Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
... hogy te, kedves olvasó, aki most e cikk olvasásába belekezdesz: meg fogsz halni. Velem, együtt. Azt nem tudom most megmondani, hogy melyikünk hal meg előbb, de halálunk nem lesz természetes halál, csak egy a bizonyos: meghalunk! Te valószínűleg 1974. tavaszán, úgy május táján, én előreláthatólag 1975. nyarán, úgy augusztus elején. Vasárnap este halunk meg mind a ketten, amikor a kellemes hétvége után, nem éppen csiga tempóban, de nem is ész nélküli vezetéssel igyekszünk hazafelé gépkocsinkkal. Meghalunk, viszonylag fiatalon. Statisztikailag kimutatható. Törvényszerű ez! Meg kell halnunk. S ez olyan biztos, mint ahogyan a kegyelmet elutasított is meghal hajnalra virradóra a hóhér kezétől. Az a halálra ítélt szemtől szembe fog majd állni a bíráival, hóhérával, de nekünk még bí- ránk se lesz, hiszen mi nem követtünk el semmit, következésképpen még hóhérunk arcát sem fogjuk látni: csak ait a gépkocsit, amely nekünk, vagy belénk rohan olyan váratlanul, hogy sikoltani is csak hörgésbe fúlóan tudunk, A kép, amit itt lefestettem, a jóslat, amit megjósoltam, a statisztika, amire hivatkoztam — kegyetlennek, hogy ne mondjam, már inkább morbidnák tűnhet. De nem az! A magyar közutakon száguldozó kevesek — hangsúlyozom: kevesek! —, miatt statisztikailag kiszámítható, hogy a gépkocsi-tulajdonosok hány százaléka lesz a halálé, s legfeljebb csak az (a kérdéses, hogy ki az előbbi és ki az utóbbi, én-e, vagy te, de a halottak száma, ha közutaink moráljában döntő változás nem következik be —j, pontosan kiszámíthatok, Az előre megtizedelt hadsereg. A közlekedés ma még élő halottjai ott autóháznak gyanútlanul kedvesükkel, családjukkal, munkatársaikkal, az országúton gyilkosaik között Az ítélet a statisztika ítélete már kimondatik tójuk. Az utcán, ha valaki belém köt félreléphetek, A kocsmában, ha valaki hangoskodik, kivezethetik. Elkülönítik a garázdát a békés, szórakozni vágyó embertől A közúton ez lehetetlen. A gyilkos és az áldozat együtt halad a forgalomban, talán egymás mellett itták meg feketéjüket vagy egymás Után tankoltak a benzinkútnál, hogy aztán elindulva az országúton, az egyiknek az a vesztőhelye, a másiknak gyilkolása porondja legyen. Az országút az út, ma már régen nem a versek, a romantikus regények kanyargó csíkja, amely valahová a végtelenbe fut. Az országút valahonnan indul, valahová tart: az országút üzem. Az emberek ennek az üzemnek, az országúinak görgőcsapágyait az autókat kezelik. A legkisebb hiba, megtorpanás, s megáll az üzem, vagy legalábbis akadozni' kezd. A közlekedési szabályok nem is szabályok voltaképpen: a közlekedés technológiáját írják elő. Gyártás- technológia és munkavédelem, gyártmány- és munkásvédelem. És ha jól belegondolok, ma is és még mindig és továbbra is a technológián van a fő hangsúly nálunk a közlekedésben. Más szóval a KRESZ szabályain, a karburátor és a fékrendszer titkain. Igaz, aki nem ismeri a technológiát nem tud gyártani sem, aki nincs tisztában egy üzem szabályaival, azt nem szabad beengedni az üzembe. Am a közlekedés üzemében is az emberért és az emberrel történik minden: az emberért van a KRESZ, s az utakon, az autókban, a motorkerékpárokon az ember közlekedik. És ha nagyon szívósan, nagyon következetesen, szellemi, erkölcsi ráhatással — büntetéssel is persze! —, és már igen korán, talán már az anyaölben kezdve, nem oktatjuk és neveljük humánumra az embert —, teljesen felesleges bármilyen előírás, bármilyen KRESZ- tábla. Most háromszázvalahányezer gépjármű-jogosít- ványtulajdonos van az országban. Néhány év, egy évtized sem kell tán, s a milliós nagyságrendet is eléri ez a szám. Törvényszerű-e, hogy a gépkocsik boldog tulajdonosai számával együtt növekedjék a gyilkosok és az áldozatok száma is? Törvényszerű-e, hogy törvényszerű legyen, statisztikailag, matematikai megközelítéssel pontosan kiszámítható legyen, hogy mikor halok meg én az országutakon és mikor te, aki e sorokat olvassa? Nem, semmiképpen nem lehet törvényszerű! Mert ha a halálnak,, az ilyen halálnak van is matematikai modellje, kell lennie és van is olyan matematikai formula, statisztikai számítás, amely módot ad a gyilkosok kikerülésére. A kevés számú agresszív jogosítványtulajdonos kiszűrésére, azok kiiktatására a forgalomból, akik közlekedési eszközök helyett fegyverviselési engedély nélkül fegyverként használva gépkocsijukat, ártatlan embereket ölnek tavaszról, életről beszélő májusi ég alatt. Fogjunk össze ellenük, mi: te, meg én. önvédelemből! Hogy ne haljunk meg egy májusi, egy augusztusi vasárnapon, amikor egyformán tükrözné vissza már üvegszemünkből az ég .végtelen kékjét: a semmi! WiVA^V.'., VSVVWv .A/.VV V\AA!VWWVVW%0/W*SAAiV»\ft..Wv^'/» A közlekedési rend őre Moszkvából, CFotoi X. Ribcsinszkij) ORSOVAI EMIL: Naponta megszületni Naponta megszületni. Ronthatatlan egészséggel világra jönni reggel álom-ölből. Mindig új tükörbe nézni ámulóan. Mosdani új szavakkal. Később egész nap tenni, lenni. Roppant valóság-terheket emelni, azt keresve, mi jól tudott már. de még telhetetlen. Az óra mutatóját lesni nagytitokban. Es éjjel pusztulni végül, mint a lepke mi egy napig száll, boldog- öntudatlan, aztán, — célja-betöltött tetem, milliónyi — súlytalan hullni lágy vizekre. Vigyázat művészet! Vigyázat gyerekek SzergeS Obraaeorot* a moszkvai Állami Bábszínház művészeti vezetőjét nem kell bemutatnunk- Ob- razcov gyakran szól korunk egyik legfontosabb kérdéséről, a gyerekek és serdülők esztétikai neveléséről. Az alábbiakban rövidítve közöljük e témáról legutóbb megjelent cikkét, A MESÉK VALÓBAN A GYERMEKHEZ SZOLNAK? Egy műalkotás érzelmeket ébreszt Ha nem ezt teszi, akkor vagy nem nevezhető műalkotásnak, vagy nem a megfelelő közönséghez szól. Semleges érzelmek nem léteznék, csak. pozitív, vagy negatív érzelmek vannak. Azt mondják, a művészet nemesít, de ez nem igaz. Jobban mondva csak részben igaz, mert a művészet rombolhat is — gyűlöletet, szadizmust, sovinizmust és embergyűlöletet egyformán ébreszthet. A művészettel minden elérhető, és minél jobb alkotásról van szó, annál nagyobb az általa elérhető hatás a jó vagy a rossz, a pozitív vagy a negatív irányába Különösen érvényes ez a gyermekdarabok vagy gyer- mekfilmék íróira. Nem általában gondolok itt gyerekekre, hanem valamely meghatározott életkor képviselőire. Felnőtt közönség esetén öt év korkülönbség nem számít. Ugyanazt a darabot ugyanúgy élvezi egy 20, egy 25 és egy 30 éves nő vagy férfi. De az öt, a tíz és tizenöt éves fiú három teljesen különböző világ — még akkor is, ha testvérekről van szó. Lehetetlen tehát nem figyelembe venni a korcsoportokat és általánosságban gyermekirodalomról beszélni. Az emberek azt gondolják, hogy a mesejátékok a gyermekhez szólnak, ez azonban téves elgondolás. A mesék többsége egyáltalán nem alkalmas a gyerekek számára. Ugyanez vonatkozik a tanmesékre, melyeket kivétel nélkül felnőtteknek szánnak. Akkor pedig miért olvastatják a Grimm-testvérek, vagy Perrault meséit a gyerekekkel? A bábszínházban megnéztem egyszer a Piroska és a farkast, az egyik legnépszerűbb gyermekmesét. A nézők öt-, négy-, sőt hároméves gyerekek voltak. El lehet képzelni, milyen félelmetes jelenetek elevenedtek meg a színpadon! Messze félelmetesebbek voltak, mint mondjuk a Otelló a felnőtt közönség számára, hiszen ők tudják, hogy a színész halála nem „igazi halál” __ S ott, a bábszínházban, ahol nincs mért sírni, hiszen semmi sem valódi, a kislány is és a farkas is csak bábok, valami hihetetlen dolog történt. Abban a percben, hogy a farkas megmozdult, és kitátotta a száját, élővé és valódivá vált még a hatévesek számára is. És ez a félelmetes szörnyeteg a gyerekek szeme láttára felfalta a nagymamát. Hogy lehet ezt színpadon bemutatni azoknak, akiknek mind van nagymamájuk?! A félelem hulláma vonult végig a nézőtéren, és félelem ült a gyerekek szemében, akik közül ennél a jelenetnél sokan eltakarták a szemüket. Mindenkinek, aki a művészetet mint eszközt használja a gyermeknevelésben — legyen a színházigazgató, író, irodalomtanár, gyermekkönyvek illusztrátora, gyermekművészeti csoportok vezetője, vagy egyszerűen apa, illetve anya, aki így vagy úgy kapcsolatot teremt gyermeke és a művészet között, aki könyveket vásárol neki, együtt nézi vele a televíziót és színházba viszi — tudnia kell, hogy az esztétikai nevelés a művészet megértésének az eszköze; a művészet maga pedig eszköze az esztétikai nevelésnek. Annak pedig, aki a gyermek és a művészet között közvetít, mindenekelőtt nevelőnek kell lennie. MILYENEK A FELHŐK? Amikor a gyermek olyan nagy hatású művészettel találkozik, mint az irodalom —, bizony sok veszélynek van kitéve. Ezen az irodalomnak a szellemre és a puszta biológiai érzelmekre gyakorolt nagy hatását értem. Ezek. a találkozások rendszerint szervezett formában történnek, előre megtervezett módszer szerint és rendszerben zajlanak le. Az irodalomtanítás tematikáját követve a tanárok gyakran megfeledkeznek arról, hogy az irodalom nem csupán tantárgy, mint az algebra, a kémia, vagy a földrajz; ezek bizonyos mennyiségű információ. azaz tudásmennyiség szolgáltatásán kívül nem hatnak a szellemre és az asz- szociatív érzelmekre. Az irodalom mindenekelőtt műveszet, nagy erejű eszköz, amelyet az író egy meghatározott korosztálynak szán azzal az elgondolással, hogy a nyelv, amelyet műve megírásához választott, olvasói számára érthető legyen. Mert egyébként műve pusztába kiáltott szó marad, vagy merőben más értelmezést kap, mint ami az író szándéka eredetileg volt. Az irodalom tanárának az irodalmat mindenekelőtt nevelési eszköznek kell tekintenie. Éppen ezért a tematikát nemcsak a történelmi következetesség alapján, hanem a gyermek korát is figyelembe véve kell összeállítani. És talán kevesebbet kéne olvastatni a gyermeket; sokkal inkább meg kell tanítania látni, megfigyelni, elmesélni, leírni és összehasonlítani. Enélkül nem lehet az irodalom szeretetét tanítani. Ha valaki meg akarja érteni azt, amit olvas vagy lát, tisztában kell lennie azzal, hogy az irodalmi hősök nem az égből pottyannak, nem pusztán a képzelet szülöttei, hanem az életből merítettek, hogy ezek a hősök mellettünk, körülöttünk élnek — tanulja meg felismerni őket. Ha egy fiút vagy egy lányt nem érdekli, milyen alakú a felhő; hogy oly an-e mint egy elefánt, vagy mint a víz felületén összefutó szappanhab; olyan-e, mint a madár tolla, vagy mint egy öregember szakálla, akkor annak sincs értelme, hogy elvigyék a Tretyakov képtárba vagy az Ermitázsba. Az ilyen gyermek semmit sem fog érteni Renoirból. vagy Leonardó- bóL Az ilyen gyerekből hiányzik az asszociatív képzelőerő, enélkül pedig lehetetlen belépnie a művészet világába. És nincs olyan ember, — legyen az gyermek vagy felnőtt —, aki valamit is értene az irodalomból e képesség nélkül. Minden esztétikai nevelés az asszociatív képzelet kialakításával kezdődik. Enélkül hogyan élveznénk Turgenyev, Tolsztoj vagy Puskin tájleírásait? Nem az a célom, hogy tanácsokat adjak az irodalom tanításához. Azt akarom csak mondani, hogy az irodalom és az élet egységének érzékelése nélkül és anélkül, hogy érdeklődjön az élet dolgai iránt, melyben él, a tanuló sohasem lesz képéé igazán érteni az irodalmat. VIGYÁZAT, MŰVÉSZET! Most néhány szót az amatör színjátszásról, az énekkarokról és tánccsoportokról, melyek szintén nagy szerepet játszanak a gyermek esztétikai nevelésében. A színészi mesterségnek van két egymással teljesen ellentétes útja. Az egyik az, amikor a színésznő a kezét, a lábát, a szemét és a szívét használja fel eszközül Júlia szépségének megmutatásához. Ez a művészi út. De van egy másik, amikor Júlia segítségével akarja megmutatni keze, lába, szeme vagy a szíve szépségét. Ez nem más, mint a színésznek önmagát való árusítása, a művészet prostitúciója. Olykor a színész öntudatlanul cselekszik így és bizonyos nézőknél sikerre talál, de-az ilyen-magamutogatás fokozatosan felemészti tehetségét. Soha nem szabad elfeledkezni arról, hogy az őszinteség elengedhetetlen eszköze az előadásnak. Ha ez eltompul, s már nem fegyver többé, hanem értékcikké, használati tárgy- gyá válik, akkor a színész már nem rendelkezik többé művészi fegyvereivel. Mindez persze nemcsak a színészre vonatkozik, hanem a rendezőre, a művészre és az íróra is. Mindenkinek ismernie kell ezeket a „veszélyeket”, aki a művészetet használja a gyermeknevelés eszközéül. Ha a szerepek kiosztásánál csak a külső megjelenést veszik figyelembe, az egyszerűen bűntény az én szememben. A gyereket meg kell tanítani, hogyan építse föl, hogyan „teremtse” meg a jellemet. Még jobban ki vannak téve a gyerekek ennek a veszélynek a különféle vetélkedőkön, — rendezzék azt a legjobb táncos, a legjobb rajzoló, vagy a legjobb festő cím megszerzéséért. A hiúság veszélyes, gyakran gyógyíthatatlan betegség. Tudósokat, politikusokat, művészeket és színészeket egyaránt tönkretehet.. Ennek a tulajdonságnak csak a sportban, különösen a hivatásos sportolásban lehet pozi. tív, ösztönző szerepe. A művészetben azonban, különösen ha gyerekekről van szó, a hiúság olyan valami, ami kiégeti, tönkreteszi még a legnagyobb tehetséget is. Mégis, gyakran a gyerekeket ennek egyenesen az ellenkezőjére tanítják; arra, hogy „önmagukat szeressék a művészetben?!” „Itt vagyok én — a legjobb, a legtehetségesebb”. Éis erre a gyerekeket a szüntelen művészeti vetélkedők, a tehetségkutató versenyek és szüleik ostoba büszkesége tanítja meg! Vigyázat — művészet! Vigyázat — gyerekek! (Fordítottat ZsengeUér Annamária)
