Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-09 / 211. szám
Earriek a nemzetközi bútorbemutatón Egy lépéssé! az igények előtt... Az „Otthon *73” lakberendezési kiállításon tavaly már ízelítőt adott új termékeiből az Agria Bútorgyár. Az idén, pavilonjukban egy kész program erőd menye látható; olyan bútorokkal találkozhat a közönség. amelyen a innaem, ragv tömegben gv ártható áruk mellett az «pyár>\ s sajátos ízlést hangsúlyozzák. Sokat vitatott, még nem mindenütt elfogadott de a gyár részéről egyértelmű elhatározás: termelésükben evői énre nagyobb szervet szánnak a stilizált bútoroknak. Milyen e1 képzel csekkel — s ami nem közömbös — milyen esélyekkel indulnak ez.en az úton? Erről beszélgettünk Kormos Pál igazgatóval. — Amikor a fejlesztési tervünket elkészítettük, még nem tudtuk pontosan megfogalmazni új termékeink nevét. Valami különlegeset akartunk, olyat, ami más, mint a nagy szériában gyártott, modem bútorok. Miért? Az már az ötéves tervidő elején nyilvánvaló volt, hogy a bútoripari rekonstrukció megszünteti a hiányt, bővíteni kell a választékot: olyan áruval kell jelentkezni, ami különleges, eltér az eddigiektől. Figyelembe véve, hogy egyre szélesedik a vásárlóknak az a rétege, amely a nagyobb árat is meg tudja fizetni. — Különböző fórumokon kértünk véleményt stübútoraOJsighir: Minisztert határozat értelmében a negyedik ötéves terv végére országszerte be kell fejezni a búzafajták váltását. Ez elsősorban céltudatos vetőmag- szaporfté munkával érhető eL A Füzesabonyi Állami Gazdaságban nagy hagyományai vannak a búzatermesztésnek. Mióta a gazdaság létezik, azóta mindig helyet kapott a táblákban ez az értékes növény, de soha nem fizetett még olyan jó terméssel, mint az idén. A tervezés idején még a gazdaság vezetői sem számítottak a 42,5 mázsás hektárahkénti átlagra, pedig ennyi került le a táblákról. A kiváló eredmény jelentőségét fokozza, hogy nem kis területen, hanem ezer hektáron termelik a búzát, s ez az ezer hektár sem a legkiválóbb minőségű. A tepélyi terület erősen szikes, a hanyi szikfoltos, legjobb a pusztaszikszói rész, de ha nincs kelló csapadék, akkor ezen a területen is baj van. Farkas Jánossal, a növény- termesztési főágazat vezetőjével beszélgetünk. — Érdemes egy kicsit a múltra i6 visszatekinteni — mondja. 1970 katasztrofálisan rossz év volt számunkra, akkor mindössze 21 mázsát takarítottunk be egy hektárról. 1971-ben már közel harminc mázsát, 1972-ben 32 mázsát, s most a tavalyi eredményt több mint tíz mázsával felülmúltuk. — Milyen fajtákat termesztenek? — Huzamosabb ideje, fajtaösszehasonlító kísérletet végzünk. Most például tíz fajtával kísérletezünk. A cél az, hogy ld tudjuk választani a számunkra legmegfelelőbb búzákat. A kísérleti eredmények alapján, tavaly ősszel hat fajtát; Hannáját, Kiszom borit Jubilejnaját, Aurórát, Beaosztáját és Kav- kázt vetettünk. A legjobban a Jubilejnaja vizsgázott; 56,2 mázsát adott hektáranként. Jó termést adott az Auróra, a Kiszombori és a Bezcez- tája is. Pedig a Bezosztáját a leggyengébb területen termeltük. — Minek tulajdonítja az idei jó termést? — Nagyon sok összetevője van. Megemlíteném, hogy mi vetőmagtermesztő gazdaság vagyunk, ezért különös gondossággal végzünk minden munkát. Mint említettem, kísérletek alapján döntünk arról, hogy milyen fajtákat térinkről, stilizált rusztikus garnitúráinkról. Kis szériában készülnek, drágák, sokan ízléstelennek is mondták őket. Az új gyárban a géppark nem egységes, hiszen a sokféle művelethez sokféle berendezés kel!, k bizony szervezetlenség látszatát kelti az egész mechanizmus. A gyakorlatban az xs kiderül, hogy ahol ilyen gyártmányra vállalkoznak, ott a gépesítés, a korszerűsítés ellene;e nem javxü.a termei ékonység. — FjZ igy nem éppen biztatóan hangzik Mi az, ami mégis öszötönözhei az új profilra? — Pillanatnyilag elsősorban az exportlehetőségek, szocialista és tőkés országokba egyaránt a többszörösét tudnánk eladni annak, amennyit most gyártunk a stilizált bútorokból. A hazai vevők között még a népszerűsítésnél tartunk, de ezek az igények is hamarosan találkoznak a mi elképzeléseinkkel — A stílbútorok közül melyik irányzatot választották? — Korábban a bárok, majd az úgynevezett rusztikus stilizált bútorokat készítettük. A következő bútorcsaládokat magyaros motívumok ízléses alkalmazásával szeretnénk különlegessé tenni: fontos szempont a célszerűség, elhelyezhetőség. Reméljük, hogy a héten kezdődő „Otthon ’74” nemzetközi lakbérnél jünk, melyek a legmegfelelőbbek a mi adottságainkhoz. Az egész búzaterületen, ott is, ahol csak kenyérgabonát termelünk, csak minőségi vetőmagöt vetünk. Nagy gondot fordítunk, a műtrágyázásra. A kompoltí kutatóintézet minden évben megvizsgálja talajaink tápanyagtartalmát, s megadják nekünk, hogy bizonyos termésátlag eléréséhez hol, mire és milyen mennyiségre van szükség. A mostani termésátlaghoz hektáranként 265 kilogramm hatóanyag járult hozzá. Hosz- szabb időn át, úgynevezett vetésidő-kísérleteket folytattunk, nálunk október 1—20. között a legérdemesebb vetni. A talajmunkákat kellő minőségben végezzük. Fontosnak tartjuk az elővete- mény megválasztását, búzát egy területen legfeljebb két évig termelünk. Különös gondot fordítunk a vegyszeres gyomirtásra, ez évek óta légi úton történik. A jó termés feltétele még a gyors betakarítás is. Jelenleg 11 kombájnunk végzi a búza és más növények betakarítását, a szovjet és NDK gépek mellett két nagy teljesítményű, nyugatnémet Claas kombájn. Ez utóbbiak a CPS kukoricatermesztési rendszer gépei, s nálunk igen jól beváltak. A jó termés titkai tehát nem is titkok, csupán a célszerű munka tényezői. Aztán arra terelődik a szó, hogy a mostani rekordtól lehet-e még jobb eredményeket is elérni. Farkas János szerint lehet, bár egyelőre inkább az a cél, hogy a mostani magas átlagot stabilizálják. Az azonban természetes, hogy a jövőben előbbre akarnak lépni. A következő évben a 265 kilo- ramm hatóanyaggal szemben már 290 kilogramm jut egy hektárra, s a fajtakísérletekben szereplő búzáit átlagtermése is arra enged következtetni, hogy a mostani rekord nem lesz örökéietű. Hisz minden fajta ötven mázsán felüli termést hozott. S még egy tényezőt feltétlenül meg kell említeni. A búzatermesztésben részt vevők tudományos alapokon nyugvó, szakszerű, precíz munkáját. Mert anélkül, hogy csökkenteni akarnánk a.műtrágya, a gép, a fajta jelentőségét, meg kell állapítani, hogy a fejlődés döntő záloga az emberi munka. Kapusi Levente rendezési kiállításon megnyerik a közönség tetszését a bemutatott mintadarabok. Újdonság lesz többek között egy ebédlőgarnitúránk, amelynek díszítéseként hevesi motívumokat alkalmaztunk. — Sokan vélekednek úgy, hogy ezek a bútorok nem valók a most épülő, kis szobás lakásokba... — Biztos, hogy nem mindenütt férnek el, de a tömb- épületék mellett egyre több a magán- és szövetkezeti lakás is. ahol viszont vannak ilyen bC> torokka 1 berendezhető helyiségek. Mi egyébként sem tudunk sokat készíteni ezekből, hiszen a gyár viszonylag kis kapacitású és a hangsúly ezután is az itthon nagyon kelendő, olycsó, modern bútoraink gyártásán lesz. A jelen mellett viszont a jövő piacára