Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

Cenfenáris ünnepségre készül Hatraii ®^F magyar Seia wei 1 zer-k 11 # aló A hatvani kórház tudomá­nyos tanácsa tizenkét eszten­dővel ezelőtt vette fel a No- bel-díjas, világhírű orvos, Al­bert Schweitzer nevét, s az­óta számtalanszor tanújelét adta, hogy törekvéseiben, munkájának szellemében hű­séges a névadóhoz. Évek so­rán e tudományos tanácsból nőtt ki dr. Oláh Vilmos se­bészfőorvos. a schweitzcri gyógyítóid,eál jeles hazai kö­vetője, s talán mindmáig az egyetlen magyar orvos, aki munkásságának, er ergiájának jelentős hányadat fordítja arra, hogy a nyolc esztende­je elhunyt nagy humanista férfiú életének, tevékenységé­nek mozzanatait felkutassa, s írásműbe foglalja. Emlék­ülés után, a kastélykórház dísztermének asztalánál be­szélgetünk Oláh Vilmossal, Az első találkozás —. feleségemmel, még az 1950-es évek végén, Buka­restben jártunk, s az egyik üzlet kirakatában felfedez­tem Götting könyvét Albert tíchweitzerről. Német nyelvű kiadás volt, de megvettem, elolvastam. S e találkozás nyomán kezdett fölsejleni bennem, hogy íme, itt az a tudós, az a filozófus, az a gyógyító, akit fiatal orvosként példának elképzeltem, akinek humanizmusa összecseng a bennem munkáló Indulatok­kal — kezdi emlékezését a szikár, szemüveges, deresedé hajú főorvos. '— Attól a pil­lanattól minden érdekelt, ami csak Schweitzerrel volt kap­csolatos. Könyveit, a róla szó­ló írásokat, orgonamuzsikájá­nak felvételeit kezdtem gyűj­teni, tanulmányozni. Majd feltámadt bennem a vágy, hogy megismerjem életének színtereit, kijussak Gabon- ba, az őserdei Lambarane- kórházba, s az ó oldalán dol­gozzam. Írtam is néki. Vá­laszlevelével könyvei érkez­tek messzi Afrikából. S vé­gül az üzenet, hogy elfogad, hogy - vár reám... Aztán 1965. szeptember 4-én, éjszaka, a világ rádióállomásai szétszór­ták a hírt a négy égtáj felé: Schweitzer halott... Megren­dültem. Nem csupán elvesz­tése miatt. Hanem úgy érez- nem, hogy a kilencven éves korában elhunyt nagy ember­rel együtt vége az ügynek is, amit életre csiholt, aminek lángját ötven esztendőn át védte, oltalmazta, összeomlik Lambarene, s a gondolat, amely annyi európai embert felsorakoztatott az elmara­dott hépek megsegítésére, az afrikaiak között pusztító be­tegségek gyógyítására... Egy kései utód, egy másik elzá­szi, Ellenbrook azonban áthi­dalta a bajokat, a világ kü­lönböző egészségügyi szerve­zeteit megnyerte Lambarane ügyének. így ma is él, fejlő­dik a 800 ágyas kórháztelep, s évről évre ezrével adja vissza az életnek a fekete földrész pusztulásra kárhozta­tott jait. Schweitzer arca Vannak orvosok, akik nem sokra becsülik a kiváló ember gyógyító tudományát, Zeneesztéták orgonaművészi képességét taksálják alá. A filozopterek, elveivel nem ér­tenek egyet. Sok dogmatikus pedig, istenhívő volta miatt képtelen személyével kiegyez­ni. Mi erről a kutató véle­ménye? — A törpék mindig irigy­kednek az óriásokra... De, komolyra fordítva a szót: na­gyon nehéz Schweitzer igazi ar"át megrajzolni.! Én az ő nagyságát, kiválóságát abban látom, hogy a sok irányú ér­deklődést, tudást, ami benne felhalmozódott, egy olyan hu­mánus eszme érdekében gyü- mölcsörtette egész életén át, ami a fehér ember lelkiisme­retét igyekezett helyrebillen­teni. Halála előtt nem sok­kal. szózatot intézett a vi­lághoz, a béke megóvása ér­dekében. Van a szózatnak egy nagyon idevágó fejezete. Azt mondja Albert Schweitzer az elnyomott népekért küzdő Európára célozva, hogy mi nem jót gyakorlunk, amikor a gyarmati idők férgét, mocs­kát igyekszünk eltüntetni, ha­nem némileg jóvá tesszük el­követett bűneinket, amelyek Pisarro és Cortez gyilkos hó­dításaival több évszázada el­kezdődtek. .. A nagy huma­nista ezért szenvedte a szo­katlan klíma poklát ötven éven át. Ezért gyógyította a leprásokat. Ezért kilincselt. . Ezért hangversenyezett. Ezért hallatta szavát, ahol és ahon­nan csak remélt valamit az őeerdei kórház és a gyarmati sorban sínylődő milliók fenn­maradása, életük megváltoz­tatása dolgában, Goebbels meghívója Ahogyan dr. Oláh Vilmos elmondotta, számtalan kül­földi kutató foglalkozik Schweitzer származásának, nemzetiségének meghatáro­zásával. Franciák és németek egyaránt magukénak köve­telik, hiszen az elzászi Guns- bachban, majd Strasbourg- ban nevelkedett, ahol keve­rednek e népek, s a fennha­tóság is meg-megtört. — Schweitzer német anya­nyelvűnek vallotta magát, de franciául írt... Igazi hovatar­tozását azonban két esettel tudom legjobban érzékeltet­ni. Gabon francia gyarmat volt, s amikor az igát leráz­ta magáról, a francia kor­mány visszatérésre szólította fel a Lambarene-kórház meg­alapítóját, fenntartóját ö fütyült a kormányra, dolgo­zott tovább betegei között. A náci Németország megint sze­rette volna magához édesget­ni a világhírű férfiút. Tüntet­ni akart vele a világ előtt. Koncertkörútra invitálta 1938-ban. S a levél aláírója, Hitler jobb - keze/ így fejez­te be sormt: Ngyynémet üd­vözlettel: Goebbels. Válasz: A meghívást nem,. fogadha­tom el, közép-afrikai üdvöz­lettel: Schweitzer... A guns- bachi múzeumban eredeti ok­mányok tudósítanak mind e kiállásról, s úgy vélem, nap­nál fényesebben megvilágtí- ják Albert Schweitzer alakjá­nak, gondolkodásának lénye­gét. De ide jut el egyik szov­jet életrajzírója is, amikor nyugatnémet újságírók pro­vokatív kérdésére, a követ­kezőket mondja: Minket akármely nyugati tudós, mű­vész megítélésében nem az érdekel, hogy istenhívő vagy istentagadó, hanem; mit tesz az emberért?. \ t Egy mű, két szerző Beszélgetésünk során meg­tudtuk, hogy a gyűjtő-, ku­tatómunka, amelyet tíz év­vel ezelőtt Hatvanban elkez­dett dr. Oláh Vilmos, közös mederben folyik a Budapes­ten élő dr. Horánszky Nán- dorné tanárnő tevékenységé­vel, Ketten készülnek az el­ső magyar Schweitzer-mo- noggráfia megírására, kettő­jük közös műve tárja majd elénk mindazt, ami jellemző e rendkívüli egyéniségre, — Hogy mikor kerül köny­vesboltba a kötet? E pilla­natban 'nehéz rá válaszolni. Több kiadó érdeklődik irán­ta, de mindnek kikötései van­nak. A Zeneműkiadó Válla­lat például azt várná, hogy a kötet túlnyomó részben az örgonaművész Schweitzerrel foglalkozzék. A Gondolat Könyvkiadót inkább a filozófia érdekli. A Medicina viszont az orvos szemével láttatná őt. Egyelőre folyik a birkó­zás, majd látjuk, mire ju­tunk. Amit azonban még szí­vesen elmondok: 1975-ben lesz Schweitzer születésének századik évfordulója, s a ha­zai megemlékezések központ­jává Hatvant szeretnénk ten­ni, éppen- a róla . elnevezett tudományos tanács eddigi eredménydús munkája alap­ján. A helyi pártbizottság tá­mogatja az elgondolást, dr. Egres Jenő tudományos tit­kár, s az egész tudományos tanács áldozatkészsége pedig garancia arra, hogy két esz­tendő múlva Hatvan város méltó keretet tud biztosítani a centenáris ünnepség meg­rendezéséhez. Kívánjuk, így legyen. Moldvay Győző Üiliparadicsam, a Tisza mentén T«fnn n iritrA í.-rAvi «nárt„ 1r%4- c. Ti- maO+öttíílr * íaiTaho« frtltríl Igen a jövő ezt ígéri, még­hozzá sokezer pihenni, kikap­csolódni vágyó ember számá­ra. Üdülőtelket, hét végi há­zat, ott, ahol hazánk második nagy tava hömpölyög majd, ott, ahol dús koronajú fák nyújtanak menedéket a ká­nikulai Nap elől, ott ahol strandok, gondozott parkok, sportpályák létesülnek. Üdülőparadicsom lesz ez a javából, megkísérti még a Balaton kitartó szerelmeseit is. Mindez a távlat, de hol tartunk ma? Egyenlőre csak a Nap tűz, méghozzá kánikulai erővel. Kisköre olyannak tűnik, mint évekkel ezelőtt, tikkasztó nyári délutánokon. Mintha el sem készült volna a grandió­zus méretű vízlépcső, mintha az emberi akarat parancsára nem is új medrében folyna a megzabolázott Tisza. Aki elő­ször jár itt, s látja az újabb festésre váró sápadozó házak homlokzatát, az árokpartok esőért sóvárgó sárguló gyep­szőnyegét, az bizony nehezen tudja elképzelni, hogy öt, tíz év múlva új arcot ölt itt minden. Az emberek azonban or- szászerte értesültek — a rá­dió, a televízió, a sajtó jóvol­tából — a hírről, s ők nem a múltat látják, hanem a jövőt. Talán ezért nem maguk jöt­tek, hanem jelentkeztek. — Nem múlik el nap, hogy valamelyik telekigénylő ne írna. Kevesen tudják, hogy nálunk hiába kopogtatnak. Hiába, mert a kormányhatá­rozat szerint Kisköre a válla­lati üdültetés centruma lesz. Ez szerepel a regionális ren­dezési tervben: a különböző üzemek húsz hektárnyi terü­leten háromezer dolgozó pi­hentetését, szórakozását biz­tosíthatják rendszeresen, — tájékoztat Vízi Gyuláné vb- titkárhelyettes. — S mj lesz a rosszul ér­tesült jelentkezőkkel? — Minden levélre válaszo­lunk, s megírjuk, hogy pró­bálkoznak a szomszéd közsé­gekben, ott számbaveszik igé­nyeiket. — Érdeklődnek a vállala­tok is? — Néhányan már bejelen­tették igényeiket. Üdülőépí­tésre kért telket a HVDSZ Csongrád megyei Bizottsága, a Heves megyei Állami Épí- tőiprai Vállalat, a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ, a Gyöngyösi Agromechanikai Ktsz, a Sze­gedi Fémipari Vállalat. A kiskörei tanácsnál hiába kopogtató „maszekok”, meg­kapva az értesítést ismét tol­lat fogtak, s próbálkoztak Ti- szanánán, Űjlőrincfalván, Sa­rudon. Kövessük őket. Első állo­más: Tiszanána. Aki informál: Visnyóczki Antal vb-titkár. — Határunkból nyolcvan hektárnyi lesz az üdülőterü­let. Ebből nyolcvan négyszö­göles telkeket hasítunk ki az igénylők számára. Jelentke­zőkben nálunk sincs hiány: kéréssel jöttek nemcsak a megyéből, hanem Budapest­ről, Dunakeszi "ól, Kenderes­ről, Jászberényből is. Pilla­natnyilag csak azt tehetjük, hogy számhavesszük az igé­nyeket. Az üdülőkörzet még nagyon távoli téma, amíg megvalósul addig bizony akad tennivaló bőven. Mindjárt a pénznél kötünk ki. S ez nem véletlen, mert sok milliós beruházásról van szó, olyan horribilis összeg­ről, amelynek töredékét sem képes előteremteni a tanács. A hatszázezer forintos fej­lesztési alap, a 3,3 milliós költségvetés ezekre is szűkö­sen elég. Az üdülőterülethez nélkülözhetetlen a falu teljes közművesítés, pillanatnyilag a nagy munka felénél sem tartanak. Tiszanánán huszon­négy kilométernyi földút van, mekkora sártengerrel kell birkózni az itt lakóknak esős időben! A majdani honfogla­lók jó ellátást igényelnek, er­re képtelen a jelenlegi üzlet- hálózat. Fejlesztés kellene, csak erre az ÁFÉSZ-nek nincs pénze. Ha mindez megvalósul, ha meglesznek a milliók, akkor jöhetnek a telektulajdonosok, a horgászni, piheni vágyók. Nem túlzott követelmény ez, éppen csak a minimum, s ott, ahol ez sincs meg, bizony érthető a pillanatnyi érdek­telenség, mert előbb a Ma, aztán a Holnap. A Poroszlón látottak, hal­lottak már biztatóbbak a majdani telektulajdonosok számára. Bocsi Antal vb-tit- kár már konkrét lépésekről számolhat be, illusztrálva megállapításait, a VÁTI által elkészített programtervvel. — A községi tanács elfo­gadta, s jóváhagyásra továb­bította a megyei tanácshoz. Poroszló az elképzelések sze­rint száznegyvennégy hektár­nyi területen tizenkétezer ember üdültetését biztosítja majd. Űjlőrincfalva körzeté­ben ötven hektáros sávon kétezer horgász próbálkozhat a szerencsével. Területet jut­tatunk a vállalati üdülők szá­mára is. Az első lépést már A Vidrőczki Együttes Olaszországban Ahány nap, annyi fellépés ímusm SWS. szeptember 8« vasárnap Még nagyon frissek az él­mények, még csak nagy ál­talánosságokat tudnak mon­dani a gyöngyösi Vidrőczki Együttes tagjai az olaszor­szági vendégszereplésükről: — Nagyon szép volt. Nagy szeretettel fogadtak bennün­ket. Nagy sikerünk volt.. Ez mind igaz is. És nem is kevés. Amikor Fejes János, a városi tanács művelődésügyi osztályának a vezetője fo­galmazta meg a tíz nap ta­pasztalatait, ő azt mondta: — Ha szerényen szólunk, azt állapíthatjuk meg, az együttes megfelelt a várako­zásoknak. A kint elhangzott vélemények, az előadásokat kísérő tetszésnyilvánítás hő­foka viszont azt bizonyította, hogy a Vidrőczki Együttes túlszárnyalta az olasz, de a vendég jugoszláv és osztrák együttesek produkcióját is. Az együttest a városi ta­nács képviseletében Fejes János kísérte el az olasz Fiuli tartományba, ahol Villa Santinában a Carale Népi Együttes vendégei voltak. □ □ □ Háromrét hajtott, hatolda­lú, nagyon ízléses, hosszúkás formátumú műsorfüzet, ha­ránt rajta a magyar nemzeti színek hármas szalagja. És persze a név: Gruppe Fele- leristica Vidrőczki di Gyön­gyös. Az időpont sem hiány- zi: 1973. augusztus 10—19. Az első oldalon, beni már a program található. Szépen, pontosan, sorrendben. A mű­sor címe: Ködellik a Mátra. Ennek a lefordítása nem mehetett egyszerűen, de né­mi bonyodalmak árán, ha kissé hosszadalmas módon is, megoldották a vendéglá­tók. Azt Is közli az ízléses nyomtatvány, hogy az együt­tesnek kik a vezetői. Majd következik az ünnepségsoro­zat naptára: melyik nap hol zás a feltétele a program teljesítésének. Aztán az újabb oldal a Vidrőczki Együttes rövid történetét tárja az olvasó elé, hogy a többi lapon a mű­sorban szereplő táncok mind­egyikét ismertesse. Nemcsak ízléses és szép, hanem nagyon okos műsor­füzet ez. □ □ □ Zeltner Imre, az együttes táncvezetője szerint: kaptuk a legtöbb tapsot. Két­szer húszperces blokkunk volt, mind a kettőt rögzítet­te a televízió is. Ne vegyék dicsekvésnek: a fellépő nyolc együttes közül csak nekünk járt ki ez a figyelmesség. — Melyik tánc vitte el a pálmát? — A székely eredetű Ritka és sűrű, aminek koreográ­fiáját Tímár Sándor készí­tette. Ezt csak a férfiak tán­colták. — Milyen volt egy-egy előadás színtere? — A legkülönbözőbb. Elő- , fordult, hogy ideiglenes szín­padra léptünk fel, ahol még a világítás is nagyon gyér megtettük: javában folyik ® kártalanítás. — S azok a milliók, ame­lyeket annyira emlegettek Tiszanánán? — Mi sem. tudjuk saját erőből előteremteni, valószí­nűleg a megyei tanács közre­működésével biztosítja az ál­lam. Nagy segítség ez, de ko­rántsem jelenti minden gond megoldását. Biztosítani kell majd a magas színvonalú el­látást a község mindhárom