Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-20 / 246. szám

Alomvilág lovagja Gulácsyról, a hatvani tárlat ürügyén I Talán első pillanatban túl sásnak tűnik, rendkívülinek nevezni több mint félszáz, jórészt tényérrfyi rajzocská- _ ból álló tárlatot, amely nem ígér rögtön birtokba vehető és káprázatos látványbeli szenzációt Mégis, aligha ér­demelt meg mostanában ha­zai kiállítás szeretet teljesebb és elragad la íottabb üdvöz­lést. mint ez a hatvani, még­pedig egyszerre két okból is. Ennek a tárlatnak ugyanis / nagyobb a szerepe, mint az, hogy egy festő életművének egyik érdekes töredékét be­mutatja. Valójúbah niissziot tolt be: segít megfejteni Gú­la city látomasos művészeté­nek a titkát, amelyhez már eleiében oly kevesen tudtak közelférközni, s amely az évtizedek óta tartó rejtege­tés, titkolódzás és legenda- szövögetés folyamán egyre megközelíthetetlenebbé, egy­re rejtélyesebbé vált. Fáj­dalmas paradoxon, hogy a Gulácsy művészetével való azonosulás és az .iránta ér­zett féltékeny szeretet volt az egyik legfőbb gátja a Gulácsy-rejtély megoldásá­nak. És hogy éppen művei­nek oly kimeríthetetlen is­merete okozta*azt a tapoga- tódzást, bizonytalanságot és az ismeretek helyett legen­dákra hagyatkozó misztériu­mot, amelynek megmételye­ző varázsát a Gulácsy-kér- - dés tisztázására irányuló kísérletek máig sem tudták megtörni. A festő barátja, Keleti Artúr ugyanis oly mániákus' rajongással őrizte Gulácsynak nemcsak az em- , lékét, hanem műveinek, el­sősorban rajzainak egész se­regét, hogy egyszerűen lehe­tetlenné vált a nála levő ha­talmas anyag megismerése. Bár többször jártam nála, hogy segítségét kérjem a ku­tatáshoz és faggassam Gulá­csyról, nem mutatta még a rajzokat. Csupán egyetlen egyszer tett kivételt, valami megmagyarázhatatlan hirte­len rátörő gyengeségnek en­gedve, amikor végül mégis előhúzott egy színes ceruza­rajzot — a csodálatos Na- konxlpáni jegyespár voLt az —, és ezzel felvillantotta előttem azt a mérhetetlen gazdagságot, amelynek' ő volt 'az egyedüli birtokosa. Keleti Artúr, a hű biymt, aki féltő ragaszkodásában valóságos Harpagonja lett Gulácsy mű­vészi kincseinek, ma már nincsen az élők sorában. Hagyatéka többfelé szóró­dott. de lényegében még mindig nem került napvilág­ra. Vörösváry Ákos, a ha­gyaték egy részének új gaz­dám az első, aki azt a nyílt­szívű gesztust megtette, hogy a nyilvánosság számára át­engedte ezeket a korábban sehol be nem mutatott, se­hol nem is publikált Gulá- csy-rajzokat. Ebben a gesz­tusban. azaz a bemutatás tényében rejlik a hatvani tárlat egyik rendkívüli vo­nása, hiszen ezáltal vége sza­kadt annak a „konspirációs” láncolatnak, amely a legen­dák kétes értékű világába száműzte Gulácsy nagyszerű életművét. S hogy még mi­ért rendkívüli ez a kiállí­tás? Arra maguk a rajzok adják meg a választ. Ezek a témát és a megformálás módját illetően oly sokszínű rajzok, melyeket mégis tö­kéletes egységbe gyúr a lá­tásmód azonossága, egysze­rűen az tehát, hogy egyet­len lélek rezdülései.' Igaz, ez a lélek végletek között szár­nyal: lírai átszeli emültség és ördögi hóbortosság, halk áhítat és kaján karikírozó kedv, szemérmes, szinte an­gyali érzelmesség és ny^rs, erotikus szenvedély ölt for­mát az érzékeny vonalak hálózatából kialakított lapo­Mit ígér a televízió? tktuber 23-án. kedden