gondolunk, amikor fölkészülünk a stilizált bútorok faragására. — Bár itt-ott, a szakemberek körében akad még kétkedés, tulajdonképpen zöld utat kapott ez az elképzelés ennek ékes bizonyítéka a megyei tanácsi és a központi segítség az új gyár felépítéséhez. Milyen nehézségek adódhatnak még? — A gyár építését be kell fejeznünk; nincs még tárolótér, szűkösek a szociális létesítmények. Azután a szakember-utánpótlás is gondot jelent; én például már kértem a soproni faipari egyetem vezetőit, figyeljék, a fiatalok közül ki foglalkozna szívesen s megfelelő színvonalon, ilyen bútorok tervezésével. Szívesen fogadnánk. Nagyon jó lenne, ha végre feléledne a műbútorasztalos-képzés, a faszobrászat. A stílbútorgyártás fejlesztése feltehetően tárcaprogram lesz, hiszen az exportlehetőségek szinte korlátlanok. Magyar bútort csak ilyet lehet eladni külföldön. A szövetkezeti ipar mellett az állami iparban egyedül vagyunk, Akik 6tilbútorexport- tal foglalkozunk; bár arányában jóval nagyobb a budapesti szövetkezetek férrhél®- se, a műszaki színvonal a mi javunkra billen. Igaz, itt látványos eredmények nem születnek, de én bízom a sikerben. — Az új gyártmányra való felkészülés időszakának végén járunk, ezt az „Otthon ’74” kiállításra küldött bútorok is mutatják. A részt vevő nyolc garnitúra fele stilizált, fele modem. Mi ezúttal minél több véleményt szeretnénk hallani a termékeinkről; a bírálatokból is sokat tanulhatunk. Hekeli Sándor Tanulmányút az állam pénzén minden évben valamelyik, úgynevezett „jobb” helyre, kötetlen munkaidő. Akkor megy el szabadságra amikor akar, mert úgyis mindent a szakemberek csinálnak, ők csak úgy ott vannak, meg aztán kapják a nagy dohányt. Nagyjából így lehetne ösz- szefoglalni azokat a véleményeket, megrögzött tévhiteket, amelyek a termelőszövetkezeti elnökökről kialakultak, ha arról esik szó, hogyan is nyaralnak, mennyi szabadidejük van nálunk a termelőszövetkezeti vezetőknek. ★ — Mióta tsz-elnök? — Tíz éve — mondja Tóth Mihály, a poroszlói közös gazdaság vezetője. — Mikor volt utoljára nyaralni valahol? — Tavaly. Hévízen. Tíz napot vettem ki. — Es azelőtt? — Azelőtt soha nem voltam szabadságon. — Es mi lett a bentmaradt szabadnapokkal? — Bent maradtak. Nézze, eddig nem olyan időket éltünk a mezőgazdaságban, hogy az embernek magára is lett volna ideje. Tíz évvel ezelőtt egyesült a faluban három termelőszövetkezet. A Vörös Csillag elnöke lettem. Szakember nem volt* mindent az elnöknek kellett intézni, jól-rosszul, ahogy a képessége és ereje engedte. Akkor fejeztem be a kétéves mezőgazdasági szakiskolát. JOl, vizsgázott a jubilejnaja, az AURORA, A BEZOSZTÄJA A búzatermesztési élvonalában AGROMASEXPO 73 Gyakorlatias vásár megnyílt fővárosunkban, a kőbányai vásárvárosban egy nemzetközi kiállítás és vásár, amely — a hagyományokat tekintve — a mezőgazdasági, élelmiszergazdasági vásárok, bemutatók sorába illeszkedik. És mégsem nevezhetjük sem hagyományosnak, sem az ilyen értelemben vett mező- gazdasági kiállításnak és vásárnak. Az AGROMASEXPO ’73 ugyanis (teljes nevén: Nemzetközi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Gép- és Műszeripari Kiállítás és Vásár) az első, igazán mai, modern szakvásár. _ Kormányunk határozata értelmében a jövőben — tervidőszakainkhoz alkalmazkodva — ötévenként kerül sor a hagyományos országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár megrendezésére, s a közbeeső években pedig az egyes ágazatok fejlesztését szolgáló szakkiállításokat rendeznek. E szakvásárok sorát nyitotta meg az AGROMASEXPO ’73. Természetesen az sem véletlen — amint a pénteki megnyitóban is elhangzott —, hogy az új típusú szakvásárok sorában az első alkalom %z élelmiszer-gazdaság műszaki szektorainak jutott a bizonyításra, hiszen a nemzetközi munkamegosztás feladatai között az egyik legfontosabb feladat a növekvő emberiség élelmiszerszükségletének a kielégítése. Ennek pedig az egyet- let útja és lehetősége: korszerű mezőgazdasági gépekkel és műszerekkel jelentősen tovább bővíteni a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari termelést. Ez a szakkiállítás és vásár, valamint az eddigi vásárok és kiállítások történetében ismeretlen, a kiállításhoz szervesen kapcsolódó gyakorlati termelési bemutatók ezt a nemes célt szolgálja, . illetve szolgálják. N§ro akarnak itt gaost .egyezerré mindent ' bemhtátni,' ^ fii- " szén ma már egyre ritkábbak a mindent egyszerre bemutatni akaró vásárok, mert éppen sokrétűségük miatt áttekintésük nehéz és fárasztó, s így a várt hatást sem érik el. Sokkal célravezetőbb, praktikusabb egy vagy több társágazat szakmai bemutatása. Az ilyen szakvásárok és bemutatók a tapasztalatok szerint a bemutató ország számára is eredményesebbek, s a részvétel a külföldi kiállítóknak is fokozottabban érdeke a nagyobb üzletkötési lehetőKépünkön a már nálunk is jól ismert növényvédő helikopter, ilyen gépek végzik Heves megyében is a szőlők permetezéséi. (MTI foto: Jászai Csaba) ségekre való tekintettel. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Európa több országában párhuzamosan folyó kiállítások ellenére az első AGROMASEXPO-ra máris 18 ország hozta el gépeit, műszereit, termékeit. Szokatlan és a Városok történetében egyedülálló, hogy még a távoli Ausztrália több cége’ is felvonult igén tekintélyes termékválasztékkal. A KÖZEL 170 CÉG ösz- szesen 1200 gépet, berendezést és műszert állított ki. Közöttük területileg és a kiállított térmékek számában, újszerűségében is legjelentősebb résztvevő a MEZO- GEPTRÖSZT 22 vállalata képviseletében. Mellettük szerepel a két nagy mezőgépgyár, a budapesti és a mosonmagyaróvári is. így együtt van a hazai mezőgépipar, amely az ország termelőszövetkezeteinek, állami gazdaságainak, a falusi lakosságnak a legfontosabb ellátó, szolgáltató -és gyártó bázisa. Több, mint 200 féle új gépet és berendezést mutatnak be, melyek között egyik sem vásári mintadarab, hanem megrendelhető, máris kapható. ,, . i%,v.-■’T.-'Mint' ellátó központ, . az AGROTRÖSZT is jelentős kiállítóként szerepel: az általa forgalmazott hazai és import gépeket és berendezéseket technológiai sorokba rendezte, hogy a mezőgazda- sági üzemek látogatói ílymó- don is felmérhessék a gazdaságok egyes üzemágainak sokrétű gépesítési lehetőségeit. Felvonultak a ha-, zai kiállítók között a mező- gazdasággal és élelmiszer- iparral kapcsolatban álló ipari üzemek is, s külön színfoltja a vásárnak és jó példája az általános műszaki haladásnak, hogy a kiállítók között termelőszövetkezetek is találhatók. Az AGROMASEXPO ’73 külföldi résztvevői között fontos hely és szerep jut a baráti, KGST-országok vállalatainak, hiszen főleg alapgépeken továbbra is a KGST fokozódó együttműködésére számítunk. A különösen fejlett nagyüzemeink azonban nem nélkülözhetik a legfejlettebb nyugati technikát sem, hiszen éppen ezek se- gíségével sikerült hazánkban a gyorsan terjedő, zárt termelési rendszerekkel, például a kukorica terméseredményeiben már 1972-ben az 1985-re tervezett termésátlagot elérni. Híre ment ennek a nyugati világban is, s most ezért jöttek el kiállításunkra az eddigi üzletfeleinken kívül új cégek, még Ausztrália képviselői is. Az AGROMASEXPO '73 nemcsak szakosított jellege miatt nevezhető gyakorlatias vásárnak, hanem a már említett termelési bemutatói teszik főként azzá. Ugyanis nemcsak a vásárközpontban tart kiállítást, hanem területe több ezer hektárral bővül a komáromi és agárdi állaim gazdaságok, valamint a toki termelőszövetkezetben, a termelés helyen, munka közben tartott bemutatók kerületével. ÍGY LESZ E VÁSÁR — melyre megyénkből is az egyéni ' érdeklődők ezrei mellett 11 külön autóbusz- szal szakemberek csoportjai látogatnak el a jövő héten — nemcsak kirakat, hanem lehetősége a műszaki és tudományos tapasztalatok nemzetközi cseréjének. * Faludy Sándor Hol nyaralnak a tsx~elnőkök ? Tovább akartam tanulni. Nem lehetett, egyszerűen nem volt rá idő. Most tanulok a gyöngyösi mezőgazdasági technikumban, kapok tizenöt nap tanulmányi szabadságot, 24 nap az elnöki szabadságom, dehát rámegy mind az iskolára. Minden héten be kell járni Gyöngyösre plusz a vizsgaidőszak, szóval ki kell még vennem némi fizetésnélkülit is, ha rendesen akarok iskolába járni. A tsz-ben most már nyugalmasabb idők vannak. Van szakember, elmehetnék most már nyáron is vagy ősszel valahová. De most meg, itt az iskola. ★ — Az elnök elvtárs nincs itthon — válaszolják meg a kérdésemet Tiszanánán. Egy nap szabadságot vett ki. — Gyakran megy szabadságra? — Tavaly volt néhány nap tanulmányi szabadságon, és az idén májusban a barátság vonattal volt a Szovjetunióban. Ennyiről tudok. — Miijta tölti be az elnöki tisztei? — 1949. szeptember elseje óta. •k Magyar János, a kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövet kezet elnöke; — Egy éve vagyok termelőszövetkezeti elnök, 1949 óta dolgozom a közös gazdaságban. Harmincnyolv éves vagyok, két fiam van. Sajnos a családdal együtt még nem tudtunk egyetlen nyáron sem üdülni. De ezzel nem csak én vagyok így. A múltkor csináltunk egy kis belső vizsgálódást, kiderült, hogy sem a főagronómus, sem a főkönyvelő nem volt még szabadságon. És ez igy megy évek óta. Ez egyáltalán nem mondható szerencsés dolognak. Előbb utóbb megérzi az ember és talán a termelés Is. •ér Az ember és a termelés. Melyik a fontosabb? Ez a nagy kérdés jól, különösen jól kitapintható ha a mező- gazdasági dolgozók élet és munkakörülményeit vizsgáljuk. Az ipar már előbbre tart jó néhány lépéssel, mint nagyüzemi mezőgazdaságunk, amely alig valamivel többre tekinthet vissza tíz éves múltnál. Ezalatt az évtized alatt, különösen a kezdeti időszakban bizony nem egy esetben egyetlen ember, a termelőszövetkezet elnöke tartotta össze lélekkel, hittel, akarattal a közös gazdaságokat. Kétségtelen, hogy hibákat is követtek el, hogy sokfajta eszközzel szolgálták a célt: megteremteni a modern magyar mezőgazdaságot. Ez a mezőgazdaság ma már helyet követel magának a világ élvonalában, évről évre jobb termelési eredményeket képes felmutatni, a nagyüzemi gazdaság stabil struktúrává szerveződött, jól funkcionáló gépezetként működik. A termelőszövetkezeti elnökök pedig talán, ráérnek. egy picivel több gondot fordítani magukra. A tökéletesen termelés centrikus képből, amelybe belekény- szerítette őket saját lelkiismeretük és az adott körülmények — végre kiléphetnek, emberközpontúbb életet élhetnek. A kiskörei Vörös Hajnal Termelőszövetkezetben például határozat született, amely kimondja: nem maradhat bent egyetlen termelőszövetkezeti vezetőnek sem a szabadsága. A tsz-elnök is köteles felhasználni azt a lehetőséget amelyet a pihenésre, regenerálódásra, kikapcsolódásra biztosítanak törvényeink. S*is<»fh\ András Mmifm 1973. szeptember 9., vasárnap
