Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

#1 Uram, ez most lehetetlen... AUSZTRÁLIÁBAN járt — Itthon 14 forint 50 filléres órabérben dolgozó esztergá­lyos — ismerősöm mesélte: „A repülőtéren senki sem várt, a nagy pánikban végül is eszmebe jutott a taxi, s elmentem az öcsém munka­helyére — különben 56-os disszidens —, aki egy nagy húsipari vállalatnál dolgo­zik, mint művezető. A kapu­ban egy elegáns férfi állított meg, akinek elmondtam hogy honnan jöttem és vei szeretnék beszélni. A szaki nagyon kedvesen és udvariasan azt válaszolta: „Uram, ez most Lehetetlen. Nálunk munkaidőben ilyen­re nincs lehetőség!" Nagy könyörgésre végül is telefo­non felhívta az öcsémet, s ő is azt közölte velem: na­gyon örül, hogy szerencsé­sen megérkeztem, de most nem tud kijönni hozzám, hívjam fel a lakását és a •nagyobbik gyerek eljön ér- ' <tem. Így történt.., Bizonyára olvasóink közül is sokan nézték a televízió múlt heti adásában W. M. Digge Imán n híres újságíró, író Svájcot bemutató — a Magyar Televízió kérésére készített — riportját. Emlé­kezzenek csak vissza az egyik építkezésen történt be­szélgetésre. A riporter — Diggelmann — egy daru fe­lé mutatott, majd körülbelül ezeket mondotta: „A daru kezelője régi jó barátom, de ö most a mi kedvünkért nem jöhet le a fülkéből, dolgozik a fiú, talán majd a műszak végén találkozhatunk ...” EGY FELIG baráti, félig szakmai találkozón több mint tíz riportot is — be­szélgettünk a napokban a munkahelyi rendről és fegye­lemről, majd emlékeztetve a közelmúltban végrehajtott központi és vállalati bérfej­lesztésekre, a rendet, fegyel­met szigorító párt- és állami határozatokra, többek között az • kérdés is elhangzott: a : megemelt, a nagyobb anyagi, ff erkölcsi juttatásokkal ará- 1 nyosan nőtt-e a dolgozók fe­lelőssége, a munka tempójá­nak intenzitása, tudták-e emelni a rend, a fegyelem mércéjét a munkahelyeken? Kérdés volt továbbá az is: vajon munkaidő alatt ná­lunk klmehet-e egy műve-. zető a rokonához, s a televí­zió, a vendégek kedvéért le­jönne-e a darus a fülkéből? A válaszokból meglehető­sen vegyes, tarka kép állt össze. Abban valamennyien egy véleményen voltak: egy magyar művezető lényegében akkor megy ki a gyárból, amikor akar, s az első in­Közös klub szövetkezeti és gyári fiataloknak Szombaton rendezték meg az első zenés, táncos klub­estjüket az egri ÁFÉSZ és a Finomszerelvénygyár KISZ-es fiataljai új, közös pinceklubjukban. Az ÁFÉSZ biztositotta a meglehetősen tágas helyiséget a Rotten­stein közben, a gyári fiata­lok pedig a berendezést gyűjtik össze; eddig már bútorokat, magnetofont, le­mezjátszót, különböző hang­erősítőket vásároltak. Az együttműködési szocialista szerződés aláírása után. szombaton délután ünnepé­lyesen megnyitották a csak­nem száz fiatal szórakozását biztosító klubot A megnyi­tón jelen voltak a megyei és városi KISZ-bizottság veze­tőin kívül a szövetkezet, il­letve a Finomszerelvénygyár gazdasági, társadalmi veze­tői is. A klubban, ahol ismeret­terjesztő előadásokra, él­ménybeszámolókra is sor ke­rül, heti három alkalommal tartanak rendezvényeket, minden szombatra pedig szó­rakoztató zenés, táncos este­liét terveznek. lésre boldogan lejön a da- rustiá is beszélgetni a ven­dégekkel. Ami pedig a ren­det a fegyelmet, a termelé­kenységet, a hatékonyságot, a magasabb mércét illeti-’ Van ugyan néhány pozitív, biztató változás is. de alap­jaiban csak. tendenciájává! elégedettek, ütemével, gyor­sasagával, eddigi eredmé­nyt ivei nem. Példákat. epizódokat is mondtak bizonyításképpen: a/, egyik termelési tanácsko­záson a főmérnök 40 percig bizonygatta. magyarázta, hogy mivel, hogyan lehetne a termelés gazdaságosságát javítani. A 17 felszólalóból hatan viszont azt feszegették: miért nem bővíti már a vál­lalat a gyár előtti parkírozó­helyet, a vezetők is láthat­ják, hogy hegyén-hátán áll­nak már a személygéoko- csik, és a motorkerékpá­rok ... A MÄSIK ÜZEMBEN kér­dőíves módszerrel kértek választ többek között arra a is, hogy mi a véleménye a márciusi központi bérrende­zésről? A 113 válasz közül 74 így hangzott: ezt már ré­gen megérdemeltük. Négy igazolatlan hiányzás miatt felmondott a vállalat az egyik szállítómunkásnak. Az illető természetesen mél­tatlannak találta az üzem viselkedését és még aznap beadta fellebbezését is... Az egyik építőbrigád régi szokásaihoz tartozott, hogy reggelenként gulyáslevest főztek egymásnak. Aztán ké­nyelmesen megterítettek, s komótosan meg is ették kedvenc ételüket. Mindezt tették reggelente, munka­időben ... Három órán keresztül állt egy óránként több tízezer fo­rint értéket előállító gép a műhelyben, mivel az ügyele­tes beállító lakatos üzenetet kapott az anyósától, hogy be­letört a kulcs az ajtóba, jöj­jön gyorsan, szerelje le a zárat.• Kis ügyek, kis epizódok. Nem kell, nem szabad eltú­II lozni, elvégre a terveket vé­gül is mindig teljesítik, az év végi beszámolókat rend­szerint azzal fejezik be: alapjában véve nem dolgoz­tunk rosszul, eredményeink szebbek a tavalyinál. EGYET LEHET, sőt, egyet is kell érteni ezzel a véle­ménnyel is. Mert abkoz két­ség nem férhet, hogy a nagy ügyeKoen, nogy alapjaiban nem állunk rosszul, megyénk üzemei, vállalatai is évről évre eredményesebben dol­goznak. Más ügy, más kérdés azon­ban, ha azt vizsgáljuk: mennyire lenne szükség, a jelenlegi szellemi, fizikai, technikai erővel mennyivel lehetne többet, jobbat, kor­szerűbbet létrehozni. Mert a jelenleginél sokkal többre van szükségünk. Elég csak azzal bizonyítani: a termelé­kenységet, a hatékonyságot, az egy dolgozó által előállí­tott termelési értéket illetően a szocialista országok rang­sorában is igen csak az al­sóbb „légiókba" tartozunk még. És hogy itt tartunk, annak egy része mindenkép­pen az említett kis ügyek, kis epizódok számlájára is írható. Pedig Magyarországon ma már aligha kell bárkinek is magyarázni, hogy ha többet, ha jobbat adunk, akkor töb­bet és jobbat is kapunk. Aki nem hiszi, keresse elő a há­rom-négy évvel ezelőtti „bérlistáját” és hasonlítsa össze a mai jövedelmével. Az időközben megemelkedett kiadásokat beszámítva is igencsak nagy a különbség. Még azoknál is, akik külön­ben ma sem dolgoznak job­ban és többet, mint három­négy évvel ezelőtt. Hát akkor miért ez a sok kis ügy, kis epizód? Miért nem teszünk többet magunk­ért, miért lepődünk meg még ma is a svájci darus maga­tartásán, miért nem kama­toztatjuk erőnket, tehetsé­günket, gazdagító politikánk lehetőségeit okosabban, ügye. sebben, fegyelmezettebben? EZ NÁLUNK nem lehetet­len ... ! Koós József HwalInmnnnwWmWwiiitBtm Könnyűiparunk egyik legnagyobb beruhá- IJItflUflipUffir imiMIWI zása a Dunaújvárosi Hullámpapír-verti­kum építésére az idén 400 millió forintot fordítanak. Építik a csarnokalapokat, szerelik a vasszerkezeteket, fedik a csarnokok tetőzetét. Képünkön: A 180 méter hosszú papírgép­csarnokot már befedték. (MTI Foto — Szilágyi Pál felv. — KS) Körkép a bérfejlesztés megyei tapasztalatairól Köztudott, hogy az élet­színvonal-politikánk egyik jelentős alapja a jövedelmek megfelelő arányú emelése. E politikánk megvalósítása ér­dekében dolgozták ki közgaz­dászaink azokat az intézke­dési terveket, amelyek a kor­mány döntései és határozatai nyomán a dolgozók jövedel­mének növelését célozzák. Ilyen, az egész ország dolgo­zó társadalmát érintő jöve­delem-politikai lépés volt az 1973. március 1-i bérfejlesz­tés, amelyet egyrészt közpon­ti, másrészt pedig saját vál­lalati erőből valósítottak meg. Az intézkedések gyakorlati megvalósítása széles körű ér­deklődést váltott ki, s egy sor lényeges tapasztalattal gyarapította a közgazdásza­ink ismereteit. A szakembe­rek ugyanis szerte az ország­ban vizsgálták, elemezték a béremelés hatását, jövede­lem-politikai eredményeit. A munkából természetesen me­gyénk közgazdasági szakem­berei sem maradtak ki, egy sor vállalatnál, üzemben, Jól vagy szépen élni r gyre többen mondják, amikor a csalá- di költségvetés készül: „egyenesbe jutottunk”. Ki-ki persze másként értékeli a maga korábbi útjának, felemelkedésének „görbe”, vagyis nehezebb szakaszait. A pusz­ta megélhetés kátyús, gödrös részein a túl­nyomó többség már alaposan túljutott. A kezdet nehézségei után sokan nagyobb „sebességre kapcsoltak”. S egyre sűrűbben „repesztenek” a nemcsak képletes, de na- gyonis valóságos gépkocsik. A kérdés most már: az élethez és a to­vábbhaladáshoz szükséges cselekvések után tudjuk-e, hogyan lehet nemcsak jól, de szé­pen, vagyis tartalmasán élni? Attól szeren­csére már kevesen tartanak, hogy az anya­gilag biztonságosabb, gazdagabb élet feltét­len velejárója az eltespedés, a kispolgári életszemlélet, az önzés. Arra viszont még mindig túl sokan gondolnak, hogy bizonyos javak megszerzésével nemcsak állítólagos tekintélyhez jutnak, hanem automatikusan megvásárolhatják, birtokba vehetik az élet szépségtartalmát is. Van, aki ez utóbbit divatosan szólva „élet minőségének” nevezi. Valójában az anyagiak jórészt a mennyiségi gyarapodást hozzák: a hűtőszekrényt, tévét, lakást, tel­ket, gépkocsit. A minőségi változást még­sem csupán ezek a kétségtelenül környezet­módosító (kellemes, hasznos, nélkülözhetet­len stb.) tárgyak eredményezik. Közismer­tek az ellenpéldák: mindannyian hallottunk már tökéletesen felszerelt lakásokban is ketrecbe zárt, boldogtalan emberekről. A tar talmas élet természetesen csak részben anyagi kérdés. Van-e recept a „szépen élni”-re? Elkép zelhető-e mondjuk egy telefondoktor, ak miden ilyen bajra alkalmas gyógyírt tűi ajánlani? A vírusoknál is változékonyabb ravaszahb kórok, szomorúságok érhetik az anyagi eszközeivel