Népújság, 1973. október (24. évfolyam, 230-255. szám)
1973-10-16 / 242. szám
Kérdeznek az iskolák — válaszol a minisztérium Az irt« i tanévben számos új; központi intézkedés látóit napvilágot, melyek végrehajtása szülőket, pedagógusokat, diákokat egyaránt közvetlenül érint. A Művelődésügyi Minisztérium munkatársai tájékozódtak a végrehajtás eddigi menetéről, s válaszoltak a sokakat érdeklő kérdésekre, amelyek az új intézkedések nvomán merültek fel. — Az általános iskolai rendtartásban szelepei: a tanulót osztályozó vizsgára kell utasítani, ár. a második fáléui mulasztásainak szúrna az 50 napot elért. Az élsó félévben akármennyit mulaszthat? — Ha a diák az első félévben annyit mulaszt, hogy ezért nem osztályozható, félévkor nem kap érdemjegyet. Szorgalmas munkával ezt a mulasztást a második félévben pótolhatja, s nem kényszerül osztályozó vizsgára vagy ismétlésre. A második félévi mulasztás az idő rövidsége miatt nehezebben pótolható, ezért kell eljárni a rendtartás előírásai szerint: a tanulót osztályozó vizsgára kell utasítani, ha a második félévi mulasztásainak száma az ötven napot eléri. Ha azonban az igazolatlan mulasztó diák hiányosságait a szorgalmi időben pótolni tudta, az igazgató felmentést adhat az osztályozó vizsga kötelezettsége alól. Ha a tanuló az első félévben is és a második félévben is sokat mulaszt, akkor a nevelő- testület a rendtartásban foglaltak szerint határoz. — Hogyan kell értelmezni a tanítás nélküli munkanapokra vonatkozó előírásokat? — /A tanítás nélküli munkanap: a nem tanítással töltött. de az oktató-nevelő munkával szorosan összefüggő — tanulóknak és pedagógusoknak is kötelező — foglalkozás. Az általános iskolákban tanévenként négy nap az iskolaigazgató által, egy nap az úttörőcsapat kijelölése alapján, egy nap a pedagógusok továbbképzésére vehető igénybe. — Mikor jelenik meg a rendtartás a dolgozók általános iskolái. az általános iskolai diákotthon és a gyógypedagógiai intézmények számára? — Ezek a rendtartások 1974. július végére az intézHEINRICH BÖLL: mények. illetve a pedagógusok Rendelkezésére állnak. — A napközis elhelyezés jogfolytonossággal megújul-e, vagy minden tanévben újra kell a helyeket elosztani? — A napközire jogosító igazolásokat félévenként meg kell újítaná, tehát a jogosultságot is újból felül kell bírálni, — Szabad-e körzetesítés mi- att a kisiskolákat erőszakkal, a szülök többségének akarata ellenére ^ — megszüntetni? — A körzetesítés az általános iskola teljessé tételét szolgálja, azaz a hátrányos helyzetű diákok sorsát hivatott megoldani. Végrehajtását mindenképpen támogatja a minisztérium. Az egyes körzetesítéseket azonban rendkívül körültekintően, jó előkészítő és felvilágosító munkával kell végrehajtaná. A körzetesítés elsősorban a gyermekek, a szülők érdekét szolgálja, de figyelembe kell venni a pedagógusok helyzetét is. — Az Eh n tiki Tandeli módosította a szakközépiskolák képzési célját. Hogyan szerezhetnek szakmunkás-képesítés t a jelenlegi rendszerben működő ipari és mezőgazdasági szakközépiskolák tanulói? — A jelenlegi rendszerben működő ipari és mezőgazda- sági szakközépiskolák diákjai érettségi bizonyítványuk alapján meghatározott munkaköröket tölthetnek be. Ezen belül a tanult szakiránynak megfelelő szakmában szakmunkásként is foglalkoztathatók. Elhelyezkedésük és üzemi fogadtatásuk megkönnyítésére a minisztérium hozzáfogott a szükséges szabályozás, illetve tartalmi módosítások elkészítéséhez. — Az a cél, hogy érettségi vizsgával egyidejűén, illetve annak keretében egy meghatározott szakmában munkásA küldetés „Ne ijedjen meg!” — . .ondtam szorongva és abban a pillanatban éreztem, hogy a legrosszabb kezdést választottam, de mielőtt folytathattam volna, így szólt az asszony különös nyugalommal: „Mindent tudok, ő halott. .. halott”. Én csak bólintani tudtam. Azután a táskámba nyúltam hátrahagyott holmijáért, de félbeszakított a folyosón felhangzó goromba kiálltás: „Gitta”. Az asszony kétségbeesve rám pillantott, majd feltép- le az ajtót és rikácsolva ordított: „Várj öt percet — átkozott!" —, utána ismét bevágta az ajtót, én pedig megpróbáltam magam elé képzelni, hogyan rejtőzött el a kályha mögött a gyáva férfi. Az asszony szemei dacosan, csaknem diadalittasan néztek fel rám. Lassan leraktam a zöld bársony asztalterítőre a jegyr gyűrűt, az órát és a zsold- könyvet a kapott fényképekkel. Az asszony ekkor váratlanul, szinte állatias, hátborzongató zokogásba tört ki. Arcvonásai csigaszerűen puhává és fprmátlanná mosódtak, és csillogó kis könnyesepek gördültek le húsos ujjai között. Leroskadt a díványra, s míg jobb kezével az asztalra támaszkodott, baljával a szegényes tárgyakkal babrált. Az emlékezés ezer fájdalmával hasított bele. Ekkor biztosan tudtam, hogy a háborúnak sohasem lesz vége mindaddig, amíg bárhol háborúmarta seb vérzik. Elvetettem magamtól az undort, félelmet és vigasztalanságot, mint valami nevetséges terhet és kezemet sírástól rángatózó gömbölyű vállára tettem, amikor aztán felém fordította csodálkozó arcát, először fedeztem fel vonásainak hasonlóságát egy csinos, szeretetteljes kislánynak azzal a fényképével, melyet talán százszor is meg kellett néznem akkor. .. — Hol történt — üljön hát le — keleten? Láttam rajta, hogy minden pillanatban ismét zokogásban törhet ki. — Nem. .. nyugaton, a íog- " ságban..., több mint százezren voltunk... — És mikor? Éberen és szokatlanul elevenen meredt rám, fiatal arca olyan feszült volt. mintha élete függne feleletemtől. „45 júliusában!” — mondtam halkan. Egy pillanatig habozni látszott, majd elmosolyodott — egészen tisztán és ártatlanul, és én megértettem a titokzatos mosolyt. Felálltam, mert hirtelen úgy éreztem, mintha a ház azonnal rám szakadna. Szó nélkül ajtót nyitott, előre tessékelt, de én makacsul rriegvártam, míg ő kimegy előttem, majcí kis puha keiét bizonyítványt is szerezhessenek. Ezt a kérdést a Művelődésügyi és Munkaügyi Minisztérium együttes utasítása várhatóan a jövő év elején rendezi. A jelenlegi első. második és harmadik osztályosok számára az érvényben levő szakosítási rendszerben az érettségi vizsgával együtt adják meg az önkéntes szakmunkásvizsga lehetőségét. A mostani negyedik osztályosok pedig egy év üzemi gyakorlat után tehetnek szakmunkásvizsgát. A szakmun kásképesítés megszerzése érdekében egyes szakokon mó- dosítját a gyakorlati képzés belső arányait. Módosítják a szakközépiskolai vizsgaszabályzatot is. — A Központi Bizottság elmúlj évi, júniusi határozata értelmében hogyan alakul a. dolgozók szakközépiskolája? — A határozat alapvető feladatként jelölte meg a munkások művelődését, továbbképzését, a munka melletti tanulás jobb feltételeinek megteremtését. Ennek érdekében kívánják életre hívni a „szakmunkások középiskoláját”, hogy a szakmunkásképzőt befejező dolgozók minél többen megszerezhessék á középiskolai végzettséget, és érettségizhessenek. függetlenül a szakmunkásképesítés megszerzésének módjától. 