a ;■ tiapesti művészeti hetek állmából rendezett II. kis­plasztikái btermáléról sugá- •ozpak kisfilmet. Bemutat­ják a különböző országok legjobb kiállított kis méretű szobrászati alkotásait, képet adva különféle műfaji és sti- ustörekvésekről. A második műsorban a Filharmóniai Társaság zenekarának hang- , versenye szerepel, amelyet! az Erkel Színházból képfel­vételről közvetítenek. Műso­ron: Dvorzsák gordonka ver­senye as Vili. szimfóniája. Október 24-én. szerdán ke­rül képernyőre Dosztojev- •zkij regényének „A hason- más”-nak tévéváltozata. A : mü alapgondolata: az ember- ! en két én lakozik,, a jó és a rossz szüntelen összeütközés­be kerül egymással. Október 25-én. csütörtökön a budapesti művészeti hetek keretében jelentkezik a ..Színházi album”. Ebben részleteket mutatnak be töb­bek között a hazánkban ven- I riégszerepeit görög nemzeti színház és; a moszkvai Vah­tangov Színház előadásából. Október 26-án, pénteken . Az első kottafejtől a bemu­tatóig” címmel Szokolay Sándor ,,Sámson” című ope- r fiával ismerkedhetünk meg. Az összeállításban, a szerző k 1 auzol ja a nézőket a mű szü- 1 ’lésének pillanatától kezdve, n próbákon keresztül egész a bemutatóig. Rövid időre kap­csolják az Operaházat is, így a nézők tanúi lehetnek az ■ ónéra premierjének. A máso­dik műsorban felvételről köz- v itítik- a Thália Színház elő- ■ 'ásában: Pablo Neruda . maquin Murieta tündöklése l é bukása” című zenés-táncos k'Hői játékát. Október 27-én. szombatim 1 dalután közvetítik az U. Dó­zsa—Ferencváros bajnoki I labdarúgó-mérkőzést. Este 1 a zenés tévészínház Vincze ! Ottó „A szüzek városa" című zenés játékát mutatja be. A október 20., szooibat kon. Még Gulácsy fantázia lianak a természete is ellen létekből van összegyúrva Képzelete olykor bámulat©' san naiv. játékos világot te­remt. melynek kecses kosz­tümös. lakói égig érő virágok között sétálgatnak, fodrok és parókák cifra párájába burkolódznak, csörgösipkás bohócok közé vegyülnek, mi közben ruhájuk karcsú szi­luettje, valamint a ruhákat beborító pöttyök és csíkok díszítményei szecessziós szel­lemű dekoratív szépséget su­gallnak. A rajzok másik cso­portjában azonban hiába ke­resnénk a, fantáziának ezt a gyermeki, üde, gyönyörköd­tető vonását. A téboly ör­vényléseibe alámerült tudat démonikus. vad víziókat dob a felszínre, furcsa kis ször­nyeket, vergődő meztelen telteket, lobogd hajú és . a kíntól deformált kezű, el­gyötört alakokat, akiket ap ró. táncoló manók vesznek körül. Míg a hóbortos, bájos és kissé együgyű emberkék lényegében a Nakonxipán- nak nevezett álombirodalmat jelentik, addig elszabadult képzeletének pokla már an­nak a végzetes betegségnek a következménye, amely húsz esztendőre az örültek házába zárta. Ebből a mű­vészileg már kontrollálha­tatlan korszakból csupán né­hány lapot láttat a kiállítás, míg a rajzok zöme egy va­lósággal virtuóz rajzművészt mutat, aki egy-két vonallal, olykor pedig a vonalak plaszticitást teremtő fény­árnyék játékával tündökle­tes szépségű nőket, elégikus itáliai tájadat, csókolódzó szerelmeseket, elhízott szer­zeteseket tud a fehér papír­lapra odavarázsolni, végül pedig, mint festményein is annyiszor egyik fő témáját, az önarcképét, melyet egyik alkalommal leonardói átszel- lemültséggel és lágy, költői- módon jelenít meg, máskor pedig kemény tömbökből, puritán szűkszavúsággal for­mál meg. Meggyőződésem, hogy ezek a rajzok, bár a grafika egyszerűbb, korláto­zottabb kifejezési módján szólnak, mint a festmények, képesek arra. hogy a kiállí­tás látogatójával megsejtes­sék Gulácsy alkotói inven­ciójának egész mélységét és gazdagságát, Szabadi Judit Mai ÍT-ajániatunk: 18.05: Képes Krónika A képzőművészeti osztály magazinja. Az októberi adás első kiemelkedő témája: be­számoló a múzeumi hónap eseménysorozatáról. Gönyei Antal, a Művelődésügyi Mi nisztérium múzeumi főosztá­lyának vezetője arra is utal, hogy sok hasonló rendez­vény. sokszor rövid idő múl­va kifullad, s örvendetes, hogy a -tizenkettedik éve megtartásra kerülő múzeumi hónap nem jutott erre a sors­ra, sőt az érdeklődés évről évre nő. Az adás beszámol az új emlékkiállítások megnyi fásáról, így a kisplasztikái biennáléról és a Badacsony­ban nemrégiben megnyílt Eg- ry József-emlékházről. A kö­vetkező riportot Vilt Tibor szobrászművésszel készítet­ték. abból az alkalomból, hogy a tíz díjazott közül ő volt az egyetlen magyar mű­vész. Filmriport mutatja be a háború után kialakult ún. európai iskola képviselőinek Székesfehérvárott megnyílt kiállítását, s az idén huszad­szor megrendezésre került hódmezővásárhelyi őszi tár­latot. Jelentős képzőművé­szeti esemény, hogy Pécsett állandó otthont kapott Csont- váry Kosztka Tivadar fest­ményeinek gyűjteménye. Vé­gezetül Budapest centenáriu­ma alkalmából, a Képcsar­nok Vállalat és a Fővárosi Tanács által meghirdetett pályázat eredményét ismerte­ti az adás, s bemutatja a dí­jazott alkotásokat. Csuvas főiskolások Egerben A napokban a csuvas Ja­kovlev Tanárképző Főiskola két negyedéves hallgatója — Zó ja Ivanovna Ivanova és Raisza Vasziljevna Belisem — érkezett az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskolá­ra. A csuvas főiskolások az­zal a céllal jöttek Egerbe, hogy tanulmányozzák a ma­gyar nyelvet és itt készít­sék el nyelvészeti témájú szakdolgozatukat. Egyéves itt-tartózkodásuk során a szovjet irodalmi előadásokat és gyakorlati foglalkozáso­kat látogatjuk majd. s e tárgyakból vizsgát tesznek. t WWWWWV* f Csontos Gábor: Néha röpdös az ember ii. — Lehet, hogy mégsem ismerem? — Az a valószínűbb, hogy nem emlékszik rám. A be­mutatkozást a legszíveseb­ben elhalasztanám. Marad­jon meg az illúziója, hogy csak egy hang vagyok... egyelőre. Remélem, nem el­lenszenves hang. — Nem. Csöppet sem. Ennek örülök. Így, lát­ja, megismerhet anélkül, hogy tudná, milyen is va­gyok külső mivoltomban. — Gondolja, így könnyeb­ben magába szerethetek? — gúnyolódik a nő. de nem bántón, inkább kacéran. A férfi is könnyedén hazardí- rozik: — Ha már kimondta, be­vallom: ebben reményke­dem. — Maga szerint telefonon meg lehet ismerni valakit? — Természetesen csak az első benyomásokra gondo­lok. Tudja, milyen fontos az? Ha az első benyomást, teszem fel, a bicegésemről nyeri, talán sose hallja meg, mi van bennem, akármilyen szépen mondom is el. Lát­szatra önző vagyok. hogy meg akarom fordítani a sor­rendet, de higgye el, magá­nak is jobb így. — Talán igaza van — gondolkodik el a nő. Aztán felnevet. — Viszont, ha ma­ga ismer engem , és mégis felhívott, ez jelent valamit. Tetszem talán magának? Tudomást szerzett a hirde­tésről, ki tudja honnan, rá­adásul kiszimatolta a tele­fonszámot, s most udvarol. A végén még szereimet vall itt. nekem. — Istenemre, provokál! — nevet a férfi. — De örülök, ja, hogy nekem kell őket megválaszolnom. Hogy mi­ket kell írnom magamról! Persze, diktálás után. „Ze­nekedvelő, művelt, szőke, gödrös állú”, képzelheti! Az- \ hogy így beszél. És hát igazság szerint eltalálta. Ré- gesrég imádom magát. így, ahogy mondom, ezzel a di­vatjamúlt kifejezéssel. — És miért nem mondta eddig? — . évődik felszaba­dultan a nő. — A nagyné- ném megspórolhatta volna a hirdetést. — Maga gúnyolódik, ve­lem. — Baj? Vagyishogy nincs rá okom? Ha maga látná azokat a leveleket! Mert a nagy nénémnek az a mánia­tán: ..elmellőzhető testi hi­bával”. „ok nélkül, kérem, ne zavarjon”, „legyen meg­értő és tapintatos!” Mint va­lami ügynök, de legalábbis lelki klinika. Apropó! — emeli fel a hangját —. ma­ga milyennek talál, tényleg mellőzhető a testi hibám? — Engedje meg, hogy ne­vessek! Egyszerűen nevet- hetnékem van. Mi feltűnőt találhat egyik tojás a mási­kon? — Tényleg? Maga is? — Naná! ez* Elfelejtett örömök Vannak dolgok, amelyektől valahogyan elszokik az em­ber. örülni is csak annak lehet, amit már tapasztaltunk, gyakoroltunk, átéltünk. Hiába kérdezzük az olyan embert, hogy jó-e hajókázni, aki még életében sem ült hajón. A vi­lág,járás örömeit, sem ismerhetik azok, akik otlhonülók. Lehet* hogy túl merész dolog ettől a gondolattól eljut­ni népesedési helyzetünkig, a családtervezésig, de... Műszerész, hárdm gyermeke van. Az asszony gyermek­nevelési szabadságon. — Mit szólnak az új rendelkezésekhez? — örülünk neki. A feleségem már számításokat is veg- • zett. mennyivel lesz könnyebb. A három gyerek a kis szobában játszik. — Mi, kérem, már a rendelet előtt példát mutattunk... — Nem nehéz? Nem túl sok a lemondás a három gyer­mek miatt? , , | Az asszony válaszol. * — Tudja, mi hozzászoktunk a sok gyermekhez. A fér- jemék négyen, mi ötért voltunk x testvérek. Ismerjük a csa­ládi örömöket és nem is tudnánk meglenni nélkülük. Lehet, hogy kicsit értetlenül nézek, mert folytatja. ~ Nagyon örülünk-az új rendelkezéseknek, de nehogy azt higgye, hogy emiatt nepes a csaladunk. A mi boldogsá- . gunk gyermekeinkben van. A pici most gügyök, Éviké első osztályos, hozza a piros pontokat, Jóska erdésznek készül... — Anyu! Nézd, házal, rajzoltam. Kéménye is van, tűs­től is. Az asszony csókjaival halmozza el a csöppséget. A férj veszi át a szót. — Azt hiszem, hogy az emberek többsége elszokott a több gyermektől, ahogyan a feleségem említette, a családi örömöktől. Egyszerűen nincscenek élményeik. Nem ismerik a népes családok légkörét, elfelejtették millió kedves báját, örömét. Az én anyám . egyszerű parasztasszony, de a négy gyermekét a világgal nem cserélné fel. Ráadásul még ös­szetartó família is vagyunk. Ha az öcsémnek akad baja, én ugyanúgy rohanok, mintha a magam gondjáról lenne szó. Ez természetesen így van fordítva is. Az asszony újra bekapcsolódik a beszélgetésbe. — A mai fiatalok egy részének egyszerűen nincs türel­mük a gyermekekhez. Pedig, ahogy mondani szokás; egy gyermek, nem gyermek. Azt a bizonyos családi örömöt, a csa­lád forró légkörét csak két-három gyermek mellett érez­heti az ember. ' A csöpp mászik be a szobába és gügyög valamit. __ Igen, igen, de a gondok, a bajok, a lemondások.,. A z asszony nevet. _ Látszik, maga sem ismeri igazán a családi örömöket. N ézze! Mi sohasem tettük fel így a kérdést: autó, vagy gyerek. A kettőt nem lehel hasonlítani.- És -mi az, hogy lemondások? Tudja miről mondanak le a család örömeit nem ismerők? Persze, hogy jól jön az állani segítsége, hi­szen így könnyebb lesz. Ám ha nehezebb is három gyer­mekkel, mégsem cserélném el az életemet az egy se, vagy az egygyermekes asszonnyal. Akkor sem. ha mellé ezer autót toldana. Mert szerintem az sem mindegy ám, hogy minek örül az ember ... Szaiay István Apró szünet, aztán a nő óvatosan újra megkérdezi: — Tényleg? — S vár. De mivel a férfi csak igenei, meg is mondja, hogy mit szeretne. — Megismételné azt, hogy „naná”? _ Hogyan? — csodálkozik a férfi, majd mentegetődzik. — Buta szokás, hogy min­denre ezt mondom. Amo­lyan hülye beszédfordulat. — Most már tudom — kottyantja el a nő. És mind­járt fecsegni kezd, mert nem akarja még elárulni sejtését. — Olyan szépnek és tökéletesnek képzelem ma­gam. .mióta lánykérő leve­lekre válaszolok, mint egy színésznő. S hogy miket ál­modok! Világhírű zongora­művésznő vagyok, meg úszó­bajnoknő, és ... Ne neves­sen ki, gyakran azt álmo­dom, hogy tudok repülni. Ha kedvem tartja, röpdösők egy kicsit. Mit szól hozzá? Maga nem. tud röpdösni’ A férfi mintha csuklana hirtelen. Fátyolos hangon válaszol: — Imádom! — ’Tessék? — képed el a nő. — Elnézést kérek. Mond- . tam Valamit, amit túl ko­rainak tarthat. De azért, amit az előbb mondott, meg tud­nám csókolni. — Hogy érti ezt? — Már nem annyira csodálkozó, mint inkább sürgetően ki­váncsi a nő hangja. — Amikor azt említette, hogy röpdösni szokott, én abban a pillanatban lebo­rultam maga előtt. En éb­ren is úgy érzem, hogy^ tu­dok \ repülni. Néha 'már őrültnek bélyegzem magam, ha azt veszem észre, hogy a semmibe bámulok és köz­ben röpdósök. Siklok, job­ban mondva. A lépcsőn pél­dául úgy siklóm le, mintha sítalpon kanyarognék az Al­pokban. A talpamat bizo­nyos szögben tartom és egy pillanat alatt lesiklok az ötödikről. Mint egy gyorsí­tott felvétel. Nem kell fel- kunyerálni a liftet. A nő felszabadultan ka­cag. — Mit nevet? — hökken meg a férfi. — Elárulta magát. Most már tudom, amit csak sej­tettem .. . Mondja, miért te­lefonon hívott? Nem lett volna egyszerűbb, ha lejön egy emeíetet és becsönget? Kis szünet után nagyot sóhajt a férfi, hogy meg­úszta a bemutatkozást. He­vesen magyarázni kezd: — Látja, itt élünk 1 pár méterre egymástól, évekig... Mint két tojás ,a szatyorban — bocsánat a triviális ha­sonlatért ! — és ez kell noz- zá, ez a hülye hirdetés, hogy szóljunk egymáshoz... — Naná! — A nő még most is ezt a szót ízlelgeti. — Hányszor hallom ezt a nanát! A lichthófon át hal­lom, amikor az anyjával vi­tatkozik a konyhában. On­nan ismerem a hangját is. Persze, egy kicsit torzít a lichthóf. ­— Mondja — vág közbe a férfi —, megmutatná azokat a leveleket. A nő cinkos hangon azon­nal válaszol: — Jöjjön! — Röpülök. — Mint egy gyorsított fel­vétel. — S amikor leteszi a kagylót, felpattan vidáman. — Néha röpdös az ember...! (Vege) l játékot Mark Twain Levé­tett város” című novellája nyomán Vidor Miklós írta. Október 28-án, vasárnap az Arany páva nemzetközi nép­zenei verseny elődöntőjét Salgótarjánból láthatjuk. Az „Ötszemközt” sorozat vendé­ge ezen az estén: Major Ta­más.

Next

/
Thumbnails
Contents