október 28-án, vasárnap az Arany páva nemzetközi népzenei verseny elődöntőjét Salgótarjánból láthatjuk. Az „Ötszemközt” sorozat vendége ezen az estén: Major Tamás.