1974. szeptember 1- én — a jelenleg rendelkezésre álló tankönyvek alapján — megnyitják a tanulás lehetőségét azok számára, akik nem az úgynevezett ,.B tagozatú” szakmunkásképző iskolában szereztek szakmunkás-bizonyítványt. A „B tagozaton” végzők számára e tagozat megszűnéséig átmenetileg fentartják a dolgozók kétéves szakközépiskoláját. Az 1977—78. tanévtől kezdve — már új tankönyvekkel — általánossá teszik a szakmunkások számára ezt az iskolát. Az 1974. szeptemberi indításról, legkésőbb 1974 első negyedévében tájékoztatják a művelődésügyi osztályokat, illetve az érdekelt iskolákat, (MTI) , felém nyújtva száraz zokogással rebegte: „Ne vessen meg engem!” Szivem mélyéig hatott a rémület — uram isten, hát bírónak látszom előtte? Mielőtt még megakadályozhatta volna, megcsókoltam puha kezét, és ekkor először történt meg életemben, hogy asszonynak kézcsókot adtam. Odakint besötétedett és egy pillanatig még félelemtől bénultam álltam a bezárt ajtó előtt. Ekkor belülről hangos vad zokogást hallottam, s Megjegyzések HA KETTŐ UGYANAZ, MEG NEM: UGYANAZ. Szívbe markolóan szép volt, nemesen egyszerű, lázítóan izgalmas az „ ... Ö, Chile, ha újra rádtalálok'’ című dokumentumműsor, vagy ahogyan szerkesztői, rendezői, alkotói megnevezték — rekviem és fohász. Rekviem a megtiport és megölt chilei szabadság felett és fohász a kétségtelen újjászületéséért. Tények és versek, újságcikkek, dokumentumok, fotók, filmkockák vallottak és emlékezve emlékeztettek. Felkorbácsoló szépségű és elkötelezett műsora volt ez a televíziónak. ígéretesnek indult, de sajnos erőitetten modoros, az „újságolvasók” recitál ásában sokkal inkább fárasztó, mintsem hiteles lett a feltétlenül nemes szándékkal és jogosan aktuálisnak tervezett másik dokumentumműsor, a „Pesti tavaszok”. A lapok, amelyeket egy város évszázadából, a magyar főváros, s így az egész ország történelméből valók lettek volna, nehézkesen zizegtek az olvasó kezében, különösen dokumentumműsor első részében. Ahogyan haladtunk jelen korunk véres és kegyetlen, szépséges és hősi napjai felé, kétségkívül úgy lett tisztultabb, figyelemreméltóbb és odafigyeltetőbb is a Szántó Erika összeállította és Szinetár Miklós rendezte em- lékmúsor. Kár olt e két, műfaji eszközökben azonos szándékú dokumentumműsort jósze- rinl egymás után vetíteni. KÉT FILM — KÖZÖS TANULSÁG. A két film vígjáték, az egyik másfél évtizedes, ez az olasz Palimadarak, a másik kora is lassan megközelíti már az egy évtizedet. Mind a kettő vígjá-- lék, mind a kettőn derültünk, az egyik akart mondani valamit és ezt tette keserű humorral és a nevetés, sőt a kinevettetés drámaisá- gával, a másik jószerint „csak” nevettetni akart egy csontig rágott történettel és tette ezt sikerrel. Az olasz film másfél évtizeden is átsütő egykori sikere elsősorban a háború utáni olasz társadalom groteszkségében is hiteles ábrázolásában van, míg a* Irma, te édes két ragyogó színész művészetét dicséri. Az ábrázolás hitelességének művészete, a színészi játék hitelének művészete — egyszóval a művészet az, amely a két film közös tanulsága. S nem az, hogy mind kettőn nevettünk! Évek múltán is, újra is. Bár nevetni sem utolsó dolog! (gyurkó) amint az asszony az ajtónak dűlt, csak a vékony deszka választotta el tőlem, és most tiszta szívemből kívántam, bárcsak összedőlne a ház fölötte, hogy őt is maga alá temesse. Aztán lassan, ijesztő bizonytalansággal visszabotorkáltam az álíomaara, minden Fehden Marceau jp francia vígjátékíró. Ez a tény mór a színpadi sikerrel is szente- síttetett, most méginkább, amikor a film, a maga bővebb és gazdagabb kelléktárával népszerűsíti az ötletet, amely a világsikerhez vezetett. Mert tessék elhinni, ez a játék a tojás körül csak egy vékony ötlet szülötte. Ez pedig -így szól: mindenki hazudik, tehát mekem is azt kell tennem, hogy részesülhessek mindabban a földi előnyben és társadalmi biztonságban, amiben a többiek úgy dúskálkodnak. Igen ám. de a hazugságokat az érdekek szülik és mire észrevennénk, hányfajta, és milyen erős hazugságoknak a rabjai és megzsaroltjai vagyunk, máris ott van az a bizonyos tojás, a tojáshéjjal, amely — ha lépre mentél — bezár, fogva tart, azt áttörni nem lehet. Vagy legalábbis nehezen és akkor is nagyon ravaszul kell nekifogni. íme, több ilyen tojásba, ilyen zárt kis érdekegyüttesbe kerül bele a mi hősünk, ez az idétlen, majdhogynem bárgyú barátunk, az Emile. A pénztárosnővel keletkezett párosa, még csak kistojás, amolyan rosszul sikerült, a Rose-zal és férjével alakított már nagyobbacska, ennek a héjazata nem is olyan erős, pillanatban attól tarva, hogy : szakadékba zuhanok. Sápadt kis fények pislákoltak a kihalt házakban és az^ egész fészek végtelenre tágult előttem. A fekete falj mögött is kis lámpák égtek, és sejtelmesen bevilágítottákí a tágas udvarokat. Nehézzé^ sűrűsödött a homály, mindent párás, áthatolhatatlan köd- - be veszett. A huzatos parányi váróteremben egy idősebb házas-3 pár húzódott fagyoskodva at sarokba. Sokáig álltam zsebre dugott kézzel és fülemre í húzott sapkában. A sínek fe-< lől a hideg lehelete érződött, > s egyre nyomasztóbban ne-5 hezedétt az éjszaka a tájra. „Csak volna egy kicsit többj kenyerünk és egy kis dohány!” — mormogta mögöt-5 tem a férfi. Én pedig mind-^ jobban előremeredtem, hogy ■ a sínek messze bágyadtan^ csillogó paralelljébe nézzek. Aztán hirtelen kinyílt az^ ajtó és a piros sapkás férfi § ügybuzgó arccal kiáltotta, mintha egy nagy pályaudvar*^ - várótermében lennénk: „A Köln felé tartó személyvonat 15 percet késik!” Ekkor úgy tűnt, minth. egész életemre fogságba es tem volna. Fordította: Bozsik Zsuzsanna A TOJÁS Francia film hogy át ne lehetne járni rajta. De a Hortense-zel kötött házassága revén kerekedett tojás már valódi, a társadalom számára fontos tojás, amelyből gyermek is születik. No, meg egy kis balkezes viszony is, mert az asz- szon.y egykori szerelme, ez a hősködő Victor, nem csali hazatér, hanem egészen Hor- tense ágyáig is eljut. Mit kell itt tenni? Figyelni, várni a pillanatot és megtoldani azt az alibik kényes, de bíztató rendszerével, hogy aztán a döntő mozzanat se hiányozhassák, a. megcsalt férj gyanús erkölcsi alapokon nyugvó gyilkosságához. A film végén a félig ütő- dött Emile kikacsint ránk, a nézőkre és a maga szenve- délytelen arcrándításával közli a szisztéma diadalát. Ez a dicsekvé tette gyanússá előttem ezt az egész vígjátékot. Azt elhiszem, hogy a társadalomban a kicsiny, de azért érdekegységek minden eszközzel, külénféle hazugságokkal védik önnön érdekeiket. Ezért az a nagy és szigorúan záró összetartozás. Jó ezt észrevenni, kirajzolni az emberek elé, hadd mozogjon a meggémberedett lelkiismeretünk egy kicsit, nem árt az! Ki is kell nevetni ezeket az egymástól hajló, furcsa és hamis rugón járó figurákat, hiszen az ember a fonákjáról is megnézi a szövetet. amikor megveszi. Lehet felfedezéseket tenni, törvény- szerűségeket megállapítani, de egyet nem: akár vígjáték címén is arra buzdítani, hogy emberölés árán bírái lehessünk azoknak, akik nekünk tetteinkben, gondolatainkban, szavainkban hazudoznak. Ezt most nem száraz erkölcsi prédikációként mondjuk, bár a darab kapcsán annak' is megfelelő alapja lenne. Azért hangsúlyozzuk ezt nyomatékkai, mert az utóbbi időben. főleg a francia filmgyártás előszeretettel foglalkozik olyan hősökkel, akik a rend ellen tesznek, de közben sértik az alapvető emberi erkölcsöt és méltóságot. Néha szamárságig menő következetlenségekkel is. Emile-nek nincs mit lázadoznia az 6 családi tojása miatt, amikor ő még egy másikban is nagyon jól érzi és érezheti magát. A társadalmi társasjáték látszatait és valóságát egymás mellé állítani mindig is színpadi fogás volt, de ez esetben nem a szisztéma győzött, hanem a bírósági eljárás bizonyítási rendszere jutatta őt abba a helyzetbe, hogy a büntetés elől menekülhet. És még a vígjátéki fogás kedvéért sem hiszem — ha csak Emile nem hülye —, hogy Hortense megöléséért valahol az agyában fel nem bukkan a felelősség. Jean Herman a film rendezője láthatólag élvezte a témát. Amit a szex címén ebbe a vígjátékba bele lehetett csomagolni, azt mind beleaprította. A remek színekkel, szobabelsőkkel még meg is toldotta. Elsősorban szóra-v koztatni akart, s eközben nem jutott arra ideje és lehetősége, hogy a fülledt atmoszférát akár egy percre is kiszellőztesse. Talán a kirándulási képsor, az erdő és a táj párába hajló színei hoztak némi felfrissülést az étel és az ágyszaga közé. Ahogyan főhősét félnőtásra hangszerelte, bizonyára felmentéskérés, vagy igazolása annak, hogy az az erkölcsiekben nem válogatós lény adottságai miatt veszedelmes, és talán ezért nem jellemző a társadalomra. Guy Bedos mint Emile pontosan érzékelteti azt a vi- szolyogtató alakzatot, amely éppen azzal veszedelmes, hógy belső törvényei szerint cselekszik. Jean Rochefort, Michel Galabru, Marie Dubois és Bernadette La font jó jellemszínész módján jól vesznek részt ebben a játékban, amelynek vígsága mellett ezt a kétes erkölcsi tanulságát is le kell vonnunk, amit fentebb vázolni igyekeztünk. Persze azért ez a film így is, társadalmi ismeretekre és elővigyázatokra oktat minket. * Farkas András Mai tv-ajánlatunk: 20.50: Darvas József: A törökverő A Nyitott könyv című tévésorozat legújabb darabjaként A törokverő 1938-ban készült el, s az író a török ellen nemzeti egyseget teremtő Hunyadi Jánosnak állít benne emléket, s egyben például korának — a fenyegető hitleri terjeszkedés ellen. A mű egyes jeleneteit dramatizálva láthatjuk az adásban, Vajda László, Győry Emil, Madaras József, Szalay Edit és Koltai János előadásában. Az íróval Szabó B. István kriíikué beszélget»
