Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

Heti külpolitikai összefoglaló

'■ rro:

AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA:

Kekkonen, finn elnök elutazott a Szovjetunióból — Waldheim .Jordániában tárgyal. — Külügyminiszteri elő- készítő értekezlet Algírban.

>:

Z Tömegtüntetés Santiagoban Allende kormánya mellett. —

5 Tűzharc Bejrutban a libanoni hadsereg és palesztin qerillák között.

1 S'/fÓDA:

Az algíri csúcstalálkozó megnyitása. — Megállapodás , Genfben az európai biztonsági konferencia második szakaszának menetrendjéről.

' t ORTOK :

Rendkívüli állapot Szudánban. — Terroristák akciója a párizsi szaúd-arab nagykövetség ellen. — Nemzetközi értekezlet Gdanskban a Balti tengeri országok együttműködéséről, r ÉNT EK:

Közös közlemény a magyar—lengyel külügyminiszteri találkozóról. Gierek fogadja Péter Jánost. — A laoszi hazafias erők nyilatkozata.

SZOMBAT:

Heves harcok Kambodzsában, főként Kompong Cham kikötőváros körzetében.

így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin:

Csúcstalálkozó a fehér városban

AZ ALGÍR SZOMSZÉDSÁGÁBAN épült nemzetek palotája ezen a héten valóban rászolgált sokat ígérő elnevezésére. A fehér várostól húsz kilométernyire elhelyezkedő épület-komplexumban tartották meg az el nem kötelezett országok negyedik csúcsértekezletét, amelyen nyolcvannál több ország és felszabadítás! mozgalom képviseltette magát, közöttük csaknem ötvenötén a legmagasabb szinten. Az algíri vendégkönyvbe olyan bejegyzések kerültek, mint Castróé, Titoé, Indira Gandhié, Mud- zsibur Rahmané, Szadaté, Kadhafié, Sokou Toureé, Burgibáé, Asszadé, hogy csupán néhány nevet emeljünk ki.

Az el nem kötelezettek tizenkét esztendő alatt immár negyedszer ültek össze. Jellemző példája a fejlődésnek, hogy az 1961-es belgárdi nyitány, illetve az 1973-as algíri negyedik felvonás között több, mint harminc ország nyerte el függetlenségét, így Algéria, a jelenlegi vendéglátó is. Ám nem csak a számszerűségben történtek változások. hanem a világhelyzetben is. Az el nem kötelezett országok most olyan nemzetközi politikai keretek között gyűltek egybe, amikor világunkon érezhetően megerősödött az egyhűlési irányzat s új lehetőségek nyílnak meg számunkra is. Az el nem kötelezettség ugyanis semmiképpen sem zárja ki. ellenkezőleg feltételezi az elkötelezettséget a béke és a nemzetközi biztonság iránt.

Az algíri értekezlet középpontjában tehát két nagy téma állt: az el nem kötelezettek szerepe a béke megszilárdításában és az imperializmus gazdasági agressziójának visszaverése. Ezek a gondolatok természetesen nem azonos hőfokon és nem azonos elvi tisztasággal jutottak kifejezésre a különböző felszólalások során. A pozitív megnyilvánulások mellett sajnos

akadtak olyan hangok is, amelyek megpróbálták elmosni korunk alapvető ellentéteit s a szocialista és az imperialista világrendszer harcát a „gazdagok” és a „szegények”, a fejlett „északiak” és a kevésbé fejlett „déliek” konfliktusával kívántak felváltani. Amikor Fidel Castro, a Szovjetunió vtlágpolitikai szerepét méltatta, a zavaros és sokszor szélsőséges antikommunista nézeteiről ismert libiai elnök egyszerűen otthagyta a termet. A helyszínen nagyszámban megjelent kínai sajtótudósítók pedig olyan jellegű kérdéseket tettek fel a küldötteknek, amelyekkel láthatólag a „szuperhatalmakat” egyenlősítő és elítélő pekingi véleményeknek szerettek volna alátámasztást adni. Az algíri megbeszélés tehát jelzi az el nem kötelezettek fokozódó világpolitikai szerepét, de felhívhatja a figyelmet arra is, hogy a várakozásoknak csupán reális helyzet- elemzéssel és következetes antiimperializmussal tudnak eleget tenni.

ALGÍRBAN NEMCSAK

váratlan érkezéseknek, de váratlan elutazásoknak is tanúi lehettünk. Idő előtt hagyta el a konferenciát Nimeri, mert Szudánban el kellett rendelni a rendkívüli állapotot, súlyos belpolitikai válság robbant ki. Allende chilei elnök szinté az utolsó percben kénytelen volt lemondani az algíri programot, mert a délamerikai országban újabb belső bonyodalmak jelentkeztek. A jobboldali ellenzék szemmelláthatólag a hadsereg megosztására tör s parlamenti többségével olyan határozatokat fogadtatott el. hogy a hadsereg a munkás- negyedekben tartson razziákat, ott kutasson fegyver után. Nyíltan arra játszanak, hogy összeütközések történjenek a dolgozók és a katonák között. (Formális ürügyül olyan ultrabalos cselekedetek szolgálnak, amelyeképtő vírónkon érkezett

két legelőször a népi egység kormánya ítélt el!) A mesterkedésekre határozott válasz volt az a hatalmas tömegtüntetés, amelyek Allende választási győzelmének harmadik évfordulóján tartottak. A hatéves elnöki időtartam félideje mindenesetre izgalmas körülmények között zajlik ...

Sok jelentés érkezett a héten Indokínából is, — ezek egyaránt a kibontakozás nehézségeire utalnak. Eredménytelenül zárult a DIFK és a saigoni rendszer képviselőinek újabb tanácskozása s a forradalmi kormány nyilatkozatban leplezte le, hogy Thieu-ék szenátusi választási komédiával próbálják akadályozni a rendezésre irányuló megbeszéléseket. Laoszban a hazafias erők közleménye arról számolt be, hogy még júliusban újabb kompromisszumos egyezményt kötöttek, de a királyi kormány végül is megtagadta az aláírást. A népi erők ezért döntöttek úgy, hogy minderről tájékoztatják a világ nyilvánosságot. Kambodzsában a fegyvereké a szó, a felszabadító erők végülis nem a főváros, hanem Kompong Chan, a nagy kikötő ellen indítottak általános of- fenzívát.

VÉGÜL, de nem utolsósorban: Európa. Genfben megtörtént a végleges megegyezés: szeptember 18-án kezdődik a biztonsági konférencia második szakasza, időbelileg egybeesik majd az ENSZ közgyűlési ülésszak nyitányával. Az összkép mégsem egészen felhőtlen, mivel az NSZK jogtalan nyügat-berli- ni igényei miatt nem sikerült pontot tenni az európai szerződésrendszer mögé, elmaradt Brandt prágai útja, mind ez idáig nem írták alá a csehszlovák—nyugatnémet szerződést. Erről is szó volt Péter János varsói utazása, a magyar—lengyel külügyminiszteri találkozó során. A kiadott közlemény szerint a két ország várakozással tekint Bonn magatartása elé a csehszlovák kapcsolatokat, valamint az éttől elválasztható magyar—NSZK és -bolgár—NSZK diplomáciai viszonyt illetően.

SANTIAGO:

Salvador Allende, chilei elnök, háromórás megbeszélést folytatott a Népi Egység kormánykoalíciójában részt vevő pártok vezetőivel. Az értekezletről hivatalosan nem adtak ki tájékoztatást. Kormányforrásokból származó értesülések szerint, két, nagy jelentőségű kérdésről volt szó. Eszerint megvitatták annak lehetőségeit, hogy ismét párbeszédet kezdjenek a legnagyobb ellenzéki párt, a kereszténydemokraták képviselőivel. A másik fő téma népszavazás meghirdetése volt.

MOSZKVA:

A Szovjetunióban szombaton, föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—585 jelzésű mesterséges holdat. A szputnyik fedélzetén a világűr kutatásának folytatását szolgáló, tudományos berendezést helyeztek el.

A Kozmosz—585 műszerei megfelelően működnek.

CANSAS CITY:

Négy személlyel a fedélzetén, egy lakóházra zuhant egy egymotoros repülőgép, az egyesült államokbeli Cansas City-ben. A gép leborotválta a ház tetejét, majd a földbe fúródott. Utasai életüket vesztették, a házban tartózkodó, négytagú család egyetlen karcolás nélkül úszta meg a szerencsétlenséget

MOSZKVA:

A Pravda szombati számában, az el nem kötelezett országok vezetőinek algíri értekezletével foglalkozva, megállapítja: „Az el nem kötelezett országok állam- és kormányfőd rendkívül érdekeltek a tartós béke megőrzésében, amelyre égető szüksége van valamennyi államnak, mert nélküle képtelen lenne lábraállní, kivívni gazdasági függetlenségét.” A szovjet lap kiemeli: „A csúcsértekezlet .világosan kifejezésre juttatta, hogy az imperializmus viseli á történelmi felelősséget a harmadik világhoz tartozó ál- lá'rdók nírgy részének gazdasági és kulturális elmaradottságáért”. 1

Bulgária

ünnepén

Huszonkilenc éve. 1944. szeptember 9-én a bolgár haladó erőket tömörítő Hazafias Front, élén a kommunista párttal, fegyverrel döntötte meg a fasiszta diktatúrát. A sikeres felkelést követően, a diadalmasan előretörő szovjet hadsereggel együttműködve a bolgár hazafiak részt vettek nemcsak hazájuk, hanem több más keleteurópai ország, köztük hazánk felszabadításában, a hitleri fasiszta hadsereg teljes megsemmisítésében.

A felszabadulást követően megindult a harc a népi hatalom megteremtéséért. Az azóta eltelt csaknem három évtized a célok megvalósításáról tanúskodik.

A második világháború előtt Bulgária Európa legelmaradottabb, legszegényebb országainak egyike volt. Ipara alig volt, a termelés túlnyomó részét adó mezőgazdaság is fejletlen volt. A szocializmust építő bolgár nép azonban áldozatkész, sokszor hősies munkával alakította át hazáját. Bulgária ma már gyorsan fejlődő ipari agrár ország. Gazdasági sikerei, a Bolgár Kommunista Párt vezetésével a szocialista társadalom építésében elért nagy eredményei önmagukért beszélnek.

Az új társadalom felépítésének útján az első feladat a szocialista ipar megteremtése volt. Az egykor teljesen hiányzó nehézipar ma már a bolgár népgazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazata. A jelenlegi IV. ötéves terv időszakában (1971—75) az ipari termelés 55—60 százalékkal növekszik; az egy főre jutó energiatermelés például 2300-ról 4000 kilowattórára, az egy főre jutó acéltermelés pedig 192-ről 400 kg-ra emelkedik. A nemzeti jövedelem növekedése 47—50 százalékos lesz. Ebben az évben az ipari termelés 9,2 százalékkal növekedett, s az egykor nagy problémát jelentő munkatermelékenység növekedése is elérte a 6,4 százalékot.

A bolgár párt- és állami vezetés jelenleg a dolgozók életszínvonalának emelését, szociális és kulturális körülményeinek javítását tekinti legfőbb feladatának. Nagy gondot fordítanak a minimális bérek szintjének emelésére, a lakáskérdés végleges megoldására.

A Bolgár Népköztársaság a felszabadulást követő évek során igen nagy sikereket ért el gazdasági és belpolitikai téren csakúgy, mint külpolitikájában. Bulgária mint a szocialista tábor, a KGST és a Varsói Szerződés szilárd tagja aktív békepolitikát folytat.

Nemzeti ünnepükön bolgár barátaink érthető elégedettséggel tekinthetnek vissza a sikerekben gazdag 29 évre. Mi pedig, a bolgár nép valamennyi barátjával egyetemben őszinte szeretettel kívánunk további sikereket, újabb nagy eredményeket a szocializmus építésének útján. A. K.

iepverszligiet ’cor^resszusa

H

A din főváros, Koppenhága szivében, egy alagút bejáraQ Manfúfflfl

wJSSssäSat

197*. szeptember vasárnap

iánál, összeütközőtt két, villamosmeghajtású helyiérdekű vonatszerelvény, az Oester- port-i megálló közelében. Két utas életét vesztette és mintegy tizenöten súlyosan megsebesültek.

(Névúiság — Telefoto — AP! - MTI - KSJ i

I a Kínai Kommunista Párt nemrégen lezajlott X. kongresszusa fő nemzetközi mondanivalóját keresi az ember, nem nehéz megtalálni a választ. A tanácskozás egyértelműen — és sajnos elvakult gyűlölettel — a Szovjetuniót kiáltotta ki fő ellenségnek, a szovjetellenességet tette a párt elsőszámú feladatává, s minden egyebet ennek rendelt alá.

Sokkal nehezebb helyzetben van a kommentátor, aki azt keresi, hogy mi az az új információ, elemzés, illetve

irányvonal-meghatározás, amelyet az ország belső életére vonatkozóan adott a KKP mostani kongresszusa. S ha Csou En-laj-nak a tanácskozás elé terjesztett, a Központi Bizottság nevében elmondott beszámolójában ilyen mondatokat olvas: „Lin Piaó pártellenes klikkjének összeomlása nem jelenti a párton belül a két irányvonal közötti harc végét”, továbbá: „Az elkövetkező időben sokáig lesznek még harcok a párton belül a két irányvonal között, ami az ellentmondásokat fogja tükrözni, s e harcok tízszer hússzor és harmincszor fog cak előfordulni” — akkor óhatatlanul az a gondola! támad, hogy a KKP X. kongresszusa nem egyéb, mint, hinetőleg rövid fegyverszünet a párton belül küzdő különböző csoportok küiott.

Egyébként teljesen érthető, hogy Csou En-laj, a nagy taktikus angolna módjára lavírozott: minden megállapítása a belső viszonyok megítélését illetően csupa óvatosság, amolyan „egyrészről- másrészről” bölcsesség volt. Egy kongresszuson, amely jóváhagyja és helyesnek, beváltnak és továbbra is követendőnek nyilvánítja az előző, a KKP IX. kongresz- szusa irányvonalát — amelyet időközben elsőszámú el- * lensegének kikiáltott Lin Piao terjesztett elő és egyúttal megállapítja, hogy Lin Piao a jobboldali revizipniz- mus képviselője, mióta a pártban tevékenykedik —, itt az előadónak semmitől sem kellett jobban óvakodnia, mint az egyértelmű, világos szavaktól, megállapításoktól.

Mindezek miatt a nyilvánosságra hozott anyagokból csak következtetni lehet, milyen ma a belső helyzet a Kínai Népköztársaságban, a pártban és még inkább arra, hogy milyen úton próbálnak tovább haladni.

A gazdasági helyzetről, a tervekről egyetlen adatot sem közölt Csou En-laj. (Persze a tanácskozás szigorúan titkos jellege miatt nem kizárt, hogy magán a kongresszuson sok minden más is elhangzott, mint amit a kínai néppel és a külvilággal közöltek.) „Országunk népe a Lin Piaq bírálatára és a ín:: ikas+ílua kiigazítására intett mozgalmaktól sar- •nllv>. felülkerekedett a : .in Piao-féle pártellenes klikk szabotáló tevékenységen.' úrrá lett súlyos természeti katasztrófákon és új győzelmeket ért el o szocia list.", építés terén. Jól alakul országunk ipari, mezőgazda- sági, közlekedési, pénz- és kereskedelemügyi helyzete. Nincsenek sem külső, sem belső ad ’sásaink -Az árak stabilak ás a piac virágzik. Számos új eredményt értünk el a kultúra, az oktatás, a közegészség, a tudomány és a műszaki fejlődés terén”.

Ennyit mondott Csou En laj, s ez bizony egy ily > • nagy ország bonyolult viszonyainak megítélésére teljességgel elégtelen alap. Annyi azonban biztos, hogy bizonyos nehézségeken „úrrá kellett lenni”, — természetesen

— az ilyen bajok okozója nem is lehet más, mint az éppen időszerű főellenség, Lin Piao ...

Ami a feladatokat illeti, abban is általánosságokban mozgó, szűkszavú és igencsak sokféle képpen értelmezhető volt a kongresszus. „További erőfeszítésekre van szükség annak érdekében, — mondotta Csou En-laj, — hogy leküzdjük a hiányosságokat, hibákat és bizonyos egészségtelen tendenciákat, amelyek munkánkban megnyilvánulnak. Egész pártunknak ki kell használnia a jelenlegi kedvező légkört ahhoz, hogy konszolidálja és továbbvigye a nagy proletár kulturális forradalom vívmányait és megfelel óén kell dolgoznia minden téren.”

Ebből megint csak annyi deríthető ki, hogy bizonyos egészségtelen tendenciák vannak —, hogy milyen területeken, milyen irányzatúak, s mik, illetve kik képviselik, az szándékosan homályban marad, — had’ rettegjen mindenki, hogy most éppen ő kerül sorra! Aztán: konszolidálni kell, meg tovább folyta'- ni a proletár kulturális forradalmat. (Ez utóbbi utasítás különben még többször elhangzik.) Már most ez a puszta logika alapján is felismerhetően egymásnak ellentmondó irányvonal hogyan értelmezendő és főleg hogyan hajtható végre?

A kongresszus beszámolója

— nyilván nem ok nélkül — nagyon erőteljesen követeli, hogy tovább kell erősíteni a párt központosított vezetését. Igen ám, de mit kezdjen a pártmunkás, a párttag az ezt konkretizáló megfogalmazással: „A hét szektor az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a kulturális élet és az oktatás, a hadsereg, végül a kormány és a párt — közül a párt az, amely az általános vezetést gyakorolja”. Hiszen itt különböző minőségű, jellegű dolgok azonosítottak. Az egyformának és egyenrangúaknak kezeltek közül az egyiket, a pártot nyilvánították vezetőnek. Illetve azt is csak fenntartással, korlátozottan, mert hiszen csupán, „általános vezetőnek!” — minősítették. De hogyan lehet az ipart, a mezőgazdaságot valami ugyanolyannak nevezni, mint egy társadalmi szervezetet, a pártot? Ez a szándékosan homályosan megfogalmazott mondat talán azt jelenti, hogy különböző irányzatok, csoportok működnek a vezetésben, s ezeknek a rivalizáló hatalmi központnak végül is meg kell egyezniök, kompromisz- szumot kell kötniük; a szükséges minimális egység érdekében, tehát fogadják el a párt általános irányítását. Sok . ' den vall arra, hogy ez ma a felállás a kínai társadalomvezetésben.

M

indenesetre a KKP X. kongresszusának belpolitikai vonala arra mutat, hogy a harc a párton belül tovább íolvik, s még nem kevés megrázkódtatásra számíthat az ország, a társadalom. Az a figyelmeztetés, amellyel Csou En-laj zárta beszámolóját, ezekre az időkre igyekszik felkészíteni az országot, s a külvilágot: „Egy igazi kommunistának készen kell állnia arra, hogy magasabb, illetve alacsonyabb tisztségeket egyaránt betöltsön, képesnek kell lennie arra, hogy gyakran kiállja az előléptetés, illetve a lefokozás próbáját.” Nemes János