Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1973-10-18 / 244. szám

Mindenféle Űjlőrincfalvárél Poroszlónál letérve, egy negyedórás, igazi zökkenők­kel teli utazás után tűnt fel előttünk a település határát jelző tábla: Újlőríncí'alva... S ami ebből a kis faluból legelőször js felhívta magára az érkező figyelmét, az nem más. mint a sok öreg, vihar­vert, Itt-ott már elhagyott ház közé beékelődött új la­kások hivalkodása. Szépek, elegánsak — a közkeleű ki­fejezéssel élve: az utolsó di­vat szerint épültek — és ké­nyelmesek. Az élni tudó és akaró Üj- lörincfalva jelképei... A legutóbbi népszámlálás adatai szerint ötszáz ember szűkebb hazája ez a világ , za jától távol eső település. S mivel tényleg helytálló a kifejezés, azt hinné az egy­szerű szemlélő, hogy a falu lassan elnéptelenedik. Am, ha jobban körülnézünk eb­ben a mindössze kilenc rö­vid utcából . álló községben, hamar rá ’ kell jönnünk: rosszul ítéltünk! Űjlőrincfalva nem nép té­lén edik eL — Itt mindenki számon tart mindenkit, ismerjük egymást — mondták. Az el­távozok, az elköltözők he­lyére mindig jön valaki. És nem nagy újság egy-egy új­szülött sem. — Ki a legifjabb újlőrinc- faiviai? — Kitelsz Krisztina, aki szeptember 3-án született, s ma már itthon élvezi a nap­sütéses időt. — És a legidősebb ember? — Ot Korsós Imrének hívják. Érdekes sorsú em­ber. Negyven évvel ezelőtt innen vándorolt ki Ameri­kába és aztán, egy-két éve hazajött ide, Falvára... Az egyikük a régi házba tért vissza, a másikuk a tá­gas. világos lakásban kezdte az életét. Mi jellemzi az újlőrine- falviakat? Szorgalmas, igyekvő em­berek. Többségük a helyi Május 1. Termelőszövetkezet tagja, néhányan Mjárnak a községből, mások — főleg a nők és az öregek —, a ház körül ténykednek. A tsz jól fizetett, s az idei esztendőt is jónak tartják a szakemberek, akik amikor ott jártunk, éppen a búzót vetették mintegy 700 holdon. Ezenkívül főleg a kukoricá­val. az árpával foglalokznak, s Hz állat«* körül szorgos­kodnak. Sertést, juhot, szarvasmarhát tenyészte­nek .,, Esténként pedig tv-t néz­nek, rádiót hallgatnak és ol­vasnak. A községbe 69 Sza­bad Föld, 33 Népújság, 16 Népszabadság, 19 Képes Új­ság, 11 Ludas Matyi, 9 Nők Lapja és egy-egy Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Tü­kör és Ország-Világ jár. Ezeket olvassák... Művészeti díjasaink ■4i«lioiitfIn Jenő A könyvről és az egyéb művelődési formákról nem ejtettek szót. Nem mintha 1 nem igényelnék, inkább az ügy kálváriája miatt nem! Jó ideje nincs gazdája, irányítója a művelődési ott­honnak és a könyvtárnak. Sajnos, úgy néz ki, hogy egy ideig nem is lesz! Ilyen szempontból egy kicsit Po­roszló mostohagyermeke a falu, a közös tanács vezetői úgy látszik eddig elsiklottak a dolog felett...! Pedig: nincsc helyük a KISZ-fiataloknak, zárt ajtók fogadják az érdeklődőket a kultúra otthonában. — Nincs más megoldás: maradt a kocsma. Na, nem inni járunk oda, inkább ta­lálkozni egymással —, pana­szolták. Vajon meddig? Mert fiatalok vannak Űj- lőrincfalván. Innen járnak iskolába, dolgozni, hogy új­ra vissza-visszatérjenek a hét végén. S újabb fiatal lányok és fiúk lépnek ki az iskola padjaiból. Igaz, már Poroszlóról, mert a felső ta­gozatos tanulókat naponta autóbusz viszi az iskolába. A faluban egyetlen peda­gógus dolgozik. Gaál Sán- dorné, aki az összevont alsó négy osztály 23 kisdiákját ta­nítja ími-olvasni. Elsőbe he­ten, másodikba hatan, har­madikba heten, negyedikbe mar csak hárman járnak. Közülük ketten — Rajna Marianna és Szilágyi Tibor —, kitűnően tanulnak a har­madik osztályban is. S amire még büszkék: só­ját televíziójuk van az egyet­len osztályban, ahová a Hatvani Cukorgyár dolgozói szerelték be a készüléket. Ez minden, ami ráfér egy képeslap hátoldalára az élni tudó és várói. ... akaró Ű jlőrincfal- (szilvás) Belső tűz, mélyről fakadó ritmus, sűrű, de fékezett ér­zelmi jelleg, a mimika visz- szafojtott kifejezőereje jel­lemzi képeit. És van bennük valami rendkívüli szuggesz- tió is. Az érzelem-hullámo­kon átvillan azonban a va­lóság tömörítő és határozott körvonalú ábrázolása. Harmóniát sugárzó alkotá­sok létrehozója, tehetséges művésznemzedékhez tartozik, 1960-ban végezte a Képzőmű­vészeti Főiskolát. Nem tűr semmilyen kötöttséget, kizá­rólag a festészetnek és a fes­tészetből él. Ars poeticájáról így vall. — A művészet az emberből indul ki és az emberhez tér vissza. Fontosnak tartom ép­pen ezért, hogy képének le­gyen meg a szépségigénye és humánuma. Fontosnak tar­tom továbbá az állandó kap­csolatot mai életünkkel. Ezt a kötöttséget azonban nem akarom a külsőséges alkal­mazkodás aprópénzére válta­ni. Nem értek egyet a kon­venciók kiszolgálásával, ha­nem arra törekszem, hogy korunkat valóságosan szol­gáljam. Az alkotóművésznek azzal a felelősségtudattal kell közelednie munkájához, ame­lyet minden magas fokon szakosított munka megköve­tel. Azon igyekszem, hogy műveim a legteljesebb mér­tékben megőrizzék a művészi alkotás tartalmi jelentőségét, és a ma emberének életérzé­sét adják vissza. — És hogyan találja meg erre a módot? — Amint mondtam, az em­ber és az emberi lét alapfor­mái érdekelnek. De nem a külsőségek, hanem ezek belső lényege. A lét az emberi pszichikumon átszűrve ma­gasabb törvényszerűségeket rejthet magában, jelképi tar­talmak hordozója lehet. Vívódó embereket fest. Különös hangulat árad ezek­ből a képekből. Itt van pél­dának újabb alkotásai közül két vászna: a Házaspár és a Merengő. A testek merevek, szinte leszögezettek, beszélni- és hallgatnivalójuk van. Ar­cuk jellege más és más, csak a tekintetük rokon. Az a ro­kon bennük, hogy mind­egyik belülről ég. Arról val­lanak, hogy lelkűk máshol, nem a hétköznapok közönyös világában jár. És szuggesztí- vek, mert tartásuk mozdu­latlansága sokkal több, je­lentékenyebb, mint amit a köznapi nyugaloim igényelne. Műtermében a festőállvá­nyon nagy méretű vászon, készülő új mű. Témája a ke­resztbe feszített ember. A kereszt alakja „Y”-t formál, már-már szinte felkiáltójelet mutat A kereszt tövében A 25 éves államosított általános iskolák fejlődésének számai Az államosítás idejében együttvéve 6202 volt hazánk­ban az iskolák száma, je­lenleg pedig 5197. Hogy több mint ezerrel csökkent az alapiskolák száma, az egyenes következménye a te­lepülésviszonyok fejlődésé­nek, a kisebb települések megszűnésének, az iskolák körzetesítésének. Az iskolák számának csök­kenése ellenére jelentősen több lett az osztálytermek száma. Az 1948—49-es tan­évben e'gyüttvéve 21 924 ál­talános iskolai osztálytermet tartottak számon hazánkban, most pedig számuk eléri a - 30 955-öt. Szembetűnő köz­oktatáspolitikai mutató, hogy negyedszázaddal ezelőtt 1 185 722 diákot tanítottak ebben az iskolatípusban — 35 203 pedagógus irányításá­val. Azóta valamivel csök­kent a tanulólétszám: az 1972—73-as tanévben 143 596- ra, viszont csaknem meg­kétszereződött a nevelőké: meghaladta a 64 ezret. A fejlődés további szá­maiból kiderül, hogy egy pedagógusra 25 évvel ezelőtt 39 és fél tanuló jutott átla­gosan, jelenleg pedig 25. A kezdet kezdetekor mindössze 273 iskolában működött nap­közi otthon, s ezekben 18 704 gyerekkel foglalkoztak. Most már 2167 iskola mondhat magáénak napközi otthont, 6 bennük egyre fejlettebb pe­dagógiai módszerekkel 235 ezer 190 fiatalt nevelnek, ok­tatnak. A rádióval rendelkező is­kolák száma az 1948—49-es tanévben alig haladta meg a 240-et, vagyis a 4 száza­lékot sem érte el arányuk, most 4452 iskolának van rá­diója, vagyis 100 közül több, mint 85-nek. Filmvetítővel is több iskolai szertár rendel­kezik: a 25 évvel ezelőtti 235 iskola helyett jelenleg 1969-nek van vetítője. (MTI) Mai ty-ajánlatunk: 17.45 Rólad van szó! Fiatalok önismereti mű­sora. A műsor ezzel az adás­sal egy újabb témát vesz vizsgálat alá: a tizenévesek helye a családban. Sokan vitatják az úgynevezett nem­zedéki kérdés létjogosultsá­gát, mások az egyik legfon­tosabb problémaként rang­sorolják. A műsor — több folytatásban —, veszi vizs­gálat alá ezt a kérdést, szó lesz ennek iskolai vetületé- ről is: a tanár-diák viszony­ról' a résztvevők kicserélik nézeteiket a fiatalok kívá­natos viselkedési normáiról, a szerelemről, s persze a kérdés társadalmi összefüg­géseiről is. A legközelebbi hat adást ezeknek a témák­nak a megvitatására szánták a szerkesztők, s az új téma mellett új technikával fog­nak dolgozni. Eddik telere- cording szalagra vették az adásokat, ezután bővítik ri­portokkal, kisfilmekkeL görnyedt alak — az anya. Az arc maszk, alatta szomorú ember gyászol. — Azon igyekszem, hogy segítsek a mások által ész­lelt, de meg rfem fogalma- zottat kimondani. Ha a né­ző bele tudja élni magát egy kép atmoszférájába, képessé válik arra is, hogy olyan új zugokat fedezzen fel, ame­lyek létezését már gyakran sejtette, de bizonyosságot nem tudott felőlük. Az utóbbi időben kiállítá­sok gyakori szereplője Kis- honthy Jenő. Az 1970-as Té­li tárlatra 4 festményt és 2 rajzot válogattak tőle. 1971- ben önálló kiállítása volt Egerben, s ugyancsak ki­állították a Leninről készí­tett rajzsorozatát. A gyön­gyösi szüret képzőművészeti tárlatán munkáit SZOT-dij- jal jutalmazták. 1972-ben a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének kiállítótermében mu­tatkozott be egyéni tárlaton. Heves megyéből ő volt a leg­első, s eddig egyetlen is, aki e rangos helyen kiállíthatott, A kiállítást igen elismerő kritikával fogadták. Itt a Népszava cikkéből idézünk: „Társadalmi felelősség és az emberi humánum felkutatá­sa adja kezébe az ecsetet... A művészet folyamatosságát megszakító avantgárddal for­dul szembe, bizonyítani fes­tészetével, hogy a lényeg mindig a humánum, a kor humánuma... Festészete eb­ben a zűrzavaros, modernke- dő világban helytállás, kon­zekvens magatartás.” Kishonthy Jenőt nemrég a Heves megyei Tanács alapí­totta művészeti díj III. fo­kozatával tüntették ki, ma­gas színvonalú festészeti te­vékenységéért. — Legújabb tervei? — Szocialista szerződésem van a siroki gyárral, itt ren­dezek üzemi tárlatot. Egyéni tárlatom lesz még ez évben Tatabányán és szó van egy debreceni kiállítás megren­dezéséről is. (pataky) > «VVVVk'\AAA«^A/VVVVVV\AAAAAA/\A^AA/VVVVS#\AAAA/VSAAA*AA/SAA'NA/WNAA<iV\/VWN/SA/^^ VVAAAAíVVSAAAAAAí<V«áVWS^A AKA'C2 L/SZU1: Delta Magazinból Besugározott konzervek s egyéb hosszan tárolt élel­miszerek (pl. burgonya, hagy­ma) besugárzása jelentősen megkönnyítheti veszendőbe menő táplálékok megmenté­sét. A világszerte folyó kí­sérletekről és a hazai ered­őién,vekről részletesen beszá­mol a Delta Magazin új szá­ma. További cikkei tudósí­tást adnak lézersugarak ve­gyészeti alkalmazásáról, „testhezálló” autó elkészíté­sére Irányuló törekvésekről, a felfújható csarnokok építé­szeti jövőjéről, a nova-csíHá­gok fellobbanásának magya­rázatáról, s az öröklődéi tan új felismerésein alapuló Q.NÉflüisW Ifi*, október 18.. csütörtök magza (védelemről. Részlete­sen ismerteti a lap a szerve­zet önvédelmének, az immu­nitásnak felderítésére vészén fehérvérsejt-kutatásokat, hírt ad a vízcsatornában folyó légáramlási kísérletekről be­mutatja a fillérekért előállít­ható félvezetőket « látvány * fotókat közöl a komputer képernyőjén megelevenedő, fantasztikus ábrákat öltő „matematikai portrékéról. Sok képben bemutatja a jövő írógépét és kifejti, hogy mi­lyen új technikai elvek se­gítségével nélkülözheti ez a berendezés a billentyűket éppúgy, mint a papírt. Ezen­kívül számos hír, információ és tudósítás, valamint a köz­kedvelt Delta-lexikon és száznál több — javarészt szí­nes — kép egészíti ki a lap most megjelent új számát. (Befejező rész:) Hét erre kezdett el bőgni, és erre mondta, hogy azt az izét nem ő, hanem a jóma­mája. .. Mert neki fölollózzák minden levelét, és amit ő küld, azt is muszáj mindig megmutatni. És amikor a postás a bőrszatyrából kivet­te az enyémet, hát azonnal ment a házi magnó, hogy ki küldte, honnan küldte és mi ez a levelezés egyáltalán? Aztán meg gyorsan a borí­tékba, amit Itt szorongatok... Beletölcséreztem két kor­sócskával szegény kis gya- lultfejűbe, és amikor már látszott rajta, ő is Úgy érzi: nem a festett fapadon nyo- tnorgunk. hanem arról a la­pos szikláról lógutjuk a Iá búnkat, mondtam, hogy mu­zsikáljon mór valamit a famíliájáról. Hát öcsi, ha én azt most mind elmikrofonoznám, amit akkor hallot­tam! Ha én azt • most mind sor­ba katt-katt, amit akkor sze­gény Icu el­mondott! Ez a levél- ollózás még csak zérus. De az, hogy tizen­kilenc éves lé­tére még a ran­devújára is el- kísérgeti a ma­mája, az már egy téboly. Ne huhogj, öcsi- kém! Tényleg van úgy, hogy csak szülői felügyelettel fi álcázhat a Kls- mariska. Ilyenkor együtt in­dulnak el hazulról, az úton vagy tízszer körbejár a te­kercs, hogy ezt, meg azt, meg úgy meg így; és ha az ürge- vies nem tetszik a túlsó olda­lon sétáló mamának, akkor egy sasszé, két sasszé, majd a szöveg, hogy gyere, indu­lunk haza, Icukám, És heten­ként ki kell szellőztetnie a selyemszalaggal összekötött stafírungját, és hiába, hogy még senki nem morzsázta le az abroszát, ^ minden hónap­ban ki kell mosnia őket, ne­hogy megsárguljanak... Szó­val, ahogy. él, az egy téboly. Egy komplett téboly, öcsi- kém! Mikor mindezt elsorolta, én már a negyedik korsót csó­kolgattam, és neki is csöpög­ni kezdett a második zseb­kendője. Rendeltem neki egy kávét, persze úgy, hogy megöntöz­tük a koffeinjét. egy fél rummal. Aztán megkérdez­tem tőle: hogy az az út, hát arra hogy jöhetett el? Már a pohártöltögető ma­ma is javában állíthatta a füléit, amikor aztán hüpp- hüpp, hogy neki évről évre semmi más, csak egy-egy ilyen utazás az élete. Rakja a pénzt, túlórázik, csakhogy összeszaporodjon az az egy hétre, tíz napra való. Hónap­ról hónapra csak azt a pár napot várja; ezt tervezgeti, sl azon izgul, hogy akad-e majd egy olyan barátnője, akivel esetleg a szokásosnál is na­gyobb bömbölósek után elen­gedik. Eddig négy országban járt. Ahogy elszövegelte, mindjárt először, azon a krakkói úton rájött: milyen jó dolog Is amúgy együtt vonatozni a maga fajtáival. Hogy azok a dumák, meg az a sok-sok eszetlenkedés! Meg persze, a Józsik, »kik mindjárt az el­ső este összelopkodtak min­den hálóínget... És hogy hazaért, azt is meg kellett1 értenie, hogy az az iksz nap, tényleg csak iksz napig tart, mert amikor az egyik csoporttársa valami fénykép miatt elment hozzá­juk, a mamája azzal fogadta: . a mi családunkhoz csak va­sárnap délelőtt szokott jön­ni bejelentetlen látogató. Szóval, érted! Azt viszont — hiába da­gadt meg tőle á fülem vagy huszonötször — én nem ér­tem,' hogy ez a szitu tényleg annyira sakk-matt? Hogy tényleg csak évente egyszer kuncoghat a maga módján ez a kis szerencsétlen? Jó hogy mindtam ezt neki — jó, hqßy rábukizott; így pontosan így van. S jó, hogy most te is azt kérdezed: éppen az én első osztályú lőszernél yem nek kellett belebotlani ebbe a gyöngyömgyöngy virágba? Éppen az én tányéromból hiányzott ez a kis zsemle- gombóc? Ügy látszik, éppen nekem írta elő a nagy lista! S hamar előírta, hát miért pattognék el előle? Miért ne próbálnám meg itthon- is legalább egy szűk hónapra kihúzni azt az aranyos kis kuc-muc ne«e- lést? Hogy ez a pukkadt táska itt, a fogas alatt? így van öcsikém; tudatom veled tiaz- telettel, hogy felköltöztem a Kismariska mellé. Mert igaz» hogy az én nevem után gyor­san odamondják, hogy Jézu»- mária, de az is igaz, hogy hosszú fennállásom alatt én ennyi eszetlenséggel még nem találkoztam. És hát az is igaz, hogy a pszichémet nem tupírpzta fel még így seriki! Tudod, ahogy lefordult a matracról, amikor azt mond­tam neki, hogy repeta bité; meg amilyen gyalult volt a haja, ahogy az Erzsébetbe be­lépett. .. És hát — ez az egész! Ügy látszik, nekem most jött ki parancsba, hogy necsak azt mondja egy szoknyásnak; zümm-zümm kismadár. Kacsingatsz, mi? No jó, hát akkor még égy ampullá­val! De gyorsan, mert a vé­gén még a kalauz lesz a pénztárosom...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents