Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-11 / 212. szám
\ agyon-e száztízmillió ? Múzeumi gondok — ma Nemcsak Eger az idegen - forgalom egyik centruma, hanem sok hazai és külföldi turista látogatja a természeti szépségekben bővelkedő megyét is Az idegent vonzza a változatos hevesi táj, az egri borok világhíre. Erről igen sokat beszélünk. Arról viszont már kevesebbet, hogy évről évre mind több látogató keresi {eV a megye múzeumait. Csak egy adat ennek bizonyítására. Az egri vármúzeum állandó kiállításait — a kazamatákat, a gótikus püspöki palota történeti anyagát, a képtárat, a Gárdonyi Géza Emlékmúzeumot — éventé négyszáz- ezer érdeklődő tekinti meg. Figyelemre méltó ez, mert nemcsak a vidéki, hanem a nagy budapesti múzeumok — kivételt képez a szépművészeti — sem tudnak ilyen eredményt produkálni, ekkora érdeklődést kiváltani. S még egy ebből következő nagyon lényeges mozzanat: a Heves megyei múzeumi szervezet éves költségvetésének negyven százalékát saját bevételből biztosítja. Ezzel sem büszkélkedhet úgyszólván egyetlen társintézmény sem. Éppezért nem mindegy, hogy mit kap, a látogató, hogy a múzeumi szakemberek felmérik-e igényeit, megvalósítják-e kívánságait, javaslatait. Hol tartunk pillanatnyilag? Köztudomású, hogy az egyes múzeumok gyűjtő, megőrző, feldolgozó, ismertető tevékenységet folytatnak. E téren a Heves megyei Múzeumi Szervezetnek van mivel büszkélkednie. Gazdag gyűjteménye értékes régészeti, néprajzi, történeti, művészet- és irodalomtörténeti, valamint természettudományi anyagot tartalmaz. Olyan anyagot, amely á szorgos, a hozzáértő munka révén évről évre számottevően gyarapszik. A feldolgozás színvonaláról tanúskodnak a rendszeresen megjelenő — huszonöt ív terjedelmű — évkönyvek. A nyomdából eddig kikerült kilenc kötet eljutott a világ valamennyi jelentős múzeumába, s meg is érkezett a csereanyag. Ez a kapcsolattartás az egészséges tudományos vérkeringés alapvető feltétele. Szakkörökben számon tartják, dicsérik a gyöngyösi 'Mátra Múzeum füzeteit, amelyek elsősorban a természettudományos kutatás helyi eredményeiről tudósítanak. Igényes. általában tíz évre tervezett állandó kiállítások születtek. Az egri vár baráti körének — közel kétezerötszáz tagja van — félévenként megjelenő híradója ügyesen közvetíti a legújabb eredményeket a nem szakemberek számára is. A tárlatvezetésbe —- Egerben — bekapcsolódott a TIT Heves megyei Szervezete, később az Eger Tourist is. Ennek is köszönhető, hogy a szám szerinti versenyben az országos lista első helyén állnak. Ezt mindenki elismeri. Annál többen vitatják viszont, az egyes szaktudományok arányát. Arra hivatkoznak, hogy a néprajz a régészet, a história háttérbe szorítja a mostohagyermeknek számító t érmés zettudorj :á nyokat. . Ilyen mereven fogalmazni persze túlzás, az is tény vi- . szont, hogy az észrevétel > mégó. jogos. Igaz, a gyöngyösi M:ttia Múzeum elsősorban természettudomány profilú, $ gazdag anyaga a rends ?res gyűjtőmunka ré1 vén folyvást gyarapszik. Keli is ez, mert Egerben más a helyzet: itt a humán oldal dominál akárcsak Hatvanban, s a megye egyéb — tárnámét ai, a hevesi, a kis- nánai. a bélaőstialvi, a pará- di, a verpeléti, a mikóíalvi — mó 11 is közgyűjteményeiben Kétségleien a ré- g?I, a képzőművészet, az v : dalom történeti kutatás, az etnográfia látványosabb eredményeket produkál mint a ifcjajésaetajdomáa^t muokálkodás, s, ezért az érdeklődés is nagyobb, s ezért listavezető — legalábbis pillanatnyilag — a humán ágazat. Igen, az egri vármúzeumot évente négyszázezer turista látogatja, míg Gyöngyös csak negyvenezer látogatóval szerénykedhet. .4 statisztika mégsem érv. Nem, mert más lenne a helyzet, ha az ottani rangos állandó kiállítás Egerben kapna helyet. Más szóval: a vár vonzóereje nagyobb. Ezért kellene lehetőséget adni, hogy itt is bemutatkozzék, méghozzá reprezentatív formában, a természettudomány. Any*ag van, gyűlt és gyűlik. Lehetne belőle színes, közonségvonzó kollekciót válogatni. Van ugyan a várudvaron egy mini szabadtéri „kiállítás” — nem is olyan régén „nyílt” —, ez azonban paródiája minden jobbító elképzelésnek. A szétszórt ősi kövületek magyarázó szöveg, felirat nélkül összehordott ócskaságnak tűnnek a laikus számára, ha ugyan észreveszi őket. Nem ezen az úton kellene járni Egerben, hanem több pénzt, s az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet fordítani a természettudományos kutatómunka produktumainak népszerűsítésére. Nem elvont okoskodás ez, nem a szakemberek siráma, hanem nagyon is reális igény, hiszen korunkban egyre nagyobb szerepet kapott, kap a természettudomány. Erről győzne meg egy nagyobb szabású felmérés — ilyen naég nem készült — ezt mondaná el a látogatók nem kis része. Érdemes lenne tájékozódni, mert az információk segítenék a megyei múzeumi szervezet vezetőit a tervek, a fejlesztési elképzelések, a kiállítási ötletek megválogatásában. Jó volna egy ilyen felmérés, csak éppen szakember, népművelő nincs, aki főállásban nemcsak ezt oldaná meg alkalmanként, hanem segédkezne a még hatékonyabb tárlatvezetés megvalósításában, a kiállítási anyagok rendezésében, „tálalásában”, az ismeretterjesztő munka szervezésében, lebonyolításában. Rajta is múlna, hogy gyarapodjék a múzeumi tevékenység iránt érdeklődők száma, hogy mind többen ismerjék meg a legújabb eredményeket. Mindez státusz, mindez forint kérdése. S ha már a pénznél tartunk, érdemes itt tovább is időzni. A Heves megyei Múzeumi Szervezet évi költség- vetése 3 millió 350 ezer fo- ■y rint. Nem kis összeg, ám a sokirányú feladat, tevékenység finanszírozására mégis kevés. A legnagyobb gondot az egri vár jelenti. Méghozzá egy sajátos szituáció miatt, amire így kérdezhetnénk rá: vagyon-e 110 millió? Ennyit ér ugyanis a kazamatákkal, falakkal, bás Hyákkal, épületekkel együtt a várkomplexum. Ma már jóval többet is, mert a szakemberek nyolc évvel ezelőtt értékelték fel. Ezt a száztíz vagy mú< több milliót azonban a- hivatalos, országos pénzügyi szervek nem isme rik el vagyonnak. Nem is szerepei a vagyonmérlegben. Következésképpen mint nem létezővel nem iá törődnek. s karbantartásra nem ad pénzt a Pénzügy minisztérium. Az Országos 'Műemléki Felügyelőség ugyan kinyitja pénztárcáját, amikor, feltárásokról, helyreállításokról van szó. Épül is, érdekesebbé. szebbé, látványosabbá formálódik évről évre a vár. A feltárt, a felújított, helyreállított egységek karbantartására azonban már senki sem ‘biztosít forintot, erre a kö 1 tségvetésből kellene áldozni, csak éppen nem futja. Lenne pénz, ha az illetékesek elismernék, hogy a már említett 110 vagy még több millió valótoan vagyon, ha a vagyonmérlegben szerepelnének a kazamaták, a várfalak. Ez ma még csak paradox szituáció, de évek múltán egyre aggasztóbb gonddá válik. Meg kellene találni a megoldást, minél hamarabb. Sokat jelentenek a kisebb tételek is. Pillanatnyilag — legkésőbb a jövő év elejétől végképp aktuális lesz — kellene plusz négyszázezer forint. Vitrinek vételére, két új státusz fedezésére, a takarítás, a parkosítás költségeihez. Valószínű, hogy a megyei tanács nem fukarkodik, s mint már annyiszor, most is bizonyítja, hogy mennyire szívügye a megyei múzeumi szervezet munkájának támogatása. Az erre áldozott forintok ugyanis nem vesznek kárba: kamatoznak a fokozódó turistaforgalomban. s a pénzben nem mérhető ismeret- terjesztésben. Pécsi István HAfttÓN t|TV/W. Belülről, mint csirke a tojás héját, úgy törte át a burkot, ami körülvette. Hóna alján és nyakgyűrődései - ben végigfolvtak az izzarl- ságcseppek. A párkányon nagy folt sötétedett, mintha izmo6 testével köre préselte volna árnyékát. Körülnézett. A napsugarak .dcrel&aQapen ettek * Lóidét. Fehér volt az. ég és fehér a víz tükre. Zsokésapkás öregek ültek a fák, alatt. Féltették a fejüket a kora délutáni naptól. Egy kisfiú sár- . ".agerezdes labdáját visszapörgette a víz felől fújó szél. Forrón sütött 'a náp, de nem törődött vele, ott maradt a párkányon ülve. Később nagyot ásított, de qyuilózfcfldáaca. mar nem JUKedd: a színházé • Régi újságíró-szerkesztő szabály, úgy készíteni az újságot, hogy az olvasó hu- nyott szemmel is tudja, melyik rovatot, melyik oldalon és melyik nap találja ott, ahol már megszokta. A televízió, ez a minden újságot magába foglaló furcsa „'sajtótermék” is örvendetesen kialakította a maga naprakész profilját, jobbára tudja már a kicsit is odafigyelő televízipnéző, hogy például pénteken, este rendszeresen „saját” produkciót sugároz, premier van a képernyőn. A kedd a színházi közvetítéseké, mint ahogyan a csütörtök a folytátásos tv- filmeké — általában. Most essék szó ezekről a keddi napokról. Szóltunk, szóltam már e rovat hasábjain a televízióval kapcsolatos és kimeríthetetlen témák számosáról, itt1 az ideje talán, hogy ezekről/a keddi napokról is szót ejtsünk. „Eredeti” produkció-e a színházi közvetítés a televíziósok munkájában? Egyáltalán ésszerű, értelmes dolog-e csak azokat a műsorokat értékelni, amelyek a televíziósok közvetlen" alkotó munkája során jöttek létre? S egyáltalán van-e helye a színháznak, a színházi előadásnak a képernyőn? Hiszen a rendezés, a játék, a díszletek, dramaturgia a színpadra készült, ott hat a legeredetibben. Elöljáróban is: mindaz, ami a képernyőre kerül, valamiféle formában eredeti produkció. Ha másképpen nem, hát úgy, hogy még a régi filmet is például, hozzáértő szakemberek válogatták ki tucatnyi másból, az adott műfaj lehetőségeihez, s a belső igényekhez, növekvő műsoridőkhöz mérve. Különösen egyéni produkciónak kell tekinteni egy színházi előadás közvetítését is, amely nem egyszerűen technikai kérdés — az is természetesen —, hanem rerídezői. szerkesztői, egyszóval alkotói munka. Egy kicsit távol álló példával jobban megvilágítva a dolgot: a labdarúgás nem a televízió számára ..készül”. A pályán lejátszódó események közvetlenül é§ elsődlegesen a pályán otttartózkodó számára megalkotott dráma, vagy komédia. Mégis az operatőri munka, a hozzáértő rendezés a kommentátor milyensége sokszor izgalmasabbá, érdekesebbé teszi az otthon papucsban ülők szamára a kiUdelmet. mint a lelátók nézői számára. A színházi közvetítés tér tott ideje, mert a vonalat kezén állva lépte át egy tetovált karú artista. A légtor- nasz mesterség összes fortélyát csillogtatva ment végig az úton. majd a kőpárkányon. Könnyedén lendült át az útját keresztező összes korláton, ég felé tartott zárt labakkal állt meg a vízhez vezető lépcsők legalsó fokán. Az artista láttán egyetlen pillanat alatt rázta le magáról a kábító napsugarakat és hirtelen elhatározással kézre állt. Óvatosan, erejét beosztva indult el a keskeny kőpárkányon a lépcsők felé. Az artista viselkedésében megnyilvánuló szakmái gőg, a fölényes mosoly, a profi nagy magabiztossága ingerelte fel. Tótágast állva pillantotta meg a legszebb lányt, aki a gyékényen hasait és képes újságot 'lapozgatott. Talora ugrott, odament hozzá, bemutatkozott: — Kagyur vagyok! • , — Kagyut'? — kérdezte döbbenten a lány. — Így hívnak! — felette határozottan, majd hozzátette: — Nem tetszett a nevem, amit a keresztsedben adta*... Nem fejezte ki egyéniségemet! — Érdekes! — Téged hogv hívnak? A lány nevetett. — Király nőnek!... Ugyanazért, amiért téged Kagyurnak. Tetszettek egymásnak. Kagyurnak a lány, mert nagy kerek szemei voltak és fehér fogakkal narapdálta a napszemüvege szara!i..a lajjj-Aak mészetesen nem labdarúgómérkőzés. Azt az élményt, hogy előttem, élő ember lelki folyamataiban, néha. fizikai produkciója folytán történik, formálódik az esemény és benne az ember, azt semmi sem pótolhatja. A közvetlen kontaktus, a nézőtér fojtott atmoszférája, derűje, vagy körínyei, a színpadi élei hitelessége az élő színház utolérhetetlen vará- • zsa. Ez tény! Ám tény az is, hogy ügyes televíziós rendező, jó operatőrök. és jó színészek — egyszerre tudnak játszani a nézőnek és a felvételező kamerának is — élménnyé ma- gasztosíthatja az egyébként konzerv műsort. De tény az is, hogy sokaknak nem adatik még meg ebben az országban, hogy akár csak időről időre is eljussanak színházba, hogy képük és fogalmuk legyen a színházi élet hazai és nemzetközi eseményeiről, hogy egyáltalán láthassák korunk jelentős színészegyéniségeit, akikről pedig sokat hallhatnak, olvashatnak. És nem utolsósorban különösén tény az is, hogy — ha természetesen jogos színházművészeti és anyagi megfontolásokból későbbi időpontban is —, egy-egy kiemelkedő, színházi produkciót milliók közkincsévé teheti a képernyő. Mert képzeljük csak el -a lehető legegyszerűbb számítás szerint is, mennyien láthatják, vagy láthatták Pás- kándi Géza romániai magyar író nagy erejű, ízig-vérig a mához ’és a máról is szóló történelmi drámáját? A Pesti Színház lehetőség szerinti előadásaiban legfeljebb ötezren, vagy tízezren! Mi ez ahhoz képest, hogy zu elmúlt kedden minden bizonnyal legalább egymillióan megtekintették ez a remekbe sikerült drámát és elsősorban Básti Lajos és Darvas Iván magával ragadó alakítását. Hány éVig kellett volna játszania a Pesti Színháznak, hogy ennyi néző „tulajdona” legyen a nagyszerű élmény?! Éppen ezért és igen nagy a televízió felelőssége, hogy milyen színházi előadást emel át a szükebb színpadi világból a kamerák milliós nézőjű világába? Igaz, gyakran küldetése is van a ka- meráhak: vidéki színházi életről híradást és vallomást tenni például. De küldetését is teheti igényesen, mint ahogyan általában igényesen is teszi. Ügy vélem, a keddi napok eddigi sora, a legutóbbi Vendégség című dráma bemutatója is igazolja: nemcsak helye van, de nélkülözhetetlen a színházi közvetítés a televízió műsorában. Gyurkó Géza Keddtől — vasárnapig Mit ígér a televízió , a jovo hetre f Szeptember 11-én. kedden a Tv galériája Pető János miskolci ' grafikusművész munkásságát ismerteti. Szerdán A nők fóruma jelentkezik, témája ezúttal: az elvált asszonyok és a férfiak társadalmi és anyagi helyzete, gyermekeik sorsa. Csütörtökön az Országutak című NDK-filmsorozat IV. része után a Kék fény adása jelentkezik. Pénteken „Nemzetközi munkamegosztás és kooperáció” címmel riportfilm számol be a hazai, licenc-vá- sárlásokról, a járműprogram megvalósításáról, fejlődő nemzetközi gazdasági kapcsolatainkról. Szombaton indul ..A cimbora” című gyermekeknek Kagyur, mert magabiztos fölénye kisfiús izgatottsággal párosult. 1 — Gyere a vízbe — javasolta a lány. t — Megvárlak, Királynő — felette Kagyur. Végighasalt a gyékényen és a szép, karcsú lábak után nézett. A parton megnőtt a fák árnyéka, majd lassan besötétedett. — A rakéta! Nézd a rakétát! — kiáltott fel tánc közben Kagyur, megszorítva a lány karját. A hangszerek egymás1 után hallgattuk el, csak a dobve- rók peregtek tovább, kitörve a zongora és gitár igájából, hogy vad szertartással üdvözöljek a felvillanó fénycsóvákat. Azután tiz-nzenkét üstökös fúrta bel? magát a sötét égbe. majd szinte hallani lehetett sercegésüket, ahogy, a vízbe csapódtak. szánt irodalmi magazin. Százéves a „Majális” — ez a címe a Szinyei Merse Pál hires festményéről készült képzőművészeti kisfilmnek. Este a Tv Kabárészínházá- nak szeptember^,.adása után az Interfórum -fftlaestjének második részét viszik képernyőre Vasárnap délelőtt a Bartók Színház művészeinek előadásában — felvételről 1 — a „Brummogó és a dinnye” című mesejátékot közvetítik. Este a Nemzeti Színház művészeinek előadásában Peter Luke VII. Hadrián című drámáját vetítik Kálmán Györggyel a címszerepben. Az előadás rendezője Marton Endre. (MTI) k vsaa/v^aaaa/n/naa/vvvvaaaaaaaaaaa*» — Milyen szép — mondta sugárzó arccal a lány. Kagyur megjegyezte: — Te vagy a szép!... A nyak vonalad. a profilod ... Fordulj felém! Minden színedet látni akarom . — Festő vagy? — kérdezte a lány. Kagyur a fejét rázta. — Hát mi vagy? — Kagyur vagyok és ha úgy tetszik, ez a foglalkozásom is — felette és nem magyarázkodott tovább. — Menjünk a mólóra — ötlötte hirtelen. Meg sem várva a lány beleegyezését, felugrott, megkereste a hajlott hátú pincért és kifizette a sört, a limonádét. Végigsétáltak a parton. Kagyur átfogta a lány. vállát. Az egyik fa alacsonyan nőtt ágai alatt meg akarta csókolni. A lány elfordította a fejét. A gáton emberek álltak es az öböl túloldalára szegezték tekintetüket. Az egyik part- menti pádon két öreg ült. Ugyanazok, akik délután a strandon tapsoltak a kézen álló artistának. Sapkátlan, kopasz fejük fényforrásként világított. A'lány és Kagyur közvetlenül a pad mögött álltak, így hallották beszélgetésüket. — A harmincas évek valamelyikében bukkant fel az egyik divatos fürdőhelyen a tengerből a hatalmas, hajó nagyságú szörny. Állítólag az újságirók a saját szemükkel látták. Néhány nap múlva szájtátók ezrei lesték a világcsodát. .. liolyialpik^ l i