üdülőkörzetében* hiszen négy ezer telektulajdonossal gya- raps*unk nemcsak nyáron, hanem télen is, mert a Tisza ekkorra is szórakozást, pihe­nést nyújt, különösképp a vállalati üdülőkben. Kereske­delmi központokat kell kiépí­teni, igényelni, ha szükséges, a maszek árusok segítségét is. Poroszló előrelép, de nem könnyen. Szívesen jönnek az embe­rek. Ezt igazolja a statisztika Is. Csak eddig 2138-an jelent­keztek, telket kérve. Többsé­gük kispénzű, érthető, hogy őket az ár is izgatja. Mit vár­janak, mire számíthatnak? — A rendelet által előírt nyolcvanhárom négyszögölet biztosítjuk. Az árban benne lesz a kisajátítás, az üdülőte­rület kialakításának költsé­ge. Az összegről még nem kaptunk jelzést. Érthető, hi­szen a kiviteli tejrv még el sem készült, s a jóváhagyásig is eltelik egy-két év. Egy tény: számolni kellene a ki­sebb keresetű emberekkel is. A jövő valóban sokat ígér a Tisza mentén. A majdani üdülőparadicsom, ha sok fo­rintot nem is hoz a községek számára, emeli rangjukat, növeli a ma bizony elég gyenge ellátás színvonalat. Meggyorsul a Tisza menti községek fejlődése, s ez ak­kor is rendkívül sokat jelent, ha közvetlen pénzben nem mérhető. A hiányos tájékoztatás azonban nem megnyugtató sem a községi vezetők, seaj a telekigénylők számára. Sojj- kákát foglalkoztat a parcel* Iák ára is. Érdemes lenne dz illetékeseknek azzal is foglal­kozni, hogy miként lehetne segíteni a kispénzűek vásár­lási gondjain, hiszen azt min­denki tudja, hogy a közmű­vesített üdülőtelkek négyszö­gölenkénti árat nem minden­kinek könnyű előteremteni. A kisebb jövedelműekre gondolni kell: nekik is oft a helyük a majdani Tisza- menti üdülőparadicsomban. Pécsi István Villa Santinában az előadás egyik forró pillanata. lép fel a Vidrőczki. És itt tíz helység neve áll egymás alatt. Az Alpoktól a tenger­partig húzódik az útvonal. Naponta kétszáz-kétszázöt­ven kilométeres autóbuszo­— Talán az első fellépé­sünk aratta a legnagyobb sikert. így érezték ezt a tán­cosok is, de a tapsból is így lehetett lemérni. Az Aviano- ban tartott fesztiválon is mi (Foto: Simonetti) volt. Itt még az öltözők sem álltak a rendelkezésünkre. De mindenütt telt ház várt bennünket, és a közönség tetszésnyilvánításának hőfo­ka minden apróbb bosszúsá­got feledtetett velünk. So­kan voltak ránk kiváncsiak, igazán jó közönségünk volt, és mindig, mindenütt bará­tokként bántak velünk. □ □ □ Az II Gazettina már augusztus 8-án előzetest adott a Vidróczkiról. Még fényképet is közölt az együt­tesről. A képet a gyöngyösi Dózsa Balázs készítette, és úgy került az olaszokhoz, hogy jó előre kértek propa­gandaanyagot a Vidrőczki vezetőitől. Nagy terjedelmű újság a Messaggero Veneto. Az augusztus 17-i számban nem­csak két fénykép mutatja be a Vidrőczki Együttest, hanem közel féloldalas értékelés is olvasható benne. Nem fu­karkodik a szerzó az elis­meréssel, a jelzőkkel. Mind a két újság minden­nap képes anyagot közöl a Vidróczkiról. Önmagában ez a tény is nagyon jelentős, hiszen gondoljuk el, ha hoz­zánk érkezik egy néptánc­együttes, hányszor írunk ró­la. Még egy apróság: nemrég a posta levelet hozott Pal- manovából, amelyből egy vers került elő. Az együttes­ről szól a rímes sorok több tucatja. □ □ □ Mindent összevetve: a Vid- róczki második olasz túrné- ja jól sikerült. Élményt adott nem csak a nézőknek, ha­nem a szereplőknek is, ked­ves élményt, sok emléket, amiről még lesz mit beszél­ni egy jó ideig. . G* Molnár reren©

Next

/
Thumbnails
Contents