Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-20 / 246. szám

/ Fókusz bau (n öuov ös. Sírok ús Füzesabony \ A nők érvényesülése nagyüzemeinkben t VAJON HOGYAN érvé­nyesül a „gyengébb nem”, milyen a nők útja a vezetői posztokig? — A kérdésre, amelyet napjainkban érthe­tő módon annyi fórumon feltesznek, most a Vas-, Fém- és Villamosenergia- ipari Dolgozók Szakszerve­zete keresi a választ, hogy november végi elnökségi ülésén összegezhesse az ed­digi tapasztalatokat. Ennek során — mint meg­tudtuk — az országban nyolc brigád Icapott megbí­zást 17 nagyüzem (közöttük az IKARUS, a VIDEOTON, a Dunai Vasmű, a Bakonyi Fémművek, szűkebb hazánk­ban pedig a Gyöngyösi Izzó, illetve a Mátravidéki Fém­művek) áttekintésére, mi# 11 más helyről írásos jelen­tést kért a szakszervezet központja. Ahogyan értesültünk, He­ves megyében már befeje­ződött a vizsgálatsorozat. S pozitív észrevétel, hogy például szakszervezeti vona­lon meglehetős komolyság­gal kezelik az ügyet. Eléggé következetes a „válogatás”, a kisebb-nagyobb feladatok elvégzésére alkalmas aktí­vák keresése. Az ilyen dol­gozókat minduntalan bevon­ják valamilyen reszorthi- zöttságba, a későbbiekben pedig rendszeresen, figyelem­mel kísérik tevékenységüket is. Aztán ki hogyan bizonyít, úgy halad előre. A teljesít­mények az alapjai' a külön­féle beiskolázásoknak, tiszt­ségeknek. A vezetésre meg­felelő nőket minden eset­ben számba veszik a tiszt- ujitások idején — a Mátra­vidéki Fémműveknek erre vonatkozó távlati terve is van, ami alapján egy-egy későbbi funkcióra élőre, ide­jekorán felkészíti a jelölt­jét — s természetesen az dőközi választások során is közülük biztosítják az után- oótlást. MEGTALÁLTAK a gazda­sági tájékoztatás kellő for­máját is számukra: A szak- szervézeti tanács, a szak- szervezeti bizottság, a mű­hely- vagy osztályúi zotlság ülésein, vagy például a gyár­egységi bizalmi értekezlete­ken rendszeresen informál­ják a női 'tisztségviselőket. Jellemző a megbecsülésre, hogy a legutóbbi választá­sok óta a tisztségviselők kö­zül az Izzóban egy nődolgo­zó magasabb pártfunkcióba, nyolc magasabb szakszerve­zeti tisztségbe, három pedig magasabb gazdasági beosz­tásba került, míg a Mátra­vidéki Fémművektől a gyári szb-titkárnőt, a járási párt- bizottság állományába emel­ték. A vállalatnál egy pa­sik nődolgozó szb-szervező titkárrá lépett elő. Voji olyan is \ ugyanekkor, aki műhelybizottsági tagságát a műhelybizottság titkárának tisztével cserélte fel, nődol­gozó került az egyik férfi vezető bizalmi helyébe, míg egy másikat művezetővé ne­veztek ki többek között. A Mátravidéki Fémmű­vekben napjainkban az ösz- szes tisztségviselő fele nö, a Gyöngyösi Izzóban pedig a korábbi 52-ről 53,5 százalé­kosra változott részarányuk. örvendetes, hogy a nők általában beváltják a hoz­zájuk fűzött reményeket, méltóak a bizalomra. A fér­fiakénál élénkebb az érdek­lődésük a közösséget érintő kérdések iránt gyakran a legapróbb jelenségekre is érzékenyen reagálnak. Tiszt­ségeikben, posztjaikon meg­állják a helyüket — annak ellenére is, hogy például a gyöngyösi. Izzóban gyakran .magasabb követelményeket állítanak elpbük, mint a fér­fiak elé — tekintélyük van, HIBÁJUK VISZONT, hogy többen még eléggé gátláso­sak, nagyobb fórumokon bi­zonyos fokig tartózkodnak a véleménynyilvánítástól, oly­kor húzódoznak, vagy egye­nesen félreállnak az előlép­tetés elöl. Mondván: nem érzik magukat arra eléggé alkalmasnak. Ugyanekkor a magasabb tudást biztosító oktatásokkal sem mindany- nyian szimpatizálnak. Bi­zonyság erre például az Iz­zó, . ahöl .az összes tisztség- viselők' közül a szakszerve­zeti politikai iskdlán 58," a marxista középiskolában 2,5, a Marxista—Leninista Esti Egyetemen pedig mindössze 1,2 százalék tanul, míg/ a kötetlen formájú előadáso­kat is csali 29 százalék lá­togatja. > Az arra érdemeseket — a már említett előléptetéseken kívül — természetesei^ más módon is elismerik a mun­kájukért. Az Izzóban a ju- talmazottak 54—57, a .kitün­tetésben részesültek 69,1 szá­zaléka nő. A Mátravidéki Fémműveknél a gazdasági területen magasabb kitünte­tést kapott 35 dolgozóból 8 a nő, s ebből öt szakszerve­zeti tisztségviselő, a 698 ki­váló dolgozó között pedig 265 nő van. Tapasztalat, hogy politi­kai téren a nők általában sokkal jobban érvényesül­nek, mint gazdasági vona­lon. Pedig, akár az Izzót, akár pedig a Liszkót tekint­jük, a nők azért szakmailag is iparkodnak képezni ma­gukat, számosán járnak je­lenleg is gimnáziumba, tech­nikumba, szakközépiskolába, sőt néhányan felsőfokú ok­tatásra is. Mégis, noha* a káderfejlesztést mindkét he­lyen napirenden tartják, pél­dául a Mátravidéki Fémmü­veknél levő 116 vezető közül ma. is mindössze 12 a nő. Egyik nagyüzemünknek sincs női. ösztöndijasa, s egyik helyről sem küldtek nőt ma­gasabb szintű vezetőképzés­re. Az Izzónál máig sem vé­geztek felmérést arra vonat­kozóan, hogy hányán dolgoz­nak a nők közül végzettsé­güknél, képességeiknél ala­csonyabb beosztásban, holott éppen a tervezett előlépte­téseknél a jelenleg kedve­zőtlenebb helyzetben levőkre is gondolhatnának. SZERENCSÉRE — mint a jelekből mar következtetni lehet — mindkét helyen igyekszenek javítani a még tapasztalható hibákon, a leg­főbb vezetők a jövőben sok­kal inkább szívügyüknek próbálják tekinteni a nőkre vonatkozó fontos határoza­tok végrehajtását, a káder- és személyzeti munka javí­tását. Remélhető, hogy mindennek».mielőbb szembe­tűnőbb eredményei is lesz­nek! Oy. Gy. 31ennyi szenet kapunk Csehiből? Egyetlen mélyművelésű szénbányánknak, az egercse- hinek még mindig jó a híré. Nem a nagysága és sajnos, nem is a gazdaságos terme­lés miatt.' hiszen a nehéz fejtési 'körülmények jócskán megnövelik a költségeket. De a minőség még most iS kitűnő, s ahogy a feltárások bizonyítják, hosszú évekig ilyen marad . Ilyenkor, tél előtt műidig nagyobb erőkét keli össz­pontosítani. s a kampány már az őszi hónapokban el­kezdődik. Az első félévi ter­vüket teljesítették a csehi bányaüzem munkásai, de az­óta a havi előírásoktól némi lemaradás tapasztalható: így aztán most különösen nagy a feladat, szükség van\ min­den munkáskézre. Munlcás- kézből pedig kevés van, ezt mutatják az egyes frontok létszámai is. Toriszky Jó­zsef helyettes bányamester, munkaverseny-felelős el­mondta, hogy a legutóbbi célprémiumot mindhárom frontfejtés brigádja meg-' kapta, tervüket túlteljesítet­ték; Gergely Miklós brigád­ja például, több mint 12 szá­zalékkal küldött fel többet, mint amennyi az előírás. Hogy az üzemnek mégsem sikerült a száz százalék, azt a létszámhiány okozta. Nagyobb az anyagi Ösztön­zés az utóbbi hónapokban, több prémiumlehetőség is adódik: a célprémiumok mellett jelentős összegeket kapnak a bányászok, az üzemben indult munkaver- seny-vállalasok teljesítésért is. A versenyben 63 brigád több mint 600 dolgozója vesz részt. A kiváló dolgozói ki­tüntetés ' kétheti fizetéssel jár, de a verseny helyezett­jei is jutalomban részesül­nek. A legjobbak — Csehi­ből 15 brigád — a vállalat többi üzemének dolgozóival is versengenek a nagyobb teljesítmények elérésében. Szecska Kálmán gárdája mindezeken kívül egy hó­napja felhívást tűzött ki fiz üzem hirdetőtáblájára s az éves terv teljesítése érdeké­Az ősz, az Őszi Bükk fensé­ges. Főleg napsütésben, ami­kor a lassan aláhulló leveleit, az ezer színben pompázó lombok visszaverődő fénye is valami különös melegséget sugároz. Hív, csalogat az er­dő, mint egy elárvult, magára maradt szép leányzó. — Most valahogy mégsem jönnek a turisták. Fene egy időket élünk — mondja a tárkányi hosszú Főút 195. számú ház előtt, a kis pádon üldögélő Bóta András bácsi. — Hétköznap mindig így van? — így most. Pedig a ltirán- lulásra jó idő van. Hellyel kínál maga mellett, ■i a hangjából érezhető bosz- szúságot . csak akkor értem meg, amikor a kispad fölött megpillantom a kiírást: „TURISTASZÁLLÓ”. András bácsi már ,a het- venötödikej; tapossa. Kevés­ke nyugdíjat kap a termelő- szövetkezettől. Háza viszont szép és elég tágas. Nemcsak keltecskén éldegélnek benne, velük lakik — bár külön he­lyiségekben — leánya és csa­ládja, s még így is ki tudtak, szorítani ötven(!) férőhelyet a turistáknak: az egyemele­tes épület felső szintjét eme­letes vaságyakkal rendezték be. (Ez aztán jó nyugdíjki­egészítés!) — Olcsó szállás ez. szeretik is a népek. A múltkoriban Szabolcsból is jártak itt a tirpákok, s azt mondták, más­kor is eljönnek. A kornyék is igen megtetszett nekik. Egyi­kük leült ide mellém beszél-* getni, s elmondta, hogy ők is téeszcsések, de úgy látja, itt jobban élünk. Hat nem mondom, elegük is lehetett néhány éve, az árvíz ide­jén. .. — Tárkányban nem kell az árvíztől félni — jegyzem meg. — ü*«r Pláne mostanában. Felsotárkámsi hétköznapok Nézze meg, kiszáradt a pa­takmeder, s még a nagy for­rás is elapadt. — A Szikla-fonás? — Az, ott a csárdával szemben. Ilyenre. hogy a nagy forrás elapadjon, az én életemben még nem volt pél­da. Az apámtól hallottam, hogy valamikor régen egy­szer előfordult. A kutak, is kiszáradtak és feljártak a hegyoldalhoz, á Tágyi-kútjá- hoz vízért... András bácsi szívesen be­szélget. Egész nap kint ta- nyázgat a ház előtt, s szoron­gatja az ölében hosszam el­fektetett botját. Unatkozik, s mérgelődik. Minden járóke­lőt köszönt: „Felfelé mégy, Pesta?” — „De sietsz most, János...” — „Adj’isten, Ro­zi. .. ” Ha idegent lát, .azt is megszólítja, nem kell-e neki éjszakára jó 'és olcsó szállás. Noha a legtöbb vendéget Egerből irányítják hozzájuk a Cooptourist utazífei irodá­tól. Beszélgettünk a régi idők- ről is, amelyek bizony szépek voltak, mert akkor nem . a botját szorongatta az egykori fiatal tárkányi legény. A munka az sok volt, igaz. Az erdőre járt már gyermekko­rában az apjával. Itt. min­denki az erdőre járt. Az ad­ta a legnagyobb darab ke­nyeret. — Bs- ma? Hogyan élnek ma? — Elég megjárhatósan — válaszol röviden Bóta And­rás. □ n □ □ — Nálunk. sem nagyon szeretnek az emberek sokat beszélni az életükről, a szö­vetkezetről. Dolgoznak, s csak akkor szólnak, ha vala­milyen feltétel nincs bizto­sítva a munkához. — És a közgyűlésen? — Ott is ritkán szólalnak fel. Valahogy úgy van ez, ahogy egyik tsz-elnök bará­tom mondta: „Ha már rosz- szat nem mondhatnak, jót meg minek mondjanak. A megállapítás szellemes és kétségtelenül sok igazság van benne. Ez az állapot ugyanakkor jó is, meg rossz is. Jó, mert azt jelzi, hogy rendben mennek a dolgok. Rossz, mert nem a demokrá­ciára nevel, mert kimondat­lanul is az a magatartás hú­zódik meg mögötte: „Mit bá-t nőm én, hogy mit akartok, csak nekem jó legyen... ” ' Szántosi Rafael, a felsőtár- jcányi Dózsa Termelőszövet­kezet elnöke optimistább. Ö ugyanis érti a* ki nem mon­dott szavakat is. Helybeli származású, valamikor trak­toros volt a közös gazdaság­ban. Egy évtizede, hogy* meg­választották elnöknek. Felidézzük .a kezdeti éve­ket, amikor szinte a semmi­ből indultak a közös úton. A tárkányi határ mostoha volt mindig a szántóvető embe­rek számára. Kevés is a mű­velhető terület, alig több 45U hektárnál a szántó, s körül- . ■ belül 'ennyit tesz ki a rét.-, le­gelő- és az erdőterületük is együttesen. — Jfellem zésül egy évtized változására hadd mondjak néhány adatot: a kalászosok átlaghozama 7,3 mázsa volt hektáronként, az idén 26 mázsát takarítottunk be. Ak­kor az egész évi árbevétel alig 6 millió forint volt, 1972- ben ez a mutatószám is 20 millióra növekedett. Hasonló a helyzet a jövedelmek vo­nalán is: 1962-ben egy tagra évi 5—6 ezer forint jutott, tavaly pedig ?,? ezret osztot­tunk. ., Beszélgetésünk során ki­derül, hogy a termelőszövet­kezet két legerősebb ágazata a mészégetés és a mészkőbá­nya. így hasznosítják az er­dészetük termel vényét is leg­nagyobb eredménnyel, a mészégetés során. Évente mintegy 700 vagon jó minő­ségű meszet adnak a boksák, amelyhez a saját bányájuk­ból kitermelt, közel 40 ezer tonna kőből 15 ezer tönnál használnak fel, a többit mészkőként értékesítik. Az állattenyésztés 50 te­hénből, s annak a szaporula­tából áll. A növendékállalx> kát nagyobbrészt hízómarha- ! ként értékesítik. — Száz tehénből álló tehe­nészetet akartunk. de köz­ben rájöttünk, hogy nem tudjuk ellátni elegendő, hely­ben megtermelt takarmány- nygl. Ezért változtattunk a tervünkön: a két istálló mag­tárpadlását átalakítottuk ba- romfiólakká. — Mennyi baromfit tarta­nak? — Jelenleg hétezer tyúkot és nyolcszáz kakast. Hunnia- hybrid szülőpárok. Tíz hónap alatt 660 ezer darab tojást adunk át az egri keltető- nek... — Jövedelmező vállalko­zásnak bizonyul? — Az eddigi tapasztalatok, számítások szerint egy-egy tyúk évente 80—100 forint tiszta hasznot termel. Ezért a közeli években három-négy­szeresére kívánjuk a tyúkok számát növelni. Építünk majd egy saját takarmányke­verő üzemet is, s így még ki­fizetődőbb lesz a tyúkfarm. ' □ □ □ □ Felsőtárkányban. a hely­beli munkahelyek között a legnagyobbnak a termelőszö­vetkezet számít. Ugyanakkoi­Kötélpályán érkezik a szén a mónosbéli osztályozóha. (Foto: Puskás Anikó) ' i ben szintén versenyre hívta ki a biágádokat. A kis közösségek tehát jól felkészültek az őszi-téli csúcsmunkára. Vállalásaik­kal, lelkesedésükkel igyekez­nek a nehéz körülménye­ken is úrrá lenni. Tudják, a szénre még nagy szükség van nemcsak az üzemekben, de a lakásokban is. Több alkalommal rendeztek eddig is hét végi kommunista mű­szakokat, ahol anyagmentés­sel, kisegítő munkákkal igyekeztek biztosítani a hét­köznapok sikerét. Az elkö­vetkező hetekben — hason­lóan a korábbi időkhöz — egymás után- hat vasárnap szállnak le, hogy több sze­net adjanak. Mert az igény is sakkal több, mint amit teljesíteni tudnának. Napi 83 vagon kitermelése a cél, ezt pillanatnyilag még nem mindig tudják elérni, A bányához kapcsolódó mónosbéli szénosztályozó sokkal több szenet tudna fogadni, mint amennyi a napi kitermelés. Barta Lajos üzemvezető ott jártunkkor- el­mondta, hogy a mosó be­rendezéseknél igen fontos központi fűtést felújították és minden előkészületet meg­tettek a tél fogadására. Per­sze náluk sem teljes a nyu­az erdészetnek is van itt egy üzemegysége, s egyre többen foglalkoznak a turisták ellá­tásával is. — A legtöbben a szomszé­dos Finomszerelvénygyárba járnak a községből — bondja a községi tanács elnöke. — Mennyien? — Több mint • hét-százán. A termelőszövetkezet 200 embernek ad kenyeret, s na­gyon sokat segít a községfej­lesztési feladatokban is. Most épült például egy ötven sze­mélyes óvoda, amelyhez kö­zel százötvenezer forintnyi munkával, anyaggal járult hozzá a szövetkezet. A Fi- nomszerelvénygyártól is jött a segítség ezúttal: 450 ezer forintot utaltak át. — Idegenforgalmi település a községünk. Nagyok, egyre nagyobbak az elvárások, de pénzünk nincs hozzá elegen­dő — mondja a tanácselnök. — Az idegenforgalomból mennyi jut a község szépíté­sére? — Semmi — hangzik a meglepő válasz. s kiderül, hogy a szépszámú fizető ven­dég-szolgálatból nem a köz­ségi tanácshoz fizetik be az utazási irodák az ddót(!?) Ahogy kiszámították' a jelen­legi 200—220 férőhely után az utóbbi evek egyre növek­vő forgalma alapján közel 300 ezer forint bevételtől esik el a községi tanács... t — A pénz pedig nagyon kellene, hiszen még a járdú- sításnak is csak a kezdetén tartunk... □ □ □ □ Csendes, őszi hétköznap. Egy-egy autó csak ritkán tű­nik fel a hosszú Főúton. De­let harangoznak, s a harang­szó öblös hanghullámai las­san tovagördülnek az őszifé- nyes Bükk közeli hegyei fe­lé... l a i udi Sándor galom. szinte alig akad nap, hogy ne sürgetné a szállít­mányokat valamelyik üzem, vállalat. Vagonok mindig állnak a rendelkezésükre, csupán azok ‘típusaival van néha baj, mert a kocsik mé­rését az osztályozónál még nem tudták megoldani. (hekeli) 13 év eredményei & munkaverseny helyzete a gyöngyösi kiíérögyáröan A szocialista munkaver­seny első eredményeit eze­lőtt tizenhárom -esztendővel összegezték a gyöngyösi ki- térőgyártó üzem vezetői. Ak­kor az első év tapasztalatait vették számba, hogy azo­kat hasznosítva újból ver- seüyre hívják a brigádokat' Azóta évről évre meghirde­tik az üzemi versenyt, amelyben ma már 46 brigád vesz részt, több mint száz nővel a - tagjai' sorában. A közelmúltban tartották meg az üzemben azt a ta­nácskozást, amelynek a napi­rendjén az eltelt tizenhárom év eredményeinek az összeg­zése szerepelt. A részvevők megállapították, hogy a szo­cialista ve^-seny mozgalomnak jelentős szerepe van az évenkénti sikeres tervteljesí­tésben, a munkahelyi légkör ' egészséges fejlesztésében, a. dolgozók szakmai és politikai nevelésében. Örömmel szá­molhattak be arról is, hogy Valamennyi brigád szinte a felhívás napján jelentkezett a különböző közös munkák, akciók, kommunista műsza­kok megszervezésére és lebo­nyolítására, Így volt ez leg­utóbb is, amikor arra hívták fel a brigádokat, hogy segít­senek az anyagtér rendezésé­ben és a munkát> gyorsító kiszolgáló utak építésében. A jutalom szétosztásában ke­mény munkát kellett végez­nie a bíráló bizottságnak, hi­szen jobbnál jobb teljesít­ményű brigádok eredményeit kellett értékelniük. A munka, amelyet a bri­gádok ebben az évben el­kezdtek, jövőre is folyta­tódni lóg: újabb kétszáz mé­ternyi szállítóét megépítését tervezik, hogy fennakadás nélkül eljuttathassák a szük­séges anyagokat a megmun­kálás színhelyére. A szocialista brigádok szé­les körű tevékenységét az üzemben mindenki ismeri és számon is tartja. A munka koordinálását Illés Istvánra, a gyári munkaverseny-fele- lösre bízták, aki rendszere­sen tájékoztatja a közössége­ket és az üzem vezetőit az elért eredményekről. 1973. október 30,, szombat x /

Next

/
Thumbnails
Contents