tapasztalatlanul, ügyel­lenül, ostobán, rosszhiszeműen gazdálkodót Nincs tehát egységesen alkalmazható ta­nács-medicina, sem az élettorzulások ellen biztosan ható szérum. Aki bölcs, érdekes, színes életre vágyik, javarészt önállóan kel1 hogy megkeresse a maga számára tartalmas cselekvéseket. A napi munkakeret például többnyire adott. Mindannyian dolgozunk. S legtöbben azt is tudjuk, hogy mi a feladatunk. De vajon elegendő örömet találunk-e tevékeny­ségünkben? Megkeressük-e elfoglaltságaink szépségtartalmát is? S ha harmonikus vi­szonyban vagyunk azzal, amit naponta ten­nünk kell, megtaláljuk-e a megfelelő mun­kahelyi hangot, kapcsolatokat? Tudjuk-e hogy jól és tartalmasán csak úgy élhetünk, ha nem fogyasztjuk egymás energiáját fe­leslegesen? Aki szépen akar élni, aligha fe­ledkezhet meg arról, hogy idejének igen jelen­tős részét közösségben és közös célok érde­kében kell eltöltenie. Aki egyszer az egy­másra utaltság elemi törvényeiről megfeled­kezik, nem élhet kiegyensúlyozottan és jó közérzettel. De a szaporodó szabad időben sem elé­gedhetünk meg a puszta pihenéssel, szemlé­lődő kikapcsolódással. Aki csupán passzív befogadóként várja, hogy a figyelmes tár­sadalom, a szórakoztatás, a sajtó, a rádió, a tévé, a könyv stb. majd felkeresi, s nem lesz más dolga, mint hagyni, hogy kellemes csőként zuhogjon rá az információ, a kul­túra, az alighanem csalódni fog. Ha nem tudjuk kiválasztani azt. ami éppen nekünk kell, ami bennünket pihentet, szórakoztat, gyarapít, tehát nem cselekvő emberként döntjük el, mi legyen mindennapi életünk töltete”, kevés az esélyünk a tartalmas If ért jól és szépen élni csak akkor le- * hét. ha az anvagi gyarapodással pár- luzamosan életünk tartalmit is szüntelenül felfrissítjük. Ha „nyitott”, vagyis kíváncs és érdeklődő emberek maradunk. Ha arre törekszünk, hogy mindig valamivel többel értsünk, élvezzünk a rendeike ■ Ssünkre álló és ugyancsak szüntelenül változó szellemi kínálatból. N. T. gyárban végeztek felmérése­ket, majd összegezték a ta­pasztalatokat. Ezek között tallóztunk ak­kor, amikor a bérfejlesztés megyei végrehajtásáról szóló körkép megrajzolására vál­lalkoztunk ... CSÖKKEN© MUNKAERO­VANDORLAS A tapasztalatok szerim a márciusi bérrendezés kedve­zően befolyásolta a vállala­tok munkaerő-gazdálkodását. Csökkenőben vaji például a munkaerő-vándorlás. Ismert, hogy a vándormadarak" fő­ként a segéd- és a betanított munkások közül kerültek ki, éppen azért, mert nem tud­ták őket megfelelően fizetni A legutóbbi bérfejlesztés le­hetővé tette, hogy a differen­ciált bérezési formák alkal­mazásával megkössék ezt a vándorló réteget. Megyénk vállalatainál a minimumon (a 8 és 4, illetve a 6,5 és a 3 százalékon) felüli juttatás je­lentős részét e cél elérése ér­dekében a segéd- és betaní­tott munkások között osztot­ták fel. A tíz tanácsi ipari vállalatnál például a közpon­ti béremelésen felül a szak­munkások 2,2 százalékos, míg a segéd- és betanított munkások 4,2 százalékos vál­lalati béremelésben részesül­tek. Ez bizonyos feszültségeket szült a két munkásréteg kö­zött, bár — mint a vizsgála­tok megállapították —az el­lentétek kialakulása nem mindenütt volt indokolt. Több vállalatnál tapasztaltak valós és indokolatlan feszült­ségeket a bérrendezés után. Helyenként erős lemaradást figyelhettek meg az admi­nisztratív állományban dol­gozók fizetésénél. Ugyanak­kor túllépés történt egy-egy helyen a művezetők bérren dezéskor, mert az ő fizetésü­ket az elmúlt években is emelték, s márciusban is a differenciáltan kezelendő ré­teghez tartoztak. KÜLÖN TÉMA — A NŐK BÉREZÉSE A Központi Statisztikai Hi­vatal korábbi megállapítás, szerint az állami iparban munkásnők átlagosan 31 szá zalékkal ,keresnek kevesell bet, mint a férfiak. A mű­szaki állománycsoportban ez a különbség 33—36, az admi­nisztratív munkakörben dol­gozóknál viszont már 37—41 százalék. Egyebek között ezért vált szükségessé a nők bérezésének felülvizsgálata, majd a megfelelő párt- és kormányhatározatok nyomán a jelentős arányú béremelés, lár a2 erre vonatkozó utasi- úsokat a megye valamenyi vállalatánál a lehető legna gyobb körültekintéssel végez­ték el, mégis megállapítható: még ma is lényeges eltérés van a nők és a férfiak fize­tése között, s ez az arány a legtöbb esetben, hiszen egy­azon munkát végeznek, indo­kolatlan .. .! A nők megkapták ugyan a nagyobb mértékű béremelést, ám az így kialakult egyenló szintet a férfiak részére „ne­héz fizikai munka, illetve a több műszak” címén juttatott bér megszüntette tgy a szá­zalékos emelés több vállalat­nál »— a Heves megyei Vas­es Fémipari Vállalatnál, az AGRIA Bútorgyárban, Heves megyei Szolgáltató Vállalat­nál, vagy a Mátravidéki Sü­tőipari Vállalatnál — ismét a férfiaknak kedvezett! S ami miatt még nem, vagy alig változtak . a hérargnyok: a béremelés előtti besorolási alap. Ez a nőknél'alacsony, a férfiaknál jóval magásabb volt. Ezért a nők alapbérére tett magas százalékú emelés sem biztosított előnyt, de még egyenlőséget sem a ke­resetekben, például a tíz ta­nácsi ipari vállalat közül ki­lencnél, az EIVRT gyöngyösi gyáránál, a hatvani cukor­gyárnál, illetve az egri Fi- nomszereívény gyárban. A nők és a férfiak bére közötti különbség egyébként 'csak azoknál a vállalatoknál csökkent, ahol a nők részére helyileg is nagyobb arányú anyagi támogatást biztosítot­tak. így került közelebb egy­máshoz a nők és a férfiak bére az Egri Dohánygyárban, a VILATl-nal. valamint a Heves megyei Finommecha­nikai Vállalatnál. S AMIVEL NEM VOLT GOND . .. A Heves megyei válla’’ toknál megi rlott vizsgálatok értékelése során kiderült, hogy valamennyi hel en a párt- és a kormányhal' roztf ■ nak megfelelően ha • ti'; ”égre a bérfejlesztése A tapasztalatok szerint minden­hol egyértelműen dotálták a hármas és a négyes nehézsé­gi fokozatú munkát fvégző dolgozókat, s valamennyi vállalatnál figyelembe vették a béremelésnél azt, ha vala­ki több műszakban végzi a feladatát. Nem történt mulasztás a „passzív” állományesoport- ban dplg v. )k béremelésénél sem. A té-v zes sorkatona: szolgálatot teljesítő, a hosz- szan tartó betegségben szen­vedő, vagy éppen a szülési és gyermekgondozási szabadsá­gon ievő munkások is a ren­deletekben, illetve a vállalati döntések során megszabottak szerint kaptak fizetésemelést, ’szilva*- István NwUsS” Q 1973, szeptemófer r*., vasärnaf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents