Népújság, 1973. szeptember (24. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-09 / 211. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA „Uram, ez most lehetetlen...” Kis ügyek, kis epizódok? A munkahelyi renddel, fegyelemmel foglalkozik munkatársunk lapunk 3. oldalán. Korkép XXIV. évfolyam, SÍI. szám Huszonöt év az álí&íános iskolai tanárképzés szolgálatában írt a: Dr. Szűcs László kandidátus» főiskolai főigazgató HOLNAP NYITJA KAPU­IT 25 éves fennállását ün­neplő Egri Tanárképző Főis­kola, Heves megye, Eger vá­ros ma már naggyá nőtt pe­dagógusképző felsőoktatási intézménye. Aki a magyar nevelésügy fejlődését, vala­mint a felszabadulás óta el­telt évtizedek fontos kultúr­történeti eseményeit ismeri, az jól tudja, hogy az új népi demokratikus rend legalap­vetőbb vívmánya a közokta­tás területén az általános is­kola megteremtése volt. Az új és alapozó iskolarendszer sürgős és hatalmas tanárigé­nye hívta életre a négy ta­nárképző főiskolát, melynek egyikéről huszonötödik szü­letésnapján illő és megtiszte­lő e néhány sort leírni 1 A Pedagógiai Főiskola megszervezésére debreceni székhellyel 1948 júniusában megbízást a vallás- és köz­oktatásügyi miniszter. Az új főiskola első „életjelét” a Debreceni Néplap június 28-i száma közölte, felhíva az ak­kor érettségiző diákok figyel­mét az új főiskola megalapí­tására. Az önálló tanári kar­ral és segédszemélyzettel még nem rendelkező fiatal „felső- oktatási palánta” kezdeti lé­pései rendezetlenek és bi­zonytalanok voltak. A Debre­ceni Tudományegyetem né­hány helyiségében 116 újdon­sült hallgató és tíz kinevezé­si gondjaival küszködő el­szánt oktató igyekezett az el­ső oktatási nap reális lehető­ségét megteremteni, mely bi­zony rendhagyóan október 22-ig váratott magára. A kép­zés hároméves, kétszakos for­mában indult meg és képesí­tést adott az általános iskola felső tagozatán való tanítás­ra. Az első év folyamatos ok­tatási rendjének biztosítása heroikus erőfeszítést igényelt a maroknyi oktatógárdától, mert ma már alig hihető mó­don tantervek és jegyzetek teljes hiányában az elvégzen­dő szakanyagot is az oktatók maguk határozták meg. A KÜZDELMES első tan­évben az alapító tanárok nagy pedagógiai optimizmusa és a tanárrá nevelés szépsége mellett feltétlenül voltak se­gítő, sőt könnyítő motívumok is az új főiskola életében. A kialakuló új rend alkotásai voltak. Nem kötötte őket a terhes múlt. Már az egyetemi reform előtt bevezették a marxizmus-leninizmus okta­tását. Nevükben viselték a pedagógiai jelzőt és ennek a megindulás első percétől kezdve sok hasznos konzek­venciája volt. A nagy tanár­szükséglet alapjaiban és azon­nal eldöntötte a bölcsészeti karok előtt hosszú ideig kí­sértő dilemmát; tudósképzés vagy tanárképzés. A pedagó-, giai főiskolákon kizárólag csak tanárt lehetett, kellett és kell ezután is képezni. En­nek elsődlegessége tükröző­dött születése első napjától kezdve egész oktató-nevelő munkájának pedagógiai irá­nyultságában; a szaktanszé­kek céltudatos tanárképző te­vékenységében, a szakmai anyag kiválogatásában! a hallgatók céltudatos politikai nevelésében, és elsősorban vidéki pedagógus pályára va­ló előkészítésében. E célokat a főiskola két és fél évtizedes fennállása alatt akkor sem adta fel, amikor ezek megva­lósítása nehézségekbe ütkö­zött, módszerei esetleg alap­vető revízióra szorultak vagy éppen nevelőtevékenysége átmenetileg nem érte el a kí­vánt hatást. AZ EGRI FŐISKOLA új nevet megszületése után már egy évvel megkapta intézmé­nyünk, amikor is kormány­zatunk 1949 nyarán a meg­szűnő egri jogakadémia he­lyére „átültette” a tíz hóna­pig működött debreceni pe­dagógiai főiskolát. Felsőokta­tási intézménye lett Heves megyének és nagy múltú vá­rosának, Egernek. Áttelepü- lését indokolttá tették társa­dalom politikai, pedagógiai és kulturális igények, melyek megvalósításából — úgy ér­zem, szerénytelenség nélkül elmondhatjuk — főiskolánk több mint két évtized alatt derekasan és erejéhez mérten kivette részét. A tapasztalat azóta bebizonyította, hogy az északkeleti országrész hat megyéjének halaszthatatlan szüksége volt arra a közel 12 ezer általános iskolai szakta­nárra, akiket az egri főiskola 25 éves fennállása alatt adott iskoláinak. Főiskolánk alig, hogy be­költözött az egri Líceum sok gondot okozó robosztus épü­letébe, megkezdődött képzési formáinak hosszú ideig tartó változtatgatási korszaka, me­lyet legtöbbször az iskolai élet gyorsan alakuló igényei tettek szükségessé. A tanár- képzési kombinációk sok-sok formáját átélve jutottunk el 1964 szeptemberéig, amikor is bevezetésre került — a kö­zel egy évtizede fennálló — négyéves — kétszakos szak- tanárképzési forma, mely je­lenleg is a legkiegyensúlyo­zottabb és leggazdaságosabb kerete pedagógusképzésünk­nek. A TANÁRKÉPZÉS amúgy sem könnyű útját néhány kellemetlen epizód- is tarkí­totta, melyek közül a tanár­ellátás szempontjából talán az volt a legkeserűbb, ami­kor 1954 őszén a főhatóság néhány akkori vezetője „sú­lyos tanárfelesleget” (!) ész­lelve szinte azonnal „befa­gyasztotta” a főiskolák cso­dálatosan ívelő jogos fejlő­dését. Azonnal be kellett zár­nunk három tanszékünk aj­taját, megválni 30 jól kép­zett oktatónktól és átadni az I. számú gyakorlóiskolánkat. Szerencsére ez a közokta­tásra is áldatlan állapot — mely helyrehozhatatlan káro­kat okozott — nem sokáig tartott. A Minisztertanács 1959. július 17-i rendelete — mely a reálisan nagy peda­gógushiány miatt ugyan há­romszakos tanárképzési for­ma bevezetését írta elő — hatalmas fejlődést indított el (Folytatás a i- oldalon) ÄRA: 1,— FORINT 1973. szeptember 9., vasárnap R magyar-lengyel együttműködésről a nemzetközi pelitikában Interjú a Lengyelországból hazaérkezett Péter János külügyminiszterrel Szombat délelőtt hazaérke­zett Budapestre Péter János külügyminiszter, aki három­napos hivatalos, baráti láto­gatást tett a Lengyel Nép- köztársaságban, Megérkezésekor Péter Já­nos interjút adott az MTI diplomáciai tudósítójának: — Hogyan jellemezhető — a mostani tárgyalások ta­pasztalatai alapján — a magyar—lengyel kapcsola­tok alakulása, együttmű­ködésünk a nemzetközi politikában? — Ez az év a magyar—len­gyel kapcsolatok történetében különösen jelentős esztendő. A két ország legfőbb párt- és állami vezetői több ízben folytatták egymással megbe­széléseket, részben kölcsönös látogatások alkalmával, rész­ben nemzetközi konferenciák keretében. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára az idén Varsóban tárgyalt a lengyel vezetőkkel, Fock Jenő, a Mi­nisztertanács elnöke kétszer is járt ebben az évben Len­gyelországban, és fontos tár­gyalásokat folytatott. — Jómagam — mondta Péter János — most Stefan Olszowski külügyminiszter meghívására voltam Lengyel- országban. — A nemzetközi tevékeny­ség terén két olyan kérdés van, amelyben Lengyelország és Magyarország különösen érdekelt — együttesen. Az egyik ilyen, általános kérdés: az európai biztonság ügye. Lengyelország — sajátos tör­ténelme miatt is — az euró­pai biztonsági rendszer elő­készítésében különösen fon­tos nemzetközi kezdeményező tevékenységet vállalt. A A hivatalos baráti látogatáson Lengyelországban járt Peter János külügyminsztert szeptember 7-én fogadta Ed­ward Gierek, a LEMP KB első titkára. (Népújság Telefoto — CAF — MTI — KS) másik az, hogy mi, magyarok Lengyelországgal együtt va­gyunk tagjai a Vietnami Nemzetközi Fegyverszüneti Ellenőrző Bizottságnak. En­nek a bizottságnak a tevé­kenységével, a fegyverszünet­nek tartós békévé való át­alakításával kapcsolatban fontos közös tennivalóink vannak, és ezekre vonatko­zóan fontos lépéseknek a ter­vét dolgoztuk ki. — AH a legfontosabb ta­pasztalata a magyar és a lengyel külügyminiszter mostani megbeszélésének? — Számos témáról tárgyal­tunk: minden lényeges kér­déssel foglalkoztunk. Fogad­tak a lengyel testvérpárt ve­zetői, a Lengyel Népköztár­saság állami vezetői is, Ol­szowski külügyminiszterrel pedig — részben Varsóban, részben pedig vidéki utunk során — hol szélesebb, hol szűkebb körben sokat foglal­koztunk valamennyi mai fon­tos nemezetközi kérdéssel. Űj nemzetközi mozgások vannak kibontakozóban, amelyeknek a gyökerei természetesen messzire nyúlnak vissza. Az új, kedvező lehetőségek új feladatokat adnak a szocia­lista országoknak, és most különösen fontos, hogy a szo­cialista országok a Szovjetu­nióval együtt minél gondo­sabban egyeztessék külpoliti­kai lépéseiket — mondta Péter János. a megyei Hogyan hajtották végre vállalatainknál a béreme­lésről szóló utasításokat, egyenlő bért kapnak-e a női és a férfidolgozók? Ezekre a kérdésekre kere­sett választ munkatársunk a lap 3. oldalán található cikkében. Egy lépéssel az igények éléit... Az idei nemzetközi lakbe­rendezési kiállításra való felkészülésről, új terméke­ik várható fogadtatásáról beszélgetett munkatársunk az Agria Bútorgyár igazga­tójává'. írása az 5. oldalon található. búzatermesztés élvonalában Hogyan ért el a búzater­mesztésben kiváló ered­ményt a Füzesabonyi Álla­mi Gazdaság? — erre keres választ munkatársunk az 5. oldalon. Centenáris ünnepségre készül iialvan A hatvani kórház Albert Schweitzer Tudományos Tanácsának emlékülése al­kalmával az első magyar monográfia írójával, a Schweitzer-kutató dr. Oláh Vilmossal beszélgetett mun­katársunk a Nobel-díjas orvosról, s a centenáris ünnepség előkészületéről. Az írás lapunk 6. oldalán olvasható. Koszorúzások a bolgár felszabadulási ünnep alkalmából Bulgária felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából, Sztoio Sztanoevnek, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetének vezetésével, a nagykövetség tagjai megko­szorúzták a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet. Ezt követően, megkoszorúz­ták Georgi Dimitrovnak, a bolgár nép nagy fiának, a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosának buda­pesti szobrát. Az emlékmű talapzatán koszorút helyez­tek el Sztoio Sztanoewel az élen, a bolgár nagykövetség tagjai, továbbá az Intransz- mas Magyar—Bolgár Társa­ság, a Bolgár Kulturális Egyesület, a Hriszto Botev ál­talános iskola, a Magyar— Bolgár Barátság Termelőszö­vetkezet, a Blagoev Termelő­szövetkezet, a Duna Termelő- szövetkezet és a Guszlárcse Népi Együttes képviselői. Az évforduló alkalmából, szombaton koszorúzási ün­nepséget rendeztek a harká­nyi bolgár hősi emlékműnél. Az Humanité ünnepe A Párizs melletti Courneu- ve-ben, szombaton délelőtt megkezdődött az Humanité ünnepe. A kétnapos ünnep­ségre — amelynek méretei az idén meghaladják a koráb­biakét — számos külföldi de­legáció érkezett és az Huma­nité 45 külföldi testvérlapja — köztük a Népszabadság — külön kiállítást is rendez az ünnepség területének „nem­zetközi város” nevű részén. A nemzetközi város magyar pavilonjában rendezett kiál­lítás — mint már jelentet­tük — elsősorban a magyar falu és magyar parasztság megváltozott, új életéről ad szemléltető képet. Az ünnepségen részt vevő, magyar küldöttséget Katona István, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztály­vezetőiá vezeti. ___ M egyénli vezetőinek távirata Targovistébe GEORGI KARAMFILOV ELVTÁRSNAK, A BOLGÁR KOMMUNISTA PÁRT TARGOVISTE MEGYEI BIZOTTSÁGA ELSŐ TITKÁRÁNAK, SZTEFAN PENCSEV ELVTÁRSNAK, A TARGOVISTEI MEGYEI TANÁCS V. B ELNÖKÉNEK, TARGOVISTE Kedves Elvtársak! Az MSZMP Heves megyei Bizottsága* Heves me­gye Tanácsa, megyénk kommunistái és minden dolgo­zója nevében üdvözletünket és jó kívánságainkat küld­jük testvérmegyénk pártbizottságának, tanácsának, kommunistáinak és minden dolgozójának, Bulgária leg­nagyobb nemzeti ünnepe, felszabadulásának 29. évfor­dulója alkalmából. Mély meggyőződésünk, hogy Targoviste megye és Heves megye közötti baráti kapcsolat és együttműkö­dés a jövőben még eredményesebben fejlődik és széle­sedik, a szocializmus építése jegyében, dolgozóink ja­vára. Targoviste megye dolgozóinak sok boldogságot, újabb munkasikereket, eredményeket kívánunk, a szoci­alista társadalom felépítésében, a Bolgár Kommunista Párt X. kongresszusa határozatainak végrehajtásában. Éljen a Bolgár Népköztársaság és a Magyar Nép- köztársaság népei közötti, megbonthatatlan barátság! OLÁH GYÖRGY, az MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára FEKETE GYŐR ENDRE, Heves megye Tanácsának elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents